hagymasaláta

ha már megjött a tavasz és vele együtt a medvehagyma-szezon is, akkor igenis együnk medvehagymát. én szinte csak nyersen szeretem, főzve valahogy számomra nem az igazi, van egy édeskés-torokkaparós íze, amit nem nagyon kedvelek. nyersen azonban főnyeremény. a múltkor egy könnyed vacsorát készítettem, akkor még nem volt medvehagyma. most azonban ugyanehhez a langyos salátához csíkokra vágott medvehagymát is kevertem. könnyed, üde fehérborral és friss kenyérrel remek.

karamellizált lilahagymasaláta mozzarellával és medvehagymával

4 személyre

2 nagy fej lilahagyma
személyenként egy golyónyi mozzarella
olívaolaj
frissen őrölt feketebors
nagy szemű só (pl fleur de sel)
nagy csokor medvehagyma
egy-két tk méz
pár ek balzsamecet
pár szem átöblített kapribogyó

a lilahagymát vékony szeletekre vágjuk, olívaolajon nem túl nagy lángon, sűrűn kevergetve üvegesre pároljuk. félúton egy-két csepp balzsamecetet és a mézet is hozzáadjuk. félretesszük. a mozzarellát szeletekre vágjuk, vagy, ha apró golyókat használunk (amiből egy csomagot szintén számolhatunk egy főre), akkor félbevágjuk. a medvehagymát alaposan megmossuk, felcsíkozzuk.

a hagymát összekeverjük a sajttal, a kapribogyóval és a medvehagymával, balzsamecetet és olívaolajat öntünk rá. sózzuk és borsozzuk. frissen a legjobb.

egyéb medvehagymás receptek a tejbegrízen:
medvehagymás-kéksajtos gnocchi
forró lencsesaláta medvehagymával és vinaigrette-tel
tapenade (ajókás olajbogyókrém) medvehagymával
medvehagymás tojássaláta
spenótos-juhtúrós quiche medvehagymával

sült céklasaláta naranccsal

minimál-recept következik, kevés tennivalóval. az eredmény mégis remek, könnyed és gyors vacsorának kiváló. miért nem mondta valaki előbb, hogy a cékla ilyen jó naranccsal? nem viccelek, tényleg az. és valljuk be, tavaszhelyettesítő színterápiának is megfelelő, ha már tavaszunk nincs. sült céklából sosem elég, alább pár korábbi receptet ajánlok a tejbegrízről és azon túlról is:

saláta sült céklából, almával, zellerrel
sült céklás-krémsajtos szendvicsrevaló
csípős-édes-savanykás sült cékla chili és vanília receptje szerint
sült cékla-variációk chili és vaníliásan
tejszínes sült cékla szellem a fazékban módra
serpenyőben sült cékla fűszeres eszternél

sült céklasaláta naranccsal és egyéb jó dolgokkal

személyenként 1-2 ökölnyi cékla
olívaolaj, só
személyenként 1-2 narancs
frissen őrölt feketebors
olívaolaj
jó minőségű balzsamecet
esetleg rukola, érlelt sonka, friss kecskesajt/fetasajt

a sütőt 200 fokra előmelegítjük. a céklákat alaposan megmossuk, papírtörlővel megszárítgatjuk. a gumókat egyenként alufóliába csomagoljuk, adunk nekik egy löttyintésnyi olívaolajat és egy nagy csipet sót. kb egy-másfél óra alatt puhára sütjük őket. ha kicsit meghűltek, késsel meghámozzuk.

a narancsok két „végét” (azaz ahol a szára lenne, ill. az ezzel ellentétes oldalon) levágjuk úgy, hogy a narancs húsát lássuk. lehámozzuk körben is, majd gerezdekre vágjuk. a céklákat vékonyra szeljük, elrendezzük egy tányéron. a narancsgerezdeket is rátesszük. megszórjuk borssal, meglocsoljuk balzsamecettel, olívaolajjal és megsózzuk. morzsolhatunk rá fetát ill. kecskesajtot is, nyomhatunk a céklaszeletek közé vékonyra szelt sonkát. itt egy jó nagy adag olívaolajos-balzsamecetes rukolasaláta is járt mellé és friss kenyér, de nem maradt ki a sonka sem.

egyszerű, de nagyszerű.

sült csirke és quinoa tabbouleh

quinoát még londonban ettem először, 2007-ben. unokanővérem főzte, de fogalmam sincs, milyen minőségben ettük. később vásároltam itthon (bioboltokban, müllerben lehet kapni), felkerült a spájz egyik polcára és ott is maradt. aztán egyik nap azon agyaltam, hogy milyen könnyed köretet lehetne sült csirkéhez tálalni és eszembe jutott a tabbouleh. kutattam is a kamrában bulgur után, nem lett meg. ezek szerint megették a molyok már rég megettük. helyette ott nyújtózkodott a quinoa, mondom, gyere csak. természetesen nem én találtam fel a spanyolviaszt, rengeteg quinoából készült tabbouleh recept lelhető fel az interneten. az első képen, ha nagyban nézitek (katt a képre), jobban lehet látni a quinoa alakját: kis kerék alakú magocskák, könnyen leváló fehér gyűrűvel.

a quinoa

a quinoa (chenopodium quinoa) egy dél-amerikai eredetű növény. rendszertanilag a libatopfélékhez tartozik (chenopodium sp.); a pseudocerealiákhoz sorolják (mint az amaránt és a hajdina), ami annyit tesz, hogy nem számít a gabonák közé (mivel nem a pázsitfűfélékhez tartozik), de keményítőtartalma alapján hasonlóképp fogyasztjuk, mint azokat.

az andok vidékén termesztették először, több ezer évvel ezelőtt. a növény igénytelen, jól tűri a magas tengerszint feletti légköri viszonyokat is, ezért válhatott az ottani népek egyik fő táplálékának. az andokban a növény levelét is fogyasztják, az inkák „minden magok anyjának” hívták, a termését szentnek tartották. a spanyolok hódítása után a növényt „indiánoknak való ételnek” nevezték és az ottlakók kénytelenek voltak gabonaféléket termeszteni. a magnak magas a fehérjetartalma (12-18%) és minden esszenciális aminosavat tartalmaz, ezért komplett fehérjeforrás. gluténmentes, így könnyű emészteni is.

