A következő címkéjű bejegyzések mutatása: linkek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: linkek. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 29., szerda

A Duna Napjára

A Duna a mellette élőkre óhatatlan kihatással van. Leginkább a szeretet lehet a meghatározó érzés. Az alkotási vágy pedig kivédhetetlenül szimbiózisban él ezzel az érzéssel.

Tavaly figyeltem fel egy tehetséges, fiatal, bajai fotósra, Jazzára. Remek, ugyanakkor sajátságos fogalmazású képeire, melyeknek jelentős részében a Duna főszerepet játszik. Ez a kötődés az esetemben is erőteljes, miként Nála is. Emellett az is szemet szúrt, hogy nemcsak a kor különbség, vagy a másféle látásmód, hanem az állandó élőhely, vagy a kisebb kirándulások eltérő helyszínei mennyivel másabb hangulatú képeket eredményeznek.  Ugyanarról a folyóról…
Ekkor fogalmazódott meg bennem egy erre az évre szóló közös munka vele. Szenteljük ezt az évet Dunáinknak. Minden héten gyűjtsünk össze egy kollekciót, amiből egyelőre egyet kiválasztunk, és minden különösebb kommentár nélkül közzéteszünk blogjaink egy külön oldalán. (Érdekes volt megfigyelni, hogy még a mindkettőnket állandóan látogatók sem fedezték fel az összefüggést… )
Saját magam megnyugtatásául megkértem Kedves Művészbarátomat, az errefelé Blogdogvagyok álnévvel előforduló Dozvald Jánost, tegyen javaslatokat hetente, melyik képeinkkel képviselje a Duna magát egy-egy héten. Őszintén hálás vagyok Neki, amiért elvállalta.

Mára félidőhöz ért ez a mi kis “játékunk”, és ma ráadásul a Duna Napja is van. Már előre megbeszéltük, hogy egy adott időpontban eleresztünk egy-egy papírhajót, egy a magunk számára kedves, vagy látványos helyen, és az eheti képünk ez lesz. Ezzel tisztelegve a Duna, és a másik alkotótárs előtt. Hirtelen felindulásból jött ötlettől vezérelve újra merényletet követtem el Pesövé Ofszi (Ő is Blogdogvagyok) ellen, megkérve narrálja a részvételemet egy kis rövid köszöntővel, mielőtt bizonytalan sorsára indítja hajónkat. Feltétlen együttműködő- és jókedvének köszönhető a fenti, rövid film, és az alábbi képriport a mai napról.
 Ceremónia előtt - Pesti-rakpart, 2011. június 29.GÖ ELEVENNEL - Pesti-rakpart, 2011. június 29.GÖ ELEVENNEL - Pesti-rakpart, 2011. június 29.
Kishajó - Pesti-rakpart, 2011. június 29.Nagy uszály - Margit-híd, 2011. június 29.
A reggel készült, heti kép a linken

Kapcsolódó linkek:

Jazza Duna Napja

Dozi beszámolója a reggelről

Miskolczi Gábor Duna albuma

Speciális album a Facebookon

2010. augusztus 26., csütörtök

Mennyi az előre és meddig a vissza?

Mostanában foglalkoztatott is a dolog, meg néhány barátommal polemizáltunk is a napokban a lomográfia térnyeréséről. Fregoli barátomnak már régebben mondtam a likképek kapcsán, hogy annak is akkor látom értelmét, ha olyan témára van emelve, ami még többet fog mondani azáltal , hogy a camera obscura sajátságos technikai adottságai változatják meg a látványt. Itt nem elsősorban a rosszabb vonalélességre és részlet visszaadó képességre gondolok, hanem – még totál napfényben is – a hosszú expozíciós időből keletkező festői hatásokra. Ugyanakkor Kömöz Gerely blogján elég rendesen lehet találkozni ilyen képekkel, azzal a különbséggel, hogy neutrál szűrőzött digitális készséggel készülnek a képek, és az elmosások  mellett azért van élesség és részlet is a képen.
No most, a lomográfiában is ott látom a lényeget, hogy lehetőleg arra alkalmas eszközzel már a helyszínen készítsünk, lehetőleg elkefélt képet. A negatív kezelésére se fordítsunk gondot, sőt, ha elég elvetemültek vagyunk, akár smirglizzük is meg. Még tovább megyek. Valami gagyi, alacsony denzitású lapszkennerrel digitalizáljuk a filmeket.

