Végtelen telihold

Telihold a Szűzben és az év első tízmilliószoros napja: 2024.02.24

Bevezető gondolat

"Nem vagyok vallásos, de ha az ember arra készül, hogy rakétával kilőjék a kozmoszba, nem árt az áldás." (Scott Kelly)

Minden IS van ma

Nem véletlen, hogy az amerikai űrhajós szavait választottam bevezető idézetnek, mert a mai energiák "kilőnek minket a kozmoszba".

Először is: telihold van. 🌕

Az év első "tízmilliószoros" teremtő napja. 🌟

A tong-shu naptár szerint "hosszú siker nap". 🐴

Ráadásul szárnyas állócsillag-támogatást is kapunk. 🪽

Csodás megnyilvánulások napja

15 napja vette kezdetét a holdújév (A mindenség ereje), azóta eltelt egy fél holdciklus és meg is érkeztünk az idei év első teremtő napjához. A négy nagy buddhista fesztivál közül ez a "vajmécsesek ünnepe" – chotrul düchen – ami szó szerinti fordításban a "csodás megnyilvánulások napját" jelenti. Ezen a napon Buddha csodatételeiről emlékeznek meg a hívők. 

Itt nyugaton "tízmilliószoros nap" néven ismerjük. A nap jelzője azt sejteti, hogy itt hatalmas energiák mozdulnak égen és földön. Ez részben a nap asztrológiai erőteréből fakad, másrészt rengeteg szerzetes imádsága irányul egy fókuszpontba.

Nagyon emelő tiszta szándékkal ráhangolódni erre, ám hasonló mértékben frusztráló és kimerítő felkészületlen energiaállapottal létezni ezekben a napokban.

Az egész napos "jól levés" vagy "csak pozitívan gondolkodás" elvárása helyett keressünk inkább pár percnyi, akár csak 5-10 percnyi békés énidőt és hagyjuk, hogy átjárjanak minket ezek a csodás energiák!

Telihold-képlet

A telihold szintén mostanában vált divatos kifejezéssel élve "mikrohold" – ez a "szuperhold" ellentéte. Ezek bár nagyon jól csengő, gyakran clickbait elnevezések, csupán a földtávolt és a földközelt jelentik. Januártól márciusig van a Hold a legtávolabb a Földtől, augusztus és november között pedig újra "szuperholdazhatunk". Most több mint 405.000 km-re van tőlünk a kísérő égitestünk, szeptemberben pedig 48.000 km-rel "jön közelebb". (Asztrológiai vonatkozásban a Lilith-hez (apogee) közel eső holdak a mikroholdak.)

Magában a képletben rengeteg a feszültség, de ez inkább a változás várakozás előtti feszültség. Minden oldalról tele vagyunk átalakító energiákkal. Ebből vannak olyanok, amik egyértelműen noszogatnak bennünket arra, hogy magunk mögött hagyjuk a régi, korlátozó, már elavult gondolkodási mintákat (Nap-Merkúr-Szaturnusz) de vannak rejtettek is, mint a Szaturnusz-Uránusz kvintil.

Ez a két energia úgy működik, mint amikor az ember át akarja ugrani a saját árnyékát: Uránusz az ugrás, Szaturnusz a lélek árnyéka. Átugrani nem lehet, de a fényviszonyoknak megfelelően változtatható az árnyék. A "fényviszony" jelen esetben a kreativitás, a tudat teremtő ereje (amire Buddha csodatételei is rávilágítottak).

Szárnyak

Állócsillagok szempontjából tobzódunk a szárnyakban. A Nappal együtt állva a Hattyú csillagkép ɑ csillagát találjuk, vele épp a Tejút felett suhanhatunk.

A hattyú szimbóluma köthető Phaetónhoz, Lédához, Aphroditéhez és Apollónhoz. A keltáknál a fényistennő, Birgid madara, az óskandináv mitológiában Kara, a hattyúistennő kísérte a lelkeket a Walhallába. A hinduizmusban Hamsa, a hattyú testesíti meg a tökéletes egységet.

