Nyolcmilliárd világ

Telihold a Nyilas havában: 2023.11.27

Bevezető gondolat

"Az is egyfajta racionalitás, ha számot vetünk gondolkodásunk alapvetően nem racionális voltával." (Mérő László)

Széttöredezett világképek

Nem véletlen a címválasztás: tulajdonképpen ahány ember van a Földön, annyiféleképpen érzékeljük a világot. Ahhoz, hogy egy ember személyes valóságát érteni tudjuk, számtalan tényezőt kell figyelembe vennünk.

Legmeghatározóbb talán az adott korszak. Nem mindegy, hogy a napi "túlélés" az ellenséges hordákkal való csatározásokat jelenti vagy egy kínos meetinget a munkahelyen. Gondoljunk bele, milyen gyakran használjuk a hétköznapokban ezt a kifejezést "túl kell élnem ezt a napot!". És tényleg így is érezzük, hiszen a fizikai stresszreakciók keveset változtak, míg a körülmények annál inkább. Minden bizonnyal egy kardfogú tigrist megpillantani vagy egy ütközést elkerülni az autópályán egyformán ijesztő és félelmetes.

Ha az adott korszak stimmel – írjunk mondjuk 2023-at – a földrajzi helyzetünk a második lényeges komponens. Mi, az északi féltekén, a télre készülődünk, miközben a délin a strandpapucsokat és a nyári ruhákat csomagolják ki. Magyarországon havas karácsonyról álmodozunk, Ausztráliában kellemes, napsütéses délutánt kívánnak Szentestére.

Más az élet a fővárosban, ahol fél órán belül megérkezik az ételfutár a legközelebbi gyorsétteremből, számtalan mozi- és színházműsor közül választhatunk és még vasárnap is este 7-ig nyitva van az Aldi. Más az élet azon a több száz kistelepülésen, ahol még élelmiszerbolt sincs.

Oké, szűkítsük tovább a kör a mai Budapestre. Ám itt sem egységesen gondolkodik mindenki. Sokat számít, hogy milyen családból jövünk, ott milyenek voltak az anyagi, a szociális és kulturális körülmények. Milyen elvek, gondolkodások vagy akár vallások mentén neveltek bennünket. Egykék vagy netán középső gyerekek vagyunk a testvérsorrendben? Fontos volt a sport, az iskolai osztályzat? Akadt alkoholista vagy bántalmazó a családban?

Ehhez jönnek még a személyes élettapasztalatok: a sikerek, kudarcok, veszteségélmények, az önismereti folyamatok.

Ma már kevesen gyógyítanák a betegségeket érvágással, pedig nem is olyan régen, 1799-ben George Washington maga ragaszkodott hozzá, mikor egy meghűlés miatt fájlalta a torkát. De ma is vannak eltérő nézetek: míg egyesek a homeopátiában, addig mások az influenzaoltásban hisznek.

Emberek milliói hisznek valamilyen felsőbb hatalomban, istenben, miközben tudósok ezrei kizárólag a tudományos bizonyítékok létjogosultságát vallják. Alig néhány hete egy ismert ember osztotta meg a tévékamerák előtt azt, hogy nem hisz a holdra szállásban, amire válaszul több tucat tényekkel alátámasztott videó árasztotta el a YouTube-ot.

"A tények makacs dolgok" – hangzik el a Tanú című filmben, miközben a tények nagy része hiten alapul. Minél több ember vallja ugyanazt a dolgot, annál valóságosabb. De mindig akadhat valaki, aki a fa zöld leveleit akkor is kéknek látja, ha mellette 99 ember kórusban bizonygatja annak zöldséget. Mégis annak az egynek a falevél valósága kék marad.

Mit mutat a képlet?

A fenti bevezetőhöz szorosan köthető (legalábbis az ÉN HITRENDSZEREM SZERINT) ez a különösen izgalmas telihold-képlet.

A Nyilas Nap és az Ikrek Hold szembenállását tanító tengelynek nevezzük: az otthonról hozott, ösztönszintűvé vált gondolkodás és a felnőtt korban kialakított, szintetizáló világlátás feszültségéről van szó. Most ráadásul a Halak Szaturnusszal – a transzgenerációs mintáinkkal – "ütközik össze" mindez.

Gyakran hisszük, hogy minden úgy helyes, jogos, örök érvényű, ahogy azt mi gondoljuk, pedig sokszor csak a hozott gondolkodási mintáink, érzelmi struktúráink tükröződnek vissza a helyzetekben.

