Közös étkezés

A legjobb lassító a közös étkezés és az utána következő késő délutánba nyúló beszélgetés. Az is jó, ha sok a fiatal!:-)

Lassítók

Aki olvasta Petrik Adrien ismert könyveit: az Asszony és háza valamint a Másik kert c. képes örömforrásokat az tudja mi az, hogy "lassító". A könyvek végén külön ír róluk. Minden, ami a napi rohanásban megállásra ösztönöz, megnyugvásra, életélvezetre, egymásra, önmagunkra figyelésre, tűnődésre sarkall, amire időt fordítunk. Gyertyák, vízipipa, szotyola, tökmag evés, teázás, kávézás, a kandiscukor lassú élvezete, kutyák, macskák figyelése,  Vasárnap összegyűltünk, ettünk ittunk, beszélgettünk. A fiúk egy általam is jól ismert régi barátja is eljött, 5-en voltunk.
M. és a fiúk nem hallottak Petrik Adrienről, bár egyszer már nálam átlapozták a könyveit, leragadtak a képeknél, a szöveget úgysem értik. A képek viszont tetszettek, és mesélnem kellett a könyvekről. 
A lassítókhoz, a megtalálásukhoz ösztön kell. Van akinek megy, van akinek nem.
Vasárnap kerestük, bár csak utólag jöttem rá, hogy mennyit meg is találtunk.
Aznap számunkra lassító volt a zene. M. beszerzett egy lemezjátszót a régi bakelit lemezeihez. Volt Bob Dylan, Georges Moustaki, Edit Piaf. Ez utóbbi kettő lényege, hogy franciául énekelnek.:-) M. nagy francia mániás, a srácok barátja egy  párizsi egyetemen végzett pár éve, ott is dolgozott. Részéről is rendben a francia nyelv, az egész franciás hozzáállás az élethez. Hadd szóljon ez a zene!

Aztán ott volt lassítónak az eső. Én úgy érzem az eső is az. Sistergően eső, vissza-visszatérő zápor. Lehetett az ablaknál állni , erkélyajtót is kinyitni, és  lassú nyakvakarászással  is akár fokozni a lassítást. :-)
Sőt, az esőt fotózni is lehet. 

Aztán az ebéd utáni desszertek is lassítók voltak. Nem gyorsan ehető sütemény, hanem, amivel foglalkozni kellett, időt ráfordítani, ha nem is olyan sokat, mint mondjuk a szotyolázással. 
A  cseresznyemagot is valahogy csak ki kell szabadítani a húsából. Ez már bíbelődés, egy kis felhajtás. :-) A sajttal is el lehet babrálni, mandulával is, és egy kis aszalt szilva sem ártott meg.
Közben lehet beszélgetni, hallgatni, vagy csak úgy lenni a kávénkkal is, hogy közben akár ki is hűlhet, mert minek gyorsan hörpölni.

Test és lélek

Ha nincsenek valahol személyes tárgyak, üres az a hely, hiába van bent a bútor. Örültem, mikor elkészült a konyhám, de élni most kezd majd igazán, mikor berendezem. Addig fa, beton, festék, tapéta... Bár így is öröm birtokba venni.

Már fűszerezhetek, a fűszerek megtalálták a helyüket. A hűtőszekrényem sem üres, vajat kitettem a nagyszülőktől örökölt vajtartómba. Bolhán vett citromnyomóm is birtokba vettem az új helyen, evőeszközök, fakanalak, edények nagy része az új helyükön. Régi és új találkozása. Kialakítottam a teás, kakaós, kávés sarkot  is a szekrényben. Már kávéztam is a konyhában természetesen, és főztem is.

Lassan valóban birtokba veszem a konyhám, alakul az új teste után a lelke is.

Felhők alatt, határon túl...

"…Dúdoljon benned a felhők éneke…”

Szepes Mária

Egy lakás, azon belül egy konyha is össze tudja nyomni az embert. Elfáradtam.

Kitágítottam a teret a hétvégén, átléptem egy határt is. 

Előre is néztem és fölfele is, mert a felhők végig lekötötték a figyelmem az úton.Hiába voltak sötétek, mégsem okoztak lehangolt szomorúságot. Volt bennük valami felemelő.

