a szőlős sztori, második rész

hogy folytassam a szőlős ételek sorát, ebben a bejegyzésben bemutatom, mit is főztem. az előző poszt a sütésről szólt, ez a főzött ételről, és lesz még egy, a desszert. azt hiszem, nem is lenne starfi-s a dolog, ha nem főznék már valamilyen ázsiai ihletésűt, mondhatnám ez a kihívás a kihívásban. nem állítom, hogy ezentúl mindig lesz egy ázsiai része a vkf-eimnek, de azért megpróbálom, hátha összejön.

szőlős sültkacsa-curry

4 kacsacomb
só, frissen őrölt feketebors
kevés olívaolaj (vagy, földimogyoróolaj)
szárított chili, durvára törve
kevés száraz fehérbor
2-2 nagy marék csemegeszőlő, fehér és kék vegyesen
1 marék koktélparadicsom (körteparadicsom)
1 konzerv kókusztej
jókora adag friss gyömbér
2 ek vörös curry paszta
1-2 vörös chilipaprika (én habanero-t használtam)
2 ek halszósz
1 ek lereszelt pálmacukor
1 csokor bazsalikom (ha van, thai bazsalikom)

a kacsacombokat bedörzsöljük kevés olívaolajjal, megszórjuk sóval, borssal, szárított chilivel, kicsit állni hagyjuk, majd száraz serpenyőben nagy lángon megpirítjuk mindkét oldalát. tűzálló sütőtálban olívaolajjal megcsepegtetjük, leöntjük pár korty fehérborral, és 180 fokon kb 1 órát sütjük, a végén érdemes megpirítani a bőrét egy kis grillezés során. közben néha megfordítjuk, a végén pedig hústűvel ellenőrizzük, hogy átsült-e (szúrás után, ha véres lé jön ki a combból, még nem jó). a szaftból kivesszük, alufóliával befedjük, hogy meleg maradjon.

a gyömbért meghámozzuk, kevés olajon megfuttatjuk, hozzákeverjük a curry pasztát, pár percig sütjük. a húsokat kicsontozzuk, falatokra vágjuk, és a serpenyőbe dobáljuk őket. amint összekeveredtek a curry pasztás kutyulékkal, hozzáöntjük a kókusztejet, takaréklángon összeforraljuk a pálmacukorral, a halszósszal, az apróra vágott chilivel. hozzáadjuk a leszemezett szőlőt, a paradicsomot, kicsit átforraljuk és belekeverjük a bazsalikomot. a mifelénk használatos bazsalikom is jó volt hozzá, de a thai bazsalikom jó lenne azért, a kellemes ánizsos zamata miatt.

valamilyen főtt rizzsel a legjobb, legyen az basmati vagy jázminrizs.

kisherceg a konyhámban...

... no de csak virtuálisan. szóval egyik barátom nem is olyan régen thaiföldön (meg az arab emirátusokban és törökországban, de ez most nem fontos) járt, s sokáig kellett erősködnöm, míg megírta a thai konyháról szóló tapasztalatait, egy bejegyzés erejéig. az írást még egyszer köszönöm neki. az egyik recept nagyon megtetszett benne, csak be kellett szereznem az egyik alapvető hozzávalót, a whiskey-t. egyébként az ital füstös íze néha kiérződik a kész ételben (ez pozitív), ami nagyon umami-ízű, gazdag, szaftos, és nem is kell sokat szórakozni vele. megtartós recept lett belőle, bár kicsit átvariáltam.

osztrigaszószos-whiskeys csirkeszárnyak

500 g csirkeszárny
*1 tk őrölt fehérbors
*4 ek osztrigaszósz
*3 ek halszósz
*2 gerezd zúzott fokhagyma
*150 ml whiskey
3 ek földimogyoróolaj
2 gerezd zúzott fokhagyma
6-8 cm meghámozott, lereszelt friss gyömbér
kevés szójaszósz
fél liter víz
2 púpozott ek étkezési keményítő
kevés metélőhagyma, a díszítéshez

a csirkeszárnyakat előző este megtisztítjuk. a *-gal jelölteket összekeverjük, a csirkeszárnyakra öntjük, lefóliázzuk, majd éjszakán át hűtőben pácoljuk. másnap az olajat felhevítjük, beletesszük a másik adag fokhagymát és a gyömbért, kevergetve magasabb lángon sütjük 1-2 percig, majd hozzáadjuk a csirkét is, páclevestül. 8 percig magas lángon főzzük, közben gyakran kevergetjük. ezután felöntjük a vízzel, kevés szójaszószt csöpögtetünk bele, majd kis lángon 20 percig főzzük. ezután a keményítőt elkeverjük kevés vízzel és a szószhoz öntjük és már csak átkeverjük, hogy a mártás besűrűsödjön. a halszósz és az osztrigaszósz miatt só nem kell bele. valamilyen illatos rizzsel tálaljuk, én basmati-val ettem.

petitprince eredeti receptjét lásd itt.

még nem térek vissza...

...már ami a főzést illeti. jelentem már %@&!#%&/$#-ul unom a lakásfelújítást (tetszőleges szitokszó behelyettesítendő). meg ugye az a tény, hogy nincs konyha, azaz nincs hol főzni, az őrületbe kerget. három hétig nem is nézegettem gasztroblogokat, mondván, nem kísértem magam, így is már folyton-folyton-folyton főzhetnék. ma már majdnem vettem egyébként 2, azaz kettő szakácskönyvet, igen, ezek már krónikus tünetek, majdnem otthagytam 15000 forintot a boltban, de valahogy még is sikerült megemberelnem magam. esetleg, aki szeretné, hogy a vizsgák között főzzek rá, napi szinten, hát jelentkezzék, megyek:)

találtam pár közzé nem tett fotót a gépen, úgyhogy ha már máshogy nem megy, akkor legalább virtuálisan főzök kicsit. nézzétek el nekem, kérlek.

kukoricaleves csirkével

1 nagy csirkemell
2 tojásfehérje
só
800 ml csirkehúsleves
2 konzerv kukorica
esetleg kevés méz vagy cukor
1 ek étkezési keményítő
1-2 ek osztrigaszósz
finomra vágott petrezselyemlevél

a csirkehúst vékony csíkokra vágjuk és megsózzuk. a tojásfehérjét lágyan felheverjük, majd összekeverjük a hússal. a kukoricát leöblítjük, és mozsárban nagyjából áttörjük (vagy turmixgépben, de nem ér totál krémszerűre, szerintem). egy-két evőkanálnyit hagyjunk egészben, a díszítéshez.

a húslevest felforraljuk, hozzáadjuk a kukoricapépet. ha újra felforrt, egy-két evőkanálnyi levesben elkeverjük a keményítőt és a leveshez adjuk, majd a húst is, fehérjéstül. folytonos keverés mellett megvárjuk, míg besűrűsödik. ekkor ízestítjük osztrigaszósszal, ha a kukorica nem elég édeskés, akkor kevés mézzel és beleszórjuk a petrezselymet is. egyet forralunk rajta, aztán mohón befaljuk.

