Liz Braswell - Vár rám a föld

A Manó Könyvek jóvoltából megjelent a Vár rám a föld. c. regény, ami a Sorsfordító történetek sorozat legújabb tagja. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják, mi történt volna akkor, ha a földi hatalom Ursulához kerül, Ariel pedig a tengerek néma királynőjévé válik apja meggyilkolását követően.
Tarts velünk, kövesd a turné állomásait és nyerd meg a kiadó által felajánlott könyv egy példányát!

 

 

Liz Braswell: Vár rám a föld

 

Kiadó: Manó Könyvek

ISBN:
Oldalszám: 504 oldal

Fordító: Herman Alexandra

Fülszöveg:

Öt év telt el, mióta a gonosz Ursula legyőzte a kis hableányt... és elvette Triton király életét. Ariel most Atlantica néma királynője, Ursula pedig Eric herceg királyságát vezeti a szárazföldön. Amikor azonban Ariel rájön, hogy az apja talán még mindig életben van, visszatér egy olyan világba, amiről azt gondolta, sosem látja többé - és ezzel együtt esélye nyílik rá, hogy a hercegét is viszontlássa.
Ariel hamarosan megtudja, hogy Ursula mindent megtesz, hogy a lehető legnagyobb mértékben kihasználja hercegnői pozícióját: összeesküvéseket szervez, ármánykodik, és nyílt háborúkat indít a szomszédos királyságok ellen. Amikor pedig az álcázott tengeri boszorkány tudomást szerez Ariel felbukkanásáról, azzal fenyegetőzik, hogy mind a vízalatti, mint a szárazföldi világot elpusztítja. Vajon képes lesz Ariel megbuktatni a gyilkos gonosztevőt, akinek eltökélt szándéka, hogy elpusztítsa az otthonát, és a világot, amelynek egykor mindennél jobban szeretett volna a részévé válni?
Ez a történet a hatalomról, a szerelemről, és egy hableány harcáról szól, aki mindent megtesz azért, hogy visszaszerezze a hangját.

Saját véleményem:

Liz Braswell munkásságával némileg hadilábon állok, de minthogy A kis hableányt gyerekkoromban rongyosra néztem, egy percig sem volt kérdés, hogy olvasni akarom-e a Vár rám a földet.

"Semmit sem kaphatsz anélkül, hogy adnál valamit cserébe. Az természetellenes lenne, és szembemenne a dolgok rendjével."

A történet öt évvel az általunk is ismert események után játszódik, annyi különbséggel - vagy talán nevezzük inkább csavarnak -, hogy Ariel és Eric alul maradt az Ursulával vívott harcban. És hogy mit is jelent ez pontosan mesénkre nézve? Nos azt, hogy a tengeri boszorkány Vanessaként, s immár Eric herceg feleségeként uralkodik, háborúkat szít, nyomorgatja a népet, míg férje álom mámorban tengődve színdarabokat ír (a kis hableány eredeti, Disney-féle történetét). Eközben Ariel pedig Atlantica királynőjeként éli életét abban a hiszemben, hogy apja halott. És itt jön az újabb fordulat, a történet tulajdonképpeni beindítója: Hablaty és az unokája egy véletlennek köszönhetően megtudja, hogy egy aprócska fiolába zárva ugyan, de Triton király él. Ariel számára tehát adott a remény Ursula legyőzésére, Eric visszaszerzésére és a happy end beteljesítésére.

Ez a történet tehát tulajdonképpen két királynő összecsapását mutatja be: az immár sokkal érettebb, leckét megtanuló Ariel feszül össze a hatalommániás, velejéig romlott Ursulával, míg Eric elvegetál a maga kis papucs módján. Merthogy Ericet sikerült a mesénél is jobban alulpozícionálni, és olyan szinten életképtelen karakterré tenni, mint egy tengeri moszat. Sajnálom, mert maga az eredeti mese sem bánt túl kedvesen vele, noha a film némit javított ezen. No, de mint írtam, a fókusz a két uralkodói státuszba került nőn van. Ám míg Ursula megmaradt ugyanannak a hatalomra vágyó, pusztítást és mások sanyargatását élvező boszorkánynak, addig a szeleburdi, álmokat kergető hableány érett nővé fejlődött - megtartva karaktere esszenciáját. Az, hogy Ariel, a mindig is emberek közé vágyó lány, apja vélt halála után kénytelen volt átvenni a trónt, előnyére vált. Kifejezetten izgalmas látni, hogy meggondolatlan tiniből mennyire érett nővé cseperedett, olyanná, akit a szerelem jóval kevésbé vakít el. Vagyis, fogalmazzunk inkább úgy, hogy immár jobban átgondolja tetteit. És erre bizony szükség is van, hisz immár nem csak Atlantica és a vízi világ sorsa múlik azon, mit tesz, hanem az embereké is. Ariel pedig mindig is szívén viselte a szárazföldiek sorsát, ami ezúttal sincs másként. A nép pedig éhezik, megviselte és megtizedelte soraikat a Vanessa által indított háborúzás. 

Úgy gondolom, Liz Braswell az az író, aki remek ötletekkel rendelkezik, de a megvalósításnál valahogy el-, vagy legalábbis szétcsúsznak a dolgok. Legtöbb esetben szeretne erős női hősöket kreálni, csakhogy ezt vagy saját, vagy más karakterek kárán teszi. Ebben az esetben Ericén, akiről én nem is szeretnék több szót ejteni, mert borzalmas lett szegénykém. De talán ennél is fontosabb tisztázni, hogy az írói képességei közepesek. És ez bizony nagyon nagy kár, mert bár a Vár rám a föld így, ebben a formában is érdekfeszítő és kifejezetten érdekes módon nyúl az eredeti alaphoz, jól csavargatja annak szálait, de épp emiatt annyi, de annyi potenciál lett volna még benne! Persze ettől függetlenül is aranyos, izgalmas olvasmány, ami meg fogja melengetni a meserajongók szívét - már csak a kikacsintások és kedvenc állatkáink narratívái miatt is. Arielről nem is beszélve.
Mindent egybevéve úgy vélem, a történetnek vannak kifejezetten erős aspektusai, de akadnak gyengébb pontok is. Viszont, ha extra érdekességként és nosztalgiaként tekintünk rá, akkor kellemes élményeket tartogathat akár egy borongós vagy napsütéses délutánon is, amikor szeretnénk újra visszarepülni gyerekkorunkba.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Ariel és az állatszereplők

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: Eric

Borító: 5/5
Sorozat: Sorsfordító történetek #8, önálló kötet

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek A kis hableány Disney mese állatszereplőit. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a karakter nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/15 Szembetűnő
10/16 Csak olvass!
10/18 Utószó
10/20 Dreamworld

Natasha Bowen - A mély dala

Natasha Bowen nagysikerű debütáló regényét a sellők és afrika iránti szenvedélye ihlette.
Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mi történik Simidelével, a fiatal hableánnyal, aki megmenti egy fiú életét annak ellenére, hogy a kötelessége lenne begyűjtenie a lelkét minden tengerbe veszőnek. Most se felejtsetek el játszani, ugyanis a turné végén megnyerhetitek a Maxim kiadó által felajánlott nyereménypéldányt a könyvből!

 

 

Natasha Bowen: A mély dala

 

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789634995432
Oldalszám: 368 oldal

Fordító: Szujer Orsolya

Fülszöveg:

Túlélni.
Szolgálni.
Megmenteni a szeretteit.
Simi egykoron imádkozott az istenekhez. Most azonban Mami Wataként – hableányként –szolgálja őket azáltal, hogy összegyűjti azoknak a lelkét, akiket a tengerben ért a halál, majd megáldja útjukat hazafelé. A baj akkor kezdődik, amikor egy még életben lévő fiút taszítanak a tengerbe. Ekkor ugyanis Simi megszeg egy ősi törvényt, és megteszi az elképzelhetetlent: megmenti a fiú életét. Jól tudja, hogy büntetés vár mindazokra, akik ellenszegülnek az istenek akaratának. Hogy megvédhesse a többi Mami Watát az istenek dühétől, fel kell keresnie a Legfelsőbb Alkotót, hogy a bocsánatáért esedezzen. A dolgok azonban egyre bonyolódnak. Ott van a fiú, akit megmentett; ő többet tud, mint amennyit illene. És ott van még valami. Valami, ami árnyékként követi Simit, és ami örömét lelné a bukásában… Minden irányból veszély leselkedik Simire, és ahogy közeledik a céljához, bosszúszomjas istenekkel, álnok vidékekkel és legendás lényekkel kell szembenéznie. Mert ha elbukik, azzal nemcsak a Mami Waták sorsát teszi kockára, hanem az általa ismert világét is.

