Nincs...

... elrontott kép, csak mást és többet láttató? Fogjuk fel így!:-)
Itt volt a kőszegi szülinapi ebédem, és kifelé jövet elhatároztuk, hogy legközelebb a kávénkat ennél az ablaknál ülve kifelé nézegetve fogjuk inni. Gyorsan le is kattintottam, véletlenül így sikerült. A hiba erénnyé vált?

Átázott földillata van a lakótelepnek.
Eszembe jut Krúdy,  és a "Gyümölcsillata volt a Dunának" mondat, mindezt Latinovits hangján hallom egy régi, agyonhallgatott  bakelit lemezről.
A plusz 12 fokban, éjszakai szakadó esőben, a mostani napsütésben lassan elfogy minden hó. A  hetekig meglévő hó súlya után  lelapulva szorosan tapad a most földhöz  a fű. Mindig minden látvány szép.
Emlék a kőszegi parkolóhely keresésünk, mikor végül a hókupac mögött találtunk is, de M. nem tudott kiszállni, a vezető ülés melletti ajtó jeges kéregbe ütközött( kép). Nem volt dörmögés, másik oldalra átmászva kiszállt, lapát elő, és nekiállt...Remélem a ház lakói megköszönték. :-D
Ő így kezeli a problémákat, váratlan helyzeteket. Miért is kellene másképp?:-)
Ilyen apróságokból is összeállt a január, melyről készítek majd egy összefoglalót, melyben elvesznek az ilyen részletek.

Olvasom...

...Varga Loránt: El Camino - Kis Titkok Könyve c. művét a zarándoklatáról. Igen, így nevezhetjük. Nem út volt, az túl egyszerű lenne, abból elvész  a kérdések felmerülése, vagy a még inkább a kérdésekre talált a válasz. Egy bármilyen úton jobb esetben csak kérdések fogalmazódnak meg, vagy megoldandó feladatok, a szépség élvezete, ha el tudunk hozzá lazulni... A lélek csak később épül a tapasztalatokból, a látottakból.
Válogatom magamnak a sorokat, melyekkel tudok mit kezdeni, melyek rólam és nekem is szólhatnak. Szigorú vagyok, a nekem igazán szóló soroknál állok meg hosszabban, mint pl. a 261. oldalon:
" Az élet az ember komfortzónáján kívül kezdődik."
Azóta azon gondolkozom, hol van az én komfortzónám, meddig toljam még ki, vagy éppen szűkítsem, hogy éljek.

Ember tervez...

A meg sem kezdett nem túl nagy 2 születésnapi tortát bevittem a kollégáknak, kérve őket, hogy segítsenek abban, hogy elfogyjon. Örömmel segítettek. Ilyenek a jó kollégák.:-)
Maradt még mérsékelten  fokhagymás oldalas is( dolgozni is lehetett vele utána) , hasonló kéréssel fordultam egy kollégához, akiről sejtettem, hogy örömmel segít az eltüntetésében. Nem csalódtam, tehát oldalas sincs már meg. Közös erővel birkóztunk meg vele.
Így alakult az utólagos születésnap, végül minden elfogyott, csak nem úgy és azzal, akivel terveztem. Íme, egy példa a váratlan helyzetek kezelésére. Ember tervez, ( olykor) Isten végez... Kis ügyekben, nagyokban is.
Anyu diétán van,  hívtunk ügyeletes orvost hozzá vasárnap. A gyomorfájás igazi oka nem derült ki, bármi lehet: sav, sok gyógyszer...Vittem neki kekszet, kétszersültet, pirítottam kenyeret is. Nem éppen egy utószülinapi ebéd.
A "hómadaram" már nem volt a padon hétfőn. Sajnálom, olyan kis kedves volt. Pedig az éjjeli  mínusz 14 fokban el nem olvadhatott, mégis akkor tűnt el. 
Most már olvadna a közel plusz 6 fokban és esőben, de ezt a napot nem érte meg.

Hagyni...

Semmi különös nem történt, csak fát tettem egy falusi konyhában a  tűzre felélesztve a tüzet, majd  a mama kérésére M. felszeletelt egy kalácsot, és nekiálltunk...Tiszta, egyszerű íz, semmi túlbonyolítottság a vendéglátásban. Mennyire elég a pattogó tűz, a kalács, és hallgatni, hogy mi történt egy kis falu életében, de leginkább a szomszédoknál, mert valahol ott van vége az átlátható világnak 90 évesen.
Hazafelé pedig néztem az autóból a narancsosan ragyogó teliholdat, mely akkor kelt fel a kinti egyre fagyosabb hidegben.
Ez is a szombat része volt.
Aznap este megnéztem egy Agatha Christie filmet. Miss Marple nyomozott, és halvány mosollyal a szája szegletében megjegyezte teázás közben( micsoda csészék!), hogy a boldogság abból is állhat, hogy hagyjuk csak történni velünk a dolgokat.
Vagy valami hasonlót mondott, de a bölcs elfogadása a történéseinknek benne volt.

