narancspuding

anyunak elég szép magyar konyha-gyűjteménye van. főként a nyolcvanas évek végéről és a kilencvenes évek elejéről, egészen 95-96-ig. ez utóbbi a kedvenc időszakom a mai napig, már kamaszkoromban, akkoriban rengeteget olvastam az újságot. nem is értem; miért nem merült fel már akkor, hogy szakács legyek? rengeteg receptre emlékszem, amiket már akkor el szerettem volna készíteni, aztán jól el is maradt. 

nemrégiben vásároltam pár magyar konyhát, amelyek anyunak nem voltak meg, aztán később egy akkora gyűjteményre bukkantam, hogy szerintem az egész 90-es évek elejét felöleli. ezt ezúton is szeretném megköszönni az illetőnek! a következő recept is olyan, amire emlékszem, hogy a lugas alatt olvasgattam és már akkor álmodoztam róla. megérte elkészíteni.

narancspuding

3-4 narancs (200 ml frissen facsart lé kell belőle)

120 g cukor

400 ml tejszín

6 tojás

1 vaníliarúd

kevés vaj

két narancs héját lereszeljük (csak a sárga részt), majd a többivel együtt mind kifacsarjuk. a levet és a lereszelt héját összekeverjük, majd félretesszük. ezután a vaníliarudat felhasítjuk, magvait kikaparjuk és a magvakat és a rudat is a tejszínbe keverjük. hozzáadjuk a cukrot és felmelegítjük. utána hozzáöntjük a narancsleveket is, majd félrehúzzuk a tűzről.

ezután a tojásokat felütjük, elkavarjuk, majd a narancslétől kissé lehűlt tejszínes keverékhez adjuk. egy edénybe vagy a mosogatóba hideg vizet engedünk, ez majd később kell. a tojásos-narancsos keveréket alacsony lángon melegíteni kezdjük. szufléformákat kivajazunk, a sütőt 160 fokra előmelegítjük. a tojásos keveréknek nem szabad felforrnia, mert összefut, a fehérje kicsapódik és bizony a narancsleves rántotta nem éppen egy felemelő fogás. először a tojásos cucc hígabb, majd ahogy emelkedik a hőmérséklet, egyszer csak hipp-hopp besűrűsödik.

ekkor a tűzről azonnal levesszük és az edényt hidegvizes fürdőbe tesszük, pár percig tovább keverjük, hogy a főzés mindenképp abbamaradjon. ezután a kivajazott szufléformákba merjük a sodót, mindegyiket háromnegyedig töltjük. a sütőt 160 fokra előmelegítjük. vízfürdőbe állítjuk és a sütőben 45-50 perc alatt készre gőzöljük (szépen remegni fog a végére, összeáll és egy halvány színt is kap), utána rácson hagyjuk hűlni és hidegen fogyasztva a legjobb. karamellszósszal remek.

eredeti recept: magyar konyha, 1996

a nagy croissant hadművelet

nagy fába vágtam a fejszémet. az életben nem dolgoztam még hajtogatott tésztával és ennek megfelelően croissant-okat sem sütöttem még. már nagyon rég kinéztem a julia child-szakácskönyvben a receptet, melyben hét oldalon keresztül csakis croissant-ról esik szó. igazából sokáig halogattam, de nem volt bátorságom nekiállni, aztán a héten jött az ihlet, többféle croissant-nal találkoztam itt-ott, így hát eldöntöttem: belevágok.

julia child azt írja, hogy minimum 11-12 óra szükséges az elkészítéséhez. volt két szinte üres napom, úgyhogy kettéosztottam a melót: egyik nap kelt a tészta, másik nap hajtogattam. a tésztát gyakorlatilag kétszer kelesztjük meg, egyszer meleg helyen, majd éjszaka a hűtőben. másnap pedig négyszer hajtogatjuk, közben pedig annyi időnk van, mint a tenger (itt lehet bámulatosan kitakarítani a lakást, száz oldalakat haladni a nyögvenyelős olvasmányokban, vagy csak elveszni a youtube-on). szigorúan követtem a receptet és már több fórumon is írtam, hogy nem macerás a házi croissant-készítés; ellenben piszkosul időigényes. nem macerás, nekem frankón működött.

