Az év 3. tízmilliószoros napja: 2023 július 21.
A buddhista naptár szolunáris, vagyis a Nap és Hold helyzetét veszi figyelembe. Az ünnepnapokat is ennek megfelelően alakították ki: így határozták meg az általunk tízmilliószoros napként emlegetett buddhista ünnepeket.
Az új év ciklusa a loszárral – a tibeti holdújévvel – veszi kezdetét, ami idén február 21-re esett. (Megfoganni) Az első tízmilliszoros nap a következő telihold dátuma, vagyis az 1 holdhónap 15. napja. 2023-ban ez több volt, mint egy átlagos telihold, ugyanis ezen a napon váltott jegyet a Szaturnusz (Virágzó jövő / Egészséges gyökerek), épp ezért a két bejegyzés összefügg.
Szépen érlelődtünk ezekben a folyamatokban, hiszen mondhatjuk, hogy maga a megfoganás egy rajtunk kívül álló történet, apa és anya akarata, de ha hiszünk az Univerzum rendjében, akkor fogalmazhatunk így is:
ez a lélek terve.
Körülményeink a lélek evolúcióját segítik elő: így a tér és az idő, a családunk története, az anyagi és spirituális környezet, a kultúra mind-mind ennek a folyamatnak a mozaik-darabja. Ám ahhoz, hogy lélekkénk kiteljesedjünk, virágba boruljunk, előbb meg kell gyógyítani a múltunkat.
Tulajdonképpen az önismereti út (vagy Buddha követésének az útja) az, ami elvezet minket ehhez: a felébredéshez. Az ébren lévők "Azok az emberek, akik már elérték azt a tudatosságot, hogy képesek az önfejlesztésre. Minden helyzetet tanulásként fognak fel és képesek rákapcsolódni a transzcendens erőtérre, azaz irányítottá válni… Ők segítik a változásra nyitott, de még nem tudatosan fejlődő embereket a továbblépéshez, az ébredéshez." – írta épp a minap Sárvári György a Facebookon.
A második tízmilliószoros ünnep (4. holdhónap, 15. napja) szintén telihold, most az Ikrekben, ahol azt a kérdést feszegettük, kinek is gondoljuk magunkat. Nagyon fontos felismerni, hogy életünk korlátait mi húzzuk fel. Ennek nagy részét otthonról hozzuk, jelentős részét a társadalom emeli falként körénk, de mindig akad egy aprócska rés, a kíváncsi keresés, az ébredező öntudat számára, ahonnan elkezdhetjük mindezt tágítani.
És most elérkeztünk a harmadik ünnepnaphoz, ami 6. holdhónap 4. napja: az újhold után most kezd láthatóvá válni a friss, növekvő holdsarló. A hétfői bejegyzésben is megállásra buzdítottalak benneteket, hogy a mozdulatlanságban felfedezhessük az isteni energia megnyilatkozását.
Az imakerék ünnepe sokban hasonlít ehhez. A legenda szerint Buddha magától a teremtés istenétől, Brahmától kapta ajándékba ezt az eszközt, ami a dharmát – a kozmikus rendet – segít láthatóvá, tapinthatóvá, érzékelhetővé tenni.
Az imakerék tehát maga örök létezés, forgása a szamszára, amit a testet öltött lélek – a karma megtapasztalója – forgat meg.
A karmára gyakran úgy tekintünk, mint isteni jutalmazás- és büntetés-rendszerre, pedig nem egyéb, mint tetteink, gondolataink közvetlen következménye. A buddhista filozófiában 2500 éve létező fogalom, hogy az egyénnek felelőssége van a sorsa alakításában. Nyugaton viszont most kezdjük igazából megízlelni. Eredetileg Jézus tanításai is ezt az eszmét követték, de a gyakorlatban valami félresiklott, mert az elmúlt évezredekben leginkább Istenre, az egyházra, valamiféle felsőbb, rajtunk kívül álló hatalomra ruháztuk át mind a megítélést, mind a felelősségvállalást.
A Bak jegyén végighaladó Plútó azon "dolgozott", hogy minél több embert ébredésre bírjon.
A napkelte képlete
A Bak Plútó rengeteg kihívást hozott, az utolsó fokon már elkezdtük összegyűjteni mindazt, ami velünk történt. A Bak jegy egy erős választóvonal volt, ahol nagyon élesen elkülönült a személyes felelősség felvállalása vagy annak elutasítása. Még az országok, vállalatok vezetőinél is felfedezhető ez az hozzáállás: vannak akik beleállnak a valódi felelősségvállalásba (például környezetvédelem), míg a nagy többség másokat okol a rossz döntéseiért, a körülmények alakulásáért.
Míg a kollektívben nem nagyon látszik a pozitív változás, addig egyénileg igen. Sokan elképesztő ütemben fejlődni kezdtek, akár külső nyomás, akár belső ösztönzés hatására.
A Bak Plútó következményeként úgy is érezhetjük, mintha ebben a 15 évben több életet is leéltünk volna.
A Bak Plútó időszakában rengeteg korlátunkkal találkozhattunk: bűntudattal, félelemmel, megfelelni akarással, merev önszabályozással, kontroll-kényszerrel. Ezzel összefüggően egyre szélesebb körben váltak ismeré azok a pszichológiai irányzatok, amik a transzgenerációs minták, a traumákat, a sémákat kutatják. (Ehhez kellett a Halak Neptunusz jelenléte is!)
Jó esetben itt, a Bak Plútó végén sokat "lazultunk" nem feltétlenül testileg, de lelkileg-szellemileg mindenképpen. Lehet együtt rohanni a rohanó világgal és hagyni, hogy felőröljön minket ez az intenzív sebesség vagy válhatunk elég bátorrá ahhoz, hogy szembe menjünk a trenddel és a nyugalmat, a lassítást keresve élvezni kezdjük az életet.
Itt is megtalálsz:
