Holdf(r)ázisok

Paparadsa Rákköszöntő bejegyzésében olyan szépen írt a Holdról, hogy akkor ígértem neki egy összeállítást erről a – bizony, férfiaknak is – titokzatos égi vándorról. Nem akarok senkit sem gondolatokkal terhelni. Át engedem inkább a szót  a hárfa csodálatos hangjainak (indítsd is el a zenét azonnal!), egy japán versikének és néhány képemnek.

C. Debussy: Claire de Lunaire

Ishikawa: A hold Hold aranylik át a felhőn. Játszadozni kezd szemünkkel: víz alá hull s újra feljön, aztán messzibb tájra megy - ott mögéje áll a hegy, hogy ne lássuk, merre tűnt el... Bardócz Árpád fordítása

 

 

Minden Ráknak szeretettel és Apámnak, aki ma lenne 101 éves…