A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bozai Ágota. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bozai Ágota. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. augusztus 30., kedd

Soman Chainani - Hercegnő és Boszorkány


A Menő Könyvek jóvoltából ismét elmerülhetünk Soman Chainani méltán híressé vált regénysorozatának első kötetében, a Hercegnő és Boszorkányban. Gyertek és járjátok be velünk a Jók és a Rosszak Iskoláját, a tornyokat és a furcsa szobákat, barangoljatok velünk a kék minden árnyalatában játszó fák között a Végtelen-erdőben és fedezzétek fel velünk a mesék világát egy kissé más értelmezésben. Ismerkedjetek meg Agathával, aki biztos volt benne, hogy a Rosszak közé kerül, illetve Sophie-val, aki eredendően Jónak tartja magát. Agatha mégis Végestelen lesz, Sophie pedig Végességes. Vajon hiba történt vagy a két lány nem is az, akinek feltételezi magát?
 
 
Soman Chainani: Hercegnő és Boszorkány
 
Kiadó: Menő Könyvek
ISBN: 9789635841622
Oldalszám: 592 oldal
Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:
Ősidőknek erdejében
Két kastély áll, fej fej mellett;
Egy a Jónak, egy Gonosznak,
Együtt, de mind mást tanulnak.
Menekülnél, de nem lehet,
Kifelé csak mese vezet.
Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba.
Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha... túlélik.

Saját véleményem:
A Jók és Rosszak Iskolája az egyik legvarázslatosabb, legkidolgozottabb, leglenyűgözőbb olvasmány, amivel valaha találkoztam. Ez nem csupán egy mese, hanem A MESE a hozzám hasonlóan gyerekkorban ragadt felnőtteknek, ami ötvözi kiskorunk kincseit, s mindazt, ami legyünk akárhány évesek, szívünk-lelkünk mélyén lángol.

"[…] a mesék és a való élet közötti határvonal bizony nagyon vékony."

Sophie és Agatha egy egyszerű városkában, Gavaldonban él, ahol van az évnek egyetlen napja, amikor minden a feje tetejére áll. A legenda szerint ugyanis ezen az éjszakán eljön a Gazgató, hogy magával vigyen egy jó és rossz gyermeket, akik a Jók és Rosszak Iskolájába kerülve mesehősökké válnak.
Sophie a monda megszállottjaként egész életében erre az alkalomra készül, s most végre úgy érzi, eljött az ő ideje. Végre kiszabadulhat a mocsokból, a pórnép közül, maga mögött hagyhatja utált családját és beteljesítheti várva várt sorsát: hercegnő lehet egy helyes herceg oldalán.
Vele ellentétben antiszociális, fura, temetőben élő barátnője, Agatha őrültségnek találja az egészet.... mígnem valóban megjelenik a Gazgató és magával viszi a két lányt. Csakhogy a várttal ellentétben Sophie kerül a Rosszak iskolájába, Agatha pedig a Jók Iskolájába.
Egyikük sem illik az adott helyre, diáktársaik megvetik őket. Ám míg Agatha haza akar jutni, addig Sophie csak arra vágyik, hogy átkerüljön a másik épületbe, közel álmai hercegéhez. Egyetlen bibi van, a Tanétesz elkezdi megírni kettejük meséjét, melyből egyetlen út vezet ki, ha végigjátsszák.

Sophie és Agatha különbözősége kezdettől fogva jó kis alapként szolgál, s egyben rengeteg vicces szituációt is szül.
Sophie első ránézésre tipikus hercegnő alapanyag. Gyönyörű, ápolt, karcsú, bőre hibátlan, rózsaszín ruhája tökéletes. De ahogy kinyitja a száját, minden illúziónk vele szembenben kártyavárként dől össze. Ő ugyanis tipikus megtestesítője az üresfejű, sekélyes, buta, önző libáknak. Azon kívül, hogy ő maga szép legyen, és minden úgy történjen, ahogy akarja, semmi nem érdekli. És az egészben az a legelképesztőbb, hogy el is hiszi magáról, mennyire jó, erényes lány.
Hosszú időbe telik, mire bármiféle pozitív érzelmet sikerül kicsikarnia az olvasóból. Engem sokszor annyira kikészített, hogy legszívesebben bezártam volna egy tükörterembe, hogy éljen boldogan, távol tőlem. Ám fentebb említett tulajdonságai végett egyben rendkívül szórakoztató is látni, miként dolgozza fel, hova és kik közé kerül. Rengeteget nevettem rajta.
Gondoljatok csak bele! Beküldeni egy hercegnőt, akinek a szépség a legelső, egy olyan helyre, ahol minden és mindenki csúnya, kínzást, elcsúfítást, és hasonló szörnyűségeket oktatnak... fergeteges!
Sophie-tól eltérően viszont Agatha első perctől kezdve belopta magát a szívembe egyszerűségével. Meglehet kissé különc csajszi, nem tipikusan hercegnő típus, de gondolkodásmódja, s tettei alapján nagyon is az.
Szerettem benne a tiszta szívűségét, ami kellő tettvággyal és ésszel párosult, és azt is, hogy kezébe vette saját sorsának alakulását.

A Jók és Rosszak Iskolája által Soman Chainani egy rendkívül komplex világot teremtett. Nem csak úgy simán nyúlt a mesékhez, mint alaphoz, hanem képes volt új színezetet adni nekik. Nagyon komoly történelmet, szabályrendszert és háttérvilágot épített fel regénye köré.
Nem elég, hogy az épületeket  ötlet- és részletgazdagon építette fel, baromi ütős, meseszerű elnevezésekkel, de még az egyes tanórákat is stílszerűen alkotta meg. A hercegnő jelöltek mindenféle cuki dolgot tanulnak, mint például az állatokkal való társalgás, a megnyerő mosoly elsajátítása, szépítkezés, csábítás, stb. Míg a rosszak aljasságtörténetet, csatlóskiképzést, elcsúfítást. Hosszasan, órákba  nyúlóan lehetne ezekről mesélni, de nem teszem, fedezzétek fel Ti magatok - mert az az igazi élmény.
 
A kötet hossza ne riasszon meg senkit, ebben a vaskos könyvben iszonyatosan sok minden történik, nagyon tömör, nagyon pörgős, nagyon fordulatos az egész, ráadásul száz oldalban annyi akadály jön velünk szembe, amit hősnőinknek meg kell oldaniuk, hogy az elképesztő!
Bevallom, néha el is töprengtem, mi jöhet még x száz oldalban, ami eddig nem történt, de az írónak mindig sikerült meglepnie, és a figyelmemet is fent tudta tartani az első szótól az utolsóig. Van itt minden, ami kell: beilleszkedési problémák, beolvadás, kutatás, barátságbeli gubancok, bimbózó szerelmi szál, rejtélyek, stb. Agathanák és Sophie-nak nem pusztán végig kell játszaniuk a meséjüket, de életben is kell maradniuk, amihez elengedhetetlen a beilleszkedés, saját valódi énjük elfogadása, és a jó iskolai teljesítmények.

Összességében tehát imádtam ezt a könyvet, úgy, ahogy volt. A karakterek egyediek, és ha nem is lopják be magukat azonnal az olvasó szívébe, azért hidegen sem hagyják. Tetszett, hogy mint minden mesének, ennek is megvoltak a maga tanulságos mondanivalói. Többek között az, hogy nem eredendően rossz vagy jó valaki, és hogy nem csak fehérek vagy feketék vagyunk.
Ajánlom minden meseszeretőnek, aki valami igazán újra, kidolgozottra, viccesre, rejtélyesre, s kicsit meseszerűre vágyik.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Agatha, Hester, Hort, Sophie
Kedvenc jelenet: Agatha és Tedros szócsatái
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: Jók és Rosszak Iskolája #1
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mostani játékunk során a Jók és Rosszak nemezisei kerülnek fókuszba. Minden állomáson láthattok egy fotót, melyen vagy egy jó vagy antihős fog szerepelni, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a rafflecopter dobozba az adott karakter nemezisének a nevét. Pl.: ha Pongó és Perdita képét látjátok, akkor Szörnyella nevét kell elküldenetek.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!






Nézzetek be a többi állomásra is

08/30 Dreamworld
08/31 Fanni’s Library
09/01 Spirit Bliss Sárga könyves út
09/03 Utószó
09/04 Könyv és más
09/06 Sorok Között
09/07 Kelly & Lupi olvas
09/08 Csak olvass!

