Perspektíva-váltás

Nap-Plútó oppozíció: 2024.07.23.

Bevezető gondolat: "Egy nap az ördög azt súgta a fülembe: 'Te nem vagy elég erős, hogy legyőzd a vihart!' Ma én suttogtam az ördög fülébe: 'Én vagyok a vihar...!'" (ismeretlen)

Ez egy nagyon fontos időszak. Amikor egy planéta szembe kerül a Nappal, akkor tudunk a legtökéletesebb szögből – ráadásul tudatosan – rápillantani. A Plútó mozgásából adódón gyakran előfordul, hogy már egy ideje érezzük az új energiákat, de mégis nehéz felfogni azt, ami történik.

Legutóbb, 2008-ban lépett át a Bakba. 2008 a földrengések éve volt, májusban, Kínában 69.000 ember halt meg, júniusban, Görögországban 2, októberben, Kirgizisztánban 58 halálos áldozat volt – jóval több földmozgás volt, csak kiemeltem párat.

Srí Lankán pokolgépes merényletet követtek el az egyik miniszter ellen, aki bele is halt a támadásba. Késsel támadt a Maldív-szigetek államfőjére, ő egy karcolás nélkül megúszta. Volt rakétatámadás Gázában, cunamiriadó Indonéziában, heves harcok Csádban. Kigyulladt egy török teherhajó. Ja, és kirobban a gazdasági világválság...

Mintha megállt volna az idő. Most is épp feje tetejére áll a világ. Sőt, néhány esemény kísértetiesen ugyanaz, mint 16 éve. A Plútó mindig égszakadás-földindulás, bár van, amikor csak dörög egy kicsit felettünk az ég, máskor pedig a tetőt is elviszi.

Akkor egyetlen év alatt bekövetkezett az átlépés, de csak 2009 júniusában, másfél évvel az első belépés után nézhettünk rá a "kis" felforgatóra.

A Vízöntőnél is hasonló a helyzet, tavaly épp visszalépett a Bakba, így nem láthattuk a teljes képet. Akkor a tényleges szembenállás a Rák-Bak tengelyen volt, vagyis elsősorban a múlt-mintákra tekinthettünk rá. Imádtam az egyik tegnapi kommentet, ahol Ágnes úgy fogalmazott, hogy elég a "múlton való vekengés"-ből. Meg is néztem gyorsan a szó pontos jelentését, ami így hangzik: "kételkedve töpreng, cselekvés helyett agyal, nem csinál semmit, haszontalan tevékenységgel vesztegeti az idejét."

Azonban ez a tizenhat év nem volt haszontalan. Már azoknak, akik befelé, önmagukra fordították a figyelmüket. A Bak Plútó volt a vízválasztó, a  régi és az új világkorszak küszöbe. Ez volt az úgynevezett "rendcsinálás folyamata". Mondjuk nem úgy, ahogy azt a politikai-gazdasági életben meglépték. A Bak és főként egy plútói minőségen keresztül a kőbe vésett törvények megtestesítője. Ezek nem azok az előírások, hogy az autópályán 130-cal lehet menni és ha letrafiznak, akkor jön a csekk. Még csak nem is az, hogy fizetünk-e adót vagy nem karcoljuk meg a járdán parkoló autók fényezését. Ez a tiszta, belső, erkölcsi állapot. Amikor nem tudjuk, hanem éljük a törvényt. Isten törvényét. Az Univerzum törvényét. A lelkiismeret és felelősségvállalás törvényét.

Tizenhat év nem volt más, mint önmagunk lebontása és újraalapozása. Saját értékrendünk felismerése. Lényünk leválasztása azokról az akármilyen (transzgenerációs, kulturális, karmikus!, személyes tapasztalaton alapuló) mintákról, amik nem férnek bele ebben az értékrendbe.

Ezzel tudtak kinyílni a valódi képességek (amikre ténylegesen képesek vagyunk!), amikből viszont már a Vízöntő-korszakban profitálunk.

Maga a képlet meglehetősen sarkos. Első fokokról kapcsolódik össze egy T-kvadráttal a Nap, a Plútó és a Haumea. További izgalmas kvadrát az Alphard-dal együtt álló Merkúr és az Algollal együtt álló Uránusz. Hétköznapi és magasabb szintű – jövőteremtő – gondolkodásunk a két legfélelmetesebb állócsillaggal van megfűszerezve. Alphard az ezerfejű hidra, amit egyedül, segítség vagy összefogás nélkül lehetetlen elpusztítani, az Algol pedig minden olyan (jelen esetben kollektív) trauma, amivel ha nem nézünk szembe, kővé dermedünk. Aminek a blokkjai nem engedik meg a kreatív önkibontakozást.

Maga a hármas feszültség a tudatunk (egónk) korlátai, illetve az ismert és ismeretlen határokon túli lehetőségek vibráló ellentmondása. Iszonyatos potenciál van a perspektíva-váltásban, de nincs senki, aki megmondja, hogyan is lépjük meg ezt.

Totál ismeretlen terep!  Olyasvalami, amit mindenkinek egyéni szinten kell kikísérleteznie, hogyan is lehet másképp látni a dolgokat. De hát pontosan ez a lényeg. Mindig valami külső körülményre támaszkodtunk: arra, amit a szüleink mondtak, ami a médiából özönlik felénk, amit az önismereti könyvekben olvastunk és így tovább. Most az utunkat az intuícióink, a belső iránytűnk jelöli ki. Ehhez azonban nem csak a mintákat kell a hátunk mögött hagyni, de a berögzült félelmeinkre sem szabad hallgatni.

Ez nem egy hurráoptimista világhoz való hozzáállás, nem lesz minden csodásan rózsaszín és csillámpónis körülöttünk. Hiszen az egyéni ébredéseken túl az emberiség nagyobb része szenved ebben az átformáló nyomásban. Nem véletlenül apellálnak a félelmekre azok, akik azt szeretnék, hogy minden maradjon pontosan ugyanúgy a világban, amit megtanultak uralni, befolyásolni, irányítani.

Egyelőre külön kell választani az egyéni utakat és a tömeget, mert a nagy egésznek az átalakulásához még nincs elég fény. Mi pedig csak a saját fényünket tudjuk fellobbantani...

"A legfontosabb felismerések az értékek terén jöhetnek" – írtam a havi összefoglalóban. A szilárd jegyek legelső foka tulajdonképpen egy értéksűrítmény. Nagyon intenzív, nagyon koncentrált és erőteljesen összepréselt.

Hogy teljes legyen az átfutó kvadrátunk, a Bika legelső fokán a Mirach állócsillag egészíti ki a képet. Ennél a fényszög-alakzatnál fokozottabb a feszültség, intenzívebb a konfliktus. A feloldáshoz különleges képességre, tehetségre van szükség, de kiugró fejlődési lehetőséget hordoz. De a bebetonozottságból nagyon, nagyon nehéz kilépni.  

És amibe itt be vagyunk zárva, az az érték. Ma mi számít értéknek? A hatalom (Oroszlán), az irányítás (Skorpió), a mindent IS tudás (Vízöntő), illetve az anyagi javak (Bika). Alacsony tudatszinten ez pusztán az énközpontú egóról és nem a valódi lélek-értékekről szól.

