Nap-Ashlesha együttállás: 2024.08.05.
A Hydra, vagyis az Északi Vízikígyó, a legnagyobb csillagkép: most a kígyó nyakánál járunk, de a farka túllóg a Mérleg utolsó fokán is.
Az Oroszlán 14°-nál az epszilon csillagnál időzünk, ami nevét kivételesen nem az arab nyelvből, hanem a szanszkritból örökölte. Ᾱślēṣā azt jelenti: „az ölelés” és a hindu mitológia nāga sárkányaira utal. A nāgak félig emberi, félig kígyó-lények. A nőneműeket nagininek hívják ‒ így legalább tudhatjuk, hogy Voldemort házikedvence milyen nemű volt. Föld alatti birodalmukban vagy folyókban, tavakban élnek és kincseket őriznek. Erejük és mérgük veszélyes az emberre, de legtöbb esetben jó indulattal viseltetnek az emberek iránt.
Mianmar-iak hiedelme szerint az ő országukban keletkezett rubinok Nāga sárkány varázstojásának megkövesedett darabjai.
A görög mitológiában a Lernéi Hüdra Héraklész második próbája. Erről a történetről lesz majd szó, amikor elérjük a csillagkép szívét, most azonban egy még régebbi, de ezzel összefüggő meséhez térünk vissza.
Pontosan hét generációval korábban ezen a vidéken élt Danaosz és ikerfivére Aigüptosz. Egyikőjük Líbiában, míg a másik Egyiptomot is meghódítva Arábiában uralkodott, de folyamatos volt közöttük a viszály. Bár apjuk a területeket igazságosan osztotta fel közöttük, a testvérek egyenlőtlensége abból adódott, hogy előbbinek csak leányai, utóbbinak csak fiai születtek – szám szerint ötven-ötven. Danaosz féltette lányait az unokatestvéreiktól ezért építtetett egy ötvenezevős hajót és a lányokkal visszamenekült az őshazába.
A lányok különleges képzésben részesültek, harckocsit hajtottak, vadásztak, datolyát, fahéjat és tömjént gyűjtögettek – készültek a rokoni összecsapásra. Meg is érkeztek az erőszakos kérők, Danaosz pedig látszólag beleegyezett a frigybe. Minden lányának egy-egy tőrt adott ajándékba, hogy a nászéjszakán végezzek a férjeikkel. Valamennyien engedelmeskedtek a parancsnak, Hüpermnésztra kivételével. A meggyilkolt férjek fejét levágták és a Lerné mély vizébe vetették.
A bűnös asszonyokat és az őket felbújtó apát Hüpermnésztra férje, Lünkeusz ölte meg. Tettükért a danaidák szörnyű büntetéssel lakoltak. Az alvilágban örökké vizet kellett hordaniuk vagy repedt korsókban vagy feneketlen hordóba töltve azt.
Hüpermnésztra és Lünkeusz viszont mint a hű szerelem mintaképei éltek tovább az emberek emlékezetében, haláluk után Zeusz oltára mellé, közös sírba temették őket. Ráadásul az ő hetedik generációs leszármazottuk volt Héraklész, aki a félelmetes hüdra mind az ötven fejét lenyisszantotta.
Talán a szörny fejeiben a meggyilkolt vőlegények öltöttek újra testet, maga a hüdra pedig nem más, mint egy átok a múltból.
Babits Mihály egy gyönyörű versben emlékezik meg a mítoszról:
”Régi szavak járnak vissza elsötétült lelkeinkbe, mint sötétben nagy szobákba utcáról behullott fények; mit jelentenek? hiába próbálunk rá emlékezni; mit jelent az, hogy: szeretni? mit: kivánní? és: ölelni? a homályban mindhiába kérdezzük az árnyakat.
Csak daloljunk: Meggyilkoltuk - s emlékezzünk: férjeinket - csak daloljunk, bár nem értjük, és meritsünk és üritsünk; úgy sem tudjuk abbahagyni; és daloljunk, bár nem értjük, mert különben némaság van, és a némaság oly félős! néma, rengeteg sötétség: a sötétség nem beszél -
Igy dalolt az ötven asszony, ötven kárhozott bus asszony, egymáshoz mind oly hasonló ébenfürtü, alabastrom testü ötven testvérasszony igy dalolt a Léthe-réten, lélekfák közt, mákvirág közt, óriási amphorák közt, Léthe mellett, hol a szél lenn a csöndes alvilágban, szellőtlen bus alvilágban alszik asphodeloságyban, mélyen alszik, nem beszél.”
Léthé a felejtés folyója az Alvilágban, ám a danaidáknak sem a felejtés, sem pedig az emlékezés áldása nem adatik meg. Nem hagyhatják maguk mögött a múltat, de mivel nem képesek felidézni pontosan miért is követték el tettüket, ki sem javíthatják a hibát.
A hüdra ezeknek a hibáknak a tudatalatti ismétlődését jelképezi. Amikor elérjük a központi csillagot félelmeink ezer (de minimum ötven) arcával találjuk szembe magunkat. Itt ezen a ponton a régmúltba léphetünk vissza, a felidézhetetlenség homályába veszett transzgenerációs emléket idézhetjük fel.
A danaidák bűne nem a gyilkosság miatt érdemelt ekkora megtorlást ‒ hiszen sok harcos végzett nemes küzdelemben az ellenfelével.
Ők megszegték a házastársi esküt és a legkiszolgáltatottabb állapotban végeztek a férjeikkel. A bizalmat árulták el.
Ha pontosak szeretnénk lenni, akkor ebben a mítoszban az ősbizalom elárulás történik. Ez pedig szinte mindenkinek felbukkan a családtörténetében.
Az Ashlesha fénye mellett ennek gyógyítását kezdhetjük meg…
Kattints az ikonokra a kapcsolatfelvételhez:
