Rachel Hawkins - School Spirits

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Rachel Hawkins School Spirits - Kísértetsuli című regénye, mely a Hex Hall sorozat spin offja. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere bemutatja Izzy Brannick varázslatos, humorban és romantikában bővelkedő történetét.

2016. június 26-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Rachel Hawkins: School Spirits - Kísértetsuli

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633996324
Oldalszám: 248 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

Soha ne húzz ujjat a természetfelettivel!
A tizenöt éves Izzy Brannick-et arra nevelték, hogy szörnyekkel küzdjön. Családja évszázadok óta a varázslények üldözésének szentelte életét. De amikor Izzy nővére egy akció során nyom nélkül eltűnik, anyjuk úgy dönt, ideje egy kicsit pihenni. Új városba költöznek, ahol az iskolában furcsa dolgok történnek. Hogy rátermettségét bebizonyíthassa, Izzynek kell felgöngyölítenie a könnyűnek tűnő ügyet. De egy átlagos tinédzser bőrébe bújni nehezebb, mint amilyennek hiszi. A magányos és kemény lány tapasztalatlan a barátságok terén, és akkor még nem is beszéltünk a szerelmi ügyekről… Vajon képes annyira megbízni új barátaiban, hogy elfogadja segítségüket, mielőtt még több embernek baja esik?
Rachel Hawkins regénye ismét hozza a Hex Hall-sorozattól megszokott fanyar humort és bájt.
Készülj fel még több titokra, varázslatra és románcra.

Saját véleményem:

A Hex Hall trilógiával való hullámzó viszonyom dacára izgatottan vártam a spin off kötetet. Kíváncsi voltam, miként alakul tovább Izzy élete, és hogy mi lesz új kedvencemmel, a tükörben rekedt, 400 éves sráccal, Torinnal.
Beismerem, nem olvastam el előre a fülszöveget, de azért a korábban megkapirgált dolgok miatt élt bennem egy kép, hogy mégis merre haladunk majd tovább. Hát tévedtem. Nem Torin kiszabadítása és a vele kapcsolatos jövendölés került fókuszba, de mégcsak nem is a badass Brannick életforma. Ám ami ennél is jobban meglepett, az az, hogy a Kísértetsuli nem egy önálló könyv, szépen elvarrt szálakkal! Vagyis... a szerző szerint igen, tekintve, hogy nem tervez több regényt ebben a világban. Amikor ezt  megtudtam, szívem szerint a földhöz csaptam volna a könyvemet, hogy utána páros lábbal ugráljak rajta, majd egyesével tépkedjem ki a lapjait. Persze, oké, buta voltam, a Hex Hallt sem zártuk le maradéktalanul, na de ez?! Őszintén remélem, Rachel Hawkins meggondolja magát, és megadja mindazt a választ, amire várok.

Félretéve a (nem)befejezéssel kapcsolatos csalódottságomat, a történet többi részén nagyon jól szórakoztam. Tipikus könnyed, fiatalos regény, csipetnyi rejtéllyel, humorral és romantikával megfűszerezve. És ami kimondotta tetszett benne, hogy a szerző csavart egyet a dolgon, és ezúttal olyan főszereplőt választott narrátornak, aki szerves része a természetfeletti világnak, mi több, abban él, elszigetelődve a mai társadalomtól.
Érdekes volt egy prodigium-vadász lány szemén keresztül szemlélni a mi világunkat, és rájönni, hogy az emberi faj is lehet legalább annyira talányos, mint a természetfeletti. Rengeteg vicces, Izzy számára pedig kínos szituációt szül a lány tájékozatlansága a hétköznapi tinik világával kapcsolatban, tekintve, hogy a legifjabb Brannick hölgy egész életét a vámpírok, vérfarkasok, szellemek, tündérek, stb.-k üldözésével és gyilkolásával töltötte, némi járőrözéssel és harci kiképzéssel kitoldva. Korábban soha nem érintkezett hétköznapi kortársaival, így az iskolai élet nehézségei és drámái is elkerülték. Ám amikor anyja friss nyomot szimatol az egy éve eltűnt nővérének ügyével kapcsolatban, melyhez egy iskolai szellemügy is társul, Izzy hirtelen a normalitás útvesztőjében találja magát. Be kell illeszkednie a helyi suliba - leplezve képességeit -, ami a legfinomabban szólva is nehezen megy neki.

