Shannon Mayer & Kelly St. Clare - Szirmok és jég koronája

 

Shannon Mayer & Kelly St. Clare: Szirmok és jég koronája

 

Kiadó: Álomgyár

ISBN: 9789635705641
Oldalszám: 394 oldal

Fordító: Szilágyi Zsófi

Fülszöveg:

A sorsom elválaszt attól, akit szeretek…
Irtózattal tölt el a felismerés, hogy az én vállamat nyomja két világ sorsa anyám végső áldozata után. A tündérudvarok királynője lettem. Reménytelen küzdelmet kell vívnom.
Rubezahl sokkal hamarabb visszatért, mint én azt lehetségesnek gondoltam. Nem állok még készen. Nem győzhetek. Ráadásul elvett valamit, ami nélkül nem élhetek.
Eldőlt, hol lesz a végső csata, ahol a két sereg összecsap egymással. A régi mágia is felemelkedik, és megköveteli magának mindazt, ami jár neki.
Nincs más választásom, mint rohanvást összerakni a mozaikdarabkákat, hogy megmentsem a férfit, akit szeretek, és a tündér és ember barátaimat, akik még az életemnél is fontosabbak.
Két világ. Egy kiválasztott. Vajon mi lesz a végkimenetel?
A New York Times és a USA Today bestsellerszerző-párosa, Kelly St. Clare és Shannon Mayer trilógiájának befejező kötete az eddigieknél is több izgalmat és vágyódást ígér. „Szerelemben és háborúban mindent szabad.”

Saját véleményem:

Harmadik- egyben befejező kötetéhez érkezett a Méz és jég trilógia, melyben a mindent eldöntő összecsapásé a főszerep. Kalliknak immár a tündérudvarok királynőjeként kell helyt állnia, szem előtt tartva népe érdekeit, miközben szerelme bajba kerül.

"Van úgy, hogy mindent fel kell adnunk, azért, hogy a miénk lehessen."

A történet néhány nap eltéréssel ugyanott folytatódik, ahol a második rész véget ért: Kallik, minden tündérek királynőjeként felel a Fény- és Árnyudvarbeliekért. Interjúkat ad az embereknek, politikai megbeszéléseket folytat, s próbál felkészülni Rubezahl visszatérésére, míg szerelmével egyre távolabb sodródnak egymástól. Csakhogy Ruby hamarabb megjelenik, mint azt bárki remélni merte volna, agymosott seregével készek a végső ütközetre, ráadásul sikerül túszul ejteniük Lant is. Kalliknak napjai maradnak arra, hogy uralkodói hidegvérrel felkészítse seregét, kieszeljen egy jó stratégiát, s kitalálja, miként juttatja el katonáit a végső csata helyszínére, a vad és veszedelmes Hegyaljára. 

Vér, halál, mágia, jóslatok, árulás, szerelem és küzdelem. A Szirmok és jég koronája pergő ütemű, s fordulatokban gazdag lezárása a trilógiának. Elődeihez hasonlóan magával sodorja az olvasót, és egészen addig nem ereszti, míg az az utolsó szóhoz nem ér. Nem tökéletes, bőven akadnak benne furcsaságok, mégis van benne valami megkapó, ami miatt könnyebb szemet hunyni e tökéletlenségek felett. 

Persze hazudnék, ha azt mondanám, bizonyos részeknél nem húztam fel a szemöldökömet vagy pislogtam lesokkolva, leginkább mégis a szerzőpáros kapkodását sérelmeztem. Már a korábbi részeknél is érezhető volt, hogy túl sok történést szeretnének egy viszonylag rövid terjedelembe belezsúfolni, ez pedig mostanra csúcsosodott ki igazán. Kallik királynővé válása, az ezzel kapcsolatos teendői és az ezt megsínylő párkapcsolata, valamint a végső ütközet túl soknak bizonyult egyszerre, s így az eredmény egy kissé kifejtetlen, kapkodós-pattogós végjáték lett. Normál esetben emiatt valószínűleg kiakadnék, itt azonban annyira jó lendülete és ereje volt a sztorinak, hogy szó szerint magával húzott és nem engedett bosszankodni. Eszméletlenül addiktív, de én épp ezt szeretem benne. Mert hát valljuk be, van az a helyzet, amikor a könyv és olvasó közti kémia felülírja az észérveket. Nos, ez épp ilyen. 

