A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 3.5 pont. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 3.5 pont. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. október 10., csütörtök

Natalie Haynes - Medusza pillantása


Natalie Haynes a görög mitológia berkeibe kalauzol el bennünket. A Medusza pillantása a címszereplő mitológiai lény történetét helyezi új megvilágításba, és felteszi a kérdést: mitől nevezhetünk valakit vagy valamit szörnyetegnek. A kinézetétől függ? A tetteitől? Tarts velünk, és ha jól felelsz az állomásokon található feladványokra, akkor esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!
 
 
Natalie Haynes: Medusza pillantása
 
Kiadó: General Press
ISBN: 9789634528937
Oldalszám: 392 oldal
Fordító: Tóth Bálint Péter

Fülszöveg:
Az ​istenek nemzetségének egyetlen halandó tagja, Medusza a legfiatalabb a gorgók közül. A nővéreivel ellentétben ő megtapasztalja az idő múlását, a változást, a gyengeséget és a sebezhetőséget. Halandó élete olyan sürgető érzéssel tölti el, amelyet a családja soha nem fog megismerni. Amikor Poszeidón megbecsteleníti őt Athéné templomában, az istennő égtelen haragra gerjed a szentély megsértése miatt, és a fiatal nőn áll bosszút a tengeristen tettéért. Medusza hajkoronáját tekergő kígyók váltják fel, és egyetlen pillantása bármely élőlényt kővé változtat, ezért magányra és önkéntes vakságra kárhoztatja magát. Mindeközben Perszeusz elindul egy végzetes küldetésre, hogy mindenen és mindenkin átgázolva elhozza az elátkozott gorgó fejét…
A Women’s Prize for Fiction 2023 hosszú listájáról az Ezer hajó, a Kirké és a Klütaimnésztra rajongóinak

Saját véleményem:
Két évvel ezelőtt a szerző másik könyve, az Ezer hajó olyan módon és mélységben hatott rám, hogy nehezen találtam rá a szavakat. Natalie Haynes húsba maróan őszintén tárta elém Trója valódi - emberek által megélt - történetét, szívfájdító élmény volt. Emlékszem, akkoriban alig vártam, hogy a kiadó újabb regényt hozzon tőle, és ez most végre meg is történt. 

"Lehetséges, hogy egy szörnyeteg egyszerre szép és rémisztő?"

A cím alapján könnyű lenne azt mondani, hogy a jelenlegi történet főszereplője Medusza, de az az igazság, hogy ő mindössze egyetlen aprócska porszem ebben az egészben. Az Ezer hajóhoz hasonlóan a Medusza pillantása is igen szerteágazó, rengeteg szálon futnak az események, sokszor egymástól függetlenül - mi több, egyik-másik meglehetősen távolról nyúlik vissza. Ám míg a korábbi kötetnél ott volt közös nevezőnek Trója, addig itt nehéz kapaszkodót találni. Persze mondhatnánk azt, hogy valamilyen módon minden szereplő kötődik Meduszához és az őt érintő eseményekhez, de ez nem teljesen igaz. Érzelmi értelemben semmiképp. Mert míg Trója bukása valamilyen módon hatással volt az érintettekre, itt ez helyzet nem áll fenn, és emiatt jóval kuszább, összeszedetlenebb benyomást kelt a történet. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy istenek, istennők, halandók és egyéb élőlények is megszólalnak, s egy olyan bonyolult elegyet alkotnak, amit olvasó legyen a talpán, aki rögtön kibogoz. A könyv elején ugyan található egy összefoglaló arról, ki kicsoda, de őszintén szólva azzal együtt is nehéz felvenni a fonalat, még akkor is, ha az ember jártas a görög mitológiában. Rengeteg a név, a keszekusza szál, és bizony jócskán kell idő ahhoz, hogy átlásd és megértsd istenek és halandók játszmáit, motivációit. 

Jómagam nagy rajongója vagyok a görög mitológiának, eképp azzal is tisztában vagyok, hogy isteneik meglehetősen szívtelenek, önzőek, és sok esetben valóságos kéjencek. Elég csak Zeuszra és az afférjaira gondolni... Ez a könyv viszont a maga nyers mivoltában tárja az olvasó elé, mennyire kegyetlenek, önteltek, hiúak és szarkavaróak is ezek az istenek. A szerző egyszerűen, mégis fájdalmasan őszintén - a maga hétköznapiságában - vezet végig minket azon, hogyan képes egyetlen aprócska érzelem, fellángolás, rossz kifejezés tönkre tenni a halandó emberek - vagy éppen népek - életét. És erre valóban maga Medusza a legjobb példa, aki egyszerű halandó lányként, szeretetben nevelkedik nővérei gondozásában, majd jön Poszeidón, aki megkívánja, megzsarolja, megerőszakolja - hogy fényezze saját egóját -, majd színre lép egy újabb, kicsinyes isten, aki az erőszakolóval kapcsolatos dühe miatt még jobban tönkreteszi a már amúgy is meggyalázott halandót. És Medusza csak egy példa a sok közül, akikről ti magatok is olvashattok ebben a regényben. 
Egyszerre izgalmas és borzasztó bepillantani abba, milyen apró, jelentéktelen dolgokon dőlhetnek el életek, s hogy egyes személyek döntése milyen nagy horderővel és kihatással bírnak mások jövőjére. S voltaképpen ez az, amitől lehetetlenné válik ez a könyv. 
Ugyanakkor nem fogok zsákbamacskát árulni, a regény nagyjából harmada kínkeserves szenvedés volt számomra. Nem tudom, hogy a fordítóváltás miatt, vagy eleve megváltozott a szerző stílusa, de nehezen találtam a ritmust, sem a szövegi, sem az érzelmi rész nem vitt, túl darabos és steril benyomást keltett az egész. És ezen az sem segített, hogy máskor meg indokolatlanul hosszúra lett eresztve a semmi leírása. Bevallom, bőven akadtak részek, amiket lazán átlapoztam (pedig nem szokásom). Aztán valahol félúton elkezdett összeállni az egész, feszesebbé vált a történetvezetés, lemorzsolódott a sallang és vagy Stockholm-szindrómám alakult ki, vagy csak simán elkapott a gépszíj, de elkezdtem élvezni az  olvasottakat, s valósággal vágytam rá, hogy elmerülhessek a görög Barátok köztben. 

Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy bár a Medusza pillantása nem hozza az Ezer hajó minőségét és színvonalát, mégis kellően érdekfeszítő. Nagyon bonyolult, nagyon kusza, csapongó, túlírt, máskor meg túl steril, mégis odaragad az ember kezéhez. 
Nem ajánlom mindenkinek, de ha szereted a görög mitológiát, vagy egész egyszerűen csak szeretnél jobban elmélyedni a görög istenek  drámáiban, akkor adj neki egy esélyt.


Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő: Medusza testvérei
Kedvenc jelenet: Medusza és testvérei összetartása
Negatívum: Athéné unszimpatikus ábrázolása
Borító: 5/4
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


A nyereményjáték középpontjában a görög mitológiát feldolgozó történetek állnak. Nektek az a feladatotok, hogy a fülszövegrészletből kitaláljátok, melyik könyvet rejti a feladvány. A szerzőt és a könyv címét írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


“A félelmetes Minósz király lányai, Ariadné és a húga, Phaidra a krétai palota alatti labirintusba zárt Minótaurosz patadobogását és üvöltését hallgatva nő fel.”




Nézzetek be a többi állomásra is

10/03 Kitablar
10/06 Könyv és más
10/09 Dreamworld

2024. július 22., hétfő

Alex Aster - Lightlark

A Maxim Kiadó jóvoltából lehetőségünk nyílt elolvasni a külföldön már nagy sikert arató Lightlark című könyvet. Isla a hat uralkodó egyike, aki arra született, hogy megtörje a népét sújtó átkot. Viszont ebből a játszmából csak öten kerülhetnek ki élve. Különleges hangulat, mindenre elszánt uralkodók, és ármányok sora vár ránk, Olvasókra. Ha kíváncsi vagy mit gondolunk róla, vagy szeretnéd megnyerni a kiadó által felajánlott könyv egy példányát, tarts velünk!

