Trish Cook - Éjjeli napfény

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg a könyvfesztiválra Trish Cook regényét: Éjjeli napfény címmel. Gyönyörű filmes borítóval jelenik meg a kötet, ugyanis azonos címmel mutatják be a mozik a filmváltozatot a megjelenéssel egyidőben. Olvasd a könyvet és nézd meg a filmet! Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.

Trish Cook: Éjjeli napfény

Kiadó: Maxim Könyvkiadó
ISBN: 9789632614564
Oldalszám: 256 oldal
Fordító: Vince Judit Andrea

Fülszöveg:

A 17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak.
Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét.
Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre.

Saját véleményem:

Az Éjjeli napfény az a ritka kivétel, ami témája ellenére utat verekedett magának hozzám.
Személyes okokból az utóbbi egy-két évben kerülöm a halálos betegségekkel foglalkozó filmeket, könyveket, ám a trailer és a naivitásom együttese meggyőzött arról, hogy talán ezúttal megúszhatom zsebkendők nélkül. Tévedtem. A történet végkimenetelétől függetlenül tócsát bőgtem magam köré olvasás közben, hisz az Éjjeli napfény aranyos, egyben megható történet élni akarásról. Könnyen, gyorsan fogyasztható rövidke terjedelmének, szerethetőségének, valamint gördülékenységének hála.

Katie Price ritka betegséggel él együtt, XP-s, vagyis brutálisan fényérzékeny. Soha nem érheti fény, különben azt kockáztatja, hogy meghal. Emiatt a tizenhét éves lány minden napját a házban tölti az édesapja és legjobb barátnője társaságában, miközben évek óta figyeli Charlie Reedet, a helyi sportolósztárt. Amikor Katie épp nem a srác után epekedik, gitározik, dalokat ír, amiket aztán éjszaka előad a közeli vasútállomáson kétszemélyes közönségének.
Egy nap azonban váratlan dolog történik, Charlie Reed is megjelenik a gitározgató lány előtt. Katie először elfut, ám barátnőjének hála kap egy második esélyt a szerelemre. Az életre.

Az Éjjeli napfény részben ugyan bemutatja, milyen az ebben a - valódi - betegségben szenvedők élete, de nagyobb részben a két fiatal kapcsolatára fókuszál. Akár szerelmi road tripként is jellemezhetném, ugyanis Charlie és Katie megismerkedése egyben egy gyönyörű út kezdete is az önmaguk és álmaik megtalálásához vezető ösvényen.
Tinirománc a javából, tele van klisékkel, mégis vicces és szerethető. Rendkívül bájos, ahogy Charlie végigvezeti a lányt egy sor olyan dolgon, ami egy átlagos tini számára mindennapos, legyen szó házibuliról, koncertről, úszásról vagy akár magáról a szerelemről. Katie valósággal kinyílik mellette, megtapasztalja, mennyi lehetőség rejlik a világban. Méghozzá apróságok által.
Katie egyébként rettentően szerethető figura, van benne egy adag Hazel Grace. Szarkasztikus, humoros, életerős lány, aki nem azon kesereg, hogy mennyi mindenből marad ki a betegsége miatt, hanem igyekszik megtalálni az olyan kapukat, amik nyitva állnak számára. E tulajdonságának köszönhető az üde, laza stílus.

Persze hazudnék, ha azt mondanám, nincsenek hibái a történetnek, mert ez nem igaz. A vége elkapkodott, a szűk terjedelem miatt néha gyors a cselekmény, és tulajdonképpen a fő konfliktus is egy ostoba, simán kiküszöbölhető banánhéjnak köszönhető, mégis szerethető. Nyomot hagy az olvasóban, és ez az, ami számít.
Minden tökéletlensége ellenére én nagyon szerettem, érzelmileg hihetetlenül megmozgatott.
Az Éjjeli napfény méltó utódja a Csillagainkban a hiba és Minden, minden könyveknek. Bájos, üde, fiatalos, kicsit szeleburdi, ugyanakkor rendkívül megható. Szem nem marad szárazon olvasás közben, annyi bizonyos.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Katie, Charlie és Katie barátnője