Saját véleményem:

Natasha Bowen debütáló regényét akár egy A kis hableány retellingnek is nevezheznénk, de az az igazság, hogy jóval több annál. Noha a szerző bevallottan rajong az Andersen-féle verzióért (ami megmutatkozik könyvében is), A mély dalában afrikai mítoszok, történelem és fikció keveredik egymással. 

A történet a tizenötödik század közepén játszódik, amikor is a portugálok nyugat-afrikai embereket kezdtek el előbb elrabolni, majd megvásárolni, hogy aztán elvigyék őket Európába vagy a kolonizált szigetekre. A történelemhez azonban társul egy mítosz is, miszerint Yemoja (afrikai istenség) követte azokat, akiket elsőként elragadtak a nyugat-afrikai partokról és rabszolgasorba kényszerítettek, s miután halálukat lelték, hazavitte lelküket. A szerző pedig mindezt tovább gondolva csavart egyet a mítoszon, s eljátszott azzal a gondolattal, hogy mi van akkor, ha Yemoja, a mindenség anyja teremt maga mellé hét Mami Watát (emberré változó színesbőrű hableányt), hogy segítsék munkáját.

"A múltat nem változtathatjuk meg, mindössze csak tanulhatunk belőle. Ami ezután történik, az csakis rajtad áll."

A mély dala hősnője, Simidele (akinek a neve azt jelenti, kövess haza) is egy ilyen hableány. Az a feladata, hogy összegyűjtse a tengerbe fulladt rabszolgák lelkét, s a hetedik napon Yemoja áldását kérve biztosítsa számukra az áldott hazatérést - vagy, ha úgy tetszik, a megbékélést. Simi viszont még viszonylag friss, néhány hónapos hableány, halála előtti, emberi életének homályos emlékei sokszor be-bevillannak számára. Társaitól eltérően vágyik az emberi létre, ekképp jobban is kötődik az emberekhez. Amennyire csak lehetséges, feszegeti új élete határait, ami egy ponton bizony komoly bajba sodorja, ugyanis a szabályok ellenére megmenti a Kola nevű fiú életét, ami nem csak rájuk nézvést jelent fenyegetést, hanem társaira és teremtőjükre is. Simi számára egyetlen megoldás marad, mégpedig az, ha a legfőbb istentől kér bocsánatot. Csakhogy ahhoz, hogy ezt megtehesse, előbb meg kell szereznie néhány különleges gyűrűt, majd kiállni egy sor próbatételt, melyek során istenek, fejtörők és legendás lények nehezítik útját. 

Roppant különleges és egyedülálló történet ez, olyan, ami líraiságával elvarázsolja olvasóját, miközben ezer más módon is hatással van rá. Egyedisége egyértelműen a nyugat-afrikai vonalnak, illetve az afrikai mitológiának és történelemnek köszönhető. Ahogy Natasha Bowen is kitér rá a könyv végén, szeretünk Afrikára és az afrikai kultúrára primitívként gondolni, holott sokkal ősibb, tudományosabb, varázslatosabb és szövevényesebb, mint hinnénk. A mély dala viszont lehetőséget ad arra, hogy megismerjük ezt az idegen, ugyanakkor egzotikus kultúrát, annak isteneit, teremtményeit és nagyságát. Már csak azért is, mert Simiék útja tele van kalanddal: a szenegáli tündérektől kezdve, az afrikai unikornison át, egészen a Ninki Nanka folyami szörnyig mindenféle afrikai lény képviselteti magát, nem is beszélve a különféle istenekről, vagyis az orisákról, akik jócskán megbolygatják a dolgokat. Izgalmas, kalandos, rejtélyekkel teli utazás ez, ami ugyanakkor nagyon festői is. A szerző gyönyörűen ír, szavakkal fest, ami egy olyan egzotikus történet esetében, amiben a szárazföldi és tengeri világ is jelentős szerepet játszik, elhanyagolhatatlan. Natasha Bowen leírásai viszont élnek, lüktetnek, leomlasztják az olvasó körüli világot, hogy a helyére egy sokkal varázslatosabb, pulzálóbb kerülhessen. 

De nem a hangulatteremtés és a mitológiai háttér az egyetlen, ami miatt különleges lesz ez a történet, ugyanis A mély dala hősnője legalább annyira hangsúlyos szereppel bír.

Kifejezetten a történet előnyére vált, hogy a hableányok itt nem mint csábító, gyilkoló lények jelennek meg, hanem segítőként. Céljuk így sokkalta magasztosabb, mégis ott vannak a szabályok, amik határvonalat húznak köztük és az emberek között. És ebbe az alapba jön a Disney mesékből is jól ismert arieli figura, a rebellis hableány, aki vágyik az emberi életre, s a tiltás ellenére is szembeszegül teremtője parancsával. Simi mégis több, pontosabban másabb, mint Ariel, hisz van egy régi, emberi élete, amiből folyamatosan kapunk infómorzsákat, és ami mélységet ad vágyainak. Gondoljatok csak bele, milyen lehet az, ha egyik napról a másikra megfosztanak addigi életetektől, elvesztitek jóformán az összes emléketeket, vagy legalábbis nem tudjátok megfogni őket, miközben arra kényszerítenek, hogy egy egészen más formában, másfajta céllal létezzetek. És pontosan ez a fajta vágyódás teszi annyira szerethetővé Simit. Mondhatni, a szerző kiköszörülte a Disney által ejtett csorbát és mélységet adott a karakternek, miközben persze egyedivé is varázsolta. 

Mindent egybevetve, A mély dala egy igazán különleges történet, amiben egyszerre keveredik mitológia, fikció és történelem, és ami egyszerre pergő, mégis lírai. Ha szeretitek az egyedi, rejtélyekkel, kalandokkal, feladatokkal teli történelmi fantasyket, és nyitottak vagytok egy, számunkra még kevésbé ismert kultúrára, akkor szívből ajánlom. Külön kuriózum, hogy többé-kevésbé a vége is kétféleképpen kezelhető, attól függően, hogy a lelkünk a Disney vagy az Andersen-féle A kis hableány felé húz. Némi szájhuzogatással akár önálló kötetként is elkönyvelhető, de természetesen létezik folytatása, amire én személy szerint egy ilyen befejezés után nagyon kíváncsi vagyok! Már csak azért is, mert A mély dala inkább a kultúrára és egyéb eseményekre fókuszál romantika helyett, míg a folytatás érezhetően inkább arra épít majd. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Simi

Kedvenc jelenet: a vége

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: A mély dala #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A Maxim kiadó elérhetővé tette a könyv beleolvasóját, amely alapján válaszolnotok kell az állomásokon kihelyezett kérdésekre. Minden helyes válasz egy újabb esély a virtuális kalapban!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Mikor lehet Yemoját megidézni?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/28 Kelly és Lupi olvas
01/05 Hagyjatok! Olvasok!
01/12 Dreamworld

Anna Banks - Nemezis

A Maxim kiadó jóvoltából megjelenik Anna Banks másik sorozatának nyitó kötete, a Nemezis.
Tartsatok velünk a hat állomásos blogturnéra, ahol számos érdekesség mellett tiétek lehet a könyv egyik példánya!

Anna Banks: Nemezis - A szeretett ellenség

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617770
Oldalszám: 352 oldal
Fordító: Stier Ágnes

Fülszöveg:

Serubeli Sepora hercegnő az utolsó Kovács az öt királyságban. A spektórium, amit alkot, mindenkinek energiát ad, de apja most módot lelt rá, hogy fegyverré tegye, és mivel feltett szándéka, hogy háborúba kezd, a lánynak menekülnie kell előle. Az ellenséges vonalakon át Theoria királyságába menekül, de terve, hogy rejtőzködik, kudarcba fullad, amikor elfogják és az ifjú király szolgálatába kerül.
Tarik csak most vette át Theoria irányítását, és szembe kell néznie az országában dúló pestissel, ami polgárait tizedeli. Egy akadékoskodó szolgára van legkevésbé szüksége, aki a figyelmét szeretné felhívni magára. De Sepora hercegnőt nem lehet levegőnek nézni. Amikor ők ketten végre szemtől-szembe találkoznak, valószínűtlen kapocs alakul ki köztük, ami úgy bonyolítja meg az életüket, ahogy azt egyikük sem képzelte volna.
Sepora képessége megmentheti Tarik királyságát a csendes pestistől. De megbízhat nemezise iránt érzett erősödő érzéseiben, vagy minden áron rejtse el, mire képes?