Ha most azt gondoljátok, a School Spirits "egy újabb gimis, paranormális-misztikus sztori", igazatok van. Valóban az. De! ezt tudja is magáról, és ilyetén él az önparódia eszközével is.
Például hatalmas fricska, ahogy Izzy (és Torin) gimis sorozatokat nézve próbál eligazodni a suli és a diákság keszekusza életében. Tudjuk, mennyire reálisak, kisarkítottak, túldramatizáltak ezek a filmek, vagyis borítékolható a szájszéli görbület, amikor Iz ezek alapján próbál elevickélni. Arról nem is beszélve, mennyire aranyosak a lány rádöbbenései az emberi dolgokra (randira hívás, érintés, kidobózás).
Eltúlozva: képzeljétek el Tarzant a sulitok folyosóján.
Persze a kötelező klisés elemekből sincs hiány: szerelmi szögek, barátok, sulis ügyek, szakkörök, rejtélyes események, ám ezeket a szerző humorral, kellő érdeklődést szító titkokkal és jó karakterizálással oldja.
Izzy egy harcias, bátor, talpra esett lány, aki minden áron bizonyítani szeretné rátermettségét édesanyjának. Mindemellett pedig aranyos, szerethető, egyszerű csajszi, ésszel és némi humorral megáldva. Na, nem annyival, mint Sophie.
A humorzsák szerepe ezúttal a történet egyik új karakterére, a csupa kérdőjel Dexre hárul. Dex első perctől csupa talány mind Izzy, mind pedig a mi számunkra. Régiesen beszél, kortársaitól eltérően öltözködik, és van valami vele kapcsolatban, ami gyanakodásra adhat okot. Ugyanakkor ontja magából a vicceket, miközben teljes gőzzel ostromolja a lányt. Arról nem is beszélve, hogy tagja a PMS-nek. Nem, nem annak, amire gondoltok, hanem egy szellemvadász szakkörnek, mely egészen pontosan három - Izzy-vel együtt négy - főből áll. A PMS-esek a suliban gyűlésezve vesézik ki a paranormális eseményeket, melyekből a történet idején nincs hiány. Csakhogy kérdés, mennyi jó sülhet ki abból, ha mi, emberek, tudatlanul beleavatkozunk a természetfelettibe. Márpedig itt döglött, ajtóra szegelt békák, agyonszurkált babák, és egy régi kísértethistória kerül terítékre.
A PMS csapat egyébként nagyon aranyos, izgalmas társaság mind szellemvadászat, mind hétköznapi megnyilvánulások terén, mégsem őket emelném ki, hanem régi szerelmemet, Torint, aki ha számomra nem is kellő mennyiségben, de azért megjelenik.
Torin egy négyszáz éve tükörbe zárt srác, aki figyelemmel kísérte a Brannick család generációinak sorát. Segítette őket hullámzó látomásaival, vagy éppen bosszantotta őket - függően attól, éppen mihez volt kedve. Mindazonáltal Torin úgy véli, s homályos utalásaival folyamatosan ezt sugallja, hogy Izzy fogja kiszabadítani börtönéből... A lány azonban hallani sem akar erről.
Kettejük között furcsa, nem a megszokott macska-egér játszma zajlik. Izzy hiába utálja a srácot, és tiltakozik az ellen, hogy Torin belopózzon álmaiba, mégsem tud elszakadni tőle. Megvan köztük a kémia, az tuti.
Én a magam részéről rettentően szorítottam nekik, és alig vártam a közös jeleneteiket, amik hol megmosolyogtatóak voltak, hol drámaibbak, hol álomszerűek.

Mindent egybevetve a School Spirit kiforrottabb, összeszedettebb, mint az anyasorozata, miközben tartalmazza a jól megszokott misztikumot, humort, üde bájt, és a lendületességet. Egyedül a nyitott vége az, ami levon az értékéből. Ám ha ezen az olvasó túl tud lendülni, akkor kellemes kikapcsolódás egy laza nyári délutánhoz, vagy takaró alá kucorodós hideg estéhez.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Torin, Izzy, Dex

Kedvenc jelenet: Torinos filmezések, a csónakázás, és az első tesi

Negatívum: az elvarratlan szálak

Borító: 5/5

Audrey Hollister

A borítót szemlélve feltűnhet nektek egy ismerős alak, aki nem más, mint Audrey Hollister, a Párválasztó sorozat borítóival ismertté vált hölgyemény. Bizony, az Americát életre keltő lány ezúttal Izzy-t formálja meg Brannick felszerelésben.

 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a tükröké lesz a főszerep.
Minden állomáson találtok egy képet, rajta egy közismert varázstükörrel, nektek pedig ki kell találnotok, ki a mágikus tárgy eredeti tulajdonosa (!). Ha ez megvan, a megfejtést (az illető nevét) írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, és amennyiben minden állomáson teljesítettétek a feladatot, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott School Spirits - Kísértetsuli c. regény egy példányát.
Figyelem! A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Továbbá a kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/26 Deszy könyvajánlója
06/28 Sorok Között
06/30 Dreamworld

Rachel Hawkins - Spell Bound

A végéhez ért a Hex Hall trilógia, az utolsó kötetet búcsúztatja a Blogturné Klub három bloggere. Sophie-ra pokoli kalandok várnak, és még azelőtt kell vissza szereznie a varázserejét, mielőtt túl késő lenne...
Tarts velünk, és ne feledd, a könyv egy példányát meg is nyerheted!

Rachel Hawkins: Spell Bound - Megbűvölve

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633996027
Oldalszám: 264 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

A démon benned él…
Sophie Mercer épp csak belenyugszik, hogy démonnak született, a Tanács máris elveszi tőle varázserejét.
Sophie most védtelen, magányos, és ráadásul a prodigiumokra vadászó Brannick amazonok jóindulatára szorul.
Sophie legalábbis ezt hiszi, amíg érdekes felfedezést nem tesz:
a Brannickok tudják, hogy háború közeleg, és azt állítják, hogy egyedül ő képes meggátolni a világvégét.
Ám ebben a varázserejétől megfosztott Sophie nem olyan biztos. Főhősünkre újabb pokoli kalandok várnak. Vajon vissza tudja szerezni a varázserejét, még mielőtt késő lenne?

Saját véleményem:

A korábbi kötetek hullámzó minősége után kíváncsian bár, de kissé félve vártam, miként zárul Sophiék története. Noha a Spell Boundnak nem sikerült hoznia a Hex Hall magas színvonalát, sem cselekményileg, sem karakterileg, azért jóval élvezhetőbbre sikeredett, mint a Démonüveg, melynek végén Sophie elindult a félelmetes Brannick család felé.
A trilógia zárókötete pedig pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az korábban abbamaradt. Főhősünk megérkezik a kissé megfogyatkozott Brannick amazonokhoz, akik első - és későbbi - ránézésre elég harciasnak tűnnek, mégsem az őket jellemző tulajdonságokkal lepik meg a lányt, hanem egy titokkal, mely után már csak hab a tortán a tarsolyukban lévő jóslat. A jövendölés szerint (most lepődjetek meg!) Sophie-nak kell megmentenie a világot a félelmetes démonhordától. A dologban azonban azért van egy kis rizikófaktort jelentő csavar, ami a YA könyvet még életében nem olvasó közönség számára körömrágást jelenthet, míg Sophie-nak plusz őrlődést és terhet. Sablonos, hatásvadász húzás, nálam mégis működött. Hiába tudtam, hogy csak elbizonytalanításra szolgál, szerettem azt a dilemmát, amibe Sophie-t kergette.

