Magasabb törekvések

Kos havi telihold és holdfogyatkozás: 2024. március 25.

Bevezető gondolat

"A határozottság azt jelenti, hogy képes vagy megbízni magadban." (Shunmyo Masuno)

Rólunk szól 

A Kos energia alapvetően rólunk szól. Arról, hogy felismerjük önmagunkat, a saját erőnket, tudatosítsuk a világban való létezésünket. Ezzel a lendülettel indul minden: célokat tűzünk ki és nekivágunk meghódítani az ismeretlen területeket.

Felerősödhet bennünk az az igény, hogy a korábbi távoli elképzelések helyett jóval konkrétabban határozzuk meg, kik vagyunk és mit is akarunk elérni ebben az évben. 

De az én-meghatározáshoz szükség van viszonyítási pontokhoz: külvilágra, emberekre és kívülről érkező hatásokra. Ennél a teliholdnál azt vizsgálhatjuk meg, hogy mit gondolunk magunkról (Kos Nap) és ezzel szemben mit érzékelünk a külvilágból (Mérleg Hold).

A Mérleg Hold objektív, ítéletmentes tükröt tart elénk: olyan a világ, amilyennek látjuk. Teremtői, formálói, alakítói vagyunk és nem mindegy, hogy problémákat látunk vagy kihívásokat, felelősöket vagy vállaljuk a személyes felelősséget.

A jelenlegi konstellációk nagyon erősen ránk irányítják a reflektort: ott a Vízöntő Plútó (Személyes Univerzum), ami az individualitás óriásugrása, a Halak Szaturnusz (Egészséges gyökerek), a múlt korlátozó mintáinak kigyomlálása végül a sok Kos-tartalom – Nap, felszálló-holdcsomópont (Énazonosság), Eris (Létre hívott viszály), Kheirón (Én-egység) – ami mind arról szól, hogy elsősorban ÖNMAGUNKKAL KELL EGYSÉGBE KERÜLNÜNK. 

Ennek következtében nagyobb szükségét érezhetjük a belső stabilitás megteremtésére és hiányában fokozódhat valamiféle megmagyarázhatatlan nyugtalanság.

A telihold képlete

A telihold egyben egy félárnyékos holdfogyatkozás is, amiből hazánkban nem látszott semmi, mivel a délelőtti órákra esett. Amerikában és a Csendes-óceán középső, illetve keleti felén élőknek jutott a látványból. Nekünk csak a szeszélyes időjárásból.

Maga a kétdimenziós képlet azonban sok izgalmat tartogat: egy nem teljesen stabil, az aszcendensre támaszkodó papírsárkányt. Az aszcendens nem egy aktív tényező, hanem szintén viszonyítási pont: a horizont, amihez képest meghatározzuk a tér és az idő koordinátáját. Vagyis ez most még nem ad könnyű szárnyalást, előbb fel kell építeni magunkban a hiányzó részeket.

Ami fix, az a Nap, a Hold és a Plútó kölcsönhatása. Érdekes, hogy 2006-ban, amikor ugyanezzel a holdfogyatkozással találkoztunk (saros 113), szintén volt Plútó érintettség, a Nyilas jegyéből. Akkor kezdődött valami lebontása, ezzel szemben most gyógyulással és építéssel van dolgunk. 

Arra irányítja a figyelmet, hogy az egyediségünk a legnagyobb erősségünk. Évezredeken át az volt a cél, hogy belesimuljunk a családi, társadalmi, nemi, vallási és egyéb elvárásokba és az "én" fogalma igazából nem is létezett. Ma szinte csak az önzés, az egoizmus, a nárcisztikus magatartás fogalmán keresztül tudjuk definiálni, mert nem ismerjük a valódi önazonosságot. Pedig ez a kulcsa annak, hogy hiteles rezgésekkel, őszintén tudjunk egymáshoz kapcsolódni. Egyedi ragyogásunkból az egész világ profitál.

Magammal, veled

Ebben az átalakulási folyamatban egyaránt megjelenik mind a Kos, mind a Mérleg fény- és árnyoldala, hiszen a fogyatkozások épp ezeket hozzák elő: mint elakadásokat és mint lehetőségeket.

