Konyha

Elkészült a konyhám látványterve, június második felére kértem, hogy szereljék be. Nagyon kicsi a konyhám, az egész falat végigéri a bútor( 307 cm).  Hűtőszekrény balról a második ajtó mögött van. Akácfa színű a  bútor (erős tojáshéj szín), terrakottához hasonló a munkalap és a hátfal. A munkalap ismétlődik hátul is a falon, nem csempézve lesz.
Szóval, június második felében lesz az enyém, akkor érek rá igazán ezzel foglalkozni, itthon  lenni egész napokat. Ki kell pakolni, a régi bútort elvitetni( vállalják az új bútort készítők), előkészíteni a terepet az új bútornak, visszapakolni az újba, takarítás... Hiszen mindenki tudja. Kijöttek pénteken lemérni pontosan mindent, tegnap befizettem a 40% előleget. 3x voltam a konyhásoknál csak múlt héten, mikor minden összeállt. Előző héten is voltam.Tudtam, hogy ez lesz, de legalább haladok.
Kereshetek valakit, aki leveri a csempét, egyenletessé teszi a felületet, hogy a hátfal felkerüljön. M. és a srácok bevállalták, de a fal egyenletessé tételéhez kell szerszám. Talán jobb lenne valaki mást keresni, de ez kicsi munka, nem szívesen vállalják.Csak az ún. nagy munkáért éri meg kijönni. Nekem pedig ez is nagy munka.
Idő van, valahogy megoldom. Megkaptam e-mailben a látványtervet, de kinyomtatva is tegnap a szerződéssel. Egyelőre így nézegetem.Semmi különleges nincs benne, sok-sok ilyen konyha van, de ez az enyém lesz, és szeretni fogom!
A régi konyhabútor már valóban régi, még mikor a lakótelepi ház építésekor beépítették sok évvel ezelőtt.

Úton

   

Nem tudom, ki hogy van vele, de én a legjobbakat autóban, út közben tudok beszélgetni. Legjobban hallgatni is ott tudok, miközben figyelem a tájat, hallgatom a zenét. Egy-egy pillanatra látóterembe kerülnek emberek is, hogy aztán soha többé ne lássam őket.
Olykor beáll a csend. Aztán valami eszembe jut, vagy a másiknak jut eszébe, akkor megbeszéljük, aztán megint a a csend, megint az ég a fák, a falvak, városok...Igazán jót beszélni és hallgatni pedig leginkább az esőverte szélvédő mögött lehet.

Eljön ez az időszak is...

Miután a buszmegállóban hosszasan álldogálltam a nagyon hideg szélben, ezek a tavalyi képeim jutottak eszembe.

Ajtók, kapuk

Fodor Ákos: Ima

Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,

átléphetsz rajtam bármikor

oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan

bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz, érintésedre-

nyílóan, könnyen, zajtalanul.

 

 

 Írtam már ablakokról, képeket is hoztam róluk.

Nemcsak ablak, ajtómániás is vagyok. Olyan vagyok, mint Gombóc Artúr a csokival. Jöhet nekem is mindenféle színben, formában, anyagban. 

Többször olvastam Thomas Mann: Tonio Kröger c. elbeszélését. 

Tonio visszatér szülővárosába, téblábol a városban, ami már idegen, és ösztönösen a szülői ház felé veszi az irányt. És itt van egy mozzanat, amit leír Thomas Mann. Miért marad meg bennem ilyen erősen nem  tudom. Mindig eszembe jut, ha hideg fémet érintek, vagy a rozsda, nyers savanykás szagát érzem. 

Talán a  hideg, rozsdás vas érintése tükrözi azt a lelkiállapotot, amit a múlt elvesztése okoz. Tonio Kröger nyitogat, ingat egy kaput, keresi mögötte a múltat, mely már  hideg számára.

"A Lindenplatzon megállt az egyik csinos villa előtt, sokáig leskelt a kertben és föl az ablakokra, végül azon kapta magát, hogy ide-oda ingatja a rácsos kaput, mely csak úgy csikorgott sarkaiban. Azután egy darabig a kezét nézte, mely hideg és rozsdás lett, majd továbbment, az alacsony, ódon kapun keresztül végig a kikötőn és a meredek, szeles utcán föl, szüleinek házához."

Még a hétvégéről...