A hattyú az átalakulás, a kiteljesedő szépség és a lélek szimbóluma. Azt a fajta minőséget képviseli, ami már keresztülment az önelfogadás és az önszeretet metamorfózisán, s a rútnak gondolt kiskacsából lelkileg is gyönyörű hattyúvá érik.

A hattyú a kiteljesedés. Ő nem csak a szépséget és a fényességet ismeri, hanem az élet árnyékos oldalát, a szomorúságot, a viszonzatlan érzelmeket, az elengedést és a halált. A fájdalmas élmények hatására önvizsgálattal felderítette lelke igazi természetét, s maga mögött hagyta környezete elvárásait. Nincs többé szüksége mások elismerésére, megerősítésére, nem függ mások ítéletétől. Ragyogó, fényes szépség, mert felfedezte a sötétség erejét és elköteleződött önmaga mellett...

A képletünket egy másik szárny emeli, ez pedig az MC-vel együtt álló Scheat, ami átmozdít bennünket a régiből az újba. Ez a Pegazus szárnytöve. A szárnya(s)ló fantázia, a kreatív megoldások, az ihletett cselekvés, a fantáziadús életelvek jelölik ki most az útirányt.

Elgondolkodtató, hogy mindkét csillagképhez kötődik a zuhanás szimbóluma is (Phaetón, illetve Belleropón), mindkettő az elbizakodottságot testesíti meg.

Érdemes még a kiindulópont, a horizont – az aszcendens – állócsillagát is szemügyre venni, ami szorosan kapcsolódik a Hattyú csillagképhez. Lédát Zeusz hattyú képében csábított el. A nászból a dioszkurok, az elválaszthatatlan Kasztór és Pollux, vagyis az Ikrek születtek.

A felkelő jeggyel most a halhatatlan lélekrészünk áll együtt. Ezt az ikrek-részünket akkor fedezhetjük fel, ha átadjuk magunkat a jelenlét időtlenségének.

Egyéb analógiák

Csak érdekességképpen említem meg, hogy a feng-shui almanach szerint ma "hosszú távú sikernap" van, aminek a ji-king megfelelője a "haladás", az "előrejutás". Ez az éppen felkelő Nap (a föld felett a tűz), a gyors és könnyű előrejutás, a növekvő és terjeszkedő fényesség jelképe.

A maják szerint Kék Planetáris Kéz napja van, ami egy úgynevezett mag nap. Ezeken a napokon a létezésünk magja munkálódik és emelkedik. Ez a lezárás, a gyógyulás manifesztációja. A tiszta gondolat, a tiszta szándék és az ebből következő tudatos cselekvés ideje. A gyakorlatba átültetett spiritualitás. A szellemi és materiális energiák párhuzamos vagy együttes megnyilvánulásai.

Kövess a Facebookon és az Instagramon is!

Virágzó jövő

Halak havi telihold és tízmilliószoros nap: 2023.03.07 (13h41m)

Bevezető gondolat: "A valóság a lélek, az illúzió a világ. Rettenetes, hogy mi fordítva élünk. Ténynek vesszük a világot, mivel merevebb, közönyösebb, és "tényszerűbb". Holott csak formája a rugalmas léleknek, mint pohár víznek a pohár." (Pilinszky János)

A most következő két bejegyzést nagyon nehéz különválasztani, hiszen a telihold és a Szaturnusz jegyváltása alig egy óra leforgása alatt történik. Mindez az év első "tízmilliószoros" teremtő napján – vagyis hatalmas spirituális energiák égisze alatt. Ennek megfelelően ez a két írás is összefüggő lesz: olyan "Halak-módra" összemosódnak, átfolynak egymásba.

Tulajdonképpen ez lesz az év egyik energetikai csúcspontja, a másik majd a Plútó jegyváltása. Az ilyen "asztrológiai csúcsélmények" hatása az adott pillanatban kevéssé érezhető a mindennapokban, mivel jóval finomabb rétegek mozdulnak.