 
Alex Aster: Lightlark
 
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789634998310
Oldalszám: 448 oldal
Fordító: Ladányi Csilla

Fülszöveg:
Lightlark ​szigete csak százévente egyszer közelíthető meg, hogy otthont adjon a Centenáriumnak, annak a halálos játéknak, amelyre kizárólag a hat birodalom uralkodói kapnak meghívást. Ez egyben kihívás is, melynek elfogadása esetén a résztvevők kénytelenek szembenézni a sorsukkal, akármi is vár rájuk: győzelem vagy vereség, jutalom vagy végső pusztulás. A most következő Centenárium az utolsó esély a hat uralkodó számára: csak a részvétel által válhatnak képessé a birodalmaikat évszázadok óta sújtó egyedi, kegyetlen átkok megtörésére. Csakhogy minden uralkodó rejteget valamit. Ráadásul megtudják: az átkok megszüntetéséhez az egyiküknek meg kell halnia.
Isla Crown a Vadoncok birodalmának fiatal uralkodója. A Vadoncok veszélyes csábítók, akiket az az átok sújt, hogy meg kell ölniük a szerelmüket. Rettegett és megvetett népnek számítanak, így csak Islában bízhatnak, hogy a Centenáriumnak köszönhetően képes lesz megtörni az őket sújtó átkokat.
A túlélés érdekében Isla bármit hajlandó megtenni, akár hazugságra és csalásra is kész, hogy megmentse népét… A szerelem pedig egyáltalán nem könnyíti meg a feladatát.

Saját véleményem:
Alex Aster debütáló regényére a borítója miatt figyeltem fel. Noha a klasszikus értelemben talán nem lehet azt mondani rá, hogy szép, mégis megragadja az ember tekintetét az, ahogyan a fekete háttérből kiemelkedik a szívből fakadó virágok vöröse. És ha ehhez még hozzávesszük a fülszöveget is, akkor az Éhezők viadalán és/vagy a Caravalon szocializálódott könyvmoly már egyértelműen el is veszett.

"Eddig tolvaj voltam. És hazug. – Sóhajtott. – Épp ideje, hogy szélhámos is legyek."

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Lightlark nevű sziget, ahol minden nép békében élt egymással egészen addig, míg ki nem tört a káosz és a legtöbb birodalom el nem menekült, hogy új vidékeket népesítsen be. A sziget lakói egykoron kezükben tartották a napot, uralták a tenger hullámzását, felhővárakban laktak és tiszta erőt virágzó virágok között éltek. Még azelőtt, mielőtt Lightlark önmaga árnyékává lett volna, azzá a hellyé, ami immár az örök vihar csapdájában vergődik, s aminek a megközelítése lehetetlenné vált... egyetlen alkalmat kivéve. Százévente Lightlark szigete vendégül látja a birodalmak uralkodóit, hogy részt vegyenek a száz napig tartó Centenárium nevű, halálos játékon, melynek végén egy uralkodó és népe örök pusztulásra lel, míg a többieknek esélye nyílik arra, hogy a mérhetetlen hatalom elnyerése mellett megtörje a népét sújtó átkot. Ötszáz évvel korábban ugyanis mind a hat királyságot - a Vadoncokat, a Csillagfény, a Holdfény, az Égkék, a Verőfény és az Éjszaka birodalmát - átok sújtotta, mely által a rájuk leginkább jellemző erejük vált a legfélelmetesebb mérgükké.
A történet hősnője Isla, a Vadoncok birodalmának fiatal uralkodója,  népére pedig kettős átkot mértek, arra kárhoztatva őket, hogy mindenkit megöljenek, akibe beleszeretnek, és hogy kizárólag emberi szívekkel táplálkozzanak. Kirívó szépségük után félelmetesen gyönyörű szörnyetegekké lettek. Így hát Isla - aki néhány uralkodóval ellentétben először készül részt venni a versenyen, mely könnyen az életébe kerülhet - arra vágyik, hogy az átok megtörésével visszanyerje birodalma becsületét. Csakhogy a lánynak nincsenek hiú ábrándjai, pontosan tudja, hogy nagy eséllyel ő lesz az, aki veszít, s ezzel a Vadoncok is végleg eltűnnek a világból.
Vajon Isla-nak sikerül túlélnie a Centenáriumot, túljárni a másik öt birodalom uralkodójának ravaszságán? S mit tesz egy olyan elátkozott nő, akinek az életébe belép két férfi a fény és a sötétség oldaláról?

Nem fogok hazudni, az ígéretes alap ellenére elég döcögősen indult a regénnyel való kapcsolatom, valahogy nem igazán olvastatta magát és nehezen vettem rá magam a folytatásra. Hiányzott az a megfoghatatlan kis valami, ami odatapasztott- és elérte volna, hogy megszűnjön számomra a külvilág. Vártam, hogy a Centenárium véres és ravasz világa beszippantson, hogy beinduljon a taktikázás, emelkedjenek a tétek és azt érezzem, hogy a gyomrom csomóba szorult az izgalomtól. Nem mondom, hogy teljes mértékben elérkezett ez a pillanat, de határozottan van egy pont, ahonnan a kezdeti teszetoszaság más szintre emelkedik és megkezdődik a nagybetűs játék, amikor emelkednek a tétek, új fordulatok és meglepetések várják az olvasót. Ehhez jó narratíva Islaé, a fiatal uralkodóé, aki a legtöbb játékoshoz képest újoncnak, egyszerűnek és kevésbé vérmesnek tűnik, mégis hajtja a bizonyítási vágy, az, hogy megmentse népét, s tisztára mossa hírnevüket. Mindez azonban nem kis teher egy Islahoz hasonló lány esetében, s ezt a tényt hivatott ellensúlyozni - vagy ha úgy tetszik, lágyítani - az életébe belépő két férfi, Oro és Grim. Noha mindketten Isla vetélytársai, hármójuk kapcsolata kiszámíthatatlan, kiismerhetetlen. Hogy ez mennyire jó, az egyéni preferencia kérdése. Tagadhatatlan, hogy visz egy kis izgalmat bele. Ettől függetlenül számomra Isla sokkal izgalmasabb karakternek bizonyult.

Mindent egybevéve egy kicsit többet vártam a Lightlarktól, de végül kellemes kikapcsolódássá vált a nyári kánikulában. Ha szerettétek a Caravalt, és valami hasonlót keresnétek, vagy egyszerűen kíváncsiak vagytok egy veszélyes élet-halál játékra, akkor érdemes lehet adni neki egy esélyt. Van benne potenciál, ígéretes az alapja, és a szerző vitt bele olyan csavarokat, amik alapján a folytatás magasabb szintre emelheti.


Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő:Isla
Kedvenc jelenet: -
Negatívum: valami hiányzott belőle
Borító: 5/4
Sorozat: Lightlark
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


A játék során különböző idézeteket találhattok, amelyek a Maxim Kiadó által megjelent könyvek egyikében fellelhető. A feladat nem más, mint megtalálni, melyik könyvre gondoltunk, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


“Nem minden sebhelyünk olyan látványos, mint ez itt. Biztos vagyok benne, hogy te is számtalan másikat hordozol a lelkeden. De sose feledd, hogy minden egyes sebhely gyönyörű. És soha, de soha nem szabad szégyellned őket.”




Nézzetek be a többi állomásra is

07/15 Milyen könyvet olvassak?
07/17 Kitablar
07/21 Kelly & Lupi olvas
07/22 Dreamworld

2023. október 21., szombat

Liz Braswell - Vár rám a föld


A Manó Könyvek jóvoltából megjelent a Vár rám a föld. c. regény, ami a Sorsfordító történetek sorozat legújabb tagja. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják, mi történt volna akkor, ha a földi hatalom Ursulához kerül, Ariel pedig a tengerek néma királynőjévé válik apja meggyilkolását követően.
Tarts velünk, kövesd a turné állomásait és nyerd meg a kiadó által felajánlott könyv egy példányát!
 
