Rigatoni zellerrel és gruyére sajttal

Annak ellenére, hogy húsvét előtt nem szoktunk böjtölni, azt az egyet azért betartjuk, hogy nagypénteken nem eszünk húst, így kézenfekvő volt, hogy ha nem hús, hát tészta lesz a mai vacsora. Mert gyors, finom és százfélképpen variálható. Bevallom, először nem is akartam feltenni a blogra, de annyira finom lett, hogy gondoltam, hátha más is kedvet kap hozzá. Szóval ez most egy villámposzt, villám recepttel.

Két kedvencünk került bele: szárzeller és gruyére sajt. A gruyére kiváltható parmezánnal vagy fele-fele arányban parmezánnal s ementálival.

Hozzávalók 2 adagra:

25-30 dkg rigatoni vagy penne
3 dl tejszín
fél dl száraz fehérbor
7-8 dkg gruyére sajt (plusz a tetejére)
fél fej vöröshagyma
4 db angol zeller
1 ek vaj

A tésztát főzzük félpuhára (4 perc). A felaprított hagymát és a zellert felhevített vajon pirítsuk le, a hagyma kapjon egy kis színt is. Öntsük alá a bort, nagy lángon forraljuk ki, majd adjuk hozzá a tejszínt, szórjuk bele a reszelt sajtot, és főzzük össze, míg besűrűsödik.

A tésztát tegyük kivajazott hőálló tálba, öntsük rá a tejszínes zellert és szórjuk meg bőven reszelt gruyére vagy parmezán sajttal.

180 fokon 20 perc alatt süssük készre.

Waldorf saláta

Amilyen egyszerű, annyira zseniális. Egyszerűen imádom.

A főzősuliban tavaly elindítottunk egy sorozatot, híres emberek, híres ételek fantázianévvel, aminek lényege, hogy az ételek elkészítésén túl annak eredetét (vagy leginkább legendáját) is igyekszünk megismertetni a résztvevőkkel. Ezúttal a nemzetközi konyha volt soron: Waldorf saláta, Bélszín Sztroganoff módra, Gateau Savarin.

Szóval. A Waldorf saláta egy nagyon egyszerű, de mégis különleges étel, nagyon leegyszerűsítve mindössze négy alkotórésze van: alma, zeller, dió és majonézmártás. Ami nagyon fontos, az a házi majonéz. Dobozossal nem ér. Nem kell félni tőle, percek alatt elkészíthető kézi habverővel is, elektromossal meg pláne.

A Waldorf salátát 1897-ben, a New York-i Waldorf Astoria luxushotel megnyitásakor szolgálták fel először, innen indult világhódító útjára. Kitalálója Oscar Tschirky, aki a szálloda éttermét vezette, azaz nem a konyhán dolgozott.

hozzávalók 2 (nagyobb) adagra

1 közepes alma                    

1 nagyobb fej zellergumó negyede (kb 15 dkg)
5 dkg dióbél                     
negyed fej jégsaláta

Majonézmártáshoz
1 tojás sárgája
1 kk mustár
2 dl olaj
1-1 tk citromlé, porcukor, fehérbors, só
1,5 dl tejszín   

Először is, nekilátunk a majonéznek: a tojássárgáját eldogozzuk a mustárral, majd kézi vagy gépi habverővel folyamatosan keverve, kis mennyiségekben adagoljuk hozzá az olajat. A tojássárgája emulgeálódik az olajjal és egy fehéres, lágy vaj állagú krémet kell hogy kapjunk. Mikor az összes olajat beledolgoztuk, ízesítsük sóval, fehérborssal, porcukorral, citromlével, először mindig csak módjával, mert utánaízesíteni könnyebb. :) Legvégén hozzákeverjük a tejszínt.

A zellergumót julienne-re (gyufaszálra) vágjuk, szűrőbetétbe vagy lyukas aljú lábasba tesszük és fedő alatt reccsenősre gőzöljük. Hűtjük, alap salátaecetbe (kristálycukor, ecet, víz keveréke) tesszük, állni hagyjuk egy fél órán át, majd leszűrjük. A dióbelet pár percig főzzük lobogó vízben, leszűrjük, majd a külső héját lehúzzuk (ez egy kicsit időigényesebb munka, de megéri).

A diót, a zellert a majonézmártással összekeverjük, majd az almát hámozzuk, juliennre vágjuk és azonnal belekeverjük a salátába (hogy meg ne barnuljon). Kúpalakban a tálalótálra rendezzük, majd körberakjuk a frissen metéltre vágott  salátával, amelyet fogyasztás közben, mintegy belekeverve elfogyasztunk.