2021. február 4., csütörtök

Julia Quinn - A herceg és én

 
Julia Quinn: A herceg és én
 
Kiadó: GABO Kiadó
ISBN: 9789635660674
Oldalszám: 392 oldal
Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:
Létezik-e nagyobb kihívás a londoni előkelő társaság ambiciózus anyái számára, mint egy nőtlen herceg, akihez lányukat örömest feleségül adnák?
Minden jel arra mutat, hogy Simon Basset meg fogja kérni legjobb barátja húga, a bájos és okos Daphne Bridgerton kezét. Ami csak kettejük titka: házasságról szó sincs, csak így kívánják Simontól távol tartani a lányaikat férjhez adni kívánó, igen aktív társasági hölgyeket. Daphne pedig, mivel hercegi udvarló találta kívánatosnak, később alkalmas kérőket kaphat.
Ám miközben Daphne sorra keringőzi Simonnal a bálokat, igen nehéz arra gondolnia, hogy az egész csak színlelés. A férfi ravaszkás mosolya talán, de tekintete felragyogása bizonyosan azt a hatást éri el, hogy Daphne beleszeret a szép hercegbe. Ez már egyáltalán nem színlelés. A lány a lehetetlennel próbálkozik: megpróbálja meggyőzni a gyönyörű szoknyavadászt, hogy okos kis tervüket némiképp módosítaniuk kell, és semmi nem olyan jó, mint szerelmesnek lenni…

Saját véleményem:
Julia Quinn neve egyáltalán nem volt ismeretlen számomra, mint ahogyan a Bridgerton családé sem. Az elmúlt években Deszy (Deszy könyvajánlója) és Toffy (Insane Life) több alkalommal is ajánlotta a könyveket, ezeket hol fel, hol pedig lepakoltam a kívánságlistámról. Aztán jött a hír, miszerint megfilmesítik az első részt, majd befutottak a tiritarka plakátok is, én meg szépen elkönyveltem magamban, hogy kihagyom a Bridgerton jelenséget. Mégsem bírtam ki, beregisztráltam a Netflixre, és az a szörnyű igazság, hogy anyuval kevesebb mint huszonnégy óra alatt ledaráltuk az egész évadot, mígnem ott ültünk, tátongó űrrel a szívünkben, elvonási tünetektől szenvedve, és az egyetlen kiutat a könyvek jelentették.

"Azt mondani, hogy a férfi csökönyös, mint a szamár, sértő a szamárra nézve."

Igen nagy elvárással kezdtem neki az olvasásnak, és bár nem kellett csalódnom, mégis örülök, hogy előbb láttam az adaptációt. Számomra a színészek játéka nagyon sokat hozzátett érzelmileg és emberileg ehhez a történethez, általuk kapott valódi jelentést egy-egy karakter fájdalma vagy éppen aggodalma. 
Mint tudvalevő, a könyvek és filmek világa nagyon eltérő; ami működik az egyik oldalon, az a másikon nem, és persze a fókusz is máshová kerül. Nincs ez másként ebben az esetben sem. A Julia Quinn által papírra vetett történet üde, szórakoztató történelmi romantikus, ami a zsáner többi képviselőjéhez hasonlóan foglalkozik kényesebb témákkal, a hangsúlyt mégis a romantikára helyezi. Ebből a szempontból A herceg és én egy roppant gördülékeny, olvasmányos regény, amit átitat a humor és vágyódás, a fő cél pedig Daphne és Simon kapcsolatának kifejtése. Ezzel szemben a filmadaptációban sokkal nagyobb teret kap az egyén, beleértve minden problémáját és érzelmét. 
Hogy ezzel mit is akarok mondani? Nos azt, hogy a könyvbeli karakterek bizonyos szempontból sokkal egyszerűbbek, lazábbak, humorosabbak. Utóbbi az egyik húzóereje is ennek a regénynek, félelmetesen jó párbeszédek, élcelődések zajlanak a szereplők között - szinte végignevettem az egészet.  Simon és Daphe csipkelődései imádni valóak, a három Bridgerton báty pedig szédületes, akárcsak édesanyjuk, Violet.
 
Tehát míg a filmvásznon egy drámai, szövevényes sztorival ismerkedhetünk meg, addig a könyv sokkalta finomabb cselekményt tár elénk. Persze az alap, miszerint London legsármosabb hercege és a Társaság ékköve kölcsönös megállapodáson nyugvó alkut köt, ki-ki a saját haszna reményében (a herceg azért, hogy megszabaduljon a lányos anyák nyomulásától, Daphne pedig új kérők reményében) , ugyanaz - és bizonyos események tekintetében is felfedezhetünk egyezéseket - de ezen túlmenően másfajta történetet kapunk. Olyat, ami megfelel a romantikus könyvek elvárásainak, legyen szó sorsdöntő pillanatokról, vagy a vágy(ódás) megélésről. 
Simon és Daphne között találkozásunk pillanatában fellobban a szikra, s az alku - valamint a számos akadály - dacára egyre közelebb kerülnek egymáshoz érzelmileg. Játékukkal hiába próbálják becsapni az embereket és önmagukat, rendre kudarcot vallanak. Egyetlen akadály létezik csupán, Simon fogadalma, mely örökre megpecsételheti sorsukat. 
Család, szenvedély, álmok, dac és düh - erről szól ez a történet, sok-sok humorral, sziporkázó dialógusokkal, és remek korrajzzal megspékelve. Már a Netflix adaptációban is feltűnt, hogy olyan korabeli dolgok is feltűnnek, ami a mai ember számára megbotránkoztató lehet, de erre Julia Quinn még rátett egy lapáttal. Hogy mire is gondolok? Például a lányok fel nem világosítására, és arra, milyen sokkoló és megalázó élmény lehet úgy nekivágni a nászéjszakának, hogy az ember lánya azt se tudja, miből áll. De bármennyire durva is ez, örülök, hogy a szerző ilyesfajta testközeli ismeretekkel is szélesíti az olvasó látókörét.
Szívből ajánlom hát A herceg és ént a történelmi romantikus kedvelőinek, és azoknak is, akik szeretnének megismerkedni a zsánerrel. Szórakoztató, kikapcsolódást nyújtó olvasmány az év bármely napján.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Simon, Anthony, Benedict, Colin, Violet, Lady Whistledown
Kedvenc jelenet: Violet a fiaival, a Bridgerton tesók ugratásai, a "fürdés", és a vége
Negatívum: bosszantóan sok az elírás-elgépelés a könyvben
Borító: 5/5
Sorozat: Bridgerton család #1, önállóan is olvasható
Megtetszett? Vidd haza!

2020. november 1., vasárnap

Emma Steinkellner - Egy kis boszi naplója

 


A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Emma Steinkellner Egy kis boszi naplója c. képregénye. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja Luna boszorkányosan jó történetét, mely szédületes kalandra invitálja az olvasót, miközben olyan fontos dologra hívja fel a figyelmet, mint az elfogadás.


Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789634992516
Oldalszám: 272 oldal
Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:
A VARÁZSLAT NEHEZEBB, MINT AMILYENNEK LÁTSZIK.
A tizenhárom éves Luna Hush odavan mindenért, ami boszorkányos. Ám hamarosan rá kell döbbennie, hogy a boszorkányság a valóságban nem olyan, mint a filmeken, könyvekben vagy kísérteties történetekben. Amikor néhány nyolcadikos gyerek piszkálni próbálja halloweenkor, valami nagyon furcsa dolog történik. Kiderül, hogy a Massachusetts állambeli Kramerville egy évszázados boszorkánydráma helyszíne. És a meglepetés: Luna családja van az egész középpontjában. Amikor a lány ereje megmutatkozik, a dolgok teljesen elszabadulnak. Befogad egy beszélő macskát, belép egy varázsnaplóba, ahol felfedezhet egy elrejtett világot. Nemzedékekkel korábbi, ősi titkok tárulnak fel, ahogy Luna megismeri a város, családja és önmaga bonyolult örökségét.

Saját véleményem:
A Hagyjatok! Olvasok! bloggerének, Anitának köszönhetően csábultam el erre a képregényre. Arra viszont álmomban sem gondoltam, hogy mindössze néhány oldal után instant szerelem alakul ki köztünk, és gyakorlatilag egyetlen óra alatt felfalom. De az az igazság, hogy az Egy kis boszi naplója a világ egyik legcukibb története!

"Halloweenkor mindenki fura, szóval talán nem látszom annyira furának, mint máskor."

Kramerville-ben, a több évszázados múlttal rendelkező kisvárosban, anyukájával kettesben él Luna, a tizenhárom éves boszorkány rajongó lány, aki él-hal mindenért, ami ezzel a témával foglalkozik. Így amikor egy váratlan esemény következtében felfedezi mágikus képességeit, nem csupán fellelkesül, de mindent el is követ annak érdekében, hogy kiderítse, ki is ő valójában, és hogyan is működik az ereje. Nyomozása során viszont olyan évszázados titkokat fedez fel, melyek nem csak az ő életét, de egész Kramervillét is fenekestől felforgatják. A szálak egészen a híres-hírhedt boszorkányüldözésekig vezetnek vissza, s világokon ívelnek át, miközben az iskolai alapítói színdarabja egyre valóságosabbá válik, ráadásul Luna ajtajában megjelenik egy beszélő macska is.

Emma Steinkellner egy, az első szótól az utolsóig izgalmas, csavaros történetet rakott össze, olyat, amit én huszonsok éves fejjel is épp annyira élveztem, mint a MG korosztály. Végre egy igazán jó boszorkányos sztori, ami telis-tele van mágiával, üldözéssel, varázslattal, alapítókkal, és csupa-csupa olyasmivel, amit a Vámpírnaplókon szocializálódott lelkem tapsikolva éltet!
Nem véletlenül... Jómagam is kicsit olyan vagyok, mint Luna: imádok természetfeletti dolgokról olvasni, és hozzá hasonlóan bennem is buzog a tudásvágy. Kicsit leegyszerűsítve: szeretem, ha az adott regény valóban kivesézi a természetfeletti dolgokat - adott esetben a boszorkányságot -, és nem csak felszínesen érinti azt... Itt pedig bőséggel megkaptam, amire vágytam. Luna kíváncsi természete, valamint az a rajongás, amivel a nyomozásba vei bele magát, csak még inkább ráerősít erre. 
De az az igazság, hogy jóval több ez sima boszorkányos történetnél... Az Egy kis boszi naplójának ugyanis van egy nagyon fontos üzenete, mégpedig a tolerancia. Sokféle formában, kisebb-nagyobb intenzitással, de mindvégig jelen van, legyen szó lmbtq szerelemről, bőrszínről, származásról vagy egyszerűen a másik elfogadásáról.
Nehéz téma, mégis szuperül passzol Lunáékhoz, egyszersmind rávilágít arra, milyen sokszínűek is vagyunk mi, emberek, miközben mindannyian egyenlőek vagyunk. A szerző pedig igyekszik mindezt a legnagyobb természetességgel, minden korosztály számára befogadható és szerethető formában átadni. Úgyhogy a nyomozgatás mellé jár egy jóadagnyi családi- és városi méretű viszály is, hála a másságnak.

Mindent egybevetve, imádtam ezt a történetet! Az Egy kis boszi naplója izgalmas, csavaros, tele van rejtélyekkel, humorral, szuperek a karakterei, elfogadásra tanít, és mindeközben a képi világa is zseniális! Tiszta szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretne valódi kis gyöngyszemet a kezében tartani. További nagy előnye pedig, hogy standalone kötet, vagyis nem kell folytatásra várni - bár hozzáteszem, én örülnék, ha lenne tovább, mert rengeteg potenciál van ebben a világban.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Luna és a cica
Kedvenc jelenet: a naplós utazások
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mostani játékunk során ki másoké is lehetne a főszerep, mint a fiatal boszorkányoké? Nincs más dolgotok, mint felismerni az állomásokon látható képek segítségével az adott boszorkányt, és a nevét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Fontos, hogy a filmes-sorozatos karakter nevére vagyunk kíváncsiak, nem a színészére!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!






Nézzetek be a többi állomásra is

10/28 Hagyjatok! Olvasok!
10/29 Utószó
10/30 Spirit Bliss Sárga Könyves út
10/31 A Szofisztikált Macska
11/01 Dreamworld
11/02 Könyv és más
11/03 Csak olvass
11/04 Olvasónapló

2020. április 10., péntek

Jess Rothenberg - The Kingdom



Ana egy Fantazista, vagyis egy gyönyörű, félig robot és félig ember hercegnő, aki mindennap a Királyságba érkezőket szórakoztatja a nővéreivel együtt. Egy nap gyilkosság történik a fantáziaparkban, és Anát megvádolják azzal, hogy megölte a park egyik dolgozóját, Owent. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, ők mit gondolnak erről a nem hétköznapi YA-regényről, és ne feledjétek, hogy a turné végén a Maxim Kiadónak hála meg is nyerhetitek a regényt!


Jess Rothenberg: The Kingdom - Boldogan, amíg meg nem...

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789634991502
Oldalszám: 320 oldal
Fordító:Bozai Ágota

Fülszöveg:
Légy üdvözölve Kingdomban, ahol a „Boldogan éltek, míg meg nem haltak” nem ígéret, hanem szabály!
Kingdom ékszerdobozként csillog kapui mögött. Hatalmas tematikus park ez, ahol a látogatók minden fantáziája és vágya teljesülhet – repülhetnek virtuális sárkányok hátán, élvezhetik, ahogyan óriásként magasodnak föléjük a várak, és olyan korábban kihalt és hibrid állatfajokat figyelhetnek meg, melyeket sehol máshol. Az élményeiket a Fantazisták garantálják, a csoda szép félig robot, félig ember hibrid hercegnők, akik feladata az álmok valóra váltása.
Ana a hét Fantazista egyike. Szigorú szabályok vonatkoznak rá, és eddig boldogan élte az életét. Azonban amikor megismerkedik a park egyik alkalmazottjával, Owennel, olyan érzelmeket ismer fel magában, amikre nincs beprogramozva; többek között a még soha nem tapasztalt… szerelmet. A mese azonban rémálommá válik, amikor Anát azzal vádolják, hogy meggyilkolta Owent, és az évszázad perét folytatják le az ügyében.
A szerelemről, hazugságokról, kegyetlenségekről és az emberi lét lényegéről szóló történet a bírósági tárgyalás jegyzőkönyveiből, interjúkból és azokból az emlékekből rajzolódik ki, amiket Ana Owenről tárol.
Szépek vagyunk. Kedvesek vagyunk. Sosem emeljük fel a hangunkat. Mi mindig örömet akarunk adni. Soha nem mondunk nemet, csak ha azt akarod, hogy nemet mondjunk. A te boldogságod a mi boldogságunk. Kívánságod nekünk parancs.

Saját véleményem:
Ki ne vágyna arra, hogy legalább egyszer az életben eljusson Disneylandbe, és rajongva szeretett mesehősei és hercegnői hús-vér megfelelői között sétálgasson fantázia szülte birodalmakon keresztül? Egy olyan helyre, ahol minden csupa móka és kacagás, ahol könnyű kiszakadni a szürke hétköznapokból, és átadni magunkat a boldogságnak?
Kingdom pontosan ilyen hely. Hét félig robot, félig ember Fantazista hercegnő járja a tematikus parkot, hogy a látogatók minden igényét kiszolgálják, és megadják nekik a belépő megváltásáért járó legteljesebb fantázia élményt. Ám ahhoz, hogy legfőbb szabályukat - Boldogan éltek, míg meg nem haltak - betarthassák, szigorú napirendet kell tartaniuk. Reggel Anya és Apu  segítségével ellenőrzik állapotukat, ápolják és csinosítják őket, hogy aztán napközben széles mosollyal arcukon kedveskedhessenek a vendégeknek, este pedig az ágyhoz bilincselve pihenjék ki fáradalmaikat.

"– Miért mond valaki olyan történetet, ami nem igaz?
– Talán azért, mert jobb hinni a fantáziákban, mint nem. A történetek segíthetnek az embereknek, hogy jobban érezzék magukat a saját életükben… Akkor is, ha a történetnek nincs jó vége."

