Amy Tintera - Rebel

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Amy Tintera duológiájának befejező kötete, a Rebel. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja Wren és Callum megpróbáltatásokkal teli kalandjának folytatását. Tartsatok velünk, ismerjétek meg az újjáélesztettek rezervátumát, és készüljetek…. elérkezett a lázadás ideje!

Amy Tintera: Rebel - Az új kezdet

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617732
Oldalszám: 336 oldal
Fordító: Ipacs Tibor

Fülszöveg:
Wren azt hitte, minden emberi tulajdonságát maga mögött hagyta, amikor öt évvel ezelőtt meghalt, majd százhetvennyolc perccel később újjáéledt. Újonnan szerzett erejével, gyorsaságával és öngyógyító képességével – valamint az érzelmek hiányával – Wren Százhetvennyolcas tökéletes fegyvernek bizonyult. Aztán jött Callum Huszonkettes, és mindent megváltoztatott.

Most, hogy mindketten megszöktek, készen állnak arra, hogy békésen új életet kezdjenek az újjáélesztettek rezervátumában. De Micah Százhatvanhármasnak, annak az újjáélesztettnek, aki a rezervátumot vezeti más, sötétebb tervei vannak: el akarja pusztítani az embereket. Az összeset. Micah már évek óta egy újjáélesztett-sereg létrehozásán fáradozik, és most készen áll arra, hogy megtámadja a városokat. Callum maradni szeretne, és meg akarja védeni az embereket. Wren semmit sem szeretne jobban, mint végre felhagyni a küzdelemmel.
A Micah és a HIRC közé került, egymással vitatkozó Wrennek és Callumnek csak egyetlen lehetősége marad.
Itt az ideje, hogy az újjáélesztettek fellázadjanak.

Saját véleményem:

Minden valószínűség szerint hazánkban én vagyok a sorozat egyik (ha nem az egyetlen) legnagyobb rajongója. Ebből kifolyólag talán nem meglepő, ha azt mondom, jobban vártam a Rebelt, mint a karácsonyt. Kíváncsi voltam, hogyan tovább, mi lesz Wrenékkel az újjáélesztettek táborában meg úgy egyáltalán.

Aki életében legalább egy disztópiát olvasott már, az tudja, a biztos pontot jelentő, túlidealizált csoportok/táborok/rezervátumok közel sem azt az élményt nyújtják, amiért a főhősök egykoron szerettek volna eljutni oda. Mindig van valami apróbetűs rész. Na, meg egy jóadag pofáraesés. Ezalól a Rebel sem kivétel.
Miután Wren, Callum, Addie és a többiek új otthonra lelnek a Micah (Százhatvanhármas) vezette táborban, rengeteg olyasmivel kénytelenek szembesülni, ami nem csupán meglepi és kimozdítja őket komfortzónájukból (például a creepy Más/reboot babák születése), de komoly erkölcsi dilemmába is sodorja csapatukat.
Hiába menekültek meg a HIRC karmai közül, ismét ölniük kell, méghozzá ártatlan embereket,  Micah ugyanis az újjáélesztettek érdekeit tartva szem előtt, arra készül, hogy eltörölje a föld színéről az emberi faj összes képviselőjét. Ezen tervének fontos alappillére a létszámbővítés, amit meglehetően sokkoló módon visz véghez (rengeteget lehetne vitatkozni a dolog helyességéről - a szereplők meg is teszik). Ám ennél is durvább maga a felkelés kivitelezése, ami részben Callumot is érinti (veszélybe kerül a családja). És itt kezdődik a bonyodalom elméleti és fizikai szinten is.
A szerelmeseknek harcot kell vívniuk önmagukkal, szembenézni valódi természetükkel, érzelemvilágukkal, továbbá egymással is. És ez nem könnyű. Wren egészen más felfogással rendelkezik, mint a srác, aki alacsony számának köszönhetően inkább ember, mint újjáélesztett.
A történet jelentős része tehát főként vívódásaikra fókuszál, amiben egyébként nagy segítségükre (/hátrányukra) van Micah karaktere. Általa számos olyan tett, gondolat, "emberi" kérdés merül fel, ami segíti a két főszereplő saját- és együttes fejlődését. Nekem mégsem stimmelt valami. A regény első felében úgy éreztem, mintha valami random hullámvasútra ültem volna fel. Wren viselkedése totálisan kiszámíthatatlannak, néhol pedig légbőlkapottnak tűnt, mintha a szerző nem tudta volna, melyik irányba terelje a lányt. Ez viszont könnyen adódhatott a kötet legfőbb hibájából, a rövidségből.

Vannak sztorik, amiket ha kell-ha nem, elnyújtanak, és van a Reboot-Rebel, ami igényelné a trilógia hosszúságot, mégsem kapja meg, holott a tartalom megkövetelné. Amy Tintera fantasztikus disztópia alapot hívott életre, amiben minden megvan, ami ehhez a műfajhoz kell, ám az első résztől eltérően a második túlzsúfolt. Az első oldalaktól kezdve pörögnek az események, és ha van könyv, ahol tényleg nincs megállás, akkor az ez. Harc harc hátán, összecsapások, árulások, belviszályok, stb. Önmagukban ezek tök jól működnek, viszik az olvasót, de tagadhatatlan, hogy a helyhiány miatt a megoldásuk nincs túlkomplikálva - kimondom: hiteltelenek.

És mégis... bár nem telepedett az agyamra rózsaszín köd, mint a Reboot esetében, szerettem a Rebelt. Szerettem a felvetett erkölcsi kérdéseket, az egyéni karakterdrámákat, a cselekmény feszítettségét, és idegbajt kaptam a kiszámíthatatlan fordulatoktól. Amy Tintera néhol olyanokat csavart, hogy nem győztem pislogni. Főleg a történet második felében, ami egyébként hozza azt a szintet, amit annyira nagyon vártam. Onnantól, hogy történik valami, amit most fedjen homály, mind a cselekmény, mind Wren és Callum is magára talál, és rálép a karakterfejlődés útjára. Ó, de még mennyire! Imádtam a badass(ebb), fenékszétrúgós, megfontolt, akaraterős Callumot látni, akárcsak a jég hátán is megélő, tökös Wrent, aki leglényét megtartva, végre hajlandó volt egyik vagy másik irányba elmozdulni.
Mindent egybevetve a Rebel noha nem hozza a Reboot szintjét, izgalmas, érdekes, szerethető lezárása a duológiának. A szívemben mindig különleges helye lesz a kis csapatnak.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Callum, Addie, Wren