Születésnap

3 napig húzódik a szülinapi köszöntésem...:-)
Már csak az kellene, hogy azt higgye bárki, hogy hetedhét országra is szól, mint a mesében. Áááá nem!:-)
Nem azért tart ennyi ideig,  mert olyan nagy bulizós vagyok, és az egom is igényli mindezt, hanem mert külön-külön beosztva köszöntenek, persze mindenki a maga csendes módján, ahogy én is szeretem.
Pénteken Anyu, akinek én is vettem virágot, mert hogy ugye  köze volt a születésemhez állítólag:-) 
Szombaton M. köszöntött, és van már tulipánom is. 
Vasárnap Anyuval újra közös ebéd lesz, majd egy kis délutáni lustálkodós beszélgetés, mert hétvége is van, és ráérünk. 
Itt köszönöm meg a virtuális köszöntéseteket is, ki a blogban, ki a Facebookon, vagy e-mailben tette meg.

Tegnap útközben megálltunk Kőszegen, és még ott egy étteremben belefért egy szülinapi ebéd. Na, tessék, mintha csak evésből állna a szülinap, de mindenképpen része bármilyen ünnepnek, miért is tagadnám.

Utána egy sétát tettünk  még utunk folytatása előtt a kék egű, havas városkában a csípősen tiszta hidegben a tetemes mennyiségű változatos jégcsapokat is egyfolytában nézegetve. Már a nyakam is kitekeredett! Még jó, hogy jég lent is van látnivalóként is, és még csak el sem estem, ami csoda, mert lehetőség volt bőven.

Elmondhatom, hogy szép és szerencsés nap van mögöttem. 

Amúgy meg öregebb lettem egy évvel.:-D

    

Madáretetéstől a jégcsapig

Pénteken reggel kiszórtam az ablakból a megkérgesedett hóra egy kis madáreleséget.Vártam, hogy mikor veszik észre a reggelit. Kellett vagy fél óra, mire érkezett egy madár, utána még egy... Jó őket nézni, én eddig ilyet nem csináltam, de fogok.
Közben estére a "vendéglőmet" vastagon befedte a friss, puha új hó. Más megoldást kerestem az etetésre, ami működik is.
Jobbnál jobb hóembereket látok jártamban-keltemben. Számomra a csúcs, amit este 10-kor a buszmegállónk padján láttam. Kis bagoly-féle hóember ( vagy kicsoda?) nézett rám.:-)
Egészen halkan köszöntem is- inkább csak magamban mondtam egy sziát neki- mikor észrevettem, és ismeretlenül is tiszteltetem az alkotót.
Ezenkívül napról-napra nőnek és szaporodnak a jégcsapok. Ereszekről és tetőkről ablakok elé lógó törékeny, csöpögő orrú rácsok.

Vágy és a megvalósulása

Vágyaink részéről olykor írunk. Nem kérünk, mert nem is tudunk kapcsolódási pontokról, mégis érkezik valami fontos. 
Sokszor már úgyis megkaptam valamit, ha csak vágytam rá, és nem is beszéltem róla. A gondolat bevonzza a vágyat akár kézzel fogható formában  is.
Készül a "csipkegallérom",  az én rejtett, de az évek múlásával egyre inkább kitárulkozó saját énem, melyet az ősöktől örökölt "ruhámon" viselek remélhetőleg összhangban. Csipkegallérom az érzékenység, a dolgok látásának finom pókhálója, mely lehet gúzsba kötő csapda, de a zord-szép világban a túlélés eszköze is.
Én is készítem, más is készíti nekem. Általunk bevonzott és megtartott hatásokból is áll a saját én. A környezetünkben élőket, magát a környezetet nem lehet kivonni, díszít, szépít, a szükséges átjut a szűrőnkön, ha mi is úgy akarjuk.
Most kaptam egy "csipkegallért", és tudom, hogy itt a a helye ennek képnek nálam, a küldője is így gondolta. Írt is hozzá szép kézírással, beletette borítékba, és útnak indította...
Addig nem nyugodtam meg, míg meg nem találtam a helyét a közelemben. Velem van így is a kép alkotója, a küldője mindig, elég oldalra pillantanom írás közben, és mindig láthatom, ha itt ülök a számítógép előtt.
Készül, készítem, készítik a gallérom, melynek Flora is része már.
Köszönöm.