és különben tessék elképzelni ezt a levest friss, csőről leszemezgetett kukoricával.

az essential asian cookbook-ból, kissé átdolgozva.

a pálmacukor

már korábban is szerettem volna írni erről a cukorféléről, de persze elmaradt. most lúdanyó múlt heti posztja sarkallt rá, hogy megtegyem. én még tavaly nyáron kaptam, azóta előszeretettel használom ázsiai ételekhez, főleg, ha a thai konyhából merítek.

nekem az a tapasztalatom, hogy elég könnyen megkeményedik (igen, mégjobban), ha nincs rendesen lezárva, amiben tároljuk. namármost, a megkeményedés előtt sem volt egyszerű törögetni/reszelgetni. eddig főleg reszeltem belőle, de az már nem megy. úgyhogy konyharuha közt, egy erősebb zacskóban klopfolóval szoktam összetörni kisebb darabokra, és ha kell, azután még mozsárban töröm a megfelelő szemcsenagyságig. ha csak 1-2 evőkanálnyit használok az ételbe, akkor minél kisebbre próbálom törni. talán így kisebb az esélye, hogy nem olvad szét, és ropogni fog a fogunk alatt (na nem úgy, mint mondjuk a kristálycukor, hanem úgy rendesen). máskülönben, ha szirupnak/karamellnek használom, akkor elegendő, ha csak borsó nagyságúra töröm össze, mert elég könnyen olvad.

a pálmacukrot több néven is ismerik, ahány nép, annyi neve van; ez is mutatja, mennyire elterjedt hozzávalóról van szó, már ami ázsiát illeti. thaiföldön nahm dtahn buk, indiában jaggery/jaggeree vagy gur, indonéziában gula merah, a fülöp-szigeteken panocha. a pálmacukrot egyébként többféle faj nedvéből nyerik. ilyenek a borpálma (borassus flabellifer) és a datolyapálma (phoenix dactilyfera, erről most nem esik szó). a nedv kinyeréséhez a borpálma éretlen, hím virágának levagdosott darabjait sajtolják, vagy a több éves fa törzsét megvágják. így a levéből többek között pálmabort (toddi) készítenek, vagy pálmacukorrá főzik. főzés során a felesleges víz eltávozik a szirupból. a szirupot a kókuszdió kemény csonthéjába vagy bambuszszárakba töltik és hagyják megszáradni.

a pálmacukornak kellemes, karamelles, diós aromája van, és kevésbé édes, mint a cukorrépából, vagy a cukornádból készült cukor. a színe a bézstől a sötétebb barnáig változhat. sós ételekhez és desszertekhez egyaránt használható, az előbbi esetben kellemesen ellensúlyozza a sós-fűszeres ízeket. curry-k, halételek és szószok ízesítésére is jó. délkelet-ázsiában szágópuding, thaiföldön zöldfűszeres garnélasaláta, cukornáddal főtt szardínia, szőlős kacsacurry készülhet vele, az utóbbi kettő valamikor úgyis lesz itt is:) most csak egy kis desszertre futotta.

szezámos sült banán kókusztejes pálmacukorszósszal

személyenként 1 banán
4-5 ek szezámmag
25 g vaj
150 g pálmacukor
150 ml tejszín
200 ml kókusztej
5 ek víz
1 tk vaníliakivonat

a pálmacukrot úgy borsó nagyságúra töröm, majd a vízzel és a vaníliakivonattal együtt felteszem a tűzre, közepes lángon. ha felforr, takarékra veszem. kevergetni nem kell, egy idő után úgyis felolvad a cukor. kicsit főzöm még, hogy klassz szirupszerű legyen, majd hozzáöntöm a tejszínt és a kókusztejet, és jól elkeverem.

a szezámmagot szárazon megpirítom. a banánokat meghámozom, hosszában és keresztben is félbevágom, majd vajon mindkét oldalukat pirosra sütöm, nem túl nagy lángon. tálaláskor a banánokat körbeöntöm a szósszal, majd megszórom a szezámmaggal. frissen, melegen a legjobb.

a szósz receptje a szakácsok könyvéből való.

az okosságokat a wikipediáról, és innen és innen szedtem össze.

receptek pálmacukorral az orient expressen

sertéshús bormártásban

na, már megint eltűntem, már megint lemaradtam egy vkf!-ről. ami sajnos nem az első volt, szégyellem is magam, de persze vasárnap eszméltem rá, hogy bezony határidő van, de akkor még semmi nem volt kitaláva, magok sehol nem voltak, ráadásul hétvégére öcskös is nálam "vendégeskedett". nem ráncigálhattam el a városba, hogy mindenféle magvakat vásároljak, inkább kirándultunk, mert nagyon szép idő volt. egy szó mint száz, lemaradtam. meg persze jó pár körkérdéssel is adós vagyok, amiket holnap megpróbálok feltárni a nagyérdemű előtt. úgyhogy ez egy ilyen mentegetőzős poszt, de azért főztem is.

ázsiait. mint úgy általában. mert az legalább megy.

sertéshús bormártásban, bogyós rizzsel

*1 ek vörösborecet (vagy balzsamecet)
*1 tk sötét szójaszósz
*2 ek rizsbor (helyette whiskey-t használtam)
*50 ml száraz fehérbor
*jókora adag frissen őrölt feketebors
*1 ek víz
*kevés só
450 g sertéscomb, csíkokra vágva
jókora darab friss gyömbér, apróra vágva
1 fej vöröshagyma, apróra vágva
2-2 ek földimogyoróolaj
2 kicsumázott, darabokra vágott zöldpaprika
1 scotch bonnet chilipaprika fele, kierezve, kimagozva, apróra vágva
#1 púpozott ek. étkezési keményítő
#125 ml száraz fehérbor
#125 ml húsleves
#1 ek sötét szójaszósz
#1 ek kristálycukor
#két csipet nátrium-glutamát (elhagyható)

a rizshez:
hosszúszemű, vagy basmati rizs (én 250 grammot főztem meg)
fél tk. kurkuma
50 g mazsola
25 g borbolyabogyó
só

a *-gal jelölteket összekeverjük a páchoz. megforgatjuk a húsdarabokat benne, negyed óráig állni hagyjuk. ezután nagy serpenyőben/wokban olajat hevítünk (2 evőkanálnyit), a húst kb 5 perc alatt sűrűn rázogatva világosra sütjük. ezután félretesszük. ha levet enged, azt is félretesszük, jó lesz a mártáshoz.

a másik adag olajat felhevítjük, a paprikát és a chilit 1-2 perc alatt felforrósítjuk, majd utánaküldjük a hagymát és a gyömbért, még 1-2 percig dobálgatjuk. ezután hozzáadjuk a húst, lejjebb vesszük a lángot.

a mártáshoz összekeverjük a #-tel megjelölteket, majd a serpenyőbe öntjük, 6-8 percig kis lángon főzzük.

a rizshez vizet forralunk, sózzuk, majd beletesszük a rizst, egyszer megkeverjük, majd beleszórjuk a kurkumát. 10 percig lefedve főzzük, majd hozzádobjuk a bogyókat is, két perc múlva pedig leszűrjük.