Kedvenc jelenet: amikor Callum a sarkára állt

Negatívum: bonyodalom hiánya

Borító: 5/0 (semmi köze a tartalomhoz)
Sorozat: Reboot 2. és egyben utolsó része

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a duológiával kapcsolatos tudásotokat teszteljük. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. Ha minden állomást teljesítetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három példány egyikét.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

Callumnak mi a számmal jelölt neve?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/31 Sorok Között
06/01 Dreamworld
06/02 Kelly & Lupi olvas
06/04 Deszy könyvajánlója
06/06 MFKata gondolatai
06/08 CBooks

Jamie McGuire - Red Hill

November 18-án jelenik meg Jamie McGuire új regénye a Maxim Kiadó gondozásában. Különleges kirándulás a Red Hill című regény, ugyanis a szerző egy merőben más műfajban lép az olvasók elé, mint amit tőle megszokhattunk. Ez a feszültséggel teli történet egy világméretű katasztrófa következményeit tárja elénk, a szereplők küzdelmét az életben maradásért, egy biztonságosnak vélt tanyán a Vörös hegyen. Kövesd végig a blogturné nyolc állomását, és ha sikeresen felveszed a versenyt a zombitámadással szemben, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.

Jamie McGuire: Red Hill

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632615448
Oldalszám: 356 oldal
Fordító: Szűr-Szabó Katalin

Fülszöveg:

Scarlet, Nathan és Miranda. Három idegen, mégis közös sors.
Scarlet és két lánya egyedül néznek szembe a mindennapok nehézségeivel. Nathant elhagyta felesége, és már nem emlékszik, milyen érzés szerelmesnek lenni; csak kislánya, Zoe tartja benne a lelket. Miranda legnagyobb gondja az, hogy az új VW Bogara nem elég nagy ahhoz, hogy nővérével és két barátjukkal elmenekülhessenek egy hétvégére a záróvizsgák elől.
Amikor világszerte jelentések érkeznek egy halálos járványról, mely nem csak öl, de élőhalottá változtatja a fertőzötteket, ezek a hétköznapi emberek, rendkívüli körülményekkel szembesülnek, és sorsuk hirtelen összefonódik.
Mikor rájönnek, hogy nem tudnak elfutni a veszély elől, Scarlet, Nathan és Miranda kétségbeesetten kutatnak menedék után egy félreeső, Red Hill nevű farmon.
Itt kell szembeszállniuk a rájuk támadó zombik seregével. És küzdeniük a saját életükért, ami egyben az emberiség túlélését is jelentheti. Amikor vége a világnak, túlélhet-e a szeretet?

Saját véleményem:

Scarlet pénteki műszakja a kórházban strapásabb, mint máskor. A váró tele, folyamatosan érkeznek az újabbnál újabb esetek, és mivel kollégái tudják, hogy lányai az apjuknál töltik a hétvégét, megkérik, ilyen-olyan indokkal, hogy vegye át az ő feladataikat is. A nő jóindulatúan beleegyezik, ám az idő múlásával megnő a furcsa, leharapott végtaggal érkező, hirtelen lefogyott, haldokló betegek száma. És amikor ezek a páciensek rátámadnak az orvosokra, Scarlet a menekülés mellett dönt. Némi nehézség árán sikerül lelépnie a kórházból, s miután megtudja, hogy élőholtak lepték el a városokat, egyenesen lányaihoz indul, hogy levigye őket főnöke eldugott, vidéki birtokára, a Vörös Hegyre.

Eközben Nathan éppen lányáért igyekszik a suliba, hogy hazavigye, amikor értesül a járványról. Az intézményben fejvesztve rohangálnak a szülők, magukkal rángatva csemetéiket, így hát a férfi sem késlekedik, gyorsan kivonszolja Zoe-t az osztályteremből, és hazaindul feleségéhez, hogy vele együtt minél messzebbre menjenek a sűrűn lakott városoktól. Ám otthon egy levelet talál, amiben az asszony közli vele, hogy elhagyta. Más választása nem lévén, lányával kettesben vágnak neki az útnak, hogy felkeressék felesége testvéréét, Szúnyogot, és annak párját, Jillt. 

Miranda és Ashley pedig párjaikkal apjuk vörös hegyi birtokára tart, hogy kipihenjék az egyetemi vizsgák fáradalmait, amikor kitör körülöttük a zombiapokalipszis...

"…a kimondatlan igazság mindig hangosabb, mint az, amit szavakkal elmondunk."

Jamie McGuire és a zombik? Ezt olvasnom kell! - Körülbelül ez volt az első reakcióm, amikor megláttam a Red Hillt. Persze már korábban is tapasztaltam, hogy az írónő nem ragad le egy stíluson belül, hisz írt már ő fantasy-t és New Adult regényt is, de az, hogy foszladozó, embereket zabáló hullákról meséljen, legalább olyan megdöbbentő volt számomra, mintha George R. R. Martin bejelentené egy nap, hogy átnyergel a romantikus YA-ra. De azt kell mondanom, ez a kis kirándulás marha jól sikerült! Csak úgy faltam a lapokat, és miután befejeztem, szabályosan rosszul éreztem magam, hogy el kellett hagynom a Red Hill világát, és a szereplőket. 

A történet három szálon fut, és a regény kétharmadában az egyes szereplők menekülését követhetjük végig. Ezek a bizonyos szálak viszont egy idő után elkezdenek szépen egybefonódni, hogy végül egy egésszé álljanak össze.

A három nézőpont által három csapat életét és problémáját ismerhetjük meg, de mindannyiukban valami közös, méghozzá a könyv címeként szolgáló Red Hill, azaz Vörös Hegy.

Miután kitör a zombiapokalipszis, ki így, ki úgy, de egy eldugott, a városoktól félreeső helyre igyekszik. Scarlet és Mirandáék esetében határozottan ugyanaz a cél, míg Nathanék kicsit nyakatekertebb módon, tudtukon kívül tartanak ugyanarra, mint a többiek. 

Nekem nagyon tetszett, hogy eleve nem egy sztorit kaptunk, hanem egyből hármat. Sokkal jobban átadta a helyzet súlyosságát, hogy különböző életkorú, mentalitású és célú emberek által evickélhettünk a félelmetes zombik között. Egészen mást nyújtott egy a gyerekeiért körömszakadtáig harcoló, talpraesett, egyedülálló anya, egy egyetemista csapat, és egy megkeseredett életből kiszakított apa.

És bármennyire is furán hangzik, tulajdonképpen mindegyiküket szerettem. Tetszett, hogy Scarlet igazi anyatigrisként, dacolva mindennel és mindenkivel minden követ megmozgatott, hogy két lánya közelébe kerülhessen és biztonságba juttassa őket. Soha, egyetlen pillanatra sem adta fel a reményt, és talán éppen ez adta karakterének a nyers erőt.