Picit eltértem a mondandómtól, úgyhogy ugorjunk vissza ahhoz a meghökkentő titokhoz, amivel az írónőnek nem csak ereje fosztott démonunkat sikerült meglepnie, hanem engem is. Vén, YA olvasó rókaként egy olyan kaliberű sorozat esetében, mint a Hex Hall, nem gondoltam volna, hogy érhetnek még váratlan események, pedig de. Rachel Hawkins ütős kis húzással állt elő, amit legnagyobb sajnálatomra, egyelőre (?) nem aknázott ki teljesen, de minthogy van még egy Spin off kötet, melynek az egyik Brannick lány a főszereplője, még bőven megvan rá az esély. Én bízom benne. Hogy pontosan mire gondolok, maradjon titok.
Ami ellenben a Brannickeket illeti, új, érdekfeszítő színfoltjai a sorozatnak. Jelenlétük fizikai szempontból nem kifejezetten érdemre méltó, ám a mögöttes háttér, amit jelentenek, annál inkább. Vérbeli harcos amazonok, akik férfiak segítsége nélkül veszik fel a küzdelmet az - szerintük - elpusztítandó prodigiumokkal szemben. Napközben edzenek, terveket szövögetnek a kiiktatásra váró lények ellen, míg éjszaka teszik a dolgukat. Ebből kifolyólag vicces és komfortzónából való kimozdulásra sarkalló jeleneteknek lehetünk tanúi, amikor Sophie ilyen vagy olyan módon behozza a saját, prodigiumokkal szembeni nézeteit - netán barátait, társait.
Mielőtt azonban tovább mennék, muszáj megemlítenem a legfiatalabb Brannick testvért, Izzy-t, aki a Spin off rész főszereplője lesz. Ő egy olyan lány, akinek bár nincs sok jelenete, mégis érdemes rá, és az őt övező apró részletekre figyelni, hisz egy bizonyos, tükörbe zárt, többszáz éves, pimasz fiúval együtt izgalmas pillanatokat tartogathatnak még számunkra, a jövőre nézve.

A történet cselekményéről ténylegesen nehéz mesélni, minthogy gyakorlatilag az első fejezetektől kezdve spoiler zóna az egész, az élmény pedig úgy az igazi, ha nem lövöm le előre. Mindenesetre, a hogyanokat nem számítva, a kezdőcsapat újra a Hex Hallba kényszerül, serény diákként.
Az egész helyzet rettentő szürreális, tinihorror szerű, ugyanakkor zseniális! Nem is tudom szavakba önteni, mennyire örülök, hogy a szerző, mintegy keretet adva a trilógiának, a fináléra visszatért a jól megszokott, és hőn imádott szörnysuliba. Az meg még fantasztikusabb, hogy mindezt úgy, hogy érzékeltesse, a végső összecsapáshoz közeledve, mennyit változtak a dolgok.
Imádtam a régi környezetet új "hangulatelemekkel" feldobva. A maga, fiataloknak szóló módján kellően hátborzongató hangulatot kölcsönzött a regénynek; és tudom, hogy beteg vagyok, de annyira megnézném úgy a sulit! Főleg, hogy az érzékletes leírásoknak hála, sokszor láttam magam előtt a gomolygó ködöt, a betört ablakokat, és minden egyebet.

Ami miatt viszont csalódottabb vagyok, az a varázspálca suhintásnyi problémamegoldások kivitelezése, és a szerelmi háromszög(ecske). Utóbbi tekintetében egyszerűen falra tudok mászni attól, ha egy hősnő, "megsajnáltam, bátorítás" gyanánt csókolgatja az olyan srácokat, akikhez vonzalmon kívül semmi egyéb nem fűzi. Mert hát tényleg, mekkora nagylelkűség csak úgy smárolgatni valakivel, akit megsajnálunk, miközben a pasink élete miatt aggódunk! A Cal-Sophie szál ebben az esetben abszolút felesleges, felszínes, kidolgozatlan hajtépést szolgáló elemként funkcionál, mindenféle különösebb bonyodalom nélkül. Szerencsére Rachel Hawkins is csak csipetnyi mértékben adagolja.

Korábban már világossá vált, és most is bizonyítást nyert, hogy a sorozat legfőbb erénye a humorban rejlik. Sophie egyszerűen sziporkázó jelenség, aki csípőből ontja magából a vicceket, szarkasztikus beszólásokat, melyekben Archerben és Elodie-ban is társra lel.
Számomra külön öröm, hogy az írónő újra visszahozta azt az igaz Cross-Mercer-féle flörtölős csipkelődést, amit az első kötetben annyira szerettem. A párosuk igazi védjegye a csókcsaták helyetti szócsata, mely sokkal romantikusabb töltetű, mint a nyálas vallomásokba bocsátkozás.
Az igazi meglepetés mégis Elodie szelleme, de hogy miért, azt nem árulom el. Sophie-val együtt félelmetesen gördülékeny, megmosolyogtató, és bizonyos fokig szívszorító páros.

Összességében tehát úgy gondolom, a Spell Bound, ha nem is tökéletes, mégis kielégítő lezárása a sorozatnak. Bennem ugyan maradtak kérdések, és kicsit sajnálom is, hogy az ígéretes kezdés után a trilógia leeresztett, mégis örülök, hogy részese lehettem. Már csak a humora miatt is. És az az igazság, hogy - a Cal csókokat leszámítva - olvasás közben egyetlen negatív gondolatom, érzésem sem volt a sztorival kapcsolatban, a fentebb felsorolt dolgok leülepedés, és racionális szemlélet után bugyogtak fel bennem. Úgyhogy azt mondom, a sorozat rajongói semmiképp se hagyják ki! Olvasás közben élvezettel lehet elmerülni benne, az utána pedig nem fontos.
A Hex Hall trilógiát elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik az ízig-vérig YA könyveket, azok minden kliséjével és pozitívumával együtt. A maga műfajában szuper kis sorozat a fiatalabb olvasóközönség számára. Az ifjabb generáció Alkonyata. Ha néhány évvel korábban kerül a kezembe, biztos, hogy örök kedvenc marad - de még így is mosolyogva fogok emlékezni Cross és Mercer ugratásaira, Jenna egyediségére, vagy arra a szívszorító szépségű búcsúra az iskola kertjében.    


Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Elodie, Archer, Sophie, Torin

Kedvenc jelenet: a Hex Hall-beli élet, és a fűélesztős, szigethez kötős pillanat

Negatívum: szerelmi háromszög és a túl könnyű megoldások

Borító: 5/4 (noha köze nincs a könyvhöz, jól néz ki)

Öltözz a könyvhöz

Nyereményjáték

A könyvben fontos szerepet kap a Brannick család. A harcias nők életüket a gonosz legyőzésére áldozzák fel, életre-halálra tartó csatát vívnak a démonok, a vámpírok, a vérfarkasok és minden gonosz lény ellen.
A mostani játékunk során olyan erős, női karaktereket kell kitalálnotok, akik gond nélkül beilleszkedhetnének a Brannick családba. A szereplőket filmekből és sorozatokból ismerhetitek. Az rafflecopter doboz megfelelő sorába az adott karakter nevét írd.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül tud postázni. A győztest e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem válaszol a levélre, újra kell sorsolnunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/02 Media-Addict.hu
05/03 Dreamworld
05/04 Deszy könyvajánlója

Rachel Hawkins - Démonüveg

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Rachel Hawkins: Démonüveg című regénye, a Hex Hall sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Sophie démon kalandját!

2014. október 12-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Rachel Hawkins: Démonüveg

Kiadó: Könyvmolyképző

ISBN: 9789633738733

Oldalszám: 304 oldal

Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

Sophie Mercer azt hiszi magáról, hogy boszorkány, és ezért került be a Hex Hallba, a kiskorú prodigiumok (vagyis boszorkányok, alakváltók és tündérek) javítóintézetébe, de rájön a családi titokra, és arra, hogy Archer Cross, aki iránt gyöngéd érzelmeket táplál, A Szem ügynöke. Azé a csoportosulásé, aminek egyetlen célja, hogy a prodigiumokat eltöröljék a föld színéről.
Kiderül az is, hogy Sophie a világon élő két démon egyike – a másik démon az apja. De ami még ennél is rosszabb, hogy olyan varázserő birtokába került, ami életveszéllyel fenyegeti a szeretteit. Ezért úgy dönt, hogy Londonba megy, és aláveti magát a Megfosztásnak, annak a veszélyes rituálénak, ami során vagy a varázserejét veszti el örökre, vagy az életét.
De amikor Angliába érkezik, megdöbbentő felfedezést tesz. Kiderül, hogy az új lakótársai is démonok. Valaki démonokat ébreszt, méghozzá azzal a hátsószándékkal, hogy felhasználja az erejüket – és nem biztos, hogy jó célokra. Eközben A Szem Archer Cross segítségével tovább vadászik Sophie-ra, de Sophie már nem érez a fiú iránt semmit. Vagy mégis?

Saját véleményem:

Egy májusi napon, Sophie épp Ms. Vandy prodigiumüldözési óráján szenved, amikor a tanárnő kiszúrja, mint kísérleti alanyt. Noha a lány mindent elkövet annak érdekében, hogy kibújjon a feladat alól, a jó öreg Vandy nem ismer kegyelmet. Csakhogy a próba következtében Sophie kis híján a tóba fullad. És amikor már azt hinné, a helyzet nem lehet még ennél is rosszabb, megjelenik soha nem látott apja, aki azzal a céllal érkezik, hogy közölje lányával, megvétózza Megfosztási kérelmét. Ám mielőtt a fiatal démon haragja elhatalmasodhatna, James ajánlatot tesz neki. Arra kéri, töltse vele, Angliában a nyarat, és ismerje meg jobban a démon létet, s ha a nyár végén még mindig úgy gondolja, hogy alá szeretné vetni magát a ceremóniának, áldását adja rá. Sophie beleegyezik, de egyetlen kikötéssel: Jennát, különc vámpírbarátnőjét is magával viszi. James elfogadja a feltételeket, sőt Calt - akiről kiderül, hogy Sophie jegyese - is kikéri Mrs. Casnofftól, így a három fiatal együtt vág neki a kalandoknak.

Londonban, a Tanács nyári szállásán, Sophie két új, korabeli démonnal, Daisy-vel és Nickkel is találkozik, akik bár meglehetősen furán viselkednek, Sophie mégis velük tart egy prodigium buliba, ami nagyon hamar mészárlásba torkollik, amikor megjelennek a Szem emberei... és velük együtt Archer is.

"- Én démon vagyok, ő meg A Szem tagja. Képzeld el, milyen kínosak lennének a családi ünnepek, ha összejönnénk! Csak úgy repkednének a varázslatok, meg a tőrök, még a karácsonyfát is felborítanák..."

A Hex Hall után élvezettel vetettem bele magam újra a Prodigiumok világába, és örömmel tapasztaltam, hogy a sorozat színvonala továbbra is megmaradt. A Démonüveg sokkal pörgősebb, pikírtebb és izgalmasabb lett elődjénél.

És ha valaki nem emlékezne, mi történt az első kötetben, probléma egy szál se, ugyanis kezdésként, Sophie szokásos szarkasztikus humorával fűszerezve, gyorsan felelevenítjük a legfontosabb dolgokat, majd ezt követően egy vicces jelenettel felvezetve beindulnak a tényleges események. Megjelenik Sophie apja, a hideg, kimért, talpig angol James, aki mindenáron azt szeretné, ha lánya megismerné saját fajtáját, és megpróbálna együtt élni azzal, ami ő maga. Ezért eléri, hogy Sophie nyáron Londonba utazzon.

