Napsütötte, mézszínű, forró tea

Barátnőm utazott haza szombaton. Még egy séta a városban, majd egy állomásközeli helyen teát ittunk és melegszendvicset ettünk. Tulajdonképpen már a vonat indulására vártunk. Beszélgettünk, ittuk  a teát, vártuk a szendvicset, mikor a Nap átsütött a teámon. És nem lehett a szemet róla levenni. Elkezdett élni. Melegített maga a látvány is. A tea még melegebbé vált, ahogy folyt a színes árnyéka az asztalon, mint a méz...
November végi, puha melegség.

Ma reggel

Advent kezdete

Minden együtt van egy téli estéhez. Advent első vasárnapja, gyertyájának fénye és a kinti szakadó hóesés. Mozgalmas szép nap után elcsendesedés.

Itt van!

Áprily Lajos: Csend

Nem húz az égen több vadlúdcsapat,

a szél sem rezzenti künn a bús határt.

Halkan feszül a néma pillanat,

s nézd: száll a hó. Az első. Csendre várt.

Kovács András Ferenc: Őszi-téli dallamok

Ki nyárból őszbe ballag át,

Sugárból szőne balladát -

Fölötte tépett, őszes ég,

Vörösbe tévedt szőkeség.

Ki őszből télbe lépeget,

Lehelne szélnek éneket -

Fölötte köd, hó, szent hideg,

S a dallam sem szól senkinek.

Ki tél s tavasz felé megyen,

Miért töprengjen éneken?

Örökre úgyse tartana

Fölötte dal, se ballada.

Barna-szürke

Hol van már a vöröses-sárga? Tompultak  a színek, a barna-szürke vette át a hatalmat. Így is szép a télbe forduló ősz!

Tegnap Kremsben voltunk, Ausztriában.

Kajuk Gyula (Trendo): November végén

Bús barna, szomorú szürke

váltja most a harsány,

rikító sárgát, dús vöröst.

Nem bámulunk az égen

hullócsillagot, sugaras

farkú büszke üstököst.

Öregszik köröttünk az ősz.

A napsugár szöghajadon

még csillogón időz,

de a tékozló színpompa

már rég oda.

Elszállt a pusztulás

dacos, keserű mámora,

már csak a lassú korhadás

ami megmaradt.

Hideg szemmel nézi a szajkó

a dermedten vánszorgó bogarat.

Rágyújtok, de nem ízlik a füst.

A hold színe is tompa óezüst.

Aranyban és pirosban

Bő egy hét múlva Advent. Magam is meglepődtem, mikor tudatosítottam magamban. Bolt előtt utcára kirakva karácsonyfadíszek. A tavalyi árun akarnak túladni alaposan leárazva. Kell az új díszeknek a hely. Nem tudtam ellenállni nekik, vettem párat. Mondhatnám, jó lesz törni. Hiszen előfordulhat díszítéskor, karácsonyfa leszedésekor, de nem szoktam törni belőlük. Így csak gyűlnek a díszek, már alig férnek a régi dobozukban.
Csak gyűljenek!:-)

A narancslekvár és az Ő dicsérete

Kolléganővel narancslekvárról beszéltünk és Agatha Christie-ről. Az ő regényeiben eszik ezüst- és porcelánkészletes szép szobákban ősz hajú hölgyek urak, közben a falióra kongat, csipkegallér megrezdül.
Hogy valahol gyilkosság történik? Ugyan már! Fontos ez?:-) 

Kolléganő szokott narancslekvárt csinálni, és másnap kaptam tőle.

Kikötés: Forró pirítóssal, vajjal ( ne margarinnal) egyem.

Hangulat

Vasárnap délelőtt. Ködös városból beléptünk egy békebeli kávéházi hangulatba. Halk koccanások, kávéillat, puha fények. Asztaloknál olvasás, beszélgetés, vasárnapi béke.

Leültünk, rendeltünk, élveztük.
Ablakon át néztük a szürke utcát is. Közben angyalka rám mosolygott a sárga fényeken át.:-)

Ködben

A meteorológia napsütéses, hőmérsékleti rekordot döntögető vasárnapot ígért tegnapra. Nálunk ehhez képest 6 fok, köd egész nap. Bágyadt, szép szomorúság a városon, tornyok sejtelmesen szemérmesen rejtve. Közben libaevés, séta, kávézás, beszélgetés.