Noha Nathan abban megegyezett Scarlettel, hogy nála is a lánya biztonságba juttatása volt a legfőbb cél, ám teljesen más életszemlélettel rendelkezett. Az elmúlt évek során elhidegültek a feleségével, és bár ő mindent megtett, hogy újra lángra lobbantsa a régi szerelmet, mégsem sikerült neki. Az apokalipszis előtt mindössze a munkájának és a lányának élő, keserűséggel teli férfi volt. A zombik után pedig groteszk módon, célt kapott az élete, és végre fontosnak érezhette magát. Más dolgokról nem is beszélve. Kinyílhatott, önmaga lehetett. Nem véletlenül hangoztatta, hogy ő csak nyert ezzel az egész szörnyűséggel. 

Mirandáék pedig a fiatalságot szimbolizálták. Az ő csapatuk rendkívül összetett volt. Miranda egy nagyon tökös csaj volt, aki jól bírja a nyomást, de, mint mindenkinek, neki is megvoltak a maga démonai. Ashley viszont sokáig egy tipikus szőke naivaként jelent meg. Éppen ezért őt nem is igazán sikerült megkedvelnem, de aztán ahogy a sors egyre nagyobb csapásokat mért rá, úgy megmutatta a pozitív oldalát is. A barátjaik viszont kicsit egysíkúra sikeredtek. Kellett egy kis idő, mire sikerült elkülönítenem őket egymástól. 

És végül, de nem utolsó sorban, Szúnyog és Joey. Két olyan, különböző korú férfi, aki a járvány miatt elvesztette élete szerelmét. Ám mind a ketten vérbeli túlélők, harcosok. Imádtam őket!

De Jamie regényének varázsa nem csak a több nézőpontban, és zseniális karakterekben rejlik, hanem az akció, a menekülés, a romantika és a lélektani oldal tökéletes elegyében. Igen, van benne romantika. Több szereplőnél is. De mivel ez nem egy New Adult regény, ezért ezek a kapcsolatok sokszor szívszorítóak, kétségbeesettek, fájdalmasak, tiltottak, vagy gyönyörűek. Rengetegszer facsarodott el a szívem. Reménykedtem, drukkoltam, majd az összetört lelkemet kapargattam. Jamie nagyon drámaian nyúlt ehhez a kérdéshez. Néha nagyobbakat ütött vele, mint a sima vérontással. Jill esete például egyenesen sokkoló volt.

Ezen kívül imádtam a kihalt városokat, a bennük grasszáló zombicsapatokkal, a menedékházakat, a bujkálást, az élelem és fegyverbeszerzést, a folyamatos rettegést, és a vérontást. Ebben a könyvben tényleg van minden, ami csak kell. Hangulatból is ötös!

És nehogy azt higgyétek, hogy Jamie egy rózsaszínlelkű, cuki, olvasóbarát írónő! Akkor és olyanokat öl, amikor és akikre nem is számítanánk. Jó tanács: vigyázzatok, kit kedveltek meg, mert az én kedvenceim javát kinyírta. :D

Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki szereti a zombikat, az izgalmat, a borzongást, a vért, a posztapokaliptikus világképet, és különböző emberi történeteket. De a hozzám hasonló anti zombirajongókat is arra biztatnám, hogy adjanak neki egy esélyt. Nem fogjátok megbánni.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Nathan, Miranda, Scarlet, Joey, Szúnyog, stb.

Kedvenc jelenet: Nathan és Scarlet teraszos mókája, vége, és a csoszogó kifejezés

Negatívum: egy-két logikai baki, pl: 4 hónap után is volt kenyerük

Borító: 5/5

Dreamcast

nagyobb méret eléréséért kattintsatok a képre

Nyereményjáték

Egy zombitámadás kivédéséhez nem kevés bátorság kell, de nem árt némi kézzelfogható segédeszköz sem. Minden blogon találsz egy-egy hasznos tárgyról vagy fegyverről készült képet, nincs is más dolgod, írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába ezt a tárgyat. A keresett szót megadhatod magyar hangzással, vagy az eredeti megfelelőjeként is. 

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/01 Kelly Lupi olvas - Idézetek
11/02 Angelika blogja - Trailer
11/03 Kristina blogja - Playlist
11/04 MFKata gondolatai - Anderson
11/05 Deszy könyvajánlója - Folytatás
11/07 Zakkant olvas - The walking Dead

11/08 Dreamworld- Dreamcast

Courtney Summers - Éles helyzet

Amikor nagy csalódás ér, azt hiszed, itt a világ vége. Semmi másra nem vágysz, csak hogy valóban vége legyen…
Ám mit csinálsz akkor, ha tényleg vége szakad? Ha összeomlik körülötted a világ, és egyszer csak vérszomjas szörnyeteggé válik körülötted mindenki? Ha tudod, hogy csupán egy maréknyi túlélő maradt és Te egy vagy közülük? Folytatod-e? Túléled-e? Mit teszel?

Sloane pontosan ebbe a helyzetbe kerül Courtney Summers Éles helyzet című poszt-apokaliptikus ifjúsági regényében. Akarjátok-e tudni, hogyan alakul a lány sorsa? Hogy dönt, mi történik vele és a társaival? Tartsatok velünk június 2-11. között a könyv nagyszabású blogturnéján, s mi elmeséljük, hogy bennünk milyen élményeket keltett a történet. Mesélünk az írónőről, a karakterek személyiségéről, a zombik legendájáról és megjelenítéséről az irodalomban és a filmekben. Hallgasd meg a könyv ihlette zenelistánkat, tekints bele a könyvbe a legjobb idézetek segítségével, és nem utolsósorban játssz velünk a könyv három példányának egyikéért!
Jöjjön hát az apokalipszis!

Courtney Summers: Éles helyzet

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633737613
Oldalszám: 288 oldal
Fordító: Papolczy Péter

Fülszöveg:

Hat gimnazista az iskolájában próbálja kibekkelni a világvégét. Sikerülhet nekik? Az apokalipszis most van. Hat diák bevette magát a gimnáziumba, de kevés vigaszt nyújt a menedékhely, ha az élőhalottak folyamatosan püfölik az ajtót. Egyetlen harapás elég ahhoz, hogy megöljön valakit, aki aztán önmaga rettenetes hasonmásaként tér vissza. Sloane Price ezzel ki tudna egyezni. Az ő világa már fél éve véget ért, azóta nem nagyon tudja, miért van még életben. Ez az alkalom kapóra jönne a távozásra. Miközben alig várja, hogy az élőhalottak átjussanak a védelmi vonalaikon, kénytelen a világvégét öt társa szemével nézni, akik viszont élni akarnak. De ahogy a napok vánszorognak, meglepő módon változik az emberek túlélési ösztöne, és a társaság sorsát egyre kevésbé a kinti események határozzák meg, sokkal fontosabbá válnak a benti világ kiszámíthatatlan élet-halál kérdései. Mibe lehet kapaszkodni, ha már minden elveszett?