Saját véleményem:

A borítóval már a külföldi megjelenés idején szerelembe estem, ekképp nem győzök elég hálás lenni a Maxim kiadónak, hogy megtartották. Gyönyörű, figyelemfelkeltő. Ha nem ismertem volna Anna Banks munkásságát, általa akkor is késztetést éreztem volna, hogy elmerüljek a Nemezis világában, amiben bár fel-felbukkannak a szerző sajátos jellemzői, mégis nagyon más, mint a Szirénia öröksége trilógia. Érettebb, kiforrottabb, összetettebb. Olyannyira, hogy már rögtön az első oldalakon félelmetes mennyiségű információ zúdul az olvasó nyakába.
Némileg meg is torpantam, miközben az agytekervényeim sípolva-gőzölve igyekeztek feldolgozni és helyre kattintani mindent, amit láttam, olvastam. Legfőképpen az ilyen-olyan rangok, titulusok adták fel a leckét, de aztán azokat rövid úton el is engedtem, ami meglehetősen jó döntésnek bizonyult. Szóval, ha belevágtok a Nemezisbe (amit csak ajánlani tudok), ne görcsöljetek rá, ne próbáljátok kibogozni, miután a felesleges infók elkopnak, a lényeg megfelelő helyen és időben összeáll. Nem is akármilyen sztorivá!

A történetet ezúttal is váltott szemszögekből ismerhetjük meg. Az egyik szálért Sepora hercegnő felelős, aki különleges Kovács képessége miatt (kezeiből spektórium folyik, ami ritka, ámde annál keresettebb anyag a királyságokban) úgy dönt, megszökik apjától, ugyanis a király a többi királyság leigázására készül, lányát pedig, mint valami rabszolgát, fegyverek kovácsolására kényszeríti. Csakhogy Sepora nem kíván rabként, s gyilkosként élni, ezért az egyik ellenséges birodalomba, Theoriába szökik, ahol előbb elrabolják, majd eladják, hogy aztán a fáraó palotájában kössön ki.
Sepora igazán különleges, példaértékű hősnő. Nem hagyja eltiporni, alárendelni magát egyetlen férfi - vagy ha már itt tartunk -, uralkodó akaratának sem. Egyetlen percre sem inog meg, a cél mindig tiszta előtte, s történjék bármi, kitart az elvei mellett. Makacssága pedig nem kevés merészséggel, tettvággyal és hűséggel párosul.
Karakterének extra színezetet ad származásából, valamint nézeteiből adódó különbözősége, mely az új királyság szabályrendszerében meglehetősen vérlázítónak bizonyul, s számtalan galibát okoz körülötte. De azt hiszem, legtöbben mégis inkább rendíthetetlenségéért fogják szeretni. Sepora nem tipikus hősnő, érzelmei dacára képes tiszta fejjel, racionálisan gondolkozni.
Ennek köszönhetően Anna Banks rengetegszer másfelé terelte az eseményeket, kikerülve a sablonlépéseket, olyan irányba vezetve az eseményeket, melyek igencsak érdekes szituációkat kínálnak a jövőre nézve...

No, de ne szaladjunk ennyire előre, hisz van még nekünk egy Tarikunk is, aki legalább annyira szövevényes, szerethető figura, mint női társa.
Tarik, az álruhás herceg, sosem kívánt trónra lépni, ám miután a csendes pestis végez apjával, hirtelen ott találja magát a trónon, egy csomó állami ügy közepette, melyek mindegyike eltörpül a járvány mellett, mely egyre nagyobb mértékben indul terjedésnek. Üröm az örömben, hogy látszólag létezik rá gyógyír - a spektórium -, csakhogy a királyságok egyetlen Kovácsa, Sepora halottnak tűnik, országában pedig spektórium hiány van... És ha mindez nem lenne elegendő gond az ifjú fáraó számára, még egy bajkeverő lány is a nyakába szakad, Serubel pedig támadásra készül birodalma ellen.
Tarik karakterében talán a belső vívódás a legérdekesebb, hisz adott egy jószívű fiú, aki semmi másra nem vágyik, mint elvegyülni népe között, és élvezni, hogy nem rangjáért, hanem önmagáért szeretik, mégsem engedhet (annyiszor) vágyainak, hisz köti a korona. Egy fáraónak pedig olykor olyan döntéseket is meg kell hoznia, amiket nem akar. Nem engedhet a szívének, nem kockáztathatja népe életét, és így tovább.
Anna Banks gyönyörűen elkapta ezt az egész lelki és fizikai válságot, ami szinte minden egyes lapot átitat. Könnyű megérteni, megszeretni Tarikot. (Egyedül azt sajnálom, hogy a jelenbeli E/3-mal legyerekesítette a hangját - minden fejezetnél bele kellett rázódnom, annyira idegenül csengett.)

És itt jön a csattanó! Tarik és Sepora külön világ, más-más felfogással. Egyik sem jobb, erkölcsösebb, mint a másik, és ez baj. Mármint nem baj, csak olvasóként sem könnyű úgy végigasszisztálni a történetet, hogy egyiket vagy másikat sem lehet elítélni döntéseiért.
De kapcsolatuk más téren is rendhagyó. Egyrészt lassú tánc az övék, szép mélységekkel, magasságokkal, szilárd alapokkal, másrészt ott az a faramuci helyzet, miszerint Sepora gyógyírt jelenthetne Tarik gondjaira, csakhogy azzal ugyanolyan helyzetbe sodorná magát, mint ami elől elmenekült. Ezzel pedig el is érkeztünk a Nemezis mozgatórugójához.
Ebben a kötetben a nagy összecsapások helyett az alapozásé, ismerkedésé a főszerep, amit a spektóriummal kapcsolatos kérdések hajtanak előre. Nem azt akarom mondani, hogy unalmas a kötet, mert hiába csordogál lassan, nem az, csupán ne várjatok epikus csatákat. Még. Helyette viszont bámulatos világot térképezhettek fel, ami minden, a valósággal vagy az általunk ismertekkel együtt is baromi izgalmas és monumentális. Van itt egy Theoriának nevezett Egyiptom, piramisok, orvostudomány, politikai dolgok, paraniként fémjelzett emberevő szirének, nem sárkány sárkányok, katonák, hormontúltengéses öcsi, keleti hangulat, mágikus képességek, és még sokáig sorolhatnám. Maga a romantika pedig annyira szépen felépített, adagolt, hogy arra még a fanyalgóknak sem lehet rossz szava.

A Nemezis olyan, lehengerlően monumentális történet vágyról, kötelességről, elvről, hűségről, melyben egyszerre keveredik a mesevilág és a valóság. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a(z ifjúsági) fantasy-t, Egyiptomot, a különleges világokat, keleti hangulatot, tiltott szerelmet, melyet az akaraterős karakterek tesznek élővé.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Sepora, Tarik

Kedvenc jelenet: Sepora és Tarik álruhás napja, a repülés, és az egyezkedés

Negatívum: Tarik E/3-as, jelen idejű hangja

Borító: 5/5
Sorozat: Nemezis 1. része
Megtetszett? Vidd haza!

Illusztrációk

Nyereményjáték

A Nemesisben fontos szerepet játszanak a fémek, melyek aztán megolvadnak.
Minden blogon találtok majd egy-egy fémet, melynek az olvadáspontját kéne megmondanotok. Segítségül megadjuk a vegyjelüket is.
A helyesen válaszadók között három példány kerül kisorsolásra.
Ne feledjétek egy számra vagyunk kíváncsiak! Játékra fel! :)
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/03 Könyvvilág
06/07 Kelly&Lupi olvas
06/09 CBooks
06/11 Deszy könyvajánlója
06/13 Dreamworld
06/14 MFKata gondolatai

Chanda Hahn - Tündérkönyv

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Chanda Hahn Tündérkönyv című regénye, a Balszerencsés tündérmesék sorozat harmadik része. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere ismételten elmerül a Grimm-mesék veszélyes világában, hogy aztán szerencsét próbáljon egy ismeretlen világban Mina oldalán.