A Kos egyik véglete az önzés, az agresszivitás, a kizárólag önmagunkra hagyatkozás, az elkülönülés. Kizárólag saját szemszögünkön keresztül szemléljük a világot, hiányzik az empátia, a belehelyezkedési képesség. Irányítani, kontrollálni akarunk minden, nem csak a körülöttünk lévő embereket, de a dolgok alakulását is. Ez a saját belső bizonytalanságunkból fakad, amikor háborúban állunk önmagunkkal és ezt az agressziót másokra vetítjük, szükségtelen csatákat vívunk mindennel és mindenkivel.

Ha ehhez vesszük a Mérleg alacsony rezgését, akkor nem tanultunk meg megfelelő módon érvényesíteni az érdekeinket, nem kommunikálunk hatékonyan, manipulációkhoz folyamodunk, felesleges játszmákba és drámákba bonyolódunk ahelyett, hogy a valódi érzéseinkről, igényeinkről beszélnénk. Nem tudunk dönteni, mert azt sem tudjuk, mit is akarunk valójában. 

Az előttünk álló két hét, ami az újholdhoz és a teljes napfogyatkozáshoz vezet el bennünket, érdemes végiggondolni ezeket a működéseket és eljutni a bennünk lévő magasabb szintű energiákhoz. Ennek éppúgy része a határaink kijelölése, mint a megfelelő együttműködési készség.

A Vízöntő az együttműködésről szól, de nem a birka-szerű követés mentén, hanem a kos határozottságával és éntudatával. Ha tudom, ki vagyok, be tudom illeszteni magamat a helyemre.

Kövess a Facebookon és az Instagramon is!

A gyógyulás teliholdja

Telihold a Kos havában, Kheirón együttállással: 2023.04.06 (06h35p)

Bevezető gondolat: "A trauma az, ahogy a múlt uralkodik a jelenen." (Orvos Tóth Noémi)

A traumával összefüggő zavarok tüneteit már az ókori görögök is dokumentálták, sőt, maga a kifejezés is tőlük származik. Jelentése "seb, sérülés", ám nem csak a fizikai, hanem a lelki és mentális behatásokat is értették alatta.

Rengeteg történet foglalkozik a traumákkal, sőt a legtöbb isten- vagy hősmítosz sem nélkülözi az ilyesfajta tapasztalást. Joseph Campbell Az ezerarcú hős című könyvében összegyűjtötte számos kultúra meséit. Ezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy ezek a történetek útmutatói lehetnek a spirituális növekedésnek azáltal, hogy a hős szembenéz a félelmeivel, a traumáival és a veszteségeivel és fel is dolgozza azokat.

Vagyis ez azt jelenti, hogy az ember már jóval a modern pszichológiai irányzatok megszületése előtt

kereste a kiutat azokból a traumákból, amelyek nem a testen, hanem láthatatlanul, a lélek szintjén hagynak nyomot.

Az asztrológia elsődleges jelölői (a hét fő planéta) mentén nem foglalkozunk túlzott mértékben a témával – bár ők sem maradnak ki teljesen a traumatizáltságból – de ha valódi traumákkal akarunk foglalkozni, akkor mélyebbre, a kisbolygók és egyéb jelölők, szintjére kell ásnunk. Ott aztán mindenkinél találunk kisebb-nagyobb lelki sebet.

Mégis van egy égitest, ami egyértelműen a traumákat és a traumán keresztüli öngyógyítási folyamatokat jelöli: ez pedig a Kheirón.

Traumái a következők:

● születés előtti (prenatális) trauma, amit a fogantatásának körülményei jelölnek

Kronosz (Szaturnusz) elcsábította Philyra nimfát. A nász közben az isten felesége tetten érte őket, erre reagálva Kronosz lóvá változva elmenekült a helyszínről. A nimfa pedig ott maradt megszégyenülve, egyedül. Arra is jó esély van, hogy maga a "csábítás" az erőszak eufemizmusa. A görög mitológiában a "gyermek" két energiaminőség találkozása, ami ha torzként jön világra, akkor a foganás pillanatának lenyomatában komoly indulatok, heves düh vagy akár szexuális bántalmazás is előfordulhatott. Itt a férfi árulása nyomán egy félig ember, félig ló keveréklény született.

● lelki-anyai trauma

Nagyon súlyos traumákat szerethetünk kisgyermekkorban, főképp az anya részéről, ha elutasítást, elhagyatást szenvedünk el részéről. Érdemes elolvasni dr. Máté Gábor Normális vagy című könyvét, melyben leírja, hogy saját hasonló gyermekkori élményei terelték őt a traumagyógyítás szolgálatába.

