Olvasom...

 ...Joanne Harris tollából, hogy hőse " ... elmerülhet a téli hétvége vigasztaló megszokásaiban." * Azonnal felfigyeltem a mondatra, és tudtam, hogy erre emlékezni fogok bármikor.
Az én megszokásaim is vigasztalnak most, de inkább az évszakra értem. Itt az őszi szünet( télies kezdettel), kicsit lazábban veszem a napjaim, tovább alvások várnak rám, hacsak a hóesés ki nem ugraszt az ágyból még korábban, mint máskor, de ez üdítő kivétel. 
Mindenszentek közeledik, ma délelőtt kimentünk a  temetőbe, kivittük a virágokat és a koszorúkat, hogy holnap csak a mécsesekkel menjünk már. Talán fagy nem lesz ma éjjel, volt tegnapelőtt, és barnán, kocsonyásan rogytak össze a virágok reggelre. 
Ebben az időszakban évente visszatér az a kérdés, hogy a sírokon a krizantémok megfagynak-e.
Vigasztaló megszokás, hogy volt már sok év, amikor mindez nem így alakult, ha most mégis megtörténik, az sem probléma. 
Holnap már november.

*Részlet a Bolondok aranya c. novellából, mely írás a Bársony és keserű mandula c. könyvben található.

Még havas gondolatok...

...mielőtt végleg eltűnik a hó.
Gazdája szerint ez volt hétfőn a kiskutya első hóélménye.
Meglepetésében nem tudott mit kezdeni az eldobott hógolyóval. Megtalálta, körbejárta, vissza is hozta volna, mint már annyiszor a gumilabdáját, ha tudta volna. A hógolyó azonban nem az ő megszokott labdája, és ki ad neki választ arra, ha a fehér golyó nem az, akkor mi.

A még az ágakon fenn lévő őszi levelekre hullott a sok vizes hó, ágak roppantak meg, törtek le. Korán jött a hó, és az jutott eszembe, hogy minden nagyon jól ki van találva a természetben azzal, hogy ha minden menetrend szerint megy, akkor már levél nélküli ágakra hull a hó.
Aztán bekúszik a gondolataimba az emberi természet is, vagyis ha bármi idő előtt jön, és ha erőltetjük akkor is, ha nincs itt az ideje, az lehet, hogy töréssel jár. Milyen egyszerű, és mégis...

Mai hó

Füle Lajos: Őszi esők jönnek

Őszi esők jönnek, 

felsíró szelek, 

dérré lesz a harmat 

az avar felett. 

Aztán sűrű csend lesz, 

öregnek való, 

csend simul a csendhez, 

s hullni kezd a hó.

Megismertem Sophie-t

Az este kezdődő őszi eső meghozta a három fiatalt a szombati közös ebédre. Thomas új barátnőjét is, akit eddig nem ismertem, de most megtörtént a bemutatás. 
Egyszer már írtam, hogy Sophie nevével ismerkedem újabban. Igaz, évek kellettek ahhoz, hogy újat kelljen tanulnom Leni neve után, akit megszerettem, majd búcsúznom kellett tőle nekem is. Nem csapodár a fiú, hagy magának is, nekünk is időt, hogy váltani tudjunk.:-)
Ebéd után séta a városban az immár ( végre!) állványok nélküli Tűztorony látványával, majd otthon desszert következett, és estébe nyúló beszélgetés.
Összehangolódtam  az eddig ismeretlen lánnyal miközben a családjáról képeket mutogatott, vagy éppen a négy- és sokszemközti beszélgetésekkor, kinti szürke fényben bent mécsestartókat válogatva. Férfiakkal úgysem lehet igazán- és ez nem kritika-, a nőket viszont összehozza a meghitt háttér megteremtése, mert ez szép feladatunk az életben. Aztán ismerkedtünk asztalt terítve, tortát szeletelve, háziasszonyként is együttműködve, és egyre gyakrabban összemosolyogva.
Tulajdonképpen egyszerű dolgom van, szeretnem kell Sophie-t is...

Ismerjük

azt az egyszerű tényt, hogy valaminek a hiánya mutatja meg az életünkben betöltött fontosságát és szerepét.Nem volt monitorom, így nem volt számítógépem sem egy hétig. 
Nem saját, hanem kölcsön laptop volt, de az nem olyan. Az nem családtag, hanem alkalmazott, akinek megköszönöm most a munkáját, lerendeztem vele a lerendezendőket anélkül hogy közel engedtem volna magamhoz, és tovább nem tartok már rá igényt.
Ma reggel azt képzeltem el nagyon pozitívan:-), hogy a monitor javítható, és nem kell újat venni sokkal többért. Ez a vágyam teljesült, sőt, a szerelő házhoz is hozta némi " taxiköltségért".