 
Liz Braswell: Vár rám a föld
 
Kiadó: Manó Könyvek
ISBN:
Oldalszám: 504 oldal
Fordító: Herman Alexandra

Fülszöveg:
Öt év telt el, mióta a gonosz Ursula legyőzte a kis hableányt... és elvette Triton király életét. Ariel most Atlantica néma királynője, Ursula pedig Eric herceg királyságát vezeti a szárazföldön. Amikor azonban Ariel rájön, hogy az apja talán még mindig életben van, visszatér egy olyan világba, amiről azt gondolta, sosem látja többé - és ezzel együtt esélye nyílik rá, hogy a hercegét is viszontlássa.
Ariel hamarosan megtudja, hogy Ursula mindent megtesz, hogy a lehető legnagyobb mértékben kihasználja hercegnői pozícióját: összeesküvéseket szervez, ármánykodik, és nyílt háborúkat indít a szomszédos királyságok ellen. Amikor pedig az álcázott tengeri boszorkány tudomást szerez Ariel felbukkanásáról, azzal fenyegetőzik, hogy mind a vízalatti, mint a szárazföldi világot elpusztítja. Vajon képes lesz Ariel megbuktatni a gyilkos gonosztevőt, akinek eltökélt szándéka, hogy elpusztítsa az otthonát, és a világot, amelynek egykor mindennél jobban szeretett volna a részévé válni?
Ez a történet a hatalomról, a szerelemről, és egy hableány harcáról szól, aki mindent megtesz azért, hogy visszaszerezze a hangját.

Saját véleményem:
Liz Braswell munkásságával némileg hadilábon állok, de minthogy A kis hableányt gyerekkoromban rongyosra néztem, egy percig sem volt kérdés, hogy olvasni akarom-e a Vár rám a földet.

"Semmit sem kaphatsz anélkül, hogy adnál valamit cserébe. Az természetellenes lenne, és szembemenne a dolgok rendjével."

A történet öt évvel az általunk is ismert események után játszódik, annyi különbséggel - vagy talán nevezzük inkább csavarnak -, hogy Ariel és Eric alul maradt az Ursulával vívott harcban. És hogy mit is jelent ez pontosan mesénkre nézve? Nos azt, hogy a tengeri boszorkány Vanessaként, s immár Eric herceg feleségeként uralkodik, háborúkat szít, nyomorgatja a népet, míg férje álom mámorban tengődve színdarabokat ír (a kis hableány eredeti, Disney-féle történetét). Eközben Ariel pedig Atlantica királynőjeként éli életét abban a hiszemben, hogy apja halott. És itt jön az újabb fordulat, a történet tulajdonképpeni beindítója: Hablaty és az unokája egy véletlennek köszönhetően megtudja, hogy egy aprócska fiolába zárva ugyan, de Triton király él. Ariel számára tehát adott a remény Ursula legyőzésére, Eric visszaszerzésére és a happy end beteljesítésére.

Ez a történet tehát tulajdonképpen két királynő összecsapását mutatja be: az immár sokkal érettebb, leckét megtanuló Ariel feszül össze a hatalommániás, velejéig romlott Ursulával, míg Eric elvegetál a maga kis papucs módján. Merthogy Ericet sikerült a mesénél is jobban alulpozícionálni, és olyan szinten életképtelen karakterré tenni, mint egy tengeri moszat. Sajnálom, mert maga az eredeti mese sem bánt túl kedvesen vele, noha a film némit javított ezen. No, de mint írtam, a fókusz a két uralkodói státuszba került nőn van. Ám míg Ursula megmaradt ugyanannak a hatalomra vágyó, pusztítást és mások sanyargatását élvező boszorkánynak, addig a szeleburdi, álmokat kergető hableány érett nővé fejlődött - megtartva karaktere esszenciáját. Az, hogy Ariel, a mindig is emberek közé vágyó lány, apja vélt halála után kénytelen volt átvenni a trónt, előnyére vált. Kifejezetten izgalmas látni, hogy meggondolatlan tiniből mennyire érett nővé cseperedett, olyanná, akit a szerelem jóval kevésbé vakít el. Vagyis, fogalmazzunk inkább úgy, hogy immár jobban átgondolja tetteit. És erre bizony szükség is van, hisz immár nem csak Atlantica és a vízi világ sorsa múlik azon, mit tesz, hanem az embereké is. Ariel pedig mindig is szívén viselte a szárazföldiek sorsát, ami ezúttal sincs másként. A nép pedig éhezik, megviselte és megtizedelte soraikat a Vanessa által indított háborúzás. 

Úgy gondolom, Liz Braswell az az író, aki remek ötletekkel rendelkezik, de a megvalósításnál valahogy el-, vagy legalábbis szétcsúsznak a dolgok. Legtöbb esetben szeretne erős női hősöket kreálni, csakhogy ezt vagy saját, vagy más karakterek kárán teszi. Ebben az esetben Ericén, akiről én nem is szeretnék több szót ejteni, mert borzalmas lett szegénykém. De talán ennél is fontosabb tisztázni, hogy az írói képességei közepesek. És ez bizony nagyon nagy kár, mert bár a Vár rám a föld így, ebben a formában is érdekfeszítő és kifejezetten érdekes módon nyúl az eredeti alaphoz, jól csavargatja annak szálait, de épp emiatt annyi, de annyi potenciál lett volna még benne! Persze ettől függetlenül is aranyos, izgalmas olvasmány, ami meg fogja melengetni a meserajongók szívét - már csak a kikacsintások és kedvenc állatkáink narratívái miatt is. Arielről nem is beszélve.
Mindent egybevéve úgy vélem, a történetnek vannak kifejezetten erős aspektusai, de akadnak gyengébb pontok is. Viszont, ha extra érdekességként és nosztalgiaként tekintünk rá, akkor kellemes élményeket tartogathat akár egy borongós vagy napsütéses délutánon is, amikor szeretnénk újra visszarepülni gyerekkorunkba.


Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő: Ariel és az állatszereplők
Kedvenc jelenet: -
Negatívum: Eric
Borító: 5/5
Sorozat: Sorsfordító történetek #8, önálló kötet
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek A kis hableány Disney mese állatszereplőit. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a karakter nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!





Nézzetek be a többi állomásra is

10/15 Szembetűnő
10/16 Csak olvass!
10/18 Utószó
10/20 Dreamworld

2022. november 16., szerda

Sarah Adams: Csalóka szerelem


A külföldön is nagy sikert aratott Csalóka szerelem már magyarul is megjelent! Ha kíváncsi vagy arra, hogy bloggereinknek mennyire tetszett a TikTok szenzációnak számító barátokból szerelmesek típusú romantikus történet, akkor tarts velünk, ráadásul ha melléd áll a szerencse, akkor megnyerheted a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt is a kötetből!
 
 
Sarah Adams: Csalóka szerelem
 
Kiadó: Next21
ISBN: 9786156414380
Oldalszám: 350 oldal
Fordító: Nagy Marietta

Fülszöveg:
Barátokból ​lett szerelmesekről szóló TikTok-szenzáció, az év romkomja
Örökre barátok maradunk?
Bree Camden titkolja, hogy reménytelenül szerelmes legjobb barátjába, Nathan Donelsonba, aki mellesleg az NFL, az észak-amerikai futball liga legendás játékosa.
De ez Bree legkisebb problémája. Egy autóbaleset következtében már soha nem lehet belőle balerina, úgyhogy táncstúdiót nyitott – és továbbra is nyitva tartaná, ha sikerül kiköhögnie a bérleti díjat.
Amikor Nathan a segítségére siet, és megvásárolja az egész épületet, Bree örülhetne, de ő még mindig nem boldog. Felhajt egy-két tequilát – jó, talán többet, mint kettő –, és legmélyebb, legsötétebb titkait elkotyogja egy TMZ riporternek.
Miután a videó virális lett, az egész világ azt hiszi, Nathan és Bree egy párt alkotnak. Ők a tökéletes pár. És Nathan sajtósának támad egy ötlete, ami Bree-nek is anyagi biztonságot jelenthet.
Mi a bökkenő? Úgy kell tenniük, mintha szerelmesek lennének egymásba. Három. Teljes. Hétig.
Most van itt a pillanat, hogy Bree végre előálljon titkolt érzelmeivel?
Lehetséges, hogy Nathan is palástolt valamit?

Saját véleményem:
A TikTokot lehet szeretni vagy nem szeretni, az azonban tagadhatatlan, hogy óriási befolyással bír felhasználóira - akár könyves vonalon is. A videómegosztónak hála például számos könyv kapott és kap (újra) figyelmet, sok esetben akkorát, amiből aztán nemzetközi siker alakul ki. Többek között Sarah Adams romkomja is ennek köszönheti gyors diadalát.

