Augusztus elsejével a Blogturné Klub egy különleges turnéra indul. Egy olyan könyvvel, amire talán nem is számítanátok. De ha velünk tartotok az 1850-as évek Amerikájának egy kis, zárt közösségének életét ismerhetitek meg és egy lány, Cadi szívbe markoló történetét. Cadiét, aki önmagát keresi a világban, ahol túl sok a rossz, túl sok a megbánás, túl sok a titok... és túl kevés a hit.
Kiadó: Harmat
ISBN: 9789632882260
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Erdélyi András
Fülszöveg:
Cadi Forbes, az élénk képzeletű tízéves kislány súlyos lelki traumát él át kishúga halála miatt. Saját magát okolja a tragédiáért, és fejébe veszi, hogy csakis úgy szabadulhat meg bűnétől, ha a tiltások ellenére felkeresi a hegyek közé száműzött remetét, a bűnevőt, és megkéri rá, hogy szabadítsa meg a vétkétől. A bűnevő nem kitalált személy, a valóságban is létezett a tizenkilencedik századi Angliában, Skóciában és Walesben olyan személy, akit a kisebb közösségek azért fizettek, hogy magára vállalja az elhunytak bűneit. A különös szokást a kivándorlók magukkal vitték Amerikába, és főként az Appalache-hegységben gyakorolták.
Francine Rivers regénye egy ilyen emigráns walesi közösségben játszódik, a Nagy Füstös-hegység vadregényes környezetében.
Francine Rivers regénye egy ilyen emigráns walesi közösségben játszódik, a Nagy Füstös-hegység vadregényes környezetében.
Saját véleményem:
Mialatt Cadi, nagymamája kérésére virágot szed, az idős asszony meghal. A tízéves kislány visszatérése után megrökönyödve konstatálja, mi történt szeretett nagymamájával. Ám nincs sok ideje szomorkodni, hisz az elhunytat elő kell készíteni a temetésre és az azt övező szertartásra.
Hagyományaik szerint, miután a temetőben összegyűlik mindenki, hogy végső búcsút vegyenek, a holttestet leterítik egy fehér kendővel és ételt, italt helyeznek rá, majd hátat fordítva várják, hogy felbukkanjon a hegyekben, magányosan élő bűnevő, aki ezek elfogyasztásával magához veszi az elhunyt összes bűnét. S noha Cadi lelkére kötik, hogy ne nézzen a bűnevő szemébe, a férfi hangja és gyönyörű imája annyira megbabonázza a kislányt, hogy egy pillanatra megfordul, tekintete pedig találkozik a bűnevőével.
Cadi ezek után fejébe veszi, hogy ha törik, ha szakad, előkeríti a férfit, és megkéri, vegye el az ő bűneit is, azt remélve, hogy a megtisztulással visszanyerheti anyja figyelmét és szeretetét. Keresés közben azonban megismerkedik egy titokzatos kislánnyal, Lilybettel, aki mindig megjelenik, ha Cadinak szüksége van rá.
Ám nem Cadi az egyetlen, aki a bűnevőt kutatja. Fagan Kai családja vétkeitől szeretne megszabadulni, s Cadival hamar társakká válnak a kaland során. Együtt olyan dolgokat élnek át, melyekre azelőtt legvadabb álmaikban sem gondoltak.
"A szomorúság tudja, hogy lemoshatatlan, enyhíteni sem lehet, megmard az idők végezetéig."
A könyv alapötlete zseniális. Rengeteg újdonság és lehetőség rejlik a bűnevőben, engem is ő fogott meg. Hisz gondoljunk csak bele, mennyire izgalmas egy, a társadalomtól elszigetelődve élő személy, aki megeszi az elhunytak bűnét! Számomra a tengernyi rejtély, megfűszerezve magával a valós legendával, bőven elegendő volt ahhoz, hogy tudni akarjam, mit is tartogathat ennek az embernek a története.
Bevallom, rengeteg lehetőség megfordult a fejemben, de hogy az, amit végül kaptam, benne volt-e? Nem. Viszont kellemes meglepetésként ért.
Az írónő szépen felépítette a Bűnevő személyét és múltját, miközben hű maradt a legendákhoz. Kellően adagolta az információkat, jó időben elejtve ezt-azt, ami által folyamatosan fent tudta tartani az érdeklődésemet.
A Bűnevő egy igazán szerethető figura, akit ugyanakkor nehéz kiismerni. Noha a cselekmények előrehaladtával mind többet és többet kapunk belőle, teljesen sosem érthetjük meg az érzéseit. Legfeljebb az adott pillanatban tanúsított reakcióját láthatjuk. Én a magam részéről rettentően kíváncsi lennék egy regényre, vagy novellára, ami az ő szemszögéből íródott. Nem csak a történetét szeretném megismerni, hanem az embert is, aki emögött rejlik.
"Létezik olyan fájdalom, amely túlságosan mélyre hatol."
Ezzel szemben a könyv többi része megosztó lehet, mivel fontos alapköve a keresztény hit, ezen belül is Jézus és az Úr szeretete.
Eleinte, amíg megismerjük a szereplőket, az ő közösségüket, szabályaikat, életüket, és a bűneitől megszabadulni vágyó kislány kalandjait és elszántságát, még nem is annyira, de miután a folyó mentén felbukkan egy idegen férfi, aki Isten emberének mondja magát, és naphosszat a Megváltóról beszél - akár hallja valaki, akár nem -, hangsúlyossá válik; vízbe cseppentett tintaként terjed szét.