Saját véleményem:

Sloane élete minden, csak nem tökéletes. A nővére, Lily elmenekült otthonról, egyedül hagyva húgát apjukkal, aki az elmúlt évek során többször is megverte lányait; barátjai nincsenek. Mindig is tökéletes családról álmodozott, miközben abban reménykedett, hogy nővérével együtt szökhet meg. Ám az átverte, így Sloane végső elkeseredésében úgy dönt, hogy öngyilkos lesz. Csakhogy Lily a gyógyszereit is magával vitte.

Sloane kénytelen-kelletlen csatlakozik apjához a reggelizőasztalnál, de a szigorú szabályokkal vezérelt étkezés hamar megváltozik, amikor éhes, vérengző zombik törnek be házukba. A lánynak sikerül elmenekülnie, és csatlakozik néhány, vele egykorú túlélőhöz, akikkel a helyi iskolában húzzák meg magukat. Az épületben bőségesen találnak élelmet és vizet, ami viszonylag hosszabb távra ellátja őket. Napjaik folyamatos rettegésben telnek. Szövetségüket belső viszályok teszik még ingatabbá.

Trace és Grace, a tökéletes ikerpár, akiknek álomba illő életét Sloane mindig is irigyelte, menekülés közben elveszítik szüleiket, amiért Cary-t, az egyik társukat hibáztatják, és ez a feszültség mindannyiukra kihatással van. Azonban Sloane-t ez mit sem érdekli, ő folyamatosan azon agyal, miként szökhetne meg, és halhatna meg.

"Ez az egész olyan, mint valami rossz valóságshow. Elképzelem a nézőket, kényelmesen elhelyezkedtek otthon, egy másik világból néznek minket, és megvan a véleményük mindenről, amit eddig tettem és ezután fogok. Ez a tévé. Színészek vagyunk, akik eljátsszák, hogy emberek, és amikor ennek az egésznek vége, egyikünk egymillió dollárral gazdagabb lesz."

Az Éles helyzet nagyban eltér a hasonló témájú regényektől. Az írónő új oldalról nyúlt a zombiapokalipszishez. Ahelyett, hogy az élőhalottak elől való menekülést tette volna hangsúlyossá, inkább csavart egyet a dolgon, és azt próbálta meg érzékeltetni, miként élik meg a túlélők a kialakult helyzetet. 

Olyan az egész, mint egy morbid valóságshow.

Hat különböző életkorú, mentalitású, egymás számára viszonylag ismeretlen ember, összezárva egy épületben, egyazon célért küzd: az életben maradásért. Napjaik monotonitása alvásból, étkezésből, és a torlaszok ellenőrzéséből áll. Ám a velük történtek mindenkiből más és más reakciókat váltanak ki. A legfiatalabb srác, Harrison például folyamatosan retteg, és a legapróbb dolgokon is elsírja magát, míg Cary, a legidősebb túlélő igyekszik irányítani a csoportot, ami az ikerpárnak nem igazán tetszik, lévén, hogy a fiút okolják szüleik haláláért. Ebből pedig több konfliktus is adódik. 

Sloane az egyetlen, aki nem a túlélése miatt aggódik. Mindennél jobban szeretne ürügyet találni arra, hogy kijuthasson, és átadhassa magát a kegyes halálnak, így szabadulva meg kínzó emlékeitől, s rémálmaitól. Csakhogy amikor elérkezik a megfelelő alkalom, döntenie kell, és választása mindenképpen kihatással lesz jövőjére. 

Ahogy a napokból hetek lesznek, úgy bukkannak sorra felszínre a túlélők múltjában megbúvó titkok, melyek legtöbbje szintén érdekes témákat hoz fel. Közülük is a legérdekesebb a családon belüli erőszak, melynek mozaikkockáit összerakva, láthatjuk, miként élik meg mindezt a közvetett és közvetlen szereplők. Cary és Lily közös múltja sok új információval szolgál Sloane és az olvasó számára is. 

Persze zombiapokalipszis nem létezhet zombik nélkül, akiket azért nem hanyagolunk el teljes mértékben. Párszor ők is megjelennek a maguk gusztustalan és kegyetlen módján. Arról viszont nem sokat tudunk meg, mitől vált a társadalom jelentős része zombivá. 

Maga a történet tehát inkább a lélektani részt ragadja meg, és bár adódnak izgalmas és körömrágós pillanatok, amikor bőven kijut az adrenalinból, mégis inkább a karakterek fejlődése viszi előre a regényt. Az írónő zseniális módon ábrázolta a világvége és a problémák okozta nyomasztó hangulatot; és az érzelmek kiváltásában is rettentően erős. Amikor valami olyan történik, az garantáltan megérinti az olvasót.

Ami pedig a végét illeti, hát az... kegyetlenül függővéges. Olyan, mintha kihúzták volna az írónő kezéből a papírt, és nem tudta volna befejezni. Ugyanakkor, ha belegondolunk, nagyon is életszerű így, ahogy van. Tökéletesen illik a könyv hangulatához és mentalitásához.

Összességében ajánlom mindenkinek, aki szereti a posztapokaliptikus, zombis, karakterközpontú, borongós hangulatú regényeket.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Sloane, Cary, Rhys

Kedvenc jelenet: ivós "Még soha" játék

Negatívum: Harrison

Borító: 5/1

Karakterinterjú: Sloane & Trace

Szia, Sloane! Hogy érzed magad?

*vállat von*

Hogy lehetnék? Jóformán mindenki halott hatunkon kívül. Irigylem őket.

Most csak viccelsz, ugye?

Halálosan komoly vagyok.

Ezt kifejtenéd, kérlek?

Röhejes, tudom, de minden vágyam, hogy egyszer s mindenkorra megszűnjek létezni. Felejteni akarok, és egy olyan létbe süppedni, ahol nem érzek semmit. Maximum kínzó éhséget egy agyvelődarabka után.

Miért akarsz önszántadból véget vetni az életednek? Annyira fiatal vagy még.

Semmi értelme az életemnek. Nincs senkim. Lily elhagyott. Elment és egyedül hagyott azzal a rohadékkal, akit apámnak kéne neveznem. Hidd el, a világnak sokkal jobb lenne nélkülem.

Haragszol a nővéredre, Lilyre?