2016. június 27-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Chanda Hahn: Tündérkönyv

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617404
Oldalszám: 288 oldal
Fordító: Stier Ágnes

Fülszöveg:

Mina belefáradt, hogy a mesebeli küldetések folyton próbára teszik. Épp azon gondolkozik, hogy véget vet ennek az egésznek, mikor merengéséből füstszag riasztja fel. Mire észbe kap, otthonát már elborították a lángok, így mindent hátrahagyva kell elmenekülnie. Mina csodával határos módon kijut az égő épületből, ám öccsének, Charlie-nak nem volt ilyen szerencséje…
Mina próbál talpra állni, és szembeszállni végzetével a tragédia után, mikor váratlanul felbukkan egy titokzatos alak, aki megzsarolja őt. A lány kénytelen minden veszélyt vállalva engedelmeskedni. A helyzetét csak nehezíti, hogy le kell győznie Brody iránt táplált szerelmét.
Eközben Jared, Mina tündér segítője mindent megtesz, hogy megóvja a lányt, de ő sem képes minden pillanatban mellette lenni. Így amikor Mina ráébred, hogy nincs más választása, egyedül lép át a tündérvilágba. Az ismeretlen hely ugyan varázslatos, de halálos veszélyeket is rejt. Mina, dacolva a nehézségekkel, mindent elkövet hogy felkutassa és elpusztítsa a mesebeli világ leggonoszabb lényét, Teague-et. De lehet, hogy ezzel követi el élete legnagyobb baklövését?

Saját véleményem:

A második rész megdöbbentő befejezése után, érdeklődve vetettem bele magam a folytatásba; kíváncsi voltam, ezúttal melyik Grimm mese veszi át az uralmat.

Természetesen most is van egy uralkodó mese, ám követve a Tükröm, tükröm tendenciáját, kevésbé hangsúlyos, mint a korábbiak. Apránként (kötetről-kötetre) mind jobban és jobban elszakadunk a kötött, mesei elemektől, és inkább szabadabb, modernebb kontextusban láthatjuk viszont gyerekkori kedvenceinket.

Mindez részben annak is köszönhető, hogy Mina megpróbál a saját szabályai szerint játszani, vagyis minél jobban elkerülni a meséket. Csakhogy a Történettel nem lehet büntetlenül szórakozni, mert súlyos árat fizethetünk, akárcsak hősnőnk.

Azzal, hogy Mina elhárította a felé közeledő végzetet, azt érte el, hogy a Történet bekeményítsen, s emelve a tétet egy magasabb és drámaibb szintre emelje a játékot. Olyanra, amely újra magára vonja a lány figyelmét. S hogy mi lehet az ár? Mina öccsének halála.

Bevallom iszonyatosan megdöbbentett ez a szívszorító kezdés, és hiába éreztem úgy, hogy valami még lesz a sráccal, letaglózó volt végigélni az elvesztéséért felelős tűzvészt, mely hamuvá égette Mináék egykori otthonát. Azért viszont nagyon haragszom, hogy a gyászt ennyire lealacsonyította és semmibe vette a szerző. Szívem szerint péklapáttal ütöttem volna Minát, amikor a temetés közepén nekiállt Brody-ról álmodozni, vagy éppen elcsöppent a nyála, amikor meglátta a fiút. Értem én, hogy kamaszok és tombolnak a hormonok, na de egy temetésre – ahol az ember testvérét földelik el – nem lehetne félretenni a szerelmi drámázást?!

Arról nem beszélve, hogy nagyjából semmi alapját nem érezni Mina óriási vonzalmának Brody irányába! Mintha egy papírlap iránt táplálna gyengéd érzelmeket.

Egyszerűen nem értem ezt a lányt. Könyörgöm, ott van neki Jared (Team Jared), akivel viszont nagyon is megvan köztük a kémia, még akkor is, amikor kutya-macska harcot vívnak. Hogy a Történetet már ne is említsük…

Igen, jól látjátok, szerelmi háromszögünk újabb taggal bővül, nem is akármilyennel! Már a Tükröm, tükröm végén megismerhettük a Történet húsvér valóját, Jared sötét-gonosz-kiszámíthatatlan testvérét, akinek Mina elpusztítása a célja – ami nem zárja ki a gyilkosság előtti édes játszadozást. Ennél részletesebben azonban sajnos nem mennék bele a dologba, ám a jó hír, hogy a kezdeti Brody picsogás után azért a Jared-Teague páros jócskán megbolygatja a szálakat.

A szerelmi útvesztőből kievickélve (minthogy a látottak ellenére nem ez a legfontosabb), kanyarodjunk rá a jelenlegi eseményláncolatra, melynek fontos eleme az újabb Grimm mese. Ezúttal a ravasz Stiltskin testvérek veszik át a hatalmat, akik bár keveset szerepelnek, mégis fontos mozgatórugói a történéseknek, ok-okozati összefüggésben. A híres Rumpelstiltskin (tudjátok, az a „manó”, aki a szegény, füllentő lánynak segített szalmából aranyat fonni, hogy hercegné lehessen, cserébe pedig a majdani királyi pár első csemetéjét követelte) egyik fivére arra kéri hősnőnket, lopja el a másik Grimoire-t, és cserébe… nos, cserébe hatalmas és értékes jutalmat ígér. Egyetlen bökkenő van, a könyv a Tündérvilágban van… a Történet birtokában.

De megint egy kicsit előre szaladtam. A könyv első, nagyjából 50-60 százaléka amolyan ide-oda lézengés. Hétköznapi drámák pici rejtéllyel vegyítve. Nem kimondottan izgalmas, célja sem sok van, de miután Jared (ki más? ♥) elviszi Minát egy izgalmas és meghökkentő helyre, onnantól beindulnak az események, és bizony, végre ellátogatunk a tündérek világába is. Az a rész pedig annyira erős, mind látványban, mind kidolgozottságban, mind drámai fordulatokban, mintha egy egészen új könyvet tartanák a kezünkben. Jómagam gyermeki ámulatból bánat tengerbe, majd pedig sokkos állapotba kerülve éltem végig az ottani izgalmakat. És minden hátborzongatósága ellenére, úgy elmennék oda!

A vége… na. Az igazán meglepő, kegyetlen, és függő. Korábban beleszaladtam már egy spoilerbe, és amiatt el is szomorodtam, de akkor még nem tudtam azt, amit most már igen…

Összességében tehát a Tündérkönyv nekem ezerszer jobban tetszett, mint az elődei; hiába a gyenge indítás, a végjáték tarolt és vitte a szívemet. Ha olvastátok a sorozat előző köteteit, mindenképp folytassátok, ha pedig nem, de szeretitek a fiatalos, nem túl komoly, mégis aranyos mesefeldolgozásokat, akkor szintén arra buzdítalak benneteket, vágjatok bele!

Ui.: kérek egy saját Hamarmást!

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Hamarmás, Jared, Sel

Kedvenc jelenet: Hamarmás és Jared "harca" - eszméletlen cuki és vicces

Negatívum: a Brody nyavajgás

Borító: 5/5
Megtetszett? Rendeld meg!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a Tündérvilágba kalauzolunk el benneteket, megmutatjuk, milyen csodálatos vagy éppen félelmetes lények lakják. Ám odaát minden kicsit másként működik, ezalól pedig kaladtúránk sem kivétel. Nektek magatoknak kell meglelnetek a rejtőzködő teremtményeket!A feladatotok egyszerű: rakjátok ki a puzzle-t, és a képen látható lény vagy lények nevét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. (Nem árt valóban kirakni, ugyanis csalóka lehet a kép - ezért akad, ahol elrejtve megtaláljátok a keresett elnevezést!) 

Figyelem! (A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint) felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Harmadik puzzle

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/27 Deszy könyvajánlója
06/29 MFKata gondolatai
07/01 Dreamworld
07/03 Kelly & Lupi olvas

Mindee Arnett - A Rémálom-ügy

Porka világa nem azért érdekes, mert emberek ablakán mászik be, beférkőzik az álmaikba, és a rémálmaikból táplálkozik. Hanem mert egy ilyen alkalommal valami egészen szokatlan történik vele, egy gyilkosság szemtanúja lesz.
Senki sem szereti a rémálmokat, de ezúttal nem kell félnetek, végig ébren leszünk. Ezen a hat állomásos turnén megismerhetitek milyen egy Rémálom világában élni. Lépj be velünk a rémálmok világába, kövesd a blogturnét, és nyerj!