Nagyon élveztem a minap, Steigervald Krisztián Generációk harca a figyelemért könyvéből felolvasott részletet, ami pontosan azt mutatja be, hogy mennyiféleképpen láthatjuk elvileg ugyanazt a világot.

 

Az önismeretben nem csak magunkat tanuljuk meg megérteni, elfogadni, hanem másokat is. A másik valóságát, az ő hitrendszereiből szőtt életet. És attól, hogy bizonyos dolgokban nem értünk egyet, még tiszteletben tarthatjuk a különböző véleményeket.

A Vízöntő világkorszak, aminek a határán bukdácsolunk az individualizmus korszaka. Individuum alatt az egyént, az egyéniséget értjük és gyakran valami önös, különc megnyilvánulásra gondolunk. Pedig a szó latin gyökere oszthatatlant jelent. Antonia Schaefer így fogalmazta meg ezt: "az individuációhoz vezető út nem más, mint az egységbe, az oszthatatlanságba vivő út." De először önmagunkkal kell egységbe kerülnünk...

Vissza az Édenbe

A Nap, mint tudatos jelzőfény, a szellemünk fénye ismét együtt áll a Jabbah nevű kettőscsillaggal, ami a Skorpió fején lévő "szemeket" jelöli. Az arab asztrológia iklil al jabhah-nak nevezi ezt a csillaghalmazt, ami azt jelenti: korona a fejen. További elnevezései: "a fény kertjének a fája", sumer nyelven pedig egyenesen azt jelenti: az Élet fája az Édenkertben" (Jia Jan Ju Sur).

Az Édenkert az egységnek a szimbóluma, ahonnan a megkülönböztetés, a dualizmusra, a másságra való ráeszmélés "vetette ki" az embert.

Ha az istenivel nem is tudunk újra egységbe kerülni, önmagunkban megtalálhatjuk a megbékélést, az elfogadást. A fény kertjének a fája már nem egyetlen tengely, amihez igazodni tudunk, hanem nyolcmilliárd darabra szétszakad világlélek. Csak a magunk köré vetett fénypászmát látjuk és nem a mindenkiben ott ragyogó szentséget, ami maga a megnyilvánult élet.

Olykor, jó esetben, ezek a fénykörök összeérnek és ezek mentén találkozhatnak a világaink. Osztozhatunk abban, hogy ugyanannak a csapatnak drukkolunk, rajongunk az olasz konyháért és a jó borokért, retteghetünk a mesterséges intelligencia térhódításától, netán attól, hogy Brüsszelben botfülűek próbálnak fütyülni... Ha ugyanaz a hitrendszerünk, akkor boldogan vagyunk együtt, még a rettegésben és a szidalmazásban is. Ez azonban nem egységélmény.

Egység akkor van, ha tiszteljük magunkat, a saját hitrendszerünk szerint HITELESEN élünk, miközben elfogadjuk és tiszteletben tartjuk mások valóságát.

Kövess a Facebookon és az Instagramon is!

Hálaadás

Együgyű ima

elégedett

vagyok Veled,

Uram

Fodor Ákos

Ma van az amerikai hálaadás ünnepe, amikor a hagyomány szerint az emberek az őszi aratás, a szüret, a betakarítás után köszönetet mondanak Istennek a tápláló termésért. Mára már, mint minden szakrális napnak, ennek is megkopott az eredeti mondanivalója, de számomra így is fontos és szép az üzenete. Nem hatalmas sült pulykával vagy sütőtök-tortával emlékezem meg róla, csak a szobámban ücsörögve csendesen végigtekintek az életemen. Lám, milyen gazdag is vagyok, mennyi csodálatos ember, lehetőség, tapasztalás vesz körül.

2012-ben írtam ezt a bejegyzést, azóta rengeteg minden változott, mégis a hála érzése ugyanaz. Az idei évben mondhatjuk, hogy nem sok mindenért lehetünk hálásak: jött a vírus, a pánik, a bezártság, a korlátozás, a maszkhasználat, egyeseknek a betegség, netán a veszteség.

De álljunk meg egy kis időre és nézzünk szét az életünkben, annyi okunk van hálásnak lenni! Nekem a mostani pillanatomban teljes az életem. Persze kívánhatok még ezt-azt, apróságokat (de jó is lenne utazni végre!), vagy nagy általánosságokat (mindenki legyen egészséges, a szeretetteim éljenek jó hosszú és gazdag életet), de ezek csupán a jövő reményei. Itt és most teljes vagyok.