Igen, de bízom benne, hogy még él, és egyszer megtalálja a neki szánt levelemet.

Nem szeretnéd inkább te magad odaadni neki?

Nem. Azt akarom, hogy a megmerevedett ujjaim közül kelljen kifeszegetnie. Lássa, mit tett velem, és fájjon neki. Nagyon. Legalább annyira, mint nekem az, hogy átvert.

Talán inkább hagyjuk a családodat. Mesélj, mivel telnek itt a napjaid?

Alszom, eszem, iszom, néha fürdök, bolyongok a folyosókon, terveket szövögetek a kijutásra, és figyelem a többieket. Na meg várom, hogy az egyik torlasz felmondja a szolgálatot, és végre széttépjenek.

Mi a véleményed a többiekről?

Megérdemlik az életet. Harrison még csak egy gyerek, állandóan sír. Rhys viszont jó srác. Tulajdonképp Cary is. Tudtad, hogy szerette a nővéremet?

Trace és Grace?

*távolba réved*

Olyan családról álmodtam, mint az övék. Életem legszebb napja volt, amit évekkel ezelőtt náluk tölthettem.

Mi a véleményed az ikrek és Cary közt feszülő vitáról?

Nem hiszem, hogy Cary direkt vezette a szüleiket egy zombiktól nyüzsgő helyre.

Végezetül: látom, hogy rengeteg jelmez áll rendelkezésetekre a suli színkörének köszönhetően. Ha tehetnéd, minek vagy kinek öltöznél be?

Először is keresnék egy szőke parókát, aztán feltörném Lily szekrényét, hátha hagyott itt egy-két ruhát.

Köszi, hogy itt voltál. Beküldenéd, kérlek Trace-t?

Pár perccel később...

Helló, Trace! Köszönöm, hogy eljöttél.

Grace erősködött.

Hogy érzed magad?

Cseszd meg! Szerinted hogy érzem magam? Gyakorlatilag vége a világnak, odakint öntudatlan, húsra éhes hullák vonszolják magukat, én meg össze vagyok zárva négy idiótával a suliban.

Ezek szerint nem igazán bírod őket…

És akkor még finoman fogalmaztál… Harrison egy kibaszott bőgőmasina. Cary megölette a szüleimet, Rhys pedig az ő pártját fogja, akárcsak Sloane, az élő zombi.

Úgy gondolod, hogy Cary szándékosan áldozta fel a szüleidet?

Nem gondolom. Tudom! A szánalmas kis életét akarta menteni, és másként nem sikerülhetett volna. Kellett a csali, hogy biztonságban bejuthassunk ide. Apám meg anyám tökéletesen megfelelt neki erre a célra.

Részvétem.

Nem… NEM! Még élnek. Tudom. Hallottam apámat. Grace-szel üzenetet is hagytunk nekik, ha netán el kellene hagynunk az épület még azelőtt, hogy ideérnének.

A családodon kívül mire vágysz leginkább?

Piára. Részegen sokkal könnyebb. De egy pisztolynak is örülnék. Odanyomnám annak a féregnek a fejéhez, és katt.

Hallottam, hogy a minap Még sohát játszottatok. Tudnál mondani egy dolgot, amit te még soha nem csináltál?

Még soha nem öltem, de épp itt az ideje, hogy ez változzon.

Mi van a húgoddal?

Látom rajta, hogy próbál erősnek mutatkozni, és ez csak még jobban feldühít. Cary hibája…

Szereted Grace-t?

Miféle hülye kérdés ez? Naná. Ő az életem. Miatta élek. Ha ő nem lenne… nem, abba belegondolni sem merek.

                      

Sok szerencsét, Trace! Szurkolok nektek. Ó, és beküldenéd Harrisont?

Esélytelen. Valamelyik sarokban bőg.

Nyereményjáték

A zombik bizony félelmetesek. Görnyedtek, koszosak, véresek, szaggatottak, ráadásul rémisztőbbnél rémisztőbb hangokat adnak ki magukból. Most is... Figyeld csak! Vajon mit kiabálnak Rád?
Keresd meg minden turnéállomáson a kiemelt szavakat, amelyek a kiabáló zombikat rejtik. Kattints rájuk, gyűjts össze a betűket, amit rádkiabálnak, és rakd össze őket megfelelő sorrendben. Ha ügyes voltál, megtudhatod az Apokalipszis szó egyik jelentését!
Figyelem, a zombik harapnak! Csak óvatosan….

(A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/02 Roni olvas - Az eredeti borítóról
06/03 MFKata gondolatai - Zombik a filmekben
06/04 Dreamworld - Karakterinterjú: Sloane & Trace
06/05 Deszy könyvajánlója - Élőhalottak
06/06 Kelly Lupi olvas - Dreamcast
06/07 Always Love a Wild Book - Zombik a könyvekben
06/08 Nem harap a...
06/09 Bibliotheca Fummie - Playlist
06/10 Könyvszeretet
06/11 Media Addict

Isaac Marion - Eleven testek

Isaac Marion: Eleven testek

Kiadó: Libri
ISBN: 9789633100660
Oldalszám: 312 oldal

Fülszöveg:

R egy fiatal férfi. Éppen egzisztenciális válságban van – ő egy zombi. Keresztülverekszi magát a háborúban megsemmisült, összeomlott Amerikán, és az eszüket vesztett, éhes társai között mégis valami többre vágyik, mint vér és agyvelő. A többiekkel ellentétben ő tud beszélni – néhány felmordult szótagot ugyan, de a belső élete csupa mélység, csupa csoda és vágy. Nincsenek emlékei, nincsen személyisége, nincs pulzusa sem, de vannak álmai.

Ijesztő, vicces, és meglepően szívbemarkoló. Az Eleven testek arról szól, milyen élni, hogy milyen meghalni, és arról, hogy milyen az elmosódott határ a kettő között.

Saját véleményem:

M és R

A történet elején belecsöppenünk R életébe, az ő szemén keresztül ismerjük meg a zombik világát, társadalmát. 

Elmeséli, miként tengetik a hétköznapjaikat, hogyan élnek, mivel töltik az idejüket, és, hogy milyen, ha az ember zombi. Nincsenek emlékeik, nem tudják a nevüket, sőt még beszélgetni sem tudnak. De R más. Kilóg a többiek közül, szeretne kitörni az őt körülölelő korlátokból, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a fejében lejátszott monológok, ahogy minden szembejövő társáról megpróbálja kitalálni, hogy milyen foglalkozása lehetett mielőtt átalakult, vagy ahogy M-mel, a barátjával beszélget. Persze ezeken kívül megvannak a szükségletei, ugyanúgy, mint a többi zombinak; ő is Eleveneket eszik.