Mindee Arnett: A Rémálom-ügy

Kiadó: Könyvmolyképző

ISBN: 9789633992982

Oldalszám: 344 oldal

Fordító: Mesterházy Mónika

Fülszöveg:

A tizenhat éves Porka Evergím késő éjjel betör egy házba, de nem azért, mintha bűnöző volna. Nem: Porka egy Rémálom.
Szó szerint.
Nem elég baj, hogy ő az egyetlen Rémálom az Akkordél Akadémián, a mágusfajták bentlakásos iskolájában, és kénytelen hírhedt anyja árnyékában élni, de mikor betör Eli Bookerék házába, minden sokkal bonyolultabbá válik. Eli nagyon jóképű, ezért a mellkására ülni és az álmaiba hatolni már nem is lehetne kínosabb.
Pedig az lesz.
Eli egy gyilkosságról álmodik. A helyszín az Akkordél. Nem sokkal később az álom valóra válik. Porkának most már követnie kell a nyomokat – részint Eli álmain belül, részint odakint –, hogy megállítsa a gyilkost, mielőtt további embereket ölne meg. És mielőtt az illető rájönne, miben sántikál Porka, és kiválasztaná soron következő áldozatául…

Saját véleményem:

Mindee Arnett regényével kapcsolatban sokáig lamentáltam. Egyrészt a borító és a fülszöveg nyomban megfogott, másrészt viszont volt valami, valami megmagyarázhatatlan, ami miatt kicsit húzódzkodtam tőle. Végül azonban győzött a kíváncsiság, mert hát valljuk be, megtestesült Rémálmokról nem sűrűn olvas az ember lánya. S ha mindehhez még egy jó kis adag gyilkosság, nyomozás és komor hangulat is párosul - legalábbis a tálalás szerint -, akkor nincs mese...

A fentiek, valamint a Könyvmolyképző által feltett beleolvasó alapján tehát óriási lelkesedéssel vágtam bele A Rémálom-ügybe. De hogy azt kaptam-e, amit vártam? Sajnos nem.
Valószínűleg túl nagy elvárásokat támasztottam a könyvvel szemben, figyelmen kívül hagyva, hogy ez minden egyéb mellett egy YA. Ami önmagában nem lenne gond - jómagam is imádom -, számos fantasztikus történettel lehet találkozni a műfajban, de sajnos az írónő megelégedett azzal, hogy megfeleljen a Young Adult alapkövetelményeinek (sablonjainak), ahelyett, hogy kiaknázta volna az ötletében rejlő megannyi, ütős lehetőséget.
Ha viszont el tudjuk fogadni, hogy egy egyszerű, nem teljesen új elemekkel operáló sztoriról van szó, akkor lényegében egy aranyos, vicces, nyomozgatós, rengeteg mítosszal és természetfeletti lénnyel megspékelt regényt kapunk. Ami véleményem szerint inkább a fiatalabb korosztályt szippanthatja be.

Az alaptörténet szerint, főhősnőnk, a fiatal Porka, aki csak nem olyan régen került Rémálom képességeinek birtokába, szokásos álomfalására indul. Sikerül egy helyes, volt iskolatársának hálószobájában kikötnie, ami önmagában is rengeteg izgalmat rejtene, ámde, amit a srác álmaiban lát, az alapjaiban rengeti meg az önnön, és a természetfeletti világ eseményeit. Porka egy gyilkosság szemtanúja lesz. De mielőtt alaposabban szemügyre vehetné a dolgokat, Eli egyáltalán nem megszokott módon kiveti álmából, sőt képességeire is váratlan módon hat.
Később, a mágusfajták bentlakásos iskolájában, az Akkordél Akadémián, egy csomó herce-hurca után közlik Porkával, hogy Eli-jal álompárost kell alkotniuk, és kideríteniük a srác álmainak segítségével, ki és miért ölte meg az Őrző tündérlányt. Innentől kezdve beindulnak az események, rejtély-rejtély hátán, új nyomok, gyilkosságok követik egymást, megspékelve némi tinidrámával.

Sosem találjátok ki, de bizony a szerelmi háromszög (vagy inkább négyszög) sem hiányozhat a sztoriból (Ó, és a bált említettem már?). Porka erős vonzalmat érez a jóképű, sötéthajú, búzakék szemű Eli iránt, akit azonban megbabonáz a suli leggyönyörűbb, legmenőbb szirénje, de aggodalomra semmi ok, hősnőnk sem marad egyedül, ugyanis felbukkan a számítógépzseni, kocka(hasú), szőke herceg, Paul, és egyből elvarázsolja... nem csupán kedvességével.
Sajnos a szerelmi szálban (és Porkán kívül az összes résztvevőben) annyi mélység van, mint egy papírlapban, így igazán egyik fiúnak sem tudtam drukkolni... Paul számomra túl kiszámítható, unalmas alak volt, míg Eli-ban láttam némi szikrát, de nem nyílt alkalma kibontakozni; egy-két jó poént, kedves gesztust leszámítva elvolt a maga menő szférájával.

Ami Porkát illeti, vele kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Szerettem a humorát, a szarkazmusát, a dacosságát, a lázadó énjét és a kíváncsiságát, ami állandóan hajtotta előre. 
Alapjáraton tehát egy kedvelhető, fiatal lányról van szó, aki a legtöbb szituációban megállta a helyét. De amikor a rózsaszín köd rátelepedett, egyik wtf dolgot csinálta a másik után. Átváltott tipikus 16 éves naivába, aki nem látta a fától az erdőt. Ugyanakkor mégsem tudom 100%-osan hibáztatni érte. Kívülről hiába jöttem rá már a könyv elején nagyjából mindenre, belülről egészen más átélni. Nagyképűség lenne azt állítanom, hogy Porka helyében jobban csinálnám a dolgokat, vagy nem futamodnék meg az első alkalommal, amikor egy égő hullát, vagy suhanó árnyalakot látok.

A gyilkosság, és a tettes/tettesek kiléte nagyrészt könnyen kitalálhatóak már a könyv elején, de ettől függetlenül az álmok és a sok félinfó elegendő okot szolgáltat a kíváncsiságra. Maga a szituáció, ahogy összeáll a teljes kép, izgalmas. Bár bevallom, a mitológiai csattanónál szerettem volna a fejem a falba verni, nekem az kicsit sok volt.
Mint ahogyan a nevek, és azok magyarosítása is. Sok esetben beszélőnevekről van szó (Sasharaszt, Mr. Velő, Ms Vadkanóc, Csirkery, McFelhő Park, stb), ezért nyilván kikerülhetetlen a lefordításuk, ezt aláírom. De amikor egy név egyik fele magyar, a másik pedig angol, az szimplán röhejes. És azt sem értem, a fordító miként döntötte el, hogy egyiket-másikat lefordítja, a többit nem, merthogy akadt olyan is, ami megmaradt eredetiben, holott az is beszélőnév volt. Illetve a legnagyobb talány hősnőnk neve. Eredetileg Dusty Everhart, nálunk ebből lett Párka "Porka" Evergím. A por szótövű Porkát még elfogadom, na, de Evergím?! Van ebben a regényben épp elég koppintás innen-onnan, nem kell Éhezők viadala érzéssel is tetézni!

A helyszín és az iskola viszont nagyon tetszett. Nem mondom, hogy egyedi, mert nem az, engem mégis újra és újra elvarázsol, ha egy varázslósuliról, vagy mágusfajtáktól nyüzsgő bentlakásos suliról olvashatok. Az Akkordél Akadémia pedig nagyon hangulatos volt, kifejezetten tetszett, hogy olykor be-bepillanthattunk egy-egy órára. Illetve a hierarchia, és a különböző lények egymással való viszonya is számos érdekességgel kecsegtetett, nem is beszélve a drogukról, amit halálosan cuki ötletnek tartok!

Mindent egybevetve tehát azt mondom, ha nem egy világmegváltó könyvet várunk, akkor A Rémálom-ügy a maga nevében egy aranyos, vicces, nyomozgatós történet, melyet hangulatilag leginkább a Hex Hallhoz és a Paranormalcy-hoz tudnék hasonlítani. Természetfeletti lények, és legendavadászok pedig előnyben!


Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Moira, Szeléna, Lance, Porka

Kedvenc jelenet: Moira leckéje; Porka első álomfalása Eli-nál; Porka-Lance csaták

Negatívum: Spoiler lehet Arthur legenda

Borító: 5/5

Samhain

A samhain (ejtsd: száuiny, vagy szaviny) a gael nyelveken beszélő népeknél a november hónap elnevezése, valamint a kelta nyelvi-kulturális kör egyik legjelentősebb ünnepe, mely október 31-én sötétedéskor kezdődik és november 1-jén ér véget. Az ünnep megtalálható minden kelta népnél – igaz, különböző neveken. Különböző újpogány vallásokban (pl. wicca) szintén fontos ünnep.