az egyébként normális, hogy a kurkuma először narancssárgára, mondhatni téglavörösre festi a rizst?

gyors poszt a vizsgaidőszak végefelé

Most csak egy gyors ázsiaira jelentkezem, pontosabban szólva kínaira. Kinéztem egy babcsírás receptet az egyik könyvben, konkrétan egy kacsás receptet. Nagyon megtetszett, mert ananászt és gyömbért használ, nagyon illatossá is téve így az ételt. A két kilónyi kacsával viszont nem akartam pepecselni (sütőben kellett volna sütni 2-3 órán át, miközben szójaszószos-reszelt gyömbéres cuccal kell locsolgatni félóránként). Úgyhogy egy gyors csirkés vacsora lett belőle, szerintem ehhez is elég jó lett az ananász meg a gyömbér. Mellesleg nagyon jó minőségű friss ananászt kaptam, egyszerre illatos, édes, savas volt, szóval hálisten nem kellett konzervet használni.

Gyömbéres-ananászos csirke mungóbabcsírával

2 nagy csirkemell, kockára vágva
szilva méretű friss gyömbérgyökér (lehet nagyobb is:))
2 ek. szójaszósz
kevés só
3 ek. napraforgóolaj
200 g mungóbabcsíra
2 vékonyabb szál sárgarépa
5-6 szál felaprított újhagyma
2 ek. barnacukor (ehelyett én pálmacukrot használtam)
1 ek. vörösborecet
250 g ananász
125 ml húsleves
1 mokkáskanálnyi nátrium-glutamát (opcionális)
1 púpozott ek. étkezési keményítő, 4 ek. vízben elkeverve

A gyömbér harmadát lereszeljük, a többi részét apróra vágjuk. A húsra rálocsoljuk a szójaszószt, 10 percig állni hagyjuk. Ezután kevés olajat felforrósítunk, a húst a szójaszósz nélkül nagy lángon megpirítjuk, majd ha nagyjából kész, ráöntjük a szójaszószt (amibe pácolódott a hús) és a lereszelt gyömbért is hozzáadjuk. 2-3 percig kevergetve sütjük, majd félretesszük, úgy, hogy a szójaszószos-olajos lötty lecsepegjen róla (mondjuk egy szűrőben).

Felforrósítjuk a 4 ek. olajat, rádobjuk az apróra vágott gyömbért, és gyakran kevergetve kicsit megpirítjuk, hogy lehessen érezni az illatát (nem kell neki sok), majd az újhagymát is beledobjuk, az edényt néha megrázogatjuk. A répát meghámozzuk, de egészben hagyjuk, majd két percig lobogó vízben előfőzzük. Az ananász két végét levágjuk, majd lehámozzuk. Szeletekre vágjuk, a középső részét kidobjuk, a körülötte lévő részét falatnyi darabokra vágjuk, ízlés szerinti mennyiséget félreteszünk (én majdnem az egészet beletettem, 250 g-t mértem kábé ki).

Az előfőzött répát karikára vágjuk, az ananásszal együtt a serpenyőbe dobjuk, majd a húst is utánaküldjük. Megszórjuk a barnacukorral és meglocsoljuk az ecettel, majd hozzáöntjük a húslevest és beletesszük a babcsírát is. Megkeverjük, esetleg a nátrium-glutamáttal ízesítjük, két-három percig alacsony hőfokon, lefedve főzzük.

Végül hozzáöntjük az étkezési keményítőt is, majd amikor a szósz eléggé besűrűsödött, kész is van. Arra kell egyébként figyelni, hogy az ananász és a babcsíra is kicsit ropogós maradjon, azaz ha nagyon érett az ananász, akkor érdemes később az ételbe tenni.

n+1 zh közti időszak a konyhában

Tudom, egy ideje nem voltam itt. Nem is magyarázkodom, mert azt mindig lehetne, asszem eleget árul el a cím. És bár sokat főzök, új dolgokat nincs időm/energiám kipróbálni, úgyhogy maradnak az egyszerű-de-nagyszerű dolgok, mint a bolognai spagetti, csirkehúsleves, ilyesmi. Igazából a következő étel sem nagy ördöngősség, csak össze kell vágni a hozzávalókat és mehetnek is a serpenyőbe.

És kedves Len, nem felejtettem ám el a szakácskönyves kérdést, remélem még a héten tudok pötyögni valamit!

Úgyhogy tessék, egy kis ázsiai kaja Starfitól, mi más.

Gyömbéres csirke póréval és Júdásfül-gombával

500 gr csirkemell, kockákra vágva
3 gerezd fokhagyma
30 gr (egy jó nagy hüvelykujjnyi) friss gyömbér
1 nagy póréhagyma
10 gr szárított Júdásfül-gomba
2 ek növényi olaj
1 ek halszósz
kevés só, a húshoz
1 tk pálmacukor (puha barnacukorral helyettesíthető)
fél piros kaliforniai paprika

A szárított gombát forró vízzel leöntjük és lefedjük. 20-30 percig állni hagyjuk. A kockára vágott húst enyhén besózzuk. Ezután az olajat egy nagy serpenyőben, vagy wokban felhevítjük, és beletesszük az apróra vágott gyömbért és fokhagymát. Mikor már jön az illata, hozzádobjuk a húst is, és kevergetve addig sütjük, amíg kis színt nem kap. Ezután hozzáadjuk a halszószt és a cukrot, elkeverjük. A gombát lecsöpögtetjük, kisebb darabokra vágjuk és a serpenyőbe dobjuk, elkeverve tovább sütjük, úgy 2-3 percig. Végül hozzáadjuk a karikákra vagy darabokra vágott pórét. Csak éppen átkeverjük, hogy ropogós maradjon, majd hozzáadjuk az apróra vágott kaliforniai paprikát is. Azonnal tálaljuk, önmagában, vagy párolt rizzsel. Fincs.

Az Essential Asian Cookbook-ból.

Nemsokára pár karácsonyi süti is jön, sztéj tyúnd:D

végre valami kínai

Már elég régóta vágytam valamilyen ázsiai étel után. Amióta meg olvastam a Tintalevesen a Dél-Kínai barangolásokat, méginkább összefutott számban a nyál (no nem a szárított pácolt denevérre:)) Főleg az ilyen szaftosabb ételeket szeretem, meg amik sűrűn szaftosak, meg amik sűrűek, ízesek és szaftosak:) Tegnap Taennel ugyan benyomtunk egy kis ázsiait (édes-csípős bundás-szezámmagos csirkét, de most nem saját készítésűt), de egyik szószos étel sem volt már túl bizalomgerjesztő este 6 felé (sima kínai büfében), úgyhogy mára semmi más nem maradt hátra, minthogy főzzek valamit. Valami kínait.