"– Ez romantika, emberek. Nem amerikai futball. Nem használhatunk focis trükköket és X-eket meg karikákat arra, hogy egy teljes kapcsolatot ábrázoljunk. Csak semmi homályos metafora. Amire itt szükségünk van, azok a szavak."

Nem fogok hazudni, a Csalóka szerelem egy kliséhalmaz, amiben a gazdag fiú-szegény lány párostól kezdve, a barátokból-szeretők felálláson át, egészen a kamukapcsolatig minden megvan, nem hagyva ki a támogató és érzéketlen, kizsákmányoló szülőket, traumákat vagy sportkarriert sem. De akkor mégis mi az, amiért ez a könyv TikTok-szenzáció lett? 
A válasz egészen banális: a szerző humora. A humorfaktor teszi édesen szerethetővé ezt az egyébként jócskán kiszámítható, tét nélküli történetet, amiben a főszereplők már iskolás koruk óta legjobb barátok és szerelmesek egymásba.

Bree és Nathan tiniként tele vannak álmokkal, ambíciókkal, míg barátságuk sziklaszilárd. Egy balesetnek köszönhetően azonban elszakadnak egymástól, és míg a fiú hatalmas sikereket ér el a sportban, addig a lány kénytelen újratervezni életét, s balett karrier helyett táncstúdiót nyitni. Leginkább viszont kapcsolatuk szenvedi meg a Bree-vel történteket, mert bár jó barátokként visszatalálnak egymáshoz, valódi érzéseiket eltitkolják a másik elől. 
A váltott szemszögeknek hála az olvasó teljesen biztos lehet mindkét fél szerelmében, így itt nem az a kérdés, hogy Bree és Nathan szereti és akarja-e egymást, hanem az, hogy ezt valamikor képesek lesznek felvállalni és beismerni barátjuknak vagy sem? Kockára merik-e tenni a biztos barátságot a szerelemért, netán félve a másik minden szintű elvesztésétől inkább magukban epekednek és szenvednek tovább?
Nos, az a helyzet, hogy a Csalóka szerelem cselekményét utóbbi alkotja, így a tartalom lényegi része lekorlátozódik a titkolózás, sóvárgás és "a biztosan nem jövök be neki" hármasára, ami egy szintig élvezetes, ám ahhoz, hogy egy egész regényt elvigyen a hátán és ne fulladjon unalomba, édes kevés. Még úgyis, hogy egy alkoholmámoros éjszaka következményeként Bree-nek és Nathannek el kell játszaniuk a nyilvánosság előtt, hogy együtt vannak. 
A könyv legnagyobb hibája a tétnélkülisége; a két főszereplőn kívül mindenki - beleértve a mellékszereplőket és az olvasót - tudja, mi a helyzet, és hogy hova is fog kifutni ez az egész. Bár beismerem Sarah Adams humora és poénos megoldásai sokszor enyhítettek az egysíkúságon. Mi több, rendkívül jókat nevetgéltem bizonyos jeleneteknél..., mivelhogy van annak egyfajta bája, amikor óriási NFL játékosok körmeit lakkozzák vagy épp randiguruként igyekeznek romantikus terveket kovácsolni társuk számára. A cserfes kis balettnövendékekről nem is beszélve.

Szóval mindent egybevetve, bár nem bántam meg, hogy adtam egy esélyt a Csalóka szerelemnek, nem feltétlenül azt kaptam, amire számítottam. Számomra hiányzott egy csipetnyi izgalom vagy valami, ami pörgősebbé és feszesebbé tette volna a történetvezetést. Viszont kikapcsolódásnak határozottan jó volt. Elsősorban tehát azoknak ajánlom, akik szeretik a humoros, limonádé jellegű, édes, de némileg kiszámítható könyveket.


Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő: Nathan, Bree, a csapattagok
Kedvenc jelenet: körömlakkozás
Negatívum: tétnélküliség
Borító: 5/4
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


A Csalóka szerelemben a romantikus szál mellett nagy szerepet kap a sport, ezért jelenlegi játékunkban erre is fókuszálunk. Minden bloggernél találtok egy idézetet egy sportos romantikus kötetből, a ti dolgotok pedig kitalálni, hogy melyik könyvből idéztünk, és az adott könyv címét beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


„– Azt mondanám, hogy jobban szeretlek, mint a hagyományos M&M'set, de fel kell kötnöd a gatyád, ha le akarod győzni a mogyorósat.”




Nézzetek be a többi állomásra is

11/08 Fanni’s Library
11/10 Betonka szerint a világ…
11/13 Fanni’s Library - Idézetek
11/14 Sorok között
11/16 Dreamworld
11/17 Hagyjatok! Olvasok!

2022. május 10., kedd

K. A. Tucker - Az egyszerű vadon

 
K. A. Tucker: The Simple Wild - Az egyszerű vadon
 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634578383
Oldalszám: 488 oldal
Fordító: Hrabovszky Dóra

Fülszöveg:
A ​sors ismétli önmagát?
Calla Fletcher kétéves volt, amikor az édesanyja vele együtt elmenekült az alaszkai vadon és az elszigetelt vidéki életmód kihívásai elől, és elhagyta Calla apját, Wren Fletchert. Calla sosem nézett vissza, és huszonhat évesen a mozgalmas torontói életen kívül nem ismer mást. Amikor azonban az apja felveszi vele a kapcsolatot, és tudatja, hogy súlyos beteg, a lány tudja, hogy ideje megtennie a hosszú utat a határmenti elhagyatott kisvárosba, ahol született.
Calla szembenéz a mászkáló vadakkal, a különös nappali órákkal, az elképesztő bolti árakkal, és időnként még – szent ég! – a kinti pottyantós vécével is, cserébe, hogy megismerhesse az apját: a férfit, akivel a rengeteg hibája ellenére is újra törődni kezd.
Ám miközben nagy küzdelmek árán igyekszik hozzászokni a sarkközeli éghajlathoz és az otthonitól teljesen eltérő életritmushoz, Jonah – egy csendes, cinikus és büszke alaszkai pilóta, aki Calla apjának repülős vállalatát, a Vadont működteti – alig várja az elkényeztetett városi lány bukását. Meggyőződése ugyanis, hogy Calla túlságosan kényes ahhoz, hogy megbirkózzon a vadonnal.
Jonahnak feltehetőleg igaza van, de Calla eltökéli, hogy bebizonyítja a tévedését. Aztán váratlanul azon kapja magát, hogy elmélyül a kapcsolata a robosztus pilótával. Ahogy a férfi rejtett megvetése egyre halványul, barátság veszi át a helyét – vagy talán valami mélyebb is? De Calla nem azért jött Alaszkába, hogy maradjon, Jonah pedig sosem fogja otthagyni a helyet, ami az élete. Ostobaság lenne mindkettejük részéről románcba kezdeni, és ugyanarra az útra lépni, amivel Calla szülei is megpróbálkoztak – és kudarcot vallottak – évekkel korábban.
Egy egyszerű igazság, amiről kiderül, hogy nem is olyan egyszerű.

Saját véleményem:
Vannak dolgok az életben, amiken nehezen vagy sehogy sem sikerül felülkerekednünk, gátat képez bennünk. Én például képtelen vagyok bizonyos halálos betegségekről olvasni, hiába érdekel az adott könyv, ha a legminimálisabban is megjelenik benne a téma, elkerülöm. Így voltam Az egyszerű vadonnal is, melynek fő mozgatórugója a főszereplő lány, Calla édesapjának betegsége. Rengeteget tipródtam hát rajta, hogy adjak-e egy esélyt neki és próbáljam meg elnyomni a bennem lévő félelmet vagy hagyjam az egészet. Őszinte leszek, nehezen jutottam dűlőre, nem kevés biztatás kellett hozzá, de minthogy Alaszka és az alaszkai vadon igen kedves a szívemnek, megtettem.

"– Mindketten tudtuk, hogy ez sosem lesz könnyű – hallom a suttogását.
– Ja, végül is. Csak azt nem tudtam, hogy ennyire nehéz lesz."

