borban főtt kakas

Múlt héten beköszöntött a tél.

Persze a biológus bandát jóhogy múlt héten vitték terepgyakorlatra, amikor is zuhogott az eső, többek közt. Starf úgy kezdte, hogy reggel fél 8-ra átázott a vízálló (!) esőkabátja, aztán fokozatosan a többi réteg is. Külön öröm volt abban a mecseki, északi kitettségű, főleg gyertyános-tölgyesben, ahol egyébként a hőmérséklet alig haladta meg a hat fokot, szóval milyen klassz volt elázni, szétfagyni, vacogni, de azért teljesítjük a terepgyakot. És amikor már kezdtünk hozzászokni a vízhez, gondolván, rosszabb nem lehet; megjöttek a széllökések és a fák lombjain félúton megpihenő kövér esőcseppek az arcunkba vetették magukat. Igen mulatságos élmény, közben pedig szétázott papírra írjad az adatokat, stb., stb.

És nem fáztam meg, ez a csoda része. Jójó, volt egy kis orrfújás, meg torokkaparászás, de hála a forraltbornak, forrófürdőnek, mentateakúrának, hipphopp elmúlt. És akkor végre hazamentem. Úgyhogy Öcskös megkapta a születésnapi tortáját (csokis alappal, epres vaníliakrémmel és tejszínhabbal, pirított dióval a tetején), én pedig kaptam egy konyhakész fiatal kakast az udvarból, úgyhogy ez lett belőle, már ami a mellén kívüli testtájait illeti.

Coq au vin crouton-nal

A 22 gr vajat egy nagy fenekű lábosban felforrósítom, majd a kakas alsócombját, felsőcombját, szárnyát, nyakát és a hátát bedörzsölöm sóval, frissen tört borssal. Ezután a vajban addig forgatom, míg minden oldala szép barna nem lesz. Néha-néha nem árt felkapargatni a lesült pörköket. Ezután hozzáadok 2 fej vöröshagymát, 20 darab, megtisztított gombát, 100 gr csíkokra vágott szalonnát, és pár percig így kevergetem, óvatosan. Hozzádobok két gerezd fokhagymát is, ha úgy szeressük, akkor szétnyomva (ugye a másik lehetőség, hogy egészben hagyjuk).

Hozzáöntöm a 250 ml száraz vörösbort, az egy jókora evőkanál paradicsompürét, és az egy evőkanál kristálycukrot. Ha felforrt, hozzáöntöm az 500 ml húslevest is és a kakukkfűből, petrezselyemből és babérlevélből álló bouquet garni-t is. Nagyobb lángon felforralom, majd takarékra veszem a lángot (lehet kisebb rózsára is tenni). 50 percig lefedve főzöm, közben hozzádobálok két, hasábokra vágott sárgarépát is (attól függően, mennyire szeretnénk, hogy puha/félkemény legyen), majd ha másfél evőkanál liszttel kellően besűrítettem és kicsit még gyöngyöztettem, leellenőrzöm, hogy megpuhult-e a hús.

A húst egy tálalóba szedem a zöldségekkel együtt, a maradék szaftot pedig turmixgépben 22 gr vajjal homogenizálom. Megszórom apróra vágott petrezselyemmel, és aranysárgára pirított crouton-okkal tálalom.

A coq au vin-ről itt bűvösszakácsosan és itt angolul.

beállok a sorba

Ezzel a recepttel már tavaly óta szemeztem, amióta megvettem Londonban a Szakácsok könyvét. Viszont milyen jól tettem, főleg hogy 6, azaz hat (!) fontért jutottam hozzá:) Most, hogy már mindenki elkészítette és már felesleges felraknom a blogra, lehet kapni jó érett paradicsomot, én is megcsinálom, mert nagyon tetszik. Főleg, amióta megbarátkoztam a halszósszal , semmi akadálya, hogy akármilyen receptbe löttyintsem bátran. A cím némi gondot okozott, ugyanis úgy fordították magyarra, hogy paradicsomos chililekvár. Namármost mindenki láthatja a mennyiségekből, hogy ez nem is chililekvár, hanem paradicsomlekvár, igaz? Az eredeti neve tomato chili jam egyébként. A recepten persze variáltam, mert a 300 gr cukrot túl soknak találtam, továbbá kevesebb chilit és kicsit több paradicsomot használtam.

Chilis paradicsomlekvár

kb 650 gr érett paradicsom
1 jókora darab (két hüvelykujjnyi) gyömbér, lereszelve
4 gerezd fokhagyma, fokhagymapréselve
2 ek halszósz
3 piros chilipaprika, vékonyra szelve, magostul
140 gr cukor

A paradicsom felét turmixoljuk a gyömbérrel és a halszósszal. Kis lángon feltesszük főni a paradicsom másik felével, amit apróra vágunk. Hozzáadjuk a fokhagymát, a chilit és a cukrot (és azt a 100 ml vörösborecetet, amit én persze kifelejtettem a receptből, de így is nagyon jó lett; az eredeti hozzávalók mennyiségét ld. a könyvben). Lassú tűzön kezdjük forralni, a képződő habot leszedjük a tetejéről. Időnként megkevergetjük, hogy ne ragadjon le, illetve hogy a leragadt lekvárt felkapargassuk:) Egy idő után elfővi a levét, sűrűsödik, fényesedik, és akkor lesz jó, amikor már elég sűrű. Ez nálam kb. egy órát vett igénybe. Nagyon finom lett, főleg a végén, mert a köztes kóstolgatás során vett minták nem voltak túl bizalomgerjesztők. Én pirított zsemlére kentem és megkoronáztam egy-egy tükörtojással (az ötletet a Szakácsok könyve adta ofkorz).