Kingdom birodalma külső szemmel lélegzetelállító hely. A hercegnők mellett különféle színterek (szavanna, esőerő, vízi világ,  sarkvidék) és rég kihalt, vagy éppen hibrid állatfajok gondoskodnak a szórakozásról. A parkban laknak pillangószárnyas lovak, delfinek, nagymacskák, miniatűr dinoszauruszok, és sok más, ám a Fantazistákhoz hasonlóan ők is egy különleges kísérlet eredményei. Nem éreznek fájdalmat, és szabad fajtársaikkal ellentétben másként működnek. Egytől-egyig a látszatot és a tökéletes illúziót szolgálják.
De vajon milyen lehet ezeknek a lényeknek és lányoknak a valódi élete? Mit éreznek, hogyan bánnak velük, mi történik, ha eltérnek a szabályoktól, netán olyan érzések, gondolatok ébrednek bennük, amik Anyuéknak nem felelnek meg? És mit jelent mindent megtenni más boldogságáért? Milyen kiszolgálást várnak tőlük? Nos, a válasz sok esetben meglehetősen sokkoló. Kingdom belülről egy rothadó, undorító világ, ahol minden és mindenki pótolható eszköz. Néha előfordul, hogy ha egy lány megszegi a szabályt, többé nem tér vissza... De hogy miként is működik ez, arra Ana és az ő története ad választ.

Ana a hét Fantazista hercegnő egyike, aki sokáig a szabályokat betartva éli együgyű kis életét, míg meg nem ismeri a park legújabb gondozóját, Owent. Azt a fiút, akinek megölésével Anát gyanúsítják.
A cselekmény mindvégig két szálon halad, fejezetről-fejezetre váltva egymást. A jelenben különféle bűnűgyi akták, tárgyalások és iratok által rakhatjuk össze a sztorit, míg a múltbeli fejezetek hónapról-hónapra mesélik el a lány életútját, a fiú előtti időszaktól kezdve, megismerkedésükön át, egészen a gyilkosságig. Az olvasónak ez idő alatt lehetősége van bepillantani a park minden zegzugába, végigkövetni a hercegnők napi rutinjait, és lekövetni azt a mentális változást, amin Ana végigmegy az őt érő külső behatásoknak köszönhetően. Ez utóbbi meglehetősen érdekes, hisz a regény kezdetén Ana egy szabálykövető hercegnő, aki boldogan éli mindennapjait, mígnem egyre több titokra jön rá, és szép lassan olyan dolgokkal szembesül, amik alapjaival változtatják meg őt, legyen szó a hibrid állatok életéről, megalkotásáról, bántalmazásáról, vagy legjobb barátja elvesztéséről. Ezzel párhuzamosan pedig Kingdom is változik: mesebeli helyből gyomorforgató börtönné. És egyre inkább előtérbe helyeződik a kérdés, hogy vajon, van-e kiút?

Ha őszinte akarok lenni, vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt bármennyire is rosszul voltam a park működésétől, imádtam barangolni benne. Másrészt viszont úgy érzem, a szerző maga is elveszett Kingdomban, és ahelyett, hogy feszes tempót diktált volna, sokáig csak hagyta főszereplőjét lézengeni, és ez egy idő után unalmassá vált. És nagyjából ugyanez igaz a karakterekre is. Kingdom mindent és mindenkit bekebelezett. Jó lett volna a lányokról kicsit mélyebb érzelmi szinten olvasni, jobban megismerni a külvilágot, Anyáékat, és úgy unblock az emberi oldalt; mert barangolhatok én háromszáz oldalon keresztül egy virtuális parkban, de ha a sztori lényege a kulisszák mögötti élet, akkor bizony nagyon hiányoznak az ilyen irányú mélyítések. Nálam emiatt lett közepes az élmény. Sajnálom, mert nagyon jó elgondolások rejlenek benne. Az például kifejezetten izgalmas, hogy az aktákból és a múltbeli elbeszélésekből kell összerakosgatni, mi történt Owennel, mint ahogyan a park mögöttes világa is az, a hibridekkel egyetemben.
Azt hiszem, a The Kingdomot leginkább azok az olvasók fogják élvezni, akik szeretik a virtuális kirándulásokat, és nem várnak vérpezsdítő izgalmat. Ana és a Fantazisták története egy kifacsart utópisztikus-disztópikus Disneyland (azon belül: Magic Kingdom) sztori, ami bármennyire is gyönyörű, sokszor felér egy gyomrossal. Ilyen regénnyel nem sűrűn találkozni.


Pontszám: 5/3
Kedvenc szereplő: Ana, Owen
Kedvenc jelenet: nem jelenet, inkább maga a park kívülről
Negatívum: a háttérvilág ismeretének hiánya, valamint a karakterek egysíkúsága
Borító: 5/4
Sorozat: -




Nyereményjáték


A Királyságban kedves hercegnők szórakoztatják a látogatókat, akik szeretnek velük beszélgetni és fotózkodni. Ismerős, ugye? És mivel mindannyian láttunk már hercegnős rajzfilmet, ezért nem fog gondot okozni a játék sem. A feladatotok a rajzfilmekből ismert hercegnőkhöz/hősnőkhöz kapcsolódik, ugyanis az eltorzított képekből rá kell jönnötök, hogy melyik állomáson kit rejtettünk el. A megoldás a hercegnő/hősnő neve!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!






Nézzetek be a többi állomásra is

2019. december 8., vasárnap

Jennifer Donnelly - Stepsister



A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Jennifer Donnelly nagysikerű regénye, a Stepsister - Egy sötét mese. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere bemutatja Hamupipőke mostohatestvérének, a félelmet nem ismerő, bátor, erős akaratú Isabelle-nek a történetét, melyből kiderül, mik késztették arra, hogy azzá a gonosz mostohanővérré váljon, akit a mesékből ismerhetünk.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg az érem másik oldalát, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét.


Jennifer Donnelly: Stepsister - Egy sötét mese

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789634991281
Oldalszám: 400 oldal
Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:
Van, aki sosem tudja megváltoztatni a Párkák által neki elrendelt sorsot. De Isabelle-nek most esélye lehet rá. Hogy ki is ő? Ismered Hamupipőke meséjét, igaz? Isabelle nem más, mint az egyik gonosz mostohanővér. Amikor a herceg meglátogatta a családot a bálban megismert csodaszép lány után kutatva, Isabelle volt az, aki bezárta Ellát, gyönyörű mostohatestvérét a padlásszobába, aztán levágta a saját lábujjait, hogy beleférjen a lába az üvegtopánba, és az övé legyen a királyi férj jutalma. Azonban a sebe felszakadt, a cipő elkezdett megtelni vérrel, Ella pedig valahogy kiszabadult, és elment, hogy boldogan éljen a herceggel, amíg meg nem… Innen már úgy tűnt, nincs visszaút Isabelle sötét végzete felé.
Pedig egykoron még olyan más volt a lány élete. Nem érdekelte, hogy nem szép, élvezte az életet és boldog volt. Jobban vívott, mint a fiúk, és olyan akadályokon ugratott át vad vágtában, melyeken senki emberfia nem mert. Mindezt a fiúval, akiért őrült szerelemmel dobbant a szíve. Azonban mindez mit sem számított, sőt, botrányos volt. Engedelmessé, csinossá és illedelmessé kellett válnia, hogy megfeleljen mások elvárásainak.
A szerelmétől pedig, aki nem nemesi származású volt, elszakították, és ez végzetesen megkeserítette őt.
Most viszont Isabelle esélyt kap, hogy megváltoztassa a sorsát, és bizonyítsa, amit a rút mostohanővérek mindig is tudtak: a szépség nem minden, és egy lányt nem tör meg végleg a szívfájdalom; ahhoz sokkal több kell.

Saját véleményem:
Élek-halok a retellingekért, és ha azok a "míg meg nem" részre koncentrálnak, akkor egyenesen végem van; szeretem látni, mi történt azután, hogy a mese véget ért. Ám Jennifer Donnelly ezen is túlment! Ahelyett, hogy a jól ismert és közkedvelt hősnőt, Hamupipőkét választotta volna története központi alakjának, az egyik mostohanővért helyezte fókuszba.
Valljuk be, ez elég szokatlan, s nem kevéssé merész döntés, hisz egy antihőst szerethetővé varázsolni, nem könnyű... de tagadhatatlanul izgalmas vállalkozás.

"Néha könnyebb kimondani, hogy gyűlölünk, mint bevallani, milyen nagyon vágyakozunk."

