Megismételt bejegyzés

Újfent Baricz Kati kiállításának vendégkönyvébe.

Mivel sok új gondolatom, szóban nem támadt, csak egy képi illusztrációt hoztam el, amihez nem is kívánnék többet hozzá fűzni, mint a két évvel ezelőtti, ma is helytállónak érzett megéléseimet. 
Klikk ide, ha újra elolvasnád, vagy még nem olvastad…
(A kép Baricz Kati önportréja)

---

A kiállítás április 1-ig tekinthető meg a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában. (Budapest I. Színház utca 1-3.)
Hétköznapokon 11-18 óráig, hétvégén 13-18 óráig, előadási napokon 21 óráig.

D-Vektorizáltan újra hasznosított szépség by Pesövé

Special way of thinking. Avagy a gondolkodás különleges (jelen esetben inkább sajátságos) módja, ami a Dob utca egy bizonyos pontján használt szleng fonetikájában így hangzik: Pesövé Ofszi. Ez pedig nem más, mint Dozvald János fotóművész és publicista D-Vektornak nevezett egyik felével szemben álló másik fele. Emez hivatott a másik “száraz” és tényszerű gondolat meneteit sajátos humorú hangvétellel színezni.

Kedden, a Fészek Galérában megnyílt, Aesthetical Recycling (lásd a címet!) címben összefoglalt kiállítása a fenti kettősség jegyében fogant. A képek között gondolatok előtt időzhetett el a látogató, és egyből szembesülhetett is ezzel a sajátságos “kétlakisággal”. A szépség fogalmát boncolgató írások illusztrációiként kiakasztott képek leszállnak az írások “fennkölt” pulpitusáról, közénk, a földre, és sokszor meghökkentő vizuális élményben is elénk vetítik a gondolatok képekben is megfogalmazott közölni valóját. Ez pedig nem más, mint a szépség szubjektivitásának kétirányú kifejtése. A dozvaldi szép a minket körülvevő élet elhasznált tárgyaiból teremtődik. Legyen az egy Univerzummá magasztosult kerti edény (a fenti kép háttere), vagy egy számítógép alaplapjának mértani struktúrája, s akár egy kisvárosi kirakat ellentmondásosan egymás mellett leledző két ablaka.

Nem tisztem elemezni a tárlatot, nem is kívánom, mert a gondolatok köré felfűzött képek együtt jelentenek sokat, és éppen azért, mert a képek miatt még az eszmefuttatásokat is lehet másként értelmezni a magunk számára, vagy fordítva, mindegy.
Alapjában nem szeretem, ha egy fotókiállítás mellett sok a rizsa. Beszéljenek a képek és a címeik. A “költészet”, amit sokan odafércelnek szépnek, emelkedettnek gondolt turistafotóik alá, csak kioltják egymást, ha ugyan van mit. Itt azonban nem erről van szó. Egy több síkon gondolkodó és alkotó művész két oldalról táplálkozó ihletettsége képez sajátos harmóniát. Biztos vagyok abban, hogy az írások a képek nélkül is elgondolkodtatók lennének, és ez igaz megfordítva is. Viszont ott van minden együtt, megfelelő tagolással, és ez így egész más élmény. Nem elég tehát a szemetünket, elhasznált vackainkat elvinni a szelektív gyűjtőkbe, hanem a szépség oltárán is feláldozhatjuk  előtte őket a fotográfia és csavaros elménk adta lehetőségeink kihasználásával, és mielőtt a repedt fazék a lomtalanításba kerül, még egyszer fel is magasztosulhat. Csak legyen hozzá szemünk és az átlagosnál kicsivel több tekervény a koponyánkban…

A kiállítás február 10-ig látogatható.

Megjelenés

 

Szöveges felvezetés és képi ízelítő ide kattintva!

Elég mostohán bánok a blogjaimmal, és ezért Veletek Barátaim és Látogatóim (ha még akadnak). Változik az életem, így az időm még kevesebb. Remélem, előbb-utóbb sűrűbben tudok posztolni, de azért figyelem a fejleményeket, csak nem mindig véleményezek.

A barátság azonban nem ezen múlik…

Ha már...

...zsánerfotó kiállítás megnyitón voltam.

Aki teheti, nézze meg Kerekes Zsuzsi Tiszta zsáner kiállítását, nagyon érdemes! Infó idekattintva!

Tudósítás a Kísérleti Adáson.

1000

Tóth (Füles) József, több mint 20 évvel ezelőtti modelljének naptárképe előtt ma, a Vendéglátóipari Múzeumban megnyílt kiállításán…
Mitől ezer?
Elsősorban Füles ezerarcúsága miatt, bár ezt a jellegű, komolynak tűnőt ritkán látni. (Remélem, nem orrol meg rám érte…)
Másodsorban, az 1000. a G12-vel. Lehet-e jobb témával?