Félve, mégis nagy reményekkel vágtam bele az olvasásba, bízva benne, hogy K. A Tucker csodálatos stílusában kapok egy vadregényes, romantikától és különféle érzelmektől túlfűtött regényt, ami vadsága és nomádsága által majd kiemelkedik a romantikus könyvek tengeréből. És bár alapvetően ez utóbbi sikerült is neki, mégsem varázsolódtam el. Sem a hely, sem a családi kötelék, sem a romantika nem hatott rám, pontosabban nem úgy és nem olyan mértékben, mint vártam. Az egyszerű vadon egy lassú folyású, sokáig eseménytelen történet, ami több, mint a regény feléig nem nyúl ki az olvasóért. Pedig annyi, de annyi potenciál rejlik benne! Például ott van a gyönyörűséges, vad és puritán táj, ami önmagában is lélegzetelállító - lehetne -, vagy Jonah, a gőgös pilótafiú és az általa kínált ellenségekből szeretők románc, hogy a vég óráiban egymást és a múltat megismerő apa-lánya párosról már ne is beszéljünk. 
Calla azért utazik Alaszkába, hogy megismerje szülőföldjét és az apját, akit kétéves kora óta nem látott, mivel a férfi haldoklik. Emiatt nagyvárosi életét hátrahagyva elrepül az ismeretlenbe, ahol a korábban alapvetőnek számító dolgok, mint a mosdó, víz mennyisége vagy az internet luxusnak számítanak, ahol az emberek nem tesznek egy kiló vakolatot magukra, mielőtt futni indulnának, és ahol a természet valóban egy karnyújtásnyira van. Tehát adott egy fiatal, nagyvárosi lány, akinek nem csak új emberekkel, de egészen másfajta életkörülményekkel és szemléletmóddal is meg kell ismerkednie, miközben vészesen fogy az apjával tölthető idő mennyisége. Ebből az egészből mégis Calla személyiségfejlődése az egyetlen, ami valóban értékelhető, és ami átível az egész történeten, minden más túl kevés, túl steril. Ahelyett, hogy a szívem-lelkem darabokra tört volna minden egyes oldal után, azt éreztem, hogy unatkozom. Persze van egy pont, ahonnan megváltoznak a dolgok, ütemesebb lesz a cselekmény és érzelmileg is magasabb szintre ugrunk (az utolsó harmad például brutál kemény lelkileg, pláne ha valaki átélt már hasonlót), de az én ízlésemhez mérten mindez túl későn történik meg. Nekem egy könyv az első oldaltól az utolsóig tart, ennem tudatában pedig elvárom, hogy ne kelljen x száz oldalt végigunnom, hogy a maradék száz-százötvenet élvezhessem. Illetve annak is jobban örültem volna, ha a családi kötelék, mint vezérszál, fájdalmassága ellenére nagyobb hangsúlyt kap. 
 
Első sorban akkor ajánlom Az egyszerű vadont, ha bírjátok a nagyon lassan kibontakozó történeteket, és nem okoz gondot, ha bizonyos témák csak felszínesen kerülnek kibontásra. Illetve ami még mellette szól, az a szerző csodás stílusa és Calla személyiségfejlődése. 


Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő: Calla
Kedvenc jelenet: nem szeretnék spoilerezni
Negatívum: unalmasság
Borító: 5/5
Sorozat: Az egyszerű vadon #1
Megtetszett? Vidd haza!

2021. november 14., vasárnap

Egressy Zoltán - Piszke papa meséi

 

Egressy Zoltán bájos gyermekkönyvében, a Piszke Papa meséiben összesen tíz történetet találunk, melyek középpontjában kedves és mókás állatok és az ő kalandjaik állnak. A meséket Láng Anna csodaszép illusztrációi teszik teljessé. Tartsatok négy bloggerünkkel, és nyerjétek meg a Manó Könyvek által felajánlott példányt!
 
 
Egressy Zoltán: Piszke papa meséi
 
Kiadó: Manó Könyvek
ISBN: 9789635840250
Oldalszám: 48 oldal
Illusztrálta: Láng Anna

Fülszöveg:
Egressy Zoltán gyerekkönyve az állatmesék hagyományait – Ezópust, La Fontaine-t – követi bölcsen. Tíz állat, tíz kedves, okosan tanító, elgondolkodtató történet és megannyi meséléssel töltött közös perc.

Saját véleményem:
forrás: Manó Könyvek
Piszke papa meséire már megjelenés előtt felfigyeltem, de teljesen és végérvényesen a szeptemberben megtartott Könyvhéten estem vele szerelembe. Pontosabban az illusztrációival.
Harmincéves korom ellenére még elevenen élnek bennem gyerekkorom bájos mesekönyveinek emlékei, melyek pusztán a kinézetükkel levettek a lábamról és megmelengették a szívemet. Láng Anna  e könyvbéli illusztráció pedig pontosan ugyanezt a hatást érték el nálam.
Az illusztrátor által életre keltett karakterek egytől egyig végtelenül bájosak, szerethetőek és ami még ennél is fontosabb: békét, kedvességet sugároznak. Úgy vélem, ez igencsak sarkalatos pont egy gyerekkönyv esetében - szülő és gyermek szempontjából is -, hisz jelenlegi világunkban minden csepp szépségre, kedvességre szüksége van az új generációnak.

A Piszke papa meséi elsősorban a legfiatalabb korosztályt szólítja meg (kb. 3-7 év között) tíz rövidke, tanulságosnak szánt történetével. Tíz állat, tíz mese felosztásban ismerkedhetünk meg az erdőlakó barátokkal, akik között akad kecske, kenguru, kullancs, lajhár, flamingó, hangya, pók, szöcske, teve és kardhal is. Mindannyian más-más személyiségek: egyikük nagy tudású, míg másikuk mindent szó szerint vesz, s ettől olykor kissé ostobának, ámde szerethetőnek tűnik. Továbbá van még itt olyan cimbora, akit az előítéletek miatt hátrányos megkülönböztetés ér, de olyan is, akinek legfőbb problémája az édesszájúság. A szereplőkkel való azonosulás mellett tehát a gyerekek olyan tanulságokat is magukba szívhatnak a mesék által, mint a barátság ereje, a kitartás, és az álmokért való küzdelem, illetve azt is megtudhatják, milyen hátrányai lehetnek a szófogadatlanságnak. 

A történetek rövidek, felnőttként talán nem minden esetben van értelmük és talán elejük meg végük sem, ám a célközönség számára ez egy izgalmakkal kecsegtető, színes, hívogató mesegyűjtemény. Olyan, amiben az illusztrációk gazdagsága, és az állatok által elbeszéltek bőséggel kipótolják az esetleges hézagokat.


Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő: Biti, a lajhár
Kedvenc jelenet: a kullancsos mese tanulsága nagyon tetszett
Negatívum: a se eleje-se vége mesék felnőttként nem nyertek meg annyira
Borító: 5/5
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mostani nyereményjátékunkban olyan mesekönyveket keresünk, melyeket szintén Láng Anna illusztrált. Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!






Nézzetek be a többi állomásra is

11/08 Könyv és más
11/10 Csak olvass!
11/12 Veronika’s Reader Feeder
11/14 Dreamworld

2021. október 23., szombat

Eliot Schrefer - Erőpróba


Eliot Schrefer: Erőpróba
 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633996942
Oldalszám: 242 oldal
Fordító: Robin Edina

Fülszöveg:
A sivatag közepén egy gyönyörű oázis rejtőzik, ahol egy rendkívüli király uralkodik – egész Erdászban nincs hozzá fogható. A neve Cabaro, a Nagy Oroszlán, az állatok birodalmának uralkodója, aki féltékenyen őrzi varázslatos aranytalizmánját. Ember még sohasem tette be lábát a Nemes Vad területére. Nem mindennapi feladatra vállalkoznak hát hőseink, amikor útra kelnek az oázis felé.
Conor, Abeke, Meilin és Rollan már máskor is végrehajtotta a lehetetlent. Most azonban a csapat a felbomlott – barátságukat szétzilálta egy szörnyű, pusztító árulás.
Az ifjú hősök és szellemállataik máris rengeteg áldozatot hoztak a talizmánokért folytatott harcban. Ám amint a világ lassan darabokra hullik körülöttük, és egy kegyetlen ellenség követi minden lépésüket, még súlyosabb csapások érik őket.