Csak legyen is hozzá megfelelő téma!!!

Még emlékszem azokra a pályázási időszakokra, amikor még a filmekről sokszorosított papírképeket kértek be a tisztelt bírákok, és bizony undorral dobták félre a szürke, kiégett-besült, RETUSÁLATLAN kópiákat.
Ma meg a divat errefelé tereli az esztétikai igényt. No hát akkor mondom, én is beállok a sorba, felkutakodtam néhány lehetőséget. Azt hamar láttam, hogy a kész alapelemek ismételgetett használata még akkor is egysíkúvá teszi a low quality-t (ezt most találtam ki a low/high key mintájára), ha amellett azért indokolt a megjelenő tartalom.

Hát szóval! Készítettem egy képet, amit már a fényképezésekor annak szántam, hogy elrontsam. A téma adta magát. Kicsit erőszakot veszegettem magamon, mert valahogy nem áll rá a kezem a döntött horizont tudatos használatára. Szándékosan műfényre állítottam a színhőmérsékletet, levettem az élesítést, csökkentettem a szaturációt. Elég hányadékul nézett ki már a löcödön és ezért nagyon elégedett is voltam. A RAW konverterben juszt se csináltam vele semmit, csak kibontottam a megfelelő méretre. Aztán felforgattam a lomokat, és találtam egy régi képkeretből kiszedett üveget, ami elég koszos volt ugyan, csak nem elég karcos. Elő az üvegvágót, tudok én karistozni! Aztán tököltem egy csomót a szkennelési eljárással, majd a Shopban a sok trágya összelapátolásával, hogy ez jöjjön ki belőle:

Környezet 2 - Óbuda, 2010 augusztus

Miközben keresgéltem az alkalmas rétegstílusokat, átlátszóságokat, maszkokat buheráltam, azon is töprengtem, hogy elment az eszem. Régen azért izzadtam vért, hogy hibátlan képet adjak ki a kezem közül, ma meg órákat vakarózok egy kép elrontásán. Még akkor is, ha minden szerénytelenség nélkül a képet alkalmasnak találtam az elbarmolásra.
Elég rendesen hasadozott a tudatom. Lehet, hogy nem vagyok elég skizofrén a dolgok helyes meglátására?
Elgondoltam: felvesznek a legmodernebb 24/192-es technikával egy remek zenét, aztán az utómunkáknál az 5.1-es hangsávba bekeverik a lemezjátszó sercegését és a csöves erősítő alapzaját, és ha elég elvetemültek még az alacsony sebességű szalagzajt is. Mi a f…szért nem veszik egyből MP3-ba, alacsony bitrátával?
Megmondom: a jóból lehet csinálni rosszat, fordítva azonban nem működik…

A fenti képben összességében van legalább 3-4 óra munka. Ebben az alsóban (ugyanabból a RAW-ból) 2 perc. A konverterből egyből idejött. Ezzel azonban a konzervativizmust képviselem(?), holott szerintem ugyanannyit mond a siralmas környezetről, mint a “felerősített” változat.

Környezet 1 - Óbuda, 2010. augusztus

A napsütés meg legalább akkora kontraszt, mint a lepukkantó átalakítás.

