Napjaim apró történései

Ma elmentem sétálni, és egy-két dolgot elintézni. Mikor jöttem visszafelé, láttam messziről, hogy anyu volt erkélyén valaki áll a korlátra könyökölve. Éppen olyan volt, mintha ő várt volna rám, ahogy régen tette.  Azóta is a látvány hatása alatt vagyok.

Reggel zúgást hallottam kintről. Nyírták a füvet a lakótelepen. Kinyitottam az ablakot, és friss fűillat áradt be. A sétákat megígértem magamnak, be kell tartanom, de vonzott a frissen nyírt fű látványa és illata is. Míg mentem, láttam a füvet nyíró embert, kicsit megálltam nézni, ahogy végezte a munkáját.

Nem főztem magamnak. Elmentem egy közeli helyre menüt enni. Gulyásleves, aranygaluska vaníliaöntettel volt ebédre. Jólesett, és az ár is elfogadható. Máskor is megyek, magamnak nem fogok főzni.

Kicsit megfáztam, de csak a fejem tompa, és néha fújom az orrom, könnyezik a szemem. Ha ennyivel megúszom, az jó lesz. Szerencsére fűtenek. Iszom a forró teát, és melegen öltözöm.

Nem sok minden történt velem a napokban, de ez így van jól. Van valami azonban, amitől félek. Mindig úgy ébredek, hogy félve olvasom vagy hallgatom utána a híreket. Ez a háború, és egy esetleges harmadik világháború eljövetele. Remélem, hogy győz a józan ész, de a félelmem nem alaptalan. Napjaim része ez az érzés, le kellett írnom.

Itália ízei

Igyekeztem sok mindent kipróbálni az olaszoknál. Főleg tésztákat és pizzákat ettem. Most többet nem is írok erről. Talán csak annyit, hogy Pármában falakat borított be a sok sonka a boltokban.:)

Beszéljenek szavak helyett a képek! 

Főleg az olasz nyelvről...

Olaszországban sok szép ember beszél egy gyönyörű nyelvet. Mikor sétáltunk az utcán, gyakran láttuk, hogy 4-5 ember összeverődik, és hangosan, élénken gesztikulálva használják azt a csodálatos, dallammal megáldott nyelvüket. Ha idősek gyűltek főleg össze, akkor "Nyugdíjas klubnak" hívtuk őket. Köszöntek egymásnak, hogylétükről érdeklődtek, és bizonyára a sportról, politikáról, családról... váltottak pár szót. Öröm volt őket nézni. Vidámak voltak, jókedvűek, élvezték a napfényt és egymás társaságát.

Az autóban csak olasz beszédet és dalokat hallgattunk egy hétig. Találtunk egy adót, ahol csak olasz zene szólt. Amire még felfigyeltem az volt, hogy az éttermekben is csak olasz dalok mentek. Nem volt annyi angol, mint ahogy itthon és más országokban is hallható.

A kávézókban mindenhol voltak újságok. Sokan a kávéjukat kevergetve olvasták a híreket, a férfiak főleg a sportújságokat böngészték. Én is belelapoztam néhány lapba, hogy ne csak halljam, lássam is az olasz nyelvet. Egyébként is figyeltem a feliratokat az utcákon, az utak mentén. Próbáltam hangosan vagy csak úgy magamban kiolvasva élvezni őket.

Volt a magyar nyelvhez is szerencsém. Mikor egy helyen leadtam a személyi igazolványomat( az útlevelem lejárt) a recepciós hölgy hangos "Jó napot kívánok!"-kal köszönt magyarul. Beszélgettünk, elmondta honnan jött Magyarországról, és hogy milyen szerencsések vagyunk mert előtte pár nappal még esett az eső napokig. Akkor pedig sütött már a nap. Egy másik szállodában is lakott egy magyar házaspár, velük is váltottunk pár szót.

Jelentem a Garda-tónál roskadoznak gyümölcsöktől a narancsfák, Pármában falakat borít be a sonka, puhán habos a Cappuccino mindenhol, al dente a tészta, és Olaszországban is zöldül, virágzik minden. 

Szép napokat töltöttünk ott, most pedig győzöm magam kipihenni, de megérte.