Ugyanennek az energetikai kvartettnek van egy másik olvasata: a tiszta szándék és akarat, az Oroszlán Nap tudatossága, az ismeretlennel szembeni bátorság (Skorpió Haumea), az előítélet-mentes, kíváncsi, nyitott és befogadó elme (Vízöntő Plútó) és a tényleges érték, amit képesek vagyunk elhordozni – a tehetség, a tehetősség, a világért tevés (Bika Mirach, ami a belőlünk fakadó bőség és gazdagság).

Még egyszer megismétlem: nem lesz könnyű időszak, mert bár a perspektíva-váltáshoz elég tótágast állni, de magát a mozdulat szükségességét nagyon nehéz felismerni.

Kattints az ikonokra a kapcsolatfelvételhez:

Újraszeretni az anyagot

Újhold és stellium a Bikában: 2024.05.08.

Bevezető gondolat

"Minden egyszerűbb volna, ha ugyanabból az anyagból lennénk, mint az álmaink." (Palotai Boris)

Kezdjük az anyaggal!

Nem volt könnyű megfelelő idézetet találnom, mert az "anyag" kifejezésre leginkább csak a pénzüggyel összefüggő jelentés kapcsán jöttek ki találatok. Pedig itt teljesen más megközelítésre, újraértelmezésre van szükség. Így hát kezdjük az anyaggal, mit is jelent egyáltalán!

Maga a szó – amit én meglehetősen ősinek gondoltam – a nyelvújítás korából, a 18. századból származik. Sőt, az angol "material"  kifejezés is csak pár évszázaddal korábban épült be a nyelvkincsbe. Mindkettő gyökere a latin mater → materia, vagyis az anyából megalkotott anyag.

Az anyag jelentése: "tényleges, hétköznapi, földi, az anyagi világból merített", ellentétben a spirituálissal, a mentálissal vagy a természetfelettivel. Vagy ahogy a Czuczor-Fogarasi 1862-es A magyar nyelv szótárában szerepel: "Az ember anyagból és szellemből alkottatott. Az anyag szétoszlik, a szellem fennmarad."

Talán az anyag, a test, a forma annyira természetes, annyira mindennapi, hogy évezredeken át nem is foglalkoztunk vele. Sokkal izgalmasabb volt a szellem ébredése, az ember önmagára és a világra való csodálkozása. A legtöbb vallás nyomán a test alantassá, megvetendővé vált, olyannyira, hogy újra fel kell fedeznünk létezésünk nélkülözhetetlen alapját.

Pedig a fizikai élet önmagában is egy csoda, ahogy Fred Hoyle, angol kozmológus, matematikus-csillagász fogalmaz: "Annak a valószínűsége, hogy élettelen anyagból egy élő sejt alakuljon ki, kisebb, mint annak a valószínűsége, hogy egy orkán végigsöpör egy roncstelepen, és összeállít egy működőképes Boeing 747-es repülőgépet."

A testünkkel való kapcsolat elvesztésével kéz a kézben járt a anyatermészettől való eltávolodás is, emiatt lehet ilyen hatalmas mértékű a kizsákmányolása, tönkretétele, mindkettővel szembeni tiszteletlenség. És a mérleg másik serpenyőjében szintén együtt jelent meg a környezet- és a testtudatosság.

Épp a múlt héten láttam a Netflixen a Hozd magad formába: Az evés titkos tudománya című filmet, ami az emberi emésztőrendszer lenyűgöző működéséről, az emberi sejtek és a baktériumok fantasztikus kooperációjáról szól. Néhány évtizede ez "undi" lett volna, ma pedig cuki animációkkal egészítik ki a tudományos tényeket.

Az újhold képlete

Az asztrológiában a Bika jegye szimbolizálja az anyagot, a testet, mindent, a fizikai működésünk érzékszervi megtapasztalását, jóllétünk alapfeltételeit.

Most mindez reflektorfénybe kerül: az újhold a Vénusszal, a Jupiterrel és az Uránusszal alkot egy stelliumot (bolygóhalmozódás, többszörös együttállás), ráadásul mindez épp napfelkeltére esik. Ez amolyan "hűha" konstelláció. Nagyon tömény, nagyon esszenciális.

A Nap és a Hold a Ran állócsillaggal, míg a Jupiter az Algollal áll együtt.

Álomanyag

Hosszú keresgélés után mégiscsak ráakadtam a tökéletes idézetre. Bár azt nem tudom, az írónő hogyan értette, hogy ugyanabból az anyagból lenni, mint az álmok, de számomra ez a külön kezelt test és szellem, materiális és spirituális, elképzelés és megvalósulás újraegyesítése.

Ugyanabból az anyagból vagyunk, mint az álmaink. Fizikai valóságunk összefügg a belső világunkkal, hitrendszereinkkel. Mint ahogy az érzelmeink is hatnak testünk működésére. Nincsenek zárt, egymástól független rendszerek. A Bika újhold üzenete ennek a felismerése. Ne csak gondolkodjunk, de érzékeljünk is. Váljunk eggyé önmagunkkal, a testünkkel, a fizikai világgal.

Az Algol jelenléte az ezzel kapcsolatos traumák gyógyítására mutat. Nem csak a bántalmazás vagy az erőszak okoz traumát, de a kollektívben sebként van jelen a testtel való kapcsolatvesztés. Látjuk ezt a születési élményekben, a testkép-zavarokban, bizonyos szépségtrendekben. Ha analógiákban gondolkodunk, akkor azt látjuk, hogy ez ugyanúgy rányomja a bélyegét a valóságérzékelésünkre is.

A jelenlegi átalakulás nem csupán elméleti, hanem nagyon is kézzel fogható. Sok minden íródott már át és még több fog arról, amit valóságnak gondolunk. Itt van például a virtuális tér, amit azok, akik nem születtek bele, kevéssé értenek. Sőt, a Vízöntő korszak még szélesebb, még váratlanabb távlatokat nyit majd...

Az újholddal együtt álló Ran állócsillag is ilyesfajta előremutató jel. Bár az Eridanus csillagkép egy viszonylag fényes csillagáról van szó, saját nevet csak 2015-ben kapott. A névötletre pályázatot írtak ki és az akkor 14 éves James Ott javaslata nyert. A csillag a skandináv mitológia Rán istennője után kapta ezt az elnevezést, aki ott a haragos tengert testesíti meg.

A csillag mellett felfedeztek egy exobolygót is, akit az istennő férje után Aegirnek kereszteltek. Korábban a Naprendszerünkhöz hasonló, központi csillag körül keringő bolygók létezése csupán a sci-fi írók fantáziájában létezett, de az 1990-es évektől megerősítést nyert: mindez valóság! Olyannyira, hogy 2024. május 1-jén 5.662 ilyen planétát tartottunk számon.

Korábban elképzelhetetlen, ma a fizikai világ része. Pontosabban mindig is része volt, csak mi nem láthattuk.

A Vízöntő világkorszakkal nem csak a tudatunk, a valóságunk is tágul, így egyre kézenfekvőbb, hogy az emberiségnek lehetősége adódik másik dimenziókkal összekapcsolódni.