Kockára vágott sertéshús kukoricával

225 gr sertéscomb
*2 ek sötét szójaszósz
*fél tk kristálycukor
*1 kiskanál rizsbor (helyettesíthető vodkával)
*1 ek víz
napraforgóolaj a sütéshez
2 ujjnyi hámozott, apróra vágott friss gyömbér
1 nagy gerezd finomra vágott fokhagyma
250 ml húsleves
frissen őrölt feketebors ízlés szerint
néhány csepp szezámolaj
fél ek. kristálycukor
1 ek étkezési keményítő, 3 ek vízzel elkeverve
1 konzerv morzsolt kukorica (jó minőségű)
1 tojás, jól felverve
6 szál újhagyma, karikára vágva

A páchoz összekeverjük a *-gal jelölt hozzávalókat, majd belekeverjük az apró kockákra vágott sertéshúst és 20-25 percig állni hagyjuk (időnként át lehet keverni). Ezután a pácot kiöntjük, a húst forró, bőséges olajban, wokban világosbarnára sütjük. Az olajat kiöntjük, majd egy ek. olajat hevítünk, beledobáljuk a gyömbért, a fokhagymát és a húst, 3 percig dobva-rázva sütjük. Beleöntjük a húslevest és felforraljuk, majd hozzáadjuk a borsot, a cukrot, a szezámolajat, esetleg kevés sót, ha szükséges, majd újabb 3 percig sütjük. Hozzáöntjük a keményítő-víz keveréket, majd jól elkeverjük. A lecsöpögtetett kukoricát turmixoljuk (nem kell teljesen, maradjanak benne egész szemek), majd a wokba öntjük. Ráöntjük a felvert tojást is, 2-3 percig sütjük, néha megkeverjük, majd végül belekeverjük az újhagymát is. Párolt rizst vagy főtt rizstésztát adunk hozzá.

Kb. 4 kisebb adag lesz belőle.

A Tiger Books 1991-es Chinese Cooking könyvéből.

vkf! xx: a második leves

Mivel pár hete már kitapasztaltam a dashi készítésének főbb mozzanatait (ami nem nagy kunszt ám), bátorkodtam továbblépni, így ma soba tésztás dashit ettünk, garnélatempurával, ami, jelentem, az egyik legegyszerűbb dolog a világon, pedig hogy tartottam tőle, hogy nem lesz ropogós a bunda, le fog jönni a rákról. Hát, egyik sem történt meg, a bunda ropogott, és a garnélához simult. Két személyre szól a recept.

Dashi soba tésztával és garnélatempurával

1 adag dashi (1200 ml, lásd az alaplé cím alatt)
120 gr szárított soba
1 ek. kristálycukor
1 ek. szójaszósz
só
újhagyma, vékony szeletekre vágva
legalább 12 garnélarák (ez lehet jóval több is)
220 ml víz
150 gr liszt
2 tojás sárgája
csipetnyi só

Az egészet azzal kezdjük, hogy a lisztet átszitáljuk egy kis tálkába és a külön kimért vízzel (és a tojással, ha valaki nem ott tartja) együtt hűtőbe tesszük, a rákokat megpucoljuk, fejüket letörjük, csak a farkát hagyjuk rajta a húsán, ezt is betesszük a hűtőbe. Közben elkészítjük a levest (ld. két bejegyzéssel lejjebb). Ha a dashilével megvagyunk, akkor állunk csak neki a tésztának, majd a tempurának.

A tésztához bő 2000 ml vizet nagy lángon főni teszünk (kicsit sózhatjuk is a vizet), de jó nagy lábosban. Amikor már erősen forr, beletesszük a tésztát, de nagy lángon hagyjuk. Egy kanállal egyik irányból folyton kevergetjük, mintha az O betűt szeretnénk átlósan áthúzni, így nem ragad össze a tészta. Amikor kezdene felforrni újra és erősen habozni kezd, akkor 50 ml hideg vizet öntünk bele (ezért kell a nagy edény). Közben folyton kavarjuk. Amikor megint habozni/kifutni szeretne, újra beleöntünk 50 ml hideg vizet. Ha ezt háromszor-négyszer megcsináljuk, már kész is lesz a tészta, elég hamar megfő, ezután szűrjük, vízzel többször öblítjük, majd a levesbe tesszük.

A wokot/fritőzt megtöltjük olajjal, majd 180 fokra forrósítjuk (egyszerűbb fritőzben). A tempurához kivesszük a hűtőből a lisztet, a tojást és a vizet. A tojássárgához apránként hozzákeverjük a jeges vizet, majd a lisztet egyszerre hozzáadjuk. Két evőpálcika vastagabb végével keverjük el úgy, hogy az egyik pálcát az egyik kezünkbe, a másikat a másikba fogjuk és mindig egymás felé gyors mozdulatokkal össze-, majd széthúzzuk. A tészta nem lesz homogén, maradhat benne lisztcsomó, lényeg, hogy gyorsan csináljuk. A garnélákat a farkuknál fogva lisztbe hempergetjük, a felesleget lerázzuk, majd a tésztába mártjuk, hogy mindenütt jól befedje a sűrű tészta. Ezután a forró olajba pottyantjuk, ahol 4-5-nél többet ne süssünk egyszerre. Pár perc alatt megsül, nem muszáj aranybarnának lenniük. Ha a hozzávalók jéghidegek és gyorsan dolgozunk, ropogós lesz a bunda a rákon. Elég sok tempuratészta marad ebből a mennyiségből, így plussz zöldségeket, haldarabokat is tempurálhatunk vele.

Amíg egy adag garnéla az olajban süldögél, felmelegítjük a leves, ízesítjük sóval, cukorral és szójaszósszal. Mélyebb tálkákba porciózunk kevesebb levest, több tésztát, a tetejükre a megsült garnélákat helyezzük, megszórjuk vékonyra vágott újhagymával.

vkf! xx: az első leves

A japánok előszeretettel eszik tésztával a dashit. És már én is:) Álljon bizonyítékként itt egy recept. Az alaplé természetesen dashi, ehhez pedig már csak pár hozzávalót kell beszerezni, hogy kész legyen a komplett leves (nem kell nagyon variálni). Az első vkf! "nevezésem egy udon-tésztás dashi, főtt tojással, kábé két személyre szól. Egyszerű, de nagyszerű ízek.

Dashi udonnal, tojással

1 adag dashi (kb 1200 ml, lásd alább)
50 gr szárított udontészta
2 tojás, keményre főzve
1 ek. szójaszósz
kevés só
újhagyma, vékony karikákra vágva

Az udontésztát kábé 2000 ml forrásban lévő vízben kifőzzük. Érdemes kóstolgatni, hogy mikor passzol az ízlésünkhöz, azaz mennyire szeretjük al dentén a tésztát. Ha kész, leszűrjük, többször átöblítjük hideg vízzel. A forró dashit a sóval és a szójaszósszal ízesítjük, majd belekeverjük a tésztát. A mélytányérokba/tálkákba kevés levet öntünk, majd bőséges mennyiségű tésztát teszünk bele. A tetejére tesszük a félbe/négybevágott keménytojást, megszórjuk a vágott újhagymával és forrón gyorsan bekanalazzuk. Először egyszerűbb kipálcikázni a levesből a szilárd összetevőket, majd felhörpinteni a levest.