elkészítésénél egy dologra kell figyelni. keserű mellékíze lesz, ha nem megfelelően öblítjük át; ezért többször mossuk át, a vizet többször cseréljük. ilyenkor az esetleges szennyeződéseket is el tudjuk távolítani (maghéj, száradt levéldarabok, homokdarabok). én körülbelül fél óráig áztatgattam, négyszer-ötször cseréltem rajta vizet, közben az ujjaimmal sűrűn átforgattam.

quinoa tabbouleh sült csirkével

1 csirke (kb másfél kilós)
50 g vaj
2 ek olívaolaj
frissen őrölt feketebors, só
200 g quinoa, só a főzővízbe
1 kígyóuborka
1-2 paradicsom
2-3 nagy (!) csokor petrezselyem
1 nagy gránátalma
1 ek apróra vágott menta (2-3 ágacskából)
6 ek olívaolaj
1 citrom leve

a sütőt 220 fokra előmelegítjük. a csirkéről az esetleges tollakat eltávolítjuk, vagy ha szükséges, leperzseljük. jól lemossuk, itatóspapírral leitatjuk. az olívaolajjal (2 ek) bedörzsöljük, majd a vajat is rákenjük. sózzuk, borsozzuk. egy tepsibe fektetjük úgy, hogy a melle alulra kerüljön. betesszük a sütőbe, negyed óra múlva 190 fokra mérsékeljük a hőt és további 25 percig sütjük. ezután kivesszük, a szaftjával meglocsoljuk, megfordítjuk. újabb 25 percig sütjük. utána megint megfordítjuk, hústűvel ellenőrizzük, kész van-e már. ha megbökjük és tiszta lé folyik ki belőle, akkor készen van, ha még véres, negyed óráig süssük. ha kicsit jobban meg szeretnénk pirítani a bőrét, akkor kicsit magasabb hőfokon 10-15 percet süssük, de előtte locsoljuk meg (én is így szoktam, 250 fokon 10 perc bőven elég, hogy megpiruljon).

közben elkészítjük a tabbouleh-t. a quinoát többszöri vízcserével átmossuk, kicsit áztathatjuk is. többszörös mennyiségű sós vízben 20-25 perc alatt megfőzzük. illata ekkor már enyhén diós lesz, leöblítjük, félretesszük. az uborkát és a paradicsomot felkockázzuk, a gránátalmából a magokat kiszedjük, a fehér részeket eltávolítjuk. a petrezselymet és a mentát megmossuk, leszárítjuk, apróra vágjuk. a zöldségeket, gránátalmát összekeverjük a már kissé kihűlt quinoával, meglocsoljuk az olívaolajjal (6 ek), a citromlével és hozzáeverjük a zöldfűszereket is. a salátát nem sózzuk, mert a zöldségek levet eresztenek. én kicsit sóztam is, de csak a már kiszedett, saját adagom.

sültcsirke recept: szakácsok könyve

normál tabbouleh nálam

quinoás receptek, magyarul és angolul:

sült paprikás, diós quinoa chili és vaníliánál
édesköményes-mazsolás quinoa saláta limaránál
zöldfűszeres kuszkusz-quinoa saláta (angol)
fetával és quinoával töltött paradicsom (angol)

rakott padlizsán mozzarellával és parmezánnal

a padlizsán egyik legjobb formája (a másik a paprikás padlizsánkrém). nagy mennyiségű és többféle sajttal készül, a fokhagyma és a leheletnyi paradicsomszósz igen ízletessé varázsolja. ideális húsmentes napokra is, mert egyáltalán nem kíván az ember hozzá húst, ellenben kevés friss kenyér jól szívja a szaftját. ha jól értesültem, az eredeti verzió hosszában szeleteli a padlizsánokat, innen az elnevezés: a parmigiana nem is a parmezánra és nem is párma régióra utal, hanem a zsalu szóra, hiszen a rétegelt padlizsánszeletek kis eltolással, egymást fedve fekszenek a tűzálló tepsiben. az én verzióm kerekre szelt padlizsánnal készült, és kevés paradicsomszósszal, hogy jobban erősítse a padlizsánízt. melegen és szobahőn is isteni. a recept 4 személyre elég, de csak mint egy többfogásos menü részeként. két személynek kényelmesebb, mert marad még egy étkezésre.

melanzane alla parmigiana

1200 g padlizsán
olívaolaj
300 g mozzarella (3 golyó)
100 g parmezán (vagy grana padano)
3-4 ek paradicsomszósz vagy sűrített paradicsom
2-3 gerezd fokhagyma
frissen őrölt feketebors
só

a padlizsánt felszeleteljük, majd olívaolajon több részletben magas hőfokon aranyszínűre sütjük. a sütőt 180 fokra előmelegítjük. a mozzarellát vékonyra szeleteljük, a parmezánt lereszeljük, a fokhagymát apróra vágjuk és kevés olívaolajon pár percig megfuttatjuk. egy tűzálló tálba vagy jénaiba öntjük a fokhagymás olajat, szétkenjük. lerakunk egy sor padlizsánt, erre kevés paradicsomszósz jön, erre egy gombócnyi mozzarella, parmezán, kevés bors és csipet só. erre újra padlizsán, paradicsomszósz, mozzarella, parmezán, bors, só. addig folytatjuk, amíg az összes padlizsánt fel nem használjuk. a végén a maradék sajtot is rászórjuk. 30 perc alatt szépen megsül, a végén grillfokozaton rápiríthatunk.

a blogkóstoló és a sült cékla

azt hiszem, nem sokan vagyunk, akik a szeptemberben megrendezett blogkóstolón minden fogásból ettek. na én vagyok az egyik. igaz, néha csak egy-egy kanállal-villával, de akkor is, egyetlen ételt sem hagytam ki. azt azért hozzá kell tennem, hogy a következő étkezésem másnap este 6-kor történt meg, hát istenem, a gyomorban/bendőben/egyéb tárhelyeken volt még némi tápanyag.

lila füge pisztáciás sütije remek volt a fügével és az enyhén rózsavizes konyakos mártással, fűszeres eszter szíriai sóletje maga volt a tökéletesség, horasztól és lorientől a húsos fogások (borjúszív wokban zöldségekkel ill. marhapofa paradicsomos raguval, ó istenem) 10/10, a hústalan fogások (enyhén csípős rókagombás dim sum és rozmaringos-szilvás-mascarponés krém) szintén. malackaraj anna pisztáciás sertéspástétoma nálam nagy sikert aratott, de nem volt rossz a saját töltésű kolbász sem. limarától pedig egy szép adag olívás és aszalt paradicsomos baguette-t kaptam, hát volt mit ennem másnap, egyszerűen csak vajjal, mennyei volt. egyébként nemcsak, hogy az ételek fantasztikusak voltak, nagyszerű volt megismerni ennyi bloggert/bloggerinát, mind a résztvevők, mind az élvezkedők közt!