Ezek még mindig a hétvége üzenetei Rust mellé. 
Voltam a bolhapiacon vasárnap. Vettem egy fehér, porcelán szappantartót, és egy asztalterítőt gobelinhímzéssel, csipkével. Olyan igazi női dolog. Mi munka van benne?
Utólag Valentin-napra kaptam tulipánt, így újra van a szobámban, és aranyeső, néhány szép rüggyel is nyílik tavaszváróként.
Függönymosás volt nálam. Ebben is mi munka van? :-) Nagyon beporosodott, a fűtés is elintézte. 
Aztán a vasárnap délután nagy élménye nem először, hanem újra és újra: A "Holt költők társasága". Kölcsön kaptam angolul a könyvet. Beszélgettem róla  egy fiúval, aki éppen akkor olvasta, mert tananyag volt angol órán. Kölcsönadta nekem is, cserébe segítségként több esszét is írtunk a könyvről együtt. Beszélgettünk róla, ízleltük az üzenetét. Szép percek voltak.
Szóval, Carpe diem, Seize the day, Nütze den Tag. A fiú magyar létére osztrák iskolában tanul ( határözeli gyakori lehetőség), tehát Ő németül is odaírta a latin és az angol mellé, hogy:

"Használd ki az időt, a pillanatot!"

Könyvbe írni? Igen, jegyzetelésre, elemzésre, gondolatok megörökítésére használták a könyvet angol órán.
Utána belelkesedtem, elővettem a filmet, és vasárnap délután megnéztem. Sírtam a végén, mint mindig. " Ó Kapitány, kapitányom...!" Egyszerűen sokadszorra sem tudom megállni, hogy ne folyjanak a könnyeim. 

Pulóver és szappan

Hideg van. Reggel mínusz fokban mentem dolgozni, és hidegebbnek éreztem, mint amennyit mutatott a hőmérő. 
Kell a meleg pulóver, kell az illat. 
Télen a jó meleg fürdőszobában időzés is jól esik. Új szappan kitétele a már meglévők mellé fontos szertartás, hogy hangulatomnak megfelelően választhassak illatuk, formájuk, színük szerint. 

Egyre közelebb

"...Az otthonok idővel válnak otthonokká.

Mikor a kerti ösvény útilapui,

az aszfaltozott udvar

csenevész gizgazai

szívedhez nőttek,

mikor a szív gyökerei

áttörnek pázsiton, kövön és aszfalton,

mikor a szív gyökerei elérik a talajvizet,

akkor vagy otthon..."

(Ellen Niitt)

Ruston szépséges udvarok és kapualjak vannak. Télen a visszafogott magány, nyáron a színes, de ízléses dekorációk, virágok, asztalok, székek hívnak. Rust a Fertő-menti borvidék része. A vendéglátásból él a városka. A megtermett bort el kell adni, és értenek is hozzá hogyan. Borakadémia is működik Ruston. Tanítják is, nem csak alkalmazzák a tudást.

Szóval, az udvarok... Vagy nyitva a kapu, vagy kinyitom, nem szól rám senki. Már csak azért sem, mert legtöbb házban valamilyen kis borozó, vagy vendéglő van. Köszönök, köszönnek, látják a fényképezőgépet a bámészkodó tekintetet. Ha nincs vendéglő, pince bent, akkor sem küldik el a nézelődőt. Így aztán lehet menni egyre közelebb a részletekhez, az otthonokhoz.

Csend

Úgy vagyok a vízzel, ha látom, akkor közel kell mennem hozzá. Egészen a partra, belemenni, megérinteni, ha lehet fölé menni egy deszkán. Tegnap is így volt. Csend volt, vadlibák hangját hallottuk csak. Hullámokét nem, mert még mindig jég fedi a vizet.
Tiszta volt a levegő, metsző szél volt és csend. Ez volt a lényeg. A csend.
Szokás szerint lemaradtam Ruston a tó partján. M. már ment előre, de tudtam, hogy majd valahol beérem. Úgyis megvár.
Tiszteletben tartja, hogy van, amit én alaposabban meg akarok nézni. Néha hátranéz, hogy figyelje nem maradok-e le túlságosan. Ha lefordul eltűnve a szemem elől, akkor int, hogy milyen irányba megy. Én pedig élvezhetem a csendet, egyedül lehetek minden apró részlettel.Tegnap is kettesben maradtam a Fertő- tavi csenddel.

Takáts Gyula: És benne, mint nagyító alatt

Oly sima és tiszta ez a csend,

mint ablakkeretben az üveg.

És benne, mint nagyító alatt

kitárja titkát a világ,

akár egy metszett óriási sejt.