Egyébként meg úgy vagyok az ősz kezdetével majd a folytatásával, mint mikor fiatal koromban először találtam fehér hajszálakat. Kerestem őket, még talán büszke is voltam rájuk, mert amiből kevés van, az ugye különös figyelmet érdemel. Az első őszi falevelek keresésén túl vagyok, most már sok van belőlük, sőt, most már a földön látható egyre több. 
Úgy színesednek, vörösödnek, barnulnak, amilyenre én festem a hajam, hogy elrejtsem azt a tényt, hogy már nem csak egy-egy ősz hajszálam van.

Noteszlapok

Albert Camus: Noteszlapok című művét olvasom. Nem először, egyszer már elolvastam, most csak bele-belenézek, ha van pár percem.Valami ilyesmi naplófélére gondolok, ha valaha újra lesz nekem.
Nem részletesen írni a napok történéséről, hanem ha megragad egy gondolat, egy hangulat vagy benyomás, azt papírra vethetném egy füzetben röviden. 
Van is tulajdonképpen ilyen füzetem, de aztán abba könyvcímek, telefonszámok, receptek is kerültek. Így kicsit felhígult az eredeti szándékhoz képest.

Egy helyen ezt írja: 

"Felhők és napsütés váltakozása reggeltől estig. Sárgán csillámos hideg. Füzetet kellene vezetnem minden áldott nap időjárásáról. A tegnapi nap szép, áttetsző napsütés..."

Albert Camus

Kellene egy másik füzet az időjárás változását és hangulatait rögzíteni, melyek igenis hatnak rám.

Írok én erről a blogban eleget, de néha úgy érzem, hogy túl sokat is. A kevesebb ebből is több lenne.
Aztán írok róla mégis, hogy ne legyek befolyásolható, és mert valahol ez is én vagyok: Szeretem az időjárás változásait figyelni, és írok is róla. 

Tócsák

Cseh Tamás hangján hallom a sort: "Tócsák tükrében magukat nézve..."
Volt a  városban  fél óránk egyik szombaton, ami csak a miénk volt, mert van amikor gyorsan végzünk mindennel, és kapunk egy kis szabadidőt. 
Nézegettük a várost részleteit a vízben. Érdekes játék állni a tócsa mellett, végül meglátni a tornyot, a falakat, az ablakokat, igaz néha fejjel lefelé. 
A megoldás olyan egyszerű, mint bármilyen nehéz helyzet megoldása: 
Más szemszögből is kell nézni egyes helyzeteket vagy egy  problémát.:-)

Szombati apróságok

Az ősz most már olyan ragaszkodóvá válik lassan napjainkhoz, mint ez a falevél, ami éjszaka keveredett a szélvédőre, és reggel is percekig utazott velünk, míg a menetszél végül levitte.
A hosszú hétvége kezdetén ráérősebben vásárolgattak az emberek, mint máskor az egész nap kitartó szürke időben. Mi is megvettünk egy-két apró dolgot, amit eddig halogattunk, helyesebben M. halogatta.
Figyeltem, ahogy M. csavarhúzót vásárol a  Baumaxban kellő figyelem és még több idő ráfordításával. Tiprakodtam mellette, vagy elkószáltam számomra érdekesebb helyekre: lámpák, gyertyák, mécsestartók, virágok...
Visszamentem később, még mindig a  csavarhúzókat nézegette, de akkor már ollót is keresett hasonló alapossággal.
Vásárlásainkkal elment délelőtt az idő, így nem tudtam főzni, a legolcsóbb menü viszont a városban éppen az egyik legszebb helyen van, ahol az újságokat úgy lehet olvasni, mint ahogy a képen is látható.

Előttünk...

...a hosszú hétvége, már tegnap kitakarítottam itthon, és az egyik diákom hazugságainak kibogozásával, az ezzel még összefüggésben keletkezett egyéb lelki dolgok rendezésével foglalkoztam, hogy úgy jöhessek el a munkahelyemről, hogy megtettem, amit kellett, ami lehetséges volt, hogy ebből a szempontból nyugodt hosszú hétvége várjon rám.
A lány ma még felhívott, bocsánatot kért, a bocsánatom nem szavakkal, hanem azzal jelzem majd, hogy megteszek mindent, amit most tehetek, hogy valamelyeset kisimuljon az a néhány hullám, amit vetett.
Ahogy Camus írta Goethéről: "Türelmes, de nem elnéző." Forgatom magamban a mondatot, rövidsége tetszik, azonban hiányolom, hogy nem olvashatom mit írt volna a megbocsátásról.
Én igyekszem megbocsátani másért és magamért, de el kell mondjam, hogy főleg magamért, a belső békémért, és még csak bevallani sem restellem mindezt, ha önzésnek tűnik, ha nem.