Mint általában, a sábai szimbólum most is tökéletesen reflektál erre a mondanivalóra, a képe: egy új kontinens emelkedik ki az óceánból. "Egy elme, amely mentes a szilárd meggyőződések beszűkítő struktúrájától és a moralista attitűdöktől, az szabadon lehet spontán. Ekkor reagál az ihlet öntudatlan áradására, új gondolatokat hozva létre, amelyekből új valóságok bukkanhatnak elő és emelkedhetnek fel."

Vedd fel velem a kapcsolatot:

Hétköznapi csodák

Jupiter a Bika jegyében: 2023.05.16 – 2024.05.25

Bevezető gondolat: "Az élet művészete egészen hétköznapinak tűnhet. A helyes látásmódban rejlik a művészet, a dolgok mögé látásban, pontosabban az eseményekben rejlő öröm meglátásában. A boldogság művészetét bárki megtanulhatja, gyakorolhatja. És akár most is elkezdheted." (Anselm Grün)

Tudjátok, hogy a csillagfürkészésben akadnak kiemelt kedvenceim. Általában a "zűrösebb" lélekrészek tartoznak ide: Lilith, Kheirón, Plútó vagy akár az állócsillagok. A Jupiterért – ami egyébként a tradicionális asztrológiában a nagy jótevő nevet viseli és általában pozitív tartalmakat kapcsolunk hozzá – kevéssé rajongok. Nem mintha egy energetikai minőséget lehetne kategorizálni, de hát mégiscsak emberből vagyok és az elfogultságom a "megküzdős" belső minták felé húz.

De a 12 megnyilvánulási formája közül akad egy, ami éppoly kedves a szívemnek, mint a fentebb felsorolt asztrológiai jelenségek: ez pedig a Bikában való tartózkodása.

A Bika Jupiter mindenben az ellentéte a mélyre merülős, önismereti utakat feszegető, pszichológiai berkekbe csábító Lilithnek, Kheirónnak vagy Plútónak.

Míg ők az élet elakadásaira világítanak rá, a Bika Jupiter az élet élvezetét tanítja.

A Jupiter mindig mindenben a létezés értelmét keresi és ebben a földies, anyagtudatú jegyben az érzéki élvezetekben találja meg a választ. Ott, ahol tulajdonképpen elsődlegesen keresnünk kellene: a test és a valóság tudatosságában.

Kisgyermekkorban a világot épp ezen az érzékszervi szűrőn keresztül fedezzük fel: mindent megcsodálunk, megérintünk, megszagolunk, megkóstolunk, meghallgatunk. Az érzékelés fejlesztése egy rendkívül izgalmas kaland: jó beletúrni a homokba, felváltva megízlelni a sárgarépát és a brokkolit, belepacsálni az eső utáni pocsolyákba vagy beletemetni az arcunkat egy illatos virágba.

A következő életállomásnál az érzékelési élményekhez már fogalmakat társítunk, elnevezéseket, sőt szabályokat, hitrendszereket tanulunk. Míg az érzékelés finomítása egyéni élmény, addig a fogalmi tanulás mások függvénye. Lehet, hogy nekem ízlik a csoki, de anyu azt mondja, nem egészséges. Lehet, hogy élvezem a sárban hempergést, de azt mondják, piszkos lesz tőle a ruhám, és a többi... A virtuális valóság megjelenésével ráadásul egyre inkább elvonjuk a figyelmet az érzékeléstől.

Egyre kevésbé vagyunk jelen a testünkben, a pillanatban, az átélési tapasztalatokban.

Az étel finom ízlelgetése helyett több időt pazarlunk arra, hogy az Instagramra lefotózzuk. Jobban figyelünk mások mondandójára, mint a jól hallható érzelmi tónusokra. Az orrunkat már alig használjuk, pedig annyi mindent elárulna nekünk egy gyümölcs frissességétől kezdve a másik ember lelkiállapotáig.

Az előttünk álló egy évben a Bika Jupiter lassításra invitál bennünket. Egy kényelmesebb tempóra, amibe mind gyakrabban kap helyet az elfeledett érzékelés újratanulása. Öt planéta tartózkodik most a Bika jegyében, ami nagyon koncentrálttá, sokrétűvé teszi ezt a tapasztalási folyamatot.

Ráadásul a leghétköznapibb élethelyzetekre irányítja a figyelmünket. A hétköznapi csodákra. Egy forró kávéra, a zuhogó esőre, a lenyírt gyep illatára, a tánc örömére, az önfeledt lustálkodásra.

A dolce far nienté-re, vagyis az édes semmittevésre.

Milyen jól hangzik, ugye?

Mégis ha megvizsgáljuk az életünket, beláthatjuk, hogy ez a mindenki által vágyott hangulat, életérzés nehezen ültethető át a gyakorlatba.

A képlet is azt mutatja: van itt még felszabadítanivalónk! Ez egy komoly, belső átértékelési feladat, hogy újra felfedezzük az életünk valódi értékét, a minőségi átélését, a létezés örömét.

Előretekintés

Lao-ce azt mondja: "Amikor lehangolt vagy, a múltban élsz. Amikor aggódsz, a jövőben élsz. Amikor békében vagy, akkor élsz a jelenben." Ez nagyjából össze is foglalja, hogy a Bika Jupiter megtapasztalásához milyen belső figyelmi állapotra van szükség.

Ráadásul az ég többi szereplőjétől is inkább támogatást kapunk.

Bár a Vízöntő Plútó kvadrátjával indulunk, ez inkább a kezdeti lelkesedést mutatja, ami egy hónap alatt ki is fulladhat. Előfordulhat, hogy most nagy lendülettel tervezgetjük a fizikai valóságot érintő változást (életmód, utazások, egyéb komfortnövelő élmények), de ha "kifut alólunk" a Plútó hatása, akkor picit meglustulunk, halogatóvá válunk.

Szintén egy bő hónapig tart a Jupiter és a holdcsomópont együttállása, aminek az egzakt találkozásáról május 27-én ejtek néhány szót.

A Halak Szaturnusztól két részletben és hosszan kap szextilt a Jupiter, 05.19-07.21-ig, majd 11.30-tól 2024. április 20-ig. Közte (2023. szeptember 8. és 2024. január 4. között) lesz retrográd is a Jupiter. Maga a fényszög óriási segítség, hiszen az érzelmeink és a testi érzeteink szorosan összefüggnek egymással, erre lehetünk jóval tudatosabbak, figyelmesebbek.

Míg a Bika Jupiter első háromnegyede kényelmesen alapokat épít, addig az utolsó szakasz, 2024 tavaszától tényleges és gyors változásokat ígér.

Március 9-én lép be az Uránusz hatókörébe, április 21-én teljesedik ki és ez az együttállás hozhat egészen váratlan dolgokat. Újrakezdést. Olyasmit, amire azt mondjuk, ezt sosem gondoltam volna magamról.

Április legvégétől a Halak legvégén járó Neptunusz szintén egy szextillel kíséri a Jupitert, ehhez május 9-től a Plútó trigonja is csatlakozik. Ezekkel a fényszögekkel vezetik át az Ikrek jegyébe őt, ahol az érzékelési tapasztalatok helyett az intellektuális, a megértésen alapuló felfedezések várnak majd ránk.