"Sejtelmek"

Senki ne magas röptét várjon szóban tőlem a cím láttán, csupán kedvcsinálóként emlékeztetek minden érdeklődőt, hogy nemsokára nyílik Dr. Vizúr János fotóművész barátom kiállítása Újpesten a fenti címen. A képek az éppen installált kiállításon készültek az ÚTV riportja alatt és után. Érdemes a 17 órai kezdésű megnyitóra ma eljönni, mert a nagyon is színvonalas kiállítás ajánlása mellett egy varázslatos vetítés is szerepel a műsoron. Ha meg valaki nem tudna ma időt szakítani rá, semmiképpen ne hagyja ki a kiállítást, mert egy rendkívüli ember rendkívüli tárlata.
A kiállítás  nagyon gondolatébresztő, az enyémek pedig már olvashatók a Kísérleti Adáson. Információk az Újpest linkek alatt.

Dr. Vizúr János, Szépség című képével

Két véletlen

A Mai Manóba igyekeztem a Régen látott képek kiállításra. A Nyugati téren krishnások doboltak, énekeltek, táncoltak önfeledten. Bár igyekeztem, nyúlogattam a gépért, de nem voltak jó helyen és nagyon kemény fényben. Sajnáltam, jó hangulatot teremtettek, szép lányok voltak a csoportban. A kiállításról csak egy véletlen kapcsán szeretnék beszélni. Öröm futott el, amikor megláttam a falon Nagygörgy Sándor Ősz c. képét. Négyzetesben, hiszen 6x6-ra fotózta (1950-ben). Én viszont már láttam. Nem is akárhogy. A WC-jében, a trónnal szembeni falra tapétázva, jó 1,7x2,5-3 m-re vágva. Úgy éreztem ott magam, mintha egy kukoricásban gugorásznék, hiszen a szárak életnagyságúra nőttek a kópián. Az egész képet nem láttam még. Mikor kimentem, nevetve kérdeztem: A nosztalgia kedvéért van a kép a falon? Nevetve bólogatott. Jeleztem, hogy nem láttam még az egész képet. Nem is fogod, felelte, ez a funkciója. Annyira megörültem neki tegnap, el is felejtettem lefényképezni, ezt sajnálhatom, mert a honlapján nincs fent. A bejegyzés apropója azonban nem ez, mégha ez is az egyik véletlen.

Régóta irigyeltem Gyöngyi remek portréját Zsila Sanyiról. Nem Sanyi miatt, róla nekem is van jó, hanem a helyszín, a fények és a meleg színek miatt. A Mai Manó Napfény Műtermében készült. A megnyitó után felosontam, és szerencsém volt, pont ideális volt minden egy képhez, ami más mint Gyöngyié (most beszéltem meg vele, a bejegyzés után felteszi a saját blogjára a képet), de talán visszaad valamit annak az irigylésre méltó fényű és hangulatú teremnek az atmoszférájából.

Előbb jöttem el, mint terveztem, nagyon meleg volt, és túl sok az ismeretlen. Az ismerősök meg vagy elszéledtek, vagy más (számomra) ismeretlenek foglalták le őket.
Az Andrássy úton a villamos felé ballagva, halk dobszóra és kántálásra lettem figyelmes. Aztán meg is pillantottam a színes társaságot…

A kiállítást mindenkinek ajánlom megtekintésre! S ha marad időtök, üldögéljetek el a műteremben. Megérint a kor szelleme…
Vidám és szép hétvégét, olyant, mint ezek a lányok :)

Pán-Euróbudai piknik

Invitáló a Facebookon: 1033 Óbuda Zichy kastély Fő tér 1. Északi épületszárny Típus: Zene/művészetek – Megnyitó Kezdés: 2010. május 28., 17:00 Befejezés: 2010. június 27., 20:00 Helyszín: Óbuda Zichy kastély, Alkotó Szellemiség Kertje, Műtárgykaptár "Táj legyen Táj ,Tengertől Tengerig" 2010 "Omage Futurizmo" Rómából vándorkiállításra érkezett anyag bemutatása. Ézsiás István és Pázmándi Antal szobrászművészek kurátorok. Fábián László író, költő, műfordítót kértük fel megnyitó kalauznak! (Kamaraterem, Istálló, Szalay Terem) Dévai Katalin meghívott művészei kiállítanak a Lovagteremben! Terebessy L. Föld állandó kiállítása a Naftalinteremben. Látható: "Halak Éneke" TLFöld (sóskúti homokkő) a Fő tér felőli kertben. Alkotó Szellemiség Kertjében: egetlengetők, vízköpők, kőfészkek-földfészkek ,tájszépítészeti -tájépítészeti műtárgyak.