Az udonról több ízben is írkált Cookingstar, itt és itt, valamint No Salty oldalán is van egy kis olvasnivaló. Angolul pedig itt a wikipedián.

vkf! xx: az alaplé

Cserke kiírására levest kellett főzni. Nem vacakoltam mindenféle hozzávalót tartalmazó levesekkel, eléggé az egyszerűségre törekedtem. Így viszonylag gyorsan elkészíthető levest dobtam össze. És vajon melyik konyha alapötletét használtam fel? Amelyik híres az egyszerűségéről, azaz a japánét, ha valakinek nem esett volna le:) Dashit készítettem, két adagban (egyszer pár hete, és ma a másodikat), különféle levesbevalókkal és tésztával tálaltam.

De mi is az a dashi?

A legfontosabb japán alaplé/leves, mely egy szárított algaféléből, szárított, gyalult halpehelyből, esetleg shiitake gombából készül. A dashi jelentése "forralt kivonat", melynek az egyik legegyszerűbb umami-íze van (ilyen ízeket fel lehet fedezni többek között a húsokban, az érett paradicsomban, az érett sajtokban - parmezánban, ementáliban, gruyère-ban - és az ajókában). Japánban a dashinak hasonló a funkciója, mint nálunk a húslevesnek: ízletessé teszi a szaftos-leveses ételeket (umamit ad hozzá, azaz ízletessé teszi, az umami jelentése ízletesség). A japánok hús hiányában tengeri algákat és szárított halat használtak az alaplevek elkészítéséhez.


A szárított alga, amiből a dashi készül, a kombu. Ez a barnamoszatoknak egy általánosító megnevezése, különböző fajai vannak. A legelterjedtebb dashinak valók a makombu, a rishiri-kombu, a rausu-kombu és például a hidaka-kombu, melyeket Hokkaido szigete körül gyűjtik. A kombu 3-10 méter hosszúra is megnőhet két év alatt. Ezután leszedik és a napon szárítják. Csak azokat a kombuleveleket használhatóak fel dashi készítéséhez, amelyek két évig értek, ugyanis csak ezek tartalmazzák a leves ízéhez szükséges gazdag hatóanyagokat. A kész kombut már az 1300-as években is szállították Hokkaidoról Kyoto-ba, az akkori fővárosba. Az utat, ahol ez történt, "Kombu-útnak" hívták, amely azt mutatja, hogy a dashi milyen fontos volt a japánoknak már hétszáz évvel ezelőtt is. Manapság a kombut július és szeptember közt szüretelik, majd a parton szárítják. A kombu felszínére kiül a természetes hatóanyaga, a nátrium-glutamát, ezért készítéskor nem szabad lemosni az algalapokat, esetleg csak száraz papírral letörölgetni.

A szárított halpehely pedig a bonito nevű halból készül, a kész pehely pedig a katsuobushi. Ez a másik alapvető alapanyag a dashi készítéséhez. A bonito első említése a Nara-korszakból való, a 700-as évekből, bár akkor még nem levest főztek belőle; levest csak 17-18. században készítettek bonito pelyhekből. A szárított bonito készítése a következő: a halat főzik és szárítják, majd füstölik és fermentálják. Ma a legtöbb bonito-t Kyushuban dolgozzák fel. A halpehelynek egyébként klassz, füstölt sprotnira emlékeztető illata van, de a halíz nemigazán érződik a kész levesen.

A dashi készítése

A kombu algákat lapokban árulják. Egy lapot vágjunk kb. 10x10 cm-es darabra, majd áztassuk 1200 ml vízbe fél órára. Ezután melegítsük fel az algát tartalmazó vizet, kis lángon. Amikor gyöngyözni kezd, vegyük ki a kombut. Ezt még fel lehet használni másodfőzéshez is, szóval ne dobjuk ki. Forralni nem szabad, mert túl erősek lesznek az ízei és a lé felszínén hab képződik. Ezután beleteszünk 20-30 gr bonito pelyhet, majd újra melegíteni kezdjük. Amikor újra felforrna, levesszük a tűzről és lefedve 5 percig állni hagyjuk. Ezután leszűrjük, és a leves már fel is használható.

A dashi önmagában is finom (kis sóval, vagy szójaszósszal - shoyu - ízesítve) forrón és hidegen egyaránt. Levesbetétként egyfélét nagyobb mennyiségben, és akár még kiegészítőként többfélét is tesznek bele. Ez lehet tészta, de akár tofu, sült tofukocka, tojás, garnélarák, hal, gomba, wakame (másféle tengeri moszat). Kerülhet bele szaké vagy mirin is, különböző fűszerek, mint miso, currypor, bors, friss és szárított gyömbér, shichimi tōgarashi. Leggyakrabban ebédre/vacsorára fogyasztják, de reggelire is ehetjük.

A dashilevet más ételekhez is felhasználhatjuk, mint alaplé: bundával kisült tofut is kínálhatunk hozzá; újburgonya is főhet benne kis hagymákkal, vagy különféle zöldségeket is párolhatunk benne. A lehetőségek száma végtelen.

október végi tökös

Először valami olyasmi címet akartam adni a bejegyzésnek, hogy "hepi halloween", de ép ésszel végiggondoltam és gyorsan elvetettem az ötletet, hogy megkíméljem a nagyérdeműt, több okból. Egyrészt utálom a magyarosított hepi szót, ezzel nyilván nem egyedül vagyok. Egyedül a "veri autentik" szóösszetételt használom, de ebből remélem mindenki kiérzi a poént/gúnyt. Másrészt a következő étel valóban sütőtökös, de nem vicces/ijesztő, szóval egyáltalán nem köthető a Halloween "ünnepéhez". Ellenben bármilyen őszi napon jól esik, mert kicsit fűszeres, forró, és esetleg csípős is.

Kicsit visszatérve a Halloweenhez, nem szeretem, hogy állítólag nálunk is hódítani kezd. (Bár Pécsen még nem látszik.) A beöltözés vicces, meg a gyerekeknek is jó móka, de ne mondogassák már, hogy "trick or treat" és járkáljanak házról házra édességért kuncsorogva. Szerintem. 2001-ben október végén utaztam ki unokanővéremhez Angliába. Még kisebbek voltunk (én 15 éves), vettünk ijesztő álarcot, beöltöztünk (így egyáltalán nem látszott, hogy nem vagyunk már olyan kicsik) és mentünk házról házra. Egyszer jó poén volt, főleg, hogy még zsenge koromban történt:) A következő recepet is tőle tanultam, tavaly nyáron. Nagyon szeretem:) (A receptet és az unokanővéremet is.)

