A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Elschamali. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Elschamali. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. október 3., kedd

Feketén-fehéren

Szűz jegyében a Fekete hold: 2023.10.03 – 2024.06.28

Bevezető gondolat: "A figyelem távolról sem jelenti azt, hogy egyetértünk a másikkal. Pusztán annyit jelent, hogy elfogadjuk a másik nézőpontjának jogosságát és azt, hogy akár tanulhatunk is belőle. Azt is jelenti, hogy elfogadjuk a több igazság létezésének lehetőségét, és ha valamennyi igazságot megértjük, eljuthatunk valami magasabb rendű igazsághoz." (Kate Murphy)

Több ezer éven keresztül az emberiség feketén-fehéren látta a világot. Voltak a jó és a rossz dolgok, ezeket az átjárhatatlan kategóriákat az egyház és a társadalom nagyon szigorúan értelmezte. Ám ha végignézünk a történelmen, ez a fajta gondolkodásmód sok esetben túlkapásokhoz vezetett: keresztes háborúkhoz, boszorkányperekhez, népcsoportok kiirtásához.

Manapság már nagyon furcsa lenne, ha a munkahelyi előléptetés elmaradásáért a szakszervezethez fordulnánk azzal az indokkal, hogy az egyik kollégánk szemmel vert minket. Viccesen hangzik, pedig ha nem is ilyen banális indokokkal, de még mindig szeretjük másokban keresni a hibát, őket okolni a kudarcainkért.

A fekete-fehér gondolkodásmód legnagyobb problematikája a szűklátókörűség és a felelősség-áthárítás. A középkorban ÁT-OK-nak nevezték ezt, vagyis magunkon kívülre helyeztük az okot. Pedig ha megnézzük az ok kifejezés eredetét, azt jelenti: okulás, tanulás, megértés, sőt belátás.

Ha nem látjuk az okot, nem értünk semmit.

A pszichológia megjelenésével elkezdtük keresni ezeket az okokat: árnyaltuk az emberi viselkedést, kutattuk a motivációkat. Ha jól emlékszem, Capote Hidegvérrel című regénye volt az első olyan könyv, ami bár egy brutális gyilkosságot mutat be – ami a mindenkori főbűnök legsúlyosabbika – de figyelmet szentel az elkövetők jellemrajzának is. Nem menti fel az embereket a tetteik és azok következménye alól, de mégis így válik teljessé és valóságossá a kép.

Mert a valóság sosem fekete és fehér, jó vagy rossz.

Amikor végletekben fogalmazunk és "mindenkiben" gondolkodunk (például "a nők imádnak vásárolni" vagy "minden német szabálykövető"), akkor tulajdonképpen a saját valóságunk egy kis szegletét vetítjük ki a világra.

Hitvallásaink, szokásaink, nézeteink menték tagozódunk a világba, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetünk elfogadóak, megértőek és kíváncsiak azokra, akik más cipőben járnak.

A rend lázadása

A Szűzben a Lilith a rend és a káosz összecsapása. Míg a Szűz energia szabálykövetés, a megbízhatóság és az alkalmazkodás, addig Lilith az, aki nem tűri, hogy irányítsák, megszokásokba, rutinokba kényszerítsék.

Az eredeti szűz archetípus az univerzális rendet őrizte és képviselte. Ez tényleg fekete és fehér – vagy összeegyeztethető a nagy betűs IGAZSÁGGAL vagy nem.

Ezek nem a "nekem van igazam" igazságok, hanem a lélek, a lelkiismeret legmélyebb igazságai.

Ez ellen Lilith sem lázad, az ő első lázadása a megkülönböztetésnek szólt (lásd Lilith mítosza: Bukottak). A régi sumer istennőből, Lil-ből, aki a nagy magasságok szeleiben öltött testet, hasonlóságot mutat Uranosszal. A patriarchális vallások kezdték démonizálni, majd a feminista mozgalmak ismét felszabadítani. Ahogy Lilith visszakerült a (z asztrológiai) tudatba, úgy a nők is kezdenek ébredezni. (De ez lehet fordítva is: a nők ébredezése hozta vissza őt ismét a köztudatba).