A Tanács londoni, nyári rezidenciáján néhány tag és két fiatal démon köszönti Sophie-t, Jennát és Calt, majd kezdetét veszi a lány kiképzése. Legalábbis elméletileg. Gyakorlatilag ugyanis szinte semmi nem történik azon kívül, hogy James egyszer leül a lányával és mond neki pár bölcsességet, valamint ad egy démonológiai könyvet - ami Sophie-t halálosan untatja és nem is foglalkozik vele -, illetve tíz perc alatt megtanítja koncentrálni. Ezen a téren tehát kissé csalódnom kellett. Abban reménykedtem, hogy James és a fülszövegben ígért démon lakótársak majd jól kiképzik a mi szabadszájú hősnőnket, de hát mégsem. Továbbá Nick és Daisy szerepe is elnagyoltra sikeredett. Fogalmam sincs mit vártam, de az biztos, hogy nem ezt. Rengeteg lehetőség rejlett bennük, a sejtelmességükben, és ehelyett két kiszámíthatatlan, hol jófej, hol bunkó tinit kaptam, akiknek össz-vissz annyi szerepük volt, hogy elvitték Sophiékat a Prodigium szórakozóhelyre (ami pont olyan, mint Cassandra Clare Pandemoniumja). És a gondok is villámcsapásra oldódtak meg. Ha apuci azt mondta, Sophie koncentrálj, Sophie megpróbálta, de nem ment, majd jött, apuci, hogy próbáld erősebben és tádááám. Pedig ha az írónő egy kicsit nagyobb erőfeszítést tett volna, sokkal nagyobbat tudott volna ütni - véleményem szerint. Így viszont maradtak az állapotos nők hangulatingadozásaival megegyezően viselkedő új szereplők (James, Daisy, Nick). 

Ám ha mindezen túl tudunk lendülni, és elfogadjuk, hogy ez a könyv nem akar több lenni, egy könnyed kis szórakoztató sztorinál, akkor kényelmesen hátradőlve élvezhetjük a sok izgalommal, feszültséggel, humorral, könnyekkel, fájdalommal, és rejtéllyel teli kalandot. Aminek a minősége határozottan javul Archer felbukkanásával.

Mivel Sophie és Archer két hadban álló csapathoz tartozik, ezért már-már borítékolható a kettejük kapcsolatában megjelenő bonyodalom. Bár Archer korábbi késes mutatványa sem jelent igazán előnyt... Ámde a kémia az mégiscsak kémia, és sokan hiába nem akarják, az mégiscsak működik.

Kettejük kapcsolata és magánakciója az, ami igazán tetszett. Mint már mondtam, remek páros (akár ölik egymást, akár nem). Jó érzékkel látnak hozzá a titkok felgöngyölítésének, és számos galibába keverednek, ami rengeteg színt visz a történetbe. 

Ám a regény legerősebb pontja, minden kétséget kizáróan a humor, amiből sosincs hiány. Sophie csak úgy ontja magából a jobbnál jobb beszólásokat, és ha épp nem beszélne, akkor belső monológjaival sziporkázik.
Illetve, ami még nagyon tetszett, az a kezdetektől jelenlévő, jó időben, jó helyen elejtett baljóslatú megjegyzések sokasága. Folyamatosan kapjuk az izgalomra és rettegésre okot adó kis löketeket, és ahelyett, hogy azok megoldódnának, csak méginkább pattanásig feszítik az olvasó idegeit. Már nem pusztán a Szem vs. Prodigiumok közt kitörni készülő háború a legjelentősebb probléma. Valaki démonokat támaszt fel a legfélelmetesebb varázslatokat rejtő grimoire-ból kitépett útmutató szerint, és a Hex Hallban végbemenő események is új fordulatot vesznek.

És vége! Te jesszusatyaúristen! Rachel Hawkins minden titkos fegyverét az utolsó fejezetekben kapta elő. Csak úgy pörögtek az események. Nem győztem kapkodni a fejem a nem várt csavarok láttán, és amikor az érzelmek és az indulatok a tetőfokára hágtak, akkor puff, vége lett. Komolyan sikítófrász környékezett, hogy ott és akkor szakadt félbe minden. Bár hozzáteszem, Sophie-ra haragszom. A történtek fényében én tuti nem azt tettem volna, amit ő.

Összességében tehát úgy vélem, aki szerette az első részt, az ezt is fogja. Új karakterek, új helyszín, baromi sok megválaszolatlan kérdés, titkos ügyletek és... Archer Cross.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Archer, Sophie, Jenna

Kedvenc jelenet: Nick-Sophie ruhapárbaja, Archer-Sophie tervezgetése ott

Negatívum: összecsapottság + jegyesség (minek ide szerelmi háromszög? felesleges)

Borító: 5/5

 

Itineris

Az itineris latinul utat vagy utazást jelent, de hogy pontosan mi is ez? Egy átjáró, ami segítségével a prodigiumok utazgatni tudnak. Funkcióját tekintve valahogy úgy képzeljétek el, mint az Árnyvadászok Portálját. De nézzük az itineris gyorstalpalót!

Hogy néz ki?

 "Egy nagy nyílás tátongott a legalább három méter magas falon, és egy ajtóra hasonlított, de a nyíláson túl csak sötétséget láttam."

Az első alkalom mindig kemény...

"(...) a halántékom vadul lüktetni kezdett. Mintha migrént kaptam volna, csak ez százszor rosszabb volt. (...). (...) nem voltam felkészülve a koponyámban tomboló dübörgésre, sem a mindent elnyelő sötétségre. De a repülés érzése is elmaradt, pedig egy varázsút esetében minimum erre számítottam. Minden teljesen mozdulatlan maradt, csak a sötétség omlott rám."

Milyen távolságot képes megtenni?

"Őrültség százhatvan kilométernél messzebb menni az első utazáskor."

Bárhová elrepít?

"- Várj! Csak odavonulunk ehhez a kapuhoz, és bármilyen úti célt megadhatunk neki? - kérdezte Jenna.

- Bármilyet - vonta meg a vállát Nick."

Mindenkire ugyanolyan hatása van az utazásnak?