az én személyes kedvencem chili és vanília sült céklája volt, hát ezt próbáltam reprodukálni egyik este. újra sikere lett. kicsit erősítettem az eredeti fűszerezésen. a halloumi és a burrata nehezen beszerezhetősége miatt én mozzarellát választottam mellé.

chili és vanília féle csípős-édes-savanykás sült cékla

4 nagy cékla (600-700 g)
4 salottahagyma
4 ek balzsamecet
4 ek mazsola
3-4 ek kapribogyó
2-3 ek sötét barnacukor
1-2 chilipaprika
olívaolaj
frissen őrölt feketebors
személyenként egy golyónyi mozzarella (itt tehát 4)
fleur de sel a mozzarellára
só

a sütőt 200 fokra előmelegítjük. a céklákat megmossuk, a vizet leitatjuk róluk, némi olívaolaj és só kíséretében egyenként alufóliába csomagoljuk, majd 1-1,5 órán át sütjük. akkor jó, ha egy kés könnyen bele-és kicsúszik. ha már eléggé lehűlt, hogy megfogjuk, meghámozzuk és kockákra vágjuk.

olívaolajat forrósítunk, az apróra vágott salottát üvegesre pároljuk benne. hozzáadjuk a kimagozott és kierezett chilipaprikát, a mazsolát, egy-két percig sütjük. mehet bele a cékla, a balzsamecet, a cukor, jól elkavarjuk, borsozzuk-sózzuk, majd pár perc átforrósodás után a leöblített kapribogyót is hozzáadjuk.

a mozzarellát szeletekre vágjuk, tálaláskor megöntözzük olívaolajjal, megborsozzuk és megszórjuk kevés fleur de sel-lel.

chili és vanília receptje.

egyéb sültcéklázás a tejbegrízen: almás-zelleres sült céklasaláta

sült céklás-krémsajtos szendvicsrevaló

fűszeres, almás ketchup

na srácok, most kicsit úgy érzem magam, mintha húsvétkor tennék fel karácsonyi recepteket. de mivel talán annyira nem vagyok elcsúszva, csak kicsit érzem így magam, hangsúlyozom. még augusztus végén, amikor igen jó áron volt az idei szabadföldi paradicsom, akkor főztem belőle ketchupot. igaz, hogy megfelelően nagyobb edény híján több órán át főtt, de nagyon finom lett, megérte. a fűszerektől kicsit pikánsabb, az alma inkább a zselésítő jelleget erősíti, a végén nem érezni az almás ízt. remélem, még lesz, aki ihletet kap, hátha érik még paradicsom valakinél. egyébként főzés közben és ízesítés előtt (só + bors + cukor + ecet) nem ér kóstolgatni, mert akkor még almás lecsó íze van. brr.

fűszeres-almás ketchup

kb 3-3,5 literhez

3000 g paradicsom
1000 g zöldpaprika (akár csípős, bogyiszlói, kápia vegyesen)
kb 1000 g vöröshagyma
kb 1000 g alma (kevésbé savas, mondjuk valamilyen rétesalma vagy nyári alma)
25 szem feketebors
20 szem szegfűszeg
20 szem szegfűbors
2 darab fahéjrúd, kb öt centisek
3 evőkanál pirospaprika
3 teáskanál só
körülbelül 100 ml 10%-os ételecet, ízlés szerint lehet több is
körülbelül 300 g cukor
a kész ketchupok tetejére nátrium-benzoát

a zöldségeket megtisztítjuk: a paradicsomok szárát kivágjuk, a paprikákat leszárazzuk (a magházat belefőzzük a ketchup-ba), a hagymát lehéjazzuk. az almákat negyedekbe vágjuk, a magházakat eltávolítjuk.

a zöldségeket és az almát egy nagy lábosba tesszük, megsózzuk, hogy hamar levet engedjen, így biztosan nem ég le. beleszórjuk a fűszereket is. kis lángon kezdjük főzni, majd amikor már jó sok leve van, kicsit fokozzuk a tüzet alatta és gyakran kevergetjük. hozzáadjuk a pirospaprikát is. addig főzzük, amíg minden hozzávaló annyira puha lesz, hogy fakanállal szét lehessen zúzni (gondolok itt a hagymára és az almára főleg). ezután kis adagokban leturmixoljuk (én botmixert használtam), majd szitán alaposan áttörjük úgy, hogy a szitában csak száraz zöldségmaradványok maradjanak. érdemes kisebb adagokban csinálni.

a leturmixolt-áttört ketchupot visszatöltjük a tisztára mosott edénybe, felforraljuk. hozzáadjuk a cukrot és az ecetet, esetleg még kevés sót, majd még legalább 10-15 percig főzzük, hogy sűrűsödjön kicsit (az alma pektintartalma úgyis segít ebben). én bő fél óráig főztem, mert sűrűbb ketchupot akartam. ezután még forrón üvegekbe töltjük, a tetejére mindegyik adag kapott egy késhegynyi nátrium-benzoátot, majd szorosan lezárjuk és száraz dunsztban (egy lavórt kibélelünk törölközőkkel és közéjük állítjuk az üvegeket) hagyjuk kihűlni.

én csak a tetejére tettem tartósítószert, az eredeti recept bele is főzne egy kicsit. aki hosszútávon tervez vagy esetleg sokkal több mennyiséggel dolgozik, annak érdemes valami szuper tartósító technikát kitalálnia.

az eredeti recept a magyar konyha 1996/4 számában található

joghurtos-fokhagymás zöldbab

... egy kis hússal. tegnap csak sárgahüvelyű zöldbabot kaptam a vásárcsarnokban, viszont a kedvenc zöldségesemnél volt zsenge, zöldhüvelyű is. a sárgából leves lett, a zöldből pedig, a fokhagymás-joghurtos zöldbab, mautner zsófi szakácskönyvéből. a könyvben szereplő recept spenótot használ, de mint zsófi írja, jól működik egyéb zöldségekkel is, például céklával, cukkinivel és zöldbabbal is. pécs egyetlen keleti élelmiszereket árusító boltjában kaptam hozzá török joghurtot is: egy kilós kiszerelés 700 forintba kerül. ez a fajta joghurt sokkal sűrűbb (mintha tejföl lenne) és intenzívebb ízű, mint a nálunk egyébként kapható joghurtfélék. ha nincs ilyen lehetőségünk, akkor a sima natúr joghurtot is le lehet csepegtetni.