Az utolsó részben egyébként Kallik minden korábbinál nagyobb kihívással szembesül: fel kell nőnie a rá kiszabott feladathoz - vagy ha úgy tetszik, sorshoz. Ám ez csak akkor sikerülhet, ha először önmagához nő fel, s megtanul átlépni önnön korlátain. A feladat nem könnyű, hisz amellett, hogy Ruby fenyegeti, az emberek és tündérek diplomáciai viszonya is vékony jégen táncol, arról nem beszélve, hogy az elmúlt kötetek során ingadozó státusza is jócskán bekavar uralkodói mivoltába. 

Ebben a részben végigkövethetjük, hogy az árvából előbb királygyilkossá, majd királynővé vedlett lány miként próbálja megszilárdítani hatalmát, szembenézni a népét fenyegető óriással, illetve meghozni élete legnehezebb döntéseit. Ám mint mindennek, a sikernek is ára van. Vajon Kallik mit lenne képes feláldozni ezért? És lehet-e jövőjük Lannel, vagy szerelmük csak halállal végződhet? Egyáltalán, egy királynőnek jogában áll népe és diplomáciai partnerei elé helyezni bármi mást? 

Drámai, fordulatos és egy picit döcögő lezárása ez egy igazán különleges trilógiának, ami tökéletlensége ellenére is mélyen belopta magát a szívembe. Szerettem a szabadszájúságát, azt, hogy ki mert szakadni a zsáner sajátosságaiból, hogy fanyar humorával egyszerre csalt mosolyt az arcomra, fordulataival sokkolt, s hogy minden egyes sorával elsodort. 

Amennyiben tehát szeretitek a tündéres, kalandos, izgalmas és romantikával is átitatott, szórakoztató, helyenként szeleburdi, máskor vérkomoly fantasyket, akkor adjatok neki egy esélyt. Nem fogjátok megbánni. 

Pontszám: 5/3,75

Kedvenc szereplő: Kallik, Lan, szárazföldi kelpie

Kedvenc jelenet: spoileres lenne

Negatívum: itt-ott összecsapott

Borító: 5/5
Sorozat: Méz és jég #3

Megtetszett? Vidd haza!

Shannon Mayer & Kelly St. Clare - Méz és hamu udvara

 

Shannon Mayer & Kelly St. Clare: Méz és hamu udvara

 

Kiadó: Álomgyár

ISBN: 9789635705627
Oldalszám: 384 oldal

Fordító: Szilágyi Zsófia

Fülszöveg:

Titkon ​szeretek egy férfit, akinek sosem kellettem…
Alli vagyok, egy árva, félig ember tündér. Harcra edzettek, és arra, hogy félve tiszteljem Hegyalja hatalmát. Végre felfelé kezd ívelni az életem. Mindössze huszonnégy évembe telt elérni ezt.
Ám Hegyalja – a tündérek ősi otthona – összeomlik, a tündérek pedig többé nem juthatnak oda, és egyedül én tudom, ki a felelős érte.
Ez a titok megöl engem, ha nem teszek valamit.
A tündéreken brutális őrület vesz erőt, amikor elveszítik kapcsolatukat Hegyaljával, én pedig népem megmentése érdekében nem tehetek mást, mint magam mögött hagyom mindazt, amiért küzdöttem. Menekülnöm kell. Ha nem jövök rá, mi rombolta le egyetlen érintéssel az idők kezdete óta létező varázslatot, mit sem érnek múltbéli tetteim.
Meg kell fejtenem Hegyalja összeomlásának rejtélyét, de közben a nyomomban van az a férfi, akinek egykor a szívemet adtam.
A New York Times és a USA Today bestsellerszerző-párosa, Kelly St. Clare és Shannon Mayer egy kalandban és izzó vágyakban gazdag regénysorozattal kápráztatja el a magyar fantasyrajongókat. Egy olyan világba nyerhetünk betekintést, aminek mi is szívesen a részesei lennénk, csupa bűbáj és izgalom.

