Pán-Euróbudai piknik

Invitáló a Facebookon: 1033 Óbuda Zichy kastély Fő tér 1. Északi épületszárny Típus: Zene/művészetek – Megnyitó Kezdés: 2010. május 28., 17:00 Befejezés: 2010. június 27., 20:00 Helyszín: Óbuda Zichy kastély, Alkotó Szellemiség Kertje, Műtárgykaptár "Táj legyen Táj ,Tengertől Tengerig" 2010 "Omage Futurizmo" Rómából vándorkiállításra érkezett anyag bemutatása. Ézsiás István és Pázmándi Antal szobrászművészek kurátorok. Fábián László író, költő, műfordítót kértük fel megnyitó kalauznak! (Kamaraterem, Istálló, Szalay Terem) Dévai Katalin meghívott művészei kiállítanak a Lovagteremben! Terebessy L. Föld állandó kiállítása a Naftalinteremben. Látható: "Halak Éneke" TLFöld (sóskúti homokkő) a Fő tér felőli kertben. Alkotó Szellemiség Kertjében: egetlengetők, vízköpők, kőfészkek-földfészkek ,tájszépítészeti -tájépítészeti műtárgyak.

Pénteken a Múlt Idők Masinái megnyitója után ide rohantam át. Több okból is. Érdekelt az anyag. Terebessy Lacit nagyon kedvelem. Az Alkotó Szellemiség Kertjében remek összejövetelek teremtődnek, érdekes emberek társaságában. A Lovagtermet meg szokni akartam, ősszel én, illetve Az Élet Kertje foglalja el.
 

Részletek a római vándoranyagból
A Lovagterem

Hangulatok a Lovagteremben
Színek

 
Megnyitó hangulatok

Művészportrék

Az est minden tekintetben remek volt. A “Szellemi Mélységmérő Állomáson” lévő kiállításokat pedig mindenkinek szeretettel ajánlom a figyelmébe, nemcsak az érdekes művek, hanem a helyszín sajátos hangulata miatt is.

Múlt Idők Masinái

Azért jó az úm. művészkörökhöz tartozni, mert egy rakás érdekes és fotogén ember közelében büntetlenül garázdálkodhatom fényképezőgéppel a kezemben.

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményében, Keszthelyen és Gödöllőn nagyszerű anyag található a múlt mezőgazdasági gépeiből. A múzeum vezetősége úgy gondolta, felkér néhány fotóművészt az eszközök fotózására. Ebből született a fenti címen egy kiállítás, aminek pénteken volt a megnyitója. A MAOE fotóművészeti tagozatának támogatásával négy művész, Dozvald János, Gáti György, Szél Ágnes és Tóth József képei nagyon sajátos és igazán ötletes elrendezésben vártak ránk a falon.
Majdnem el sem tudtam menni a megnyitóra, amit nagyon sajnáltam volna. A téma is vonzott, a kiállítók neve és a helyszín is.
A kivitelezés Füles (Tóth József) zsenialitásának köszönhetően igazán ötletes formában rendezte el a KEVÉS képet. Mielőtt bárki fanyalogna, annak a példájával találhattuk magunkat szembe, amikor a kevesebb a több.

A délután 3 órai kezdés miatt talán nem voltak annyian, mint amit az anyag megérdemelt volna, de ettől családias és bensőséges volt az egész esemény hangulata. Igazán jól éreztem magam, felszabadultan bóklásztam a géppel a megjelentek között. Mindenki így érezhette magát, mert szinte minden képről ez a hangulat köszönt vissza. Leginkább azt szeretem, hogy van egy viszonylag szűk csoport, akik szinte minden kiállítás megnyitóján fellelhető. Jó látni a társak iránti tiszteletet és szeretetet. Szakmai irigységnek a nyomával sem lehet találkozni ilyenkor.

Számomra külön élmény volt Dozi (nekem eddig) új oldala, Gáti Gyuri frenetikus megnyitó beszéde, az általa alapított és Fülesnek adományozott Kapa Díj, az hogy megismerhettem végre személyesen is Szél Ágnest és nem utolsó sorban Füles megunhatatlan vibrálása.

  Az örök téma (Eifert János) – Nem az eszköz számít (Szél Ágnes)
Műértés

Amikor beléptem a múzeumba és elindultam a főlépcsőn felfelé, nagyon erős nosztalgia vett rajtam erőt. Rengeteg emlék fűz ehhez az épülethez, az emeleti galériához. A Nimród kiállítások aranykora. Előbb csak sóvárgó látogatóként, később kiállítóként, majd még később rendezőként is. Utoljára 2000-ben rendeztem itt a Nimród Fotóklubnak kiállítást. Jó volt visszaemlékezni. Ezért kicsit el is kalandoztam az épület közeli részletein… 

A kiállítás június 27-ig tekinthető meg a Városligeti Vajdahunyadvárban.

A megnyitó teljes képriportja itt tekinthető meg.

Sher Miklós, Zsila Sándor és az én riportképeim válogatása Gáti György honlapján

Ott repül...

Az nagyon jó, amikor úgy tudsz valakire felnézni, hogy közben nem kell a fejedet felfelé fordítani.
Az ilyenek általában "nagylátószögű" emberek.
Nemcsak a művészetükre, vagy a hivatásukra értve. A mindennapi élethez való hozzá állásuk alapján is.
Ugyanis azt is művészetként vagy a hivatásukként élik meg.
Mindig megújulnak, és úgy lépnek tovább, hogy minden léptük nyoma ott marad a múltjuk helyén. És mégsem erre tekintgetnek vissza, hanem lépnek töretlenül előre a maguk útján.
Már sokat elértek, akár légpárnás cipővel is tekinthetnének ránk.
Nem, ők úgy néznek nyíltan a szemünkbe, hogy mind a kettőnk feje egyenes, előre néző maradhat.
Szemük nyíltan tekint ránk, és engedi, hogy megtaláljuk bennük az örök játszó gyereket.
Ettől érezhetjük őket olyan nagyon ősöregnek, bölcsnek.

Ezek egyike: Eifert János
http://www.eifert.hu

A kép ma délelőtt készült a Mezőgazdasági Múzeumban, egy kiállítás megnyitón.
Megfogott a bohém sál, amiben belibbent közénk.
Kértem, had készítsek róla egy képet.
Szó nélkül kötélnek állt, ám szokványos beállás helyett elkezdte a kezében lévő, bekapcsolt fényképezőgépet a levegőbe dobálni.
Annyiszor dobta fel, ahányszor csak kértem, míg végül szóltam, hogy megvan!

Nekem annyi az érdemem, hogy egy jó pillanatban megnyomtam a gombot, a többi bizony az övé...
Itt is megköszönöm Neked, János a lehetőséget, amit kaptam Tőled, hozzájárulásodat a kép közléséhez, és a barátságodat.