Egyik élelemszerző túrájuk során R, és a többiek egy fiatal begyűjtő/felderítő csoporttal találkoznak, de az emberek túl kevesen vannak, így esélyük sincs a túlélésre. Miután R megöl egy srácot, Perryt, és elkezdi enni az agyát, képek villannak be a fiú múltjából (ami egyébként nem lenne szokatlan, hisz az elfogyasztott agy által a zombik részesülnek az emberek emlékeiből), méghozzá egy szőke lányról, Julieról, akivel Perry együtt járt. 

R és Julie

A dolog pikantériája, hogy Julie is ott van a laboratóriumban, reszketve kuporog az egyik sarokban. R nem képes megölni, kötődni kezd hozzá, ezért úgy dönt, hogy magával viszi. Bekeni a lányt a saját vérével, hogy elrejtse az Eleven illatát a többi zombi elől. 

Otthon a 747-es repülőjében szállásolja el a még mindig rettegő Julie-t.
Mialatt R próbálja élni a megszokott életét, immáron újdonsült feleségével és két örökbefogadott gyerekével, egyre többször látogat el a repülőben bújtatott lányhoz. Minél többet fogyaszt el Perry agyából, annál több emlékébe csöppen bele, és egy idő után úgy vágyik ezekre a képekre, mint egy drogfüggő a napi adagjára. És részben ez az oka annak, hogy egyre közelebb kerülnek Julie-val egymáshoz. Ám R felett mindvégig pallosként lebeg az a tény, hogy Julie nem maradhat vele örökké, vissza kell térnie a Stadionba... 

Érdekes volt végre egy férfi által írt pasi karakter szemével látni a világot, még akkor is, ha R nem teljesen emberi. Teljesen új megvilágításba helyezte a dolgokat, hisz egy nő/lány mindig is más oldalról szemléli a dolgokat.  Viszont Isaac Marion nem finomkodott, ha kellett, akkor az olvasó elé tárta a rideg valóságot, azt, hogy a zombik igenis aggyal és emberi testrészekkel táplálkoznak, legyen ez bármennyire gusztustalan, és nem azt nézik, hogy az áldozatuk milyen lelki válságokon megy keresztül. DE! Azt is szeretném leszögezni, hogy ez nem ment a történet rovására, nem lett az egész könyv egy öntudatlan csoportól álló, eszetlenül mészárlós sztori. Így a hölgyek is könnyű szívvel elolvashatják.
Már csak azért is, mert tűnjön bármilyen groteszknek is, de garantálom, hogy R minden női szívet megdobogtat, és egyenesen az álompasi listák élére repül. Rendkívül érdekes és nem egyszer szívbemarkolóan gyönyörű meglátásai, gondolatai vannak a világról és az emberiségről. És, ha ezeken egy kicsit elgondolkozunk, akkor magunk is rájövünk, hogy mennyire igazak is ezek az állítások.
Amit még roppant jó megoldásnak tartok az író részéről, hogy míg a történet elején számtalan humorosabb részt kapunk, addig bár a vége felé a történet komolysága kerül előtérbe, mégis képes volt olyan észrevétlenül belecsempészni egy-egy viccesebb mondatot, ami oldott a helyzet merevségén, kicsit fellazította azt.

Perry Kelvin

A zombik társadalma kifejezetten érdekes volt. Isaac Marion megtartotta a hétköznapi dolgokat, mint például az iskola, templom, vagy a házasság intézménye, ugyanakkor egyedivé is varázsolta azáltal, hogy olyan új tulajdonságokkal és szabályokkal ruházta fel, mint a véletlenszerűen odalökött zombigyerekek az újdonsült házaspárnak, vagy a meglepő Hogyan öljünk Elevent? tanórák. A házasságról nem is beszélve.
Ezzel szemben a Stadionban élő emberek, akikre még nem sújtott le a kor, mintha épp az ellenkezőjét csinálták volna. Igaz, náluk is voltak iskolák, ahol a holtakhoz hasonlóan ők is ölést tanultak, de mindvégig az volt az érzésem, hogy számukra nem volt már akkora jelentősége a templomoknak, házasságnak és a különféle kapcsolatoknak. Mindaz amibe a zombik még kapaszkodtak, egykori életük halvány másolata, itt már nem jelentett semmit.
Ezt bizonyítják Perry gondolatai is.
Érdekes, mert kivételesen előbb láttam a filmet, mint, hogy olvastam volna a könyvet, és ott kifejezetten rühelltem Perry-t, míg itt üde színfoltot jelentett, sőt még meg is kedveltem. Tetszett, hogy megismerhettük a múltját, hogy mi zajlott le benne, és, miért jutott el arra a pontra, hogy már nem akart életben maradni. És mindeközben még Julie-ról is rengeteg új dolgot tudtunk meg.

R és Julie

A karakterek mind-mind egyediek voltak. Julie esetében azt szerettem, hogy nem egy szőke cicababa, aki kesereg azért, hogy így alakult az élete, helyette egy nagyon talpraesett, akaraterős csaj, aki nem fél kiállni önmagáért, az elveiért és a szeretteiért. Vannak álmai, és nem törődik bele abba, ami van, mindig keresi a megoldást. Persze a kemény páncél mögött, egy megsebzett lélek is lakozik, neki is megvannak a lelki sebei, amiket igyekszik elrejteni a külvilág elől, és csak nagyon ritkán mutatja meg azokat. A legjobb példa az ő törékenységére a temetős jelenet.


Viszont R az egyértelmű kedvenc. Ő az, aki a legnagyobb fejlődésen megy keresztül. Míg a történet elején alig tud egy-két szótagot kinyögni, addig a cselekmények előrehaladtával egyre többet és többet présel ki magából, míg a végére már majdhogynem folyékonyan tud beszélni.
És, ha mindez nem lenne elég, akkor ott van az az aranyos naivitása, amivel a világot szemléli, a törődése Julie iránt, ahogy óvja és védi mindentől, a belső lelkifurdalása amiatt, hogy megölt valakit, aki egykor élt. Minden. A vállvonogatásai, a gyűjtögető szenvedélye és az önzetlensége. Hát kell ennél több?


Összességében tehát azt gondolom, hogy ez az a könyv, ami egyaránt megállja a helyét a fiúk és a lányok körében, mert mind a két csoport megtalálja benne azt, amire vágyik. Az öldöklős részek bár nem túl szépek, mégsem ízléstelenek, és a romantikus szál noha jelen van, mégsem az a fő mozgatórugó, és a legfontosabb: nem csöpögős!
Tele van értékes mondanivalóval, itt-ott fellazítva néhány viccel, izgalmas, kalandos és garantáltan letehetetlen!