Saját véleményem:

Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt a Méz és hamu udvara borítóját, amikor pedig a fülszöveget is átfutottam, tudtam, hogy olvasnom kell. Kedvenc zsánerem a fantasy, a tündérek pedig mindig izgalmas témaválasztásnak bizonyulnak, nem is beszélve a különleges helyszínről, Alaszka vadregényes vidékéről.

"– Néha úgy érezzük, hogy a világ egy olyan irányba hajt minket, amit rossznak gondolunk, mert nem a mi választásunk. Ez nem jelenti azt, hogy rossz célhoz érünk, csak, hogy azt az ösvényt nem láttuk előre."

A szerzőpáros in medias res indít, kellő ritmust, egyben ízelítőt adva a folytatáshoz, ami az utolsó oldalig épp olyan ütemes és lendületes, mint a történet nyitánya, ahol rögtön egy akció kellős közepén találjuk magunkat és főszereplőnket, Allit. Nyolc évnyi felkészülés után a félig ember-félig tündér lánynak tündértársaival együtt ki kell állnia a végső próbát, hogy eldőljön későbbi sorsa. Alli számára mindez több szempontból is fontos: nőként, árvaként és félvérként is bizonyítania kell rátermettségét, azt, hogy igenis ugyanazok a jogok illetik meg, mint a többieket. Ám a próba végén, éppen akkor, amikor a lány letenné szent esküjét, összeomlik a tündérek birodalma, Hegyalja, méghozzá az ő vére miatt - de erről látszólag csak ő és az Orákulum tud.
Hazatérve azonban nem sokáig élvezheti kiváltságait, apja, a király előtt (aki nem hajlandó leányaként elismerni) tett esküjét követően menekülni kényszerül, s ha nem akarja, hogy az Árnyudvar- és Fényudvar-béliek elkapják és kivégezzék, ki kell derítenie, mi történt Hegyaljával, s milyen szerepet játszott benne ő. Útja a Háromszöghöz vezet, ahol számkivetett tündérek élnek furcsa kis közösséget alkotva, nyomában viszont ott lohol a két udvar, s köztük gyerekkori szerelme, Faolan, akihez gyengéd szálak és nem kevés fájdalom fűzi.

A Méz és hamu udvara egy akciódús kalandregény, amiben fordulat fordulatot követ, tele van akciódús jelenetekkel, ármánykodással, árulással, titokkal és rengeteg mágiával. És soha, egyetlen pillanatra sincs benne megállás! Elképesztően pergő cselekményű történet, melynek középpontjában végre nem a romantika, hanem ténylegesen a világ megmentése áll. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a romantikus könyveket is, ugyanakkor mostanság a szerzők előszeretettel billentik el ilyen irányba a fantasy történeteitek, itt viszont kellemes meglepetésként ért, hogy a szerelmi szál inkább csak ott zizegett a felszín alatt, fokozva a téteket, de nem terelte el a figyelmet másról. Mi több, számomra így még kiélezettebb is lett a dolog.
Ahhoz, hogy mindez működőképes legyen, elengedhetetlen volt a jól kidolgozott, feszített ívű és tempójú cselekmény, a színes és érdekes történetszálak behozatala, valamint a főszereplő karakteressége. És hát azt kell mondanom, egyikből sincs hiány.
Alli egy talpraesett, badass, kissé mocskos szájú, a jég hátán is megélő lány, aki már gyerekként szembesült a tündérek kegyetlenségével, s árvasága valamint félvérsége okán hamar megtanulta, miként tud érvényesülni - vagy konkrétan életben maradni - ebben a világban. Bátor, mindenre elszánt harcos, aki ennek megfelelő elszántsággal veti bele magát a nyomozásba, s félelem nélkül szembeszáll azzal, aki hátráltatja. Útja számos megpróbáltatáson át vezet, ráadásul ahhoz, hogy kiderítse, mi történt Hegyaljával és visszaállítsa azt mielőtt a tündéreken úrrá lesz az őrület, meg kell ismernie saját mágiáját, annak működését és mibenlétét.