és most először a tejbegrízblogon, fázisfotókkal készültem. ezért is nyúlt hosszúra az elkészítés, hiszen majd' minden munkafolyamat után fotóztam is (sokszor igen nehéz volt fél kézzel fotózni). a fotók minőségét nézzétek el, nem az volt a lényeg, hanem hogy részletesen bemutassam, hogyan készül ez a francia péksütemény. hátha ezáltal másnak is megjön a kedve hozzá!

croissant

3 evőkanál langyos víz
8,5 g friss élesztő
1 teáskanál kristálycukor

250 g finomliszt
2 evőkanál cukor
1 teáskanál só
150 ml meleg tej
2 evőkanál napraforgóolaj
liszt a gyúráshoz, szóráshoz

125 g vaj

elkészítés:

 az élesztőt, a cukrot (a hozzávalók listájában a kevesebbet), a langyos vizet összekeverjük és meleg helyre rakjuk. amíg az élesztő fut, a többi hozzávalót (a vaj kivételével) kimérjük.

ha az élesztő felfutott (ld. a képen), akkor tejet, az olajat, a cukrot (a listában ez a nagyobb mennyiségű), a sót és az élesztőt hozzáadjuk a liszthez.

a folyékony alkotók (az előző fotóról lemaradt az olaj, ezért fotóztam újra). lehet látni, milyen szépen erjed az élesztő.

egy műanyag spatulával a tésztát összeforgatjuk. igen ragadós lesz; valamennyi lisztet majd még adunk hozzá, de egyszerre mindig csak keveset. nagyon lágy, könnyed tésztát kell kapnunk.

a tésztát jól lisztezett deszkára borítjuk, majd lisztet hozzá-hozzáadva gyúrni kezdjük, néha odavágjuk a tésztatömeget a deszkához. a képen már a kész tészta látható.

ezután kelesztjük a tésztát. hogy lássuk, mekkorára kell megkelnie, egy tálat megtöltünk 1,6 liter vízzel. a víz szintjét kivülről bejelöljük. a vizet kiöntjük (teszem azt, locsoláshoz, párologtatáshoz), az edényt kitöröljük, beletesszük a tésztát.

a tálat először folpack-kal, majd konyharuhával is letakarjuk. meleg helyen 2 óra alatt meg kell kelnie. én a  radiátorra tettem.

a kép a második óra letelte után készült: a tészta majdnem eléri a jelet. én még visszatettem a radiátor tetejére egy órára, ugyanis a könyv három óra kelesztési időt ír, viszont a tészta nemigen lett nagyobb, inkább kicsit össze is esett, szóval elég volt neki a két óra bőven. én ennyit javaslok. a tésztának a kelesztés után könnyednek, puhának kell lennie.

ezután a tésztát kivesszük a tálból és 20x30 centiméteresre nyújtjuk (csak lazán, nem kell totál szétnyújtani és elég nagyjából tartani a méreteket, én sem tartottam milliméter pontosan). a levegőbuborékok a nyújtás hatására ide-oda vándorolnak a tésztában. :)

ezután a tésztát a képen látható módon három rétegbe hajtjuk és újra visszatesszük a tálba. ezután, ha nem tesszük éjszakára hűtőbe a tésztát, egy-másfél óráig kelesztjük, majd 20 percre hűtőbe tesszük (ezáltal könnyebb lesz vele dolgozni a vajazás szakaszában). ha másnap szeretnénk folytatni a hajtogatással, akkor este hűtőbe tesszük a tésztát (fóliával és konyharuhával egyaránt jól letakarva).

másnap reggel nekem a képen látható módon nézett ki a tészta (ekkor csak a fotózás kedvéért vettem ki a hűtőből, hogy lehessen látni, a hidegben is milyen szépen megkelt ennyi idő alatt). amíg a vajjal szórakozunk (lejjebb), addig a tészta maradjon hidegen.

