Barnított vajon sült fogasfilé lila burgonyával

Végre sikerült lila burgonyát szereznem...higgyétek el, ez itt majdnemhogy mission impossible. Mégpedig perui lilát, ami kinézetre tipikus kifliburgonya, az íze pedig dióra, gesztenyére emlékeztet.

Nagyon egyszerűen készült, mint ahogyan a mellé sütött hal is. Mennyei ebéd lett belőle.

A burgonyákat lesúroltam (hámozni nem kell, illetve nem is lehet), sóztam, borsoztam, olajjal kicsit átforgattam, friss kakukkfüvet szórtam rá, majd vajdarabkákat és forró, 200 fokos sütőben készre sütöttem.

A fogasfilét (fontos, hogy bőrös legyen) barnított vajon sütöttem, mindenféle fakszni nélkül. A fogas  nem igényel különösebb fűszerezést, elég neki a só és a tarkabors, mint például a bélszínnek., úgy jön ki igazán az íze. 

Serpenyőben hevítsünk vajat nagy lángon barna habzásig, a lángot vegyük le, és a halfilét először bőrével lefelé süssük ropogósra, majd megfordítva süssük kb. 2 percig. Kész.

A szöveg ilyen rövid, a kép annál több (próbálgatom az új obimat, bár még csak az ismerkedésnél tartunk, máris nagyon szeretem a kicsikét.)

Amikor a rakott krumpli és a pite találkoznak...

Mindig is értetlenül álltam a "nem szeretem a rakott krumplit" mondatok előtt. Hogy lehet ez? Mert száraz. Száááraz? Na, akkor Te még nem ettél jót.

Tinikorom óta az egyik kedvencem, az egyike volt az első ételeknek, amit megtanultam elkészíteni. Állítólag az enyém nagyon finom, apa egyszer, mikor még otthon laktam, meg is jegyezte, hogy "már jobb, mint az anyádé"- még szerencse, hogy anya nem sértődős.:)

Az idők során rájöttem 2 alapszabályra:

1. a rakott krumpit tepsiben sütni vétek, csakis jénaiban szabad, a sütés elején lefedve,

2. mindig több tejföl kell bele, mint amit "normális ember" gondolna,

plusz egy: rétegenként locsolom sóval alaposan elkevert tejföllel (van olyan, aki csak a tetejére teszi a tejfölt.)

(Az arányok nálam a hagyományos rakott krumplinál: 9 db közepes burgonya, ugyanannyi tojás, kolbász ízlés szerint - nálam nem túl sok- és mindehhez kb. 8 dl, nem, nem ítam el, 8 dl tejföl. A mennyiség klasszikus, minden háztartásban megtalálható, kör alakú fedeles jénai tálra kalibrálva.)

Visszatérve a pitére: ez a kissé furcsa párosítás egy véletlennek köszönhető. Kigondoltam ugyanis, hogy készítek egy rakott burgonyát, s amikor kihúztam a fiókot, hogy kivegyem a vágódeszkát, ott volt a pitetál is mellette...most mondjam azt, hogy kigyulladt a villanykörte a fejemben? Pedig de.

Szóval így született a rakott burgonyás pite.

Hozzávalók (22 cm-es, alacsony peremű pitetál)
tészta:
7 dkg hideg vaj
13 dkg liszt
1 tk só
3 ek reszelt parmezán (illetve elvileg más kemény sajt is szóba jöhet, pl, füstölt is)
2 db közepes burgonya
2 db tojás
fél szál (10 karika) parasztkolbász

öntet:
200 g tejföl
1 dl tejszín
1 tojás sárgája
só

tetejére:
kb. 5 dkg reszelt sajt

Elkészítés:
A tészta hozzávalóiból omlós tésztát gyúrunk, majd fóliába csomagolva hűtőbe tesszük. Ha nem akarna összeállni, nagyon pici tejet adjunk hozzá.

A burgonyát héjastul megfőzzük, a tojásokat keményre főzzük, a kolbászt felkarikázzuk.

A tésztát kör alakra kinyújtjuk és kibéleljük vele a pitetálat (az oldalát is), majd villával sűrűn megszurkáljuk és 170 fokon 15 percig elősütjük.

A burgonyát tisztítjuk és karikára vágjuk, a főtt tojást úgyszintén.

Az "öntet" hozzávalóit alaposan kikeverjük.

Az elősütött tésztán elrendezgetjük a burgonyát, a kolbászt és a tojáskarikákat, majd ráöntjük a tejfölös mártást, egyenletesen megszórjuk reszelt sajttal és kb. fél óra alatt aranybarnára sütjük.

Langyosan egész szépen szeletelhető.

Megj.: ha magasabb peremű a pitetálunk, kicsit több burgonyával, kolbásszal, tojással számoljunk, illetve több öntettel.