Pénteken a Múlt Idők Masinái megnyitója után ide rohantam át. Több okból is. Érdekelt az anyag. Terebessy Lacit nagyon kedvelem. Az Alkotó Szellemiség Kertjében remek összejövetelek teremtődnek, érdekes emberek társaságában. A Lovagtermet meg szokni akartam, ősszel én, illetve Az Élet Kertje foglalja el.
 

Részletek a római vándoranyagból
A Lovagterem

Hangulatok a Lovagteremben
Színek

 
Megnyitó hangulatok

Művészportrék

Az est minden tekintetben remek volt. A “Szellemi Mélységmérő Állomáson” lévő kiállításokat pedig mindenkinek szeretettel ajánlom a figyelmébe, nemcsak az érdekes művek, hanem a helyszín sajátos hangulata miatt is.

Múlt Idők Masinái

Azért jó az úm. művészkörökhöz tartozni, mert egy rakás érdekes és fotogén ember közelében büntetlenül garázdálkodhatom fényképezőgéppel a kezemben.

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményében, Keszthelyen és Gödöllőn nagyszerű anyag található a múlt mezőgazdasági gépeiből. A múzeum vezetősége úgy gondolta, felkér néhány fotóművészt az eszközök fotózására. Ebből született a fenti címen egy kiállítás, aminek pénteken volt a megnyitója. A MAOE fotóművészeti tagozatának támogatásával négy művész, Dozvald János, Gáti György, Szél Ágnes és Tóth József képei nagyon sajátos és igazán ötletes elrendezésben vártak ránk a falon.
Majdnem el sem tudtam menni a megnyitóra, amit nagyon sajnáltam volna. A téma is vonzott, a kiállítók neve és a helyszín is.
A kivitelezés Füles (Tóth József) zsenialitásának köszönhetően igazán ötletes formában rendezte el a KEVÉS képet. Mielőtt bárki fanyalogna, annak a példájával találhattuk magunkat szembe, amikor a kevesebb a több.

A délután 3 órai kezdés miatt talán nem voltak annyian, mint amit az anyag megérdemelt volna, de ettől családias és bensőséges volt az egész esemény hangulata. Igazán jól éreztem magam, felszabadultan bóklásztam a géppel a megjelentek között. Mindenki így érezhette magát, mert szinte minden képről ez a hangulat köszönt vissza. Leginkább azt szeretem, hogy van egy viszonylag szűk csoport, akik szinte minden kiállítás megnyitóján fellelhető. Jó látni a társak iránti tiszteletet és szeretetet. Szakmai irigységnek a nyomával sem lehet találkozni ilyenkor.

Számomra külön élmény volt Dozi (nekem eddig) új oldala, Gáti Gyuri frenetikus megnyitó beszéde, az általa alapított és Fülesnek adományozott Kapa Díj, az hogy megismerhettem végre személyesen is Szél Ágnest és nem utolsó sorban Füles megunhatatlan vibrálása.

  Az örök téma (Eifert János) – Nem az eszköz számít (Szél Ágnes)
Műértés

Amikor beléptem a múzeumba és elindultam a főlépcsőn felfelé, nagyon erős nosztalgia vett rajtam erőt. Rengeteg emlék fűz ehhez az épülethez, az emeleti galériához. A Nimród kiállítások aranykora. Előbb csak sóvárgó látogatóként, később kiállítóként, majd még később rendezőként is. Utoljára 2000-ben rendeztem itt a Nimród Fotóklubnak kiállítást. Jó volt visszaemlékezni. Ezért kicsit el is kalandoztam az épület közeli részletein… 

A kiállítás június 27-ig tekinthető meg a Városligeti Vajdahunyadvárban.

A megnyitó teljes képriportja itt tekinthető meg.

Sher Miklós, Zsila Sándor és az én riportképeim válogatása Gáti György honlapján

A Duna arcai

A Duna az életem része. Kicsi gyerekkorom óta egy csomó élmény köt hozzá. Szüleim vállalati, hétvégi üdülőjében eltöltött napok a Nép-szigeten. Suhancként a lelógások a partra cigizni. Később az evezős idők, majd a nagy séták Maxi kutyámmal. Természetfotósként is sokat kaptam tőle, főleg tájban. Ma szinte a közvetlen közelében élem mindennapjaimat. Mindig más arcát mutatta, amióta ismerem, és mutatja ma is. Soha nem tudom megunni. Ha igazi magányra várok, valahol a közelben, a partján keresek menedéket. Ha csak úgy lemegyek fotózni, előbb-utóbb mellette kötök ki. Ha valahol az országban másutt kerülök a közelébe, mindig felkeresem ottani helyeit.
Amikor meghirdette a MAOE a Duna-kiállítást, nagy örömmel kutakodtam az archívumban. 150-nél több képet szedtem össze első nekifutásra. Végül 53-mal neveztem a válogatásra, amiből 3 került kiállításra a Duna Galériában, tavaly ősszel. Azóta készülök a beadott válogatást közszemlére tenni…

Az album idekattintva tekinthető meg.

