Pekándiós pite

Megkaptam a zöld jelzést, úgyhogy most szívesen megmutatnám a nagyközönségnek, hogy mivel is készültem a Kifőztük Karácsonyra. A karácsonyi receptfüzet az enyémen kívül még 114 blogger csodás receptjeit és ötleteit tartalmazza, érdemes belekukucskálni :) A megmozdulás még december 20-ig tart, akinek lehetősége van rá, annak szívesen fogadják az adományát. A részleteket ITT találjátok meg. 

Aki olvassa a blogomat, lehet valami sejtése arról, hogy van némi vonzódásom a déli államokhoz. Például nagyon szeretek southern könyveket olvasni, nagyon tetszik a nyelvjárásuk, a cajun englishtől meg egyszerűen kocsonyásra olvadok :) Azt találtam ki, hogy az idei karácsony "témája" a déli finomságok lesznek. Aligátorpörköltre meg sült mókusra nem kell gondolni, de a pekándiós pite az valami olyasmi, ami nekem ugyanannyira hozzátartozik a déli életérzéshez, mint a családi házak hatalmas teraszán a nyikorgós hintaszék, meg a hatalmas fák a kavicsos utak mellett.
A világ legfinomabb pekánpáját állítólag New Orleansban készítik, az omlós tészta receptjét a francia telepesek hozták magukkal, a pekándiót pedig a helyi őslakosok ismertették meg velük. Mi ez, ha nem fúziós konyha? :) Hagyományosan a déli karácsonyi menü része, tejszínhabbal tálalják. Nagyon édes, nagyon vajas, viszont pont ettől déli.
Az eredeti recept kukoricasziruppal készül, amit ugyan be lehet szerezni itthon is, de annyi nyűg van vele, hogy egyszerűbb, ha mézzel helyettesítjük. A méz finomabb, egészségesebb, szóval csak nyerünk ezzel a cserével. Pekándiót a piaci "magosoknál" érdemes keresni, legtöbbször van nekik, bár elég húzós az ára. Aki költséghatékonyságra törekszik, próbálja ki a diós pitét :)
A mennyiségek elég faramucinak tűnnek, de így jár az ember, ha amerikai receptet dolgoz át SI mértékegységekre...




Hozzávalók, 23 cm-es piteformához:
A tészta:

• 175 gramm liszt
• 1 csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 113 gramm vaj
• 30-60 ml jeges víz - kb. 3-6 evőkanál

A töltelék:

• 215 gramm barnacukor
• 1,6 dl méz
• 1 evőkanál rum
• 56 gramm vaj
• 3 nagy tojás
• 60 ml tejszín - kb. 4 evőkanál
• 1/4 teáskanál só
• 20 dkg pekándió

Először is állítsuk össze az omlós tésztát. Sokan túl misztifikálják, de nem kell tőle félni, csak gyorsan kell dolgozni és alaposan visszahűteni sütés előtt. A vajat vágjuk kockákra, a lisztet keverjük össze a sóval és a cukorral, majd az egészet morzsoljuk össze. A vizet apránként adjuk hozzá, amíg össze nem áll a tészta, nekem elég volt a 30 ml, de ez függ a liszt és a vaj minőségétől. Ha esetleg van robotgépünk, készíthetjük abban is, de ne keverjük tovább fél percnél, mert akkor a vaj nagyon megolvad!
A kész tésztát csomagoljuk fóliába és tegyük a hűtőbe kb. egy órára.

Ezután lisztezett deszkán nyújtsuk ki, tekerjük fel a nyújtófára - így könnyebb szállítani - és tegyük a piteformába. A túl lógó részeket vágjuk le, a pite szélét formázzuk meg az ujjunkkal. Takarjuk le fóliával, tegyük vissza a hűtőbe legalább fél órára.
Közben elkészítjük a tölteléket. A pekándiót pirítsuk illatosra egy száraz serpenyőben, hagyjuk kihűlni, ha szeretnénk, vágjuk durvára, de akár egyben is maradhat.

A barnacukrot, a mézet, a rumot, a tejszínt és a vajat olvasszuk össze egy kisebb lábosban, majd amikor felolvadt a cukor, tegyük félre és hagyjuk kihűlni.

Amikor a cukros keverék kb. szobahőmérsékletűre hűlt, verjük fel jó habosra a tojásokat - akár kézzel, akár robotgéppel -, majd csorgassuk hozzá a cukros keveréket és verjük tovább, amíg egynemű nem lesz.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra!

Most már csak az összeállítás van hátra. A tésztát borítsuk be a pekándióval.

Erre tegyük rá a töltetéket, majd toljuk a sütőbe és süssük addig, amíg a töltelék össze nem áll. Ezt tűpróbával ellenőrizhetjük, kb. 45 percre van szüksége. Ha a széle nagyon elkezdene közben barnulni, tegyünk rá egy kis fóliát.
Hűtsük le legalább szoba hőmérsékletűre, tejszínhabbal tálaljuk.

A kiindulási alapot EZ a recept adta.