Saját véleményem:
A négy kiválasztott útja lassan a végéhez ér, ám mielőtt sor kerülhetne a mindent eldöntő összecsapásra, hőseinknek még meg kell szerezniük az utolsó talizmánt, az Aranyoroszlánt. Nagy a tét: ki ér előbb Cabaro, a Nagy Oroszlán oázisába, a Hódítók gonosz serege vagy a Zöld Köpenyesek megtépázott csapata. Egész Erdász sorsa múlik azon, ki kaparintja meg a medált.

"Néha a család, amelyikre rátalálunk, sokkal jobb, mint amelyikben felnőttünk."

A Szellemállatok sorozat kezdetektől fogva egy izgalmas, kincskeresős-kalandozós fantasynek indult, amiben négy gyerek és szellemállataik vágtak neki az ismeretlennek, hogy összegyűjtsék a Nemes Vadak talizmánjait. Tették mindezt azért, hogy az ellenség ne taszíthassa pusztulásba a világot. A tét nagysága azonban csak most, az utolsó előtti részben érezhető igazán: lelki és fizikai megterhelések, veszteségek érik Abekét, Meilint, Rollant és Conort, s olyan megpróbáltatások, melyek végérvényesen átbillentik őket a felnőttkor küszöbén. 
Míg Meilin és Abeke a Pusztító fogságában igyekszik kiutat találni és felkerekedni az önostorozáson, addig Conor és Rollan vezetőjük, Tarik társaságában szeli keresztül Niló vidékét. Ahhoz azonban, hogy megtalálják Cabaro-t, fel kell keresniük Abeke egykori szülőfaluját, ám útjuk során kénytelenek szembesülni a Hódító seregének szörnyűséges pusztításával, és a vadonélő állatok furcsa viselkedésével. Később szerencsére társukul szegődik egy nilói lány, Irtike, aki fura szellemállatának hála komoly segítséget jelent a csapat számára.

Niló - Afrikára hajazó - vadsága, a fájdalom, hogy Rollan és Conor is elvesztett egy-egy hozzá közelálló lányt, valamint az őket lépten-nyomon mellbevágó pusztulás látványa olyan, ami alapjaiban rengeti meg a fiúk világát, és húzza ki lábuk alól a talajt, miközben olvasói szempontból rengeteg izgalmat ígér. Mégis... most először éreztem azt, hogy nem érzek semmit. Eliot Schrefer történetvezetése és stílusa steril, egyik szereplőt sem engedi igazán közel az olvasóhoz. És ez hatalmas hiba, hisz mostanra olyan érzelmi csomagot kaptak a gyerekek, aminek a feldolgozásához igenis elengedhetetlen látni, át- és megélni azt, amin keresztülmennek. Mindez azonban kimaradt, mint ahogyan sok más érdekes pillanat is. Mintha a szerző úgy próbálta volna elkendőzni a rutintalanságát, hogy átugrotta a sorsdöntő részeket, legyen szó csatáról, veszteségfeldolgozásról vagy váratlan fordulatról. Többször is azt éreztem, hogy kiestek részek és csak pislogtam, nem értve, mi történt az imént (megjegyzem, többször vissza is lapoztam, nem pörgettem-e át véletlenül néhány oldalt, de nem). Se a kaland, se az érzelmi töltet nem kapott megfelelő formát, mindenen csak áthaladtunk daráló módjára. Az Erőpróba inkább dokumentarista, mintsem regényes formájú. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy rendkívül pörgős, brutális, és fájdalmas. Kevesebb mint huszonnégy óra leforgása alatt felfaltam az egészet, annyira vitt magával, ám Irtikéhez hasonlóan, számomra akadtak pillanatok, amikor szerettem volna elfordítani a fejemet, és nem átélni azokat a brutális gyilkosságokat, amiknek tanúja lehettem. Annak ellenére, hogy ez egy főként gyerekeknek készült sorozat, az Erőpróba minden csak nem gyerekbarát, véres és kegyetlen halálok, marcangolások, gyilkosságok tarkítják. És olyasfajta veszteség is van benne, amit én felnőttként is nehezen tudtam feldolgozni. 

Mindent egybevetve, bár a kötet sterilsége sokat visszavett az élményből, rendkívül élveztem. Együtt borzongtam, féltem és sírtam a szereplőkkel, miközben remegve drukkoltam Conoréknak, hogy épp bőrrel keveredjenek ki ebből a kalandból is. És mindezt miért? Hogy a vége egy olyan csavarral sokkoljon, amiből még most sem tértem magamhoz.


Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő:Rollan, Tarik, Lumeo, Essix, Briggan, Itrike, Dzsí
Kedvenc jelenet: az összebújós Dzsí és Meilin pillanat és Rollan "vargolása"
Negatívum: a szerző steril stílusa, valamint a kifejtetlen, izgalmas részek
Borító: 5/5
Sorozat: Szellemállatok #6
Megtetszett? Vidd haza!

2021. április 5., hétfő

Tricia Levenseller - A szirénkirálynő lánya

 

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Tricia Levenseller nagysikerű duológiájának második része, A szirénkirálynő lánya. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei vitorlát bontanak és tengerre szállnak, hogy elkísérhessék Alosa kapitányt utolsó, veszedelmes kalandjára.
 

Tricia Levenseller: A szirénkirálynő lánya
 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789635613786
Oldalszám: 328 oldal
Fordító: Szabó Krisztina

Fülszöveg:
Apám hajói ki lesznek szolgáltatva a sziréneknek.
Mi érjük el a szigetet elsőként, és a miénk lesz a kincs.
Alosa végre teljesíti a küldetését. Megszerezte a legendás elrejtett kincshez vezető térkép mindhárom darabját, ráadásul a kalózok, akik korábban foglyul ejtették, most az ő hajóján raboskodnak. A továbbra is bosszantóan vonzó Riden folyamatosan eltereli a figyelmét, de legalább engedelmeskedik.
Ám amikor a hitvány Vordan felfedi az apja évek óta őrzött titkát, Alosa és a legénysége veszedelmes versenyre kel a rettegett kalózkirállyal. Hiába a tengernyi veszély, Alosa biztos benne, hogy ő fogja elsőként elérni a kincset… Hiszen mégiscsak a szirénkirálynő lánya.
A közönségkedvenc A kalózkirály lánya folytatása.
Szárnyalj vele!

Saját véleményem:
A kalózkirály lánya volt az első kalózos young adult történet, ami betört a hazai piacra, és bár az első részt nem találtam tökéletesnek, de szerettem... eléggé ahhoz, hogy izgatottan várjam a folytatását, ami a fülszöveg által elsöprő izgalmat, kincsvadászatot és intrikát ígért.
 
"Lehet, hogy nem a vízben jöttem a világra, de arra születtem, hogy uraljam."
 
A szirénkirálynő lányában Alosa olyan, egész életét új megvilágításba helyező titokra jön rá, ami alapjaiban rengeti meg mindazt, amiben addig hitt, mellékesen pedig új kalandokba is sodorja. A lány szembekerül apjával, a kalózkirállyal, aki hajtóvadászatot indít ellene és az Ava-lee teljes legénysége ellen, miközben lányával együtt versenyre kelnek, ki találja meg előbb a szirének kincsét. Alosának tehát mindent meg kell tennie azért, hogy életben tartsa furcsa kis csapatát, s hogy még apja előtt elérje a rejtélyes szigetet, amit szirének laknak. Csakhogy nincs egyszerű dolga, a természeti elemek és elátkozott emberek épp olyan keményen megdolgoztatják, s végletekig feszítik idegeit, újra és újra kibillentve őt egyensúlyából, akárcsak legénységének legújabb tagja, Riden.

"A víz a szirént erősíti, Riden az embert."
 
A történet alapja tehát nagyon érdekes... a megvalósítás viszont nem mindig. Ahogy az első részben, úgy itt is a karakterekre kerül nagyobb hangsúly, amivel alapvetően nem is lenne probléma, hisz mindez korábban is működött már. De míg A kalózkirály lányában az Alosa és Riden közti adok-kapok viszony képes volt elvinni a hátán az egész sztorit, addig itt nem feltétlenül. Párosuk folyamatos duzzogó-csatát vív, hol egyikük durcizik be valami bagatell dolog miatt, hol másikuk. Perzselés és vibrálás helyett gyerekessé válnak, míg a korábban szépen felépített kapcsolatuk üressé. Őszintén szólva végtelenül untam a hisztijeiket, amik sok esetben annyira nevetségesek és hiteltelenek lettek, hogy gyakorlatilag megöltek minden későbbi csattanót.