fokhagymás-joghurtos zöldbab sült csirkével

(a zöldbab főételként 2 személyre, köretként 4 személyre elég. itt a hús miatt köretként szerepel)

4 egész csirkecomb
500 g zsenge zöldhüvelyű bab
300-400 g török joghurt
4 gerezd fokhagyma
frissen tört fehérbors
frissen őrölt feketebors
só
kacsazsír
jó minőségű olívaolaj
pár kupica pálinka vagy whiskey
1 csípős piros paprika vagy chili
1-2 ek fenyőmag
csipet fleur de sel

a csirkecombokat megmossuk, az esetleges tollmaradványoktól megtisztítjuk, papírral megtöröljük. bedörzsöljük sóval és feketeborssal, meglocsoljuk olívaolajjal és egy jénaiba pakoljuk őket. mehet rá bőven kacsazsír és a pár korty alkohol is. jó meleg sütőben, többször megforgatva és locsolgatva szép pirosra sütjük. a többi előkészületet ráérünk akkor elvégezni, ha a húst már csak pirítani kell.

a zöldbabot megmossuk és megtisztítjuk. lobogó sós vízben 3-4-5 perc alatt roppanósra főzzük, majd hideg vízzel leöblítjük és félretesszük. a joghurtot összekeverjük jókora adag fehérborssal és sóval, majd belereszeljük a fokhagymát. a paprikát/chilit apróra vágjuk. a fenyőmagot szárazon aranyszínűre pirítjuk. a zöldbabot összekeverjük a joghurttal, megszórjuk a paprikával és a fenyőmaggal, majd jól megöntözzük olívaolajjal, mert nagyon jót tesz neki. a húsra még egy kis plussz nagyszemű só, vagy fleur de sel is jár.

a chili és vanília szakácskönyvből, egy-két apró változtatással

fügés-kolbászos-paradicsomos tészta

még télen ettem budapesten, a vapiano-ban egy ígéretes tésztaételt. a paradicsomos tésztában kolbász volt, rengeteg bazsalikom, fokhagyma és füge. igen, füge. szenzációs volt, gondoltam is, hogy muszáj lesz reprodukálni. aztán el-elfelejtettem, de most, hogy már lehet kapni friss fügét, megint előbotorkált a gondolat. pont jókor jött a chorizo kolbász a lidliben, mert spanyol napok voltak (tudom, a vapiano olasz kolbászt használt), és természetesen érett paradicsomot vettem hozzá a piacon, valamint tésztát is gyúrtam hozzá. a nyár végében egyébként pont a füge és az érett paradicsom a legjobb szerintem.

paradicsomos tészta chorizoval és fügével

1 adag friss házi tészta (4 személyre elég, kb 250-300 g száraz tésztának felel meg)
8-10 szem közepes paradicsom
2 marék érett, de keményebb húsú füge
1 tk spanyol füstölt paprika

100 g szeletelt chorizo kolbász
2-3 gerezd fokhagyma
sok bazsalikomlevél
olívaolaj
frissen őrölt feketebors
csipet cukor
2 csepp balzsamecet
só

a paradicsomot apróra vágjuk és kevés olívaolajban kis lángon, lassan megfőzzük. közben ízesítjük nagyon apróra vágott fokhagymával, sóval, borssal, csipet cukorral, majd a végén bazsalikommal és belekeverjük a füstölt paprikát is (remek szabadtüzes íze lesz tőle).

a tésztát feltesszük főni, bő sós vízben. a chorizo mindkét oldalát zsiradék nélkül, egy serpenyőben kicsit megpirítjuk, majd félretesszük. a fügéket alaposan megmossuk, szárát levágjuk, négybe vágjuk, majd a kolbász zsírján magas lángon kicsit megsütjük. ezt is félrerakjuk, a kolbászt feldaraboljuk.

ha kész a tészta, rálocsolunk kevés olívaolajat, összekeverjük a paradicsomos szósszal, majd tálaláskor rádobjuk a fügét és a kolbászt. egy jó adag feketeborsot még lazán elbír. meg még bazsalikomot.

éljen a fügeszezon!

töltött paprika

két hét nyaralás elég ahhoz, hogy az ember nagyon keresse utána a hazai ízeket. lecsó, petrezselymes zöldbabfőzelék, kefires süti friss gyümölccsel, lecsós csirke túrós csuszával, töltött paprika. mostanában ezekre vagyok rákattanva, azért az itthoni konyha mégis az itthoni konyha. ma elég meleg van, fülledt is, persze, csináljunk paradicsommártást friss, érett paradicsomból, hozzá a töltött paprika meg a maradék húsból a fasírt sütése már smafu. egyébként egyik kedvenc nyári ételem a töltött paprika, édes paradicsommártással, főleg azért, mert nemcsak nyáron készíthető.

töltött paprika

600 g darált sertéscomb
5-6 tölteni való paprika
5-6 ek. főtt rizs (2 evőkanálnyi szárazból lesz ennyi bőven)
frissen őrölt feketebors
1 tojás
esetleg kevés őrölt pirospaprika
só
1300 g érett paradicsom
1 kis darabka friss gyömbér, meghámozva
1 ág zellerzöld
1 kisebb pucolt vöröshagyma
4-5 szem feketebors
2 ek. liszt

a paradicsomot jól megmossuk, kis darabokra vágjuk és ujjnyi vízzel feltesszük főni. beletesszük a gyömbért, a hagymát,a zellerzöldet, a borsot, megsózzuk és a cukrot is hozzáadjuk. lassan addig főzzük, amíg a paradicsom puhára fő. ezután a gyömbért, a zellert, a hagymát kivesszük belőle, botmixerrel óvatosan pürésítjük, majd szitán átszűrhetjük (én ezt általában kihagyom).

a húst összedolgozzuk a tojással, sóval, frissen őrölt borssal, főtt rizzsel. a paprikákat megmossuk, kicsumázzuk, az ereit kivágjuk, néhány helyen hústűvel megszurkáljuk. megtöltjük őket a húsos keverékkel, majd a paradicsommártásba tesszük. ha marad még hús, gombócokat formálunk. úgy a jó, ha a paradicsommártás ellepi a paprikákat. gyorsan felforraljuk, majd lefedve kis lángon kb 45 percig főzzük.

ha kész, a paprikákat és a gombócokat egy tányérra szedjük, a paradicsommártást pedig besűrítjük egy kis vízzel simára kevert liszttel, forralunk rajta egyet és a visszarakjuk a belevalókat.