Ez is, az is

Voltak ám itt  ilyen helyzetek  is, sőt olyanabbak!:-)))

Konyha

Eddig eljutottunk tegnap!:-) Bent van az új konyhabútor. Ma elkezdem berendezni, átgondolom, hogy mit, hova praktikus tenni.


Ideteszek emlékeztetőnek egy olyan képet, ami egy hete készült.:-))

Szappanok, illatok

A tisztaság utáni vágy sokféleképpen kielégíthető. Sok módja van, mert sokféle igény is van. Van belső, van külső igény is a tisztaságra. A külső megvalósítása tűnik egyszerűbbnek. Ha vannak jó szappanjaink, akkor különösen. Micsoda illatok: levendula, rózsa, narancsvirág, citrom, méz.

Tiszták önmaguk is, 100% növényi alapanyagúak, természetesek. A franciák nagyon értik a módját.

Ajándékba kaptam, és nagyon köszönöm őket.Nem kértem ajándékot, de tudtam, hogy kapok.Köszönöm.

Vasárnapi séta

Arról, hogy sokat kell sétálni

A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban, megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal.

Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. Gondold meg, hogy a földön jársz és csillagok alatt sétálhatsz. Nagyszerű dolog ez.

(Márai Sándor: Füves könyv)

Még mindig ott tartok, és nem is változom már, hogy nem kell nekem túl sok, hogy boldoggá tegyen.
Elindultunk vasárnap délután sétálni, mikor a nagy eső elállt, és olyan dolgokat láttunk, ami nagyon is megfelelt ahhoz, hogy az otthoni rendetlenséget, ideiglenességet pár órára feledni tudjam.
Írtam már, hogy lecke, önismereti tréning a felújítási munkák közepén a dzsuvában ülni, közben szervezni, elfogadó lenni, pedig még mindig azt mondhatom, elég normális mederben megy minden. Mégis feszültséget okoz. 
Az aggodalom is jelen van gyakran. Múltkor olvastam egy interjút Popper Péterrel.  Mit is javasol erre az esetre Popper? Írjuk le  minden este, hogy minek nem örültem aznap, mi aggasztott? Aztán egy hét, egy hónap múlva húzzuk ki azokat, melyek érzelmileg már közömbösek azóta. Mit látunk? 
Feleslegesen aggódtunk.

Gondolatok ételre várva

Vannak asztalterítős, gyertyafényes éttermek, és vannak, ahol mindez nincs meg. Mégis jók. Ezért jók. Sőt, szívem csücskei az ilyen helyek.

Pincér gyors udvarias, étel olyan, amilyet elvártunk.Végül is ez a fontos, és persze, a látvány is. Asztalterítő ide nem is hiányzott. Az asztal fája szép volt a mi asztalunkon. Kopott, sokat megélt, ahol a tisztaság is erény. A levendula is odaillett rá.

Mindig tovább szövöm a gondolataim, számomra tanulságként elraktározva, például: Ami nem megy, ne erőltessük! Jó, jó, ez kicsit más értelemmel is bír, mint ebben az esetben. 

Ha az otthonra gondolok, akkor fogalmazzak úgy, hogy ahova valami nem kell, ne erőltessük oda. Mennyi idő múlva találjuk meg valaminek az igazi helyét? Egyszer csak tudjuk, mikor már semmilyen erőfeszítést nem teszünk további keresésre. Mikor nyugalom költözik belénk ez ügyben. Ez az! És ott is marad. Ez nem csak lakásrendezéskor érvényes. Mindennek megvan a maga helye és ideje!

Ami önmagában is szép, ne rejtsük el, ne fedjük el felesleges mázzal.Miért valamit többé és mássá alakítani? Fiataljaimnak is emlegetem, mikor a szép bőrüket agyonkenik, festik mindennel. Persze, hiába mondom.:-) Egyébként is csak a végletektől tartózkodjunk.

Hányszor erősödik meg bennem: A kevesebb néha több! 
Aztán a másik kérdés: Hogy kerül a csizma az asztalra? 
Itt szerencsére nem ott volt, de azért látószögemben. Kié volt, merre járt benne?

Ilyeneken is morfondíroztam.
Azon is, hogy vannak unalomig ismételt mondatok, és hányszor van mégis helyük az életünkben.