A Szakácsok könyvéből.

És Starfi most hazamegy a anyukájához és az öcsköséhez, mert utóbbinak születésnapja lesz.

cékla, első adag

Még Norvégiában lőttem a következő receptet. Az újság különböző zöldségeket vett célpontba és három fogást készített mindegyik alapanyagból. Volt egy céklás, egy kiwis és egy csicsókás kiadás is, ennek megfelelően ezek a receptek valamikor majd várhatóak a közeljövőben. A legizgalmasabb szerintem a csicsókás recept-adag lesz, de egyelőre még várni kell a szezonjára. Céklát viszont már lehet kapni, frisset, olcsón. Nézzük kicsit, mi is az a cékla, kicsit közelebbről. Ha valaki nem ismerné:)

A cékla (Beta vulgaris, esetleg subsp. vulgaris) a libatopfélék családjába tartozik. Elsősorban gumóját fogyasztjuk, azonban vannak, akik a zsenge leveleit is megeszik. A céklát a főniciaiak, sumérek, babilóniaiak termesztették, tőlük került az ókori Rómába, ahonnan egész Európában elterjedt.

A rómaiak a céklalevet afrodiziákumnak tartották (nyilván a színe miatt), Nagy Károly pedig erről a növényről is elrendelte, hogy a királyi kertek mindegyikében kell ültetni (ugyanígy rendeltetett például a kövirózsával is, csak éppen az a villámoktól volt köteles megvédeni azokat a házakat, amelynek a tetejére ültették). A cékla gumója bőven tartalmaz aszkorbinsavat (C-vitamin) és fólsavat, a levele pedig retinolban gazdag (A-vitamin).

A vitaminokon felül egy sor klassz dolog szerepel a hatóanyagai közt. A legfontosabb talán a betamin, melynek immunrendszer-erősítő hatása és tumorellenes aktivitása van, ezenfelül sok vasat tartalmaz, így vérképző hatása is van. Hippokrátész például a cékla leveleit sebkötözésre használta (és milyen jól tette, ugyanis szabadgyökfogó és sejtanyagcserét helyreállító hatásról is beszámoltak a cékla leveléből és gumójából kinyert lé esetében).

Burger céklából és sertésből, céklaraitával és salátával

1 cékla, meghámozva, lereszelve
600 gr darált sertéshús
1 tojás
só, frissen őrölt bors
olívaolaj
4 hamburgerzsemle
lila színű saláta:) pl Lollo rosso, v radicchio, mángoldlevelek, stb.
egy-két ek. növényi csíra

a raitához:

2 dl crème fraîche, házilag (ld. Ízbolygónál)
2 cékla, meghámozva, lereszelve
1 finomra reszelt fokhagyma
fél vörös chili, apróra vágva
pár lilahagyma-szelet

A darálthúst összekeverjük a reszelt céklával, a tojással, sózzuk, borsozzuk és kábé 4 nagyobb húspogácsát formálunk belőle. Ezt legegyszerűbb egy műanyag vágódeszkán, vagy tiszta konyhapulton. Ügyeljünk rá, hogy ne legyenek túl vastag, mert a sütés közben meg fognak kicsit dagadni, azaz a közepe nyers maradhat (marha esetében nem is bánnám :D ).

Olívaolajjal megkenjük mindegyik burger tetejét, majd felforrósított serpenyőben úgy rakunk 2 fasírtot, hogy az olajos fele legyen alul. Két percig magas lángon sütjük, közben megkenjük a felfelé néző oldalát is, majd megfordítjuk és két percig sütjük azt az oldalát is. Ekkor takarékra vesszük a lángot, és mindegyik oldalát körülbelül 7-7 perc alatt megsütjük (többször is átfordíthatjuk közben). Amíg a másik kettőt sütjük, kb. 50 fokra felmelegített sütőben tudjuk melegen tartani a már kész húspogácsákat.

A céklaraitához a reszelt céklát összekeverjük a crème fraîche-sel, a lereszelt fokhagymával, a chilivel. A hamburgerzsemlét megpirítjuk, ráhelyezünk pár levél jól megmosott salátalevelet (ez fontos, különben sercegni fog a homok a fogunk alatt...), a burgert és egy-két ek. céklaraitát. Ráadásként pár vékonyra vágott lilahagymaszeletet nyomunk a raitába, mint valami bóbitát.