A hozzá hasonló szököttek számára viszont veszélyes hely a Háromszög, ami olyan, mint az emberek által ismert Bermuda-háromszög: sorra tűnnek el az emberek, veszélyes teremtmények lakják, és a szellemek is szüntelenül furcsa jóslatokat suttognak a lány fülébe. Az idegesítően szexi Faolanról nem is szólva, aki állandóan Alli nyomában jár, hogy információkat gyűjtsön királynőjének és pökhendiségével felpaprikázza a féltündért.

A Méz és Hamu udvara ízig-vérig fantasy, ami kalandossága mellett egyéb elemeiben is megmutatkozik, legyen szó a fajok sokszínűségéről (óriások, sárkányok, jetik, kelpie-k, farkasemberek, mindenféle tündérek), a világfelépítéséről (két tündérudvar, azok szabályai-szimbiózisa, számkivetettek), vagy az általa felvázolt konfliktushelyzetről. Van itt minden az ellentétes oldalaktól kezdve, az intrikákon át, ellenséges leszámolásig, hogy a kialakulófélben lévő háborúról ne is beszéljünk. 

A kezdeti döccenő ellenére (sokáig hiányoltam Hegyalja mibenlétének tisztázását) a szerzőpáros engem megvett kilóra. Imádtam Alaszka havas tájain barangolni, tetszett, ahogy a modern világban emberek és tündérek keveredtek, lenyűgözött a mágikus világ, elképesztett a politikai cselszövés, felhevített Faolan és Alli adok-kapok viszonya, megmosolyogtatott Alli barátnője, és rettenetesen bírtam Alli tökösségét is. Epekedve várom hát a folytatást, ami még ennél is sokkal több izgalommal és immár emelkedett tétekkel kecsegtet, nektek pedig szívből ajánlom az első részt, ha szeretnétek egy pörgős fantasyt, ami tényleg azt nyújtja, amit a zsánertől várunk.

Pontszám: 5/4,75

Kedvenc szereplő: Alli, Faolan, Cinth

Kedvenc jelenet: Cinth beszólása Faolannak, Alli első órája, és Alli és Faolan kapcsolata

Negatívum: volt egy-két fura fordítás (pl. humás az ember helyett és kocsi a szekér helyett), és ami miatt levontam negyedpontot: sokáig nem lett tisztázva, mi is Hegyalja

Borító: 5/5 (imádom!)
Sorozat: Méz és jég trilógia #1

Megtetszett? Vidd haza!

Jennifer E. Smith - Greta James, az elsüllyeszthetetlen

A 21. Század Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent a sokak által méltán kedvelt Jennifer E. Smith legújabb könyve, a Greta James, az elsüllyeszthetetlen. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt az édes-bús történetet, mely nem csak Alaszka legvadabb vidékeire kalauzolja el olvasóját, hanem végigvezeti a gyászfeldolgozáson is. Továbbá kiderül, mi köze Jack Londonnak a regényhez, valamint hogy helyrehozható-e a megromlott szülő-gyermek kapcsolat.
Tartsatok velünk, járjátok be a kirándulás helyszíneit és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát!