Arra kérlek, tedd meg te is ugyanezt, és vedd sorba, mi mindenért lehetsz hálás. Ne hagyd, hogy a negatív gondolatok előrefurakodjanak: koncentrálj arra, ami van. Ha nehezen megy, kezd azzal, hogy valószínűleg fűtött lakásban ülsz és a kezedben egy telefont tartasz, amiről ezt a bejegyzést is olvashatod. Menj tovább és gondold végig, hogy túl vagy egy finom, forró kávén, netán egy fenséges reggelin, munka előtt futottál egy nagyot és az izmaid milyen hálásak ezért a mozgásért. Minél több mindent tudatosítasz, annál több minden fog jelentkezni: "hé, figyelj, én is itt vagyok!"

Mindenkinek más az élete, mások a körülményei, más és más dolog tesz minket elégedetté és igen, mindig lehetne több vagy jobb, de itt és most épp az vagy, akivé meg tudod magad teremteni. Légy hálás ezért a teremtésért, arasd le önmagad gyümölcseit. Légy hálás legalább a felismerésekért, mert akkor tudni fogod, hogy a jövőben hogyan gondozd lelked kertjét, hogy még gazdagabbnak érezhesd magad.

Még egy gondolat. A Nap ma együtt áll a Skorpió csillagkép egyik csillagával. Ez a Jabbah nevű kettős kettőscsillag, ami olyan, mintha az állat fején lévő szemek lennének.

Az arab asztrológia iklil al jabhah-nak nevezi ezt a csillaghalmazt, ami azt jelenti: korona a fejen. További elnevezései: "a fény kertjének a fája", sumer nyelven pedig egyenesen azt jelenti: az Élet fája az Édenkertben" (Jia Jan Ju Sur).

Ennek az égi állomásnak nagyon pozitív erőket tulajdonítottak: itt valóban felcsillanhat bennünk az édenkert reménye.

Az istenek és a föld közti ősi kapcsolatra a religio szó emlékeztet bennünket, ami a valláson túl tágabb értelemben összeköttetést jelent az anyagi valóságon túli spirituális természetünkkel.

Meg kell tanulnunk újra összekapcsolja testünket, lelkünket, szellemünket, és ráébredni arra, hogy minden tudás, minden bölcsesség - ahogy az Édenkert lenyomata is - bennünk van...

Ennek pedig legjobb módja a hála.

Hálát adok anyuért, tesómért, a párjáért, unokaöcséimért, keresztmamámért, keresztpapámért, unokatesókért, a bőséges nagy famíliáért, a már más dimenziókból vigyázókért, apuért, mamáért, szeretetükért, támogatásukért, türelmükért, hitükért. Hogy igazi erős, stabil gyökereim lehetnek, hogy a tehetségükből, érdeklődésükből, világlátásukból nekem is jutott.

Hálát adok szerelmeimért, mert nélkülük nem az az ember lennék, aki vagyok.

Hálát adok Érted, akivel mindez kiteljesedhet.

Hálát adok barátaimért, szomszédaimért, mert öröm velük minden beszélgetés, minden korty kávé vagy pálinka. Hálát adok, hogy ismerve a hibáimat, gyengeségeimet is elfogadnak önmagamnak. Hogy megoszthatom velük örömömet-bánatomat, és viszonzásul ugyanezt teszik.

Hálát adok tanítóimért, akik felébresztették bennem a tudást, megmutatták az utat, és mai is folyamatosan inspirálnak, terelgetnek, sőt, ha megfeledkeznék róla, ki is vagyok, szeretettel fenéken billentenek és visszaállítanak a helyes irányba.

Hálát adok azért, mert megtaláltam hivatásomat, mert azt tehetem, amit teljes szívemből szeretek és hálát adok, mert ezt másokkal is megoszthatom.

Hálát adok azokért az emberekért, akik megtisztelnek figyelmükkel, bizalmukkal, olvassák a soraimat, tanulnak tőlem vagy tanácsért, útmutatásért felkeresnek.

Hálát adok a lehetőségekért, mert ettől ilyen izgalmas és tágas ez a nagy világ. Hálát adok, hogy minden napom más és más. Hálát adok, hogy megtanultam örülni az Életnek.

Hálát adok a múlt minden pillanatáért, mert még a fájdalmas emlékek is gazdagabbá tették a lelkemet.

Hálát adok a jövő álmaiért, mert ígéretük mindig segít túlélni és előre tekinteni.

Hálát adok a jelenért, mert ezeket a sorokat megoszthatom Veled...

"Elégedett vagyok Veled, Uram!"

Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövesd a Padparadsa facebook oldalát.

