Augusztus

Nézem az eget ( saját időjárás jelentés), az internetet is, hogy mikor érdemes kiteregetni sok mosott ruhát, ágyneműt, mert eső ezen a nyáron bármikor jöhet.

Segítek valakinek társat keresni, átbeszélünk sok mindent, éppen csak randira nem megyek majd el helyette, vagy inkább vele.:-D Mivel szüksége van erre az átrágásra, állok elébe a szép feladatnak, hátha siker koronázza. Sokat tudok róla, én vagyok egyfajta bizalmasa, és kell egy női szem neki, ami meglátja azt, amit ő nem, vagy legalább megerősíti.
Anyunak dinnyét viszek, és annyit beszélgetek vele, amennyit csak bírok, mert neki is erre van szüksége. Most tért csak át a digitális TV-zésre, tegnap oktatást is tartottam neki a távirányítók használatából. Már elég jól megy neki, pedig erősen hárított, hogy ő ezt nem kérte, de a szolgáltató ráerőltette. Igaza van, de mit tegyünk? Hárít, mert fél az újtól. Megértem az ő korában. Néha én sem szívesen bajlódom a kevésbé ismerttel. Gyakoroltunk, most gond nélkül boldogul  az újjal.

Oktatás! Jut eszembe, már augusztus van, ma találkoztam egy diákkal, kérdezte hogy vagyok, és várom-e a tanévet. "Nem!" mondtam, és jót nevettünk. Még van 2 és fél hét, nem is panaszként írtam, de az augusztus már nem július. Ez már olyan visszaszámolós, jobb volt az elején. 

Kapolcson

Egy kis szervezéssel össze tudtuk kapcsolni a veszprémi utunkat az utolsó kapolcsi nappal.
Minden a régi volt az eddigi évekhez képest, én legalábbis így éreztem. Mászkáltunk, le is ültünk, nézegettünk, ettünk is, ittunk is, és időnként kiráztam a szalmát a lábujjaim közül. Bizonyos hely(ek)ről a kufárokat Jézus kiűzte volna, de a hangulat megvolt, az illatok, a látványok és a színek is... Ha valamin változtatnának, akkor az már nem ez a hely lenne. Maradjon minden úgy, ahogy van.
A távolból égi morajlás hallatszott, az ijedősebbek elkezdek pakolni, de eső végül nem lett, csak maradt a fülledten meleg augusztusi idő. 
Én a leglengébb, alul fodros, virágos ruhámat vettem fel, hozzá sarut, mert így képzeltem el az ottlétem.

... és a kis kedvencem:

Tizenöt

Van amikor minden valami ellen szól, és mégis megtesszük. Aztán megváltozik tőle az életünk. 
Elég nagy indok lett volna otthon maradnom 15 éve július utolsó napján, mert egy sajgón fájó körömágy gyulladás( később le kellett venni a körmöt!) a nagylábujjamon és a rekkenő hőség elég ok lett volna a maradásra, annak ellenére, hogy meghívtak. Mégis kimentem a buszhoz körömvirágkenőccsel bekenegetett, vastagon bebugyolált ujjammal.
Majd mikor leszálltam, és elindultam a kolléganő kertje felé, láttam, hogy valaki egy kerékpárt rak fel egy piros autó tetejére. Elég figyelemreméltó volt az igyekezet, mégis felejthető lett volna, ha pár perc múlva nem érkezik meg ő is ugyanabba a kertbe, mint távoli rokon, aki nagynénit fuvarozott a helyszínre. Míg a nagynéni beszélgetett a a rokonsággal, ő inkább tekert egyet a biciklin, majd visszatérve plusz egy főt talált ott személyemben.
Így indult a történet, mely különösen az elején nem volt egyszerű. Inkább ő volt kitartóan elszánt, mint én, és úgy kellett történnie, hogy megmaradjunk egymásnak, és hogy tegnapelőtt azt írhassa, hogy talált 15 éve egy gyémántot...
Nem hittem volna, hogy tud így is fogalmazni, és fegyelmezettsége ellenére túlzásokba esni.
Megköszöntem (mindent).

Július vége

Tegnap kb. 6-7 féle dolgot intéztem el, és sokat mászkáltam miattuk. Voltam laborban is, de a háziorvos valamire nem tett pecsétet és írt alá, így hiába bökettem meg magam, és adtam a vérem, nem tudtak mindent megcsinálni. Erre mondják, hogy tartoztam az ördögnek egy úttal. 
Az első cseppek akkor kezdtek el esni, mikor leszálltam a buszról, és a lakás felé tartottam. Egy perc mindössze! Mire felértem a lépcsőn már szakadt, utána duplán, aztán triplán ömlött az eső, sőt még annál is intenzívebben, és dörgött, villámlott. Mekkora szerencse, hogy hazaértem! Mondhatnám azt is szó szerint, hogy csalánba nem üt a ménykű.
Bedobtam egy Quarleint( de régen fájt már a fejem szerencsére), mert megéreztem ott belül nagy esőt, aztán belealudtam a fotelban az ablakot verő esőbe, később felébredtem, majd néztem a zuhogást, végül párszor lesöpörtem az erkélyről a sok vizet, majd fel is mostam az esővízzel. Erre meg azt mondják, hogy két legyet egy csapásra.:-D
Ma van július utolsó napja,  augusztusban már megtörik a fény...
Néhány kép a legnyáribb hónapból:

U.i.: Hmmm, szép volt. Igyekeztünk azzá tenni, és itthon is helytálltam. Lassan megtanulom a titkokat...