"-Az itinerisutazás a vámpíroknak különösen megterhelő - felelte Nick "

Hogy jön létre az itineris? Kik hozzák létre?

"Csak nagyon erős boszorkányok képesek létrehozni a kapukat (...). Vagy démonok persze..."

Nyereményjáték

Miután Sophie megtudta, hogy démon, és olyan erő van a birtokában, ami a szeretteire is veszélyes, elhatározta, hogy aláveti magát egy rituálénak, mely során vagy a varázserejét veszti el örökre vagy az életét. Ám mielőtt ez bekövetkezne, meg kell ismernie a démonság mibenlétét. Mostani játékunk során tarts velünk, és tudj meg többet ezekről a lényekről!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz! Valamint, ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol, új nyertest sorsolunk!

Sophie apja szerint ezeknek a lényeknek a különböző alfajától ered az összes prodigium, beleértve a démonokat is.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/12 Kelly Lupi olvas - Idézetek

10/14 Könyvszeretet

10/16 Media Addict

10/18 Függővég - Részlet

10/20 Deszy könyvajánlója - Megfosztás

10/22 MFKata gondolatai - Divattippek

10/24 Dreamworld - Itineris

Rachel Hawkins - Hex Hall

A Könyvmolyképző jóvoltából hamarosan megjelenik Rachel Hawkins Hex Hall című regénye, a nagysikerű Hex Hall sorozat nyitókötete. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Sophie Mercer varázslatos kalandjait!

2014. április 3-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.

Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Rachel Hawkins: Hex Hall

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632454405
Oldalszám: 272 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

Három évvel ezelőtt Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány. Ebből jó pár kalamajka keletkezett. Anyja, aki nincs megáldva boszorkányképességgel, mindenben segíti őt, de csak akkor értekezik Sophie apjával, akit a lány szinte csak fényképről ismer, amikor nagyon szükséges. De amikor Sophie bűbája nagyon rosszul sül el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonja az emberek figyelmét, apja az, aki úgy dönt, büntetést érdemel: ezért a Hex Hallba, egy elzárt nevelőotthonba kerül, mely a rossz útra tért Prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.
A hasonszőrű csodabogár-tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhet: három erős, szupermodell-kinézetű ellenség, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelem, egy ijesztően követő kísértet, és egy szobatárs, akiről kiderül, hogy a suli leggyűlöltebb diákja, és ráadásul vámpír. De a legrosszabb akkor jön, amikor Sophie rádöbben, hogy egy titokzatos ragadozó támadja meg a diákokat, és egyetlen barátja az elsőszámú gyanúsított.
Egyre több lesz a vérfagyasztó rejtély, és Sophie kénytelen felkészülni a legnagyobb fenyegetésre: egy ősi, titkos társaság egyetlen célja, hogy elpusztítsa a Prodigiumokat – de különösen őt.

Saját véleményem:

Sophie Mercer akár egy átlagos hétköznapi lány is lehetne, de nem az. Eddigi élete során tizenkilencszer (!) váltott már iskolát. Édesanyjával kénytelenek mindig új helyre költözni, ugyanis mióta Sophie a képességei birtokába jutott, állandóan bajba keveredik, noha varázslatai során csak a jó szándék vezérli.

Ám egy alkalommal, soha nem látott apja megelégeli a dolgot, és úgy határoz, hogy a lánynak, hátralévő iskolás éveit a Hekaté Hall - vagy, ahogy a diákok hívják, Hex Hall - nevű bentlakásos iskolában kell töltenie, a többi Prodigium - boszorkányok, boszorkánymesterek, tündérek, alakváltók - között.

Sophie már az első napon összetűzésbe keveredik Archerrel, a meglehetősen jóképű, ámde annál undokabb boszorkánymesterrel, valamint szobatársnak az iskola leggyűlöltebb lányát kapja, aki ráadásul vámpír, és titkon, előző szobatársnője meggyilkolásával vádolják. És, ha mindez nem lenne elegendő, megkörnyékezi három sötét boszorkánylány is, azzal a céllal, hogy Sophie-t bevonják a körükbe. Ám ez még közel sem minden, ugyanis a tanárok zöme szigorúbban bánik a lánnyal, mint a többi diákkal, valamint arra is fény derül, hogy több titkos szervezet is vadászik a boszorkányokra; a furcsa, csak Sophie-nak megjelenő zöldruhás lányról már nem is beszélve...

"- Csak belegondoltam a helyzetbe. Sophie, öreglány, ez az első napod, és máris összebarátkoztál az iskola páriájával, magadra haragítottad a Hekaté legnépszerűbb lányait, és bimbózó kapcsolatba kezdtél a suli legszexibb srácával. Ha holnap sikerül magad bezáratnod, legenda leszel!"

Erre a könyvre évek óta fentem a fogamat, már csak a boszorkányok iránti szeretetem miatt is. Azt viszont nem sejtettem, hogy ennyire imádni fogom. De bátran kijelenthetem, új kedvencet avattam.

Már maga a prológus is vicces volt, de az igazi áttörést az első fejezet hozta meg. Az írónő rettentő olvasmányosan ír, a sorok csak úgy - ha stílusos akarok lenni: varázsütésre - olvastatják magukat, a végéig le sem lehet tenni. 

Nem mondom, hogy Rachel csupa új gondolattal operált, mivel több más művel is találtam benne egyezéseket, de látszik, hogy igyekezett ezeket a saját stílusára formálni, s ily módon abszolút nem voltak idegesítőek a hasonlóságok.

L'Occhio di Dio jele

A legszembetűnőbb talán maga a bentlakásos suli felépítése és oktatási rendszere volt. A Harry Potterhez hasonlóan ez is egy gótikus épület, keringő szellemekkel, csupa mágikus, boszorkányos órával, csakhogy itt nem pusztán varázslók alkotják a diáksereget, hanem vérfarkasok, tündérek, alakváltók, és egy vámpír. Talár helyett pedig skótkockás egyenruha van, vagy skotnya, hogy Sophie-t idézzem.