Rengeteg, területenként eltérő hagyomány társult ehhez a naphoz. Az „alapkoncepció” azonban mindenhol nagyjából azonos: ezen az éjszakán a világ rendje felborul, fellibbennek az evilág és a túlvilág (természetfeletti) közötti határok. Megnyílnak a sídhk (tündérdombok), és az emberfeletti lények, valamint a halottak szabadon járhatnak köztünk. De nemcsak a holtak jutnak fel az evilágba, ilyenkor evilági hősök is könnyen bejuthatnak a sídh birodalmába.

Samhain ünnepéhez számtalan szertartás kapcsolódik, hiszen a pogány kelta hit szerint ez az év legmágikusabb éjszakája. Szokás volt örömtüzek gyújtása. Ilyenkor a család körbeülte a tűzhelyet, és a tűz körül kísértethistóriákkal szórakoztatták egymást. A különböző jelekből való jóslás is igen elterjedt volt a nép körében.

Az ünnep fontos jelképei a töklámpás és a varázséjszaka gyümölcse a nemes alma, ami, a termékenység és az élet szimbóluma. A gránátalma pedig az alvilággal is kapcsolatban áll.
A töklámpa-szimbólum eredetéről vita folyik, de vagy ír, vagy skót eredetű szokás. Ezen az estén tilos volt hosszú útnak indulni. Aki mégis erre kényszerült, a töklámpással védte magát az ártó, bajt hozó kísértetektől, tündérektől – akik, mint tudjuk, igen nagy népsűrűségben fordultak elő azokon a tájakon.
Vitatott az ünnephez tartozó kultuszban az emberáldozat szerepe. A keresztény írástudók megemlítenek egy bálvány istent, Crom Cruacht, akinek feltehetőleg emberáldozatokat is bemutattak az ünnepen. Azonban az is elképzelhető, hogy ezek a források a Biblia olyan részeiből is táplálkoztak, ahol magában a Szentírásban is megjelenik az emberáldozat szerepe. Crom Cruach léte így tehát nem bizonyított, de megemlítendő, hogy a pogány Halloween ellenes röpiratokban megjelenő Samhain gonosz (kitalált) istenséget róla mintázták. E röpiratok hatására terjed el az az – egyébként téves – elképzelés, hogy a Samhain szó valójában egy istent, gonosz erőket irányító szellemet jelöl.

(forrás: wikipedia)

Nyereményjáték

Porka számára fontosak az álmok, hiszen abból táplálkozik. Mivel főhősünk egy Rémálom, most mi is azokat keressük. Minden blogon találtok egy képet a leggyakoribb rémálmokkal, és ki kell találnotok, mi lehet az. Aztán már nincs más dolgotok, csak beírni a helyes megfejtést a rafflecopter megfelelő sorába, és máris esélyetek van megnyerni a könyv egy példányát.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/17 Always Love A Wild Book
06/19 Dreamworld - Samhain
06/21 Deszy könyvajánlója
06/23 Kelly & Lupi olvas - Familiárisok
06/25 Bibliotheca Fummie
06/27 Media Addict

Kiersten White - Paranormalcy

Természetfeletti márpedig létezik. Ezt Evie-nél jobban senki sem tudja, és most megmutatja nekünk, milyen is az ő világa - ahol bármikor beleszaladhatsz egy elvadult vérfarkasba, ahol szembejöhet veled egy troll az utcán és ahol a vámpírok igazán veszélyesek, és egyáltalán nem a szívedre nézve.

Június 13-tól nyolc állomásos turnénkon ebben a világban kalauzolunk titeket.És ha kiálljátok a próbákat és jól megtanultátok a természetfeletti világ minden szabályát, még nyerhettek is három példányt a könyvből!

Kiersten White: Paranormalcy - Természetfölötti

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633736357
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Hentesy Szilvia

Fülszöveg:
Vámpírok. Látom, amit ti nem láttok.
Vérfarkasok. Megtalálom, ami rátok vadászik.
Tündérek. Megvédelek benneteket.
Alakváltók. Most én sem tudlak megvédeni titeket.
Hi, Evie vagyok és tulajdonképpen teljesen normális. Legalábbis mindig ezt hittem magamról, leszámítva, hogy a legjobb barátnőm sellő, a volt barátom pedig tündér. Annyit még hozzátennék az igazsághoz, hogy én vagyok az egyedüli a világon, aki felismerem a paranormális lényeket, akárhogy álcázzák is magukat. Ezért is dolgozom a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál. Ennyit akkor a normalitásról. De aztán bejött Lend a képbe. Iszonyú helyes srác, nagyon figyelmes, egyébként alakváltó. Felbolygatta az egész eddigi kis életemet, nem beszélve egy sötét jóslatról, amely egy az egyben rám illik. Pedig én egyáltalán nem vagyok gonosz, csak valami félreértés lehet az egész. Utána kell járnom: tudni akarom végre, hogy ki is vagyok valójában, de a legfontosabb: Nem akarom Lendet elveszíteni! 

Saját véleményem:

Evie kiskorában nevelőszülőtől-nevelőszülőhöz vándorolt. Majd egy alkalommal, amikor aktuális szüleitől elcsatangolt, találkozott néhány vámpírral. Pusztán a szerencséjének köszönhette, hogy még a tragédia előtt rátalált egy paranormális lények ártalmatlanításával foglalkozó hivatal munkatársa, és megmentette.

A 8 éves kislány ezután a hivatalhoz került, ahol kiderült, hogy olyan képességgel rendelkezik, amivel senki más. Átlát a paranormális lények álcáján.

Így hát Evie évek óta a NPEH-nak dolgozik. Ő az egyik, aki befogja a szabadon kószáló és fenyegetést jelentő paranormális egyedeket. Munkájában kiváló, és főnöke, Raquel, aki szinte már az anyja, mindent megad neki.

Noha Evie nem szenved hiányt semmiben, mégsem érzi magát felhőtlenül. Mindennél jobban vágyik arra, hogy normális gimibe járhasson, lehessen saját szekrénye, jogsija, és olyan tinirománcokba keveredjen, mint kedvenc sorozata szereplői.

Egyik vámpírbefogó akciója után épphogy sikerül leráznia Reth-t, a tündérfiút, aki évek óta ostromolja, amikor helyet foglal, hogy megnézhesse sorozata aktuális részét, megszólal a riasztó. Evie Raquel irodájába siet, ahol egy vízszerű, Raquelnek álcázott fiúval találkozik, de némi fortély árán sikerül hatástalanítania.

A fiút ezután fogva tartják, de Evie valamilyen furcsa okból késztetést érez az iránt, hogy megismerje őt. És, ahogy egyre több időt töltenek együtt, a lány élete úgy kuszálódik össze. Szereplőjévé válik egy baljóslatú versikének, miközben paranormális lények tucatjai vesztik életüket. Ráadásul Reth sem hagyja békén.

 "- Álljunk csak meg egy pillanatra! Jól láttam, hogy az előbb ásítottál? - A vámpír leengedte a karját a klasszikus drakulapózból.(...) - Mi van veled? Talán nem elég izgalmas, hogy mindjárt meghalsz?

- Ne kezdj el duzzogni, kérlek! De most komolyan, mi ez a V alakú hajvonal? A sápadt bőröd és ez a fekete körgallér? Honnan szerezted? Egy kölcsönzőből?"

A Paranormalcy egy jól felépített, több természetfeletti lényt felvonultató, aranyos, humoros, üde történet, mely biztos, hogy megmosolyogtat. Utóbbiról személyesen Evie gondoskodik.

Már a regény elején megmutatkozik, hogy főszereplőnk és paranormális túravezetőnk, Evie nem mindennapi lány. Kissé szeleburdi, mosolygós, izgága csajszi, aki imádja a rózsaszínt, a strasszköveket, és minden egyéb, nagyon lányos dolgot. Például a gimis sorozatokat vagy a ruhákat. De mindezek mellett talpraesett, okos, és a helyzetek többségében mindig tudja, miként kell helyesen cselekednie. Ó, és esetében szarkazmusból és humorból sincs hiány.

Fergeteges eszmefuttatásai és megjegyzései vannak. A könyv felét simán végig lehet nevetni miatta. Ez azért is jó, mert elvonja az olyan sablonosabb dolgokról a figyelmet, mint az új rosszfiú, akibe a hősnő beleszeret. Vagy legalábbis színesebbé és vidámabbá teszi mindezt. Segít az olvasónak ellazulni, és eléri, hogy ne arra figyeljen, hogy ez mennyire elcsépelt és lerágott téma.