Lilith itt arra világít rá, hogy a nők a szűz archetípusukon keresztül nem a megfelelő rendet szolgálják. Szűz a mindennapok, a napi feladatok, a munka, az ismétlődések, az egészség és az életmód területe, nézzük meg, hogyan működnek itt a nők.

Bár már látszik némi kiegyenlítődés a házi munkákat, a feladatmegosztásokat illetően, de világszinten még mindig a nők a túlterheltebbek, a megalkuvóbbak, a kiszolgáltatottabbak. Egyszerre kell teljesíteni a munkában és a családban, össze kell egyeztetni az önértékelést a társadalmi eszmékkel és elvárásokkal. Néha direkt, máskor bújtatott formában jelenik meg mindez: például, amikor szülés közben nem rendelkezhetsz a tested felett (ajánlom a témában az Ablak a világra oldalt) és szépségesen becsomagolt, amikor a wellness és divatipar, az "egészségfetisizmus" írja elő, milyennek kell lenned.

Az aszteroida Lilith (Tökéletes tökéletlenség) 9 hónapon át készítette elő a terepet. Ott elsősorban belső érlelődés, önismereti munka volt:

saját tökéletlenségünk tökéletes elfogadása.

Idézzünk csak fel néhány mondatot:

"Feketén-fehéren látjuk a világot: tele elvárásokkal, előítéletekkel, ami miatt fontosabb lett, hogy mit gondolnak rólunk mások, mint az, hogy hogyan érezzük magunkat. (...) Egész életünk elmehet arra, hogy belekapaszkodunk a "romlott almáinkba", ahelyett, hogy elengednénk őket és valami másért, frissebbért, egészségesebbért nyúlnánk. Az elengedés nem könnyű (Szűznél vannak a legmélyebb gyökereket eresztett berögződések), hiszen sokszor el sem hisszük, hogy többet-jobbat érdemlünk, vagy hogy egyáltalán (lét)jogosultságunk van változtatni a helyzetünkön."

Most pedig megkezdődik a "gyakorlati megvalósítás": megmutatni ezt a lázadást a világnak.


Így indul:

Rendkívül erőteljes belépő: Bak aszcendens, Halak Szaturnusz oppozíció, a Skorpió MC pedig a Mérleg északi serpenyőjével áll együtt.

A Halak Szaturnusz az eddig nehezen felismerhető, rejtett, homályos, ködös családi mintáinkkal "ismertet össze" bennünket. (Egészséges gyökerek). A Lilith szemszögéből nézve leginkább azokra a sarkalatos pontokra pillanthatunk rá, ahol a transzgenerációs mintában jelen van az áldozatszerep, a kiszolgáltatottság, a mártír-játszmák, önmagunk leértékelése, a kritizálás, az áttolt-ok (átok). Ez utóbbi például: csak a gyerek miatt maradtam együtt a férjemmel. A család miatt nem mondok fel a munkahelyemen. Az anyám miatt nem valósítom meg önmagam... és a többi. Ide tartoznak a saját értékek háttérbe szorítása, felőrlődés a hétköznapok taposómalmában, illetve a betegségek.

Nem a hétköznapokkal, a családról való gondoskodással van probléma, hanem azzal, ha ez ellentmond a belső késztetéseknek. Vagyis Lilith nem akar mindenkit felszabadítani csak azt, aki más útra vágyik.

A Bak aszcendens a személyes felelősség és a határkijelölés.

Visszaszerezni azt a hatalmat, hogy én rendelkezem önmagam felett.

Ebbe nem csak a tetszetős dolgok tartoznak, de a hibák, a tévedések úgyszintén. Ehhez a múltat is le kell tudni tenni, nem hordozhatjuk örökké a rossz döntéseket, a félrecsúszott párkapcsolatokat és legkevésbé a szülői mintákat. 