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: R

   Kedvenc jelenet: az összes R és Julie jelenet

   Negatívum:-

   Borító: 5/5*

   Érdekesség: A fejezetek előtt különféle rajzok találhatóak - imádom!

Könyvek, amikre érdemes odafigyelni 2.

Úgy gondolom, napjainkban nagyon sok könyv kerül a boltok polcaira. Emiatt néha, akarva-akaratlanul is, de megesik, hogy elsiklunk egy-egy olyan történet felett, ami pedig igenis megérdemli, hogy elolvassuk. 

Ezért arra gondoltam, hogy időnként lesznek hasonló bejegyzések azokról a kötetekről, amik ebbe a kategóriába tartoznak.

Az első részben két ilyen könyvre hívtam fel a figyelmeteket, és most is ugyanennyivel jövök:

1.

Abbi Glines: Breathe 

Hazánkban a Maxim Kiadó gondozásában, a Dream válogatás sorozatán belül fog a boltok polcaira kerülni. Várhatóan idén ősszel.

És plusz jó hír, hogy egyenlőre úgy néz ki, ugyanezzel a csodaszép borítóval jelenik majd meg nálunk is.

Amit még érdemes tudni, hogy a Breathe a Sea Breeze (Parti szél) sorozat első része. De ebben az esetben a sorozatot úgy értsétek, mint a Tökéletes kémiánál vagy az Anna és a francia csóknál.

Fülszöveg:

Sadie White nem a helyi strand életmentő szolgálatát és még csak nem is az egyik belvárosi szalon kisegítőjének feladatát - amely az ő korában éppen ideálisnak mondható - választotta nyári diákmunkaként. Nem, ő terhes édesanyja helyett vállalja annak munkáját, aki gazdag családok nyári otthonainak háztartási alkalmazottja egy közeli szigeten.
Mikor a család megérkezik a nyaralásukra, Sadie meglepődve tapasztalja, hogy a ház tulajdonosa nem más, mint maga Jax Stone, a világ egyik legszexibb tini rocksztára. Ha Sadie nem azzal lenne elfoglalva, hogy édesanyjáról gondoskodik és a házat takarítja, akkor talán - ahogy azt mindenki tenné - odáig lenne azért, hogy egy rocksztárnak dolgozhat.

Habár Sadie nem dob hátast Jax hírnevétől, a fiúnak megtetszik a lány. Sadie minden vonása felkelti Jax érdeklődését, ugyanakkor ezt egyáltalán nem mutatja ki. A fiú életében sosem működtek a szerelmi kapcsolatok, és ugyan őrülten vágyik Sadie-re, úgy gondolja, a lány többet érdemel. Azonban a nyár végére Jax rájön, hogy a levegővétel sem megy Sadie nélkül.

(a fordításért köszönet Petrának)

És íme egy kis ízelítő, kedvfokozó videó is:

2.

Isaac Marion: Eleven testek

Kiadó: Libri
ISBN: 9789633100660
Oldalszám: 312 oldal
Megjelenés: Március 20.

Azok számára, akik már látták a Warm Bodies film előzetesét, nem kell bemutatnom Isaac Marion könyvét, ami a mozi alapjául szolgált.
És plusz jó hír, hogy hazánkban is bemutatásra kerül a film, mégpedig április 20-tól.

Fülszöveg:

Isaac Marion megírta a legváratlanabb romantikus történetet. Sose gondoltam, hogy ilyen szenvedélyesen érdekel majd egy zombi." – Stephenie Meyer, A Twilight-saga szerzője
R egy fiatal férfi. Éppen egzisztenciális válságban van – ő egy zombi. Keresztülverekszi magát a háborúban megsemmisült, összeomlott Amerikán, és az eszüket vesztett, éhes társai között mégis valami többre vágyik, mint vér és agyvelő. A többiekkel ellentétben ő tud beszélni – néhány felmordult szótagot ugyan, de a belső élete csupa mélység, csupa csoda és vágy. Nincsenek emlékei, nincsen személyisége, nincs pulzusa sem, de vannak álmai.
Ijesztő, vicces, és meglepően szívbemarkoló. Az Eleven testek arról szól, milyen élni, hogy milyen meghalni, és arról, hogy milyen az elmosódott határ a kettő között.
Amerikában minden nézőcsúcsot megdöntött a regényből készült film John Malkovich főszereplésével!

Ps.:Mind a két könyvről lesz értékelés, amint megjelentek és elolvastam őket :)

Szurovecz Kitti - Fényemberek 2.

Szurovecz Kitti: Fényemberek 2. - A fény árnyéka

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
ISBN: 9789632457024
Oldalszám: 444

Fülszöveg:

Egy lány, akiben tudatosul, hogy ő nem csak egy new yorki, szürke egérke, hanem egy természetfeletti lény. Egy lány, aki egyetlen döntésével képes megváltoztatni a világban a jó és rossz egyensúlyát. Egy lány, akinek kegyeiért az Égi Fény és az Örök Sötétség világa egyaránt küzd. Egy lány, akit egyik napról a másikra elhagy a szerelme… Jane Andrews összeomlik. Miközben próbálja megragasztani darabokra tört élete üvegcserepeit, egyik jel a másik után utal arra, hogy ami történt, nyomokban sem véletlen. Feltűnik valaki, akivel senki sem számolt…
„Az élőhalott magához láncolja azt, aki egykor szerette. Megbűvöli, így az áldozat nem vesz észre maga körül senki mást. A zombi pedig szépen, lassan, gyöngéden kiszívja a szerencsétlenből az éltető erőt. Az energiavámpír a világ legborzalmasabb teremtménye.”
Jane misztikus léte, a szerelmi élete, sorsának egésze összefonódik azzal, hogy a jó és rossz világában bekövetkező változás szükségszerű. Eljön, utolér, hiába menekül előle Fényember, Őrangyal, Pokolszolga vagy épp Halandó. Létezik-e olyan ügy, amiért Égiek és Sötétek képesek összefogni? Mindez kiderül a Fényemberek misztikus trilógia sodró, eseménydús, romantikus második részéből.

Saját véleményem: 
Sokáig filóztam azon, hogy megírjam-e erről a könyvről az őszinte véleményemet, mert tudom, hogy ezért még kaphatok hideget-meleget, de úgy gondolom, hogy azért is kezdtem el blogolni, hogy leírjam a saját véleményemet azokról a történetekről, amiket olvastam.