általában főtt krumpli készül mellé, ma friss kenyérrel ettem.

magyar konyha 1995/4

zöldborsós-majonézes újkrumplisaláta

ezt a salátát még akkor készítettem, amikor még egyrészt jó idő volt, másrészt huszonöt deka pucolt borsót 400 forintért vettem egy nénitől (valamikor május közepén). a fotót megcsináltam, sőt, a fotosoppos utómunkákat is elkészítettem, de a recept feledésbe merült. a fotót tegnap megtaláltam, úgyhogy megosztom veletek, mert szerintem nagyon finom. a lényege a kisméretű krumpli, a zsenge zöldborsó és a frissen készült, házi majonéz.

újkrumplisaláta házi majonézzel és zöldborsóval

600 g újkrumpli, féltojásnyi méretűek
250 g zsenge zöldborsó (pucolt súly)
1 csokor petrezselyem
frissen őrölt feketebors
só
a majonézhez két tojás sárgája, kb 350-400 ml napraforgóolaj, só, bors, kevés mustár és kevés citromlé

a krumplit jó sós vízben megsikáljuk. ez a legnehezebb és legidegölőbb része az egésznek, érdemes többen nekállni, főleg, ha a kis méretű krumplit kedveljük, mint én. utána feltesszük kevés sós vízben, és próbáljuk nem szétfőzni (a kés hegye azért könnyen kijöjjön belőle). a borsót is felrakjuk főni, de nem sózzuk. a majonézhez a tojássárgáját elkeverjük, először cseppenként, majd vékony sugárban adagoljuk hozzá az olajat. ha felvette a fentebb írt olaj mennyiségét, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a mustárt és a kevés citromlevet (utóbbiak savassága ne domináljon). a krumplit és a borsót leszűrjük, a majonézt hozzákeverjük a finomra vágott petrezselyemmel együtt.

sült húsokhoz, grillezett tarjához, nyúlhoz remek köret, de én magában is szeretem.

spanyol fokhagymaleves

a levest a wild gourmets spanyol részeinek egyikében főzték. én sokkal több fokhagymát használtam hozzá, mint a receptben előírták, de nem lett egyáltalán tolakodóan fokhagymás, kellett hozzá ennyi. az őrölt pirospaprikától igencsak magyarosnak tűnik; igazi nyári leves ez (vagy most inkább nyárhelyettesítő leves), tele ízekkel.

spanyol fokhagymaleves

12 gerezd fokhagyma
4-6 szál újhagyma
2-3 zellerszár
2 érett paradicsom
1 kis ág zsálya
2 babérlevél
1 csokor petrezselyem
kis csokor kakukkfű
fél citrom
édes és csípős pirospaprika ízlés szerint
olívaolaj
só
plussz személyenként 1 tojás és szikkadt fehér kenyér/baguette

az újhagymát, a zellerszárat és a fokhagymát apróra vágjuk, olívaolajon megfuttatjuk, a zsályával és a kakukkfűvel együtt. az edényt lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a paprikákat, jól elkeverjük, majd felöntjük vízzel. a paradicsomokat kettévágjuk és a belsejét lereszeljük (a héja a kezünkben fog maradni). mehet a levesbe a paradicsom, a babérlevél, a citrom késsel körbevágott héja (csak a sárga rész!) és a só. gyorsan felforraljuk, majd ha felfőtt, takarékra vesszük és 20-30 percig főzzük. közben a kenyeret falatokra tépkedjük, kicsit meglocsoljuk vízzel és olívaolajon szépen megpirítjuk. ha lejár a leves főzési ideje, hozzáadjuk az apróra vágott petrezselymet, kicsit átforraljuk és kész is.

mindenki egy jó marék pirított kenyeret és egy buggyantott tojást kaphat bele, ezt a levesben is meg lehet főzni, én külön szoktam főzni (nem túl sok víz + kevés ecet + pár szem bors + 1 babérlevél, max. 3 perc). én személy szerint nagyon szeretem ezt a levest, többször is készítettem, volt, hogy szárított egész chilipaprikák is mentek bele.

inspiráció: wild gourmets

grillezett spárga zöldfűszeres tojásmártással

még télen kinéztem egy spárgás receptet az egyik könyvemből, és alig vártam, hogy szezonban kipróbálhassam. a recept főtt spárgát ír, de azóta annyira megtetszett flatcatnél a grillezett spárga, hogy nekem is muszáj volt kipróbálnom. és megérte! a sütés nemcsak intenzívebbé teszi a zöldség saját ízét, hanem még egyfajta füstösséget is ad neki. a tojás remek kiegészítője a spárgának, nemcsak azért, mert én imádom, hanem tényleg, és a recept írta ezt, értem?

grillezett spárga bazsalikomos-petrezselymes tojásmártással

2 személyre

500 g zöld spárga
3-4 tojás
1 ek dijoni mustár
frissen facsart citromlé
frissen őrölt feketebors
5-6 szép levél bazsalikom
pár ágacska petrezselyem
olívaolaj
só

a tojást keményre főzzük, megpucoljuk, majd villával összetörjük. hozzáadjuk a mustárt, a citromlevet, az aprított fűszernövényeket. kevés turbolya is mehet a bazsalikom helyére és szerintem friss tárkonnyal is jól működik. pár löttyintésnyi olívaolajat is hozzáadunk, borsozzuk-sózzuk, jól elkeverjük.

a spárgák alsó részeit letördeljük, a sípokat jól megmossuk. a spárgát grillserpenyőben magas hőfokon 6-7 perc alatt, néha megforgatva, zsiradék hozzáadása nélkül, kicsit megsózva megsütjük. úgy jó, ha néhol kicsit megfeketedik. a spárgát egy tányérra szedjük, meglocsoljuk kevés olívaolajjal, a tojásos keverékkel és némi rozskenyérrel tálaljuk.