Sütőtök-lencse curry spenóttal

700 gr sütőtök, meghámozva, kimagozva, nagyobb darabokra vágva
175 gr vörös lencse
300 gr spenótlevél (én bébispenótot használtam, mert másképp ilyenkor nehéz kapni)
1 fej vöröshagyma
2 ek. földimogyoróolaj (vagy napraforgóolaj)
3 gerezd fokhagyma
2-3 ek. finomra vágott friss gyömbér
3 ek. vörös currypástétom
400 ml (egy konzervnyi) kókusztej
1 csokor korianderzöld
egy-két tk. nigella (kalonji)
őrölt chili
só

A vörös lencsét és a sütőtököt külön-külön, forrásban lévő vízben megfőzzük. A lencsének kábé 10 perc elég, a töknek kicsivel több (de azért ne főzzük szét). Mindkettőt ezután leszűrjük, félretesszük.

Az olajon megdinszteljük a vöröshagymát, a gyömbért és a fokhagymát, majd hozzátesszük a currypástétomot is. Pár percig kevergetve sütjük, majd rádobjuk a tököt és a vörös lencsét is, hozzáöntjük a kókusztejet, óvatosan, hogy a tök ne törjön össze, elkeverjük. Ha kell, sózzuk, ha szeretjük csípősen, megszórjuk chilivel. Kis tűzön felforraljuk a szószt, majd belekeverjük a spenótleveleket és a vágott korianderzöldet is. Pár percig még főzzük (továbbra is kis lángon), majd forrón tálaljuk, nigellával megszórjuk.

Köszönöm Lindus!:)

perzsa fűszerekkel, először

Starfi majdnemelőször kicsit Közel-Keletesre vette a figurát, pedig a fűszerei már milyen régóta meg vannak neki. Na mindegy, szóval egyszercsak el kell kezdeni a perzsa világ gasztronómiáját ízlelgetni. És eddig, hát, tetszik! Úgyhogy folytatás következik, bár nem ígérem, hogy mostanában, mert ezek az ígéretek és betartásuk nehezen megy a gasztroblog-szférában. Mármint nekem.

Csirkecombok csicseriborsóval és borbolyával

50 gr vaj
6 csirkealsócomb
300 gr csicseriborsó (és kérlek Titeket, NE konzervet használjatok)
1 nagy marék szárított borbolyabogyó (zereshk)
400 ml húsleves
200 ml víz
150 ml száraz fehérbor
frissen őrölt feketebors
1 nagy vöröshagyma, apróra vágva
2-3 gerezd fokhagyma
szárított kakukkfű
2 ek. sumac
só

A combokat kicsit bedözsöljük sóval, kevés borssal. A vajon nagy lángon megpirítjuk a csirkecombokat, mindegyik oldalukat, majd beleszórjuk a vöröshagymát is a serpenyőbe. A lángon mérsékeljük, felöntjük a borral és a nagy részét lassan elforraljuk. Ezután beleöntjük a húslevest és a vizet, sózzuk, lefedve kábé 40-45 perc alatt néha megkeverve, a combokat néha megforgatva puhára főzzük.

Ezután borssal és kakukkfűvel és zúzott fokhagymával és 1 ek. sumac-kal fűszerezzük, majd kicsit nagyobb lángon visszaforraljuk a levét mártás sűrűségűre, közben pedig beletesszük az előkészített csicseriborsót (ha konzerv és nem kell sokáig főzni, de ez esetben nem olyan jó ízű, mint normális csicseriborsóval, a macska rúgja meg), és a borbolyabogyót. Pár perc alatt készre főzzük, megszórjuk 1 ek. sumac-kal.

Eredetileg talán a rizs illene hozzá legjobban, ám Starfinak mostanában nagyon derogál a rizs. Úgyhogy kenyérrel tunkoltuk, de így is megtartós recept lett.

Egyébként a borbolyabogyó kellemesen savanykás ízű, így egy kicsit fanyaros ízvilágot ad a csirkének, a mártásnak.

ázsiai saláta

Vasárnap délben sültcsirkét csináltam Szakácsok könyve módra. Kicsit fel akartam oldani a sültcsirke-mellé-uborkasaláta szabályt, bár az uborkát megtartottam a hozzávalók közt. Annyi lett a turbózásból, hogy egyhén ázsiai beütése lett a salátának. A végeredmény klassz lett, illett a sültcsirkéhez, még úgy is, hogy friss ropogós kenyérrel ettük.

Gyors ázsiai uborka-retek saláta

1 uborka
1 nagy jégcsapretek
2 sárgarépa
1 tk. só
1 csipet nátrium-glutamát
kevés szójaszósz

A retket és a sárgarépát meghámozzuk és az uborkával együtt vékonyra szeljük. Ezután egy vastagabb falú műanyag zacskóba tesszük őket és megsózzuk, majd jól összerázzuk. A levegőt kiszorítjuk a zacskóból, lekötjük és 20-30 percig állni hagyjuk. Tálaláskor kevés glutamátot szórunk a zöldségekre, majd meglocsoljuk szójaszósszal.

A glutamátot el is lehet keverni a szójaszósszal, bár én szeretem a kis kristályok ropogását a fogam alatt:) A nátrium-glutamát pedig egy hagyományos ázsiai hozzávaló, amely több természetes élelmiszerben is megtalálható (mint egy aminosav, a glutaminsav sója). A glutaminsavról és az umamiról (a nátrium-glutamát ízéről) a wikipedián.

első pécsi gasztroblogger-találkozó

Tegnap délután négy órakor (mi Taennel már 15:54-kor a helyszín körül jártunk:)) megtartottuk az első pécsi gasztroblogger találkozót. NoSalty már írt róla egy összefoglalót, én most megkímélem a nagyérdeműt. Persze azért, hogy ki mit hozott, felsorolom:)

Minimálna (az egész találkozó szervezője, amiért nagyon hálás vagyok, és minden tisztelet az Övé emiatt) két fogással rukkolt elő, az egyik egy rumos mazsolával turbózott gesztenyekrémleves, a másik pedig egy mesterien elkészített Éclair-fánk volt (najó, eklerfánk) stílusosan, málnás mascarponével megtöltve (miről utólag kiderült, hogy epres, bazz..., ennyit az ízérzésemről)

Taen egy elzászi almás-boros tortát sütött (de mekkorát!), aminek egy szeletét azóta is itthon őrzök, bár vészesen fogynak a készletek (ez célzás volt).

NoSalty liszt nélküli csokoládés diós kuglófot készített (és milyen finomat!), hozzá pedig forró csokit kortyolgattunk, egyenesen a termoszból.

Magam háromféle fogással készültem. Először én is süteményt szerettem volna, ám előre tudtam, hogy Taen almatortát készít. Jó-jó, igazság szerint semmi kedvem nem volt sütni, tésztát kutyulgatni, gőz felett csokoládét olvasztani, meg ilyen hasonlók, úgyhogy nem édeset készítettem. És milyen jól tettem, ugyanis a hölgyek mindannyian édes fogásokat kínáltak. És így én lehettem az első gasztroblogger-találkozó cukortúltengés elleni hős-megmentője:)

Olajbogyós-chilis fetakrém

200 gr feta
50-100 gr fekete olajbogyó (aki amennyire szereti), kisebb darabokra vágva
pár korty olívaolaj (3-4-5 ek.)
1 kisebb vörös chili, apróra vágva
1 marék bazsalikom
frissen őrölt feketebors
1 nagy gerezd fokhagyma

A fetát kockákra vágjuk. A fokhagymát nyomóval a sajtra eresztjük, majd rászórjuk az apróra vágott chilit is és az olajbogyókat is. A bazsalikomot vékony csíkokra vágjuk, az olívaolajjal együtt ezeket is hozzáadjuk a sajthoz, majd csak ezután keverjük össze. Nem baj, ha némelyik sajtkocka összetörik, morzsás lesz, így könnyebben a kenyéren marad, kenhetőbb (bár a találkozón kenyér mellé ettük).