a vaj legyen hideg. meleg vajjal nem lehet dolgozni, főleg majd a későbbiek során lesz ez fontos, hogy a vaj ne olvadjon ki a tésztából.

a hideg vajat sodrófával a képen látható módon, sodrófával megütögetjük. kicsit összegyúrjuk, megint megütögetjük, majd félretesszük. ha kicsit is ragadós, olajos a vaj, tegyük be a hűtőbe, hogy lehűljön.

a tésztát 20x35 centiméteresre nyújtjuk. fontos, hogy a tésztát csak ekkor vegyük ki a hűtőből. a nyújtódeszka mindig alaposan lisztezett legyen!

a megütögetett vajat tovább puhítjuk: a vajat a nyújtódeszkán a tenyerünk segítségével a képen látható módon szétkenjük. a vastagsága kábé azonos legyen mindenütt.

a kinyújtott tésztát képzeletben három részre osztjuk. a felső kettőre megy a vaj, az alsó vajtalan marad.

így. a legyegyszerűbb módszer, ha a feljebb használt spatulával nagy rétegekben  felszántjuk a vajat a deszkáról, majd rákenjük a tésztára, óvatosan szétterítve azon. a vajnak ezért kell puhának lennie, amit a sodrófával való ütlegeléssel illetve a tenyérrel való szétoszlatással érünk el. ha jól, de gyorsan dolgozunk, a vaj nem olvad meg, végig hideg marad!

a vajtalan harmadot ráhajtjuk a feljebb kettessel jelölt harmadra, tehát az üres tésztaharmad rákerül a vajas tésztakétharmad felére.

ezután a felső harmadot - amit az előzőekben egyes számmal jelöltem - ráhajtjuk a tésztára, a képen látható módon.

a tésztát ezután magunk felé fordítjuk.

a tésztát ezután kinyújtjuk, hogy újra hajtogatni tudjuk. inkább csak hosszában nyújtjuk, hogy újra háromba lehessen hajtani.

íme a háromba hajtott tészta. ez a második hajtogatás; kettő még hátra van. a tésztát kicsit megszórjuk liszttel, visszatesszük a tálba, letakarjuk és berakjuk a hűtőbe. a tésztának másfél órát kell pihenni a hidegben.

ha letelt a másfél óra, kivesszük a tésztát a hűtőből, a felszínét enyhén belisztezzük, majd, hogy kicsit lelapítsuk a tésztát, sodrófával megütögetjük azt. ezután a tésztát letakarva 10 percig a deszkán hagyjuk pihenni.

a tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk, 15x35 centiméteresre. elég nagyjából tartani a méreteket. én mindig vonalzóval ellenőriztem a méreteket, de ha kicsit több vagy kevesebb lett, nem törődtem vele.

ezután a tésztát újra három részbe hajtjuk, mint eddig; ez a harmadik hajtogatás.

a harmadik hajtogatás után egyből, újra kinyújtjuk a tésztát: a méretek az előzőekhez hasonlóak, 15x35 centiméteresek.

ezután a kinyújtott tésztát megint hajtogatjuk, ez a negyedik, ezúttal az utolsó hajtogatás. a tésztát letakarva visszatesszük a tálba, majd két órára a hűtőbe tesszük.

ha lejárt a két óra, a tésztát kivesszük a hűtőből, sodrófával megütögetjük. letakarva hagyjuk a deszkán pihenni, 10 percig.

a tésztát 50x12,5 centiméteresre nyújtjuk. ehhez gyakorlatilag hosszában kell csak nyújtanunk. a tésztát félbevágjuk (a képen szaggatott vonallal jelöltem). az egyik felét használjuk tovább, a másik felét letakarva, a tálba visszatéve a hűtőbe tesszük.

a tésztafelet hosszában kinyújtjuk, majd' 40 centiméteresre (ehhez nekem előbb hosszában félbe kellett hajtanom a tésztát). a tésztát három felé osztjuk, előbb ott vágjuk el (erősebb szaggatott vonal), majd átlósan azokat is félbevágjuk (halványabb szaggatott vonal).

az elfelezett négyzeteket egyik irányba sodrófával megnyújtjuk. a fotón jeleztem a nyújtás irányát.