A történet egy igazán figyelemfelkeltő prológussal indít, melyben a három párka éppen különféle emberi életutakat vet papírra, amikor is Sansz márki rájuk tör, és ellop egy már elkészült tekercset, azzal a céllal, hogy megváltoztassa az illető életútját. Természetesen Sors, a legidősebb párka nem hagyja annyiban, útra kel, hogy megakadályozza a férfit, s egyben a tekercs tulajdonosát abban, hogy letérjen a neki elrendelt útról.
Ezt követően a Hamupipőke történet végén, az ominózus üvegcipellős rész kellős közepében találjuk magunkat, amikor is az egyik testvért éppen arra kényszeríti a mostoha, hogy vágja le lábujjait. Noha Isabelle habozik, végül mégis eleget tesz kötelességének... Csakhogy a hazugság kitudódik, Ella kiszabadul, királynévá válik, egykori kínzói pedig a birodalom kitaszítottjaivá lesznek. A falusiak kirekesztik a sánta, rút nővéreket, bántják és épp úgy alázzák őket, ahogy egykoron ők tették szépséges húgukkal. Ám míg Octavia hamar túllendül a kudarcon és az őket ért sérelmeken, addig Isabelle elgondolkozik azon, mikor változott meg az élete, hogyan lett kedves, álmokkal teli gyermekből gonosz mostohatestvérré.

"A történelemkönyvek azt írják, hogy a háborúkat királyok és hercegek és generálisok kezdik. Ne hidd el! Mi kezdjük, te meg én. Valahányszor elfordulunk, hallgatunk, kivonjuk magunkat, viselkedünk. Mi rontjuk meg a dolgokat, mi választjuk a gyávaságot, a könnyebb utat."

A Stepsister főként Isabelle útkereséséről szól, arról, hogyan fejtegeti vissza a lány a múltat, miként próbálja meg kiköszörülni a csorbát, s újra összerakosgatni összetört szíve darabkáit, miközben mit sem sejt arról, hogy élete Sors és Sansz játszmájában csupán egy aprócska tét. Egy tét, mellyel egyik fél azt akarja bebizonyítani, hogy az egyénnek igenis joga van saját döntéseket hozni, megvalósítani álmait, ahelyett, hogy beletörődne a neki rendelt sorsba, míg másikuk igyekszik meggátolni ezt, nehogy önálló tudatra ébredjenek az emberek. Mindezt úgy, hogy közben Franciaországot háború fenyegeti, és a sötét tündérkirálynő is színre lép. Mese és történelem vegyül ebben a fantasy közegbe ágyazott, letehetetlenül izgalmas feminista regényben, mely épp oly sötét, mint a legmélyebb kút feneke.

"A félelem a leginkább félreértett teremtmény. Csak a legjobbat akarja az embernek. Segít, ha hagyjuk."

Nagyon sok mindent szerettem ebben a sztoriban: az alapötletét, a gótikus hangulatot, a végletekig kidolgozott szálakat, szereplőket és mellékszereplőket, a mostohatestvéreket, a történelmet, de leginkább talán azt, ahogy a szerző körbejárta a nők helyzetének kérdéskörét. Míg Ella a tipikus, sablonos Disney hercegnőt képviselte, addig mostohatestvérei a valóságot - annak is a két végletét. Imádtam, ahogy Tavi fellélegezve, hogy megszabadult a "férjet kell fogni" nyomástól, belevetette magát abba, ami igazán érdekelte, a tudományokba, és hogy ezt a környezetét kihasználva, gyakorlatban is kamatoztatta. Míg vele ellentétben Isabelle azt az elnyomott, szabad akaratától megfosztott lányt testesítette meg, ami évszázadokig történelmünk részét képezte, sőt bizonyos fokig még manapság is aktuális téma. Isabelle sokáig hagyja megvezetni, alárendelni magát, mígnem végül arra ébred, hogy oda az álmai, a jövője és a szíve, nem maradt más, csak egy burok, amit a múlt szellemei kísértenek. És itt jön a képbe a Tündérek királynője, Sansz márki, Sors és a háború, akik valamilyen úton-módon mind hajtják az egyik vagy másik irányba, megmutatva azt, hogy lehet hibázni, letérni az útról vagy követni azt - rajtunk áll, mit teszünk.

Összességében tehát nagyon izgalmas, misztikus, jól kidolgozott regény a Stepsister, jócskán kilóg a tucatkönyvek sorából. Egyetlen hibája van csak, mégpedig Jennifer Donnelly stílusa, ami elég filmszerű - forgatókönyves értelemben. Ezzel én annyira nem tudtam azonosulni, pedig alapvetően ez akár egy húszcsillagos mű is lehetne. Ettől függetlenül bátran ajánlom a retellingek és a dark hangulat kedvelőinek, kellően izgalmas és fantasztikus történet - a szó minden értelmében.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Isabelle, Tavi, Sansz
Kedvenc jelenet: Isabelle és a tündérkirálynő első találkozása, Tavi kísérletezgetése
Negatívum: a szerző stílusa
Borító: 5/5
Sorozat: -




Playlist


https://open.spotify.com/playlist/0vpIoI4n6U7ZJ6rBnk6HsK




Nyereményjáték


Mostani játékunk során a mostohanővéreké lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy képet, mely alapján ki kell találnotok, mi a neve az adott mostohatestvérnek (persze ehhez nem árt tudni, melyik filmből származik a fotó), és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!






Nézzetek be a többi állomásra is

11/24 A Szofisztikált Macska
11/26 Nem félünk a könyvektől
11/28 Hagyjatok! Olvasok!
11/30 Könyv és más
12/02 Sorok között
12/04 Olvasónapló
12/06 Dreamworld

2018. április 5., csütörtök

Soman Chainani - Jótett helyébe



A Jók és Rosszak Iskolája története lassan a végéhez közeledik, ám előtte még vár ránk egy izgalmas történet Soman Chainani tollából. Agatha és Sophie visszatérnek, hiszen a meséjük még korántsem ért véget. Tartsatok a Blogturné Klub három tagjával március 31. és április 4. között. Ha részt vesztek a nyereményjátékunkban, akkor megnyerhetitek a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt!

Soman Chainani: Jótett helyébe

Kiadó: Twister Media
ISBN: 9786158041577
Oldalszám: 776 oldal
Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:
Sophie ​és Agatha a múlttal és a jelennel egyszerre csatázik azért, hogy történetüknek tökéletes vége lehessen. Az egykori legjobb barátnők – most ellenségek – azt hitték, történetük véget ért, amikor útjaik szétváltak. Agatha visszakerült Gavaldon városába Tedrosszal, míg Sophie az iskolában maradt a szép fiatalemberrel, aki egykor az Iskolamester volt. Ám ahogy berendezkednek új életükben, történetük elkezdi újraírni magát… és nem csak az ő történetük. A két lány távol van egymástól, közben a Gonosz átvette az uralmat, és a múlt galádjai erős bosszúvággyal élednek fel. Nemcsak második esélyt akarnak meséiknek, hanem át akarják formálni a Jó és Rossz régi világát egy olyan új uralommá, amelynek királynője Sophie. A Gonosz halálos hatalomátvételének útjában csak Agatha és Tedros áll, akik azt akarják, hogy végre tényleg boldogan éljenek, míg meg nem halnak.

Saját véleményem:
A Jók és Rosszak Iskolája kezdetektől fogva előtérbe helyezte a barátság, valamint a jó és rossz fogalmainak boncolgatását, melyek a harmadik kötetben a korábbiaknál is hangsúlyosabb szerepet töltenek be. A Jótett helyébe minden létező bonyodalmat és kételyt felvonultat annak érdekében, hogy a lehető legszélesebb körben bejárjuk e fontos kérdéseket, és levonjuk a legfontosabb tanulságot: a tövis ugyanúgy része a rózsának, mint az illatos szirmok.