A határ két oldalán

Azt, hogy szűk világomat, amiről írhatok a közeli országhatár szeli ketté, már észre sem veszem. Így tágul a szűk világ 2 országnyira? 
Szombaton átmentünk feltölteni üres palackjainkat a legközelebbi osztrák finom vizű (szinte harapnivalóan erős íze van, mert sok a vas benne) kúthoz, utána mászkáltunk is egyet a falu határában. Olyan szép tud lenni a megművelt föld, egy Isten adta szőlőfürt a már csupasz tőkéken és a mindenhonnan látható templom a tornyával. Ha ott parkolunk, akkor könnyen vissza is találunk, van ami visszavezessen.
M. még lottózik, én már régen nem. Mikor találtunk egy csomó lóherét, azt mondta, ha talál négy levelűt, akkor dupla annyi szelvénnyel játszik. Nem talált, pedig én is segítettem, de akkora volt  a terület, hogy lehetetlen küldetésként éltük meg, mégis jó volt a reménnyel játszani.
Én találtam már életem folyamán párat, le is préseltem őket, de fogalmam sincs hol vannak. Most eszembe jutottak, talán egyszer rájuk akadok majd akkor, ha már nem keresem őket, mert ez így szokott lenni. 

Jövőbelátó vagyok

…Elkezdett esni, és esőt leső

Szemem alá pattant egy csepp eső…

( Szép Ernő)

Néha szeretnék a jövőbe látni, időnként meg is valósul.:-)
Tegnap már az előrejelzésekből tudtam, hogy reggel még sötétben elázom munkába menet, hazafelé jövet ugyanúgy. Mivel osztott munkaidő, 2x is így lesz! Majd munkaalkalmassági vizsgálatra menve is, és onnan jövet is. Ázom és szárítkozom ebben a szakadó esős, nadrág-térdig-vizes-csurgó-esernyős sötét őszben. 
Szeretem, nem panaszként írom.
A jövőbelátásról még annyit, hogy azt is tudom a munkaalkalmassági vizsgálat hogy fog lezajlani. Egyáltalán miért is kell? 
Megkérdezik hogy vagyok, talán (nem biztos) vérnyomást is mérnek, de lehet, hogy elhiszik hogy rendben, ha meggyőzően mondom. 
Aztán még legfeljebb elolvasom az egyre kisebbedő betűket szemvizsgálatként. Szemüvegem úgyis van, de a papíromon annyi lesz, hogy alkalmas vagyok munkavégzésre szemüvegben! 
Volt már, hogy így kaptam meg a papírt, tehát tudom a jövőt, ami nagyon értékes és hasznos képesség.

Ha egyszer...

...az én őszi kreativitásom beindul.:-)
Borostyán ágacska koszorúvá összefogva, koszorúalap és drót sincs alatta, mert minek? Az összekötözés helyére egy kis tűztövis, hogy rejtse, amit rejteni kell, és díszítsen is.
Ajtóra végül kitéve! 

Anyu mikor egyik ebéd után a " csipkés"  dzsemes üveges mécsestartómat látta, azt mondta, hogy ez még ajándéknak is jó. Ha célzásnak vette akkor, ha nem, tegnap mindenesetre kapott egyet.
Átmentem hozzá egy kis vasárnap délutáni "partizásra", mielőtt este bementem volna dolgozni.Vasárnap este az embernek nem a munkahelyén a helye ( tisztelet az orvosoknak, tűzoltóknak, vendéglátósoknak stb, de tényleg!), és ennek megfelelően viselem lelkileg az egész helyzetet. Ha már ott vagyok, akkor jobb, de az elindulás eléggé vontatott.
Hogy van egyáltalán munkahely? Az viszont jó, tehát minden viszonylagos, már megint eddig a gondolatig jutottam el. Jól kitalálták ezt...