U.i.: Az alkotó és maximalizmusa elégedetlen a nyomtatás minőségével, közölte is velem, de én úgy megörültem az ajándéknak, hogy azonnal kitettem.:-) Kell ezért bocsánatot kérni részemről?

A visszakapott idő

Hétvégén rendkívüli hóhelyzetben bementünk ügyelni. Pénz pedagógusnak( sem) plusz munkáért régóta nem jár, vállveregetést nem kaptunk, egymásnak sem adtunk, mert a másik is ugyanabban a cipőben( csizmában) volt.

Legfeljebb később elmeséltük ki hogy ért be, volt aki azt, hogyan nem ért haza, és újra meggyújtottuk a maradék karácsonyi gyertyáinkat, mert azért örültünk ám a kinti nagy hónak.
Főnök viszont felajánlotta, hogy duplán lecsúsztatjuk a bent töltött órákat.
Visszakaptuk tehát időt, mert valami azért jár, helyesebben visszajár. Moroghatnék, hogy miért csak ezt és ennyit. Ennyivel tesznek minket elégedetté? De nem teszem, nagyvonalú leszek. Túl sokat moroghatnék, és nem akarom. Miért is menjen el így az élet morgásaink ránk telepedő ködében?
Persze, hogy azonnal éltem a visszakapott idővel, és nem kezdtem el szövögetni, hogy majd mit csinálok azalatt az idő alatt. Az enyém volt, nem adtam ezúttal senkinek, és nem is terveztem semmit eltöltésére. A kis jogosan önző énem hagyta, hogy elmúljon!:-)
Az eseménydúsan fehéren szürke januárban ezek is megestek velünk, és már az elején tudtam, hogy ez a hónap az előzőhöz képest minden -az eseménytelenségből kilógó - történést majd felértékel.
Így, ezzel együtt szeretem ezt a hónapot.
Igen, szeretem!

Probléma, tanulás és hála

Hálás vagyok a problémákért, betegségekért, az időjárás viszontagságaiért. Szerintem mindenki érti hogy gondolom.
Tükröt tart mind önmagunk elé, hogyan oldunk meg problémákat, mennyire vagyunk segítőkészek, türelmesek, mennyire helyezem más baját a sajátom elé, vagyis mennyire vagyok önző, hol van a helye az egonak az én mellett. Soha véget nem érő kör, mely inkább mégis spirál, mert előre is visz, nem csak önmagába tér mindig vissza.
Figyelek, mikor a szomszéd elmondja, hogy ő mindig segített másnak havat lapátolni, neki bezzeg senki. Nem mondja ki, hogy ezentúl ő sem fog, csak valamire ráébredt.
Problémamegoldásaim közben pedig nézem a kinti fehér "gyöngyös varrottas takarót"*, mert nemcsak feladat az élet. Jaj, nehogy az legyen!
Volt egy pihentető (orrfújós) vasárnapom a 4 fal között jólesően egyedül, igaz mobiltelefon társaságában.
Célirányról letérítő, hívogató ajándék volt egyébként látni szombaton munkába menet, hogy még mindig égnek a lakótelepünk templomának fenyőjén a karácsony fényei.

* "Talán lehet
Talán nincsen
Mégis az én
Féltett kincsem
Gyöngyös varrottas takaró
Télen a fákon gyenge hó..."

(Hedry Mária) 

Mese és dokumentum

Krimit olvasok ma, és csak levest főzök ezen a szabad vasárnap délelőttön. Torkom már nem fáj, az orrfújásos időszakom van soron.
Tegnap este gyalog mentem be végül dolgozni. Nem azért mert a buszok még nem közlekedtek, hanem mert látni akartam  a telet. Velem volt az úton az akkori jelen mesekönyv illusztrációs látványa és az előző napi hófúvás saját és a TV Híradó tudósításainak dokumentumfilm jellegű emlékei. 
A hó önmagában is magas, összelapátolva van ahol vállig ér, és bár tudom, hogy fehér, de a közvilágítás miatt olykor mégis sárga, amin nem segíthetek.
A kollégiumban rekedt gyerekek rendben voltak, alig maradtak végül, sokan hazamentek valahogy, mikor javult a közlekedés. Laptop, könyv,TV, DVD volt előttük vagy az alvásba menekülés. Rá akartam beszélni őket, hogy nézzék meg kinti szép a telet is, de szájhúzás volt a válasz.
Hazafelé jövet még elmentem a  Fő tér felé is. Nem volt ott más csak egy fiatal pár, akik a Szentháromság szobor körül tettek egy kört, aztán elmentek az egyik kis utca felé. 
Utána már csak én maradtam és a Bencés templom esti harangszava, amit szívvel végighallgattam, mert nélküle nem lett volna teljes az este.