● fizikai trauma

Legendák keringtek arról, hogyan tudott Kheirón megsebezni, majd meggyógyítani bárkit. Ám, mikor Héraklész véletlenül őt találta el egy hidraméregbe mártott nyílvesszővel, saját sebét nem tudta orvosolni.

● mentális trauma

A kudarcélményből következett egy újabb trauma, hiszen azt sem könnyű feldolgozni, ha olyasmiben bukunk el, amit szívvel-lélekkel teszünk, de a kontroll, az irányítás mégsem tökéletes.

Végül Kehirónt ez az utolsó trauma vezette el a "megváltáshoz", elfogadta traumáit, megbékélt önmaga "sebzett gyógyítói" természetével. Feláldozta halhatatlanságát, és átvette a száműzött és folyton szenvedő Prométheusz helyét a Tartaroszban. Kilenc nap elteltével Zeusz felhozta őt, és jutalmul nemes tettéért csillagképként az égboltra emelte.

Az égitestet 1977-ben fedezte fel Kowal, ekkor került be a kollektívbe minden hozzá köthető lelki-pszichológiai tartalom. Mint látjuk, korábban is voltak traumái az emberiségnek, de tudatosan foglalkozni ezekkel nem nagyon volt lehetőségünk.

Mostanra a sebek feltárása, az önismereten és önelfogadáson keresztüli gyógyulás már nem csak a mesék fikciói, hanem egyre inkább a hétköznapjaink valósága.

A telihold képlete

A képletből is jól látszik (mivel odaírtam), hogy ebben a teliholdban a Kheirón kiemelt szerepet kap.

A Nap és Hold két legfontosabb "kommunikációs csatornája" az újhold – amikor együtt állnak, illetve a telihold – amikor egymással pont szemben helyezkednek el. Előbbi az adott energia integrálását segíti elő, az oppozíció viszont a kritikus rátekintést támogatja a szellemi vagy az érzelmi aspektusokra.

A Kheirón Kosban töltött 9 éve alatt 10 alkalmunk van ezekre a rápillantásokra, aminek a csúcspontja épp jövő ilyenkor lesz egy teljes napfogyatkozás kíséretében. Ez egy gyönyörű, többdimenziós oldópont lesz!

A Kos jegyében a Kheirón elsősorban a sebzett énképek gyógyításán keresztül segít minket önmagunkká válni. Tulajdonképpen ő a híd a múltból hozott dolgaink (Halak Szaturnusz, Egészséges gyökerek) és az előttünk álló új lehetőségek (Vízöntő Plútó, Szép új világ?) között.

Traumagyógyítás nélkül nincs továbblépés, hiszen ahogy a bevezető gondolatban is olvashattunk: uralkodik a jelenünkön. Rugalmatlanná, beszűkültté, bénulttá tesz bennünket és ha a foglyai vagyunk, nem tudunk teljes életet élni.

A trauma azonban jóval túlmutat az egyénen, társadalmi szinten a kollektív traumák is gúzsba kötnek bennünket. A trauma feldolgozása nem a múlt megtagadása – a világháborúk, a rabszolgatartás, a megkülönböztetés, az ilyen-olyan üldöztetések elfelejtése. Meg kell ismerünk azokat a történeteket, melyeknek akár csak transzgenerációs szinten is részesei vagyunk, de nem szabad hagyni, hogy a félelem vagy a bűntudat visszatartson minket a fejlődéstől, a gyógyulástól.

A mostani égi állások tényleg egy komoly, kollektív spirituális előrelépést készítenek elő. Az új világkorszakba lépés előtt meg kell szabadulni a több életen át hurcolt terhektől. Teljesen másfajta létélmény felé tartunk, ahová ezekkel a koloncokkal nem fogunk tudni belépni.

A sebekkel való szembenézés nem megy egyik pillanatról a másikra, de minél jobban elhanyagoljuk a lélek sérüléseit, annál valószínűbb, hogy fizikai formát öltenek. Mint ahogy Kheirónnál is: örökké magán viselte Kronosz gyáva, felelőtlen helyszínelhagyását.

A már említett Máté Gábor könyvben, az első fejezetben, a traumához kapcsolódóan a következő meghatározásokat olvashatjuk: a trauma elválaszt a saját testünktől, az ösztöneinktől. A mitikus kentaurnál pontosan ez történt, hiszen a teste egy állati és egy emberi részre hasadt.