Illatok

13 órás ömlő eső után a levegő ázott föld és  virágillattal telített. Levendula-és hársillat uralja az utcákat, néhány szál friss levendula már a lakásban is megtalálható. Nem tudok úgy elmenni a levendulavirág mellett, hogy letépve legalább egy szálat ne morzsolgassak az ujjaim között. A frissen kipréselt olaj az ujjaim végén beivódik a bőrömbe, és onnan mélyen beszippantható.
Élek is az alkalommal gyakran.

Hársfavirág mézes, puha illata nyitott ablak mellett is érezhető nálam. Hársfa van a házunk előtt ugyanis.:-)

Helyzetjelentés konyhafrontról

Milyen az, amikor a csempe mögé lát az ember? 
Nem röntgen szemem van, hanem  csempém nincs.Tegnap leverték. Fél órával korábban jöttek, mint ígérték, és gyorsabban is végeztek, mint tervezték. Csupa jó hír.
Ahol gipszfalon volt a csempe, ott könnyen hullott, ahol betonon, ott bizony fúrni, vésni kellett nagy zajjal.
Számítottam porra, viszont kevesebb volt, mint hittem, de éppen elég az egész lakásban. Finoman belepett mindent, konyhában pedig nem finoman. :-)
Még nem a munkák végén, hanem a közepén tartok, de kitakarítottam.
Igen, takarítottam egy nagyot, pedig még bőven van munka.
Alteregoval eszmecseréztem arról múltkor( mással is lehetne), hogy akkor is takarít az ember, ha még újratermelődik a kosz majd, vagyis felújítás közepén is. Máskor is így van, az ember lánya takarít, aztán újra, aztán.... 
A por közepén nem lehet ülni. 
3x felmostam, kiporszívóztam, letörölgettem.Por, por,por... Felmosás előtt porszívózás, hogy ne a port maszatoljam!!!Porzsák tele, megszabadultam tőle, mint ahogy a leszedett tapétától is. Nem először, már többször szórtam ki, és még van is.
Legközelebbi nagy munka festés, tapétázás kezdése hétfőn. A mester azt mondta 1 hónapja, mikor itt járt, ne hívjam, biztosan itt lesz fél 8-kor. Tehát nem hívom előtte, hogy minden rendben van-e. 
Várom!
Máskor valami kis megnyugtató képet tesz ide az ember. Mi a szép és megnyugtató? Most egy ilyen kép jön ide.
Ez is megnyugtató. Itt tartok már!:-))))

Utóirat:
Kovtama kérdezte, milyen lesz a csempe. Nem lesz csempe, hanem a munkalap ismétlődik a volt csempe helyén is. 
Itt vannak a a színek, mikor az ügyintéző fiatalemberünk összepasszentolta a bútor színét a munkalapos-falfelületes színnel. Nehéz volt választani, mert sok árnyalat volt, nagyjából összeillik, ez volt számomra akkor a lényeg.
Azon nevetek, hogy a fiatalember pulóverében az egyik csík is odaillő! Most vettem észre.:-)

Úszás

Ahogy mondják: Ember tervez, Isten végez. 

Csütörtökre terveztem a régi konyhabútor elvitelét, ami aztán ez egy nappal korábban valósult meg. Pakolásban hátam meghúzódott, valami ott becsípődött, elmozdult. Földön való izgés-mozgás a kicsípődésre nem segített. Mivel még sok dolgom lesz, pakolni is kell majd sokat, a váratlanul jött szabad délelőttöt arra használtam, hogy elmentem úszni. Az jót tesz a gerincnek. Alig voltak az uszodában, kedvemre úsztam egyedül egy sávban, sőt, csináltam egy kis gerincmozgató vizitornát is.

Aztán míg vártam a buszra hazafelé tartva nézegettem, sétáltam: tavirózsák, halak, virágok, szerencsére levendula is útközben. Napozás nem volt, nem erőltetek én már ilyet a magas UV-B sugárzás miatt.

Gerincem jobb, ma folytatódik minden a maga medrében.Idő borult, eső lesz szerintem, de úgyis benti  ( poros) programok várhatók.:-)

Haladok...