Nézelődés

Rövid leszek:  A szigligeti várból körbenézni nagyon jó dolog.:-)
Most már tényleg meg kellene tanulnom a hegyek nevét, mert csak Badacsony, a Szent György hegy és Gulács a teljesen biztos számomra.
A veszprémi napokat megtoldjuk mindig egy nappal, ez nekem a nyaralás, és élvezem. Ha nem tenném meg a testi-lelki tüneteim erősödnének. 
Muszáj a sarkamra állnom, és csodák csodája nem történik valóban semmi anyusommal, míg távol vagyok. Remélem, hogy így is marad, mert nagyon megbüntetne a sors, ha nem. Lelkileg zsarolva vagyok a kis szabadság miatt, de önvédelemből indulnom kell, hogy magamért és másért később helyt tudjak állni.
Azt nem mondom, hogy teljesen nyugodt vagyok, míg távol vagyok, de mégis ki tudok kapcsolódni. Néhány órára leteszem a batyut.:-)
Az a szerencse, hogy Veszprém közel van a Balatonhoz.

Saci, én ezt a házat " vettem meg " Szigligeten, de találtam még pár nagyon is kedvemre valót.:-) 

Ezt látom és érzem mostanában

Radnóti Miklós: Július

Düh csikarja fenn a felhőt,

fintorog.

Nedves hajjal futkároznak

meztélábas záporok.

Elfáradnak, földbe búnak,

este lett.

Tisztatestü hőség ül a

fényesarcu fák felett.  

Nyár van...

Hol forróság, hol csapkodó zápor, igazi nyár van, és sok-sok virág, ahogy nyáron máskor is, csak idén valahogy jobban hatnak rám, mintha ki lennék éhezve a színekre az örökös visszafogottságomat félretéve.
Telik a szünet, belegondoltam, hogy megint úgy lesz, ahogy szokott lenni, hogy egyszer csak ott ülünk újra a tanáriban, és kezdünk, majd dél körül a nyitóértekezletről fejfájással támolygunk ki az augusztus végi napfénybe, mert nyáron el lehet szokni a nagy munkatervektől, listáktól, adminisztrációktól. Mostanában csak bevásárló listát készítek, elég is ennyi.
Ma ismerős szülinapját ünnepeltünk, közel negyvenen voltunk, nekem ismeretlen az ilyen, mindig is kis család voltunk, próbáltam átlátni, hogy az ünnepelt családjában ki kinek a kicsodája, és már elég jól sikerült is, mire eljöttünk.
Ilyen sikerélményeim vannak mostanában...

Újra levendulázás

Újra Veszprém, újra egy nappal megtoldva...
Megmutatták, hogy hol van még levágatlan levendulamező Dörgicsén a levendula majorban, de beleszippantva a levegőbe is odataláltunk volna. Úgy érzem az utolsó pillanatban érkeztünk, hogy még "lábon" találjunk bármit is belőlük.
A levágott levendulatövek is szépek- nekem legalábbis tetszenek-, sétáltunk egy nagyot, aztán még betértünk a Levendáriumba (kis bolt, előtte nagyon jó székekkel és egyebekkel) némi ottani virágból készült termékért is. Pedig Felcsúton is begyűjtöttünk egy-két dolgot, de nem lehet ellenállni a szappannak, az olajnak, a zsákocskáknak, a levendulás-almás sütinek.
A második képről persze hogy az jutott eszembe, hogy múlt és jelen, de akár az is juthatott volna, hogy megpihenve és feladatra várva, vagy még hasonló okosságok erre a jól látható, számomra kibékíthető ellentétre.

Megvannak!

Hogyan valósulhat meg az, amire vágyunk? Hogyan veszíthetünk el bármit, és hogyan kaphatjuk vissza? Biztosan akarni kell, gondolkozni, utána járni a beugró ötleteknek. Más is kellhet hozzá, most nem jut eszembe semmi egyéb.
A kollégának ajándékozott winchesteren voltak azok képek, melyeket "elveszettnek" hittem! Ma visszakaptam őket. Többek között a múlt heti felcsúti szállásunkról készített képeket is.
A helyről talán nem is kell többet írni, mert a képek  magukért beszélnek. 
Három kollázst készítettem korábban, felteszem mind a hármat. Gondolkoztam melyiket hozzam, de aztán feladtam a gondolkozást, csak azért is ideteszem mind a hármat, mert itt bármikor megtalálom majd őket. Illetve csak hiszem hogy ez a hely mindig létezik:-D, a technika kiszámíthatatlan, de pillanatnyilag jó megőrzési helynek bizonyul. Persze, máshová is mentem őket, biztos ami biztos alapon.
A hely csendes volt és levendulaillatú, mert levendulamezőik is voltak, levendulaolaj készítésével is foglalkoztak, és még sok mindennel...Vettem természetesen levendulavizet, olajat és kis zsákocskákat is, és örömmel elfogadtam egy csokor anyunak szánt levendulát is a házigazdától, mert hogy úriemberrel volt dolgom.