így néznek ki a feltekerésre már majdnem kész háromszögek: nem baj, ha kicsit egyenetlen a csúcsuk. már nincs sok vissza!

a háromszögek alapját kicsit széthúzzuk, a fotón jelzett irányban. itt azért nem volt olyan egyszerű a fotózás. a lisztes objektívért nem vállalok felelősséget.

a háromszögek alapját a fotón jelzett irányba, előbb kicsit szorosan, majd kissé lazábban, hanyagabbul feltekerjük.

a feltekerés vége felé a háromszögek csúcsát egyik kezünkkel kicsit meghúzzuk, majd a másik kezünkkel rásodorjuk a tésztára a feltekert részt.

így néz ki a feltekert háromszög. a csúcsa, a "vége" legyen felül, hogy át tudjuk hajtani a kifli testén. kicsit túl is hajthatjuk és betűrhetjük alá.

ha a fent formázott croissant-ok készen vannak, az ezidáig a hűtőben pihent tésztát kivesszük onnét. a második adaggal a fotón látható módon jártam el: a tésztát simán kinyújtottam, úgy, ahogy volt. a tésztát félbevágtam, majd ezekből a felekből négyzeteket vágtam. azokat is feleztem, átlósan. ebből az adagból lettek a kisebb croissant-ok. ez a módszer egyszerűbb volt, ám elégedettebb voltam a nagyobb kiflikkel, úgyhogy legközelebb maradok a korábbi vagdalásnál.

a kifliket egymástól tisztes távolságra, sütőpapírra helyezzük, mert a végső kelesztés alatt igen szépen megnőnek.

a kifliket ezután másfél órára fóliával letakarjuk, majd meleg helyen megkelesztjük őket. én újra feltettem őket a radiátor tetejére.

a croissant-ok szépen megkeltek. ekkor a tészta fagyasztható; a kifliket fagyasztóba helyezzük, majd ha megfagytak, egyenként becsomagoljuk őket. a sütőt előmelegítjük 250 fokra.

egy tojást egy evőkanál vízzel alaposan összekeverünk.

a vizes tojással megkenjük a croissant-okat, majd a bemelegített sütőben 10-15 perc alatt pirosra sütjük. vigyázni kell, hamar megég! az én kiflijeim 12 percig sültek. utána a croissant-okat rácson hagyjuk kicsit hűlni.

a croissant-ok frissen, langyosan a legjobbak. sosem olyan jók másnap, mint frissen. ellenben a megsült croissant-okat is lehet fagyasztani. ha pedig meg szeretnénk enni őket, a fagyasztóból kivéve, fagyottan sütőpapírra téve, 200 fokos sütőben kábé öt percig melegítjük. a croissant-ok tölthetők is: sűrű szilvalekvárral, birsalmasajttal, régi baracklekvárral, diós vagy mákos töltelékkel is pont olyan jók, mint simán, vagy sósan: sajttal, baconnal, fetával. a töltést a feltekerésnél kell végezni: a háromszögek alapjára kell helyezni a lekvárt, bacon-t potyogtathatunk rá össze-vissza, sajtot meg a tetejére is lehet szórni.

vajjal és narancslekvárral ettük, én így szeretem a legjobban.

julia child: mastering the art of french cooking

faeper, vanília, piskóta és portóizselé

a faeper egy nagy kedvenc. sajnos nagyon rövid a szezonja, úgyhogy nem lehet sokáig élvezni, de azért érdemes. más-más ízű a fekete és a fehér faj, a fehér számomrra elég gejl, a feketében viszont van némi savasság, ami az erősen édes ízt kicsit ellensúlyozza. otthon van két fa is, a nagyobbik a fehér, a kisebbik fekete. sajnos idén a feketén lefagytak a virágok, úgyhogy arról nem eszünk, a fehér viszont annyira édes, hogy inkább pálinkát főzünk belőle. a következő recept mondjuk nem pálinkás, inkább feketeepres.

faeper vaníliakrémmel, portóizselével és piskótával

500 g faeper
meggylikőr

a portóizseléhez:

200 ml portói
50 ml víz
esetleg 1-2 ek cukor
1 tk agar-agar

a piskótához:

4 tojás
4 ek cukor
4 púpozott ek liszt

a vaníliakrémhez:

500 ml tej
1 vaníliarúd
5 tojássárgája
170 g kristálycukor
70 g liszt

a piskótához a sütőt maximumra tekerjük. a tojásokat szétválasztjuk a fehérjét visszatesszük a hűtőbe. a sárgáját a cukorral fehéredésig keverjük, ez kb. 2-3 perc, elektromos habverővel azért könnyebben megy. a tojásfehérjét egy nagy tálban kemény habbá verjük, rászitáljuk a lisztet és rácsurgatjuk a tojásos-cukros keveréket. egy hablapáttal óvatosan összeforgatjuk, addig, amíg egynemű massza nem lesz. szép habos marad. egy sütőlemezre papírt fektetünk, a masszát ráöntjük, elegyengetjük. a sütőt levesszük 170 fokra és 20 percig sütjük. a sütő ajtaját nem szabad kinyitni! ha a 20 perc letelt és szép sárgás a piskóta, az ajtót résnyire nyitjuk, a sütűt lekapcsoljuk és 10 percig még bennhagyjuk. utána kivesszük, a papírról leoperáljuk.

a vaníliakrémhez (crème pâtissière) a tejet felforraljuk a vaníliarúd kikapart magjaival és a rúddal. kis lángon szépen elrotyogtatjuk. a tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját a cukorral szintén fehéredésig keverjük. hozzáforgatjuk a lisztet is. ezt kissé nehezebb már keverni. vékony sugárban hozzáöntjük a vaníliás tejet, a vaníliarudat közben kivettük. a keveréket visszatesszük a tűzre, közepes lángon, folytonos keverés mellett felmelegítjük. először csomós lesz, majd mint egy darabos rántotta, de utána szépen kisimul. ha felforrt, 1-2 percig még keverjük és főzzük (közben kevés tejet lehet hozzáadni), hogy a liszt megfőjön. ezután levesszük a tűzről, folpack-ot simítunk a krémre, hogy ne bőrösödjön. hagyjuk kihűlni.

a portóizseléhez a portóit és a vizet összekeverjük, belekeverjük a cukrot, felmelegítjük. ha felforrt, belekeverjük az agar-agart, egy percig keverjük. utána hűtőbe tesszük, hogy kicsit dermedjen.

a desszert összeállításához egy nagy tálat veszünk elő. a piskótát felcsíkozzuk és feldaraboljuk, a felével kibéleljük a tálat. meglocsoljuk a meggylikőrrel. rákanalazzuk a vaníliakrém felét, rászórjuk a faeper nagy részét. ráöntjük a zselét, erre újra piskóta jön, erre pedig újra vaníliakrém. a maradék faeperrel díszítjük.

másik faepres édesség a blogon: túrós sütemény cseresznyével és faeperrel

cseresznyés túrótorta

mivel idén ilyen korán van a cseresznyeszezon, kénytelen vagyok megosztani a figyelmem eper és cseresznye közt. az igazat megvallva az epres sütikért nem vagyok oda, valahogy elvesztik azt a frissességet, amit nyersen képviselnek. az eperturmix viszont nagy-nagy kedvenc, csakúgy, mint a mentás eperbólé. a cseresznyéből sok minden nem szokott a szülői házban készülni, maximum gyümölcsszósz, de pedig az érett és lédús cseresznye a lehetőségek tárháza. igaz, nem annyira, mint a meggy, mert az karakteres és savanykás és remekül működik mindenféle édességben, de azért próbáljátok ki a következő receptet. a torta jó nagy lesz, érdemes elővenni a nagyobb sütőformát!

cseresznyés túrótorta

a tésztához:

200 g liszt
1 tk sütőpor
125 g cukor
100 g vaj
1 ek vaníliakivonat
2 tojás

a túrómasszához:

500 g túró
250 g mascarpone
100 g vaj
125 g cukor
2 ek vaníliakivonat
4 tojás

továbbá 600 g cseresznye

először a kevert tésztát készítjük el. az átszitált liszthez hozzákeverjük a sütőport. a tojást a cukorral fehéredésig keverjük, majd a puha vajat és a vaníliakivonatot is hozzáadjuk. apránként hozzákeverjük a liszt-sütőpor keveréket és jól eldolgozzuk. folyékony, de masszív tésztát kapunk. a tortaformát kivajazzuk. a cseresznyét megmossuk és kimagozzuk, majd félretesszük.

a sütőt előmelegítjük 180 fokra. a tésztát beleerősködjük a formába, vízbemártott evőkanállal elegyengetjük a felszínét, mert igencsak makacskodni fog. 20 percig sütjük, közben összekeverjük a túrótölteléket. a tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját a cukorral, a vajjal és a vaníliával jól kikeverjük. a túrót áttörjük, majd a tojásos masszába keverjük a mascarponéval együtt. a tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd óvatosan a túrós cuccba forgatjuk.

a túrótölteléket összevegyítjük a cseresznyével, majd a tésztára kanalazzuk. a sütőt 170 fokra mérsékeljük és addig sütjük, amíg a túró közepe is megszilárdult egy kicsit (hűlés során majd még szilárdabb lesz). ez kb 1 órát vesz igénybe, ha nagyon pirulna, alufóliával betakarjuk vagy a hőfokot 160 fokra csökkentjük.

a formából még melegen megpróbáljuk kiügyeskedni, de csak ha kézmelegre hűlt, akkor szeleteljük.

további cseresznyézés a tejbegrízen:
cseresznyés-kókuszos zabpehelylepény
cseresznye-faeper túróslepény

rebarbara. alma. vanília. egy sütiben.

krisztián, rebarbara. rebarbara, krisztián.

miután túlestünk a bemutatkozáson (ahol mindenki a saját nevére koncentrál), együtt hazajöttünk. megismerkedtünk és mondhatom, a rebarbara egy jó dolog! először almával párosítottam, meg azért került bele kevés eper is (a színét javítandó), de legközelebb, ha még hozzájutok, chutney-t és lekvárt is főzök belőle. az íze kellemesen savanykás, jól kiegészíti az epret, az almát, vaníliával pedig remek. ezért is született ez a vaníliakrémes süti, ami kissé időigényes, de nagy adag lesz belőle, úgyhogy bátran neki lehet állni. megéri.

rebarbarás-almás sütemény vaníliakrémmel

a tésztához:

400 g liszt
250 g vaj
125 g cukor
1 tk sütőpor
csipetnyi só
1 tojás

a töltelékhez:

1 ek házi zsemlemorzsa
800 g rebarbara
1000 g alma
4-5 ek cukor
kevés fahéj
víz
a kompótléhez később 2 zselatinlap

a vaníliakrémhez:

350 ml zsíros tej
1 vaníliarúd
3 tojássárgája
4 zselatinlap
3 púpozott ek cukor
200 ml tejszín

a tésztához valókat összegyúrjuk, ha nem akar összeállni, 1-2 evőkanál vizet is adunk hozzá. cipóvá formázzuk, alufóliába csomagoljuk és hűtőben 1 órát pihentetjük.

az almát meghámozzuk, kimagozzuk, darabokra vágjuk. a rebarbarát jól megmossuk, végeit levágjuk és feldaraboljuk. az almát és a rebarbarát egy edénybe tesszük, rászórjuk a cukrot, a fahéjat és kevés vizet adunk hozzá. lefedve, kis lángon kb 5 percig pároljuk (forrástól számítva). nem kell, hogy teljesen kész legyen. ezután leszűrjük, de a levét megtartjuk (színjavítás szempontjából én pár szem darabokra vágott epret is adtam az almához). a gyümölcsöt lecsöpögtetjük, a kompótlevet felforraljuk. a zselatinlapokat beáztatjuk, majd kinyomkodjuk és a besűrűsödött léhez adjuk.