A testünkhöz való visszakapcsolódást a Bika Uránusz, a lelkünkhöz a Halak Neptunusz (és Szaturnusz), a magasabb szintű szellemiségünkhöz a Vízöntő Plútó vezet el bennünket. Miközben a Kheirón az énképünkön, a sérült egónkon "dolgozik".

De a planéták sosem oldanak meg helyettünk semmit, pusztán egy gyógyító energetikai hálót feszítenek körénk, ha úgy döntünk elszakítjuk magunkat a múltunktól és belevetjük magunkat az ismeretlen jövőbe.

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Belső kapcsolatok

Telihold a Kos havában: 2022. 04. 16 (20h55p)

Bevezető gondolat: "Magunkat szeretni annyi, mint olyannak látni magunkat, amilyennek az Isten kifundált. " (Dosztojevszkij után szabadon)

Az idei húsvétot egy nagyon szép telihold ragyogja be, kihangsúlyozva az ünnep eredeti üzenetét. Maga a húsvét a lét ciklikusságáról, a természet körforgásáról emlékezik meg: Jézus keresztre feszítése és feltámadása a halál és az újjászületés szent misztériuma.

Minden spirituális útkeresés – vallási, önismereti – foglalkozik ezzel a témával, hiszen az emberi fejlődés fontos része. Az alászállás az alvilágba szimbolikus halál: a fizikai valóság és az egó mulandóságáról, a lélek halhatatlanságáról szól. Ilyen beavatáson megy keresztül a babiloni Istár, az egyiptomi Ozirisz, a görög Perszephoné vagy a skandináv Baldr és Hermod. Láthatjuk, hogy ez az iniciáció nemtől és kultúrától független.

Az asztrológiában a 8-as ház és a Plútó, a tarotban a 13-as kártya reprezentálja mindezt. Fontos, hogy ezek az állomások nagyjából a folyamat közepén találhatók vagyis itt nem ér véget az út. Egyszerűen az ilyen élmények után teljesen más emberként haladunk tovább.

Hétköznapi értelemben is találkozhatunk olyan transzformatív tapasztalatokkal, mely után már "nem leszünk a régiek": gyakran halálesetek, veszteségek, betegségek és egyéb életválságok ösztönöznek bennünk a tudatos átalakulásokra.

A Kos hónap teliholdja bizonyos szempontból határállomás. A Plútó 2008-ban kezdte meg a nagyon erőteljes – rendszerekre, társadalomstruktúrára, gazdasági berendezkedésre ható – aknamunkáját. Jutott is erre a tizennégy évre gazdasági válság, bitcoin-bevezetés, pandémia és még jó pár "nyalánkság". Egyéni szinten ugyanez az energia a személyes felelősségvállalásra, a sorsról kialakított nézetek átalakítására, önmagunk újratervezésére nyitott kapukat.

2008-ban, az átlépés után először, most pedig 233 évig utoljára alkot ilyen konstellációt a Plútó a két fővilágosító égitesttel. Ezen a teliholdíven az én és a külvilág szembenállására pillanthatunk rá, melyben felismerhetjük azt, hogy hogyan hatunk a világra és a világ hogyan hat ránk.

Nagyon kiszolgáltatott, sebezhető állapotokon mentünk keresztül az elmúlt 14 évben, de most a körülményektől függetlenül egy többen érzik, hogy kezd visszatérni az erejük. 

A személyes felelősségvállalás folyamatában nagyon fontos momentum, hogy először felvállaljuk a keresztjeinket – az elkerülhetetlent, a sorsot, a hozott és örökölt mintákat, "belehaljunk" ezek felismerésébe, majd saját erőnk, kompetenciánk tudatában új emberként támadjunk fel.

Jézus, a megvilágosodott ember archetípusaként fizikailag is keresztülment ezen a folyamaton, nekünk elég szellemi szinten megtenni ugyanezt.

Ez a telihold-képlet olyan, mint egy összegzés: rögzítjük az elmúlt másfél évtized felismeréseit, tapasztalatait. Ahol most vagyunk, ahogy most érezzük magunkat, ahogy gondolkodunk önmagunkról és a világról arról a pontról fogunk elrugaszkodni az előttünk álló létciklusba.

Tegyük fel a kérdést: sikerült-e belső (és főképp bensőséges) kapcsolatot kialakítanunk önmagunkkal?

Nem kell tökéletesen boldognak lenni, nem kell épp a nirvána kapuján belépni, elég csak azt látni, hogy bizonyos szempontból újjászülettünk...

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!