Érdekes átalakuláson megy át nemcsak a fotográfia, hanem a fotók értékítélete is. Viszont semelyik művészeti ágban sem lehet  ekkora visszafelé fordulással találkozni. Számomra ellentmondásos is. Visszafordulok azért, hogy előbbre juthassak.
Minden tiszteletem azon keveseké, akik ezt a műfajt tényleg autentikusan művelik. Nem az én utam, csak időnkénti kitérőm…

2010. július 4., vasárnap

Köszöntés

Pitypang-mandala.
Itthon vagy nálam, mégis
szállongsz már haza.

Verrasztó Tibor haikuja

Gyöngygömb - Pacsmag, 2003Gyöngygömb – Pacsmag, 2003

Találkozás találkozást szül. A sors keze nem véletlenül  mutat fel előttünk jeleket, ezekkel élnünk kell. Hajnalváróval megtaláltuk egymást a blogon. Lelkeink azon része, amiről tudunk rokonszik egymással. Ő megtalálta Tibort és a haikukat. Felmutatta nekem Tibort, s hiszem, hogy nemcsak a haikukat.
Kati elébe ment a Nap ébredésének, ötletet teremtett. Legyőztem a “szkepticizmust”, kutakodtam és “unatkozó háziasszonyként” cselekedtem. A lavina azonban beindulós fajta. Tibor új “szavakkal is színez” és új “színekkel is szavaz” …a képözönben talán kialakul egy sajátos ember kettős gondolat-képpárjának özöne is. Az egymást inspiráló Univerzális Alkotó Erő.
Ennek első szüleményével köszöntöm 50. követőmet. Nem számláltam eddig az oldal ezen részét, de a múlt hét óta kíváncsi voltam, ki lesz az…Véletlenek nincsenek, hiába szerepel a szó előző bejegyzésem címében. Szeretettel köszöntelek Tibor, találj színtelen képek mellé is színes szavakat! Találjak színekkel szavazott gondolataid mellé méltó képeket…  Köszönöm Kati!

Enciklopédia, by wiki

2010. július 2., péntek

Két véletlen

A Mai Manóba igyekeztem a Régen látott képek kiállításra. A Nyugati téren krishnások doboltak, énekeltek, táncoltak önfeledten. Bár igyekeztem, nyúlogattam a gépért, de nem voltak jó helyen és nagyon kemény fényben. Sajnáltam, jó hangulatot teremtettek, szép lányok voltak a csoportban. A kiállításról csak egy véletlen kapcsán szeretnék beszélni. Öröm futott el, amikor megláttam a falon Nagygörgy Sándor Ősz c. képét. Négyzetesben, hiszen 6x6-ra fotózta (1950-ben). Én viszont már láttam. Nem is akárhogy. A WC-jében, a trónnal szembeni falra tapétázva, jó 1,7x2,5-3 m-re vágva. Úgy éreztem ott magam, mintha egy kukoricásban gugorásznék, hiszen a szárak életnagyságúra nőttek a kópián. Az egész képet nem láttam még. Mikor kimentem, nevetve kérdeztem: A nosztalgia kedvéért van a kép a falon? Nevetve bólogatott. Jeleztem, hogy nem láttam még az egész képet. Nem is fogod, felelte, ez a funkciója. Annyira megörültem neki tegnap, el is felejtettem lefényképezni, ezt sajnálhatom, mert a honlapján nincs fent. A bejegyzés apropója azonban nem ez, mégha ez is az egyik véletlen.

Régóta irigyeltem Gyöngyi remek portréját Zsila Sanyiról. Nem Sanyi miatt, róla nekem is van jó, hanem a helyszín, a fények és a meleg színek miatt. A Mai Manó Napfény Műtermében készült. A megnyitó után felosontam, és szerencsém volt, pont ideális volt minden egy képhez, ami más mint Gyöngyié (most beszéltem meg vele, a bejegyzés után felteszi a saját blogjára a képet), de talán visszaad valamit annak az irigylésre méltó fényű és hangulatú teremnek az atmoszférájából.