Szombat

Tervezem az új konyhát. Délelőtt elmentünk egy konyhabútoros ötletekért, információkért. Közben megéheztünk, Halászcsárda lett belőle Fertőrákoson.

Ha Fertőrákoson vagyunk, akkor piszkálja a fantáziám a közeli osztrák kisváros: Rust. A Páneurópai Piknik Emlékhely felé véve az irányt 20 perc alatt ott vagyunk. Van egy kedvenc hotel udvarom. Olyan szép, hogy ámulok mindig, ha ott vagyok. Zárva volt most, majd március közepén nyit, mint sok minden más  a városkában. 
Egyébként Rust téli álmát aludta, a Fertő-tavat is jég fedte még. Vastagabb-vékonyabb hártyajég, de jég.Azért kimentem a kisebb csónak kikötőhelyek legvégére, hogy a víz, a jég felett legyek. Fújt a szél, de legalább friss és tiszta volt a levegő.Időnként kidugtam az orrom a sál mögül.:-)

Utána vissza a tótól pár 100 méterre lévő Fő térre nagy egészet nézni. Mert Ruston azt is érdemes.

Majd ( előtte és közben is) szokás szerint elmerültem a részletekben. Ha bárhol a részekből áll az egész, Ruston még inkább így van.



A maradék sincs meg már

Miből is állt a január és a február eleje a munkahelyemen? Kolléganőm és lánya mézeskalácsházakat csinált eladásra ünnepek előtt. Kicsit túlméretezték magukat. Elég sok nem kelt el. Behozta, lerakta az asztalra a maradékot, mi napokig rájártunk.Törtünk, zúztunk, ettünk... Aztán kezdtük előlről. Senki foga nem tört ki egyébként.

Kb. 2 hete elfogyott, szerencsére.
Most, hogy vissza akarom fogni  a szénhidrátot, nekem ne illatozzon ott az orrom előtt!  A grillázsos része volt a legfinomabb, (ami az elemek ragasztására szolgált). Egyébként közös kávézáskor a kávéba mártogatva közösségformáló erőként is szolgált. :-)Odatelepedtünk köré, és beszélgettünk.

Életmód project apró lépései 1.

:-)Na, jó, akkor rátérek az életmód projectem kezdeti lépéseinek bemutatására.  
Semmi nagyszabású, csak apró dolgokat építek be a mindennapjaimba, ötleteket gyűjtök. Pl. az étkezéssel kapcsolatban. Nem mondom, hogy eddig sem csempésztem bele egészséges( ebb) ételekből, de most tudatosabban csinálom.
Jövő hónap elejétől 2 hetes diéta próbálkozásként. Azért nem rögtön, mert befizettem erre a hónapra a munkahelyemen az étkezést. Fogynom kell!
Környezetem hozzáállása a 2 hetes diétámhoz:
 - M. nem tudja még, de benne lesz, ő is fogyni akar. Nem együtt eszünk hétközben, de vevő minden ötletre, és ha fogyni lát, dícsérni fog!
- Anyu sajnálkozott, hogy jaj, te szegény, mi lesz, ha a többieket enni látod, és te nem teheted akkor éppen azt és ott. Ő az az anyatípus, aki a már öregedő gyermekét is tömve szereti látni.:-)
- Kollégák, drukkolni fognak, az egyiktől kapom a 2 hetes diéta menetét. Ők továbbra is befizetnek.
Vasárnap nem volt kedvem főzni, ápolgattam magam, de arra gondoltam valamilyen egészségesnek tűnő ebédet be kellene építeni mégis életmód tervezetembe. :-)
Volt itthon barnarizs, megfőztem, tettem rá egy kis póréhagymát, fokhagymát, néhány csepp tökmagolajat, mert van itthon. Szezámmag is van, kicsit megszórtam. Nem tudom miért, csak úgy!Egyébként ízlett.
Ennyi!
Gasztroblogokat olvasni szoktam, ha állandóan főznék, talán bele is vágnék( "Kezdetek már nem kezdőként" címmel mondjuk), de így elégedjen meg mindenki ezzel a " recepttel"!!!:-)
Ma reggel pedig póréhagyma csíra volt a kenyeremen.
Teám csalántea lesz, és ha törik, ha szakad gyalog megyek be a munkahelyemre. Addig mozgásnak takarítás következik.
Szép napot!