Kedvenc jelenet: Katie és az apukája kapcsolata; az utcazenélés

Negatívum: az elkapkodott befejezés

Borító: 5/5
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A film kapcsán most a játék is a szereplők körül forog. Minden állomáson találsz egy kérdést és egy segítő képet, a rafflecopter doboz megfelelő sorába írd be a megfejtést! Sok szerencsét!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Mi a címe Ariana Grande dalának, melynek klipjében Patrick Schwarzenegger szerepel?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/16 Kelly és Lupi olvas

04/18 Dreamworld

04/24 CBooks

04/26 Sorok között

Amy Harmon - Arctalan szerelem

A Twister Media jóvoltából hazánkban is megjelent Amy Harmon Arctalan szerelem című regénye. Ennek örömére a blogturné klub nyolc bloggere bemutatja nektek Fern és Ambrose szívszorító szépségű történetét gyászról, barátságról, szerelemről és hősiességről.

2016. szeptember 18-tól mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Amy Harmon: Arctalan szerelem

Kiadó: Twister Media
ISBN: 9786155631061
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Marczali Ferenc

Fülszöveg:

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza.
Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé.
Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz.
Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is.

Saját véleményem:

Az Arctalan szerelem nálam azon könyvek csoportjába tartozik, amiket megelőzött a hírük. Csupa-csupa magasztalást olvastam róla, s mindez a megkapó fülszöveggel és lélegzetelállítóan gyönyörű borítóval párosulva igencsak felturbózta az elvárásaimat. Nagyon erős, érzelmileg mély, felkavaró, emlékezetes sztorit vártam tőle. Talán hiba volt. Talán el kellett volna határolódnom az őt övező hype-tól, és hagyni, hogy egyszerű regényként tegye a dolgát és hasson rám.
Ha rám hallgattok, így tesztek. Engeditek, hogy önmaga legyen, és nem támasztotok vele szemben semmiféle elvárást, mert szép és értékes történet ez, csupán másként.
Hiába vártam a kiemelkedően szép megfogalmazást, a lelkemet darabokra szaggató érzelmeket, a veszteség letaglózását, és azt a szenvedélyes szerelmet, mely átjárja a pórusaimat, sajnos a nagy bumm elmaradt, pedig mindene adott volt hozzá. Ellenben gazdagabbá tett sok-sok értékes, megszívlelendő gondolattal.

Az Arctalan szerelem két emberről szól, ám a fülszöveggel ellentétben nem egy lányról és egy fiúról, hanem két fiúról, és az ő keresztjeikről - Fern inkább amolyan közös pont a életükben, sorsukban.
Bailey - a történet szíve - izomsorvadásban szenved, állapota hónapról hónapra, évről évre romlik, s bár tisztában van azzal, hogy élete vészesen közelít a végéhez, igyekszik kihasználni minden egyes pillanatot. Tele van álmokkal, vágyakkal, sugárzik belőle az életszeretet; ahelyett, hogy azon keseregne, szüleinek és unokatestvérének, Fernnek kell mozgatnia, rendeznie őt, megpróbálja a napos oldalról szemlélni a dolgokat, és viccel fűszerezni meg a megalázó pillanatokat. Amit pedig nem tud megvalósítani így, azt megpróbálja úgy. Ha nem lehet belőle birkózó, hát más módon válik azzá apja csapatában.
Az ő karaktere valóságos gyöngyszem. Nem lehet nem imádni! Amy Harmon segítője és személyes tapasztalatai alapján  képes volt Bailey által bebizonyítani, hogy nem a külső számít, hanem a belső.
Könnyű lenne sajnálni a haldokló, többé-kevésbé magatehetetlen srácot, ám a személyisége nem engedi. Olvasás közben nem egy szánandó fiatalt látni benne, hanem a kissé őrült, példaértékű, ragyogó kisugárzású, vicces, kedves, jószívű fiút, aki rámosolygott tolvajára.
Nem véletlen, hogy a legérzelemtelibb pillanatok, a legszebb és -meghatóbb írói húzások mind hozzá köthetőek. Róla olvasni olyan, mint felülni egy vadul száguldó vonatra, amiről tudja az ember, hogy a végzetébe hajt. Egyszerre kívánod, minél előbb legyen vége, hogy ne fájjon annyira, és szeretnéd, ha minél hosszabb utazásra vinne, mély nyomokat vésve a szívedbe.
Rám ő volt a legnagyobb hatással. Ahogy kinyitottam a könyvet, tisztában voltam vele, mi vár rám, főleg, hogy megtaláltam az Amy Harmon által elrejtett meglepetést is. Szóval érdemes nyitott szemmel fürkészni a lapokat, és olyasmire is odafigyelni, amire máskor nem.