A történet Sophie és Agatha sorsdöntő választása után néhány héttel veszi fel a fonalat. Sophie egy toronyba zárva, önsajnálatba süppedve tengeti napjait, napról napra visszautasítva a Gazgató lánykérését, míg Agatha Tedros herceggel karöltve, ugyancsak a négy fal közé zárva, komoly kapcsolati válságon esik át. Egyikük sem boldog, mindannyian a másik után sóvárognak, a Ténetész pedig nem hajlandó új mesébe kezdeni. Sőt! A boldogan éltek, míg meg nem rész minden korábbinál távolabb kerül tőlük, mialatt az eddigieknél is nagyobb bonyodalmakba csöppennek.
A Jótett helyébe rengeteg fordulatot, kalandot és körömlerágós izgalmat tartogat sok-sok mesei elemmel fűszerezve. A némileg lassabb felvezető után feszített tempójú eseményláncolat veszi kezdetét, úgy sodorva magával az olvasót, mintha az nem egy majd' nyolcszáz oldalas regényt tartana a kezében.
Ám lett légyen bármilyen érdekfeszítő a háttér, Agatha és Sophie, illetve Tedros az a három figura, aki meghatározó alakja a sztorinak; minden körülöttük forog, értük és miattuk történik, ami... Csupán az a gond, hogy ilyen oldalszám mellett a karakterek nehezen tudnak önmaguk maradni.
Kezdetektől fogva olyan érzésem volt, mintha a szerző fogta volna az általuk eddig bejárt utat, és visszarepítette volna őket a start mezőre, hogy Agatha újfent fájdalmasan naiv, önértékelési gondokkal küszködő, önfeláldozó lány legyen, olyan, aki a Sophie nevű Nap körül kering. Míg az említett szőkeség önzőbb egoistává vált, mint valaha; hogy a Tedros nevű, üresfejű hisztérikáról már ne is beszéljünk.
Hármójuk kapcsolata az előző kötetek során sok mindent megélt, szerették és bántották egymást, halványan mégis ott pislogott a kötelék, ami főként Sophie és Agatha esetében visszautat kínált barátságukhoz. A harmadik kötet viszont ezt az én szememben végleg elvágta. Emiatt pedig képtelen voltam átérezni Agatha vívódását, vagy megérteni őt (ezt talán Soman Chainani is megérezte, és nem véletlenül alakította úgy a szálakat, ahogy...). A kevesebb néha több elv itt remekül érvényesülhetett volna. Ettől eltekintve azonban élveztem a megannyi kalandot, amit átéltek, és továbbra is nagyon egyedi, ahogy Soman Chainani a jók és rosszak kérdéskörét, vagy a boldogságot kezeli.

Összességében a Jótett helyébe izgalmas, adrenalindús folytatása az eddigi köteteknek, és bár nem hibátlan, mégis szerethető. Grandiózus finálé társadalmunkra kivetíthető tanulságokkal, élethelyzetekkel, régi és új elemekkel, valamint  sok-sok mesével fűszerezve.



Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Agatha
Kedvenc jelenet: -
Negatívum: Sophie és Agatha barátsága
Borító: 5/5
Sorozat: Jók és Rosszak Iskolája 3. kötete




Nyereményjáték


Mivel a sorozat a mesék világába kalauzol el minket, ezért a mostani játékunkban is mesefeldolgozásokkal fogtok találkozni. Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet, és a ti dolgotok lesz kitalálni, melyik regényről is van szó. Írjátok be a Rafflecopter megfelelő dobozába a könyv címét (az író nevét nem kell megadni, de aki szeretné, nyugodtan megteheti). A helyesen válaszolók között a Jótett helyében egy példányát fogjuk kisorsolni. Sok sikert! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

04/02 CBooks
04/04 Dreamworld

2016. december 30., péntek

C. J. Redwine - Az Árnyékkirálynő



A Twister Media jóvoltából hazánkban is megjelent C. J. Redwine nagysikerű regénye, Az Árnyékkirálynő. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere tükröt ragadott, hogy megtudja ki a leghatalmasabb varázserejű uralkodónő a Ravenspire nevű vidéken.Tartsatok velünk, ismerjétek Lorelai történetét, és vigyétek haza a regény egy példányát.


C. J. Redwine: Az Árnyékkirálynő

Kiadó: Twister Media
ISBN: 978615563130
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem: ki uralja e vidéket?
Lorelai Diederich szökevény koronahercegnőnek egyetlen célja van: megölni a gonosz királynét, aki magához ragadta a hatalmat, elfoglalta Ravenspire trónját, és megölte a hercegnő apját. Ehhez Lorelai kénytelen a varázslat fegyverét bevetni, amivel azonban Irina királyné is élhet. A hercegnőnek erősebbnek, gyorsabbnak és kitartóbbnak kell lennie Irinánál, akihez fogható veszélyes varázslót még nem látott Ravenspire.
A szomszédos királyság, Eldr földjén Kol herceg apját és bátyját megölik az országot lerohanó, varázserővel irányított ogrék, így hirtelen a másodszülött herceg felelősségévé válik megvédeni az országot. Ehhez Kolnak varázserőre van szüksége. Ezt csak úgy szerezheti meg, ha egyezséget köt Ravenspire uralkodójával. Irina azt kéri tőle, hogy segítségéért cserébe vigye el neki Lorelai szívét.
A hercegnő azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Kol gondolta. Gyönyörű, megzabolázhatatlan és megállíthatatlan. A sötét varázslat ellenére Lorelai vonzódik a zaklatott ifjú királyhoz. Azért küzd, hogy mindig egy lépéssel a sárkányszívű vadász király előtt járjon, akit a kelleténél sokkal jobban kedvel. Mindent megtesz, hogy legyőzze a gonosz királynét. Irina azonban nem adja fel harc nélkül, és végső lépésének következménye az is lehet, hogy a hercegnő elveszti utolsó megmaradt vesztenivalóját.

Saját véleményem:

Mesebolond vagyok. Nagyon. Vagyis, ha ráakadok egy mesefeldolgozásra, azt olvasnom kell. Nem érdekel, miről szól, mit mondanak róla. Kell. Pont. Így hát amikor megláttam Az Árnyékkirálynő meseszép borítóját, amiről sütött, hogy Hófehérke retelling, kapva kaptam az alkalmon, fikarcnyit sem törődve a tartalommal. Pedig C. J. Redwine nem kis fába vágta fejszéjét, lévén ebből a meséből készült eddig a legtöbb újragondolás; ergo nehéz úgy bemutatni, hogy az alapok megmaradjanak, de közben új is legyen. Nos, örömmel jelentem, az írónőnek sikerült. De hát mit is várhatnánk egy olyan embertől, aki Johnny Depp rajongó? (Igen, megtaláltam a lelkitárs szerzőmet. 😀)

A történet főhőse Lorelai (Hófehérke), aki kislányként, öccsével karöltve menekülésre kényszerül, minek után megtöri mostohaanyja varázslatát, mellyel a nő az egész palotát hosszú ideig tartó agymosásban részesítette. Lorelai ezek után kilenc évnyi bujdokolásra kényszerül. Ám ez az idő elég ahhoz, hogy segítőjével és öccsével terveket szőjenek Irina (Gonosz Királynő) megdöntésére, valamint hogy szövetségeseket gyűjtsenek, és a lány tökélyre fejleszthesse varázserejét - minthogy mostohaanyjához hasonlóan mardushka.
Mindeközben Irina kizsákmányolva Ravenspire vidékét, rettegésben, s éhínségben tartva alattvalóit, boldogan él abban a tudatban, hogy mostohagyermekei halottak, és minden az övé, amit egykoron csak szeretett volna. Csakhogy az emberek varázslattal való sanyargatása jócskán megterheli mardushka szívét, mielőbb kerítenie kell valakit, akinek elszívhatja erejét. Így, amikor kiderül, hogy húga lánya életben van, kapóra jön a palotájában felbukkanó sárkánykirály...
Kol második hercegként éveken át úgy próbálja felhívni magára szülei és tanárai figyelmét, hogy bajt bajra, csínyt csínyre halmoz. Legutolsó, az igazgató ellen elkövetett mókája kicsapással ér véget, melyet szülei távollétében hatalmas tivornyával ünnepel, sejtve, hogy királyi atyja száműzni fogja. Csakhogy szüleit és bátyját megölik az ogrék, s Kol sokkos-ittas állapotában hirtelen a trónon találja magát, nem kisebb teherrel nyakában, mint az ogre háború. Ám az ogrékat egy sötét varázsló irányítja, akit csak egy mardushka tud legyőzni. Ifjú sárkányhercegünk elhatározza hát, megkeresi Ravenvspire királynőjét, s arany fejében segítségét kéri. Azzal viszont nem számol, hogy Irina csavaros véresküre veszi rá, melynek értelmében Lorelai szívét kell elvinnie neki - persze ennek érdekében egyéb, halálbiztos dolgokkal is megköti Irina. Az egyetlen bibi, hogy Lorelai az az útonálló lány, aki korábban megmentette Kol és barátai életét egy falunyi vérengző embertől... És ez még nem minden!