Itt is megtalálsz:

Sématörés

Ikrek havi újhold: 2022. május 30. (13h31p)

Bevezető gondolat:

Ne a szeretetet keresd,

hanem kutasd fel és találd meg

az összes akadályt,

amelyet önmagadban állítottál ellene.

(Dzsalál ad-Dín Rúmí)

Bár több évtizedes múltra tekint vissza, csupán néhány éve került be a köztudatba a sématerápia fogalma. A séma görög kifejezés és egyszerre jelent egyszerűsített ábrázolást, illetve rendezőelvet, tervezetet. Életünk olyan visszatérő megnyilvánulásait értjük alatta, amik automatikusan működnek.

A séma a tudatalatti beégetett "programterv", ami lehet fizikai-biológiai, érzelmi vagy mentális. Gyerekkorban például elsajátítjuk a járás sémáját, kezdetbe még csak billegünk, egy-két óvatos lépést teszünk, de felnőttként már nem kell gondolkodnunk a lépcsőn lépdelve, hogy mennyire kell hajlítanunk a térdünket. Agyunk háttértára a pillanat töredéke alatt feldolgozza a rendelkezésre álló körülményeket és beindítja a "lépésprogramot". Mi pedig mellette tudunk telefonálni, kutyát sétáltatni, szendvicset majszolni, kávét lötyögtetni.

Sétatörés akkor következik be, ha testünk kibillen az egyensúlyából – akár szó szerint is értve – és hirtelen megbotlunk azon az ezerszer használt aluljáró-grádicson. Vagy mondjuk megbetegszünk és az addig kiváló vérnyomásunk az istennek sem akar 135/85 alá menni. Ilyenkor úgy érezzük, elveszítjük a testünk felett a kontrollt.

A testi működés mellett érzelmi reakcióinkra, de még gondolkodásunkra is a sémák a jellemzőek. Mindenki ismeri a tudat-tudatalatti arányára használt jéghegy-hasonlatot:

a felszín feletti 10% az, amivel tisztában vagyunk (a valóságban ez azért jóval kisebb arány), 90% pedig emlékek, tanult sémák, hozott transzgenerációs és karmikus minták láthatatlan keveréke.

A sémákat megtörhetik külső körülmények: betegségek, balesetek, katasztrófák, krízisek, hirtelen jött változások. Vagy – jóval kevésbé fájdalmas és hatékonyabb módon: mi magunk.

A tudatosság nem azt jelenti, hogy glóriával a fejünk körül  felsőbbrendűen ücsörgünk a nagy átlag fölött, hanem

tudatában vagyunk a testünknek, az érzéseinknek, a gondolatainknak.

Nincs benne semmi misztikum, mikor egy veszekedés közben hirtelen kívülről látom magamat és megállapítom: "Jé, milyen dühös vagyok." vagy "Pont úgy fogalmazok, mint anyám", netán észreveszem, ahogy kalapál a szívem vagy összeszorul a torkom.

A tudatosság nem a múltból táplálkozik, nem úgy ránt ki egy sémát a tudatalattiból, mint ahogy a bűvész a nyulat a cilinderéből. Hanem megáll, és a jelen pillanatra eszmél rá. Az önismeret célja, hogy minél több helyzetben a felszín feletti részről körbetekintve meglássuk a felszín alatti reakcióinkat.

Asztrológiai olvasatban az Ikrek-életszakaszban tanuljuk meg a mozgási és gondolkodási sémákat, itt "élesítjük be" az idegrendszert. A mindennapi működtetéséről pedig a Szűz-energia gondoskodik: a napi rutinok, a tanulásmódszertan, a munkavégzés automatizmusa, az életmódunk és ezzel összefüggésben a testi-lelki egészségi állapotunk.

Az újhold az Ikrekben, az aszcendens a Szűzben, mindkettő ura – a Merkúr – pedig az Algollal együtt állva: nyitva az út a tudatos és öntudatlan sématöréseknek!

A főtengelyek változó keresztje mindig azt mutatja, hogy akár akarjuk, akár nem, valamiféle fordulat következik be. Míg a kardinális energiáknál mi magunk indítjuk el a folyamatokat, addig itt a folyamatok "ragadnak magukkal".

A Merkúr épp regresszióban van (retrográd) és elérte az égbolt leghírhedtebb állócsillagát, az Algolt. A Medúza történetéből (Legbelső félelem) kiderül, hogy egy negatív élmény hogyan válik sémává. Medúza reakciója mindenkivel szemben az, hogy magához teszi hasonlóvá. Az ő kővé dermedt érzelmeit kivetítve kővé változtatja a vele kapcsolatba kerülőket.

A "sématörés" drasztikus, Perszeusz tükröt tartva szembesíti őt önmagával, majd levágja a fejét – elválasztja a múlttól, a berögződésektől, a tudatalattitól.
A felszabadult tudat pedig ihletet, inspirációt, szárnyaló kreativitást – Pegazust szül.

Merkúr szerepe az önismeretben rendkívül fontos (lásd Gondolatok a gondolatokról), egyetlen személyiségjelölőnk, ami képes a folyamatos fejlődésre, változásra, megújulásra. Gondolkodásunk megváltoztatásával változnak az érzelmi viszonyaink, sőt a test-tudatosságunk is.

Az újhold nem kevésbé fontos állócsillag-együttállása szintén hozzátesz a mostani tapasztalási lehetőségekhez. A négy őrző vagy királycsillag egyikével, az Aldebarannal kerül energiakapcsolatba.

"A Bika energiája az ég - szellemi - és a föld - anyagi tánca. Amit gondolunk: megvalósul. Elképzeléseink termékenyítik meg a valóságot. Aldebaran, a követő, amit tekintetünk - figyelmünk - követ, azt hívjuk életre. A hősök beavatásának fontos állomása a bika megszelídítése. A bennünk rejlő teremtőerőnek óriási hatalma van. Nézzünk csak körül, hogy formáljuk nap mint nap a valóságunkat. Hiába igyekszünk pozitívnak látszani, ha ezt a bika-erőt nem birtokoljuk megfelelően: a félelmeinket, kétségeinket teremtjük meg."
(teljes cikk: Mit követsz?)

A Merkúr igyekszik "felolvasztani" a rossz sémákból épülő, az életenergiánkat befagyasztó mintákat, miközben az Aldebaran megmutatja, hogy hatalmunkban áll új világot teremteni azzal, hogy hová is irányítjuk a figyelmünket.

Rúmi 800 évvel ezelőtt ismerte a titkot:

a szeretet akadályát önmagunkban állítjuk fel. Öntudatlanul. De lebontani csak a tudatossággal tudjuk...

Ehhez nincs szükség másra, mint napi aprócska, majd fokozatosan növekvő figyelemre önmagunkkal szemben.

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Törj ki végre!

Bika havi telihold és teljes holdfogyatkozás: 2022. 05. 16 (06h15p)

Bevezető gondolat: "Így hát kinyitja szemét, kitárja karjait, ráhangolódik megint a nagyszerű Törvényre, engedi a Ritmust áramlani, és könnyűvé válik, tisztává és átlátszóvá, képlékennyé az igazság számára... Egy másodpercre elenged mindent. Egy másodpercre odakiált annak az új világnak – olyan új, hogy nem ért belőle semmit, de amit szolgálni akar, megtestesíteni, növeszteni e lázadó talajban. Mit számít mit gondol, érez vagy tart, ó, mily különbséget jelent valójában? – csak hadd legyen az igaz dolog, az egyetlen szükséges és elkerülhetetlen dolog. És minden átbillen a fénybe – egy másodperc alatt."

