A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Colleen Hoover világsikerű regénye, a Maybe Someday - Egy nap talán, melyhez Griffin Peterson saját dalokat is írt. A Blogturné klub nyolc bloggere ennek örömére bemutatja Sydney és Ridge dallamokon és szövegeken átívelő, szenvedélyes történetét barátságról, megcsalásról, szerelemről és zenéről.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet, annak főszereplőit, Griffin Petersont, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét.
Kiadó: Könyvmolykézpő Kiadó
ISBN: 9789633999387
Oldalszám: 392oldal
Fordító: Barthó Eszter
Fülszöveg:
A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább.
Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra.
Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.
Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra.
Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.
Saját véleményem:
Negyvennégy betű, ami elvarázsol, szerelembe ejt, darabokra tör, megtanít érezni, lélegezni és élni. Negyvennégy betű mégis kevés ahhoz, hogy akár csak megközelítőleg is átadjam nektek mindazt, amit a Maybe Someday adni tud. Dobálózhatnék olyan szavakkal, mint a legjobb, elképesztő, gyönyörű, lélegzetelállító, mi több, felsorolhatnám az összes szinonimájukat is, de akkor sem járnék közelebb az igazsághoz.
Nehéz erről a történetről beszélni.
Colleen Hoover neve önmagában elegendő garancia, ha valaki szívmegszakadós, lenyűgöző, érzelmes, de életszagú New Adultra vágyik. Mégis... a Maybe Somedayre már azelőtt kíváncsi voltam, hogy istennőmmé avattam volna Colleent. Tudat alatt éreztem, hogy ez lesz A KÖNYV. Az én könyvem. És így is lett.
Annyi és olyan mély, intenzív érzelem áradt a lapokból, hogy jómagam is túlcsordultam. Akadtak pillanatok, amikor úgy éreztem, muszáj letennem és mást csinálnom, különben kipukkadok. Ridge és Sidney érzelmei elhatalmasodtak rajtam. Bennem. Eggyé váltam velük. Sírtam, dühöngtem, nevettem, szerettem, szerelembe és kétségbe estem, amikor ők. Mintha elmosódtak volna a határok, én pedig elfelejtettem volna, hol kezdődnek ők, és hol végződöm én.
Egyszer, régen, a Hopeless bejegyzésemben azt írtam Colleenról, "eljut az olvasó szívéig mindaz, amit mondani szeretne"; a Maybe Someday esetében ez hatványozottan igaz. Igaz a valós életre kivetíthető dolgokra, igaz a lelki folyamatokra, és igaz a karaktereire is.
Ridge, Sid, és a többiek olyan hétköznapi helyzeteket tapasztalnak meg, s járnak körbe, ami bárkivel megtörténhet, legyen szó szerelmi háromszögről, megcsalásról, barátságról, hűségről, vagy azokról a dolgokról, amikről nem beszélhetek. Netán siketségről. Vagy, ha már itt tartunk, a zene erejéről.
A legjobb mégis az, hogy Colleen nem a szokványos módon boncolgatja a fentebb említett témákat. Vegyük például a megcsalás-szerelmi háromszög problémáját. Normális esetben, az ember felháborodik a hűtlenségtől, senki nem szeretne Tori vagy Hunter lenni, és hát valljuk be, a háromszög témaköre is irreális és taszító hatású. Jómagam Johnny Depp "Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba" nézeteit vallom. Ebből kifolyólag soha nem sikerült még megértenem az ilyen problémáktól szenvedő karaktereket. Itt viszont nem csupán megértettem, de át is éreztem a helyzetüket (miközben dühöngtem egy sort Colleen és az élet igazságtalansága miatt). Colleennak - és általa szereplőinek - sikerült olyan megfogalmazásban tálalnia ezt a lehetetlen állapotot, ami rengeteg választ adott a kényes körülményekre. Hisz előfordulhatnak helyzetek, amikor lehetetlen választani vagy haragudni, amikor az életen és az időponton kívül nincs más hibás.
Számomra ez volt a legszebb része a történetnek. Minden lappal kicsit belehaltam, miközben reménytelenül vártam az "egy nap talán"-t, és fogalmam sem volt, kiért szorítsak jobban. Persze ehhez kellett három értelmes, aranyos, kedves, lüke, barátságos, okos karakter. Plusz egy Warren.Gőzöm sincs, mi a titka drága írónőnknek, de minden egyes könyvében olyan erős kémiát teremt főszereplői között, hogy épp csak nem lobbannak lángra a lapok. Ráadásul mindehhez alig van szüksége/szükségük testi érintkezésre. Nem hittem volna, hogy valaha képes lesz überelni Holder és Sky csókmentes randiját, de örömmel jelentem, sikerült. Hajjaj, de még mennyire!
A zene, a hangok, a hallás, a szavak, a gondolatok, valamint az érzések egyvelege egészen új, különleges szintre emelik a vonzalom, szerelem és a szenvedély trióját. A Maybe Someday tehát ilyen szempontból (is) felfokozottabb. Pusztán emiatt megéri elolvasni.
Ezer okot tudnék felsorolni, miért szerettem, és miért ajánlom nektek az Egy nap talánt, kezdve a Zene és szöveg típusú alaptól, Ridge-en át (aki nem mellesleg jobb, mint Will Cooper és Holder összegyúrva) a szívatásokig, de nem teszem. Nem teszem, mert nem ez, vagy a rövid ismertető a lényeg, hanem, ami benne van: a lélek. A sok-sok apró mozzanat, gondolat, szó, érzés teszi azzá, ami.
Egyetlen nevet kell még megemlítenem, aki legalább akkora részben hozzájárult a "lélekhez", mint maga a szerző, ez pedig nem más, mint Griffin Peterson, a tehetséges zenész, aki életre keltette az egészet a dalaival. Nem mindennapi élmény, hogy a szereplők által megalkotott dalokat utána mi magunk is meghallgathatjuk. Sőt! A legjobb értelemben borzongató. (Ha rám hallgattok, nem estek neki egyszerre az egésznek, hanem abban az ütemben veszitek őket sorra, ahogy a regényben elkészülnek.)
Szóval: Maybe Someday-t mindenkinek!
Pontszám: 5/5****
Kedvenc szereplő: Ridge, Sidney,
Kedvenc jelenet: a dalszövegírások, az, amikor Ridge hallgatta Sid éneklését az ágyban, Ridge hangja + Griffin Peterson dalai
Negatívum: sajnálom, hogy Ridge nem ül az ágyamon a gitáromat pengetve
Borító: 5/5Sorozat: Egy nap talán első része, de teljes mértékben önálló könyv
Könyv trailer
Nyereményjáték
Játékunk során a zenéé és a jelnyelvé lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy képet, rajta egy dal címével és annak előadójával, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megfejteni őket, és a helyes megoldást beírni a rafflecopter megfelelő sorába (pl.: Avril Lavigne: Bad Girl). Ha segítségre lenne szükségetek, a www.blogturneklub.com oldalon találtok egy daktil abc-t.Ahhoz viszont, hogy tiétek legyen a kiadó által felajánlott három nyereménypéldány egyike, mind a nyolc állomást teljesítenetek kell!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.
Nézzetek be a többi állomásra is
04/11 Deszy könyvajánlója
04/12 MFKata gondolatai
04/13 Könyvvilág
04/14 CBooks
04/16 Sorok Között
04/17 Kristina blogja
04/18 Dreamworld