 

 

Jennifer E. Smith: Greta James, az elsüllyeszthetetlen

 

Kiadó: 21. Század Kiadó

ISBN: 9789635682348
Oldalszám: 304 oldal

Fordító: Katona Ágnes

Fülszöveg:

Vannak utazások, amelyeknek nem vághatsz neki egyedül.
Árnyaltan dolgozza ki gyász és sebezhetőség témáit ez a megkapó, lendületes irodalmi alkotás. Greta James az ismertség küszöbén álló, feltörekvő zenész, szinte már rocksztár, de nevetségessé tette magát a színpadon. Közvetlenül édesanyja váratlan halála után és a karrierje szempontjából sorsdöntő, második albuma megjelenése előtt. A kínos jelenetről készült felvétel virális lesz, Greta lemondja a további élő fellépéseket, a pályafutása kockán forog.
Szülei negyvenedik házassági évfordulójukra lefoglaltak egy alaszkai hajókirándulást, amelyre most neki kell elkísérnie megözvegyült édesapját – enyhén szólva nincs hozzá túl sok kedve. Az utazás mégis jól alakul: a hajón Greta megismerkedik Ben Wilderrel, a megnyerő történésszel, aki Jack London: A vadon szava című könyvéről tart előadást a hajó utasainak. Önelemzés, kérdések és megnyugvás: ahhoz, hogy továbblépjünk, meg kell értenünk, kik vagyunk – mondja ez a bölcs és szerethetően kifinomult regény.

Saját véleményem:

Jennifer E. Smith már évekkel ezelőtt belopta magát a szívembe egyedi stílusával. Történetei végtelenül bájosak, olykor kissé álomszerűek, míg befejezésük hétköznapisága kijózanító. Mindemellett minden egyes regényében megjelenik valami komolyabb téma, ami a Greta James, az elsüllyeszthetetlen esetében maga a gyászfeldolgozás.

– (...) Hány ember él igazán? Mármint hány csinál valami igazán nagyot az életével? (...) Jó életem van. De mostanáig kicsi is volt. És ezzel általában nincs bajom. De időről időre körülnézek, és fejbe vág az egész. Hogy mennyire behatárolt."

Greta James egészen édesanyja váratlan haláláig azon kiváltságosak örömteli, s nem mellesleg fényűző életét éli, akiknek sikerült valóra váltaniuk álmukat. A kisvárosi lányból világhírű zenész lett, híres magazinok címlapján szerepel, telt házas koncerteket ad, dalai pedig a slágerlisták élét ostromolják. Ám legfőbb támogatója, vagyis édesanyja halála annyira megviseli, hogy előbb szakít barátjával, majd összeomlik a színpadon, s a bukásáról készült felvételek futótűzként terjednek szerte a médiában és a világhálón. Greta élete kártyavárként omlik össze, második lemezbemutatóját hónapokra elnapolják, miközben kétségek mardossák és megözvegyült édesapjával a korábbiaknál is távolabb sodródnak egymástól. Szülei azonban negyvenedik házassági évfordulójukra befizettek egy alaszkai hajókirándulásra, így most Gretára hárul a feladat, hogy elkísérje édesapját. 

Ez az utazás azonban jóval több egyszerű utazásnál, összezárva egy hajón Gretának és az apukájának is szembe kell nézniük a gyászukkal, az őket összekötő nő elvesztésével, valamint kettejük ingatag, ellenérzéseken alapuló kapcsolatával, ráadásul egy kissé antiszociális, Jack London rajongó író is jócskán összekuszálja a lány érzelmeit. 

Szívszorítóan fájdalmas utazás ez, tele kétséggel, haraggal, megbántottsággal, magánnyal, aggodalommal, meg nem értéssel, veszteséggel.