Kávé és croissant

Mikor a sűrűbb munkában jön a megnyugtató pillanatok keresése...Mert jön!
Mikor rohanok a városban, és nem andalogva turista szemmel nézegetek, hanem bank, posta, busz, munkahely, bolt irányok felé megyek. 
Sőt, a műemlékeket sem veszem észre egy olyan városban, amire ez jellemző. Ott vannak persze, de van, hogy  a turista szemem csukva otthon ebben az esetben, mert közben az intézendőkön gondolkozom, szervezek, tervezek.
Aztán hirtelen arra gondolok, miért is a rohanás?
Bemegyek egy kávézóba, ami pékség is mindenféle földi jóval, péksüteménnyel, friss újságokkal. Rendelek, leülök. 
Croissant és kávé előttem, és tudom jól döntöttem.
Majd folytatom az utat később.

Munka és pihenés

Várok, más dolgozik. Ez is régen volt, de most ez van. Jelenleg dolgoznak itt a konyhások, viszik el a régi konyhabútort. Egy nappal korábban, mint terveztük.Ők kérték, hogy így legyen. Ez kellemes meglepetés, mert általában késni szoktak.Nem róluk beszélek, úgy általában a késés jobban benne van a megrendelő-teljesítő viszonyban. Vagy mostanában már nem lehet, mert tönkremegy, aki így dolgozik? 
Még jó, hogy én is előre voltam, és már kipakoltam.Ma reggel 8-ra ígérkeztek, de 7.45-kor már itt voltak.Sőt, a vízvezetékszerelő is gyorsan jött rögtön 7 után, hogy kikösse a kikötni valót.Igaz, hogy előre le volt rendezve, de későbbre. Rugalmasság!
Tegnap ágyban is olvastam. Azért a sok pakolás( hogy a mikrohullámú sütő milyen nehéz , én nem hittem, áhhhhhhhh) kicsinálta a hátam, gerincem, ami egyébként is javítanivalót kíván.
Szóval munka beindult, és olajozottan megy eddig.:-) 
A jó szervezés a siker alapja, ahogy a "bölcsek" mondják.:-) Ez a bölcs az a fiatalember, aki felelős az én konyhám felújításáért,  vagyis aki  az én ügyintézőm. Egyetértettem vele.
Ez pedig itt a tegnap este apró hangulatai könyvekkel, fényekkel, tudással, élménnyel:

Napjaim

Telnek a napok.
Amint sejettem a konyhafelújítással kapcsolatos az előre tervezett időpontok borulnak. Elég ha egy borul, és a dominóelv életbe lép. Gyors döntés, rugalmasság, türelem gyakorlása viszont megvalósítható. Tudtam, hogy nagyszerű tréning lesz az önismeretre és a fejlesztésre. Nem igazán kívánom most a tréninget, de nem kérdezi ezt tőlem senki. Benne vagyok a sűrűjében.
Más!
Márai filmen és könyvben.Tegnap életének utolsó szakaszáról megnéztem a filmet az M1-en, a fotelom mellett ott vannak a könyvei. Többet is olvasok egyszerre. Mélyülök, épülök. Így érzem. Különösen fogékony, nyitott időszakomban vagyok.
Hogyan lehet az egyre ürülő hűtőszekrényből fantáziával, a maradékok felhasználásával ebédet csinálni? :-)
Hűtőszekrényt a régi konyhabútorral együtt elviszik ugyanis, ott már tartalékokat halmozni nem lehet. Hétfő délután nem várt vendégek is ígérkeznek. Az a bizonyos fantázia még inkább kell. Még egy nem várt vendéglátást is meg kell oldani ürülő hűtőszekrénnyel, az ünnep miatt zárva lévő boltokkal.
Mondom M-nak, mikor sok minden tetőzik bennem, hogy gyorsan menjünk el egy közeli faluba sétálni. Ahol van kutyugatás, ahol az idős nénik kinn ülnek a padon, beszélgetnek, és hosszan néznek az idegen után. Ahol legalább látszólag nyugalom honol.
Ebben a faluban nyugdíjba ment kollégával találkoztam. Reméltem, hogy így lesz ( tudtam, hogy ott lakik), de valami egészen véletlennek köszönhetően meg is valósult, ami csak tervként átvillant érkezéskor az agyamon.
Véletlen? A templom körüli rózsákat jött locsolni, váltottunk pár szót a dohos öregszagot, gyertya- és tömjénfüst emlékét árasztó templom mellett. Van abban valami szép, hogy éppen itt találkoztunk.
Talán ezért nem véletlen a véletlen.
Nem régen meghalt kislány édesanyja elgyötört hangon telefonált  reggel munkahelyemre. Megbeszéljük, hogy délután eljönnének a kollégiumba kipakolni a szekrényét, elvinni az itt lévő holmijait. Csak sejteni tudom milyen lehet majd megérinteniük a személyes tárgyakat.
Aggódunk olyan apró dolgok miatt, melyek miatt talán nem kellene, sajnáljuk is magunkat miatta ( "tragédiaként" éljük meg, legalábbis ezt a  kifejezést használjuk), telnek a napok, van benne jó, rossz, de az igazi tragédia máshol van.
Tudatosul bennem...