Önjutalmazás

Nyelvem hegye mindig az alsó egyik metszőfogamra téved. Érzékennyé vált, fogorvoshoz kell mennem, hétfőn fel is hívom.
Torkom is kaparászik, forró mézes kamillateát iszogatok. Mintha ez most  nem lenne annyira komoly, mint őszi eset, és kifejezetten jó rá ez a benti lustálkodós meleg. Este ha bemegyek dolgozni, majd mint a gyerekeknek teszik, arcom elé húzok egy sálat.
Szél elállt, hó is. Utcára kinézve pár ember nyakát behúzva, kapucniban, sapkában lassan ballag a hidegben, hóban, de érezhetően egyre kevesebben. Délután azt hiszem otthonülős szombat délutánt tart az emberek többsége. Kifárasztott minket ez a mostani hó.
Thea Gilmore dalokat hallgattam, de abbahagyom most, mert csak csendben tudok olvasni.
Kifejezetten önjutalmazós kedvemben vagyok az előző hetek után. Rászolgáltam, és ilyenkor nagyon könnyen megy a saját kedvem keresése.:-)
Én már csak ilyen vagyok. Munka után édes a pihenés!



                

Ami tegnap...

..téli líra volt, ma dráma. Használom az irodalmi műfajok elnevezéseit szemléltetésre!
Sok az elzárt út. Inkább maradj otthon mondja a piros riasztás. Néhány távolabb lakó gyerek sem tudott hazamenni. Aki így járt, az a kollégiumban maradt, ezért holnap este dolgozom, ügyeletben leszek.
Sejtettük tegnap, hogy a nagy széllel hófúvás jön, "építőanyag" pedig van bőven, de friss utánpótlás is. Csináltunk is egy forgatókönyvet, hogy ki mikor dolgozik vészhelyzetben. Főnök hívott, hogy lehet használni!
M. sem jön, Ausztriában is ugyanez a helyzet, nehezen járható utak, elzárt települések, főleg a határ mentén. Megbeszéltük, hogy nem kockáztat. Marad ő is otthon, így vagyunk biztonságban.
Ma egy téren mentem át boltba, és még ügyintézni. Visszafelé már térdig süppedtem. Fél óra alatt eltűnt az én jó kis még járható járdám!:-) 
Anyut elkísértem taxival délelőtt az SZTK-ba. Háztól házig vitte, most ez így volt célszerű.  Ez legalább elintézve, gyógyszer is itthon, enni is van mit.Fogyókúrám befejezve, de visszafogom magam. Pedig...!:-)))
Ahogy írtam holnap estig ki nem robbant otthonról engem senki. Akkor is csak a munkahely miatt megyek ki, ha már egyszer így alakul a szombat estém!

Hóban, fényben...

Mikor úgy döntöttem, hogy szellőztetni kellene, kitártam az ablakot, majd a hirtelen bezúdult havat tisztogattam utána hosszan a szőnyegről, lehetőleg mielőtt még méltóztatik elolvadni.
Aztán nézegettem a  madarakat -kaptak enni eleget-, a bokrokat, fákat, bogyókat, a jégcsapokat is. Csupa szépség, valami ajándékféle ez a látvány a meglévő kellemetlenségekért kárpótlásul. 
Pénteken pár iskolában tanítási szünet.
Karácsonyról maradt mécsest is gyújtottunk a munkahelyen a kollégákkal csak úgy, mert a hó kinti fénye és a benti mécsesfény nagyon összeillik. Beszélgettünk a hóban, fényben egy kicsit.

Sikerült busszal munkába menni  és úgy hazajönni is. Dél körül elindult a buszközlekedés, a hegyi utakat leszámítva.
Kint álomvilág: puha párna a fákon, bokrokon, összelapátolva és szél által összefújva olykor derékig és mellmagasságig is érő hófalak.