Greta James egy igazi álmodozó, olyan, aki már egészen fiatal korától kezdve a szívét követi, mit sem törődve az árral, amit ezért fizetnie kell. Nem vágyik kisvárosi életre, családra, kötöttségekre, mindene a zene, a szabadság. Nem kér a házasság intézményéből, nem akar rendes munkát, vagy bármi mást, amiben az emberek többsége stabilitást lát. S ezek azok a dolgok, amiket édesapja kezdettől fogva rossz szemmel néz, s amik miatt rendre megbántja lányát. Apa és lánya között a fájdalmas, bántó szavak és tettek áthidalhatatlannak tűnő szakadékot képeznek, amit Greta szabad szelleműsége vagy a férfi degradáló megjegyzései csak még tovább mélyítenek. Alaszka pedig csak újabb sebeket tép fel. A kérdés az, hogy a békebíró anyuka elvesztésével, Gretáék vajon képesek-e megbeszélni sérelmeiket, elfogadni egymás álláspontjait, és hogy egyáltalán, ennyi bántás után megjavítható-e még ez a kapcsolat? A válasz nem egyértelmű, kettejük útja rendkívül keserédes, nem mellesleg igazán reális. Annak, aki átélt vagy átél hasonlót, minden megnyilvánulásuk egy késszúrásként fog hatni. Greta édesapjának szavai engem is ugyanúgy megsebeztek, pityergésre késztettek, mint a főszereplőt, ekképp könnyű volt együttérezni vele, megérteni, miért írt meg egy bizonyos dalt (vicces, ez a vonal is mennyire hasonlít kettőnk között), vagy hogy miért nem tud beállni a sorba és elfogadni az átlagost. Ugyanakkor Greta egy kissé passzív karakter is - pontosabban a világra passzív -, olyan, aki bár megéli az álmait, mégsem érez.

És itt jön a képbe a híres, válófélben lévő, antiszoc író, aki maga is megannyi problémával és önképzavarral küzd, aki a lányhoz hasonlóan - igaz más fronton - megfeneklett az életében. Ben a kétlábú megtestesítője mindannak, amire Greta nem vágyott és nem vágyik: stabilitás, család, kötelezettség, gyerekek. Távolabb nem is állhatnának egymástól, hisz míg Greta maga a kaland, a pezsgő élet, addig Ben az a típus, aki nem mer kilépni a keretei közül. És pont ezért annyira dinamikus kettejük párosa. Nem, nem változtatják meg egymást, ennél jóval hétköznapibb a kapcsolatuk, mentes mindenféle hollywoodi giccstől vagy túlzástól, ugyanakkor tökéletesen bemutatják, hogy néha elég megélni a pillanatot, sodródni az árral, függetlenül attól, mennyi időre szól a dolog. Talán örökre, talán egy hétre, de nem ez a lényeg, hanem a most. 

A Greta James, az elsüllyeszthetetlen különleges, érzelmi utazásra hívja az olvasót, melyhez Alaszka vadregényes világa egyedülálló hangulatot szolgáltat. A témák komolysága vagy épp nehézsége dacára pergő, könnyen olvasható történet, sodorja magával az olvasót, könnyű inni a szerző szavait. Felépítése pedig igazán különleges, a fejezetek az utazás napjai szerint vannak felosztva, így tökéletesen kimaxolható minden egyes állomás, illetve az utazást megelőző és követő időszak is.

Mindemellett muszáj kitérnem magára az utazásra és Alaszkára, hisz gyanítom, hogy hozzám hasonlóan sokaknak fog még felcsillanni a szeme az alaszkai hajókirándulás gondolatára. Sajnos vagy sem, nem ez élvez prioritást, voltaképp egészen elenyésző részét képezi a történetnek, és épp csak annyira jelenik meg, amennyire szükséges, vagy ami segíti a cselekmény előrehaladását. Egyfelől sajnálom, hisz szívesen olvastam volna még e vadregényes világról jóval többet is, másfelől viszont belátom, ez nem egy ismeretterjesztő történet, így teljesen rendben van, hogy más témákra helyeződik a hangsúly, s inkább a karakterközpontúság dominál.

Összességében tehát azoknak ajánlom, akik szeretik az önmegtalálós utazásokat, ahol a szereplők képletesen is végigjárják a fejlődésükhöz vezető utat, megállókat. A Greta James, az elsüllyeszthetetlen kivételes történet gyászfeldolgozásról, apa és lánya kapcsolatáról, és a most megélésének lehetőségéről. Karakterei hétköznapiak, a barátok imádni valók, a táj gyönyörű, a Jack London szál meg kifejezetten aranyos. (Az pedig, hogy Jennifer E. Smith főszereplői immár nem tinik, hanem a harmincas-negyvenes éveiket taposó emberek, egyben azt is jelenti, hogy felnőttem, mint ahogyan az is, hogy értem a régi idők filmjeire való utalásokat.)

