Köszöntés

Pitypang-mandala.
Itthon vagy nálam, mégis
szállongsz már haza.

Verrasztó Tibor haikuja

Gyöngygömb – Pacsmag, 2003

Találkozás találkozást szül. A sors keze nem véletlenül  mutat fel előttünk jeleket, ezekkel élnünk kell. Hajnalváróval megtaláltuk egymást a blogon. Lelkeink azon része, amiről tudunk rokonszik egymással. Ő megtalálta Tibort és a haikukat. Felmutatta nekem Tibort, s hiszem, hogy nemcsak a haikukat.
Kati elébe ment a Nap ébredésének, ötletet teremtett. Legyőztem a “szkepticizmust”, kutakodtam és “unatkozó háziasszonyként” cselekedtem. A lavina azonban beindulós fajta. Tibor új “szavakkal is színez” és új “színekkel is szavaz” …a képözönben talán kialakul egy sajátos ember kettős gondolat-képpárjának özöne is. Az egymást inspiráló Univerzális Alkotó Erő.
Ennek első szüleményével köszöntöm 50. követőmet. Nem számláltam eddig az oldal ezen részét, de a múlt hét óta kíváncsi voltam, ki lesz az…Véletlenek nincsenek, hiába szerepel a szó előző bejegyzésem címében. Szeretettel köszöntelek Tibor, találj színtelen képek mellé is színes szavakat! Találjak színekkel szavazott gondolataid mellé méltó képeket…  Köszönöm Kati!

Enciklopédia, by wiki

Intuíciók

Ma a fészbúkon kértek tőlem egy régi képet, s miközben kerestem, ezt is megtaláltam. Addigra már ért egy-egy behatás, innen-onnan. Az egyik oldalról a metafizikai síkra terelt realitás, máshonnan a rossz emlékeken való túl lépésből fakadó felszabadulás. Kaptam egy érdekes, és kellemesen érintő elemzést, és megajándékoztak a szép időkre való emlékezés édes ízével. Egy új oldalról pedig a régi idők szép oldalának a fontosságáról kaptam jelzést. Úgy döntöttem, ezeket az intuíciókat sugallók megérdemlik ezt a leporolt, régi, ám nekem mégis kedves képet... ha már egyszer itt a Tavasz :)

Aki keres...

Néha nemcsak az álmok, egy-egy kép megvalósulására is várni kell. Sokszor akár éveket is a hordozóra - legyen az film, vagy érzékelő lapka - történt leképezés után. Olykor azért kerül elő egy "elfelejtett" kép, mert egy frissen készülthöz remekül fel lehet használni montázsként. Aztán van, hogy archívum rendezés közben találok olyan kibontatlan RAW-ot, amit annak idején nem volt időm tüzetesebben szemügyre venni, de az is megeshet, hogy a pillanatnyi lelki hangulatomhoz éppen passzol, vagy bármi egyéb sugallat ér, ami a feldolgozására ösztönöz.

Manapság egy kiállításhoz és egy pályázathoz kellett átnéznem az archívumomat tüzetesebben, és ekkor találtam egy képpárt, amit egyébként a Szerelem misztériuma diaporámához fotóztam. Ugyanazt a virágpárt fényképeztem állványra rögzítve, előbb az egyikre, majd a másikra állítva az élességet. A diaporámához így szép átmenetet lehetett szerkeszteni, de kibontottam két nagyméretű állományt is, hogy a kettőből egyszer egyet készíthessek. Így született meg végre egy régen elképzelt kép...