Levendula és június

Levendulavirágos a június. Ha látok- talán  bocsánatot nyerek érte-, de leszakítok egy szálat. Tegnap is szagolgattam, sodorgattam egyet. Majd beletettem a hátizsákom zsebébe, onnan kandikált ki. 
Hátizsákomon mackó is van, a levendula mellett himbálózott.:-) 
Velük együtt sétáltunk.

Kapcsolattartás

M. tegnap hazajött a 3 hetes barangolásából, és ma du. eljön.
Ő is várja, én is a találkozást, pedig a mai netes világban még kapcsolatban is lehetünk, míg a másik távol van. Úgy értem tudjuk, hogy nincs baj, és ha valami jó, azt is tudhatjuk.
Vagyont sem kell a telefonra költeni. 
Kaptam tőle képeslapot is. Olyan hagyományos postán küldött, kézzel írt szép bélyegeset. Valamikor ez volt a természetes, és olyan jó egy színes, kézzel fogható üdvözletet megkapni. Régen milyen jó volt, mikor bár lassabban jött a hír, az üdvözlet, de a levelesládát az ember várakozva is kinyithatta. Ma már csak számla van benne, ha borítékos küldemény érkezik.
Srácokkal vasárnap megbeszéltük Papa képeslapírási stílusát.:-) 
Thomas újra összefoglalta: földrajzi helyzetjelentés( éppen csak a koordináták hiányoznak) időjárás jelentéssel kombinálva.Nem kinevettük M-t, de jót mosolyogtunk magunkban. Nem a háta mögött tárgyaltuk ki, neki is elmondtuk, hogy látjuk a stílusát. Nevetett is rajta, de nem változik.

Zimonyi Zita: Sok eső

Sok eső locsogó, sok eső fecsegő,

Tipegő-topogó, csepergő csörtető;

Szemerkél szaporán, sok eső óceán,
lehullik lassacskán, vizes lesz a világ.

Sok eső hírvivő, gőgösen gördülő,

Köpködő-fröcskölő igyekvő fürösztő,

Perdülő-forduló roskadó rendbontó,

Kippenő-koppanó oldalgó naplopó.

Az eső, ha szitál, felhőket hurcibál,

Muzsikát hulldogál, gyöngyöket hajigál,

Az eső kuncsorgó, kesergő mennydörgő,

Tócsákat csináló kölcsönző vízöntő.

Sok eső, sok eső csókomat csattogó,

Sok eső, sok eső könnyemet zokogó,

Emeld fel arcodat magasba-holnapba,

Az eső egemet földedre hullatja.

Tegnap este lefekvés előtt megjött a kopogó, surrogó altatóm.Kinéztem az ablakon. A lámpák sárga fényében esőcseppek hullottak a már fénylő útra.
Hang és látvány éppen jó volt altatónak.

Aranyló fényről jut eszembe. Ovális fényképtartóra vágyam. Hogy miért éppen erre, nem tudom. Talán azért, mert nincs ilyen, csak szögletes, és szeretem a régi kereteket.
Bolhapiacon találtam egyet. Van ám azon minden: angyalok, virágok.:-) Nem is igazán régi, de nem tudtam otthagyni. 