Kincs

Van lelke egy régi kamrapolcnak. Illata is van, hangulata is. Fogva tart. Idős néni munkája van benne( 88 éves), nem tud mást adni csak keze munkáját: sós, köménymagos kiflit, befőtteket, lekvárt, szárított gombát, petrezselyemzöldet. Restelli, hogy " csak" ez van. Ha tudná mekkora kincs. Mondom neki. Nem hiszi, elfordul, és kutat még a szobában, kamrában. Magamban gondolom, hogy ezt sem várom el. De kimondani nem lehet, fájna neki, ha ne fogadnám/ fogadnánk el.

Falon kép, azt nézem. Mondja, hogy akkor még megvolt a " Fleischerei", a húsboltjuk.Húsbolthoz mészárszék is tartozott.Az utcában még mindig rokon kezében van a húsbolt. Csak onnan vásárol.

Kinyitja a hűtőszekrényt. Kiveszi a füstöltkolbászt, kenyeret vág hozzá. Meg kell kóstolnunk. Mert ilyen finomat még úgysem ettünk...

Emlék ( Wiesmath - Ausztria)

Hiányzik a nagy tér. Sokat voltam benn a lakásban a napokban. Hideg van még kinn. Hiányzik  pl. egy nagy búzamező és az, hogy onnan messzire ellássak.
Ma ez járt a fejemben. Wiesmathban voltunk 2010. június 27-én. A dátum csak annyiban lényeges, hogy -bár a képeken is látható-, a búza még nem érett, de már elég magas. Végighúztam a tenyeremet rajta séta közben, és lefeküdtem a fűbe is. 
Reggeli hűvös szél fújt, és M. kölcsönadta a dzsekijét.

Mai elmélkedés

Valentin Nap nem foglalkoztat különösebben. Mégis köszönöm M-nak az üzenetet és a hétvégére beígért virágot, amit személyesen hoz. Nem az utó-Valentin Nap miatt lesz jó. A törődés , a szép szó, az érintés a jó!
(Talán) a méznél és a savanyúkáposztánál is jobb betegség esetén is!
:-)))

... és csöppje hull a méznek...

Ahhoz képest, hogy édesítés nélkül iszom a kávém, és a teát is úgy szeretném, nem nagyon valósítom meg. A teához van itthon kandiscukor és méz is. Ez utóbbi mára elfogyott, és bár nem volt nagy kedvem elmenni a piacra a fagypont körüli hőmérsékletben még mindig betegen, de elmentem. Boltban nem akartam mézet venni. Nem bízom az ottani áruban. Hallottam a hamisításokról. Termelői mézet vettem, most éppen virágmézet, sötéten aranyló sárgát.
A kandiscukor pedig jó "lassítónak". Petrik Adrien jól elültette bennem a szót. Jó lassítónak, mert lassan olvad, hosszan lehet kevergetni. Addig indolkolt is a mellette való üldögélés. Szép a teában olvadó cukor látványa is.
A mézről pedig Radnóti sora jut eszembe a Tétova ódából. Ez már nem is lesz másképp:

"...és csöppje hull a méznek

s mint színarany golyó ragyog a teritőn..."

Javult az egészségem, kevesebbet köhögtem ma. Sálat tettem a nyakamba, és miközben mentem a piacra az arcom elé húztam.Úgy éreztem védenem kellett az arcom, orrom a széltől, a hidegtől.
Hoztam mézet és savanyúkáposztát is. Az egészséget juttatja eszembe mindkettő. Van bennük valami tiszta, jótékony  erő.

Greensleeves

Ha az ember délután alszik, nem álmos éjjel, még akkor sem, ha beteg. Olvasgat is, dúdolgat is, például a Greensleeves-t. Aztán barangol a múltjában, hogy hány helyen kapcsolódik az életéhez, hányszor hallgatta már ezt a dalt.
Ma éjjel is…

Ma délután

Ittam teát, délután elnyomott az álom. Nem sokat aludtam, de mindenképpen hasznos a gyógyulásnak az alvás. Lábaljak ki most már ebből a nyavalyából!!!
Most csinálok újra teát, és eszem gyömölcsöt. Csináltam egy kis narancs, kiwi keveréket mézzel leöntve. Ez volt itthon és alma. Fogytán a mézem, holnap el kell mennem boltba venni. Nincs nagy kedvem kimenni most,  de talán piacra is megyek, hogy igazi mézet vegyek termelőtől. Valami pancshoz nincs kedvem.
Olvasgattam délután blogokat. Valami életmódváltást kell csinálnom.Több levegő, mozgás, alvás, és az étkezésemben is változtatsásokat beépítenem. Lényege: több zöldség, gyümölcs kevesebb kenyér, ha mégis, akkor sütök, vagy barnakenyeret veszek. Szeretnék több kölest, sárgaborsót, barnarizst fogyasztani. Hogy ne legyen unalmas semmi, recepteket, ötleteket  gyűjtök. Mértékletesség is kell. Keveset gyakrabban.
Hogy lehet kivédeni a sok méreganyagot, ami már mindenhol, mindenben van? Mit egyek, hogy ne E betűs anyagokkal lakjam jól? Költői kérdések ezek? Legfeljebb csökkenteni lehet  őket? Ki kellene találni valami méregtelenítési módszert is. Érzem telítődtem, tisztulni vágyom.
Jót fog tenni a tavasz. Ötleteket is szívesen fogadok tőletek.