A másik hasonlóság az Árnyvadászokhoz köthető, a Prodigiumok teremtéstörténete révén. Számomra ez volt az egyetlen negatívum.

Amiben Rachel viszont nagyon erős, az a humor, a rejtélyesség, hangulat, és a karakterek. 

Sophie egy igazán szerethető hősnő, aki a kiszólásaival, a gondolataival, valamint a tetteivel számos alkalommal nevetésre készteti az olvasót. Óriási dumája van a csajnak! 

Emellett szerettem benne, hogy nem hagyta magát befolyásolni, és ahelyett, hogy másokra hallgatott volna, inkább utánajárt a dolgoknak. Na meg azt is nagyra értékeltem, hogy annak ellenére, mennyire megtetszett neki Archer, nem omlott egyből a karjaiba. (Ehhez pedig nagy önmegtartóztatás kelhetett, ugyanis a srác egy kétlábonjáró szarkazmus, szívdöglesztő emberi testbe burkolva.)

A másik kedvencem Jenna, a vámpírlány lett. Minden spoilert nélkülözve, az ő karaktere igazán érdekes volt, akárcsak a múltja, és a vámpírráválása. Egy vérbeli kis különc, akinél nem szabad a külsőségekből ítélni. Sophie-val együtt pedig aranyos párost alkottak.

"- Archer nem cuki - javított ki. - A kiskutyák cukik meg a kisbabák. Vagy például én is cuki vagyok. Archer Cross szívdöglesztő és elképesztően szexi. Úgy mondom ezt, hogy nem is a fiúkra bukom.

Oké, tehát Jenna nem fog lebeszélni a nyomulásról.

- Szerintem szenyó - mutattam rá. - Emlékszel a ma délelőtti vérfarkas epizódra?

- Igen - mondta fanyarul Jenna. - Megmentett egy vérfarkastól a rohadék.

Felnyögtem:

- Te nem akarsz nekem segíteni.

- Bocs."

A szupermodell külsejű triumvirátus viszont a legfinomabban szólva sem lopta be magát a szívembe, de a céljuk nem is ez volt. Ők testesítették meg a menő és rettentően szenya csajokat, akik magukon kívül mindenki mást lenéztek. Ám üresfejű buta libáknál jóval többek voltak, és noha nem szerepeltek túl sokat, mégis fontos szerepük volt a cselekmények alakulásában. Amellett, hogy kisebb csínyeket elkövettek, egy sokkal monumentálisabb, és sötétebb cél vezérelte csapatukat...

Maga a cselekményszál már a legelején elkezd kibontakozni, és ahogyan haladunk előre a történetben, úgy hatalmasodik el egyre inkább. Ráadásul szinte minden nyom az olvasó orra elé van pakolva. 

Hősiesen bevallom, nekem csak az egyik ötletem jött be, tekintve, hogy több dologra nem számítottam. Ám az írónő jónéhány csavart bedobott a végére, én meg csak kapkodtam a fejemet, és pislogtam nagyokat. Fordulatos és izgalmas volt, és közben persze fogtam a fejemet, azt ismételgetve, hogy: tényleg! 

Ami különösen tetszett még, az a hangulat. Egyszerre volt varázslatos, lenyűgöző, és tradicionális. Az írónő ügyelt arra, hogy minden boszorkányokhoz köthető sztereotípiát - seprűn repülés, komor hangulatú épület - belecsempésszen, de mindezt úgy tette, hogy ne legyen merev és elcsépelt. Sőt, ha a helyzet úgy kívánta, inkább viccesre vette.

Külön pluszpont a Hekaté és a boszorkányság múltja miatt. Örültem, hogy végre egy olyan történettel találkoztam, amiben nem csak utaltak a boszorkányüldözésre, vagy az épület keletkezésére, hanem bővebben is megismerhettük, méghozzá nem is akárhogyan! 

Összességében tehát ajánlom azoknak, akik szeretik a többféle lényt felvonultató történeteket, vagy a bentlakásos sulikban játszódó regényeket. A Hex Hall egy igazán humoros, rejtélyes, izgalmas, és varázslatos olvasmány! Igazi felüdülés!

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Sophie, Jenna, Archer

Kedvenc jelenet: a vérfarkasfiús "epizód", a báli ruha varázslás, éjszakai magánórák

Negatívum: a Prodigiumok teremtéstörténete

Borító: 5/5

Boszorkányüldözések

A kereszténység korai időszakában a pogány hit követői az egyház ellenségeinek, vetélytársainak számítottak. Ezért a régi vallás isteneit az új vallás ördögeinek nyilvánították. Azokat pedig, akik nem tértek át az új hitre, a Sátán híveinek tekintették. A kereszténységet el nem fogadó emberek ellen valóságos hadjárat indult. A pogány vallások varázslóit, javasembereit, jövendőmondóit azzal vádolták, hogy terméketlenné teszik az asszonyokat és az állatokat és rontást küldenek a termésre.