Fentebb azt írtam, nem tett rám érzelmileg akkora benyomást ez a regény, mint vártam, közben pedig itt papolok arról, Bailey mennyire megdolgoztatott. Ennek rendkívül egyszerű a magyarázata. A történet elején ott lapul az a bizonyos többletérzelem, vagy ha úgy tetszik, varázslat, ami berántja az olvasót, és sajátjává teszi a szereplőket érintő érzéseket. Sajnos azonban ez elvesztődik az eseményörvényben, és teljesen nem is tér vissza (néha azért igen).
Itt konkrétan arra gondolok, hogy az írónő véleményem szerint túl nagyot karolt. Szerette volna megmutatni miért is van akkora jelentősége a későbbiekben a gyásznak, de erre ez a terjedelem nem kínált megfelelő terepet, és ahelyett, hogy valóban megalapozta volna a dolgokat, inkább csak átkötő narrációvá vált, amin az időbeli ugrások, és a két mondat közt eltelő hónapok sem segítettek. Számomra teljesen semleges volt a srácok utolsó iskolai éve; illetve a támadás és az abból fakadó besorozás sem tudott három dimenzióssá válni, mint ahogy sokáig az iraki küldetés sem. Egészen addig, míg Ambrose (gyönyörű neve van) haza nem tért, nem találtam a helyemet ebben a történetben, csak kényelmetlenül feszengtem. Ott azonban megtört a jég, megszűnt a daráló stílus, és az érdeklődésem is feléledt.

Ambrose Young a történet második főszereplője. Míg Bailey meglévő jellemével ébreszt gondolatokat az olvasóban, addig Brosey karaktere nagy utat kénytelen bejárni, és ezáltal tapasztalni.
Kezdetben ő az a tipikus jóképű sportolófiú, akit mindenki körbeleng - fiúk-lányok egyaránt -, és bár él a külseje adta lehetőségekkel, rendes srác. Vannak céljai, tehetséges, kiáll a barátaiért, s nem rest besegíteni apjának a pékségben. Fényes jövő áll előtte, ösztöndíjat ígérnek neki az egyetemeken, mégis, mindennek ellenére úgy dönt, (az ő életét is befolyásoló szeptember 11-i támadás után) bevonul katonának, hogy aztán Irakban teljesítsen szolgálatot. Sőt, legjobb barátait is ráveszi, csatlakozzanak hozzá. Azonban a háború áldozatokkal jár, nem is kevéssel. Ambrose ugyan hazatér, de szembe kell néznie a szívét nyomó terhekkel, és meg kell küzdenie a démonaival. Na, meg azzal, hogy többé már nem szép. Vagy legalábbis nem úgy, ahogyan korábban.