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Ben, Greta, Maryék, és a naptejes öreglány

Kedvenc jelenet: bálnales, gleccseres-elengedős-veszekedős

Negatívum: Greta passzivitása a világra (könyörgöm, ki ne akarna legalább egy fotót lőni Alaszkáról?)

Borító: 5/3
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Greta James hétnapos alaszkai hajókirándulásra indul édesapjával, mely során több alaszkai várost is érintenek, ezért mostani játékunk során rendhagyó utazásra invitálunk benneteket. Minden állomáson találtok egy-egy plakátot, melyek által kicsit jobban is megismerhetitek a könyvben szereplő megállókat és New Yorkot, nektek pedig nincs más dolgotok, mint azokat elolvasva, válaszolni a hozzájuk kapcsolódó kérdésekre.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Milyen színű a felvonó?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/15 Dreamworld
07/17 Olvasónapló
07/19 KönyvParfé
07/21 Sorok Között
07/23 Könyvvilág

K. A. Tucker - Az egyszerű vadon

 

K. A. Tucker: The Simple Wild - Az egyszerű vadon

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789634578383
Oldalszám: 488 oldal

Fordító: Hrabovszky Dóra

Fülszöveg:

A ​sors ismétli önmagát?
Calla Fletcher kétéves volt, amikor az édesanyja vele együtt elmenekült az alaszkai vadon és az elszigetelt vidéki életmód kihívásai elől, és elhagyta Calla apját, Wren Fletchert. Calla sosem nézett vissza, és huszonhat évesen a mozgalmas torontói életen kívül nem ismer mást. Amikor azonban az apja felveszi vele a kapcsolatot, és tudatja, hogy súlyos beteg, a lány tudja, hogy ideje megtennie a hosszú utat a határmenti elhagyatott kisvárosba, ahol született.
Calla szembenéz a mászkáló vadakkal, a különös nappali órákkal, az elképesztő bolti árakkal, és időnként még – szent ég! – a kinti pottyantós vécével is, cserébe, hogy megismerhesse az apját: a férfit, akivel a rengeteg hibája ellenére is újra törődni kezd.
Ám miközben nagy küzdelmek árán igyekszik hozzászokni a sarkközeli éghajlathoz és az otthonitól teljesen eltérő életritmushoz, Jonah – egy csendes, cinikus és büszke alaszkai pilóta, aki Calla apjának repülős vállalatát, a Vadont működteti – alig várja az elkényeztetett városi lány bukását. Meggyőződése ugyanis, hogy Calla túlságosan kényes ahhoz, hogy megbirkózzon a vadonnal.
Jonahnak feltehetőleg igaza van, de Calla eltökéli, hogy bebizonyítja a tévedését. Aztán váratlanul azon kapja magát, hogy elmélyül a kapcsolata a robosztus pilótával. Ahogy a férfi rejtett megvetése egyre halványul, barátság veszi át a helyét – vagy talán valami mélyebb is? De Calla nem azért jött Alaszkába, hogy maradjon, Jonah pedig sosem fogja otthagyni a helyet, ami az élete. Ostobaság lenne mindkettejük részéről románcba kezdeni, és ugyanarra az útra lépni, amivel Calla szülei is megpróbálkoztak – és kudarcot vallottak – évekkel korábban.
Egy egyszerű igazság, amiről kiderül, hogy nem is olyan egyszerű.

Saját véleményem:

Vannak dolgok az életben, amiken nehezen vagy sehogy sem sikerül felülkerekednünk, gátat képez bennünk. Én például képtelen vagyok bizonyos halálos betegségekről olvasni, hiába érdekel az adott könyv, ha a legminimálisabban is megjelenik benne a téma, elkerülöm. Így voltam Az egyszerű vadonnal is, melynek fő mozgatórugója a főszereplő lány, Calla édesapjának betegsége. Rengeteget tipródtam hát rajta, hogy adjak-e egy esélyt neki és próbáljam meg elnyomni a bennem lévő félelmet vagy hagyjam az egészet. Őszinte leszek, nehezen jutottam dűlőre, nem kevés biztatás kellett hozzá, de minthogy Alaszka és az alaszkai vadon igen kedves a szívemnek, megtettem.

