Bezony ám, én is betöltöttem ma az 1 évet ezen a szent helyen. Bár be kell valljam, nem ez az első ilyen próbálkozásom. 2008-ban volt egy hirtelen felindulásból elkövetett kezdeményem egy másik szolgáltatónál. Aztán eluntam, mert a Fiamon, Lányom barátján és Mizón kívül nem igazán voltak izgalmas látogatóim, és a blogismerettségek is nagyon gyéren csordogáltak, meg az életem is bonyolulttá vált. Töröltem negyvenegynéhány nap után, és úgy gondoltam, a fene, aki ilyen időrabló dolgokba fektessen energiát.
Aztán tavaly Gyöngyi elküldte a blogcímét és a Blogger világa megtetszett. Azóta itt mutogatom a képeimet és bombázgatom az olvasókat az agymenéseimmel. A kezdeti belendülést újra lelassította az életem tovább bonyolódása, a Moloch-kal vívott szélmalomharc, és egy Kedves Ismerős által a nyakamba zúdított töménytelen tennivaló (ez nem panasz!!!).
Ennek az évnek azonban úgy mentem neki, hogy nem akarom hanyagolni ezt az oldalt. Nem is elsősorban magam miatt, hanem azok miatt a – egyre jobban szaporodó – olvasók miatt, akik rendszeresen idelátogatnak. Olyanok is, akik nem nevezik meg magukat a sidebar-on, de azért morcosan felhívnak, vagy dobnak egy mélt, ha sokáig csendben vagyok. Ezt érzem a legfontosabbnak. Aranyos emberekkel tartani a kapcsolatot, belelátni a mindennapjaikba, örömeikbe-kínjaikba, ízeikbe-képeikbe, gondolataikba-lelkükbe. Nagyot tárult a világ előttem Általatok. (Tényleg megfelelhetek a fejlécre firkantott mondatnak :) A már ismert "blogcimbik" (from Mizó) mellé egy csomó újra nyílt ki a szemem. Friss, fiatal képekre és alkotószellemiségekre, bűbáj íz-, képvadász és publikász hölgyekre, figyelemre méltó jellemekre.
Szeretek mindenkit (ezért nem is emelek ki senkit :), aki idevetődik, és akikhez én is ellátogatok. Ma esti 3 (vagy 6?) decimet a Polgári Körben Veletek együtt gurítom le, mindannyiótok egészségére!
B(l)ogozzuk tovább együtt az élet kis és nagy kérdéseit!!!
Ui.: Az éjjel gyönyörűséges módon kimúlt a tél. Sokáig bámultam az ablakból. Fotózni is lett volna kedvem, de a nőcik rossz néven vették volna, ha ezért felriasztom őket édes álmukból. De megérdemel a ravatalára egy másik képet, mi meg már tényleg a tavaszt!!!
Aztán tavaly Gyöngyi elküldte a blogcímét és a Blogger világa megtetszett. Azóta itt mutogatom a képeimet és bombázgatom az olvasókat az agymenéseimmel. A kezdeti belendülést újra lelassította az életem tovább bonyolódása, a Moloch-kal vívott szélmalomharc, és egy Kedves Ismerős által a nyakamba zúdított töménytelen tennivaló (ez nem panasz!!!).
Ennek az évnek azonban úgy mentem neki, hogy nem akarom hanyagolni ezt az oldalt. Nem is elsősorban magam miatt, hanem azok miatt a – egyre jobban szaporodó – olvasók miatt, akik rendszeresen idelátogatnak. Olyanok is, akik nem nevezik meg magukat a sidebar-on, de azért morcosan felhívnak, vagy dobnak egy mélt, ha sokáig csendben vagyok. Ezt érzem a legfontosabbnak. Aranyos emberekkel tartani a kapcsolatot, belelátni a mindennapjaikba, örömeikbe-kínjaikba, ízeikbe-képeikbe, gondolataikba-lelkükbe. Nagyot tárult a világ előttem Általatok. (Tényleg megfelelhetek a fejlécre firkantott mondatnak :) A már ismert "blogcimbik" (from Mizó) mellé egy csomó újra nyílt ki a szemem. Friss, fiatal képekre és alkotószellemiségekre, bűbáj íz-, képvadász és publikász hölgyekre, figyelemre méltó jellemekre.
Szeretek mindenkit (ezért nem is emelek ki senkit :), aki idevetődik, és akikhez én is ellátogatok. Ma esti 3 (vagy 6?) decimet a Polgári Körben Veletek együtt gurítom le, mindannyiótok egészségére!
B(l)ogozzuk tovább együtt az élet kis és nagy kérdéseit!!!
Ui.: Az éjjel gyönyörűséges módon kimúlt a tél. Sokáig bámultam az ablakból. Fotózni is lett volna kedvem, de a nőcik rossz néven vették volna, ha ezért felriasztom őket édes álmukból. De megérdemel a ravatalára egy másik képet, mi meg már tényleg a tavaszt!!!