A Skorpió MC, azzal az állócsillag-együttállása az átalakulás irányát mutatja. A Mérlegnek ebbe a serpenyőjébe a "világlélek tolla" kerül. (Könnyű lélekkel) Ne máshoz, kizárólag ehhez az univerzális erkölcsi iránytűhöz mérjük magunkat. Ezen kívül minden önbecsmérlés, önkritika felesleges. Nem vagyunk feketék-fehérek. Emberek vagyunk, akiknek szabadságában áll döntéseket hozni és ezeknek a döntések mentén változni-fejlődni...


Kövess a Facebookon és az Instagramon is!

2021. november 11., csütörtök

Könnyű lélekkel

Nap együttállás Zuben Elschamali-val: 2021.11.11

Bevezető gondolat: "Rá kell ébrednünk, hogy éppoly mélységesen félünk élni és szeretni, mint meghalni." (Ronald David Laing)

A mérlegnek két serpenyője van: az egyikbe helyezzük a súlyokat, a másikba a megmérendő dolgokat: friss gyümölcsöt, sajtot, felvágottat – vagy épp a lelkünket. Míg az előbbieknél az emberiség által közösen elfogadott SI-mértékegység szerinti grammokat, dekákat és kilókat helyezzük az egyik oldalra, addig a lélek-méréséhez elegendő egy tollpihe.

Mondjuk nem akármilyen tollról van itt szó, nem szedegethetünk fel elhullott galambtollakat a parkban: a világrendet képviselő istenségek szimbólumára van szükségünk. Az ókori egyiptomiak hite szerint Maat istennő tulajdonában volt ez a bizonyos toll, amivel a holtak lelkét mázsálták.

Az égi csillagmesékben jó hosszú fejezetét tesz ki ez a történet: három csillagjegyen is átível – a Szűzön, a Mérlegen és a Skorpión. Érdekes párhuzam a tarot-beavatásával, ahol szintén az út közben és nem az út végén esünk át ezeken a tapasztalatokon.

Ennek a momentumnak kétféle értelmezése van. Egyik az, hogy a halhatatlan lélek útja a végtelen körforgás, a fizikai test(et létrehívó egó) halála pedig valahol út közben van. Nem a kezdet és nem a vég – pusztán egy állomás.

A másik olvasatban az adott létidőnek is szerves része a halál és újjászületés misztériuma. Lelkünk megmérettetik bizonyos helyzetekben, ami elengedhetetlen az átlényegüléshez.

Az élet elfogadásának és tiszteletének megkerülhetetlen feltétele a halál elfogadása és tisztelete.

A mai társadalomban egyre távolabb kerülünk az élet és a halál respektusától, de még a hétköznapi elengedés is nehezen megy. A biztonságot az őrült ragaszkodásban, a felhalmozásban, a folyamatos növekedésben keressük és nem adunk teret a kiüresedésnek, a csökkenésnek, az elengedésnek. A régi holmijainktól, elektronikai eszközeinktől, bútordarabjainktól is nehezen szabadulunk meg, nemhogy a a lelki-szellemi megtisztulás rítusát gyakoroljuk.

Pedig nem tudunk teljes odafordulással egy új kapcsolat felé nyitni, ha a korábbi sérelmeinket, csalódásainkat, nyomasztó családi mintáinkat cipeljük magunkkal. Nem tudunk új álmokat álmodni, új életszakaszba lépni, ha vonszoljuk magunk után a szülők, a társadalom elvárásait, a félelmeinket, a bizonytalanságunkat és a többit.

Mitológiai háttér

Egyiptomban a túlvilági élethez komplett útmutató tartozott, ami a titokzatos és ismeretlen világon való átkelésben segítette az elhunytak lelkét – ez volt az Egyiptomi Halottaskönyv.

Az ókoriak hite szerint az eltávozottak lelke felszállt Ré napisten bárkájára és vele együtt bukott le a horizonton napnyugaton. Itt megkezdődött a félelmetes utazás, tele rejtélyes kapukkal, rémisztő szörnyekkel, labirintussal. A könyv ellátta varázsigékkel és helyes viselkedésre vonatkozó utasításokkal az utazókat, akik így sértetlenül eljuthattak az igazság csarnokába, ahol 42 bíró és Ozirisz várt rá.