Az okosságok a wikipediáról, a Natúrkonyha c. könyvből, és Szabó László Gy. Gyógynövény-ismereti Tájékoztatója c. tankönyvéből valók.

Egyébként ez volt a századik bejegyzésem.

kreatív lettem

...vagy mi a szösz. Persze már nem most, dehát mikor is tartottam én be pontosan mindenféle határidőhöz tartandó eseményt?:)

A kreatív blogger díjakat Minimálnától, Vkorsitól, Pankától és Cookingstartól kaptam meg. Nagyon kedves Tőletek, köszönöm szépen:)

A játék szabályait nyilván már minden gasztroblogger/bloggerina (is) kívülről fújja, de ha valaki elfelejtette volna, akkor íme:
-kiteszem a logót a blogomba
-belinkelem azt a személyt, akitől kaptam
-megnevezek 5 blogot- belinkelem a blogokat
-üzenetet hagyok a kiválasztott személyeknek

A logó már kinn is van, a donorokat belinkeltem, már csak az utolsó kettő feladat várat magára.

1. Cookingstar - mert sok ihletet kapok tőle és rengeteget lehet tanulni az írásaiból, ráadásul még szórakoztat is, mert ugye mintha a Bátyámat olvasnám:)

2. Ági főz - Minimál képek, klassz receptek, nem is kell több.

3. Pranté - Gyönyörű képeket készít, klasszul főz, de hát mi másért is kapná a logót?:)

4. Kísérleti konyha - Beatbull munkásságához szerintem semmit nem kell hozzáfűzni.

5. Orient Express - Mert az ázsiai konyha a kedvencem, és ők ezt csinálják (Mamma és Kicsivú) és milyen jól csinálják.

Na, most már csak szólok Nekik és akkor készen is vagyok. Még egyszer köszönöm a logót mindenkinek:)

csütörtök esti szenyó

Tegnap este sült csirkét sütöttem Szakácsok könyve-módra, és mondanom sem kell, hogy a technika tökéletes, mint minden eddig kipróbált recept a könyvből. Majd legközelebb lesz erről is egy poszt, csak most túl éhesek voltunk a fotózáshoz/precíz szeleteléshez, úgyhogy csak egy gyors tepsis mártást kapott a madár meg egy kis pirított krumplit. Mára össz-vissz egy comb maradt, így abból készítettem szendvicset.

Csirkehúsos-sárgarépás szendvics tortillában

2 személyre

2 tortillalap
pár ek. guacamole-szósz
2 közepes sárgarépa megházmova, lereszelve
maréknyi szárított áfonya
2-2 szelet füstölt sajt (vagy füstöletlen)
1 csirkecomb (felső és alsó együtt)

A csirkecomb húsát falatnyi darabokra tépkedjük. A tortillalapokat kiterítjük (előtte meg is melegíthetjük, de akkor gyorsnak kell lenni, mert ha kihűl, törékeny lesz), és az egyik felüket megkenjük guacamole-mártással (vagy kis dijoni mustárral, majonézzel, vagy akármilyen szósszal). Rászórjuk a sárgarépát, a húsfalatokat, az áfonyát és a kisebb csíkokra vágott sajtot. A szélső végeket behajtjuk, szorosan feltekerjük, kicsit lenyomkodjuk. Középen kettévágva tálaljuk. Hozzá kínálhatunk chiliszószt, plussz guacamolét és tejfölt is.

A szeptemberi Tv Paprika Magazinból.

padlizsános vega starfi

Asszem padlizsánfüggőségem van.

Fűszeres padlizsán tofuval


2 nagyobb padlizsán
250 gr tofu
2-4 vörös chilipaprika
4 gerezd fokhagyma
jókora adag friss gyömbér
1 vöröshagyma
3 ek. pálmacukor (vagy puha barnacukor)
2 ek. frissen facsart lime-lé
2 ek. halszósz
1 ek. olaj
jókora adag apróra vágott bazsalikom

Egy serpenyőt olaj nélkül felhevítek, majd a padlizsánt szenesedésig sütöm benne, mindegyik oldalát. Félreteszem, hagyom kihűlni, majd átlósan 2 cm vastag szeleteket vágok belőle (és kisebbre is vágdosom). A tofut leszűröm és kockákra vagy tégla alakúra vágom.

Egy turmixban összekeverem a chilit, a fokhagymát, a gyömbérgyökeret, a hagymát, a cukrot, a lime-levet és a halszószt.

Az olajat felhevítem egy serpenyőben, az összeturmixolt kutyulékot 1 percig, kevergetve sütöm benne. Hozzáadom a padlizsándarabokat és puhulásig kevergetem. Ezután hozzáteszem a tofut is, nagy lángon kicsit összesütöm a zöldséggel, majd beledobálom a bazsalikomot is.

Tálaláskor megszórom friss chilivel és plussz bazsalikommal is és plussz lime-levet is lehet rá csöpögtetni.

MEGJEGYZÉS: A sült padlizsándarabokat nagyon nehéz pálcikával enni.

A "The Essential Asian Cookbook"-ból.