Egyébként ennek ellenére Evie és Lend kapcsolata rettentő intenzív érzéseket képes kiváltani. Szó szerint érezni lehet a vágyat, a sóvárgást egy-egy lopott érintésért, vagy együtt töltött időért. Nem mellesleg pedig Lend hihetetlenül egyedi figura. Bármilyen alakot képes felölteni, ami sokszor szül mókás pillanatokat, illetve gyönyörű az a folyamat, ahogyan fokról-fokra kitárulkozik a lánynak, és megmutatja valódi kinézetét és személyiségét.

A szereplők között bőven akadnak még érdekes és izgalmas figurák. Például Evie legjobb barátnője, a sellő Lish.

 "Lish megpróbált szitkozódni, ami mindig nagyon vicces volt, mert a számítógép a káromkodást nem fordítja le. Körülbelül így hangzik, amit mondott:

- Sípjel, ezek a hülye, sípjel, tündérek, sípjel, sípjel, sípjel a megszállottságukkal. Ez a sípjel fickó jobban tenné, ha abbahagyná a sípjel, sípjel szabályok megszegését, vagy pedig jól, sípjel, rúgom!

És mindez monoton robothangon előadva. Tényleg óriási!"

Lish egy akváriumban él, a NPEH földalatti központjában, és ő irányítja a különböző akciókat, és több dologért is felel, de nem tud beszélni. Egy számítógép fordítja le, amit mond. Ám mindennek ellenére rendkívül mély és őszinte barátság fűzi össze a két lányt. Sok kis belsős viccük, szertartásuk és emlékük van.

A másik izgalmas figura, akit imádtam utálni, az Reth. Kiismerhetetlen, veszélyes, fenyegető, mégis egy igazi egyéniség, aki bőven megbonyolítja az eseményeket, és gondoskodik az igalomról is.

A történet másik különlegessége a rengeteg fantasylény felvonultatása, és maga a NPEH. Van itt minden: vámpír, vérfarkas, huldra, mocsári boszorkány, tündér, stb. Külön pluszpont jár az egyedi látásmódért, amiben a vámpírok nem szexik, hanem rondák, félelmetesek, és hogy a pozitív tulajdonságok mellett a negatívakkal is szembesülhetünk a maguk valóságában.

Kiersten White regénye egy cselekménydús, gördülékeny stílusban megírt izgalmas, aranyos, kikapcsolódást nyújtó történet. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a természetfeletti lényeket, az őket összefogó, titkos szervezeteket, a humort, vagy a fordulatokat.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Evie, Lish, Lend

Kedvenc jelenet: Lend-Evie, valamint Evie-Lish összes közös jelenete; Evie és a szekrény

Negatívum: biztos van, de én nem találtam ilyet (maximum a fordításban)

Borító: 5/5

Seelie & Unseelie tündérek

Seelie Udvar: a jó tündérek arisztokráciája, akik időnként hatalmas éjszakai felvonulást is rendeznek Egyes legendák szerint ők az utolsók a Tuatha dé Danann-ból*.
Az emberekkel jóindulatúak, segítenek a bajbajutottaknak, ám az őket ért sérelmeket, legyen az bármilyen apró is, megtorolják.
Jóságuk fajtájukban is egyedülállónak számít, emiatt a kétes kérdésekben, cselekedetben, ők tesznek igazságot. És bár alapvetően jók, azért ha nagyon unatkoznak elkövetnek egy-két csíntalanságot.  De ezek a csínyek soha nem okoznak nagy kárt.

Saját magatartási kódexük van:
- Mindennél fontosabb a becsületük. Egy igazi seelie tündér inkább meghal, minthogy gyalázatban éljen. Soha nem hoznának szégyent egymásra.
- Fontos számukra a szerelem, még a plátói is, hisz úgy vélik, a szerelem tökéletes kimutatása a léleknek.
- Óvják a szépséget, legyen szó saját magukról, vagy bármilyen tárgyról, élőlényről, környezetről.
- Megfizetik az adósságukat, és betartják a szavukat. Ezt pedig másoktól is elvárják. Tehát ha valaki nem fizeti vissza a tartozását, annak bizony szembe kell néznie a seeliek bosszújával.


Unseelie Udvar: a gonosz, rosszindulatú tündérek elnevezése. Általában félhomályban látják őket.
Olyan embereket rabolnak el, akik az útjukban vannak. Az áldozatokat elviszik, megverik, és gonosz terveik megvalósításában használják fel őket.

Az emberekkel nem túl barátságosak. Vagy magányosan járnak és gonoszak, vagy csapatokban. Utóbbi esetben Sluaghnak nevezik magukat. 

Elfnyilaikkal lődözik az embereket és a lábasjószágokat.

Az ő etikai kódexük merőben eltér a Seelie Udvarétól:

- Imádják a változást. Szilárd meggyőződésük, hogy a biztonság nem több egy illúziónál. Sokkal jobban szeretik a káoszt.

- Önérdekek vezérlik őket. Nem törődnek a becsület kérdésével.

- Úgy vélik, a szenvedély a legvalódibb létállapot. Ösztönből és szenvedélyből cselekszenek.

*Tuatha dé Danann: Danu/Dana istennő népe

Nyereményjáték

A turné elején azt ígértük, megismertetünk titeket a természetfeletti világgal. És mi aztán tartjuk a szavunkat - és nem csak azért, mert ismeritek az igazi nevünket!
A turné minden állomásán találtok egy kis leírást valamilyen természetfeletti lényről. A ti dolgotok csupán annyi, hogy a leírt jellemzők alapján kitaláljátok, milyen lényről is van szó! Amint ezzel megvagytok, írjátok be az egyes napi megfejtéseket a Rafflecopter dobozba, és már versenyben is vagytok a nyereményért! 
(Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére szállít, a nyertesek jelentkezését pedig a kiértesítéstől számított három napon belül várjuk, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/13 Könyvszeretet

06/14 Media Addict - Könyvajánló a szerzőtől

06/15 Dreamworld - Seelie & Unseelie tündérek

06/16 Always Love a Wild Book

06/17 Függővég - Dreamcast

06/18 Nem harap a...

06/19 Deszy könyvajánlója

06/20 Bibliotheca Fummie

A. O. Esther - A Mennyország Kulcsa

A. O. Esther: A Mennyország Kulcsa

Kiadó: Decens
ISBN: 9789630878043

Oldalszám: 562 oldal

Fülszöveg:

Míg az angyalok a Pokolban időztek, a földön húsz év telt el. Viking harcosok térhódításait rettegik halandók és halhatatlanok. A visszamaradt Sötét Angyalok kegyetlen, hataloméhes zsarnokokká váltak, velük kíván szövetkezni Gabriel képében Arshamon, akit testvérei és Sharanfer új testben követnek.
Hőseink a már felnőtt Joshua városának vendégei, ám nincs idő az ünneplésre, mert az Életfa felett megjelenik Vidfornir, az aranysas, aki az óriások eljöttét, s ezzel a világ pusztulását jelzi.
Csak egy módon lehet elkerülni a véget. Le kell győzni a mágikus erővel bíró aranyszarvasokat, mert csak az agancsukból készített varázspor tudja elpusztítani az óriásokat. Ám mindehhez a titokzatos, de annál zsugoribb törpéktől kell segítséget kérniük. Cserébe azok kristálykoponyákat követelnek, melyeknek megszerzése szinte lehetetlen… A csapat mégis elindul szent célja felé, ám máris Moro lidérceibe ütköznek. A túlerő reménytelen, hacsak az angyalok szövetségre nem lépnek a barbár vikingekkel…
De vajon Elijahé lesz-e végre Sophiel? Netán a viking vezér vagy Arshamon szerzi meg őt magának? Megmenthető-e még Gabriel lelke? Megesik-e Ariel szíve az iránta rajongó, nővé serdült Machielen? És vigaszra lel-e a hitevesztett Joshua?
A válaszért ezúttal is varázslatos helyszínekre kell repülnöd, kedves Olvasóm, de vigyázz! A mélyben rejlő kincs ragyogása, a hatalom íze és a szerelem mámora téged is megrészegíthet!