A feszültséget ezekben a napokban inkább maga a telihold adja, ami viszont pár nap alatt lecseng. De amire most lehetőségünk nyílik, az hosszú távra szól. Akár egy életre, sőt életekre!

Azt mondanám, aki eddig nem foglalkozott önismerettel, az most vágjon bele!

Nagyjából 20 évvel ezelőtt, amikor én nekivágtam, mélyre kellett ásni önmagunkban. Kemény, fáradságos munka vezetett odáig, hogy a démonjaim által őrzött rejtett kincseket megtaláljam. Ráadásul egy hatalmas gödörben találtam magamat, ahonnan majdnem annyi volt az út kifelé, mint befelé... Most – mivel nagyon mások az energiák – szinte a felszín közelébe úszik fel minden, vagyis jóval gyorsabban, hatékonyabban szabadíthatjuk fel magunkat a múltunk alól.

Természetesen a megoldások itt sem kulcsrakészek: nem kerülhetjük el a beleállást, a felelősségvállalást, a szembesülést, a traumagyógyítást.

De mintha a korábbi szikevágások helyett most csak endoszkópos lélek-beavatkozás történne, így nem kell annyi "lábadozási idő".

Az ösztönzés, hogy ezt az utat válasszuk meglehetősen "nyomasztó" lesz a szó minden értelmében. Hozok egy ábrát, hogy értsük, mire gondolok.

A Szaturnusz eléri a Halak jegynél a világkorszak-határt, miközben a Plútó a másik oldalról nyomul. Ezek az ellentétes irányú erők "nyomni fognak minket", ami a hétköznapokban felfokozott, megmagyarázhatatlan szorongássá válhat.

A nyomás, mint fiziológiai folyamat a születési élményhez kapcsolódik. A "nyomjon anyuka" mondat ismerős lehet a szülőszobákból vagy legalább a filmekből. Ehhez a képhez a nyomás mentén fájdalmat, erőfeszítéseket társítunk. Ez így is van, ha "egóból, akaratból" cselekszünk. Ennél a nyomásnál vissza kéne adnunk a kontrollt a testünknek és a méh összehúzódásait átérezve együttműködni önmagunkkal. A nyomás elképesztő segítség az épp születni készülő babának, mint a hullámok, segítik őt előre a part felé. Ha együtt mozdul velük, felhasználja a bennünk rejlő erőt.

Szorongás akkor jön létre, ha elveszítem a kapcsolatot a világgal, ezzel a külső-belső összjátékkal. Ha magamra maradok.

A pre- és perinatális élményeinket nem tudjuk megváltoztatni, éppúgy ahogy az életünk során elszenvedett traumákat vagy a családi mintába beékelődött transzgenerációs sérelmeket. Nem születhetünk újjá a szó fizikai értelmében. De spirituálisan igen! És pont ez zajlik most.

A Halak Szaturnusz bő két éve rengeteg "poharat fog összetörni", hogy a "rugalmas lélek" végre felszabadulhasson.

Azt hiszem, rengeteg illúzióvesztés, kijózanodás vár ránk ezen az úton. Egyszerűen ráébredhetünk arra, hogy amit a világunknak gondoltunk, az bizony csak egy lekorlátozott elképzelés. A pohár üvegfalát nevezhetjük komfortzónának is, de ahogy már sokszor esett szó, ez nem azonos a "komfort" szó eredeti jelentésével. "Testi jóérzés állapota, illetve azoknak a körülményeknek, tárgyaknak az összessége, amelyek lehetővé teszik a test ellazult, jóleső, fáradság nélküli helyzetét; kényelem" – olvasható a meghatározása.

A túlélési ösztönünk által felépített testérzet nem mindig a legideálisabb, de a körülményekhez ez a legadaptívabb. Alkalmazkodunk az elhanyagoláshoz érzelmi elzárkózással, a bűntudathoz megfelelési kényszerrel, a stresszhez magas vérnyomással, cukorbetegséggel. Belakjuk az életünket a megszokásokkal, az ismétlődő viselkedési- és gondolkodási mintákkal, így lesz összkomfortos.