"– Mindketten tudtuk, hogy ez sosem lesz könnyű – hallom a suttogását.
– Ja, végül is. Csak azt nem tudtam, hogy ennyire nehéz lesz."

Félve, mégis nagy reményekkel vágtam bele az olvasásba, bízva benne, hogy K. A Tucker csodálatos stílusában kapok egy vadregényes, romantikától és különféle érzelmektől túlfűtött regényt, ami vadsága és nomádsága által majd kiemelkedik a romantikus könyvek tengeréből. És bár alapvetően ez utóbbi sikerült is neki, mégsem varázsolódtam el. Sem a hely, sem a családi kötelék, sem a romantika nem hatott rám, pontosabban nem úgy és nem olyan mértékben, mint vártam. Az egyszerű vadon egy lassú folyású, sokáig eseménytelen történet, ami több, mint a regény feléig nem nyúl ki az olvasóért. Pedig annyi, de annyi potenciál rejlik benne! Például ott van a gyönyörűséges, vad és puritán táj, ami önmagában is lélegzetelállító - lehetne -, vagy Jonah, a gőgös pilótafiú és az általa kínált ellenségekből szeretők románc, hogy a vég óráiban egymást és a múltat megismerő apa-lánya párosról már ne is beszéljünk. 

Calla azért utazik Alaszkába, hogy megismerje szülőföldjét és az apját, akit kétéves kora óta nem látott, mivel a férfi haldoklik. Emiatt nagyvárosi életét hátrahagyva elrepül az ismeretlenbe, ahol a korábban alapvetőnek számító dolgok, mint a mosdó, víz mennyisége vagy az internet luxusnak számítanak, ahol az emberek nem tesznek egy kiló vakolatot magukra, mielőtt futni indulnának, és ahol a természet valóban egy karnyújtásnyira van. Tehát adott egy fiatal, nagyvárosi lány, akinek nem csak új emberekkel, de egészen másfajta életkörülményekkel és szemléletmóddal is meg kell ismerkednie, miközben vészesen fogy az apjával tölthető idő mennyisége. Ebből az egészből mégis Calla személyiségfejlődése az egyetlen, ami valóban értékelhető, és ami átível az egész történeten, minden más túl kevés, túl steril. Ahelyett, hogy a szívem-lelkem darabokra tört volna minden egyes oldal után, azt éreztem, hogy unatkozom. Persze van egy pont, ahonnan megváltoznak a dolgok, ütemesebb lesz a cselekmény és érzelmileg is magasabb szintre ugrunk (az utolsó harmad például brutál kemény lelkileg, pláne ha valaki átélt már hasonlót), de az én ízlésemhez mérten mindez túl későn történik meg. Nekem egy könyv az első oldaltól az utolsóig tart, ennem tudatában pedig elvárom, hogy ne kelljen x száz oldalt végigunnom, hogy a maradék száz-százötvenet élvezhessem. Illetve annak is jobban örültem volna, ha a családi kötelék, mint vezérszál, fájdalmassága ellenére nagyobb hangsúlyt kap. 

 

Első sorban akkor ajánlom Az egyszerű vadont, ha bírjátok a nagyon lassan kibontakozó történeteket, és nem okoz gondot, ha bizonyos témák csak felszínesen kerülnek kibontásra. Illetve ami még mellette szól, az a szerző csodás stílusa és Calla személyiségfejlődése. 

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Calla

Kedvenc jelenet: nem szeretnék spoilerezni

Negatívum: unalmasság

Borító: 5/5
Sorozat: Az egyszerű vadon #1

Megtetszett? Vidd haza!