(Elizabeth Haich)

Legelőször grafológiát kezdtem tanulni. Nagyon izgalmas módszer az ember kézírásából a személyiségére következtetni, mégsem vált a szívem csücskévé. Leginkább azért, mert amikor Bodroghy Péter zseniálisan összeállított betűszimbolikájával foglalkoztunk és rákérdeztem, miért jelenti ezt vagy azt egy-egy betű, nem kaptam számomra kielégítő választ.

Nekem kevés volt annyi, hogy "ez egy axióma", hiszen úgy éreztem, sokkal mélyebb tartalmak vannak mögötte. Igazából akkor kerültek helyükre a dolgok, amikor az analógiás gondolkodáson keresztül új dimenziók nyíltak meg előttem.

Az emberiség egyetemes világképe nem szedett-vetett véletlenszerűség, hanem bölcs, összefüggéseken alapuló, az Univerzum olyan titkait is magába rejtő, amikről gyakorlatilag tudatos tudásunk még nincs is.

Pedig a felfedezéshez minden a rendelkezésünkre áll. Ehhez nem kellenek bonyolult gépek, laboratóriumok, egyetemi diplomák: elég lenne csak

hagyni a belső gyermekünket rácsodálkozni a világra.

Megtanulunk írni-olvasni, de nem értjük a betűket és a szavakat. Vibráló, harsány vizuális ingerek között élünk, de nem látunk a színek, a formák, a képek mélyére. Diétázunk, "egészségtudatosan" étkezünk, okosóráinkkal mindenféle fizikai funkciót mérünk, de nem halljuk meg a saját testünk hangját. Arról nem is beszélve, hogy rég elfelejtettük a minket körülvevő természet dallamát és a csillagos égbolt csodás ritmusát.

Elfelejtettünk FIGYELNI.

Ebből következik, hogy az archaikus tudástárakat sem mindig lapozzuk megfelelően: az asztrológia, tarot, numerológia, mesék, mítoszok analógiás rendszere jóval gazdagabb annál, mint hogy csak "jövőt jósoljunk" vagy érdekes sztorikat olvassunk.

A kaldeusok már időszámításunk előtti 7. században előre ki tudták számítani a nap- és holdfogyatkozásokat, amiket ékírással le is jegyeztek. (Bár lehet, hogy maga a tudás régebbi, de rögzítése ezekben az évszázadokban történt meg.)

A ciklus neve "szárosz", mely szerint 18 évente ugyanolyan fogyatkozás következik be. Ilyenkor a Föld, a Hold és a Nap közel azonos módon helyezkedik el egymáshoz képest, hasonló lesz a távolságuk és az évszak is megegyezik. 18 év alatt körülbelül 40 fogyatkozás történik, de más és más geometriával.

Az elnevezés eredetére több feltételezés is született. A görög "saro" ige, amely szerint a fogyatkozások alkalmával újra és újra tisztára seperjük az eget. Mindez valószínűleg távolabbi, babiloni gyökerekből származik. Ott ugyanis a "sāru" szó a 3600-as számot jelenti, ami a teljes Zodiákus (360°) végtelenítése.

A tarot 18. állomása nem véletlenül lett tehát a Hold – ez az a beavatás, ahol

a múltunkat kell a hátunk mögött hagynunk és a félelmeink ellenében is elindulni az ismeretlenbe.

Évente többször kapunk ilyen lehetőséget – a fogyatkozások alkalmával – hogy az adott karmikus mintákat (holdcsomópont-tengelyek) "lesöpörjük" és új fejezet nyissunk.

A holnapi telihold a szárosz-ciklus 131-es holdfogyatkozása lesz, 2004. május 4-én, 1986. április 24-én volt ilyen korábban. A fogyatkozás hétfő hajnalban kezdődik, napkelte után teljesedik ki, így hazánkból csak részlegesen lesz megfigyelhető. (Itt egy csillagászati adatlap magáról az eseményről.)

A fanatizmusom még nem terjed odáig, hogy asztrológusi szemszögből összehasonlítsam az egymáshoz tartozó fogyatkozásokat, de ennél a konkrét 131.-nél megtettem. Izgalmas módon a Neptunusz kapott mindig kiemelt szerepet, illetve a korábbi két dátumnál is óriási takarítási lehetőségek voltak.

A Bika-Skorpió holdcsomópont másfél éve azt a karmikus témát feszegeti, hogy miért szűkítjük be az életenergiáinkat ahelyett, hogy magunkhoz ölelnénk az életet. Nap- és holdfogyatkozások környékén tudatosabban nézhetünk rá erre a kérdésre.

Ráadásul úgy, hogy a Nappal együtt álló Algol (Legbelső félelem) is a kezünkre játszik: szembenézésre késztet. Folyamatosan tápláljuk a múltból származó rossz élményeket, berögződéseket, ahelyett hogy elindulnánk a 18-as tarot-állomásról a 19-es felé, ami a Nap –

lényünk ragyogó, az Univerzummal együtt vibráló örömteli megélése.

A telihold-tengely felezőpontján a Vízöntő Szaturnuszt találjuk, ami szintén azt feszegeti, hogy miért is ragadunk bele a transzgenerációs mintáinkba (a Hold tarot képén az érzelmek iszapos mocsarában vegetáló Rák), ahelyett, hogy elindulnánk a saját individuumunk felfedezésének és kibontakoztatásának útján. Hiszen mindenki egyedi csillag, saját fényünkkel tehetjük csak teljessé sorsfeladatunkat.

Feloldás egyik sarkpontja a Plútó, ami a totális transzformáció lehetőségét vetíti elénk: igenis képesek vagyunk VÁLTOZNI!

A másik a korábban említett Neptunusz, ami most a Marssal és a Markabbal együtt az inspiráció felemelő áramlatát (Az ihlet legfelső foka) kínálja fel nekünk.

Törjünk ki végre a szűkös én-keretekből, keressük azokat a kapcsolatokat, utakat, embereket, lehetőségeket, amiben nem a megfelelni akarás, a megszokás, az önsanyargatás, a mártíromság, a bűntudat a kényszerítő erő, hanem az öröm a motiváció.

Testünk-lelkünk hangjára hallgatva találhatunk rá ismét erre az útra. Tárjuk ki karjainkat, hangolódjunk rá a nagyszerű Törvényre és engedjünk áramlani a Ritmust...

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Saját fényem

Telihold a Vízöntő havában: 2022.02.16 (17h57p)

Bevezető gondolat: "Ahhoz, hogy visszanyerjük az erőnket és egységünket, fel kell szabadítanunk a világ csapdájába esett energiánkat és visszahúzni magunkhoz." (Taisha Abelar: Absztrakt repülés)

Gyakran használom az "erőteljes" kifejezést az adott konstellációkra, de még nem fejtettem ki, mit is értek alatta, mitől lesz szignifikáns egy égi állás. Hangsúlyos lehet a pontos fényszögek miatt – ezért is kiemelt az újhold vagy a telihold, hiszen akkor pontosan 0° vagy 180° a Nap és a Hold látszólagos viszonya egymással.