De ha új komfortfokozatra vágyunk, szeretnénk javítani a kapcsolataink minőségén, szeretnénk túljutni a gyerekkori beidegződéseken, fizikailag és lelkileg is egészségesebbé válnánk, akkor a pohár felismerése és a lelkünket megtartó körülmények átformálása elkerülhetetlen.

Ha a telihold és a Szaturnusz jegyváltása közt nüansznyi különbséget tennék, akkor azt mondanám, ez az elhatározás fázisa. A "mit akarok" megfogalmazása. 54 perccel később pedig megkapjuk a "hogyant", a "lelki edzéstervet".

A telihold képlete

Nem véletlen, hogy mindkét bejegyzés borítóképéhez fákat választottam. A teliholdhoz és a teremtő naphoz a lombkoronát, a Szaturnuszhoz a gyökereket.

A fa szimbólumát nagyon gyakran használják rajz-személyiségtesztekhez, mivel számtalan asszociációs lehetőség rejlik benne. A mitológiákban is megjelenik, mint a világ tengelye (lásd Yggdrasil, a germán és skandináv mitológia kőrisfája). A mi tengelyünk is hasonlóképpen épül fel.

Szükségünk van mélyre hatoló, tápláló gyökerekre, egyenes, stabil, életenergiát keringető törzsre, amit a tapasztalatok (évgyűrűk) hizlalnak egyre bölcsebbé és egészséges, friss lombkoronára: kapcsolatokra, szellemi inspirációkra, jövőtervekre, kreatív produktumokra.

Családábrázolásunkat is leggyakrabban fához hasonlítjuk, a számtalan ősünktől, a nyolc dédszülőn, a négy nagyszülőn, a két szülőn át hozzánk vezetnek a szálak, majd tőlünk a gyermekeink irányába ismét elágaznak. Előbbiek a gyökereink, utóbbiak a "gyümölcseink".

Mielőtt a föld alatt rejtőző gyökérzethez ásnánk, a telihold pillanata megmutatja a jövőt. Itt a Nap még a 9-es házban van, ami a legalkalmasabb az álmok, a vágyak megfogalmazására. Jó minden így, ahogy vagyunk? Vagy jobb lenne egy társsal, idegőrlő munka helyett egy kiteljesítő hivatással, szorongás helyett könnyed létezéssel?

Gyönyörű képpel indulhatunk az útnak, a Nap együtt áll az Achernar és az Ankaa nevű állócsillagokkal, ami az átkelés előtti állapot. A folyó, amin ott vár minket a csónak és az utazás, amiből főnixként születhetünk újjá...

Vajmécsesek ünnepe

A négy nagy buddhista fesztivál első állomása a chotrul düchen (vagy csötrul dücsen magyarosan), ami szó szerinti fordításban "csodás megnyilvánulások napját" jelenti. Ezen a napon Buddha csodatételeiről emlékeznek meg a hívők.

Itt nyugaton "tízmilliószoros nap" néven ismerjük. A nap jelzője azt sejteti, hogy itt hatalmas energiák mozdulnak égen és földön. Ez részben a nap asztrológiai erőteréből fakad, másrészt rengeteg szerzetes imádsága irányul egy fókuszpontba.

Nagyon emelő tiszta szándékkal ráhangolódni erre, ám hasonló mértékben frusztráló és kimerítő felkészületlen energiaállapottal létezni ezekben a napokban.

Ne erőltessünk semmit, ne akarjunk "nagyon pozitívak" lenni, hiszen ha nem jön össze hajlamosak lehetünk az önostorozásra. Azt se feledjük, hogy egy kolostor csendjében, levonulva, a többi szerzetes imájának összhangzatában másképp megy a lelki készülődés. Nekünk itt vannak a közlekedési dugók, az ideges főnökök, az öltözködni nem akaró gyerek, a befizetésre váró csekkek – a hétköznapok.