a tésztát kinyújtjuk, egy kivajazott tepsibe tesszük. 225 fokon elősütjük, amíg már kicsit elkezd fehéredni a tészta és nem nyers kinézete van, ez kb 6-8 perc. a félig-meddig kihűlt gyümölcsöt rápakoljuk a tésztára, elsimítjuk rajta. a kissé meghűlt főzőlevet (amiben már feloldottuk a zselatint) a gyümölcsre csepegtjük; fontos, hogy az almás cucc mindenhol fedje a tésztát, különben a lé eláztatja azt. ha sok főzőlevünk maradt, nem kell mindet ráönteni: csak úgy érzéssel, mintegy fényt adva a gyümölcsöknek. a sütőt letekerjük 180 fokra és a tészta+gyümölcs kombót fél órán át sütjük.

közben elkészítjük a vaníliakrémet: a tejet a vanília kikapart magjaival és a rúddal együtt felforraljuk. a tojást szétválasztjuk, a sárgájákat a cukorral fehéredésig keverjük. ha felforrt a tej, a tojássárgájás keveréket szép lassan, folytonos keverés mellett hozzáöntjük. ezután folyamatosan keverjük, újraforráskor a tűzről azonnal levesszük (különben vaníliás rántottát kapunk). még egy darabig keverjük, hogy kicsit lehűljön, jeges vízbe is állíthatjuk. a zselatinlapokat beáztatjuk, kinyomkodjuk és a sodóhoz keverjük. a tejszín felverjük (nem kell keményre), majd a krémhez adjuk. a vaníliakrémet a süteményre öntjük és elsimítjuk.

hűtőben egy éjszakát dermedni hagyjuk, majd vizes késsel szeletekre vágjuk. eperrel, szamócával díszítjük és hidegen befaljuk.

birsalmás-mogyorós morzsatorta

ígérem, ez lesz az utolsó tavaszi birsalmás recept (nyárra azért tartogatok még valamit). tudom, még mindig kicsit furcsán hangzik, birsalma márciusban – ennek analógiájára: csak jönne már az az idő, hogy egész télen érett epret lehessen kapni. kinek kéne akkor a tavasz, igaz?

még mindig volt a hűtőben pár birsalma, amit hosszú idő alatt szép vörösre főztem. úgy tűnik, 1-2 hétig simán eláll fedő alatt, a főzőlevében, de azért 4-5 naponként újra felforraltam, főleg, miután bele-belekortyoltam. morzsatortát terveztem még a maradék birsekből. a múltkori karamelles tarte tatin után maradtam a barnacukros vonalon, nagyon jól passzolt a birsalmákhoz. most mogyoró is került hozzá, ami igencsak jó ötletnek bizonyult, a kész édesség tésztájának kellemes pirított mogyoró aromája lett.

birsalmás-mogyorós crumble

8 kis formához

4 birsalma
citromlé, cukor
150 g liszt
100 g kicsit durvábbra őrölt mogyoró
60 g sötét barnacukor
2 ek kristálycukor
csipet fahéj
nagy csipet őrölt szerecsendió
nagy csipet só
90 g vaj
2-3 ek víz

a negyedelt birsalmákat alacsony lángon, héjatlanul és magháztalanul, a citromos-cukros vízben 2-3 óra alatt vörösre főzzük. minél tovább áll ezután a főzőlében, annál sötétebb-mélyebb árnyalatot vesz fel.

a lisztet a cukrokkal, a mogyoróval, a fűszerekkel és a sóval összekeverjük. hozzákockázzuk a vajat, kicsit átkeverjük, majd a vizet is hozzáadjuk. összegyúrjuk.

a sütőt 180 fokra előmelegítjük. a birsalmákat vékonyan felszeleteljük, majd tűzálló szuffléformákba tesszük, 2-3 teáskanál főzőlével meglocsoljuk legközelebb nem szórakozok kis formákkal, egy nagy piteforma is pont jó lesz. a tésztából lapos korongokat gyártunk, majd a birsalmák tetejére tépkedjük. 30-40 perc alatt szépen megsül. melegen a legjobb, esetleg vaníliasodóval vagy vaníliafagylalttal.