Meghatározó lehet továbbá, hogy milyen állócsillagokkal kerülnek kapcsolatba a planéták, illetve az sem egy elhanyagolható szempont, hogy milyen égitestek "kommunikálnak" éppen egymással.

A mostani teliholdnál gyakorlatilag a fent felsorolt szempontok mindegyike érvényesül. A Nap és a Hold szembenállását a holdcsomópont-tengely "szorongatja meg" egy átfutó kvadráttal. E négy sarokponthoz csatlakozik az Algol és az Alfard állócsillag – mindkettő a legbelső félelmeinkkel "dolgozik". Oldást pedig a Plútótól kapunk, szintén egy egzakt fényszögön keresztül. A Vénusz és a Mars kiteljesedő együttállása pedig hab a horoszkópunk tetején.

Most, hogy így kupacba halmoztam a szakzsargont, szokás szerint igyekszem értelmezni.

Fénykeresés

Az Oroszlán-Vízöntő energia a kreatív önkifejezés tengelye: lényegünk kinyilatkoztatása. Az Oroszlán felismeri önnön egyedi fényét, különlegességét és azt kiárasztja a világban. A Vízöntő "egén" mindenki ezzel az individuális sugárzással ragyog, így tágulunk bele a szűkös kis Naprendszerünkből az Univerzum végtelenségébe.

Ám saját fényünket felismerni nem is olyan könnyű. Nem véletlen, hogy az önismereti utak végső soron egyetlen kérdés felé vezetnek: ki is vagyok én valójában? Mindegy, hogy a párunkat, a hivatásunkat, a szülői szerepünket, az egészségünket keressük, tulajdonképpen

mindezekben tükröződve is saját magunk megismerésére vágyunk.

Ebben a fénykeresésben gyakran elvakítanak bennünket bizonytalanságaink, félelmeink, szerzett, hozott és örökölt blokkjaink.

Rengeteg energiánk akad el kudarcélményekben, fel nem oldott, le nem zárt kapcsolatokban – nem csak párkapcsolatokban – de kihűlt barátságokban, dühítő, akadályoztató helyzetekben, megvalósulatlan álmokban is rengeteg erőforrást hátrahagyunk magunkból.

Ezeknek a lélekszilánkoknak sem a tér, sem az idő nem gátja: bizony előző életekből vagy transzgenerációs mintákból is elszívhatják az életerőnket.

A Bika-Skorpió tengely alapüzenet: Magunkhoz ölelni az életet. Ezt azonban nem tudjuk megtenni önmeghatározás nélkül. Először magamat kell szeretettel átkarolni, utána már jóval tágabbra nyílik a karunk.

Az átfutó kvadrát ☒ a legzártabb fényszögalakzat, általában rendkívüli módon megakasztja az energiákat. Így ennek mentén mi is érezhetünk az életünkben egyfajta beragadást, de ez a passzivitásra "kárhoztatás" hatalmas belső erőket is mozgósít.

Olyan ez, mintha körülöttünk kakofónia tombolna és ebben a zajviharban lennénk kénytelenek meditálni.

Nem könnyű, de nem is lehetetlen. A felharsanó hangok a démonjaink. Alfard, az ezerarcú és Algol, a legbelső félelem.

A tennivalónk most az lenne, hogy felismerjük, néven nevezzük őket és tisztelettel visszahívjuk tőlük a táplálásukra fordított energiákat. (Szemelvény az Absztrakt repülés című könyvből)

A Plútó fokra pontos trigonja mutatja, hogy a teljes átlényegülés vezet ki bennünket az elakadt állapotokból. Már nem elég látszatrendet csinálni az életünkben: ami nem tartozik hozzánk, azt el kell engedni, ami pedig a miénk, azt meg kell tartani.

A Vénusz és a Mars január vége óta tartó konjunkciója is ezzel a telihold-képlettel válik pontossá a Bak 17. fokán. Lenyűgöző, hogy a sábai szimbólumok ezeket a kulcsfogalmakat rendelik hozzá: "Menekülés a társadalmi gátlások rabságából. A lélek és a test viszonyának újraszabályozása. Önmagunkkal való szembenézés."

Vagyis a párkapcsolatunkra, de az összes emberi kapcsolatunkra is ebben a folyamatban most még nagyobb hatással vagyunk.

Nem is lehet másképp, hiszen ha visszahívjuk az energiákat azoktól, akiket vágyakozással, nosztalgiával, haraggal, féltékenységgel, utálkozással "láttunk el" érzékelni fogják az energetikai változást.

És ha nem fecséreljük el magunkat nekünk is több szeretetmuníciónk marad magunkra és azokra a társakra, akik valóban megérdemlik a figyelmünket.

Csak hogy teljes legyen a jelképrendszer még beemelném, hogy a maja kalendárium szerint holnap, a telihold napján Vörös Kozmikus Hold-nap lesz.

A kozmikus tónus az utolsó a tizenháromból, ami átvezet, mi több, áthajít bennünket a nyitott tudatosságba. Óriási transzformáló erők az új ciklus kezdetét jelölik, mozgásra késztetve mindent, ami mozdulatlan.

A Vörös Hold az érzelmek ősfolyama. Árnyékaként az önfelejtést, a saját fény elrejtését, az önkritikusságot jelölték meg a maják. Amikor lekicsinyeljük saját értékeinket a fejlődésünket gátló hatalmas torlaszokat hozunk létre a tudatalattinkban.

Amint ennek az energiának a fényoldala lép előtérbe, akkor megkezdődik a visszaemlékezés az önvalónkra, intenzív kapcsolatba lépünk a tudatalattinkkal és az éltető őserő áramlani kezd a testünk minden porcikájában.

Ennek mentén jelentkezik a tisztánlátás a saját identitás és az inkarnációs szereppel kapcsolatban.

Ezekben a napokban nagyon erős érzelmi energiák mozdulnak, próbáljunk meg középen maradni és hagyni, hogy az ár magától elvonuljon. Közben akár a fentebb említett összegző gyakorlatot is kipróbálhatjuk, hiszen azt nem érintik a külső hullámzások.

Tetszett a bejegyzés?
Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha pedig érdekelnek az asztrológiai aktualitások:
Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Töredezés

Telihold a Skorpió havában: 2021.11.19 (09h58p)

Bevezető gondolat: "Soha ne kérdezd senkitől, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Az élet egy kísérlet, magadnak kell felfedezned, mi a helyes és mi a helytelen. Megeshet, hogy helytelenül cselekszel, de szert teszel a tapasztalatra, ami tudatosítja benned, mit kell kerülnöd. Megeshet, hogy valami jót teszel, és azonnal kiélvezheted az áldásait. A jutalom nem ezen az életen túl, nem a mennyországban és a pokolban vár. Hanem itt és most. Minden tett azonnali eredményt hoz. Csak légy éber, és figyelj. Az érett emberek azok, akik megfigyelték és felfedezték maguknak, mi helyes és mi helytelen, mi jó és mi rossz. És azáltal, hogy ezt felfedezték a maguk számára, mérhetetlen belső tartásra tettek szert. Ha az egész világ mást gondolna, számukra az is közömbös. Megvan a saját tapasztalatuk, ami vezeti őket, és ez elég." (Osho)

☉☽

A Skorpió hónap alaposan "megdolgozott" bennünket, a fináléra pedig egy részleges holdfogyatkozással egybekötött (rendkívül összetett és sokrétű) teliholdat tartogat a számunkra.

