Montírozom magam...

Nem keresem tudatosan a montírozható képeket, csak néha utamba akad egy-egy helyzet, ami önmagában ugyan nem jelent semmit, csupán valaminek a direkt leképezését, mégis "képlopom", ki tudja mire lehet jó? Ez néha textúrának való képet jelent, vagy olyat, ami adja magát egy esetleges montázs részképnek. Ebben az az érdekes, hogy nagyon kevés az olyan, amelyiknek évekig kell kushadnia az archívumban, jobbára nagyon hamar adja magát a hozzávaló, vagy valók. Sokszor még aznap.
Ez biztos a pillanatnyi állapot ilyetén való kivetülődése...

Zebegényben kezdtük a szombati napot. Reggel még hozzá fagytunk a Duna-parton a felszereléshez. Mire felkerültünk a Trianoni emlékműhez már kellemes sugarak melengettek a Nap jóvoltából. A kis kápolnánál figyeltem fel a baloldali képre. Tetszett a finoman belopakodó fény, a nagy üres felület meg adta magát valaminek az odagondolására. A jobboldali kép már lent készült a fő tér környékén, alig félóra múlva. Egy kis szentély ablakai tükrözték vissza a nagytemplom napsütötte falait. A fenyők kontúrjai sajátosan fedték a Krisztus szobor formáit. A fejemben már össze is állt valami. Utalva a képek feletti utolsó mondatra, valószínűleg az előbb látogatott helyszín ellentmondásossága telepedhetett rám. Az idejét múltság, hiszen a Horthy korszakban egész mást jelentett Trianon, mint ma, és az emelkedettség, mert a beton kolosszumok ellenére tele volt patetikus energiával a fennsík. Így ölthetett a végső képben egy ebből az élményből levezetett sajátos hitértelmezésem.
- - -
Jut eszembe! Ma két éve jegyeztem be ide először. Hm, hogy repül az idő, és mennyit változott sok minden, csak az előző évi alkalmat tekintve is. További jó blogolást barátaim, ismert és ismeretlen követőim! Sokáig találkozhassunk még egymás oldalain, és bárhol máshol...

Blogarculat

Az új blog kapcsán kapott el a hév, hogy ezt is három oszlopossá tegyem. Már olyan sok volt a jobb oldalon lévő információ, hogy egy csomó dolog nagyon alulra került. Így talán kicsit javítottam ezen a problémán. Kicsit bénáztam az oldalsávok feliratainak nagyságával. Valamiért átállítódott, és sehogy sem jöttem rá, hogyan állíthatom vissza. A beállító panelen nem lehetett, vagy én nem tudtam, hogyan, a html-hez meg kicsit lassú vagyok. Elnézést, ha valaki épp akkor járt az oldalon. Volt rendesen káosz :)

A monitorom 1920x1080-ra van beállítva, ezért ehhez optimalizáltam a fix hátteret. Sajnos az 1024-es hosszabb oldalra beállítottak nem sokat látnak a két oldalból, bár lehet, hogy nem is sajnos. Minden esetre azért a fenti képen látható, hogy mi látható egy nagy monitoron. Az ő kedvükért ezért idetettem alulra az érintetlen háttérképet. Befejeztem a bolgok beállításait. Lesz időm mást is írni...

Blognap

Bezony ám, én is betöltöttem ma az 1 évet ezen a szent helyen. Bár be kell valljam, nem ez az első ilyen próbálkozásom. 2008-ban volt egy hirtelen felindulásból elkövetett kezdeményem egy másik szolgáltatónál. Aztán eluntam, mert a Fiamon, Lányom barátján és Mizón kívül nem igazán voltak izgalmas látogatóim, és a blogismerettségek is nagyon gyéren csordogáltak, meg az életem is bonyolulttá vált. Töröltem negyvenegynéhány nap után, és úgy gondoltam, a fene, aki ilyen időrabló dolgokba fektessen energiát.
Aztán tavaly Gyöngyi elküldte a blogcímét és a Blogger világa megtetszett. Azóta itt mutogatom a képeimet és bombázgatom az olvasókat az agymenéseimmel. A kezdeti belendülést újra lelassította az életem tovább bonyolódása, a Moloch-kal vívott szélmalomharc, és egy Kedves Ismerős által a nyakamba zúdított töménytelen tennivaló (ez nem panasz!!!).

Ennek az évnek azonban úgy mentem neki, hogy nem akarom hanyagolni ezt az oldalt. Nem is elsősorban magam miatt, hanem azok miatt a – egyre jobban szaporodó – olvasók miatt, akik rendszeresen idelátogatnak. Olyanok is, akik nem nevezik meg magukat a sidebar-on, de azért morcosan felhívnak, vagy dobnak egy mélt, ha sokáig csendben vagyok. Ezt érzem a legfontosabbnak. Aranyos emberekkel tartani a kapcsolatot, belelátni a mindennapjaikba, örömeikbe-kínjaikba, ízeikbe-képeikbe, gondolataikba-lelkükbe. Nagyot tárult a világ előttem Általatok. (Tényleg megfelelhetek a fejlécre firkantott mondatnak :) A már ismert "blogcimbik" (from Mizó) mellé egy csomó újra nyílt ki a szemem. Friss, fiatal képekre és alkotószellemiségekre, bűbáj íz-, képvadász és publikász hölgyekre, figyelemre méltó jellemekre.

Szeretek mindenkit (ezért nem is emelek ki senkit :), aki idevetődik, és akikhez én is ellátogatok. Ma esti 3 (vagy 6?) decimet a Polgári Körben Veletek együtt gurítom le, mindannyiótok egészségére!
B(l)ogozzuk tovább együtt az élet kis és nagy kérdéseit!!!

Ui.: Az éjjel gyönyörűséges módon kimúlt a tél. Sokáig bámultam az ablakból. Fotózni is lett volna kedvem, de a nőcik rossz néven vették volna, ha ezért felriasztom őket édes álmukból. De megérdemel a ravatalára egy másik képet, mi meg már tényleg a tavaszt!!!