Egy szombat október közepén

Szűk ki világomról terjengősen írok, mintha a horizontálisan nem megélt élményeimet vertikálisan akarnám szavakkal fel- és lefelé mozgatni. Mondhatnám, hogy mélyebbé tenni, de ez sem igaz így. Egyszerűen terjengős vagyok, és még leszek is, míg le nem tisztulok, és írásaimban is a kevesebb lesz a több.
Addig viszont marad szűk világom meglehetősen bő lére eresztve!:-))) 
Vagy minden marad így, mert ez vagyok én? Mindenesetre a vágyba oltott igény megjelent.
Most még egyelőre bőven néhány szombati történés:
A hiányokat pótoló hétvégi ügyintézés és halogatott vásárlások ( elégedettek voltunk az eredménnyel végül) után ebéd következett, majd  jutalomként a desszert az előző napról megmaradt kakaós csiga és az ajándékba kapott kuglófdarab volt.
A kávéval újra próbálkoztam kis mennyiségben, sok volt a savam az utóbbi pár napban, és hogy jobban vagyok, azt abból is leszűrtem, hogy elkezdett a kávé újra hiányozni. Most kellene abbahagyni!

Hiányzó friss levegő pótlására és minimális mozgás szükségére hivatkozva tettünk egy rövid sétát délután, közben néhány tőkén maradt szemem osztozkodtunk a madarakkal, lehullott falevéllel tettük ugyanezt egy padon, kikotortunk még néhány épnek mondható almát a rothadók közül. Bár a tegnapra jelzett eső itt elmaradt, de addig-addig kutattam, míg néhány harmat- vagy egy-két esőcseppet mégis találtam, hogy ma a búsborongós őszből is kapjak, mert ez fontos nekem.

Olyan óvatosan kellett a cseppeket fényképezni, hogy közben le ne gördüljenek.

Platánokról és másról is...

Zsille Gábor: Milyen könnyű volt

A legjobban, azt hiszem, a platánok kérgére

emlékszem, a szanaszét heverő lemezekre

szújáratokkal, hangyákkal, s hogy milyen könnyű volt

letörni őket a törzsről, a reccsenő, száraz

gallyakra a csúszdák és mászókák körül, a fák

illatára, mit órákig hordoztam bőrömön,

a bérházak verőfénytől szikrázó, sarkig tárt

ablakaira szombat délelőtt, a balkonon

napozó nénikre, a törpefenyők hűsére,

a dombra, a gallyakra, a platánok kérgére.

Milyen gyorsan átveszi a természet az uralmat a rendszeresen gazolt sírokon és sírok körül. 

Apu sírja végén vadszőlő kezd nőni, nagyszüleim sírja tövében borostyán. Csak úgy vendégként érkeztek valahonnan, még kicsik, éppen csak pár levelesek, vigyáztam is rájuk.

Sok éve gyakran állok buszra várva temetőből jövet a platánok alatt, néha megkapargatom adakozón leváló kérgüket. Ott állok a megállóban kis kapával, kis seprűvel, földes körmökkel hőségben is, lábakat hasogató fagyban is, néha anyuval, néha egyedül.

Gyufa zörög a táskámban, a mécsest már letettem a most 30 éve meghalt nagymamám sírjára, a virág is mellé került. Arra gondolok, hogy még élőként kijöhetek a temetőből, és ez még elég nagy lehetőség a jövőre nézve. Csak néha felejtem el, ezt pedig eredményként nyugtázom.

Egy szombat ...

...maradandó része lehet az is, mikor a:

"...Sünházból hulló gesztenyék,

bronzban hevernek szerteszét..."*

sorok ritmusa kísér séta közben, mint egy mantra, és nem lehet szabadulni tőle. 
Mint mikor a reggel hallott zenét kényszeresen egész nap dúdolom.
Hazahoztam 3 azaz három gesztenyét, és az asztalomra tettem őket arra gondolva, hogy ennél egyszerűbb őszi dekorációm már nem is lehet, legfeljebb akkor, ha csak egy gesztenyét hozok haza.:-)
Talán azt kellett volna tennem, mert már nem szeretem semmiből sem a sokat.

*Birtalan Ferenc

Még dekoráció( mécses)!

Van itthon tortapapír is... 
Én nem kötök, nem is horgolok, talán egyszer majd elkezdem, mint  ahogy régen tettem, de most így oldottam meg az újabb mécsestartót.
Azt a csipkés fajtát, melynek ötletét a múltkori linkből vettem. 
Mert van nekem csipkés énem is, és van őszi levél énem is.

Csipkebogyóért indultam, de pár méterre az ajtómtól fehér bogyókra találtam, az került végül haza. Inkább téli dekoráció a csipkés( hópelyhes?) mécsestartóm és a fehér bogyó, de lesz még tél is.
Szombaton még melegem volt egy nyári blúzban a Fertő tó körül, ma kedden délelőtt pedig elindították a lakótelepen a fűtést. Hirtelen nagyon itt lett az ideje a fényeknek.