Az Arctalan szerelem találó (nem mellesleg gyönyörű) cím, ami két szóban összefoglalja a történet mondanivalóját. Mindegy, hogy nézünk ki, nem a külsőnk tesz minket széppé, hanem a belsőnk. Csakhogy nem könnyű ezt elhinni, amíg az ember saját bőrén nem tapasztalja. Fern és Ambrose viszont egyaránt megtapasztalhatja milyen a két oldalon állni, szépnek és csúnyának lenni külsőleg. Kettejük viszonya ettől - a változó állapotok miatt - különleges. Valóban olyan, mint egy modern Szépség és a Szörnyeteg feldolgozás. Hol vicces, hol szomorú, hol pedig aranyos. Nekem csupán két dolog rontott az élményen: Ambrose érzelmi bizonytalansága, ami abszolút reális lett volna, ha érzem a vívódása mögötti, Fern irányába táplált érzelmeket, de az a helyzet, sokszor én magam sem voltam benne biztos, hogy valóban szerelmes-e a lányba. A másik, komolyabb dolog, ami lényegében az egész sztorira kihatott, az a hiányos szavak mögötti tartalom. Tényleg gyönyörű dolgok hangzanak el, és még annál is szebb pillanatokat élhetünk át, de legtöbbször ezek csak fekete-fehér szavak maradnak. Hiányzik mögülük az a 100-120 oldalnyi élet, amit elvitt a felgyorsított narráció, és ezt nagyon sajnálom. Számomra emiatt nem lett átütő siker az Arctalan szerelem. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne élveztem vagy szerettem volna, mert igenis szerettem Ambrose-t, a sebhelyét (apropó, mondtam már, hogy mindig is buktam a Szörnyeteg és az operaház fantomja típusra? szerintem egyikük sem volt csúnya), Fernt, az általuk átélt pillanatokat, a vagy-vagy játékot, a múltbeli emlékeket, a szülőket, és minden egyebet. Bailey-t csak azért nem sorolom ide, mert őt imádtam! Tehát a legapróbb szépítés nélkül ki merem jelenteni, ha nem irreleváns elvárásokkal kezdek bele, csupán egyszerű regényként kezelem, nem kattogtam volna annyit a hibáin.
Az Arctalan szerelem értékes történet életről, barátságról, gyászról, szépségről, tele megszívlelendő gondolatokkal. Nem tökéletes, mint ahogy az ember sem, de szép. És ha belevágtok, figyeljetek a fejezetek címeire!

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Bailey, Ambrose, Fern

Kedvenc jelenet: a táblára írogatós, a karaoke, és minden, amiben Bailey is szerepel

Negatívum: kevés a sorok mögötti tartalom

Borító: 5/5

Ambrose és Fern játéka

A történetben Ambrose és Fern saját vagy-vagy játékba kezd. Elsőre talán jelentéktelennek tűnhet a dolog, ám komolyabban szemlélve rájöhetünk, mennyi mindent elárul valakiről egyetlen válasza.
Imádtam ezeket a pillanatokat, izgalmas volt látni, melyik karakter mit választ, és sokszor, mielőtt elolvastam volna az ő feleleteiket, én is letettem a voksomat egy-egy opció mellett; aztán eszembe jutott, mi lenne, ha megmutatnám mindezt nektek is?! Összegyűjtöttem hát a kérdések 99 százalékát, és megválaszoltam őket, s arra buzdítalak titeket is, ha van kedvetek, csatlakozzatok. Akár itt, akár máshol. :)
Ha pedig Fern és Ambrose válaszaira is kíváncsiak vagytok... nos, akkor kénytelenek lesztek elolvasni a regényt.

Utcalámpák vagy stoplámpák? utcalámpák

Senki vagy sehol? sehol

Okos vagy szép? okos

Előtte vagy utána? előtte

Szerelmes dalok vagy szerelmes versek? szerelmes dalok

Matricák vagy ceruzák? ceruzák

Gyertyák vagy villanykörték? gyertyák

Templom vagy iskola? templom
Harang vagy füttyszó? füttyszó

Régi vagy új? régi

Sárkány vagy lufi? sárkány

Shakespeare vagy Eminem? Shakespeare

Elbújni vagy megkeresni? elbújni

Süket vagy vak? süket

Country vagy klasszikus? country

Rock vagy pop? rock

Lassú számok vagy azok, amik fejbe vágnak? amik fejbe fejbe vágnak

Bal vagy jobb? jobb

Naiv vagy hülye? naiv

Tűzijáték vagy felvonulás? tűzijáték

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a háború által szétszakított pároké lesz a főszerep.
Minden állomáson találtok egy labirintus játékot, mely alapján azt kell kitalálnotok, melyik út köti össze a párokat. Ha ez megvan, nincs más dolgotok, mint a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni a helyes betűjelet, illetve a másik sorba a páros mindkét tagjának nevét. Ám nem árt figyelni, végkifejlettől függetlenül, csak és kizárólag a háború miatt elszakított szerelmespárokat keressük (minden esetben azok képezik a helyes megoldás, akik a jó út két végén találhatóak).
Amennyiben az összes feladatot teljesítitek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott regény egyik példányát.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/18 Letehetetlen
09/19 Kelly & Lupi olvas
09/20 CBooks
09/21 Deszy könyvajánlója
09/22 MFKata gondolatai
09/23 Kristina blogja
09/24 Dreamworld
09/25 Always Love a Wild Book

Kim Holden - Bright Side

A WOW Kiadó jelenteti meg a Könyvhétre Kim Holden: Bright Side című regényét, amit már nagyon várnak a new adult műfaj magyar rajongói. Ez a könyv garantáltan szívfacsaró, nincs olyan olvasó, akire ne lenne hatással Kate Sedgwick azaz Bright Side története. Kövessétek végig a nyolc állomásos turnénkat, a bloggereink véleményei mellett sok érdekességet is találtok, valamint nyereményjátékunkon megnyerhetitek a WOW Kiadó által felajánlott példány egyikét.