Citromos uborka-avokádó saláta

2 avokádó
1 kígyóuborka
1 citrom húsa, kis darabokra vágva, plussz a leve
frissen őrölt feketebors (vagy zöld, az ízek fokozásáért)
olívaolaj
(esetleg thai bazsalikom, vagy reszelt citromhéj a tetejére)

Az avokádót meghámozzuk, kimagozzuk, csíkokra, majd darabokra vágjuk. Az uborkát hosszában négybe vágjuk, kimagozzuk (kanállal kapargatni a legegyszerűbb), esetleg néhol egy-egy csíkot lehúzunk a héjából, hogy szebb legyen. Az avokádót és az uborkát összekeverjük a citromdarabokkal, ráöntjük az összekevert citromlevet és olívaolajat, majd frissen őröl borssal megszórjuk. Thai bazsalikomot, vagy reszelt citromhéjdarabokat még el tudnék képzelni rá.

Garnélás-szezámmagos pirítósok

7-8 szelet fehér toastkenyér
300 gr garnéla
1 tojásfehérje
50 ml növényi olaj (optimálisan szezámolaj, lehet kevesebb is, lényeg, hogy kenhető massza legyen)
fél ek. só
3-4 újhagyma, apróra vágva
mindegyik pirítós tetejére szezámmag

A megpucolt garnélákat turmixoljuk a tojásfehérjével, az olajjal, a sóval. Ha nagyjából kenhető masszát kaptunk, hozzákeverjük az újhagymát is. Mindegyik kenyér héjait levágjuk, és átlósan félbevágjuk. Így háromszögeket kapunk, és mindegyik háromszög tetejére kanalazunk kb. diónyi masszát, elsimítjuk a kenyéren. Megszórjuk szezámmaggal és 220 fokos sütőben kb. 20 percig sütjük. Ha már szépen pirulnak a szélek és kicsit a szezám is megpirult, akkor van kész. Frissen, forrón, vagy melegen a legjobb, tartogatni és felmelegíteni nem az igazi. Legközelebb egyébként egész garnélákat is fogok rápakolni.

Klassz volt az első pécsi GBT, köszi Minimálna a szervezésért és a finomságaidért; Taen, az almatortáért; NoSalty, a diókuglófért, és az összefoglalóért!

beállok a sorba

Ezzel a recepttel már tavaly óta szemeztem, amióta megvettem Londonban a Szakácsok könyvét. Viszont milyen jól tettem, főleg hogy 6, azaz hat (!) fontért jutottam hozzá:) Most, hogy már mindenki elkészítette és már felesleges felraknom a blogra, lehet kapni jó érett paradicsomot, én is megcsinálom, mert nagyon tetszik. Főleg, amióta megbarátkoztam a halszósszal , semmi akadálya, hogy akármilyen receptbe löttyintsem bátran. A cím némi gondot okozott, ugyanis úgy fordították magyarra, hogy paradicsomos chililekvár. Namármost mindenki láthatja a mennyiségekből, hogy ez nem is chililekvár, hanem paradicsomlekvár, igaz? Az eredeti neve tomato chili jam egyébként. A recepten persze variáltam, mert a 300 gr cukrot túl soknak találtam, továbbá kevesebb chilit és kicsit több paradicsomot használtam.

Chilis paradicsomlekvár

kb 650 gr érett paradicsom
1 jókora darab (két hüvelykujjnyi) gyömbér, lereszelve
4 gerezd fokhagyma, fokhagymapréselve
2 ek halszósz
3 piros chilipaprika, vékonyra szelve, magostul
140 gr cukor

A paradicsom felét turmixoljuk a gyömbérrel és a halszósszal. Kis lángon feltesszük főni a paradicsom másik felével, amit apróra vágunk. Hozzáadjuk a fokhagymát, a chilit és a cukrot (és azt a 100 ml vörösborecetet, amit én persze kifelejtettem a receptből, de így is nagyon jó lett; az eredeti hozzávalók mennyiségét ld. a könyvben). Lassú tűzön kezdjük forralni, a képződő habot leszedjük a tetejéről. Időnként megkevergetjük, hogy ne ragadjon le, illetve hogy a leragadt lekvárt felkapargassuk:) Egy idő után elfővi a levét, sűrűsödik, fényesedik, és akkor lesz jó, amikor már elég sűrű. Ez nálam kb. egy órát vett igénybe. Nagyon finom lett, főleg a végén, mert a köztes kóstolgatás során vett minták nem voltak túl bizalomgerjesztők. Én pirított zsemlére kentem és megkoronáztam egy-egy tükörtojással (az ötletet a Szakácsok könyve adta ofkorz).

A Szakácsok könyvéből.

És Starfi most hazamegy a anyukájához és az öcsköséhez, mert utóbbinak születésnapja lesz.

padlizsános vega starfi

Asszem padlizsánfüggőségem van.

Fűszeres padlizsán tofuval


2 nagyobb padlizsán
250 gr tofu
2-4 vörös chilipaprika
4 gerezd fokhagyma
jókora adag friss gyömbér
1 vöröshagyma
3 ek. pálmacukor (vagy puha barnacukor)
2 ek. frissen facsart lime-lé
2 ek. halszósz
1 ek. olaj
jókora adag apróra vágott bazsalikom

Egy serpenyőt olaj nélkül felhevítek, majd a padlizsánt szenesedésig sütöm benne, mindegyik oldalát. Félreteszem, hagyom kihűlni, majd átlósan 2 cm vastag szeleteket vágok belőle (és kisebbre is vágdosom). A tofut leszűröm és kockákra vagy tégla alakúra vágom.

Egy turmixban összekeverem a chilit, a fokhagymát, a gyömbérgyökeret, a hagymát, a cukrot, a lime-levet és a halszószt.

Az olajat felhevítem egy serpenyőben, az összeturmixolt kutyulékot 1 percig, kevergetve sütöm benne. Hozzáadom a padlizsándarabokat és puhulásig kevergetem. Ezután hozzáteszem a tofut is, nagy lángon kicsit összesütöm a zöldséggel, majd beledobálom a bazsalikomot is.

Tálaláskor megszórom friss chilivel és plussz bazsalikommal is és plussz lime-levet is lehet rá csöpögtetni.

MEGJEGYZÉS: A sült padlizsándarabokat nagyon nehéz pálcikával enni.