a teljes értékű reformkonyha című könyv alapján, némileg átdolgozva.
flatcat, köszönöm az inspirációt:)

spárgakrémleves

azt hiszem, enyhe tojásfüggőségem van. hetente körülbelül 4-5-6-szor eszem tojást, és ez még az átlagos kategória. a szülői házba kábé úgy havonta-másfélhavonta jutok le, és nem bírok annyi tojást elhozni, ami ne fogyna el a következő vizitig. (meg ugye, a tyúkok sem bírnák ezt annyira.) a nagy hiperek meg főleg az ilyen vásárlókra számítanak, mint én. vannak ezek a bio-tanyasi-alternatívtartású-omega3zsírsavas-extrasárga-extraméretes tojások - persze aranyáron a tuskó gazdaságos tojáshoz képest -, én ezeket mind fel szoktam vásárolni. drága mulatság ez a tojásfüggőség. nem teljesen olyan a fíling, mint az otthoni, kukoricán és gizgazokon nevelkedett tyúkok tojásaival, de azért nem rossz. egy szó mint száz, a következő leveskét nemcsak azért ettük buggyantott tojással (ez a kedvencem amúgy, meg az omlettek), mert ugye a tojásfüggőség ezt diktálta, hanem a jamie természetesen szakácskönyv szerint is ezzel kell enni. nekem nem is kellett több, máris igencsak szimpatikus lett a recept. remélem nektek is.

spárgakrémleves buggyantott tojással (és egyéb zöldségekkel)

az adagokat benéztem, ez 8 személyre szól, nem négyre, most 1 hétig ezt esszük

1 kg friss zöld spárga
2 póréhagyma
1 nagy fej lilahagyma
4-5 zellerszár
1 jókora löket olívaolaj
2 liter húsleves
frissen őrölt feketebors (sok!)
só
tojások, baguette vagy kenyér
kevés olívaolaj, turbolya (opcionális)

a spárgákat megmossuk alaposan, fás végeit levágjuk, a fejeket szintén lemetsszük, de utóbbiakait félretesszük. a spárgaszárakat feldaraboljuk. a pórét karikára, a lilahagymát apróra vágjuk a zellerszárral együtt. jó nagy edényben (itt lett gyanús a recept, hogy nem 4 személyre szól) az olívaolajat felforrósítjuk, ráküldjük a felaprított zöldségeket a spárga kivételével. alacsony lángon 10 percig pároljuk, néha-néha átkeverjük. utána mehet hozzá a spárga, a húsleves. felforraljuk, 20 percig fedő alatt főzzük. beletekerjük a szép adag borsot, sózzuk, ha kell. óvatosan pürésítjük a levest, én botmixert használok. utána visszatesszük a tűzre, mehetnek bele az egészben hagyott spárgafejek. pár percig főzzük, és kész is. közben érdemes vizet forralni, amiben szokásos módon buggyantott tojást főzünk. pirított kenyérszeletekkel, a középen még folyós tojással, kevés olívaolajjal megspriccelve és esetleg összevágott turbolyával tálaljuk.

jamie oliver: jamie természetesen

tavasz, quiche

már korábban írtam a medvehagymához fűződő viszonyomról. akik lemaradtak: szeretem én, nyersen akármibe. minden mennyiségben szendvicsekbe és salátába, de főzve-sütve nem a kedvenc. kivéve, ha quiche-be sütöm (ez egy újabb releváció volt). az egyik megjegyzésben kaptam medvehagyma-spenót-ricotta-quiche ötletet, én kicsit variáltam. nekem a ricotta kicsit olyan, mintha folyami homokkal kevertük volna a tisztességes házi túrót, úgyhogy ezt inkább kihagytam. pontosabban, helyettesítettem juhtúróval. úgyhogy, kedves megjegyzést tevők (egyszerűbb lett volna olvasókat írnom, mindegy), köszönöm az ötleteket. aki magára ismer a medvehagymás-spenótos quiche ötletelőjeként, veregesse meg szépen a saját vállát.

medvehagymás-spenótos-juhtúrós quiche

a tésztához (28 centis lepényformához):

250 g finomliszt
125 g hideg, felkockázott vaj
1 tojás
só
1-2 ek víz, ha nem akar összeállni

a töltelékhez:

3 tojás
200 ml tejszín
250 g spenót
60 g medvehagyma (kisebb csokor)
pár ágacska kakukkfű
100 g ementáli
100 g juhtúró
kevés olívaolaj
frissen őrölt feketebors
só

a tészta hozzávalóit gyorsan összegyúrjuk. ha nem akar egyben maradni, egy-két evőkanál vizet is hozzágyúrunk, mindezt minél gyorsabban. folpackba csomagolva fél-1 órát, vagy akár egy éjszakát is hagyjuk a hűtőben pihenni.

a spenótot leszárazzuk, alaposan megmossuk és kevés olívaolajon megfuttatjuk. ha kihűlt, a vizet kinyomkodjuk belőle és darabokra vágjuk. a medvehagymát szintén csíkokra kell felvágni (előzetes dinsztelés szerintem nem szükséges).

a tojásokat összekeverjük a tejszínnel, reszelt ementálival, juhtúróval, borsozzuk, sózzuk, beleforgatjuk a zöldeket.

a sütőt 180 fokra előmelegítjük. a tésztát kinyújtjuk, és egy kivajazott lepényformába tesszük úgy, hogy fala is legyen. a tölteléket beleöntjük, eloszlatjuk szépen, egyenletesen. kakukkfűvel bőségesen megszórjuk. kb háromnegyed óráig sütjük, az elején alufóliával érdemes letakarni.

melegen, de nem forrón tálaljuk. notórius húsevőknek 200 g bacon-t javasolok még hozzá. a medvehagymásságot pedig a spenót/medvehagyma arányával lehet változtatni.

egyszer már készítettem quiche-t: itt egy cukkinis-szalonnás verzió.

sült céklából, reggelire

tegnap jól elszámítottam magam a salátakészítésnél, ugyanis a kelleténél jóval több céklát sütöttem meg. alufóliában, hámozatlanul azonban elálldogálnak a hűtőben, akár egy vinaigrette-es salátaként is elképzelhető. ma reggel ezt készítettem belőle. az eredeti ötlet szerint kéksajttal egészítettem volna ki, de nem kaptam a kisboltban, máshová pedig nem volt kedvem menni. úgyhogy maradt a brie sajt, bár nem kevertem bele, a tetején is remek lett.

sült céklás-krémsajtos szendvicsrevaló

2 szép sült cékla
1 doboz philadelphia krémsajt
1 ek olívaolaj
frissen őrölt feketebors
só
opcionális: zsázsacsíra, brie vagy camambert sajt, kaviár, újhagyma, stb.

a céklát megsütjük az itt leírtak szerint. ha kihűlt, meghámozzuk, majd a reszelő kisebbik lyukán lereszeljük. sózzuk, borsozzuk (véleményem szerint mindkettőt szereti a cékla, nem is kicsit). hozzákeverjük a philadelphiát és az olívaolajat.