Itt jött az igazi próbatétel, amikor "lepergett az élet filmje" és az ítéletre váró léleknek sorra számba kellett venni tetteit. Az isteneknek nem tetsző cselekedetek között számtalan olyat találunk, ami a modern kor erkölcsi mércéjével mérve is alapkövetelmény: például a sikkasztást, a gyilkosságot, a rágalmazást de még a viszályszítást sem nézték jó szemmel. (Talán az áldozati sütemények elfogyasztását ma már nem bírálnánk olyan szigorúan.)

A fenti pontokon túl is igen kemény feltételeket szabtak a lélek tisztaságának, valószínűleg sokan elbuknánk a próbát, mivel a legtöbben késztettünk már másokat sírásra, lobbantunk haragra, voltunk türelmetlenek, szaporítottuk a szavunkat beszédben – ezek a momentumok szintén szerepelnek a listán.

De mondani sok mindent lehet, az istenek csak a saját szemüknek hittek. Itt érkezett el a tárgyalás csúcspontja: a lélek objektív mérlegelése. A leélt élet minőségét az elhunyt szíve jelképezte, míg az univerzum törvényét Maat strucctolla. Ha e kettő egyensúlyban volt, a lélek kiállta a próbát, ha azonban a szív súlya lehúzta a mérleg nyelvét, akkor borzasztó sors várt rá: Ammut démon felfalta. Vagyis az lélek felszabadulás helyett visszazuhant a fizikai megtestesülés fogságába, hogy újra tapasztalhasson, fejlődhessen és életről életre könnyebbé válhasson.

Valószínűleg nekem még lesz pár köröm, mert a szószaporítás bűnébe estem, most térek csak rá a lényegre: a ma napi állócsillag-együttállásunkra. Ma a Nap és a Mérleg csillagkép β csillagának, a Zuben Elschamalinak az energiája fonódik össze.


Csillagászati érdekességek

● a legtöbb csillagképben az ɑ csillag jelöli a legfényesebb csillagot, a Mérleg esetében a β az első. Ráadásul egy különleges és ritka zöldes színű csillagról van szó!

● a neve az arab Al Zuban al Shamaliyyah kifejezésből ered, ami Északi ollót vagy karmot jelent. Ez azért van, mert korábban a Skorpió csillagképhez tartozott.

Mit üzen nekünk az Elschamali?

A Mérleg csillagkép alfa csillagáról már írtam néhány éve (A döntés elkerülhetetlen), ott egy kicsit más aspektusból vizsgáltuk a serpenyőket. A déli oldalt negatív hatásúnak (szaturnikus), míg a jelen csillaggal kijelölt északit pozitív sugárzásúnak (jupiteri) vélték a régi korok csillagászai.

Ma már nem fogalmazunk ilyen sarkosan, de ha a fentebb leírt egyiptomi mérleg-sztorit vesszük alapul, akkor az Elgenubi csillaghoz tartozik a földi élet súlya, míg az Elschamali-hoz a világlélek könnyedsége.

Egyszerre vagyunk mindkettő: elkülönült és a mindenséghez tartozó, külső és belső világunk, sötétség és fény, múlt és jövő, testi és szellemi és minden, minden, ami polaritás.

Feladatunk a kettő összekapcsolása, egyensúlyba hozása. Minden olyan létállomással, amikor ez sikerül, amikor könnyebbé, tisztábbá tesszük a lelkünk, közelebb kerülünk az istenek, a Világmindenség esszenciájához.

Felgyorsult világunk egyik ajándéka, hogy nem csak életről életre, hanem egy életen belül is gyakorolható. Mindig, amikor saját lelkiismeretünket, tetteinket, gondolatainkat tesszük mérlegre – korrigálhatunk.

A csillagjegyek és a csillagképek nem fedik egymást (ezt nevezzük precessziónak), így most a Skorpió égisze alatt történik ez a megmérettetés. Ezért van az, hogy most ezek a szembesítések mély (és gyakran fájdalmas) érzelmi tónust kapnak az objektív levegősség helyett.


Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!

Érdekelnek az asztrológiai aktualitások? Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Related Posts with Thumbnails