Űr

Már megint a konyháról. Fontos a konyha az otthonban, az is marad.
Most éppen a konyha hiányzik. Még megvan, meg is lesz, de kipakolok belőle, hogy ne egyszerre szakadjon rám a pakolás, és a vele járó fáradtság. Ez az egyik ok.
Van másik is. Rájöttem, ha van időm, és tudom, hogy lesz tennivalóm később, akkor nem tudok pihenni. Tenni kell valamit. Vagyis pakolok, utána hiányolom, amit elpakoltam. Mert az is az otthon, hogy kézre állnak a dolgaim,  és a megszokottat látom. Üres a fal, képek lekerültek róla, a kávé, a tea már nem található meg álmosan is. 
Van egy Háziáldás a falon, illetve most az sincs ott. Majd újra kint lesz. Mikor láttam a falusi konyhákban, akkor nekem is kellett. Vettem, és megnyugodtam, mikor kint volt.
Most az jutott eszembe, hogy idős néniknek a legkönnyebb ajándékot venni. Nem kell nekik semmi puccos portéka már. Legjobban annak örülnek, ha házi sütit viszek( én süssem, ez a lényeg), és szentképet. El kell mesélnem hol, melyik templomban kaptam vagy vettem. Gyertyának is örülnek. 
Angyalka kinn van  a következő évben is, karácsonyfadísz is a fa legjobban látható helyén függ.
Mariazellben jártunk egyszer Advent elején, és ott vettük meg a karácsonyi gyertyákat, kis angyalkákat, karácsonyfadíszt. Vihettem volna én bármit, semmi sem lett volna olyan megbecsült ajándék, mint a gyertyák, az angyalok...
Hmmm, az üresedő konyhámról jutott eszembe mindez.Gondolat gondolatot követett, és még azt is le kell írnom, hogy más a hangja  a konyhámnak. 
Kong, hiányoznak belőle a megszokott tárgyaim.

Múzeumok ( is)

Vasárnap a srácokkal múzeumokban is barangoltunk. Egyikük ajánlotta a lehetőséget.Ő ismerte és adta  ezt a linket.
Bejártuk a termeket, közelebb hoztuk a képeket, egészen közel, hogy minden kis részletet megnézzünk.Utána Moszkvából NewYorkba mentünk, majd Firenzében az Uffiziben kötöttünk ki... Aztán tovább...
Ajánlom kipróbálásra.Kicsit túl sok a nyíl, melyekre rá lehet kattintani, de mind annyi lehetőséget is nyújt a nézelődésre.:-)

Délelőtt Anyunál jártam és beszélgettünk. Mert tényleg fontos. Azt mondta ne csináljunk semmit, beszélgessünk erről-arról. 

Vittem cseresznyét, és egy képet, ami eddig a konyhám falán volt, de lehet, hogy az új konyhámban nem lesz már helye. Anyu elkérte, átvittem neki ma.

Hazafelé a kis vázámba hoztam kis virágot, hogy mindig legyen benne valami.:-)

Nem tudom mi a neve, egy nagy bokor most nyíló sok-sok csupafehér virágából néhány.

Júniusi reggel

"A virágok csúfot űznek csodálóikból. A gyors mulandóságra nyílnak ki, a halálra".

Shan Sa

Korán keltem, és előtte jól aludtam. Áthurcolkodtam a másik szobába, ahol mindig jobban alszom. Vagy van valami ebben a  földsugárzás ügyben, vagy valami más van, ami ott zavar.
Este néhány oldal Márai. Többet akartam olvasni, de ragadtak le a szemeim.
lllata van a júniusnak. Olyan igazi június illata. Reggeli pára, virágillatok, a madarak nem is csiripelnek, hanem szinte ordítanak. Munkahely kertjébe kimentünk, éreztem a harmatot, és tele van minden százszorszéppel is. Szeretem ezt a  virágot.
Megnéztük az eperfát is a kert sarkában, ahová járunk " legelni", ha végre szottyosra érik az eper. Tapossuk is a leves gyömölcsöt, szedjük is.
Megéljük a júniusi reggelt.