vajas rozskenyéren a legjobb, aztán lehet rá tenni valamilyen fehérpenészes sajtot, kevés zsázsát (vagy sokat; csak jönne már a tavasz), esetleg pár pötty kaviárt. én pár újhagymát is elmajszoltam hozzá.

a sült cékla dicséretére

én komolyan nem gondoltam volna, hogy sütés hatására a céklának ennyire koncentráltabb, édesebb, teljesebb íze lesz. én mondom, totál más, mint főzve (főzve biztosan a főzőlébe távozik az aromák jókora része). úgyhogy most a sült cékla a nagy szerelem. mondjuk még nincs sok ötletem, mibe lehetne tenni, de majdcsak kigondolok valamit. most egy hagyományos céklasaláta készült belőle, nem túl hagyományos ízesítéssel, úgy látszik, van egy kis gyömbéraddikcióm mostanság. próbáltatok már sült zöldségeket, sült céklát? mit csináltok belőle?

saláta sült céklából, almával, zellerrel

4 ökölnyi cékla
2 alma
6-7 savanyú uborka
1 közepes zeller
2-3 ek kapribogyó
1 kis tejföl
löttyintésnyi tejszín
1 teáskanál zöldbors
kis csokor petrezselyemzöld
olívaolaj
friss gyömbér
frissen őrölt bors
só

a sütőt 200 fokra előmelegítjük. a céklákat jól megmossuk, majd papírtörlővel leitatjuk róluk a nedvességet. egyenként alufóliába csomaguljuk, de mielőtt lezárnánk őket, megspricceljük olívaolajjal és megszórjuk sóval. egy tepsire rakjuk őket és 45-60 perc alatt puhára sütjük. a zellert is megmossuk és fedő alatt sós vízben puhára főzzük (kb háromnegyed óra ennek a főzési ideje), majd leszűrjük és hűlni hagyjuk. a céklákhoz nekem a 45 perc kevés volt (szakácsok könyve javasolta így), ezért visszatettem még negyed órára. mikor kész lett, újra beleszúrtam a villát, a céklák szép könnyedén csúsztak le róla. mindegyik csomagot kibontjuk és hagyjuk addig hűlni, hogy hozzájuk lehessen nyúlni.

amikor a céklák és a zeller kihűltek, meghámozzuk őket (legegyszerűbb lekapargatni róluk a héjat). az almával együtt mindkét zöldséget felkockázzuk. az uborkát felkarikázzuk, hozzászórjuk. a tejfölt elkeverjük a tejszínnel, az apróra vágott petrezselyemmel, a felaprózott zöldborssal és a kaprival, majd hozzáreszeljük a gyömbért, sózzuk, borsozzuk. végül a cékla-alma-zellerkockákra öntjük és jól elkeverjük. amikor kapok kaprot, feltétlen rakok ebbe a salátába.

eddig főtt céklával készítettem. rozskenyérrel, heringgel, friss baguette-el remek. igazi jó kis téli étel.

gesztenyekrémleves

nem, nem a 43257. édes gesztenyeleves-variáció lesz ez, tubusos tejszínhabbal (mert utálom az édes gesztenyekrémleveseket, pláne, ha gesztenyepüréből készítik)... :/ ez egy sós változat, sok-sok póréhagymával, bármiféle tejszín nélkül. karácsony másnapján ezzel a levessel készültem a családtagoknak. nagyon finom volt, azért egyszer egy különleges alkalomra nagyon is bejött. viszont, határozottan jobb, mint édesen, ez tuti! összességében egy jó kis téli leveske.

póréhagymás gesztenyekrémleves pirított szalonnával

1000 g friss gesztenye
2 póréhagyma
20 g vaj
2 ek. olívaolaj
sok-sok friss kakukkfű
2000 ml húsleves
frissen őrölt feketebors
személyenként 2-3 szelet bacon
só

a gesztenyéket X alakban bevagdossuk, majd fél kilót jó meleg vízben fél órára beáztatunk. a sütőt 200 fokra előmelegítjük, majd fél kiló bevágott-beáztatott gesztenyét megsütünk benne (amíg szép színt nem kap a gesztenye, illetve amíg a héja ki nem nyílik a bevágás körül). közben beáztatjuk a másik felét, majd amíg a második adag sül, meg lehet pucolni az elsőt, és majd a másodikat is. azért érdemes két részletben sütni, mert mire az egy kilót megpucolnánk, addigra az utolsó jó pár gesztenyéről kínszenvedés lenne lekapni a héját.

a póréhagymát vékony karikára vágjuk, aztán a vaj-olaj kombót felforrósítjuk egy nagy lábosban és szép lassan megdinszteljük rajta a pórét (kb. 10 perc). hozzádobjuk a megpucolt és durvára vágott gesztenyét, pár percig együtt pároljuk őket. hozzáöntjük a levest (lehet zöldségalaplé is), rakunk bele kakukkfüvet és borsot rendesen, sózzuk. kábé fél óra alatt puhára fő a gesztenye, közben a leves habját leszedjük. utána botmixerrel pürésítjük, vagy megvárjuk, míg kihűl és akkor rendes mixerrel is lehet. tálalás előtt újraforrósítjuk, a szalonnát kockára vágjuk és szép pirosra sütjük. mindenkinek jár 2-3 szeletnyi bacon, egy szórásnyi friss kakukkfű és egy tekerésnyi frissen őrölt bors.

valahonnan a netről jött az ihlet.

sörös chilis bab

már több, mint egy éve készülök, hogy megfőzzem ezt az ételt, de még egyszer sem álltam neki. eddig. tegnap reggel lövésem sem volt, hogy mi legyen ebédre/vacsorára, aztán beugrott a chilis bab, utána meg ez a sörös verzió. úgyhogy, starfi ment barnasörért (a guinness-t kicsit sokalltam érte mondjuk) és marhahúsért, aztán hamar össze is dobta az ennivalót. egyébként, már nagyon rég volt chilis étel a blogon, hát itt volt az ideje. ez amolyan igazi férfikaja, tehát igazi chilipaprika nélkül szerintem nem sokat ér. elég szép adagot sikerült főznöm belőle, de minél tovább áll, annál jobb ízek kerekednek ki belőle. a sör különösen finom lesz benne, ő a minden benne! igazi egytálétel, így a hűvös őszi napokra.