"Egy nő sem védtelen, ha tudja, mit tegyen."

Szerencsére amint túljut az ember a kezdeti üresjáraton, és a szerelmespár is kellő távolságra keveredik egymástól, egy egészen élvezetes kalózos sztori kerekedik az egészből, tele kalanddal és kincskereséssel. A fénypont pedig egyértelműen az Ava-lee színes legénysége, és az, ahogyan Alosa irányítja őket, miközben versenyt futnak az idővel egy olyan játszmában, ahol az életük a tét.
Néhány amatőr hibát leszámítva Alosa remek kapitány, s végre esélyt kap arra, hogy meg is mutathassa mindezt. És tudjátok mit? Én nagyon szerettem azokat a pillanatokat, amikor Alosa hol vasmarokkal próbálja egyben tartani legénységét, hol pedig családtagként viszonyul hozzájuk. E kettősség pedig remekül idomul a lány szirén-ember mivoltához is, ami sokszor kíván tőle áldozatokat. 

Mindent egybevetve, bár A szirénkirálynő lánya számomra nem hozta azt, amit vártam, többnyire azért jól szórakoztam rajta. A kincskeresés-menekülés-kalandozás hármasán túl pedig értékes gondolatokat is magamba szívtam, tekintve, hogy a szerző nagy hangsúlyt fektetett a girlpowerre, illetve az egyéni (akarat)erőre és tettvágyra.
Elsősorban tehát azoknak ajánlom a sorozatot, akik el tudják fogadni, hogy ez egy ifjúsági regény, s ekképp nem is lépi át a korcsoport határait; világmegváltás és részletgazdagság helyett egyszerűen csak szórakoztat.
 
 
Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő: Alosa és a legénysége
Kedvenc jelenet: vihar
Negatívum: Riden ripacskodása
Borító: 5/5
Sorozat: A kalózkirály lánya #2
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mostani játékunk során a női kalózoké lesz a főszerep, tehát minden állomásunkon megosztjuk egy híres női kalóz nevét… összekeverve. Nincs más dolgotok, mint helyes sorrendbe rakni a betűket, és az így kapott nevet beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Segítségként eláruljuk, hogy a vezeték- és keresztneveket meghagytuk szédszedve, így azzal már nem kell bajlódnotok.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


ETTOLRAHC DE BYRRE




Nézzetek be a többi állomásra is

03/29 Csak olvass!
04/02 Dreamworld - Idézetek
04/04 Fanni’s Library
04/05 Dreamworld
04/06 Sorok Között
04/08 Ambivalentina
04/10 Hagyjatok! Olvasok!

2020. október 28., szerda

Papp-Szabó Vanília - Örökség

 

Papp-Szabó Vanília: Örökség

Kiadó: Twister Media
ISBN: 9786155631795
Oldalszám: 288 oldal

Fülszöveg:

Mit tennél, ha a kezedbe hullanának egy hotel kulcsai? És ha az a hotel éppen Kenyában lenne? Tamira Savannah King magyar édesanyjától örökölt virtussal úgy dönt, ez pont a megfelelő al­kalom arra, hogy vőlegényét és unalmas munkáját hátrahagyva rendbe szedje az életét, és Budapestről Nairobiba repül. Az afri­kai nyüzsgő nagyvárost hamar felváltja a vidék, és a Masai Mara Vadrezervátumba érve megkezdődik a valódi utazás.
Mihez kezd egy szőke magyar nő a szavannán? Hogyan boldogul szállodaigazgatóként, aki még soha nem dolgozott a vendéglátás­ban?
Mit jelent a kötődés, az otthon, a barátok, a család, a szerelem? Nyomokban oroszlánokat, elefántokat, zsiráfokat, orrszarvút, gazellát, naplementét tartalmaz. Meg egy Hemingway nevű szu­rikátát.


Saját véleményem:


Ha rendszeresen követitek az oldalt, feltűnhetett, hogy elég távol állnak tőlem a lélektani regényegek, nem igazán szoktam ilyen típusú könyveket olvasni. Az Örökséggel azonban kivételt tettem, mert amellett, hogy a szerző roppant szimpatikusnak tűnt, a fülszöveg is felkeltette az érdeklődésemet, és hát valljuk be, Afrika az a csoda, amit egyszer mindenkinek látnia-tapasztalnia kell.

"Tűz mellett lenni a világ minden táján ugyanazt jelenti; biztonságot és egyenlőséget. Ilyenkor megnyílik valami ősi csatorna, és rövidre zárja a távolságot a tűz körül ülők között. Őszinteségre, bizalomra sarkall. Régen a történeteket is tűz körül mondták el, ezekből lettek a mesék."

Hazudnék, ha azt mondanám, olvasás előtt nem munkált bennem némi félelem, de szerencsére mire az első fejezet végére értem, már minden aggodalmam elpárolgott, engem pedig egyre jobban körbeölelt és bekebelezett Afrika. Tamirával/Savannah-val, a történet hőnőjével együtt fedeztem fel ezt a csodálatos vidéket és kultúrát, vesztem el egy lélegzetelállító szállodában, és ismertem meg az ottani világ árnyékos oldalát - azt, ami egy üdülési prospektusból jó eséllyel kimarad. Papp-Szabó Vanília bámulatos részletességgel és lelkesedéssel kalauzolt el Masai Marába, minden egyes mondatán érezhető volt,  mennyire szívügye is ez a kontinens. A leírások, a színek, érzések mind-mind éltek, ennek hála pedig azt az érzést keltették bennem, mintha én is ott lettem volna a szereplők között.
 
Ami magát a történetet illeti, lélektani helyett inkább fejlődésregénynek mondanám, a könnyedebb fajtából, hisz a fókusz mindvégig magán, a főhősnőn van, aki derült égből villámcsapásként megörökli nagymamája eltitkolt kenyai szállodáját. 
Savannah-nak jóformán feleszmélni sincs ideje, nagymamája temetését követően máris egy afrikai gépen találja magát, az utazás pedig éppen kapóra is jön számára, hogy elterelje figyelmét gyászáról, és a vőlegényével való szakításról. A lány azonban nem számol vele, hogy a szállodaátvétele mellett új kapcsolatokat, erős kötelékeket alakít majd ki, és találkozik egy olyan férfival, aki megváltoztathatja az életét.
Az Örökség tehát kalandos és kecsegtető regény, olyan, ami megmelengeti az olvasó szívét, és nem mindennapi utazásra hívja, de megvannak a maga hibái. Néhol kidolgozatlannak, máshol pedig túlbonyolítottnak tűnt, és rengetegszer éreztem azt, hogy egy-egy szál nincs alaposan kifejtve, átgondolva, felépítve. Savannah karaktere pedig számomra túl gyerekesre sikeredett, akárcsak a valódi cél kibontása. Egy leendő szállodavezetőről nem tudom elképzelni, hogy alárendelődik a helyi főnöknek, és beáll konyhalánynak, ahelyett, hogy megtanulná, hogyan is kell a hotelt vezetni. De a sort sajnos tovább is folytathatnám, akár a kémia érezhető hiányával. Mégis, mindennek ellenére elvitt az a szeretet, amivel a szerző lefestette Afrikát. A hely atmoszférája annyira erősre sikeredett, hogy az aggályaim dacára faltam a lapokat, és egyre inkább azt éreztem, hogy oda akarok teleportálni. 
Mindezt figyelembe véve, nem bántam meg az olvasást. Jó volt kiszakadni a szürke hétköznapokból, és egy olyan színes kontinensen barangolni, mint Afrika. Köszönöm a szerzőnek, hogy megtisztelt a bizalmával, és felajánlotta a könyvet!


Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő: Jelani
Kedvenc jelenet: elefántles
Negatívum: lsd. fentebb
Borító: 5/5
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!