Mivel a telihold hazánkban a délelőtti órákra esik, így a látványból most is kimaradunk (mint az utóbbi három holdfogyatkozáskor), de nem kell aggódni, a hatása érzékelhető lesz!

"Az év utolsó holdfogyatkozása egy nagymértékű részleges fogyatkozás, ami éppen hogy nem lesz totalitást adó esemény. A jelenséget Észak- és Közép-Amerikából illetve Ázsia északkeleti részéből, illetve a Csendes-óceánról lehet teljes egészében megfigyelni. Dél-Amerika lakosainak a jelenség vége előtt lenyugszik a hold, míg Ázsia keleti és délkeleti részén, illetve Ausztráliából nézve a már részben félárnyékban lévő holdkorong kel fel. Európa döntő része és Afrika kimarad a jelenségből – a Nagy-Britannia és Skandinávia északnyugati része a részleges fogyatkozás kezdetét még láthatják, ha engedik a felhők." (forrás és további infó: saros139).

Teliholdnál a Nap és a Hold a föld-középponthoz képest a két legtávolabbi ponton helyezkedik el, holdfogyatkozásnál ráadásul a két égitest pályaívén alakul ki ez a konstelláció: vagyis a Föld árnyéka rávetül a Holdra.

forrás: Wikipédia

Asztrológiai értelmezés szerint a Nap a tudatos énünk, míg a Hold a tudatalattink tükröződése, a pályaív pedig a felszálló-leszálló holdcsomópont tengely, amit karmatengelynek is szoktunk nevezni. Utóbbi tulajdonképpen "csak" fiktív, viszonyítási pont az égbolton: itt metszi egymást a Nap és a Hold "nyomvonala". Mivel a két fő égitest mindig előrefelé halad, így a holdcsomópont-tengely mozgása ellentétes irányú, ezért úgy tartják, hogy egyfajta időkapuként funkcionál és az előző-következő inkarnációkra pillanthatunk rá rajtuk keresztül.

Ha az emberiség kollektív feladatát vizsgáljuk, akkor a holdcsomópont-tengelyek aktuális pozíciói a közös tudat és tudatalatti metszéspontjait szimbolizálják és az Ikrek-Nyilas ívén a valóságfelfogásunk kérdőjeleződik meg. (Mit nevezünk valóságnak?). Utolsó tapasztalatokat kapjuk most a témában – december 4-én lesz még egy teljes napfogyatkozás, az lesz az elmúlt másfél év csodaszép összegzése – de utána már Bika-Skorpió felismerésekre váltunk.

A mostani telihold ennek egy kis előrevetítése, mivel a tudat-tudatalatti szintén a Skorpió-Bika energiák feszültségét hozza, de a gondolkodásunkkal, hitrendszereinkkel összekapcsolódva. Bakos Attila kiválóan megfogalmazta mindezt: "szó szerint átment a pokol tüzén, hogy elégesse hamis nézeteit és értékeit".

Társadalmi szinten az elmúlt időszak igen rendesen megnyirbálta azt, hogy mit tartunk igaznak és mit nem, mit hiszünk el valóságnak és mi az, amit nem tudunk beleilleszteni az általunk kialakított világképbe. Annyi irányelv, információ és forrás áll rendelkezésünkre az interneten keresztül, hogy csak kapkodjuk a fejünket és próbáljuk az onnan érkező morzsákat felcsipegetni.

Hogy mi a helyes, mi az igaz, mi a valódi, azt senki nem tudhatja helyettünk. Nincsenek emberek által kreált örök érvényű igazságok, mindenkinek egyformán hatékony diéta, kivétel nélkül működő önismereti út, száz százalékosan garantált gyógyulás.

Fontos lenne, hogy minden esetben a feltétlen elfogadás, a vak követés helyett megvizsgálnánk azt, hogy minket hogyan érint a dolog.

Ezzel nem egy adott módszer, rendszer, termék vagy gondolat valódiságát cáfoljuk, hanem személyes tapasztalattá tesszük.

Ehhez azonban nagy fokú önmagunkra figyelés és hatalmas felelősségvállalás kell.

A pénteki teliholdunk (és már egy ideje tartó konstellációk) a test-érzelem-gondolat hármasságára hívja fel a figyelmet.

A testünk, főképp az izmaink emlékeznek a korábbi (főképp negatív) érzelmi reakcióinkra és azt tárolják magukban. A test ezen fajta emlékezőképessége egészen a magzati korra vezethető vissza, már az édesanya hasában növekedve a kis test különböző módszerekkel igyekszik leválasztani magát a köldökzsinóron keresztül érkező stresszhormonok "támadásától. Apró hasizmai megfeszülnek, így szabályozza a vér áramlását.

Felnőttként is ismerős lehet ez a hastájéki összehúzódás, de további ilyen tünet a többi izom megfeszülése (főleg nyaki és háti), a kéz ökölbe szorítása vagy szélsőséges esetben a totális ledermedés.

Ezeket az öntudatlan fizikai megnyilvánulásokat a félelem és annak vetületei – düh, tehetetlenség, bizonytalanság, kontrollvesztés – folyamatosan bekapcsolják. Érzelmeink hatnak a testünkre.

Érzelmeink felett viszont a gondolataink bírnak befolyással. Biztos mindenkinek ismerős, mikor felüti fejét egy gondolat "holnap beszélnem kell a főnökömmel a fizetésemelésről" és utána megállíthatatlanul pörögnek az agytekervények: "mit fog szólni", "jaj, ki ne rúgjanak", "biztos érdemes megpróbálnom?" és a többi. Gondolat pánik-érzést generál, amire megfájdul a gyomrunk vagy a fejünk. 

Az elmúlt hetekben (és nagyjából november végéig) nagyon élesen ráláthatunk ezekre a reakcióinkra, tudatosíthatjuk testünk önkéntelen megfeszüléseit és még az ezekhez kapcsolódó felismerések is megérkezhetnek.

A félelmekkel való szembesülést a Hold-Algol (Legbelső félelem) együttállása is alátámasztja.

A töredezés címet épp ennek kapcsán választottam: lehetőségünk van a félelempáncélt megrepeszteni. Ha az előző szakaszban leírt folyamatot vesszük alapul, akkor ennek a kulcsa a gondolkodás tudatossá tételében rejlik.

Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!

Érdekelnek az asztrológiai aktualitások? Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!