Kim Holden: Bright Side

Kiadó: WOW Kiadó
ISBN: 9786158027076
Oldalszám: 496 oldal
Fordító: Bótyik Bettina Zora

Fülszöveg:

Titkok. Mindenkinek van egy.
Némelyik nagyobb, mint a másik.
És amikor a titkokra fény derül…
Némelyik meggyógyít…
Míg más elpusztít.
Kate Sedgwick élete minden, csak nem átlagos. Megrázó veszteségeken és tragédiákon ment keresztül, mégis sikerült megőriznie az optimizmusát, és továbbra is mindenben a szépet keresi (elvégre megvan az oka, miért szólítja Bright Side-nak a legjobb barátja, Gus). Kate erős akaratú, vicces, okos és rendkívül tehetséges zenész. Aki soha nem hitt a szerelemben. Ezért, amikor elhagyja San Diegót, hogy egy kisvárosi főiskolán folytassa tanulmányait Minnesotában, egyáltalán nem számít arra, hogy beleszeret Keller Banksbe. Mindkettejükben fellángolnak az érzelmek.
Mindketten harcolnak ellene. Mindketten titkolnak valamit.
És amikor a titkokra fény derül…
Némelyik meggyógyít…
Míg más elpusztít.

Saját véleményem:

Vannak könyvek, amik feltöltenek pozitív energiával, s mosolyt csalnak az arcodra.
Vannak könyvek, amik olyan tartalmas életigazságokkal gazdagítanak, melyek örök életre a részeddé válnak.
Vannak könyvek, amik millió darabra törnek, kivéreztetik szívedet-lelkedet.
És van a Bright Side, ami mindezt magában foglalja.
Gyönyörű lelki utazás az élet napos és árnyoldalán. Ám arra nem árt felkészülni, hogy az élményért cserébe egy darabbal fizetünk magunkból.
Őszinte leszek, ha tudom, mit vállalok, nem kezdek bele - vagy legalábbis nem most. Tudtam persze, hogy keserédes sztori lesz, de arra nem számítottam, hogy egy olyan téma miatt, amit mostanság úgy kerülök, mint a tüzet. Csak akkor vált számomra is világossá, mibe tenyereltem, amikor már nyakig benne voltam. Egyik részem üvöltve követelte, hogy tegyem le, amíg még ki tudok belőle jönni úgy, hogy nem török össze, a másik viszont foggal-körömmel ragaszkodott az addigra már szívembe férkőzött szereplőgárdához. Végül sejtitek, miként döntöttem. Hagytam magam sodródni az árral, és igen, jól döntöttem, még ha millió sebet is tépett fel bennem Kim Holden.
Hogy értsétek miről beszélek: a történetnek van egy, a többinél is kiemelkedőbb, fontosabb háttértémája vagy drámája - hívjuk, ahogy tetszik -, ami a jelenlegi életemben nagyon is testközeli, valós dolog. Hónapok óta, nap, mint nap tapasztalom, átélem, mit jelent ez az egész, csak éppen a másik oldalról. És emiatt egészen a Bright Side-ig megrögzötten kerültem minden regényt, ami ezt taglalná; Kate sztorija mégis becsúszott. Nem fogok hazudni, piszkosul fájt, de hiszem, hogy ennek így kellett lennie, mert ha valamire megtanított Bright Side, az az, hogy éljünk meg minden pillanatot, amit az élet kínál.