barnasörös chilis marha

600 g darált marhahús (lapocka)
500 g piros kaliforniai paprika
1 doboz vörösbabkonzerv*
1 doboz hámozottparadicsom konzerv
1 kis üveg (0,33 l) erős barnasör (én leffe-t vettem hozzá)
2 nagy fej vöröshagyma
2-4 chilipaprika (én serrano-t használtam)
2-2 ek. olívaolaj
fél teáskanál fehérbors
fél teáskanál római kömény
fél teáskanál fekete kömény
1 ek paprika
só
tálaláshoz: tejföl, sajt, újhagyma

a darált húst 2 ek. olívaolajon addig sütjük (egy szép nagy edényben), míg egyenletesen színét nem veszti. a köményeket és a fehérborsot mozsárban összetörjük (külön-külön), majd a köményeket enyhén megpirítjuk egy száraz serpenyőben. a hagymát meghámozzuk, apróra vágjuk, a kaliforniai paprikát kimagozzuk, kockára vágjuk, a chilipaprikákat karikára vágjuk. a másik 2 evőkanál olajon közepes lángon sütni kezdjük a zöldségeket (először pár másodpercig a chilit, utána mehet bele a hagyma meg a paprika). addig pároljuk, amíg a hagyma kicsit üveges nem lesz. utána a húshoz öntjük a hagymás-paprikás cuccot, hozzáöntjük a paradicsomkonzervet, a sört, a fűszereket is rászórjuk, felforraljuk, majd lejjebb csavarjuk a lángot és 25-30 percig lassan főzzük. a babot jól leszűrjük, átmossuk, majd beletesszük az edénybe, átkeverjük, átforrósítjuk és már ehető is.

tálaláskor megfejeljük tejföllel, reszelt sajttal (ementáli, cheddar, stb.) és karikára vágott újhagymával. vagy újhagyma helyett lilahagymával. azért mondjuk egy jóféle házi kenyér/bagett is jólesik mellé, csak úgy tunkolási célzattal.

*ha van időnk, és előbb eszünkbe jut az étel, mint aznap reggel, akkor azért illik szárazbabból készíteni, és előző este beáztatni a babot. én időhiány miatt használtam konzervet, de nem is lett rossz.

az egyik tv paprika magazin nyomán

csicsókakrémleves

múlt hétre terveztem, hogy felrakom ezt a receptet, de jellemző módon csak most van energiám rá. mivel már jócskán csicsókaszezon van, eléggé megérett az ötlet, hogy krémlevest csináljak belőle. nem használtam fel mind, amit vettem, valószínűleg szalonnás-morzsásan fogom a maradékot elkészíteni, de még nem vagyok biztos benne. a levesre visszatérve, finom lett, curry-vel és mézzel készült. utólag visszagondolva, lehetett volna még egy kicsit currysebb, meg talán kis chilipaprika sem ártott volna neki. a tetejére petrezselyemből készült pesto került, ami remekül harmonizált az édeskés-földes-füstös levessel.

csicsókakrémleves petrezselyempestóval

600 g csicsóka
1 evőkanál méz
löttyintésnyi olívaolaj
ízlés szerint currypor
150 ml száraz fehérbor
zöldségalaplé (később lehet többet is hozzáadagolni) vagy húsleves
frissen őrölt feketebors
só
petrezselyem pesto (opcionális)

a csicsókát meghámozzuk, a meghámozott gumókat citromos vízben tartjuk, hogy ne barnuljon meg. ha megvagyunk minddel, felszeleteljük őket, majd az olívaolajat felhevítjük. a szeletekre vágott zöldséget megfuttatjuk benne, maximum öt percig. hozzáadjuk a curryport, a mézet és felöntjük a fehérborral, 10 percig alacsony lángon gyöngyöztetve forraljuk, vagy addig, amíg el nem fő a bor nagy része. ezután felöntjük zöldségalaplével (vagy, húslevessel), felforraljuk, beízesítjük a sóval/borssal. a vékonyra szelt csicsóka ekkor már puha, lehet pürésíteni. ha túl sűrű lenne a végerednmény, hozzáöntünk még kevés alaplevet.

forrón a legjobb, megfejelve 1-2 kanálnyi petrezselyempestóval. igazi klassz őszi leveske.

a bűvös szakács nyomán.

pesto, sajnos másképp

a nyár elején bazsalikompalántákat vettem. átültettem őket, s az erkélyen külön helyet kaptak, jó napos és meleg helyet, mivel szeretik mindkettőt. amikor több napig nem voltam itthon, más gondoskodott róluk, hogy ki ne száradjanak, ugyanis elég gyakran igényelték az öntözést a keleti fekvésű erkélyen. mindhárom növény virágait lecsippentgettem, hogy bokrosodjon, levelesedjen. úgy hizlaltam őket, mint a disznókat az ólban, hogy ősszel a spájzban (pontosabban a hűtőben) végezzék: pesto készült volna belőlük, ha egyik hajnalban nem történik egy kis baleset. ugyanis pár hete annyira lehűlt a levegő, hogy a hatalmas bazsalikombokrok összes levele megfázott, így megfeketedett. hát ezért nem lett pesto, mármint bazsalikomból. majd jövőre.

petrezselyem pesto

2 csokor petrezselyem
1-2 marék mogyoró (vagy valamilyen olajos mag, pl dió)
jó adag lereszelt parmezán vagy grana padano
100-200 ml olívaolaj, amennyit felvesz
frissen őrölt feketebors
3 gerezd fokhagyma
só

a petrezselyem leveleit letépkedjük a szárakról, és egy turmixgépbe tesszük. a mogyorót durvára összevagdaljuk(azért használtam mogyorót, mert a dió ízét kicsit durvának találtam volna), szárazon kissé megpirítjuk, hogy színt kapjon. nem kell ledörzsölni a héját, a pirítás után úgyis lejön kicsit. annyi ilyenkor a dolgunk, hogy szabad téren (vagy erkélyen, vagy ablakban állva) a serpenyőt rázogatva kifújjuk a héjakat belőle. ezután a petrezselyemhez adjuk, a meghámozott fokhagymával együtt, borsozzuk, sózzuk, hozzáöntünk kevés olajat, és pépesítjük. az olajat lassan adagoljuk, hogy ne folyjon a végeredmény. ha kész, sterilizált befőttesüvegbe átkanalazzuk. hűtőben 1-2 hétig eltartható, de azért a biztonság kedvéért együk meg gyorsan.

nagyon passzol kagylós ételekhez, halakhoz, grillezett csirkéhez, de tésztaszószként, vagy pirítósra kenve is megállja a helyét.