U.i.: Sofia nálad kezdtem el olvasgatni, mint annyiszor. Az életmód címkéd alatti írásaidat, képeidet mindig szívesen olvasom. Nálad találtam utalásokat és lineket, hogy hol olvasgassak tovább. Köszönöm neked, mint mindig.
Olyan béke van a blogodban.

Egy kis panaszkodás

A régi betegségre felülfertőzés. Antibiotikum szedése közben jött az újabb nyűg. Arcüreggyulladásra újabb influenza. Gondolom, vírus, mert ha baktérium lenne, az amúgy is szedett antibiotikum segített volna. Nem vagyok az antibiotikum híve, de a dokim már kénytelen volt adni. ( Fül-orr-gégész, nem a házi.)
Fűtőtest mellett van a fotelom, néha odateszem a teámat. 

Egy nappal később

sárga pillangók

aranyeső ágain

ringó virágok

( Ligeti Éva)

Aranyeső

„…Üveghomályú téli reggeleken

mosoly reflektora süt így a nők szeméből…”

( Rákos Sándor: Aranyeső- részlet)

Bent tavasz van, hamarosan teljesen kinyílik az aranyesőm. Egy kis kegyes csalás a természet megszokott rendjének gyorsítására.

Ki nem követi el?

Szép

Sokszor mutatunk be szép dolgokat. Kevesebbszer hozunk viszont emberekről képeket. Visszafogottságunk, diszkréciónk visszatart, pedig vannak szép, tiszta arcok a környezetünkben.
Leni ( Magdalena) arca számomra ilyen.
Leni a szépsége mellett okos, kedves, érzékenyen finom lélek.
Volt szerencsém közös programjainkon képeket kattingatni róla.

A sokadik

Az ember lánya bemegy egy 'Kreatív boltba', mert még van pár perce a busz érkezéséig.
Bolt ott van a a buszmegálló mellett, mégsem a szélben álldogálok, tehát bemegyek. A sok kis látvány is vonz. Nem vagyok egy kreatív típus abban az értelemben, ahogy a blogvilágban( talán egyébként is) gondolni szokták. Nem erősségem, miért is titkolnám? Gombfelvarráson is egy-két napot gondolkozom. Amúgy házias vagyok, a nőies munkákat is kedvelem, de a kreatív bütykölés nem megy.
Szóval bent vagyok a boltban. Találok valami tányérka-félét, ami evésre nem jó. Mire jó? Kell-e valamit tenni vele, festeni, ragasztani, bármit, amit a kézügyességgel rendelkezők összehozhatnak vele? A kérdés, kérdés marad. Nem tudom.
Megveszem, mert most éppen nem olyanom van, hogy  nem valami légiesen könnyű kell.  Ez sem kell, de üresen nem jövök el. Pénztáros mit gondol még rólam, hogy melegedni jöttem?:-)))
Itthon a tányérka, mit is tegyek vele. Mécsest bele( lehet, hogy tényleg mécsestartó?), és van egy sokadik mécses és gyertytartóm! Nem is tudom most elképzelni más benne, talán egyszer köveket, tobozkákat, akármit.
Most mécsest!:-)

Köszönöm

Megköszönöm Compotnak a díjat. Nagyon kedves tőle, hogy gondolt rám.
Kicsit rendhagyó módon 3 olyan nem magyar blognak küldöm tovább, ahol nem szoktam kommentelni, de szívesen időzöm náluk, főleg képeket nézegetve. Nem is értesítem őket erről a díjról. Én tudom, hogy mennyire fontosak nekem. Ők is tudják bizonyára, hogy jó blogot vezetnek, hiszen sok  a látogatójuk.

Tehát  a választottjaim:

The Hermitage

Vita Ranunkler

Bleudelavande