  

(Hó)helyzetben

„Néha meggondolja magát a tél 

és havazni kezd, 

sűrűn, kétségbeesve havazik, mintha csak attól félne, 

nem éri meg a holnapot...”

( Csoóri Sándor: Hó emléke–részlet)

Nem tudtunk elmenni az orvoshoz reggel( csak a zárójelentést elvinni, és gyógyszert íratni akarunk a háziorvossal, nincs baj), autóm nincs, buszok nem igen járnak, taxik sem, mert elakadtak, kaptuk az információt, én is alig értem haza a most már lassan térdig érő hóban, amihez szél is párosul= hófúvás. Valahogy beevickélek gyalog a munkahelyre, hogy aztán  este 10-kor onnan hogyan jutok haza, azt nem tudom.

Még nagy nehezen eljutottam a fodrászhoz kora reggel, mert volt időpontom, és akkor csak sejtettem az ablakon át kinézve, hogy ekkora  "helyzet van". Persze az elszántság kivitt. :-)
Szóltak közben a telefonok, mindenki mondta le a találkozókat a szépítkezésre, és közben elmesélték- aki mégis eljött-, hogy hányszor esett el, és hol fáj. 

Én még egyben vagyok.

Most már 4 kg mínuszban vagyok, várom a 2 hetes fogyókúrám végét.Unalmas, nem szeretem, de elhatároztam, hát csinálom.Az étkezés tényleg nagy öröm, most látom, érzem, illetve érezném.

Aztán majd tartani kell ezt a súlyt, az lesz a szép!:-)))
Most viszont tél van, igazi, minden örömével és nehézségével...Most leginkább ez utóbbi! Hogy jutok el a munkahelyre???
Iszom egy kávét most nyugiban, aztán meglátom, hogy kezelem a helyzetet.

Pillanatok, történések

Vannak olyan semmitmondóan jó pillanatok, mikor a januári fehérségben kavargatom szeretett spenótom fortyogó zöldjét, és közben eszembe jut, hogy vasárnap késő éjjel milyen jókedvűen fütyörészve ballagott át a téren a sűrű hóesésben magányos jókedvében valaki.

Anyut ma hazaköltöztettem a kórházból, rendben vannak az eredményei.
Amúgy meg jólesően befedett a hó. Nem is törekszem arra, hogy kimásszam alóla, ha már egyszer januárban igazi tél van.
Vettem egy smoothie készítőt. Gyümölcsleveket, zöldségleveket lehet vele csinálni, és egy ideje motoszkált bennem, mi lenne, ha lenne egy ilyen "valamim" itthon.
Lehet, hogy a véleményem majd az lesz, hogy inkább megeszem a gyümölcsöt, mint megiszom. :-)
Abban a gyümölcslében  viszont, amit én csinálok, biztos  nem lesz tartósítószer és 100% a gyümölcstartalma is.
Ma csak kivi és alma volt itthon, megcsináltam kortyolgatásra magamnak egy kis mézzel. Jó volt. Lehet a fantáziát megmozgatni.
Céklavariációk is érdekelnek almával, naranccsal..., sőt a sárgarépát is el tudom képzelni, hogy iszogatom.
Megrendelnem sem kellett  a Teleshoptól, az Intersparban is meg tudtam venni.
Még barátkozom vele. Hogy kellett-e egyáltalán, ezen már nem morfondírozom. 
Itthon van tegnap óta, tehát igyekszem használni.

Havazás és a gordiuszi csomó átvágása

Az ember akkor is tudja, hogy sok a hó, amikor ébred, de még ki sem nézett ki az ablakon. Puhák a hangok, egyedül  a szomszéd hólapátolásának kaparó, tologató hangja jut el hozzám. 
Nem nekem kell ezen a héten, ez is eszembe jut!
A szomszéd már egészen eredményes munkát végzett, de hamarosan kezdi elölről, folyamatosan esik.
Aztán ráálltam a mérlegre, és nyugtáztam az eddigi  januári -3 kg veszteséget. Ezt is tervbe vettem erre az évre a "kimondom a véleményem és a vágyaim" mellé.
Kávézás közben rendeztem, hogy miért nem kaptam meg második hete az előfizetett heti újságomat.Visszahívott a postai ügyintéző, nem mondom itt el most a végeredményt, lényeg, hogy elvesztem a bürokrácia útvesztőjében. Lemondom az újságot, inkább hetente megveszem, akkor én felelek érte, hogy legyen is, és ne fizessek feleslegesen a semmiért sem.
Gordiuszi csomó átvágva részemről.