Kezdetben kicsit soknak éreztem a dolgot, de aztán valami megváltozott - függetlenül attól, hogy vallásos vagyok, vagy sem -, és csak sodródtam az árral. Azt hiszem, az a kulcs, hogy hittől függetlenül meg kell ragadni a sorok között megbúvó tanulságot, és ha ez megvan, rájövünk, mennyire kikerekíti a sztorit. Nem kötelező hinni benne, elég ha elfogadjuk.
Szerintem egyébként kifejezetten jót tett Isten emberének jelenléte, határozottan felpörgette a lassabb folyású eseményeket. Onnantól kezdve pedig, hogy Cadi erőt vesz magán, és megteszi azt a bizonyos sorsdöntő lépést, egész lavinát indít el. Rengeteg gyomorforgató, vagy éppen megható titok kerül napvilágra.
És ami mellett nem mehetek el szó nélkül, az a táj. Gyönyörű és vadregényes!
Mindent egybevetve leginkább az érettebb lelkületű, szellemiségű olvasóknak ajánlanám Az utolsó bűnevőt, akiket nem zavar a sok vallási monológ, viszont kíváncsiak egy valóságon alapuló legendára. Illetve azok számára is ajánlom, akik szeretik a természetet, a gyönyörű tájakat, leírásokat, vagy a nomád életmódot. (A történetet egyébként az Örök kalandhoz tudnám hasonlítani, érzésre mindenképpen.) Bennem mindössze egyetlen kérdés maradt: miért Katrina Anice?
Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Bűnevő, Cadi, Elda néni, Bletsung
Kedvenc jelenet: az indiánok, és a bűnevő múltja
Negatívum: Cadi anyukája, Fia és Brogan Kai
Borító: 5/5 
Könyv vs. film
A készítők lenyűgöző részletességgel nyúltak a regényhez, kezdetben pont olyan a film, mint a könyv (Cadi bátyját leszámítva, mert ő kimaradt). Talán kicsit túlságosan is.
Egyrészt remek dolog, hogy minden pont úgy jelenik meg előttünk vizuálisan, mint képzeletben, másrészt viszont nagyon hamar unalmassá, és kissé vontatottá válik. Például Cadi nagymamájának temetése a 110 perces filmből 15 (!) percet ölel fel. Ezalatt a néző akarva-akaratlanul elkalandozik másfele, arról nem beszélve, hogy értékes játékidőt von el a főbb eseményektől.
Az első, kb. 1 óra után a stáb is rájöhetett, hogy hoppá, a mi időnk is véges, és lényegében még sehol nem járunk, mert hirtelen óriási léptekben, fontos dolgokat kihagyva, megmásítva darálták le a fennmaradó részt, ami őszintén szólva a leglényegesebb és legizgalmasabb lett volna. Ha nem ismertem volna a könyvet, akkor csak kapkodtam volna a fejemet, hogy most mi van? Néha érthetetlenül történtek dolgok.
Becsületükre legyen mondva, megkísérelték a minimumra szorítani a vallási részt, hogy azok számára is emészthető legyen, akik nem hívők, ám itt mutatkozott meg, hogy Jézus tetteinek feltárása bizony nélkülözhetetlen ennél a sztorinál. Nélküle Cadi, Fagan és a Bűnevő bizonyos cselekedetei is értelmüket vesztették.
Ami a szereplőket illeti, mindegyikük szerethető, és megfelelően lettek kiválasztva a karakterekhez. Liana tökéletes Cadi volt. Átérezte a szeretetéhes, bűntudattal küzdő lány minden vágyát, fájdalmát, és emellett tökéletesen hozta a talpraesett, céltudatos, nyitott szívű kislányt. Fagan, Bletsung, Elda néni, Brogan Kai, és Cadi szülei dettó. Sőt még Isten embere is. Akivel viszont nem tudtam napirendre térni, az a Bűnevő volt.
A színészt iszonyatosan szimpatikus pasinak tartom, aki kinézetre tökéletes lett volna, de rettenetesen túljátszotta a szerepét. A könyvben lévő bűnevő egy szelíd, jólelkű férfi volt, aki beletörődve a sorsába, végezte a munkáját, amire kiválasztották. A filmbeli viszont elég agresszív és mogorva lett, plusz és úgy evett, ivott, mintha legalábbis hónapok óta nem jutott volna élelemhez. És az, hogy az ő megvilágosodását teljesen kivágták... érthetetlen.
Összességében nem rossz film, de nem is jó. A könyv ismerete nélkül elnagyolt, érthetetlen. A színészi játékok mellett, 3 pozitívuma van: meseszép tájak, az indiánok története, és egy plusz dolog, ami extra infó a könyvhöz, de sok dolgot megmagyaráz: Lilybet és a neve. Lilybet rejtélyes figura, és nincs konkrétan megmagyarázva, ki is ő. Teljesen az olvasó/néző fantáziájára van bízva, hogy egy angyal, vagy Cadi kitalációja. Viszont ez a filmbeli mondat sokat segíthet: "Little bit of Heaven (A menny kis darabja)" - mondjátok ki angolul. Ugye, mennyire hasonlít a Lilybetre?
Nézzetek be a többi állomásra is
08/01 Deszy könyvajánlója - Könyvelőzetes
08/04 Napi falat - Trailer
08/07 Kelly Lupi olvas - Bűnevők
08/10 Dreamworld - Könyv vs. film