Fák, bogyók, örökzöldek

Az őszben az is jó, hogy látszik a fák ágainak rajzolata, előbukkan az ég, ami ott fenn akkor is szép, ha egyre szürkébb!

Aztán még az is szép, hogy közeledik az advent. Láttam egy kis jó dekorációnak valót, ami karácsonyra is használható. Hosszan néztem.

Szergej Jeszenyin: Bokraink közt

Bokraink közt már az ősz barangol,

kóró lett a fényes laboda.

Zizegő, szép zabkéve-hajadról

nem álmodom többé már soha.

Arcod haván bogyók bíbor vére -

szép voltál, te kedves, illanó!

Szelíd, mint az alkony puha fénye,

s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed ragyogása kimúlt már régen,

neved, a törékeny, messze szállt.

Gyűrött sálam őrzi már csak híven

fehér kezed hársméz-illatát.

Amikor a háztetőn a hajnal

macskamódra, lustán lépeget,

emlegetnek tűnődő szavakkal

vízimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:

álom voltál, elhaló zene.

De tudom - aki formálta vállad,

fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol,

kóró lett a fényes laboda.

Zizegő szép zabkéve-hajadról.

nem álmodom többé már soha.

Könyvek

Az olvasáshoz idő kell, békés lélek és nyugalom. Jókat olvasgattam múlt héten, nem mentem dolgozni, jobbára szabaddá tettem a délutánokat, estéket. Beleültem a kényelmes fotelembe, égett a gyertya is, olvasólámpám is. Mellém tettem toronyba a könyveket. Könyvtárba is kétszer mentem, hogy nehogy kifogyjak belőlük, ami nem fordul elő, mert itthon is van sok könyv.
Átadtam magam az olvasásnak. Ősszel, télen ezt is jobban lehet. Nem csábít annyira a kinti világ.

Kék

Eső szakad, illetve ömlik most. Pár napja ( pénteken) készítettem pár képet, tudtam, hogy egyike lesz az utolsó idei ilyen kékeknek. Trendo is eszembe juttatta a kéket, Jószay Magdolna is, kattintottam is azonnal a saját élmény rögzítésére!
Mi mindennel lehet egy pár perces buszmegállóban álldogálást eltölteni?
Nézni a kék eget! Ahogy Buda Vladimír versében is olvasom: a béke-kéket.

Porszagú ősz

Kissé csípős időben, kopaszodó ágak alatti zörgő avarban séta. Majd átlépés egy porszagú pókhálós csendbe, halvány teaszínű, fakult lapok közé, a múltba.

Uszoda után

Elmentem úszni. Kellett nagyon a mozgás.Utána nem rohantam haza, hanem sétálgattam, nézegettem az őszt, ami majdnem nyár volt. Novemberi nyár, novemberi meleg. Kék ég, párás levelek, bogyók, nyújtózkodó, barátkozó macska, kovácsoltvas hídkorlát,  rozsdabarna avarszőnyeg, mellette egy patak.

November esti gyertyák

November, korai sötétedés...

Jószay Magdolna: Őszi béke

Óriástölgyek alatt

halad el az utam

nem szállok buszra,

bár ezer dolgom lenne…

itt bokáig ér az avar

újra gyerekként

gázolok benne,

s ahogy haladok,

léptem szelet kavar,

a levélszőnyeg

zizzenő könnyedséggel

huppan arrébb...

Csend és áldott

nyugalom honol,

szellőztetem

zsongó fejem –

nyűgök, gondok,

hagyjatok engem,

áhítom a békét…

Felfelé tekintek…

a lombkoronák már

nem takarják el –

a szikár ágak között,

magasan az erdő fölött

biztatón tekint rám

a kék őszi ég.

Borostyán fénye

Ránézek a kis borostyán medálomra. Egy mosolygós lengyeltől vettem.

A borostyán a múlt rögzítése, megkövesedése, napfény ékszerbe foglalása számomra.