Saját véleményem:
Miután Sophielék visszatérnek a Pokolból, nem sok idejük marad a pihenésre. Épphogy lazíthatnának egy kicsit, amikor katonák jelennek meg, s köztük egy ismerős, fiatal férfi bukkan fel, aki nem más, mint Joshua.
Az időközben férfivá érett Joshua szembesíti az angyalok csapatát mindazzal, ami távollétük alatt történt. Többek közt megtudják, hogy, amit ők odalent pár napnak érzékeltek, az fent több évet ölelt fel, mialatt a Sötét Angyalok serege átvette az uralmat, s porig rombolták a föld jelentős részét, valamint hatalmuk alá kényszerítették az embereket.
Ám ez közel sem az egyetlen probléma, mivel megjelenik Vidfornir, az aranysas, aki az óriások eljöttét, s ezzel a világ pusztulását jelzi. Egyetlen módon állíthatják meg az óriásokat: le kell győzniük a cseppet sem veszélytelen aranyszarvasokat, és az agancsaikat el kell vinniük a törpékhez, hogy azok varázsport készíthessenek belőlük. Csakhogy a monda szerint három férfi, és egy nő kell a szarvasok elpusztításához, ám közülük mindössze egyetlen személy élheti túl a kalandot, méghozzá a nő.
Ezalatt megjelenik Arshamon, és a viking testeket kapott testvérei, Sahranferrel kiegészülve, és elhatározzák, hogy csatlakoznak a Sötét Angyalok seregéhez....

Aki rendszeres olvasója a blognak, az már tudhatja, hogy az Összetört glóriák az egyik kedvenc sorozatom (Cassandra Clare történetei mellett), és ezt a részt is nagyon vártam már, így amikor megkaptam, egyből rá is vetettem magam, és egy nap alatt befaltam a felét. És ugyanígy volt ez a második felével is (igaz, közbe kellett iktatnom egy pici szünetet, de a könyvtől kívülálló okok miatt). Most pedig itt ülök, és azon gondolkozom, hová tűnt az a cirka 5-600 oldal, ami az én könyvem végéből egészen biztosan kimaradt, merthogy első ránézésre nem tűnik olyan kegyetlen függővégnek a történet, mint az előzőek, de ez közel sem igaz, hiszen az utolsó mondatok annyira felpiszkálják az olvasó kíváncsiságát, hogy legszívesebben már venné is a kezébe a folytatást.
Történetünk főhősei, mint ahogyan azt már megszokhattuk, most sem ülhetnek sokáig a babérjaikon. Épphogy megérkeznek a Pokolból, máris újabb kalandokba csöppennek, melyek ezúttal sem mentesek a veszélyektől. Utuk során rengeteg újabb lény bukkan fel, akadnak köztük ismertebbek, és kevésbé népszerűek is.
Eszter történeteiben rettentően szeretem azt a természetességet, amivel képes több mitológiát összefűzni úgy, mintha azok valójában egyek lennének, és hozzá mer nyúlni olyan legendákhoz, mítoszokhoz, melyeket mások nem igen alkalmaznak. Ettől válnak a regényei egyedivé, izgalmassá, színessé és élettel telivé.
A negyedik kötetben pedig egyre inkább érződik, hogy az írónő mennyire szereti a skandináv kultúrát, beleértve a vikingeket. Ez számomra külön öröm, mert én is imádom őket, és jó volt olvasni egy kicsit az ő szokásaikról, életmódjukról, és harcmodorukról.
Valószínűleg nem mondok újat azzal, hogy olvasás közben megint úgy éreztem magam, mintha én is részese lennék annak a világnak, amelyben a szereplők mozogtak. Ez a vikinges jelenetekre különösen igaz volt. Szinte életre keltek előttem.
Amit velük kapcsolatban mindenképp ki szeretnék emelni, az a hitük. Ha valaki nem ismeri a temetési szokásaikat, akkor sokkoló lehet, és bár valójában az is, számomra mégis van benne valami megható. Nem mondom, hogy egyetértek velük, és támogatom ezt, de megértem őket. Viszont nagyon tetszett, ahogy megjelent Sophielnek és Ramodielnek köszönhetően a felháborodás, és a másik oldal, mely nem tudta ezt elfogadni. Az ottani érzelmek mind a két fél részéről hihetetlenül valósak voltak.
A vikingekhez hasonlóan ugyancsak megörültem a farkasnak, és az összes többi felbukkanó állatnak. Imádom őket, és megmutatták, hogy milyen sokfélék is tudnak lenni. Veszélyesek, szabadok, intelligensek, ösztönösek, és fensőségesek. A legjobban mégis Sophiel és Fenrir kapcsolata érintett meg. Ha valakinek volt/van kutyája, akkor pontosan tudja, milyen az, amikor szavak nélkül is megértenek mindent, vagy kiállnak a gazdájuk mellett. És ebből kifolyólag, egy olyan szoros kötelék jön létre a két fél között, ami egy kívülálló számára érhetetlen lehet. Ezzel pedig Sophielhez szeretnék kilyukadni, aki a farkas miatt sokszor máshogyan cselekedett, mint az elvárható lett volna.
Sophiel egyébként részről részre fejlődik, egyre ügyesebb harcos, és egyre inkább emberi. Noha még mindig megvan benne van az angyali oldala is. Remélem, a folytatásban megint egy kicsit több saját fejezetet/részt kap, én nagyon szerettem az ő gondolatairól olvasni, és kicsit hiányzik. Mostanra azonban annyira kinőtte magát a legtöbb szereplő, és annyi fele szóródtak, hogy belátom, jár nekik a saját fejezet. És igazából nincs is ezzel bajom, mert mindannyian másért érdekesek, és imádok róluk olvasni. Arról nem beszélve, hogy így fennmarad az egyensúly, és egyformán izgalmasak maradnak, egyik félből sem lesz túl sok. Nem is beszélve arról, hogy a maguk módján mindegyiküket szeretem. 
Sahranfer múltját eddig is imádtam, most ugyan kevesebb volt belőle, de az ugyanolyan izgalmas, és rejtélyes volt, mint eddig. (Az emlékeiből egyébként egy saját történetet is eltudnék képzelni.) És a sors fintora, hogy kezd újra a régi önmagává válni.
Aztán ott vannak még a többiek, Mizariel, Azrael, és Arshamon, akik mind fenyegetőek a maguk nemében. Velük és néhány másik szereplővel kapcsolatban viszont (számomra) két negatívumot muszáj megemlítenem. Tudom, hogy senki nem csak jó, vagy csak gonosz, és, hogy mindenki szívében ott lapul valami szeretet, de nekem most picit sok volt a szerelem. Rengeteg szereplő esett szerelembe, akár egy pillanat alatt is, és ettől sebezhetővé váltak a negatív figurák, kevésbé voltak félelmetesek a szememben.
A másik dolog a testiség. Eszter ugyan gyönyörűen írja le azokat a részeket, és néhány szereplőnél abszolút örültem is neki, de számukat tekintve sok volt, és ez néha elvitte a történetet más irányba. Ez egyébként leginkább a könyv közepére volt jellemző, aztán újra beindultak az események, és minden felpörgött.
Aminek viszont rettentően megörültem az a sok-sok Bardo rész. Egyszerűen imádom azt a pasit! Olyan dumája van, amitől mindenki kifekszik. Rengetegszer megnevettetett. És nem csak ő, de Ramodiel és Ariel is előtérbe került. Nekem pedig Bardo, Ramodiel és Ariel óriási szerelmeim voltak már a kezdetektől fogva. Volt pillanat, amikor képletesen szólva, tövig rágtam miattuk a körmeimet. De nem lenne teljes a hárem lista Elijah nélkül, aki még mindig a szívem csücske. Annak ellenére, hogy fülig szerelmes, nagyon férfias. Sőt! Most aztán kijött belőle a férfi. Tökéletes példája annak, hogy attól, hogy valaki szerelmes, még nem kell papuccsá válnia. A Sophiellel közös jeleneteik perzselőek, és elevenek, a lány miatti aggódása pedig rettentően intenzív, és valósággal érezni lehet a gyötrelmét, a legjobb értelemben értve. Ám legalább annyira szerettem azokat a pillanatokat is, amikor Bardoval beszélgetett, vagy éppen bohóckodott. A vízbe lökős jelenet pedig mindent vitt!
Összességében tehát megint egy remek történetet olvashattam, ami felkészítette a terepet egy jóval nagyobb, jelentőségteljesebb csatának.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kalandokat, odáig van a különböző lényekért, a vikingekért, vagy egyszerűen csak egy fantasztikus történetre vágyik. És, ha ez nem győzött volna meg titeket, akkor olvassátok el Vág Bernadett ajánlóját. Tökéletesen összefoglalja mindazt, amit ez a sorozat nyújt az olvasóknak.
Végül, de nem utolsósorban köszönöm Eszternek, hogy olvashattam ezt a részt is! :)

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Elijah, Bardo, Ramodiel, Ariel, Sophiel és Erik

Kedvenc jelenet: a vízbe dobós, Sophiel vívása Bardoékkal, Sophiel tánca, és egy spoieleres Elijah-Sophiel jelenet

Negatívum: picit sok testiség

Borító: 5/5*