Legbelső félelem

Nap-Algol együttállás: 2021.05.17

Bevezető gondolat: „Elfelejtettük, hogy elválaszthatatlanok vagyunk az élettől, ezért félni kezdtünk tőle, és e félelemtől vezérelve sokféle módon harcba szálltunk ellene. Harcba szálltunk a gondolatainkkal, az érzelmeinkkel, a testünkkel és magával a jelen pillanattal. Igyekezetünkben, hogy megóvjuk magunkat a fájdalomtól, a félelemtől, a szomorúságtól, a kényelmetlenségtől, a kudarctól, az élet azon részeitől, amelyeket a neveltetésünkből adódóan rossznak, negatívnak, sötétnek vagy veszélyesnek hiszünk, megszűntünk igazán élni. A páncélt, amelyet azért viselünk, hogy megóvjuk magunkat az élet teljes tapasztalatától, elkülönült énnek hívják. Ám a páncélunk nem megóv, hanem csak kényelmes érzéketlenségben tart bennünket.” (Jeff Foster)

✨

Az állócsillagok közül az egyik legizgalmasabb, de mindenképpen a "leghírhedtebb" az Algol, amit olykor nemes egyszerűséggel csak "démoncsillagnak" aposztrofálnak.

Az Algol évezredek óta mozgatja meg az emberiség fantáziáját, noha nem a legpozitívabb értelemben. A klasszikus Robson-féle állócsillag-gyűjteményben ilyen jelzőket találunk mellette: balszerencse, erőszak, lefejezés, akasztás, keserű és erőszakos természet, mely saját vagy más halálát okozza.

Az Algol mindenfajta horror, iszonyat és rémület megtestesítője, a legbelsőbb félelmek kivetülése. Korábban az Algolban egy elkerülhetetlen átkot láttak, ám a 19. század fordulópontot hozott. Ekkor kezdte szárnyát bontogatni a pszichológia, amivel az emberi psziché mélyén lapuló szörnyeket csalogattak ki a tudat fényébe.

Érdekes, hogy akkortájt indult útjára a horror is, mint irodalmi műfaj, ami ezekkel az életre kelt legbelső félelmekkel apellál, valódi feloldás nélkül. Manapság a legkedveltebb horrorklisék közt a zombiapokalipszist találjuk, ami szintén nem új keletű, már Kr.e. 2. évezredben Innin (vagy más néven Istár) alvilágjárásáról szóló sumer eposzban is találhatunk ilyen rémisztő lényeket.

Az arab hagyományokban a gonosz, emberevő dzsinnek gyűjtőneve "gúl" – innen származik az Algol elnevezése is – ezekből lettek az angol tradíciókban az élőholtak.

A zombik olyan "valamik", amiknek meg kellett volna halni, hiszen nincsen bennük semmi emberi, mégis vonszolják magukat utánunk.

Pontosan olyanok, mint az életben tartott régi sérelmek, lezáratlan, feldolgozatlan lelki sebek, amik nem engednek felszabadultan, kreatívan, teremtő lélekkel létezni.

Az Algolt övező csillagmítosz is pontosan erről szól.

Medúza meséje

Medúza meséje Pallas Athéné templomának a lépcsőjén kezdődött. A szépséges fiatal leány ugyanis az istennő felszentelt papnője volt, mikor Poszeidón szemet vetett rá. A tengeristen megerőszakolta az ártatlan leányt, akit a megbecstelenítés miatt Athéné papnője sem lehetett többé.

Medúza és nővérei önkéntes száműzetésbe vonultak a világ végére. A szégyen sebként égett Medúza lelkébe, majd külsőleg is elcsúfította. Kígyóhajat, vadkanagyart, karmokat növesztett, és aki rápillantott erre a torz lényre, az menten kővé változott.

A kővé dermedés aspektusa megfelel annak, hogy a görcsösen felejteni akarás rögzíti a pillanatot.

Mert nem történt meg a feloldozás, az elengedés, a megbocsátás – elsősorban önmagunk felé.

Az időtlenségen kívül vagyunk, az erőszak, a tehetetlenség és az árulás emlékének foglyaként. Önbüntetés a rémisztő külső, a világtól való eltávolodás, és büntetés minden véletlenül arra tévedő férfinek a szörnyű halál.

Végül Perszeusz isteni segítséggel végérvényesen feloldotta ezt a helyzetet. Egy pajzsot tartott maga elé, abban pillantottam meg Medúza a saját tükörképét, így a királyfi lenyisszanthatta a fejét.

A tükörbe pillantó Medúza szembesül önmagával – azzal a lénnyel, akivé a régmúlt elengedésének képtelensége tette. A levágott fej pedig megszüntette a további „agyalást”. Ebből végre megszülethetett (kipattanhatott) Pégazosz és Khrysaór.

Algol feloldása

Azért nehéz az algoli tartalmakhoz hozzáférni, mert olyannyira elrejtettük magunkban, hogy csak néhány kósza vándor tévedhet erre a területre, de azok is, mielőtt szóba hozhatnák, szörnyet halnak.

Medúza nevének jelentése: tenger uralkodónője, ezért, továbbá a származását tekintve kissé ironikus, hogy Poseidónnak hatalma van felette.

Anyja, Kétó, a tenger kegyetlenségének, veszélyének és szörnyetegeinek az istennője és a megtestesítője, míg apja tengeri istenek között Phorküsz a tengermélyt személyesíti meg. Genealógia szempontjából Medúza ősibb, mint Poszeidón.

Medúzának a megerőszakolása: hatalomátvétel. Mind a tengeri minőség, mind pedig Pallas Athéné papnőjével szemben.

Algol a női erők elnyomása, ami most ébredezni kezdett. A feminizmus első megjelenésénél (1872) a Plútó együtt állt az Algollal.

Medúza belefagyott abba a pillanatba, amit felejteni kellett volna. Ezért történhetett meg, hogy Poszeidóntól fogant gyermekei csak a fejvesztése után váltak szabaddá.

Származása és magasba emelkedése az ösztönvilágnak a magasabb rendű tudásba való áthajlását fejezi ki, s mitológiai funkciója, a villám (isteni szikra, fény) szállítása szintén ezt a szimbolikus jelentést erősíti.

Algollal együtt járó érzelmek: megmagyarázhatatlan düh, frusztráció, elutasítottság, önkéntes számkivetettség, menekülés, tehetetlenség, mások (egy nagyobb erő) hibáztatása, elfojtott kreativitás, (karmikus) múlt (nem mindig látható) sérelmeibe ragadás.

Folyamata: ártatlanság (naivitás?) – blokkoló esemény – düh, frusztráció, tehetetlenség – elmenekülés, torzulás – hirtelen szembesülés és fővesztés – megszületik valami magasabb rendű a blokkoló eseményből és végül ő is beteljesíti a sorsát, jóval maradandóbban, mint ahogy azt tervezte.

Tudnivalók az állócsillagról

2021-es Algol üzenet:

Az Algol most egzakt trigonba kerül a Plútóval, sőt a Rák Holdtól is kap egy oldó fényszöget. Ez egy jó három éves tisztító folyamat, ami tavaly a Jupiter-Szaturnusz-Plútó együttállásával vette kezdetét és jövőre a felszálló-holdcsomópont becsatlakozásával zárul ez a fejezet.

Ezen energiák mentén, függetlenül a külső körülményektől – sőt olykor épp azokból megerősödve – felszabadíthatjuk a lelkünkben mélyre zárt algolokat.

Tükröt a legtöbb esetben nem Perszeusz, hanem az önismeret tart majd elénk...

Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!

Érdekelnek az asztrológiai aktualitások? Kövesd a Padparadsa facebook oldalát!