Az Árnyékkirálynő rendkívül összetett sztori, épp ezért tartom remek ötletnek a három nézőpontkaraktert. Lorelai, Irina és Kol három igen különböző figura, mind személyiségben, mind motivációban, mind betöltött szerepükben. Különbözőségük pedig lehetővé teszi, hogy egy olyan képet kapjunk az egész Hófehérke dologról, amit korábban még sosem. Legalábbis írott formában semmiképp. Mindhárom oldal, mindhárom motiváció árnyaltabbá, s egyszersmind monumentálisabbá varázsolja az egészet. Hihetetlenül izgalmas látni, kit milyen motiváció hajt, s bizonyos tettek lelkileg vagy fizikailag miként érintik-, vagy milyen válaszlépésre sarkallják őket.
Én mindannyiukat nagyon szerettem - sőt a mellékszereplőket is. Ritka az olyan regény, ahol ennyire rendben van minden szereplő.
Irina kellően romlott, hozza, amit egy egy Gonosz Királynőtől várni lehet, ugyanakkor kellő indokkal és egy csipetnyi gyengeséggel is rendelkezik. Nála például nagyon szerettem a magyarázatot, hogy miért lett olyan, amilyen; akárcsak az eltökéltséget, mely felülírta emberi szíve vágyait is. És hát ki is lehetne annál aljasabb, aki még önmagán is átgázol?
Irinával ellentétben Lorelai már kevésbé hozza a Disney-féle Hófehérkét. Szerencsére. Be kell vallanom, Hófehérke sosem volt szívem csücske. Nem utáltam, de nem is bolondultam érte. C. J. Redwine viszont egy igazán harcias, talpraesett, okos, bátor, vakmerő, és badass hősnővé formálta; olyanná, akit fűt a bosszúvágy, s képes lenne bármit megtenni, hogy megmentse szeretteit és feloldozza szenvedő népét. Lorelai amolyan női Robin Hood.
Ám ahhoz, hogy elérje céljait, próbatételek és bajtársak is kellenek. Elárulom: egyikből sincs hiány. Hősnőnk rengeteg kisebb-nagyobb összecsapást, csínytevést és tragédiát kénytelen megélni, hogy felkészülten nézhessen szembe ellenségével. Ami pedig a segítőit illeti, öccse, Leo igazi mókamester, félelmetesen jókat nevettem rajta; na meg Sashán,a fehér vadászsólymon, aki nem csupán a lány bajtársa-segítője, de mentális kötelékük alapján kommunikálni is tudnak - és hát... az a madár halálos! Mellettük Gabril, a középkorú katona - barát és pótapa egyszemélyben - a józan hang. Imádtam csapatukat, sokáig ömlenghetnék róluk, de inkább olvassátok el.
Végül, de nem utolsó sorban ott van Kol. Ő a herceg és vadász, miközben ember és sárkány is. Úgy bizony: sárkány! Számomra ez hatalmas meglepetés volt. Álmomban sem gondoltam, hogy épp ebben a regényben bukkanok alakváltó sárkányokra, méghozzá olyan jól és részletesen szemléltetve, mint a Draconik. És akkor ehhez még jön a kettős, ellentétes szerep... és én térden hajlongok Redwine nagysága előtt.
Kol nem tipikus álompasi, jómagam például nem zúgtam bele, de vele kapcsolatban nem is ez a lényeg - alapvetően Az Árnyékkirálynő nem egy romantikus sztori. Ami fontos: Kol karakterének sokszoros lelkiválsága. Megrázó élethűséggel adja át, milyen ha valaki sárkányszívvel, sárkányvadságra kárhoztatva dacol az embersége megtartása végett, miközben népe érdekeit sem feledi. Hihetetlen miken kell átmennie, milyen leírhatatlan gyötrelmekkel kénytelen dacolni; de az méginkább, hogy mindez mennyire filmszerűen jelenik meg az olvasó agyában. (Ó és a barátai fergetegesek! Igen, még sokkal több sárkány.)

Nem szoktam ennyit fecsegni a karakterekről, ám ez a könyv megköveteli. Hatalmas hangsúly van rajtuk és az ő egyéni utukon. Ugyanakkor izgalomból sincs hiány. Megszámolni sem tudnám, hány izzasztó, körömrágós vagy éppen grandiózus, filmvásznat követelő jelenetnek lehettem szemtanúja. Állandóan pörögnek az események, bármelyik nézőpont is következzen, borítékolható valami gonoszkodás, nevetés, sírás, ámulás vagy összecsapás. És persze a mágiáról sem szabad elfeledkezni. Egyszóval Az Árnyékkirálynő olyan könyv, amiben minden megfelelő mértékben van.

Utoljára hagytam az összehasonlítást. Igen, ez egy Hófehérke történet, de nem a közismert fajtából. A kötelező elemek - Hófehérke külseje, Gonosz Királynő, Herceg, Vadász, szarvas szív, tükör, három mérgezés (igaz, itt nem mérgezéssel próbálja Irina elpusztítani Lorelai-t), hét segítő, mérgezett alma, segítő állatok, madarak - persze megvannak, ugyanakkor sok más is helyet kap benne. A más alatt pedig innen-onnan merített ötletek is lapulnak (például Irina egyik próbálkozása a Hófehér és Vadászból ismerős; Lorelai badass mivolta vagy az Ogre háború az OUAT Hófehérkéjétől, míg a kesztyűs dolog a Jégvarázsból). Hangsúlyoznám, ez nem, hogy nem baj, hanem fantasztikus! A sok feldolgozás erősségei egybegyúrva az alappal, és megfűszerezve Redwine saját ötleteivel, bombasztikusak!

Az Árnyékkirálynő 2016 legjobb könyve lett nálam. Karakterei zseniálisak, a történet kellően csavaros, kalandos, izgalmas, és C. J. Redwine stílusa is üdítően gördülékeny. Épp ezért szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a mesefeldolgozásokat, vagy a karakterileg erős, pergő cselekményű, jól felépített fantasy-ket. Ó, és sárkány rajongók, ti se fogjátok vissza magatokat. Plusz előny, hogy egy önálló, lezárt, kerek regényről van szó. Sajnos.
Ó, és ha valaki az HBO-nál, netán a Starznál olvasná soraimat - amit kétlek -, akkor könyörgöm: filmesítsétek meg Az Árnyékkirálynőt!


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Lorelai, Kol, Sasha, Gabril, Trugg, Viktor
Kedvenc jelenet: az egész?
Negatívum: max. a kezdeti fordítási (figyelmetlenségből, elütésből, sietségből fakadó) apró bakik
Borító: 5/5
Sorozat: Ravenspire, de önálló, lezárt könyv




Térkép






Nyereményjáték


Mostani játékunk során az Irinához hasonló gonosz királynőké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy animációt, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, hogy hívják az adott királynőt. (Annyit segítünk, mindegyiküknek van legalább egy keresztneve.) Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

12/25 Kelly & Lupi olvas
12/28 MFKata gondolatai
12/30 Dreamworld

2016. szeptember 15., csütörtök

Anne Bishop - Vörös betűkkel



A Twister Media kiadó jóvoltából jelent meg hazánkban a nagy sikerű Mások sorozat első kötete, a Vörös betűkkel. Meggie nem egy átlagos lány, nem egy átlagos világban, ahol az erősebb győz és meg kell tanulni túlélni. Vajon sikerül neki?
Kalandozzatok velünk öt állomáson keresztül a könyv világában és ha játszotok, tiétek lehet a kötet egyik példánya!


Anne Bishop: Vörös betűkkel

Kiadó: Twister Media
ISBN: 9786155631023
Oldalszám: 512 oldal
Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:
Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek. Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.