Elemek üzenetei

Légszomj (föld és ég) – Bélkő, 2008. május 11.

Mit várhatsz?

A négy elemtől:
A Földből nyered az Erőt.
A Levegő-Ég sugallja a Gondolatot.
A Vízből meríted az Életet.
A Tűzben-Fényben megéled az Érzést
és megleled a Hitet.

Mindentől és Mindenkitől:
Csak azt, amit adhat…

Izzó táj (tűz) – Szentendrei-sziget, 1995.
Őselemek (víz) – Magas-Tátra, 1988.
(Három pillanat az 55-ből)

Emlékbe, erre a napra…

RETROSPEKTÍVA

Iró Zotyó Barátom jóvoltából kicsit tekintsünk vissza a retrospektív anyagot bemutató kiállítás néhány pillanatára.

 
 
 

Annyi mindent kéne, vagy lehetne írnom azzal az elmúlt nappal kapcsolatosan, meg ami elvezetett odáig. És nemcsak a hosszabb útról, hanem a rövidebbről is, ami a kiállítás megvalósítását előzte meg.

Rengeteg embernek tartozom köszönettel, akik mögöttem álltak ennek a tárlatnak a megvalósításában, emlékezetessé tételében. Sokatoknak tartozom köszönettel, akik szereplőkként vettetek részt az estén.

Nagyon is gondolva azokra is, akik aztán mégsem lettek - rajtuk kívül álló okok miatt - résztvevői az estének, sajnos némelyikük még nézőként sem. Nekik külön köszönettel tartozom, hátha enyhítem csalódottságukat.

De külön köszönettel tartozom ifjú zenész barátaimnak is, akik óriási szeretettel és hittel vállalták két héttel az est előtt a közös fellépést.

És köszönöm mindenkinek, akik megtiszteltek a látogatásukkal, nemcsak engem személyesen, a képeimet és azt a sok-sok embert, akik ilyenkor összejövünk valamelyik barátunk fotós eseményével kapcsolatban.

Egy kiállítás margójára

Tánc a fotóművészetben

1997-ben, az első - akkor még - FotóHétre, a mai FotóHónap elődjére kereteztem ezt az anyagot. A dokumentációs értéke mellett a színvonala is olyan magas volt, hogy szinte belefájdultam, hogy nem hallgattam Nagygyörgy Sándor unszolására '88-ban, és nem vagyok a Szövetség tagja. Olyan jó lett volna ezek között a képek között kiállítóként szerepelni... '98-as - sikertelen - felvételi kérelmem is ennek a kiállításnak köszönhető, többek között.

Aztán ki is ment a fejemből. Amikor megkaptam a MŰPA-tól az anyagot, akkor esett le a tantusz, hogy mi is ez. A régi érzés azonban újra előtört, miközben az évek óta dobozban heverő kiállítási anyag előkészítésének neki kezdtem. Egyenként kellett egyeztetnem a képek hátoldalán lévő szerzőket és címeket a listán megadottakkal. És meg is kellett tisztítanom őket a portól, és az installálások során összeszedett makacsabb koszoktól.

Mint olyan sokszor, megint Eifert Jánosnak köszönhettem egy lehetőséget. Valamiért ugyanaz a képe kétszer szerepelt az anyagban is, nemcsak a listán, mint elsőre hittem. Lévén azóta magam is a becses társulat tagja, fel is hívtam azon nyomban Szamódy Elnök Urat, és engedélyt kértem tőle, hogy az egyik kép helyére egy általam jegyzett kerüljön. Felajánlottam, hogy e-mailben küldök neki egy nézőképet, hogy eldönthesse, megfelel-e az általam ajánlott az egész anyag színvonalának. Zsolt nagylelkűen elengedte a felajánlást. Bizalmáért feltétlen nyilvános köszönettel tartozom.

Miként köszönettel tartozom Eifert Művész Úrnak az akaratlan duplázásért. Egy kedves ismerősömnek, amiért visszaadta nekem a neki szánt ajándékot. És nem utolsó sorban Panni lányomnak, amiért meg tudott válni időlegesen az azóta szobája díszévé vált képtől.