Az egész nap "jól levés" elvárása helyett keressünk inkább pár percnyi, akár csak 5-10 percnyi békés énidőt.

És ebben a nyugalomban álmodjuk meg magunknak az a szépséges lombozatot, amiről korábban már szót ejtettünk...

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

A felszín határán

Telihold és tízmilliószoros nap a Halak havában: 2022.03.18 (08h18p)

Bevezető gondolat: "Az élet csupán egy lehetőség a fejlődésre, a virágzásra, arra, hogy valóban legyél. Az élet önmagában üres: ha nem vagy elég kreatív, nem tudod megtölteni beteljesüléssel. A szívedben ott van egy dal, amit el kell énekelned, egy tánc, amit el kell táncolnod, de ez a tánc láthatatlan, és a dalt még csak nem is hallottad eddig. Lényed legbenső magjában van mélyen elrejtve. A felszínre kell hozni, ki kell fejezni. Ez az 'önmegvalósítás'. De ritka az olyan ember, aki az életét növekedéssé változtatja, aki az életét az önmegvalósítás hosszú utazásává alakítja át, aki azzá lesz, akivé lennie kell." (Osho)

Ebben a Halak hónapban élesen elkülönültek a felszín alatt és a felszín felett zajló események. "Fent": a hétköznapok valóságát értem, "lent" pedig a láthatatlanul mozgó, spirituális áramlatokat.

A jegybe lépés kapcsán írtam (Az újjászületés óceánja), hogy ebben az időszakban nagyon szép csillagkódok rajzolódnak ki az égen – ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogy néhány nappal a jegyválás után háborús konfliktus dúlja fel a lelki békénket, a mindennapjainkat, az életüket.

A február 22-i tükördátum (angol, német, francia, olasz olvasatban: 2202|2022) a misztikus tanítók szerint a Föld evolúciójának kulcsfontosságú állomása, ezért a világ több pontján szakrális szertartásokkal ünnepelték ezt az eseményt. Ehhez képest az északi féltekén 24-én kitört az orosz-ukrán konfliktus, délen Ausztrália keleti partjait pedig árvizeket hozó esőzések öntözték meg.

"Odakint" egyértelműen és tapinthatóan háborog a vihar, míg a mélyben, a csendben hasonló horderejű, ám ellentétes előjelű változások érlelődnek.

A sok víz-energia (két uralmi planéta a Halakban) rengeteg elfojtott érzelmet, indulatot tol a felszínre, amik a fenti eseményeken keresztül csapódnak le. A háború rejtett félelmei a lelki genetikánkba, transzgenerációs mintáinkba égtek bele: a személyes és anyagi veszteségek, a hiány, a bizonytalanság és legfőképpen az éltünk feletti kontroll elvesztése...

Azonban ha jobban belegondolunk, mindez a korábbi tükördátum környékén aktiválódott először – 2020|0202 (Tükröződő bölcsesség): két évvel ezelőtt szintén a Halak hónapban hirdette ki a pandémiát a WHO. Mivel járt mindez? Személyes és anyagi veszteségek, hiány, bizonytalanság és részben az éltünk feletti kontroll elvesztése...

Az elemzések kapcsán látom, hogy 2020 óta – jobb szót egyelőre nem tudok rá – nagyon más energiák vannak jelen a térben. Csodás mutatói ennek az újszülöttek, akik az elmúlt két évben "érkeztek a Földre". Bár minden gyermek egyedi és különleges, náluk valahogy tapintható a másság.

Nekem úgy tűnik, hogy ők már nem hordozzák a fenti transzgenerációs mintákat. Vagyis hordozzák, hiszen a szülők feloldatlan-megoldatlan életfeladatai, tudatossági és önismereti szintje nagyban befolyásolja a gyerekek személyes csomagját – viszont nekik már nem az (lenne) a dolguk, hogy ezekkel "bíbelődjenek", hanem kinyilvánítsák azokat a tiszta és egyértelmű energiáikat, akikkel érkeztek.