Magáról a cselekményről sokat nem érdemes és nem is lehet beszélni, ugyanis milliónyi titokba ütközni, azokat pedig jobb, ha ti magatok fedezitek fel. Ráadásul, ha vázig lecsupaszítjuk a sztorit, akkor egy teljesen átlagos alapokon nyugvó történetet kapunk. A fiatal lány új helyre költözik, ahol barátságokat köt, majd szép lassan, ellenérvei dacára, belebonyolódik egy romantikus kapcsolatba.
Ugye, semmi extra? De akkor mégis mi a fenét esznek rajta a külföldi és hazai olvasók egyaránt? A lelkét, és mindazt az adalékot, ami azzá teszi Kate történetét, ami. A barátok, a családtagok, a szeretett férfi, a zene, a kávé (igen a kávé - érzitek, mennyire apróság, mégis mekkora erő?), a főszereplő lány, Bright Side személyisége, a titkok, tragédiák, és a mögöttes üzenet. Szinte érezni a lapok között lüktető szívdobbanásokat.
A felsoroltakhoz pedig hozzáadódik még Kim Holden olvasmányos, gördülékeny stílusa, ami a betűk hátán gördíti tovább az olvasót azokban a pillanatokban is, amikor éppen nem történik semmi izgalmas. Merthogy bizony a Bright Side egy elég lassú folyású történet; sokáig nem is látni mi akar ebből kibontakozni. Olyan, mint egy naplóregény. Kate napjait követhetjük végig fejezetről-fejezetre, és mivel egy átlagos lányról beszélünk, nem mindegyik napja eseménydús. Mindezt viszont kitűnően tompítja a korábban említett, gördülékeny szöveg, és Kate hangja. Egészen egyszerűen annyira emberközeli, mintha nem egy fiktív karakter lenne, hanem a legjobb barátnőd (vagy éppen te magad).
De ha már Kate-nél tartunk, akkor álljunk meg egy szóra nála. Ő egy hihetetlenül optimista, életvidám, aranyos, kedves, segítőkész, kellően dilis és különc, ámde totálisan egyszerű lány. Az emberek hamar megszeretik, közel engedik magukhoz és megnyílnak előtte. Ő pedig igyekszik élni ezzel a tehetségével, akár bátorítani kell valakit, akár helyes útra terelni, akár meghallgatni. Tipikusan az a csaj, aki ahelyett, hogy becsukná a szemét, beleáll a dolgokba és segít. Árad belőle a pozitív kisugárzás, melynek jótékony hatásai több ponton is megmutatkoznak. A legfurább mégis az, hogy egyáltalán nem tűnik emiatt buzgómócsingnak, inkább a csodálatra méltó és természetes jelzőket tudnám rá használni.
Problémából meg aztán akad bőven.
Ahogy a fülszöveg is írja, mindenkinek van egy titka. Ez a titok lehet valamilyen betegség, érzés, másik emberi lény, vagy konkrétan bármi. A regényben elég sok példával lehet találkozni, Kim Holden rengeteg manapság aktuális témát kapirgált meg, kisebb-nagyobb jelentőséggel.
Elsőre megdöbbentő lehet elképzelni, miként férhet meg együtt a táplálkozási zavar, a másság, az elvesztett családtag, és a többi, de az a helyzet, hogy ha nem is ennyire tömörítve, a való életben is sok minden vesz minket körül, maximum nem látjuk ennyire direktbe. Ilyen az élet. Mindenki küzd a maga keresztjével.

Végül, de nem utolsó sorban muszáj megemlítenem a zenét, ami ezúttal szerintem sokkal fajsúlyosabb - több szempontból is - mint a romantika.
Egyrészt tele van zenei utalásokkal a könyv, ami rettentő hangulatos, és a zenekedvelők számára igazi csemege. Másfelől pedig a zenével párosuló kötelék Gus és Kate között, az valami eszméletlenül gyönyörű!
Gusról azt kell tudni, hogy Kate gyerekkori legjobb barátja. Mind a ketten zenélnek, csak más formában és hangszeren. A srác vérbeli rocker, és éppen élete nagy lehetőségét éli - első albumát készíti és turnézik a bandájával. Kate költözése és Gus zenei elfoglaltságai miatt azonban, hosszú-hosszú évek után meg kell küzdeniük az elválással, amit még egy utolsó összegabalyodás is összekuszál.
Hiába beszélnek naponta telefonon vagy Skype-on, érezhetően ott van közöttük az a valami, amit a testiség okozott. Mégis, Kim Holden olyan életszerűen, de ugyanakkor szívszorító gyönyörűséggel építette fel Bright Side (Kate Gus által kapott beceneve) és Gus kapcsolatát, hogy az szavakkal le sem írható. Hátborzongatóan szép. Egyedül az állandó "haver"ezés rontott az összképen, számomra rettentő idegesítő volt.