Saját véleményem:
Néhány nappal korábban komoly fejtörést okozott számomra ez a könyv. Fogalmam sem volt mit, és legfőképpen hogyan fogok írni róla. Őszintén szólva, abban is kételkedtem, hogy nem vágom falhoz, vagy csukom be és teszem el a szekrényem legaljára. (Ha a blogturnés csajok mesélni tudnának...)
Rég találkoztam már olyan regénnyel, ami ennyire intenzív, és ennyire eltérő érzelmeket váltott ki belőlem. Egyrészt teljesen más sztorira számítottam, másrészt a magyar borító is taszított (anno az eredeti borítójába szerettem bele és az keltette fel az érdeklődésemet; a miénkkel pedig nem tudok megbarátkozni - Meggie nem ilyen undok, pszichopata béka, mint ez a csaj); harmadrészt - és főként ezzel nem tudtam mit kezdeni - annyira unalmas, túlírt, semmitmondó, ismeretlen szavakkal teli, kesze-kusza szálakkal átszőtt bevezetőn kellett átverekednem magam, hogy úgy éreztem, ha csak még egy oldalt el kell olvasnom, eret vágok. Elképzelésem sem volt, mi sülhet ki egy olyan sztoriból, amiben van egy mogorva, az embereket láthatóan gyűlölő farkas; egy visszamaradott, cuki csaj, aki kínzói elől menekül; egy szereposztó díványokon fetrengő kémnő, akit a színészi karrier éltet; és egy meghurcolt zsaru, aki áthelyezése után rögtön vészjósló legendával találkozik. Ám a legrosszabb mégis az volt, hogy olybá tűnt, mindenbe belekapunk egy kicsit, de ahelyett, hogy haladnánk a megvilágosodás útján, még mélyebbre barangolunk az erdőben, távolodva a céltól. Szóval kimondom, az első 100-150 oldal dögunalom volt. Minden tartalom nélkül lézengtünk-ide oda. Ráadásul a nyakamba zúduló teljesen új világgal sem igazán tudtam mit kezdeni. Egyszerre volt túl sok és túl kevés az infó, ami alapján építkezhettem volna. 

Mielőtt azonban önszántamból cassandra sangue lánnyá váltam volna, arra lettem figyelmes, már nem akarom félpercenként letenni a könyvet. Ahogy peregtek a lapok, úgy váltam egyre jobban megszállottjává ennek a különleges világnak és közösségnek. Hirtelen érdekelni kezdtek a szereplők, a titkaik, és minél jobban elmélyedtem történetükben, annál jobban megszerettem őket. Mindezzel párhuzamosan a világ is kezdett értelmet nyerni, sikerült összeraknom minden mozaikdarabkát. Vagy legalábbis majdnem mindent, ugyanis a szerző annyira komplex, mélyen gyökerező világot és történelmet hozott össze, amiről mindig lehet valami újat megtudni. Minden oldal hozzátesz, szélesíti. Gyanítom, ez a későbbiek során is így lesz.
De hogy miről is szól a Vörös betűk?

Világunkban két csoport vív ádáz harcot egymás ellen, hol látható, hol láthatatlan módon, miközben igyekeznek együtt élni. Az egyik csoport az embereké, a másik a terra indigene lényeké, akik nem emberek, de nem is állatok. Vannak közöttünk alakváltók (Farkas, Medve, Sólyom, Bagoly, Holló), "vámpírok", és elementálok is, és bár látszólag különbözőek, mégis egy csoportot alkotnak. Erejükből adódóan az emberek fölött állnak, az évezredek során embertársainknak mégis sikerült velük kialakítaniuk egy cserekereskedelmen alapuló szövetséget. Ebből adódóan, bizonyos szabályoknak megfelelően, a terra indigene lények nem gyilkolják le az embereket, ha azok nem lépik át a határaikat. Mi több, léteznek olyan városok, ahol a két fél "együtt él". Ilyen például Lakeside is, ahol Meggie menedékre lel, mint emberi Összekötő a két csoport között. 
Meggie egy 24 éves, érettségben jócskán visszamaradott cassandra sangue lány (ha jól vágják meg, jósálmokat lát, melyek eufórikus élményt nyújtanak neki - ám megvannak a maga buktatói), akinek sikerült megszöknie fogvatartóitól. Minden esetlensége és tapasztalatlansága ellenére jókor toppan be jó helyre, így megkapja az udvar mogorva Farkasától az összekötői állást, mely védelmet nyújt számára üldözőitől. A lánynak innentől kezdve meg kell tanulnia egyedül boldogulnia az olyan hétköznapi dolgokban is, mint a mosás vagy a mikró bekapcsolása, közben pedig bele kell tanulnia feladatába, és ügyelnie kell az udvarban uralkodó szabályokra, hisz elég egyetlen baki, és vacsoraként végzi. A városka lakói pedig nem könnyítik meg a dolgát.  Tehát adott egy látszólag érett lány, tizenéves fejlettségi szinttel, és rengeteg vérszomjas, minden emberben prédát látó fenevad, aki csak arra vár, hogy lecsaphasson. 
A történet javarészt Meggie-re fókuszál, bemutatja miként fejlődik, tanul, és naiv ártatlanságával hogyan lopja be magát a városka lakói többségének szívébe. Nem fogok hazudni, lassú folyamat, sokszor mindenféle különösebb bonyodalom nélkül, ám annál meghatóbb. Látni, ahogy a kiszolgáltatott, Disney hercegnői-naivitású lány kőkemény szíveket lágyít meg, s éri el, hogy vérszomjas ragadozók porcelánbabaként óvják... csodaszép. (Mindenki megnyugtatására, ebben nincs semmi spoiler.)
Mindemellett Meg úgy hozza az ártalmatlan, védelemre szoruló, mindenkivel szemben segítőkész, jótét lelket, hogy az nem idegesítő. Roppant szerethető karakter, aki önnön hátrányai okán rengeteg mosolyfakasztó pillanatért felelős. 
És amikor társul hozzá egy kölyök Farkas, Sam is, akkor duójuk ténykedése kiveri a cukisági faktor csúcsát. Komolyan, ha másért nem is, de a Sam-Meg pillanatokért kihagyhatatlan a Vörös betűkkel. 

Szerencsére jócskán van még ok, amiért érdemes belevágni. Ilyen például a közösségi élet, ami elsőre nem hangzik túl izgalmasan, mégis érdekes (engem kicsit az amish közösségekre emlékeztetett - jóval több szabadsággal), vagy a sok-sok rejtély. Titkok, látomások, nyomozás, régi legendák, háttérben mozgolódó, befolyásos alakok, ez mind megvan benne. De ugyanígy talál kedvére valót az is, akit a természetfeletti világ érdekel. Anna Bishop egészen varázslatos módon hozta össze a fantáziája teremtette lényeket a standard lényekkel. Jómagam például imádtam a "vámpírokat", vagy a pónikat, akik termetbeli változásra képes, természeti erőforrásokat befolyásoló-erővel rendelkező, kockacukor és répazabáló népség. 
Amit viszont nem találni a Vörös betűkkelben, az a romantika. Illetve ez így nem teljesen igaz. Érezhető a kémia, de mivel egyelőre sem ideje, sem helye nincs, meg is reked azon a "Csókold már meg, az isten szerelmére! Hát mindjárt kigyullad az Olvasó!" szinten. 

Mindent egybevetve, ha érdekel titeket a világ, kíváncsiak vagytok Meggiék történetére, akkor arra buzdítalak benneteket, vágjatok bele! Megéri átverekedni magatokat a kezdeti szakaszon. Ha valaki, én már csak tudom. A "Mi a fene ez? Mindjárt kiugrok az ablakon." állapotból eljutottam a "Hozzám ne merj szólni, olvasok!" és az "Ide a folytatást, de most azonnal" állapotig.  
A Vörös betűkkel lassú ívű, ámde annál gyönyörűbb történet családról, barátságról, összetartásról, hűségről, és a másság elfogadásáról. Anne Bishop olyan világot és karaktereket teremtett, ahol és akikkel, minden viszontagság ellenére imádnék élni. Bár tulajdonképpen már a családjukhoz tartozom. Együtt szomorkodtam, dühöngtem, nevettem, olvadoztam és izgultam velük. Úgyhogy, ha valaki tudja, hol lehet Összekötői szerepre jelentkezni a Lakeside udvarba, akkor ne habozzon megosztani velem. Ó, és szeretnék egy saját Samet is! 


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Sam, Henry, Vlad, Erebus papa, Meggie, Tess, Simon és a pónik
Kedvenc jelenet: minden Meggie és Sam jelenet
Negatívum: lassú felvezetés
Borító: 5/2




Lakeside udvar térképe






Nyereményjáték

A könyvben különböző Mások által alkotott klánokról olvashatunk, akik gyakran felbukkannak. Mostani játékában könyvhöz kapcsolódóan minden állomáson találtok egy bizonyos klánt szimbolizáló, ábrázoló képet és ki kell találnotok, melyik klánra gondolunk.
Játékra fel!
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

09/07 Insane Life
09/09 CBooks
09/11 Függővég
09/12 MFKata gondolatai
09/15 Dreamworld