Partizás

Ha megkérdezem Anyut, hogy "partizunk"-e, az azt jelenti a mi közös nyelvünkön, hogy szombaton vagy vasárnap főzök, átjön ebédelni, és az egész délutánt lustálkodva, beszélgetve vagy hallgatva együtt töltjük. Időnként visszaülünk repetázni az asztalhoz, mosogatás késő délutánra halasztva. Ebben mindig nagyon egyetértünk.
Tegnapra fokhagymás sült oldalasra és petrezselymes krumplira felvettem a rendelést még pénteken.
Mikor bevagdostam a gesztenyét a nassoláshoz, már feltámadt a hidegfrontot hozó viharos szél, mire kisült a lassítónk, már verte az eső az ablakot. Besötétedett hirtelen, mécsest is gyújtottunk, és a jujujuj többszöri hangoztatásával pucoltuk a forró gesztenyét.
Az ilyen partizós napok összehozzák a különböző egyéniségeket is...:-) 

Mondhatnám...

..., hogy "csak" kirándultunk szombaton - ami igaz is -, de az ok, amiért elindultunk a Fertő tó körül az volt, hogy meglátogassuk a  tó legészakibb részén található egyik temetőben nyugvó egykori osztálytárs és barát sírját, aki gyerekként és felnőttként is egyesítette magában mindazt, amiről M. mindig álmodott, hogy valaha is megvalósítható lehet. 
Úgy mások előtt járni, kitűnni, hogy ezért tiszteljék és szeressék, és ne szüljön irigységet, kirekesztettséget.
Közben M. gyerekkorának színhelyeit is végiglátogattuk, ha már egyszer arra jártunk: a templomkertet is, ahol nyári szünidőben alkonyatkor virágokat locsolt. :-)
Nőként visszagondolva számomra ez Jane Austen világába visszavivő romantika, amit M. viszont gyerekként a kötelesség büszkeséggel vegyített hálájával élt meg, mert egyfajta kiváltságnak számított azon a parókián 2 hetet tölteni a nyári szünidőből, ahol a már emlegetett Berta néni volt a helyi pap házvezetőnője.
Az már ugye nagyon erőltetett megemlíteni, hogy ehhez a vegyes érzelmeket is magában hordozó, beszélgetésekkel is tarkított meleg napunkhoz a nyári és az őszi színek keveredése szolgáltatta a legmegfelelőbb díszletet?
Pedig így volt.

 

Meglátogattunk...

... 2 szobát Kőszegen csekély belépődíj ellenében, melynek összege amúgy is egy alapítvány javára ment.
Láttunk sok megmentett emléket, melyek valaha adtak magukból, hagyták hogy szeressék,  használják őket, segítettek megélni  szépen a gyerekkort, szolgáltak később is, részt vettek hitben, szeretetben, szerelemben... 
Mindig hiányzik az ember a tárgyak mellől, vajon milyenek voltak a hétköznapjaik, az ünnepeik, hol haltak meg, hogyan végezték, és felmerült bennem az is éppen itt, hogy miért?

(A két szoba a kőszegi Zsinagóga előtti kis házak egyikében található. A Zsinagóga is látogatható, de erről majd máskor írok.)

Ennyi...

...az itthoni őszi dísz, mely a saját "munkám".
Kreativitásom  tavaly óta sem fejlődött, de sokkal többel nem is próbálkozom.
Örülök annak, hogy egyre színesebbek a levelek, és piroslik a csipkebogyó. Majd hozok haza belőle, mert még nincs itthon.
Cellux, gombostű van itthon, üvegek és koszorúalapok is, és a variációk lehetősége végtelen.
Ezt találtam, elhozom ide csak úgy, bár a legszebb egy sima üvegen átvilágító mécses, de néha megjön évszakváltáskor az alkotókedv, és kell is díszíteni otthonunkat.
Ha előretekintek időben, akkor már várom a fagyöngyöt és a fenyőágat...

Tegnap délután tanultam...

...a rám bízott gyerekekkel, 90 évszámot véstünk be többek között a mai felelésre. Mikor láttam, hogy csak a nyafogás megy arról, hogy nem bírják, meg hogy ezt aztán lehetetlen megtanulni ( hol van ez a lehetetlentől?), akkor is csak mondtam-mondtam, és ők ismételték utánam. Kénytelenek voltak.:-)
Aztán mikor  már a legnehezebben tanuló lány segített a jó tanulónak, ugyanis ő tudta az évszámot felidézni elsőként, akkor éreztem, hogy ez nagyon jó volt, és eljutott hozzám valami abból az érzésből, hogy ők is így gondolják, ha most nem is mondják ezt ki, de talán majd... egyszer....

( A babák  a kőszegi Zsinagóga előtt lévő 2 kis ház egyikében található régi gyűjteményből valók.)