A "The Essential Asian Cookbook"-ból.

curry, újra

Lassan sajnos elmúlik a nyár, hazajöttem a nyaralásokból. Jó volt Norvégiában, jó volt a Balatonon (Balatonon mindig jó, Norvégiában meg most voltam először). Különben mentálisan készülök a szorgalmi időszakra. Kicsit talán túl korán jött ez a félév. Most úgy érzem, az ideális kezdési időpont úgy október végére, november elejére eshetne.

Másik dolog miatt viszont örülök. Szeretem az őszt, szeretem, hogy sokféle gyümölcsöt-zöldséget lehet enni ilyenkor – ebből pedig egyenesen következik, hogy jókat és sok zöldséges-gyümölcsöset lehet főzni. Például, mostanában, tökkel, cukkinivel, patisszonnal. Pontosabban patisszonnal, megint.

Sertés-curry patisszonnal

1 ek. olaj
2 ek. sárga curry krém (curry paste)
500 gr sertéscomb, kockákra vágva
1 doboz kókusztej
125 ml víz
1 nagyobb patisszon, meghámozva, kimagozva, kockákra vágva
6 kaffir lime levél
1 ek. halszósz
1 ek. pálmacukor (lereszelve)
2 vörös chilipaprika, vékonyra szeletelve
bazsalikomlevelek
őrölt chili
só

Az olajat felmelegítem, hozzáadom a curryt, majd egy percig kevergetem. Beledobálom a húst, magas hőmérsékleten addig kevergetem, amíg aranyszínű nem lesz. Ekkor hozzáöntöm a kókusztejet, a vizet és beleszórom a lime-leveleket is. 10-15 percig kis lángon, fedő alatt gyöngyöztetem, majd hozzáadom a patisszont, a halszószt, a cukrot és kevés sót is. A patisszont éppen-puhulásig érdemes főzni, teljesen puhán nem olyan jó. Ha kész, rászórom a chilipaprikát, megszórom őrölt chilivel, bazsalikomlevelekkel és forrón tálalom. Mellé főtt rizst lehet adni, én nem körítettem semmivel.

Inspiráció: The Essential Asian Cookbook

egyéb curry-k: Csirke-curry, Marha-curry fehér spárgával

szecsuáni csirke

És pámpárám ez az isteni húsétel, ódákat tudnék zengeni róla, olyan íze van. Szerintem névről sokan ismerik, aki eddig nem ismerte, az nagyon gyorsan készítse el. Bár kellett volna hozzá babpüré is, de az most pont nem volt itthon. És hoisin szósz is, ennek hiányában szójaszósz-fokhagyma-ecet keverékkel ízesítettem az ételt, és egy kis halszósz (max. 1 ek.) is került bele, mert (már) szeretem. (Azaz ettem, ízlett, klasszul belesimul az íze főzés során az ételbe.)

Szecsuáni csirke Kung Po szósszal



500 gr csirkemell, falatokra vágva
1 tojásfehérje
2 ek. étkezési keményítő
fél ek. só
1 ek. kristálycukor
1 ek. száraz sherry
1 ek. borecet
1 ek. halszósz (opcionális és nem kínai)
1 ek. szójaszósz
5 gerezd fokhagyma, összetörve
175 ml csirkehúsleves
2 ek. napraforgóolaj
2-3 szárított chili, darabokra vágva
fél bögre kesudió
vágott metélőhagyma, a díszítéshez

A tojásfehérjét felverem, majd belekeverem a keményítőt és a sót. A csirkehúsdarabokat jól megforgatom benne. Egy másik tálkában összekeverem a levest, a szójaszószt, a cukrot, a sherryt, az ecetet, a zúzott fokhagymát (és a halszószt), úgy, hogy az összes cukor feloldódjon.

A wokserpenyőt felforrósítom, majd beleöntöm az olajat, majd mikor már elkezd füstölögni, beleöntöm a keményítős-tojásfehérjés csirkedarabokat. Nagy lángon folyamatosan kevergetve pár percig sütöm. Ezután hozzáadom a chilipaprikát is, majd még egy-két percig, folyamatosan kevergetem. Ezután hozzáöntöm a leveses keveréket, felforralom, hozzáteszem a kesudiót is, majd megvárom, míg pár perc alatt jól besűrűsödik a szaft. Vágott metélőhagymával megszórom, főtt rizzsel tálalom. És az előző, édes-fokhagymás tojászöldséggel.

Inspiráció: Chinese Cookbook (szerk. Maggie Pannel és Jenni Fleetwood)

tojászöldség

Egyszerű, de szokatlan zöldséges recept. Persze ázsiai, pontosabban kínai. Ezt a fogást akár két nappal az elfogyasztás előtt el lehet készíteni (mármint a szakácskönyv így írja), és szobahőmérsékleten kell szervírozni. Arra kell figyelni az elkészítésnél, hogy ne puhuljon meg teljesen a padlizsán, mert akkor összeesik. Egyébként meg miért hívjuk tojásgyümölcsnek a padlizsánt, amikor is zöldség?

Édes-fokhagymás padlizsán

3 közepes padlizsán
7 ek. napraforgóolaj (semmiképp ne olívaolaj)
4-5 gerezd fokhagyma
6 tk. barnacukor
6 tk. szójaszósz
10 tk víz
2 tk. almaecet (vagy vörösborecet, én ezt használtam, mert nem szeretem annyira az almaecetet)
1 ek. alkohol (jó esetben száraz sherry, esetleg vodka, fehér rum)
újhagyma, a tálaláshoz

A padlizsánt megmosom, hosszában kb. 3 cm széles szeletekre vágom, majd a szeleteket 3 cm-es kockákra vágom. És milyen jó volt ezt az új bárddal csinálni!:)

A wokban három evőkanál olajat hevítek. Ha nagyon forró, beledobálom a padlizsánkockát felét, majd néha-néha megkevergetve körülbelül 5 percig sütöm. Ha kész, azaz mindegyik oldal elég barnás, de még belül kicsit nyers (legbelül) akkor egy tányérra teszem őket.

Újra három ek. olajat hevítek (az előző hármat teljesen felszívta az előző adag zölség), majd a másik adag padlizsánkockával ugyanúgy járok el, mint az előzővel. Ezt is kiborítom a tányérra.

A maradék egy evőkanál olajat felhevítem, beleteszem a tört fokhagymát, kicsit megsütöm (pár másodperc), közben folyamatosan kevergetem. Hozzáöntöm a vizet, az ecetet, az alkoholt, a szójaszószt, jól elkeverem, majd hozzáadom a cukrot is. Erre azért van így szükség, hogy a cukor semmiképp ne karamellizálódjon, mert nem lesz olyan kellemes ízű a szósz. Így csak szépen felolvad a folyadákban.

Ha felforrt rendesen és a cukor is feloldódott, akkor hozzádobjuk az elősütött padlizsánt, jól átkevergetve három percig főzzük, hogy jól magukba szívják a szószt. Főtt rizzsel, szeletekre vágott újhagymával megszórva tálaljuk, de mondjuk én a következő fogást körítettem vele (húst ofkorz).

Inspiráció: The Essential Asian Cookbook