Mindent egybevetve, örülök, hogy megismerhettem ezt a fantasztikus történetet, ami nem csak érzelmileg mozgatott meg, de társammá is vált. Megmosolyogtatott, gyengéden körbeölelt, megmutatta, mi az élet értelme, és nos igen, az utolsó hányadban atomjaimra tört.
Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy gyönyörű, keserédes New Adult könyvet olvasni, és nem fél attól, hogy telesírjon egy kétszázas zsepicsomagot.
A Bright Side garantáltan földhöz vág.

Ui.: Kate, megcsináltad, maradandót alkottál. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Gus, Kate, Clayton, Keller

Kedvenc jelenet: Gus és Kate jelenetei

Negatívum: a folytonos haverezés

Borító: 5/5 (Sokáig utáltam ezt a minimalista képet, de Kate és az ő története megértette velem az üzenetét, így ennek tudatában azt mondom, tökéletes a Bright Side-hoz.)

Playlist

1) Kill It Kid - Caroline
2) John Mayer - Slow Dancing in a Burning Room
3) The Fray - Heartless
4) Sunset Sons - Lies
5) Arctic Monkeys - Do I Wanna Know?
6) X Ambassadors - Unsteady
7) Future Husbands - The Sickness
8) Manchester Orchestra - Leave It Alone
9) X Ambassadors (featuring Jamie N. Commons) - Low Life
10) You Me At Six - Win Some, Lose Some
11) Chrvches - Never Ending Circles 
12) Future Husbands - A Home Without a Heart
13) Nothing But Thieves - Trip Switch
14) James Bay - Incomplete
15) Like Thieves - Brave the Day 
16) Dredg - Down to the Cellar
17) James Bay- Let It Go
18) The Beach - From Above
19) Prides - Out of the Blue
20) As Tall As Lions - Love, Love, Love

Nyereményjáték

Sokunk kedvencei közé tartoznak a menő rockbandák frontemberei, a történetben Gus testesíti meg ezt a karaktert, hozzájuk kötődik a játékunk is. A képek alapján fel kell ismernetek a bandákat, a nevüket be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Tehát nem az énekesek, frontemberek nevét várjuk, hanem az együttesek nevét!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesek jelentkezését 72 órán belül várjuk az értesítő e-mail elküldésétől számítva. Sok szerencsét a játékhoz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/29 Angelika blogja
05/31 Deszy könyvajánlója
06/02 MFKata gondolatai
06/04 Letehetetlen
06/06 Kelly és Lupi olvas
06/09 Dreamworld
06/10 CBooks
06/12 Kristina blogja

John Green - Csillagainkban a hiba

John Green: Csillagainkban a hiba

Kiadó: GABO
ISBN: 9789636899172
Oldalszám: 296 oldal
Fordító: Bihari György

Fülszöveg:

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

 

Saját véleményem:

Hazel évek óta küzd a rákkal, mely megtámadta a pajzsmirigyeit, és a tüdejét is. Orvosai szerint az utolsó stádiumban van, ám életét egy csodagyógyszerrel próbálják meghosszabbítani, amennyire csak lehet. A lány nem tud önmagától lélegezni, így kénytelen állandóan maga után hurcolni egy oxigénpalackot, mely gondoskodik arról, hogy levegőt kapjon.

Egyik alkalommal, amikor Hazel a szokásos támaszcsoporti gyűlésen vesz részt, felfigyel egy új srácra, aki nagyon szexi, és folyamatosan őt bámulja. 

Augustus a gyűlésen elmondja, hogy ő már 1,5 éve tünetmentes, ám a betegsége fél lábába került.

Az ülés végeztével Hazel és Augustus beszélgetésbe elegyedik, és a srác áthívja magukhoz Hazelt, hogy nézzenek meg egy filmet. A lány beleegyezik, és az együtt töltött idő alatt nagyon jól érzik magukat, nevetgélnek, viccelődnek és könyveket ajánlanak egymásnak - melyek később meghatározó szerepet játszanak a történetben. Kapcsolatuk napról napra elmélyül, és egyre több időt töltenek egymás társaságában, nem felejtve el a rákot.

"Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek…, amelyekről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik."

 

Nos, a Csillagainkban a hibára mind a két állítás igaz. Nehéz szavakba önteni azokat az érzéseket, melyeket Hazel és Augustus története vált ki az olvasóból. Nem árulok el nagy titkot, ez a könyv bizony fájni fog. Nagyon. Összetör, ugyanakkor belopja magát a lelkedbe. Hiába csukod be, és teszed fel a polcra, benned marad. Észre fogod venni, hogy csak ülsz, és rajtuk, illetve ezen az elbaltázott és igazságtalan világon merengsz. 

John Green egy kis csodát alkotott, pedig történetének főhősei átlagos emberek, akik sajnos egy manapság nagyon elterjedt betegség - ilyen vagy olyan - szenvedő alanyai. 

 

"– Ez a baj a fájdalommal – mondta Augustus, azután rám pillantott. – Megköveteli, hogy érezzék."

 

A rák rettentő kemény témaválasztás, főleg a Young Adult műfajban. Rajtam kívül biztos, sokan voltak/vannak még úgy (az elolvasásával), hogy hiába kíváncsiak rá, egyszerűen félnek a fájdalomtól. Ám most, hogy elolvastam - verem a fejem a falba, hogy miért halasztottam eddig -, azt mondom, bátran vágjatok bele. Igen, megsebez, kegyetlenül fog fájni, az összes zsepit elhasználod, de egy olyan pluszt ad, amiért megéri. Oké?

Már csak a két főszereplő miatt is, akik nagyon szerethetőek. Kitartásuk és realitásuk irigylésre méltó. 

A könyv egyik fő erénye, hogy nem kecsegtet hamis álmokkal. Az arcunkba vágja a rideg tényeket minden finomkodás nélkül, és ahelyett, hogy illúziókba ringatna, kihasználja a jelent, a meglévő időt, hisz senki nem tudhatja, mennyi van még hátra. Míg a most az biztos.

"Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte."

 

Hazel és Augustus - akiknek egyébként imádom a nevét - együtt és külön-külön is fantasztikus. Humorosak, aranyosak, és rettentően intelligensek. Közös jeleneteik pedig egészen egyszerűen szenzációsak. Érezni köztük a kémiát, hogy mennyire szeretik egymást, s hogy bármire hajlandóak lennének a másikért. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az Amszterdami utazás, valamint a legrosszabb helyzetekben való helytállásuk. 

Óriási ötletnek tartom, hogy John Green Hazel kedvenc könyve köré szőtte többé-kevésbé a saját regényét. Az egyes mozaikdarabkák úgy illeszkednek egymáshoz, mint egy kirakós darabkái. Semmi sem történik véletlenül. Rengeteg igazság és bölcsesség bújik meg a sorok között. Ráadásul, ahogy Amszterdamról ír, komolyan kedvet kaptam, hogy bejárjam azokat a helyszíneket, amiket Gusék is.

Ami nagyon tetszett még, az a sok humor. A témából adódóan könnyen hihetnénk, hogy leginkább kezeléseken, fájdalmas pillanatokon alapul a regény, de nem. Több vicces jelenet és párbeszéd is helyt kapott benne, melyek őszintén megmosolyogtatják az olvasót. Legalább annyiszor nevettem, mint sírtam. 

A vége pedig... hát az rendesen megnyomorgatja az ember szívét. Az utolsó körülbelül 60 oldal kegyetlen(ül szép). A kegyelemdöfést mégis a levél, és annak is leginkább utolsó sorai adják. Benne van minden. Hazel, Augustus, az álmaink, a fájdalom, a boldogság, az élet és az elmúlás. 

Összességében kinek ajánlom? Mindenkinek. Tényleg. Kicsiknek, nagyoknak, nőknek, férfiaknak. Ez egy olyan történet, amit kivétel nélkül minden embernek olvasnia kéne. Oké? 

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Hazel és Augustus

Kedvenc jelenet: Oké, az utolsó levél, Amszterdam, piknik, tojásdobálás, Gus vallomásai

Negatívum: a kegyetlen élet

Borító: 5/5