Mai Manó Ház - Napfény Műterem, 2010. július 1.

Előbb jöttem el, mint terveztem, nagyon meleg volt, és túl sok az ismeretlen. Az ismerősök meg vagy elszéledtek, vagy más (számomra) ismeretlenek foglalták le őket.
Az Andrássy úton a villamos felé ballagva, halk dobszóra és kántálásra lettem figyelmes. Aztán meg is pillantottam a színes társaságot…

Hare... - Budapest, 2010. július 1.

A kiállítást mindenkinek ajánlom megtekintésre! S ha marad időtök, üldögéljetek el a műteremben. Megérint a kor szelleme…
Vidám és szép hétvégét, olyant, mint ezek a lányok :)

2010. június 25., péntek

Holdf(r)ázisok

Paparadsa Rákköszöntő bejegyzésében olyan szépen írt a Holdról, hogy akkor ígértem neki egy összeállítást erről a – bizony, férfiaknak is – titokzatos égi vándorról. Nem akarok senkit sem gondolatokkal terhelni. Át engedem inkább a szót  a hárfa csodálatos hangjainak (indítsd is el a zenét azonnal!), egy japán versikének és néhány képemnek.

Tükör (Pacsmag, 2005)

Texte alternatif


C. Debussy: Claire de Lunaire

Ishikawa: A hold

Hold aranylik át a felhőn.
Játszadozni kezd szemünkkel:
víz alá hull s újra feljön,
aztán messzibb tájra megy -
ott mögéje áll a hegy,
hogy ne lássuk, merre tűnt el...

Bardócz Árpád fordítása

Májusi félhold (Bélkő, 2008)  Hajnali kelők (Pacsmag, 2008)

Kelőben (Csákvár, 2006)Redmoon rising (Csákvár, 2006)Vörös korong (Pacsmag, 2005) Bíborhíd (Pacsmag, 2008, háromképből összerakva)

Fátyol mögött (Óbuda, 2010. júnuis 24.)  Reszket a hold... (Pacsmag, 1999)

Átjáró - Egy pillanat az 55-ből (Óbuda, 2006 - montázs)

Minden Ráknak szeretettel és Apámnak, aki ma lenne 101 éves…

2010. június 16., szerda

A. Adams zónarendszere kontra HDR

A páratlan amerikai fotográfus nemcsak drámai hatású, érzékeny kompozíciójú tájképei miatt a fotográfia egyik legkiemelkedőbb egyénisége, hanem remek technikájú, részletgazdagsága mellett is dinamikus ff képei miatt. A fényképezés technikai történetének addigi tapasztalatait foglalta össze az általa elnevezett zónarendszerbe, ami a mai napig az egyik alaptétele és műve a fekete-fehér fotografálásnak. Nem kívánom mert nem is lehet összefoglalni a lényeget, ha valaki bele szeretné magát ásni, kattintson ide!