Amikor ez a kapu megnyílt, az egész emberiség átlépett rajta és ezzel egyre nagyobb a nyomás, hogy hasonló lelki "dresscode-ot" viseljünk mi is ebben az univerzális buliban. Vagyis válasszuk le magunkról a régi "rongyokat" (sérelmeket, viselkedési mintákat) és "öltözzünk" mi is tisztább, egyértelműbb önkifejező energiákba.

Nem véletlen, hogy 2020-ban a családi minták szakirodalma árasztotta el a könyvesboltok polcait, sőt a személyes önismereti utakban is könnyebbé vált ezekhez az információkhoz a hozzáférés. Érdekes adalék, hogy hazánkban a szülészeti protokollt is ennek az évnek az elején változtatták meg, ami a hozott minták mellett szintén nagyban befolyásolja azt, hogy hogyan éljük meg a földi létezés élményét.

Hogy lehetséges az, hogy az egyik oldal ennyire pozitív változás képét sugallja, míg a másik ilyen negatív megéléseket hoz? A kulcs Newton III. törvényében rejlik: "Az erők mindig párosával lépnek fel. Két test kölcsönhatása során mindkét testre egyező nagyságú, azonos hatásvonalú és egymással ellentétes irányú erő hat."

A "test" ebben az esetben a Föld, amin a fenti evolúciós folyamatok épp zajlanak. De a "test" vagyunk mi is – akik az ellentétes erőhatásokat tudatosan vagy öntudatlanul érzékeljük.

Az ambivalens érzelmek energiakisüléshez vezetnek. Ha a keletkezett globális feszültséget nem tudjuk valami produktívba, alkotói és legfőképpen innovatív folyamatba átforgatni, akkor bizony a régi módszerekhez nyúlunk vissza: vitázunk, veszekszünk, háborúzunk, továbbhárítjuk a felelősséget, kifelé mutogatunk. Vagy lefagyunk, megdermedünk és tehetetlen  passzivitásba vonulunk.

A hétköznapunk valóságának a befolyása, a múltunk hordaléka, a külső (információs) presszió egyelőre nagyobb, mint a felszín alatti érlelődő spirituális fejlődés ígérete. De tudnunk kell, hogy van ott valami, amit még nem láthatunk, legfeljebb csak sejtjük a létezését és várjuk a felszínre emelkedését.

Segíthetjük a folyamatokat azzal, ha a csatlakozunk ahhoz a bizonyos kritikus tömeghez és aktívan részt veszünk a változásban.

Ehhez a felszín alatti területekkel kell kapcsolatba lépnünk, amit úgy hívunk: lélek.

A mostani képlet megmutatja az egócsapdákat is: az elszigeteltségünk, elkülönültségünk vakfoltjait (Alcyon az aszcendensen) és az irányt, ahová jutnunk kéne: az Altair magasabb szintű, széles körű perspektíváihoz.

A Halak hónap a köztes létben való érlelődés volt, a szó mindenfajta értelmében. Mi most mindannyian a felszín – vagy akár mondhatjuk úgy is: a születés, újjászületés – határán vagyunk. Ebben az átmenetben evickélve hol a kinti hullámok erősebbek, hol pedig a belülről jövő bizonyosság.

Holnap lesz az év első, "tízmilliószoros" teremtő napja. Emlékeztetőül, miről is szól ez a nap:

A holdújév 15. holdnapja a "Vajmécsesek ünnepe" (Chotrul Düchen), ami Buddha csodatévő cselekedeteiről emlékezik meg. "A csoda lehet valódi mirákulum: olyasmi, ami megváltoztatja az életünket. Buddha vagy Jézus csodatételeire azért volt szükség, hogy megerősítse az emberekben a hitet."

Talán most is erre van a legnagyobb szükségünk – a hitre.

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:

Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!