1484-ben VIII. Ince pápa bullát adott ki a boszorkányság ellen. A pápai bulla részletesen felsorolta, hogy a boszorkányok miféle ártalmas gonoszságoknak a szerzői. Lényege az volt, hogy szembefordítsa a keresztény embereket a természeti vallás követőivel. Azt állította, hogy a boszorkányok ártalmas varázslatokat folytatnak és az ördöggel kötöttek szövetséget, megtagadták Istent és az ördögre esküsznek, mindezzel pedig elveszítik az örök üdvösségüket.
A bulla kiadását követően, 1486-ban két német Domonkos-rendi szerzetes, Heinrich Institoris Kramer és Jakob Sprenger Malleus maleficarum („Boszorkányok pörölye”) címmel boszorkányellenes könyvet adott ki. A könyv rendszerezte a boszorkányokkal kapcsolatos tudnivalókat és határozottan felszólította az embereket a boszorkányság üldözésére.
A Malleus Maleficarum hatására Európa nyugati felén hosszú és igen kegyetlen boszorkányüldözés vette kezdetét, az inkvizíció tömegesen tartott úgynevezett boszorkánypereket. Az üldözésekben jelentős szerepet játszott az ezidőtájt kialakuló nőgyűlölet is.
A boszorkánysággal megvádolt emberek az esetek többségében becsületes keresztény nők és férfiak, egyedül maradt özvegyek stb. voltak, akiket szépségük, érdeklődési körük, megközelíthetetlenségük, netán esetleges szakmai tudásuk miatt (például bábaasszonyok, akiknél túl kevés újszülött halt meg, vagy füvesasszonyok) az őket körülvevő közösség megbélyegzett és kivetett. Az egyházi bírósághoz a közösségek világi vezetői nyújtották be a perkérelmeket. A hivatalos hóhérok által végrehajtott ítélet általában máglyán való elégetés volt, amit nyilvánosan hajtottak végre. Az embereket ezzel is az adott közösség íratlan törvényeinek betartására figyelmeztették.
Néhány helyen még állatokat is végeztek ki, mert azt hitték, hogy állat testébe bújt a boszorkány.
Ez az időszak jó alkalom volt a hatalmon levők számára is, hogy leszámoljanak politikai vagy családi ellenségeikkel, illetve azokkal, akiket irigyeltek. A Salem-i boszorkányperek kivégzettjei is ennek estek áldozatául (Erről bővebben a Titkos kör – A beavatás blogturnén írok)

A leghíresebb boszorkánysággal megvádolt nő, Jeanne d’Arc volt, akit 1431. május 30-án szenvedte el a máglyahalált. Szemtanúk leírása szerint egy magas oszlophoz kötözték, ahol Jeanne megkérte a két papot, Martin Ladvenu és Isambart de la Pierre frátert, hogy tartsanak egy feszületet előtte. Egy paraszt szintén felállított egy keresztet, amelyet a ruhája elé tartott, miközben már meggyújtották a máglyát. Miután a tűz kialudt, átgereblyézték a hamut, hogy kiszedjék az elszenesedett testet, majd még kétszer megégették, hogy a test teljesen hamuvá váljék, és ezáltal megakadályozzák bármiféle ereklye begyűjtését. (Halála után újratárgyalták esetét, és végül az udvar 1456. július 7-én ártatlannak nyilvánította Jeanne-t.)

Magyarországon:
A középkorban Magyarországon is elevenen élt a varázslókba vetett hit, számos törvényt hoztak ellenük. Már I. István törvényei elrendelték: aki varázslással ártott valakinek, az adassék át az ártalmat szenvedett félnek, s az bánjék vele tetszése szerint.
Emellett ott van Könyves Kálmán király híres boszorkánytörvénye („Strigákról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék”), mely a 12. század elejéről származik.
Később a vallásháborúk, illetve a Habsburg elnyomás évszázadaiban két nagyobb üldözési hullám zajlott. A boszorkányság vádja olykor férfiakat is sújtott, és egyes esetekben a politikai ellenfelek eltávolítását is szolgálta. A vallomásokat gyakran kínvallatással csikarták ki a vádlottakból. Az összesen mintegy ezer magyarországi boszorkányper egy része halálos ítélettel, más részük enyhébb büntetéssel zárult. Szeged egyébként élenjáró volt a hazai boszorkányüldözésben. 1728. július 23-án tizenkét embert, hat férfit és hat nőt égettek meg a Boszorkánysziget területén.
Az utolsó boszorkányégetés 1756-ban volt Magyarországon. 1768-ban Mária Terézia királynő betiltotta ezeket az eljárásokat.

Modernkori boszorkányüldözések:
- A világ némely részein, többek közt Dél-Afrikában és Indiában, a mai napig történnek boszorkányüldözések.

 - Az Egyesült Államokban 1999 decemberében egy oklahomai diákot tiltottak ki 15 napra az iskolából, mert állítólag boszorkányságot használt tanára ellen.
- Kenyában legalább 11 személyt, köztük 3 férfit lincselt meg és égetett el a tömeg az ország nyugati részén 2008 májusában. Azzal vádolták őket, hogy listát készítettek a falu lakóiról, akik ellen boszorkányságot használtak, majd egyenként kipipálták a nevüket, ahogy elhaláloztak 

- 2010 decemberében legkevesebb 12 embert lincseltek meg Haiti egyik déli megyéjének néhány településén, mert az áldozatokról úgy vélték, hogy készakarva terjesztik a kolerát. A csoportokba verődött feldühödött lincselők a boszorkányoknak tartott szerencsétleneket bozótvágó késekkel és kövekkel ölték meg, majd holttestüket az utcán elégették.

Nyereményjáték

Miután Sophie kénytelen-kelletlen beköltözik a külvilágtól elzárt Hekate Hall nevelőotthonba, számtalan új dologgal találja szembe magát. Hogy pontosan mik is ezek? Megtudhatod, ha velünk tartasz és részt veszel a játékban. Ha ügyes vagy, és a sors is neked kedvez, akkor megnyerheted a Könyvmolyképző által felajánlott 3 Hex Hall példány egyikét.

1. Minden blogon találtok egy puzzle-t, amit ha kiraktok, megpillanthatjátok a képet. (Fontos! Soha nem konkrét személyre vagyunk kíváncsiak, mindig gyűjtőnevekre, általános fogalmakra)
2. Minél többet fejtetek meg, annál nagyobb az esélyetek a nyereményre. 

3. Nincs más dolgotok, mint beírni a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe, hogy szerintetek, mit is ábrázol az adott kép.
(Csak Magyarország területén érvényes a postázás!)

Puzzle külön ablakban (katt ide) vagy alább:

provided by flash-gear.com

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra

04/03 Dreamworld - Boszorkányüldözés

04/05 Deszy könyvajánlója

04/07 MFKata gondolatai - Trailer

04/09 Kelly & Lupi olvas - Borítók

04/11 Insane Life - Idézetek

04/13 Könyvszeretet

04/14 Függővég - Best of interjú az írónővel

04/16 Media Addict - Dreamcast