A digitális technika ismeretében biztos a Mester is tobzódna, úgy érezhetné magát, mint Mozart egy szintetizátor, vagy synclavier előtt. Ám biztos hamar alkalmazkodna a lehetőséghez. Az analóg technikában ugye az egy felvételen belüli, az adott fényhelyzethez, vagy ábrázolási szándékhoz igazodó végeredményképet egy felvétel negatívjáról nagyítva lehetett megkapni. Ez elég nagy virtuozitást igényelt a fotóstól, már az expozíció meghatározásakor, a szűrő használatának eldöntésekor, ugyan akkor tisztában is kellett azzal lennie, hogy az adott film milyen előhívási folyamaton megy át, majd az arról készülő nagyítás többszörös összetevőiről is. Ma ezt problémát a különféle HDR (High Definition Range – nagy részletábrázolási tartomány) technikák hivatottak orvosolni. Ez viszont ugyanarról a témáról több felvételt igényel, eltérő expozíciókkal. Ennek azonban hátulütői is vannak. Nem arra gondolok, hogy szerintem a HDR-ezett képek túl sterilek, szinte valószerűtlenek, és hiányzik belőlük valami fotószerű, ha valakinek tetszik ez, készítse így. Inkább arra, hogy az állványt milyen masszívan kell rögzíteni, hogy a több felvétel elkészülte alatt semennyit se mozduljon el a helyzetéből. Arról nem beszélve, hogy nem is mindig hurcoljuk magunkkal az állványt, főleg az olyat, ami ehhez a módszerhez kell, a súlyuk miatt. Adams  elvei és saját (vagy mástól örökölt) labor tapasztalataink alapján azonban egy jól exponált és előpreferált digitális állományból is lehet részletgazdag és dinamikus ff képet varázsolni, viszonylag nem is sok munkával, ám megfelelő RAW konvertálási és Ps rétegkezelési tapasztalattal.
Ezt szeretném demonstrálni egy átlagosnak mondható tájképen keresztül, azért mert néhány oldalon találkozom olyan ff képekkel, amik témájukban nagyszerűek ugyan, de a nem megfelelő technikán sajnos elvéreznek, mint az én szívem is értük…
(Canonos révén a RAW konvertálást a cég saját konverterében a Digital Photo Professional 3.8-as verziójú szoftverében végeztem. Az elvek azonban a többi konverterben is megközelítőleg azonosak.)

zona_2 A kép Pacsmagon készült a legutóbbi tartózkodásom során. Ez a nyers RAW-ból változtatás nélkül kibontott kép. Itt nézhető meg az EXIF, és az a változat, ha nem állítottam volna gépen ff preferenciát. A semmitmondó színű táj színesben nem érdekelt, viszont fekete-fehérben kicsivel többet hozzá lehetett tenni. A beállításokban vörösszűrő hatást kértem, de emellett még polárszűrővel is sötétítettem az eget. Az expozíciót  -1 fényértékkel korrigáltam, a kontrasztot +2 értéken hagytam. Az égen a felhők ki vannak égve ezen a változaton, az ég is világosabb, mint szeretném, erősebb alexpozícióval azonban az előtér nem jönne úgy, hogy a későbbiekben lehessen vele dolgozni. Ez azonban egy jó alap a további munkálatokhoz.

zona_4 Az első dolgom az volt, hogy a panoramikus látványnak megfelelő 16:9-es oldalarányt kivágjam. Ezután állítottam be a konvertert az ég tónusainak megfelelően. Az expozíciót tovább csökkentettem –0,5 EV-re. A színhőmérsékletet 3500 K-ra csökkentve az eget is tovább lehetett sötétíteni. A kontraszt maradhatott is a gépen beállított értékben. A csúcsfényeket –3 értékben csökkentettem, ezzel a felhők rajza is tovább erősödött. Hogy érthető legyen a színhőmérséklet csökkentésének hatása, itt megnézhető ennek a beállításnak a színes képe.

zona_5 Ez a kép az előtér RAW beállításainak kibontása. Az expozíció az eredetihez képest további -0,17 EV-t még elbírt, de a látványos változást a szűrő zöldre átállítása és a színhőmérséklet további csökkentése 2500 K-ra hozta meg. (Színes demókép.) A virágos bokor életre keltését a kontraszt további két értékkel való növelésével és a csúcsfények +2 értékre állításával értem el. Az eredmény még nem volt kielégítő, ezért az RGB kimeneti oldalon még belenyúltam a görbébe. Klikk ide, ha érdekel!

zona_6

A két beállítású képet azután a Photoshopban egy kétrétegű képben egyesítettem, a sötétebbet a felsőben. Az RGB színképet szürkeskálásra konvertáltam, és a felső réteghez hozzárendeltem a rétegmaszkot. Ez a kép már az összemaszkolt állapot. Itt tekinthető meg a maszkolt felső réteg külön.

