Most is mindössze két dolgot határoztam el, már ami a hímzést illeti: az egyik, hogy az eddigiektől eltérően megpróbálom kevésbé elhanyagolni a blogom, a másik, hogy idén legalább egy olyan hímzést befejezek, amit már évekkel ezelőtt elkezdtem. Van miből válogatni. Egyelőre két esélyes van, az egyik a Permin viking készlet, a másik a Tulip SAL. Mindkettővel haladtam már valamennyit az elmúlt hetekben, de egyelőre fotót nem készítettem róluk, mert annyira nem számottevő a haladás.
De azért hoztam képeket is. A Renato Parolin mintákból az első három elkészült még korábban és be is kereteztettem. Élőben sokkal szebb, mint a képen.
Ezt a kis dobozkát pedig a hímzős kis baráti társaságunk egyik tagjának készítettem karácsonyra. Egy Tralala-mintát választottam. A dobozt festettem, csiszoltam és a belsejét kibéleltem. Még a nyáron titkos húzással kisorsoltuk, hogy kinek készítünk ajándékot. A sors úgy hozta, hogy épp attól a tagunktól kaptam ajándékot, akinek én adtam a dobozt. A további képeken az én ajándékomat láthatjátok, ami kétoldalas.
Volt egy időszak ősz környékén, amikor nem volt kedvem hímezni. Nem tudom már, hogy hogyan találtam rá a felnőtt színezőkre. Ez még korábban történt, de egy darabig hidegen hagytak, majd jött egy kattanás és azt vettem észre, hogy beleszerettem a színezésbe. Talán azért, mert ez is ki tud kapcsolni úgy, mint a hímzés, de gyorsabban nyújt sikerélményt, mert egy képet sokkal hamarabb lehet kiszínezni, mint kihímezni. Ezeket a képeket is akkor színeztem. A róka a kedvencem. Így most ezt a két hobbit váltogatom hangulatomtól függően, de azért az örök szerelem mindig a hímzés marad. :-)
Nagyjából ennyi történt, sajnos sok időm nem volt az elmúlt évben hímezni. De remélem, idén ez nem így lesz, és a blogon is gyakrabban be tudok majd számolni egy-egy kész hímzésről (vagy színezésről).
Boldog új évet kívánok mindenkinek!