Chris

  Nekem sokakkal ellentétben tetszett a Fényemberek 1. része. Volt benne valami egyediség, új lények, új elképzelések. Meg persze nem kevés romantika. Ezzel szemben erre a második részre nem tudok jobb szót használni, mint azt, hogy MONTÁZS.
  Nagyon sok olyan szereplő van, akik más történetekből lehetnek ismerősek. Itt konkrétan a Twilight sagára célzok, na meg egy másik magyar szerző egyik szereplőjére. Ezenfelül rengeteg olyan cselekmény, tárgy, stb. is belekerült, amik szintén ismerősek lehetnek más történetekből. Számomra ez nagyon illúzióromboló volt.
  A történet elején még Chris és Jane a legnagyobb boldogságban élnek, körbelengi őket a szerelem rózsaszín fátyla. Jane suliba jár, Electránál dolgozik és készül a vizsgáira, emellett küzd az új képességeivel, amik Amphibia léte miatt kerülnek felszínre. Gyorsaság, fáradhatatlanság... stb. Chris úgyszintén dolgozik, egy színházban díszleteket készít. De folyamatosan azon kattognak, hogy nemsokára lejár az az 1 év, amit Astrid-tól kaptak, hogy nyugodtan éljenek. Chris és Jane egyszerre kezdik el hallani a Sors hangját, így a fiú számára egyre sürgetőbbé válik, hogy minél előbb találkozhasson rég nem látott családjával, és, hogy bemutathassa nekik Jane-t, aki eleinte ugyan vonakodik elmenni, de végül mégis rábólint a dologra. És itt kezdődnek a bonyodalmak, mert váratlanul megjelenik Chris egykori felesége, Keira (akit Jane és Chris nem mellesleg egész nyáron keresett, de végül nem találták meg sem őt, sem Adamet). A dolog pikantériája, hogy nem más viszi fel a hölgyeményt a Hopevalley házba, mint Chris nővére...
   Abban a percben, ahogy Chris megpillantja Keirát, elfelejti a Jane iránt érzett szerelmet, majd pár órával később ki is dobja a lányt.

Jane

  Onnantól kezdve Jane szenved, meginog a Sötétek felé, majd a Fényesek irányába is. Döntésképtelenné válik. Közben persze mind a két oldal megakarja nyerni magának az Amphibiát.
  Damian megbízza Matt-et, akiből már az első részben Pokolszolgát csinált, hogy állítsa maguk mellé Jane-t. Emiatt meghagyja Matt-ben a lány iránti érzéseit, akárcsak Jane apjában. Végül a két Pokolszolga együtt indul útra, hogy megnyerjék Jane-t, bár nem mindegyikük szeretné, ha valóban Sötétté válna a lány.
  Őszintén bevallom, hogy az első 8 fejezettől rosszul voltam. Chris totálisan papuccsá változott, Jane pedig úgy elszállt magától, mint egy lufi. Arról nem beszélve, hogy az egész annyira ragacsos lett, mint egy rózsaszín rágógumi. Egyedül Matt szemszöge tetszett, de sajnos ő is hitelét vesztette az állandó sírásával, hisz ki látott már főgonoszt állandóan sírni? Persze, tudom, miért volt szomorú, de bőven elég lett volna egyszer.
  Aztán a 9. fejezettől olvashatóvá vált, gördülékenyebb volt a történet és maga az írásmód is, egészen addig míg megtalálták az átjárót.
  A beharangozó alapján arra számítottam, hogy valóban több betekintést nyerünk a Szárnyasok világába, de ez kifulladt egy fejezetben, pedig én kíváncsi lettem volna rájuk. Számomra kicsit sokk volt a vízipipázó angyalok világa, bármennyire is megpróbálta Kitti szépen lefesteni a környezetet, nem illett bele a bulizó, pipázó angyalok képe.
  A következő sokk akkor ért, mikor kiderült, hogy Jane-nek vissza kell mennie a múltba, hogy megváltoztassa a jövőt... Sőt, hogy fokozzam a dolgokat, a múltban még egy repülő seprű is előkerül!
  Tele van az egész könyv logikátlan dolgokkal:

•  Az első részben Chris azt mondja, hogy van egy FIA (Adam), de a 2. részben már nem is a fia, csak mostohafia...    
• 1. rész végén Astrid 1 kerek évet ad nekik arra, hogy emberként éljenek, majd Chrisből újra Fényember válik. Viszont itt erről szó sincs. Itt mindvégig arról beszélnek, hogy ember marad...
• Zombi, aki vámpír, méghozzá energiavámpír? Na ne! Számomra teljesen más egy zombi, mit egy energiavámpír...
• A végére már-már majdnem Fényesekké váló Abraham és Matt

A másik dolog amit sajnos nem tudok szó nélkül hagyni: az  S.S. -es poénok. Lehet, hogy sokan nem tudják a valódi jelentését (én sem tudtam egészen addig, amíg fel nem világosítottak), de azért egy szerkesztő csak látta ezt nem?! Bár abból ítélve, hogy Victor néha Viktor...kétlem.

Most pedig jöjjenek a pozitívumok: 

• a vége egész jól sikerült, sőt a Helena rész nagyon megható lett
• Kitti írói stílusa rendkívül jó  
• a végén lévő utcai jelenet is nagyon jól sikerült
• Matt és Abraham, illetve Roxie

  Összességében azt kell mondanom, hogy nekem csalódás volt ez a könyv. Örültem, hogy Linette előtérbe került, de a többiek szinte eltűntek. 

  Az egésszel az a legnagyobb gond, hogy mindenki túl jó akar lenni, még a rosszak is, továbbá nagyon kiszámítható a történet.

Viszont senkit nem szeretnék eltántorítani tőle, mert attól, hogy nekem nem jött be, még sokaknak tetszhet.

Szereplők:

Jane: mindvégig idegesített, főként az elején

Chris: totális papucs vált belőle emberként, de remélem a 3. részre visszakapjuk a régi Chris-t. Viszont a múltban lévő Chris tetszett, ott önmaga volt.

Matt: őt nagyon kedveltem, az ő szemszögei felüdülést jelentettek

Linette (Alice): eddig ő volt a kedvencem, de erre a részre annyira megváltozott... fekete haj, vásárlási mánia, túlbuzgóság... viszont a történet végére kezdett megint az a Linette lenni, akit megszerettem...

Helena (Rosalie): az ő lénye annyira ismeretlen, rideg volt végig, de az utolsó Fényember jelenete nagyon jó lett

Alex (Jasper)

Nassar (Emmett)

Roxie: Üde színfolt, remélem megmarad olyannak, amilyen, egy tökös csajnak

Nolessel és Victor: nekem ők túl keveset szerepeltek, pedig ők jó negatív karakterek

Nolessel

Pontszám: 5/2 pont

Kedvenc szereplő: Roxie

Kedvenc jelenet: Helena áldozata

Negatívum: montázs

Borító: 5/5