2020. október 13., kedd

R. S. Grey - Not So Nice Guy


Újabb könyv jelent meg R. S. Grey tollából a Könyvmolyképző Kiadónál idén ősszel. A Nem is olyan rendes srác történetének középpontjában ezúttal egy barátságból kialakuló szerelem áll, mindez egy gimnáziumban, ám ezúttal nem diákok, hanem két tanár között - ráadásul rendkívül humorosan tálalva. Ha kíváncsiak vagytok Sam és Ian történetére, tartsatok velünk, és játszatok a kiadó által felajánlott példányért.


R. S. Grey: Not So Nice Guy - Nem is olyan rendes srác

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789635613472
Oldalszám: 280 oldal
Fordító: Sárai Vanda

Fülszöveg:
– ​Úristen! Hát ő meg kicsoda? – Gyakran kapom meg ezt a kérdést.
– Ja, hogy ő? – válaszolom. – Ő csak Ian.
„Csak Ian.” A „Csak Ian” az évszázad legbénább jellemzése. Csak a Mona Lisa. Csak a Taj Mahal. Csak Ian, az unalmas kockahasával és a sablon gödröcskés mosolyával, mi?
Csak Ian… csak a legjobb barátom.
Elképesztően közel állunk egymáshoz, olyan mélyre jutva a barátzóna állapotába, hogy a munkahelyünkön mindenki azt gondolja, egy párt alkotunk – egészen addig, amíg egy nap ki nem pattan a hír a tanáriban, hogy Ian egyedülálló. Szabad préda.
Az újdonsült népszerűségében lubickolnia kellene, de mindkettőnk legnagyobb meglepetésére, az egyetlen figyelem, amire látszólag vágyik, az enyém. A korábban ártatlan éjszakai csevegéseinkből korhatáros telefonhívások lesznek. A játékos évődésünk egy új, kockázatos élt kap. Azt gondolom, hogy csak cukkol, de amikor az osztályteremben felültet az asztalra, a kezeit pedig becsúsztatja a szoknyám alá, nem marad tér a bizonytalanságnak.
Kicsit félek attól, hogy a dolgok rosszul alakulnak, és elveszítem a legjobb barátomat, szóval, a legjobb lesz, ha kihátrálok és nem viszonzom ezt az eget rengető csókot.
De, kit is akarok áltatni ezzel?

Saját véleményem:

A drámai történetek mostanság elég távol állnak tőlem, ebből kifolyólag a szerzővel való ismertségem egészen a Testcselig vezethető vissza. Amikor úgy döntöttem, esélyt adok a Nem is olyan rendes srácnak, akkor a korábbi emlékeim vezéreltek: szerettem volna egy ugyanolyan könnyed, szertelen romkomot olvasni, mint a Testcsel, olyat, ami mindenféle drámától mentes, kikapcsol, miközben szórakoztat is. Nos, ezt többnyire meg is kaptam, csak éppen nem abban a minőségi formában, ahogy vártam.

"Csak két barát vagyunk, összetapasztott szájjal. Ha valaki nézne minket, azt is gondolhatná, hogy épp újraélesztem Iant."

Ahogy a borító elején ki is emelik, ez a történet bizony ízig-vérig romkom. Semmi mélység vagy magasság, csupa szertelenség és cukiság, töménytelen mennyiségű humorral nyakon öntve. Ha nagyon töményen akarnék fogalmazni, akkor lényegében ennyiben ki is merülhetne ez a bejegyzés, mert bizony ez a Tanárral egybegyúrt Fákjú Tanárúra hajazó regény nem sok egyébbel kecsegtet. Hiányzik belőle a cselekmény, a karakterei elnagyoltak, az események sokszor hiteltelenek, a poénok bizonyos esetben pedig inkább kínosak, mintsem viccesek.
Joggal merül fel tehát a kérdés, miért is faltam fel két nap alatt, ha valójában ennyire bénának éreztem? Azért, mert rettentően addiktív, olvastatja magát! És mert egy romantikus komédiától tulajdonképpen nem is várok többet; amíg feltölt és mosolyt csal az arcomra, addig nem érdekel, hogy az egész kiforratlan, vagy helyenként túlságosan is hollywoodi. Ha a kínos poénok mellett vannak jók, amik eladják magukat, akkor én arra vevő vagyok, már csak azért is, mert szeretem a barátságból szerelem típusú sztorikat.

"Az egyik pillanatban még a legjobb barátom, a következőben pedig már egy nem is olyan rendes srác, egy férfi, aki úgy néz rám, mint aki alig képes visszafogni magát, hogy ne faljon fel élve."

A Nem is olyan rendes srác középpontjában két tanár áll, akik több mint ezerháromszáz napja tartják magukat legjobb barátoknak, és éppen ugyanennyi ideje igyekszenek leplezni egymás előtt a másik iránti vonzalmukat. Az idejük kilencvenkilenc százalékát együtt töltik, ami miatt párkapcsolataik rendre tönkre is mennek, ráadásul az egész tanári kar azt hiszi róluk, hogy együtt vannak. Ám amikor Sam elszólja magát, ezzel mintegy zöld utat adva hódolóiknak, akkor minden megváltozik. A tanári karban megindul a verseny, ki nyeri el Sam és Ian kezét, nekik pedig dönteniük kell: végre felvállalják az érzéseiket, és barátságukat kockáztatva újabb szintre emelik kapcsolatukat, vagy végleg elszalasztják a lehetőséget.
Az alaptörténet tehát kimondottan izgalmas, a két nézőpontkarakter (Sam és Ian) habitusából adódóan pedig roppant vicces is. Sam egy visszahúzódó, félénk, ügyetlen lány, aki titokban a jóképű, izmos kémia- és focitanár haverjáról fantáziál olyan stílusban, hogy sokszor már potyogtak a könnyeim a röhögéstől, míg Ian a nők megtestesült álmaként nem csupán dögös és odaadó, de pontosan tudja azt is, hogyan hozza ki Samből a maximumot (idegesség vagy vágy tekintetében). Jó párost alkotnak ők ketten, és emiatt tulajdonképpen jól is működik a történet egészen addig, míg titkolják érzelmeiket. Addig nagyon mókás, nagyon esetlen, de nagyon szerethető a sztori. Ám ahogy és amilyen módon rákényszerülnek a továbblépésre, az rengeteget csorbít mindezen. Onnantól sokszor hiteltelenné, gyorssá, elnagyolttá válik a kapcsolatuk, és a humorfaktor is meginog. Mindezzel együtt persze továbbra is cuki és szerethető marad a regény - tehát, aki kedveli a limonádé típusú történeteket, nyugodtan próbálkozzon vele.

Mindent összevetve, ez a könyv közel sem tökéletes: tele van feleslegesen behozott szálakkal, sok esetben steril, nincs íve, a játékossága és könnyedsége azonban olyan erő, ami minden negatívuma ellenére képes megmelengetni az arra vevő olvasók szívét. Ian remek álompasi, Sam pedig felettébb szórakoztató, a kapcsolatuk pedig nagyon szerethető. Ne várjatok tőle sokat, inkább csak élvezzétek. Ez nem a Testcsel, és nem is az Ezzel a szívvel - ha nagyon hasonlítani akarjátok valamihez, akkor az általam említett filmekhez-sorozathoz érdemes.


Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő: Ian, Sam
Kedvenc jelenet: a bál
Negatívum: elnagyoltság, és a túlzások
Borító: 5/5
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


A nyereményjátékban - hasonlóan Ianhez és Samhez - olyan párosok kapnak főszerepet, akik barátokból lettek szerelmesek. Minden állomáson egy könyv fülszöveg-részletét olvashatjátok, a feladat, hogy kitaláljátok melyik könyvről van szó. A Rafflecopter doboz megfelelő sorába azonban nem a könyv címét, hanem a főszereplőinek keresztnevét várjuk!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


"Ő volt a legjobb barátom, a legkedvesebb pótbátyám és a legjobb védelmezőm. Ő volt a legjobb, és az enyém volt."




Nézzetek be a többi állomásra is

09/30 Könyvvilág
10/02 Sorok Között extra állomás
10/04 Hagyjatok! Olvasok! extra állomás
10/06 Fanni’s Library
10/08 Veronika’s Reader Feeder
10/10 Hagyjatok! Olvasok!
10/12 Dreamworld