Most következett a két réteg egymáshoz hangolása. Bár már a fenti is elfogadható kép, de az  előtér virágaira több fényt szerettem volna.
zona_7 Ezért az alsó rétegen először a Gradient Mapben a teljes szürketartomány folyamatos átmenetét állítottam be, majd a görbe meredekebbé tételével fokoztam az előtér kontrasztját, a középtónusokat azonban enyhén világosítottam. Ezután egyesítettem a két réteget. A kép jobb oldala azonban világosabb lett, ezen még változtatni kellett. Ehhez másoltam a hátteret egy új rétegbe.
zona_8 A felső rétegen a jobb oldalt figyelve sötétítettem a közép tónusokat a görbe állításával. Ezután maszkoltam össze a két képet. Ennek az eredménye látható a képen, főleg az égen és a kép baloldalán. Itt meg az alkalmazott maszk.
Az ég azonban kicsit kilágyult. Ezért a rétegek egyesítése után, újabb másolat készült a háttérről.
zona_10
  A felső rétegen csupán a görbében állítottam a kontraszton, vigyázva arra, hogy a felhőkben megmaradjanak a csúcsfények részletei. Ez a végső változat látható ezen a képen. Ide kattintva meg a maszkolt felső réteg.

Nem minden kép ér meg ennyi munkát, alapjából talán ez sem, de jól lehetett rajta demonstrálni a folyamatokat. Vannak viszont olyanok, amiknél nem szabad megelégedni a fényképezőgépből kibukó eredménnyel, mert minden jó felvételben ott a jobb, a Kép lehetősége, és ez a technika függvénye is. A digitális fényképezésben az utómunkának óriási a jelentősége, mint ahogy a RAW állományra fotózásnak. (Ez a fajta eljárás jpg képekkel sokkal korlátozottabban vihető csak végbe. RAW-os géppel jpg-be fotózni, olyan mintha a negatívot az első nagyítássorozat után eldobnánk a szemétbe.) A laborban alkalmazott eljárásoknak megvannak a Ps megfelelői, hiszen fotósok rakták össze az egész szoftvert. Csupán alkalmazni kell őket. Azzal a kép iránt érzett alázattal, ahogy Ansel Adams is alkotott…

2010. március 29., hétfő

Külvárosi túra

Külvárosi túra - Kőbánya, 2010. március 27. Úgy történt, hogy szombaton kiugortam a FEHOVA-ra. Mielőtt bárki elítélne (joggal), sietek hozzátenni, hogy csak azért, mert képeim voltak kiállítva, és kíváncsi voltam rájuk is meg az egész fotókiállításra. Mivel vándoroltatják, bízom benne, hogy valami szimpatikusabb helyre is elkerül. Baromi tömeg volt, hamar el is húztam. Hamarabb, mint kellett volna, még csak dél volt, nekem meg 3-tól volt programom a Ferencvárosban. Tanácstalanul elballagtam a HUNGEXPO-tól a villamos megállóig (aközben készült a kép Panni lányom IXUS-ával, nem akartam szerkót cipelni), pont jött a villamos, aztán a megérzéseimre hagyatkoztam. A Józsefvárosi pályaudvarnál jött az ihlet és leszálltam. Bolyongtam egyet a kisutcákban, nézelődtem, s ami elég volt a kis bugylinak, faragtam is vele egyet-egyet. Ebből lett aztán az a kép is, ami gyorsan fel is került az Attila bejegyzésében még csak ötletszinten elhangzó, azóta megvalósult galériába. Remélem, fotós barátaim élnek a meghívásommal, és töltögetik majd az albumot, s mindenki másnak meg tetszésére is válik majd. Egyelőre csak egy képet tettem fel, várom a meghívottak képeit, ne velem legyen tele...

Klikk a képre a nagyméretért!!! (Utólag lomozva, 2010. augusztus 18-án.)
Related Posts with Thumbnails