Friss bagettet ettünk mellé.

Zellerkrémleves sült zellerből

A zellerrel kapcsolatosan a családunkban van egy nagyon édes sztori, ami azóta már szállóigévé nőtte ki magát.

Évekkel, sőt, lassan évtizedekkel ezelőtt, családi ebéd. Tesóm - aki akkor kb. 9-10 éves lehetett - a következő jelenetet játszotta le a zöldségleves elfogyasztása közben: a levesbetétet, úgy mint répa, karalábé, zeller, mind szépen kitologatta a tányér szélére. Az egyik "elemnél" elakadt, hosszasan stírölte a kanálban lévő fehér izét. Na, anya ekkor elégelte meg a dolgot, jól leteremtette, most már elég, egyen már normálisan, az egyébként is krumpli, nyugodtan egye meg. Tesóm még egy pár pillanatig meredt a kanálra, majd kibökte: "Anya, inkább nem reszkírozok."

Végeztem egy pöti közvéleménykutatást a mikrokörnyezetemben a zellert illetően és sajnos lesújtó az eredmény: szegény zeller nagyon hátul kullog a szeretett ételek listáján. Szerintem méltatlanul. Na jó, nem mondom, hogy a húslevesben főtt zeller toplistás nálam...na de a sült zeller! Valami elképesztő, hogy egy kis vaj és hőkezelés milyen csodát művel a földes ízű zellergumóval. (Ha nem mondjuk el mi az, kevésbé szakavatottak rá sem jönnek, szóval csak rajta-rajta!)

Az imádott sült zellerem most leves formát öltött.

Hozzávalók 2 adagra:

kb. 30 dkg zeller (1 közepes zellergumó)
bő 2 ek vaj
3.5 dl húsleves, vagy alaplé, ennek híján ugyanennyi víz és 1 db (szigorúan bio!) leveskocka
fél-1 dl tejszín
késhegynyi frissen őrölt szerecsendió

Elkészítés:

A zellert kis kockára vágjuk és a felhevített vajon alaposan lepirítjuk, amíg barnás pörzsanyagok képződnek rajta. Felöntjük az alaplével és puhára főzzük.  Botmixerrel pépesítjük, majd hozzáadjuk a tejszínt. Szerecsendióval ítesítjük. Ha szükséges, sózzuk.

Én most egy pici dióolajjal és zellercshipsszel tálaltam és sütöttem hozzá sajtos kiflikarikát is.

Zellerchips: a tisztított zellert vékony karikára gyaluljuk, majd sütőben kevés olajjal megkenegetve ropogósra sütjük.

Férfiasan tökéletes: chilis sertésszelet sült zellerrel

A sült zellert először egy éve próbáltam ki, mégpedig zelleres bugonyapüré formájában. Valami elképesztő íze lesz a zellernek, ha vajon megpároljuk/pirítjuk.

Önmagában is megenném, de egyesek nem tudják elképzelni a zöldséget hús nélkül. Sőt, semmilyen ételt hús nélkül. :)

Azt már tudjuk, hogy a férfiak szeretik a sertéshúst. Meg a chilit. Ha a zellert esetleg elutasítanák, mondjátok meg nekik, hogy potencianövelő hatása van. Garantálom, hogy meg fogják enni. Ha mégsem menne, bele lehet csempészni egy kis burgonyapürébe.

Negyed óra alatt elkészíthető finomság.

Hozzávalók 2 adagra:

4 kisebb szelet karaj

3 ek vaj

őrölt chilipaprika

só, frissen őrölt bors

1 nagyobb zellergumó (30 dkg tisztán mérve)

Elkészítés:

A hússzeleteket gyengéden sózzuk, frissen őrölt borssal és chilivel megszórjuk. Én nem szoktam pácolni, mert ha jó friss, zsenge a karaj (főleg, ha malackaraj) nem igényli.

A zellert hasábokra vágjuk, sózzuk, borsozzuk, majd 2 ek, erősen felhevített vajon roppanósra megpirítjuk.

Szűrőlapáttal kiszedjük, és ugyanebben a  serpenyőben megsütjük a hússzeleteket, oldalanként pár perc alatt, kisebb lángon. A karajnak nem kell sok idő, ne süssük túl, mert kiszárad. A sütési idő végénél egy ek vajat tegyünk a serpenyőbe és azzal locsolgassuk a húst.

Kész.