Munkahely folyosóján egy lány képe.
Kép előtt mécsesek égnek. 15 évesen eldobott életért égnek.
Tegnap beszélgettem a csoportomban életről-halálról ennek kapcsán. Hogy mekkora érték, hogy 15 évesen  vannak feldolgozatlan problémák, de az élet értékes, végig kell élni, végig kell csinálni, amennyire lehet élvezni, nem eldobni.
Bennem van egy félelem, hogy egy ilyen eset hullámot indít el a fiatalok körében, hogy az öngyilkosság megoldás lehet. Ezért is kezdeményezem ezt a beszélgetést.
Pár hete is volt egy, ami "csak" figyelemfelkeltés volt szerencsére, nem tragédiával végződött.  
Fiataljaim közben mondják, hogy ennyi idősen szinte minden probléma a családdal kapcsolatos. Felnőtt korban jön hozzá a  munkahely, betegség..., sok más. De ebben a  korban a család szerepe élet-halál kérdése. A jól működő család életben tart.
Tudnak már ennyi idősen valamit. 
Az élet szándékos eldobása, maga a kísérlet is egyfajta figyelemfelhívás. Aztán van, amikor végzetes.
Szó szót követett, mennyi minden van bennük, amit kiadnak magukból, amint mód van rá. Beszélgettünk filmekről, könyvekről is, saját életről, máséról is. Könnyes sérelmek, fájó dolgok buggyantak ki. 
Akinek vannak élményeik mondta, akinek nem, hallgatta a többit. 
Már megint a beszélgetés. Igen, kell a beszélgetés.
Kell a  meghallgatás is.

Vasárnap délutánunk

M. távol van, fiúk jöttek ma ebédelni hozzám.
Ettünk, majd sütiztünk, kávéztunk is, beszélgettünk, számítógépeztünk. Markus hozott nekem zenét, betöltötte a gépembe, nagyon eltalálta mi tetszik nekem.Megmutatta az új számítógépes játékot, amit csinált. Játszottunk vele. Filmet is letöltött a kérésemre, én nem nagyon tudok.
Thomas mesélt Berlinről, aztán egy lányról, akivel tegnap találkozott.Úgy látszik nagyon beszélni akart róla, mert egyszer csak belevágott. Mikor akarunk valakiről beszélni nagyon...? :-) Hallgattam, kérdeztem, mesélt...
Beszéltünk múltról, jövőről, nyári terveikről, Papáról is. Nevettünk, komoly témára váltottunk, székből fotelba ültünk, leheveredtünk,  beszélgettünk, beszélgettünk, és újra csak beszélgettünk sokat. 
5 óra múlt el így, észre sem vettük.
Maradék ebédet becsomagoltam a srácoknak fele-fele alapon. Jó délután volt. 
Úgy váltunk el, hogy nagyon jó volt így együtt.

Ma

Jól elkapott minket ma kora este a jégeső.Verte az erkélyemet,  zúdult, pattogott a jég, sisteregve ömlött az eső, iszapos víz folyt az úton, az autók legyezőformában fröccsentették fel az út szélén végig, ahogy megfontolva haladtak, mert gyorsan nem is lehetett.

Délelőtt egy kis ügyintéző úton voltam, Sopron napsütésben, színekben, és egyre több már a turista. Bár belőlük soha nincs hiány.

Ezt a  szökőkutat nem régen adták át a színház előtt a mélygarázs felett. Óránként zene, játék a vízsugarakkal. Ma a kicsiknek tetszett nagyon. Topogtak, táncoltak, nevettek, és néha kaptak egy-egy vízcseppet.

Régen hoztam Sopronról képeket. Dóri  anyukájának teszem le most ezt a kettőt. Remélem, otthon érzi magát kicsit általuk.

Ilyen az, amikor az ebéddel nem sokat foglalkozom, és mégis finom, jól esik.Végre van itthon friss bazsalikom. Kedvenc fűszernövényem a rozmaring mellett.

Cseresznye, sok-sok cseresznye az utóbbi napokban. Finomak, roppanósak, érettek.

Két hír a képen. Néha már jól esik a befüggönyözött szoba, a félhomály a kinti vakító napsütés után. Itt a nyár.

Másik hír: Nem volt eddig a székemen karfa. Lehet nélküle is venni. Mikor megvettük úgy éreztem, hogy  nem kell. Aztán hiányzott. Utólag rendeltem, és most tökéletes a szék. Kényelmes, jó itt ülni a gép előtt.

Citromnyomó kell a konyhában.Nekem is volt egy műanyagból készült, amit agyonhasználtam, elszíneződött, megkopott. Egyszerűen megérett a kidobásra. Most hogy selejtezek is a konyhámban, meg is tettem. Gondoltam, veszek majd egy újat, amint lesz időm.

Mit találtam a bolhapiacon? Egy kerámia citromnyomót! Éppen jókor, éppen a legjobbat, a nekem legjobban tetszőt. Hogy is hagyhattam volna ott? 

Már az enyém!