A fény kertjének fája

Újhold a Nyilas jegyében: 2019.11.26 (16h06p)

Bevezető gondolat: "Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél. A boldogság vágy, a képzelet hit - a cselekedet megvalósulás." (Hioszi Tatiosz)

☉☽

A Nyilas hónap minden évben a külső-belső horizontok kitágításáról szól. Még csak a szándék szintjén járunk - a megvalósítás tervét majd a Bakban, az újév kapcsán érdemes lefektetni - de most a legkedvezőbbek az égi energiák ahhoz, hogy álmodozzunk.

Álmodozni könnyű! - mondhatnánk, de ha jobban belegondolunk, kiderül, hogy mégsem olyan egyszerű ez. Ha megelégednénk azzal, hogy tengerparti utazásokról, kertes házakról, szerető társról, boldogabb életről fantáziálunk, akkor rendben is vagyunk. Ez szinte kivétel nélkül mindenkinek remekül megy.

Viszont a legtöbben szeretnénk, ha vágyaink nem rekednének meg a rózsaszín álombuborék szintjén. Teremtő képzeletünk ösztönöz minket arra, hogy a fent említett horizonttágítások bekövetkezhessenek.

A mesék hősei is legtöbbször valami többre-szebbre áhítoznak: a szegénység helyett fele királyságra, a magány helyett a királylány szerelmére. Nekik látszólag könnyű dolguk van: elhatározzák magukat, bedobnak a batyuba pár hamuba sült pogácsát, bezsebelik a szülői áldást és már úton is vannak céljaik felé.

A mesékben sem hely, sem idő nincs arra, hogy kifejtsék, mennyi belső küzdelem, kétség vezetett odáig, hogy a főhős rászánja magát a kezdő lépésre. Vagy itt azt a fiatal lendületet láthatjuk, amivel huszonévesen még mi is rendelkeztünk. De az is lehet, hogy amikor ezek a mesék születtek, még nem lelkiztek ennyit az emberek...

Huszonéven túl az ember már begyűjtött néhány negatív élettapasztalatot, csalódást, veszteségélményt, kudarcot, amik szerves részünkké váltak és láthatatlan gátként beépültek a tudatalattinkba. Jelképesen ez a Skorpió-állomás mélypontja, ahonnan most hirtelen ki kellene emelkedni és bizakodva a távoli messzeségbe vágy-nyilakat lövöldözni.

Az önismereti utaknak az egyik legnehezebb elengedése: a hátunk mögött hagyjuk a fájdalmas felismeréseket. Könnyen ott ragadhatunk az "alvilágban". A mítoszok szerint egyetlen lehetőség van kijutni onnan: ha az ember nem néz hátra.

Igaz ez az elmúlt évek Uránusz-Plútó tapasztalatára is, bár itt nem pillanatokban, hanem években mérhető ez a folyamat. Most tartunk ott, hogy végre fellélegezve továbbléphetnénk.

Az előttünk álló 2020-as év újjászületésének az a titka, hogy ítélet nélkül, egy magasabb perspektívából tekintsünk a világra, beleértve önmagunkat is. Ehhez a kapuhoz vezető lépcsőkön lépdelünk éppen.

Egyszerre kell elengednünk azokat a ragaszkodásainkat, amik visszahúznának és megnyitjuk szívünket és elménket az új élettapasztalatok befogadására.

Bár Nyilas újholdról beszélünk, a precessziónak köszönhetően a Nap még csak a Skorpió csillagkép fejénél jár. Itt található a Jabbah nevű kettős kettőscsillag, ami olyan, mintha az állat fején lévő szemek lennének.

Az arab asztrológia iklil al jabhah-nak nevezi ezt a csillaghalmazt, ami azt jelenti: korona a fejen. További elnevezései: "a fény kertjének a fája", sumer nyelven pedig egyenesen azt jelenti: az Élet fája az Édenkertben" (Jia Jan Ju Sur).

Ennek az égi állomásnak nagyon pozitív erőket tulajdonítottak. Ha a Skorpió-Nyilas energia egymásra vetülését értelmezzük, akkor itt valóban felcsillanhat bennünk az édenkert reménye.

Az istenek és a föld közti ősi kapcsolatra a religio szó emlékeztet bennünket, ami a valláson túl tágabb értelemben összeköttetést jelent az anyagi valóságon túli spirituális természetünkkel.

Meg kell tanulnunk újra összekapcsolja testünket, lelkünket, szellemünket, és ráébredni arra, hogy minden tudás, minden bölcsesség - ahogy az Édenkert lenyomata is - bennünk van.

Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Ha érdekelnek az asztrológiai aktualitások, kövesd a Padparadsa facebook oldalát.