Nicolas Barreau - Piciny csodák kávézója

Nicolas Barreau legújabb romantikus történetében ezúttal Velencébe kalauzolja el olvasóit. A Piciny csodák kávézója a Park Kiadó gondozásában jelent meg idén februárban, amelyben az egyébként mindig megfontolt Nelly maga mögött hagyja Párizst és a szerelmi csalódását, hogy Itália egyik legszebb városában találjon rengeteg kalandot.
Ha felkeltettük érdeklődéseteket, tartsatok a turné három bloggerével, és játsszatok a könyvért!

Nicolas Barreau: Piciny csodák kávézója

Kiadó: Park Kiadó
ISBN: 9789633556078
Oldalszám: 280 oldal
Fordító: Fodor Zsuzsa

Fülszöveg:

„Igazán remélem, gyermekem, hogy egy nap majd találsz egy olyan embert, akivel a magasba szállsz…”

A 25 éves Nelly retteg a repüléstől, hisz a jelekben, és nem az a típus, aki egyszer csak kiveszi minden megtakarított pénzét a bankból, vásárol magának egy méregdrága piros táskát, majd egy hideg januári reggelen hanyatt-homlok otthagyja Párizst, és Velencébe utazik. De olykor történnek dolgok, melyek felborítják az ember életét. Például egy fájdalmas szerelmi csalódás vagy egy régi könyvben olvasott, talányos mondat. Néha el kell veszítenünk a talajt a lábunk alól ahhoz, hogy a hetedik mennyországba jussunk…
Nicolas Barreau (1980) Párizsban született, a Sorbonne-on tanult romanisztikát és történelmet. Párizsban, a fény városában játszódó, könnyed, romantikus regényeivel világszerte lelkes olvasók tömegeit hódította meg. A Piciny csodák kávézója a hetedik magyarul olvasható könyve.

Saját véleményem:

Nicolas Barreau nélkül nem telhet el február - mondhatnám, de az az igazság, hogy a Piciny csodák kávézója esetében jóval több lapult a háttérben, mint puszta megszokás. A fülszöveget olvasva olyasféle felfedezést-, valamint az életemmel kapcsolatos párhuzamot véltem felfedezni, ami finoman szólva is kíváncsivá tett. Ráadásul jómagam is jártam néhány éve Velencében, érdekelt tehát, milyen élmény lehet úgy olvasni egy Barreau kötetet - melynek mindig szerves részét képezi a helyszín -, hogy ismerem a fókuszban lévő várost.

"Néha fontos, hogy egyszerűen valóra váltsuk egy álmunkat, akkor is, ha sok minden, ha ugyan nem minden, aminek köze van az észhez, ellene szól."

A történet hősnője a huszonöt éves, zárkózott Nelly, aki retteg a repüléstől, nem kenyere a spontaneitás, mindazonáltal hisz a különféle jelekben, és fülig bele van zúgva csúnyácska professzorába. Olyannyira, hogy gondosan tervezgeti a napot, amikor végre mindent bevallhat a férfinak... csakhogy számításaiba hiba esik, egy általa elszalasztott út során a professzor összejön Nelly kolléganőjével, és Franciaországot elhagyva Olaszországba költözik. Ám míg ez bekövetkezik, hosszú-hosszú, sokszor unalomba hajló, felesleges eszmefuttatásokkal teli fejezetek taglalják hősnőnk plátói érzelmeit, félelmeit, melyeket néha megtör a múlt, mintegy magyarázatként Nelly viselkedésére, valamint a mókás akcentussal beszélő, amerikai világutazó-zenész srác.
Őszintén bevallom, az első nagyjából száz oldalt halálosan untam (annyira, hogy több alkalommal bekezdéseket ugrottam át). Fárasztottak a soha véget nem érő monológok, az ilyen-olyan egyetemi tanok, és a hősnő szenvelgése, egyedül Sean, meg a múlt emlékeiben feltünedező nagymama kecsegtetett némi reménnyel. S végül a nagyi rejtélye lett a megmentőm, egyben a cselekmény beindítója is.
Miután Nelly a szerelmi bánat mocsarában dagonyázva rátalál egy érdekes könyvre, mely összefüggésben áll a nagymamájától kapott gránátköves gyűrűjével, önmagát meghazudtoló bátorsággal és spontaneitással felkerekedik, hogy Velencébe utazzon, ahol egy hónapot szán a titok kiderítésére.

Aki járt már Velencében (vagy Olaszországban), az tudja, hogy tele van élettel, nyíltsággal és lehetőséggel. Velencében gyakorlatilag bármi megtörténhet... és meg is történik. Nelly előbb egy olasz Casanovának tűnő srác karjaiba pottyan, majd elveszíti piros táskáját - benne az életével -, hogy aztán a férfi segítségét kérve, annak nyomába eredhessen. E filmszerű találkozás akkora lavinát indít el a lány életében, mely elől képtelen elmenekülni, korábbi élete és elvei pedig megkérdőjeleződni látszanak, ráadásul a nagymamájával kapcsolatos rejtély is újabb pontokkal bővül.
Velence szellemiségéhez hűen a történet ezen része jóval könnyedebb, habókosabb, és azt leszámítva, hogy lényegében elvesztődik az elsődleges cselekmény - pontosabban új fókuszt kap, nagyon élvezetes. Az ottani mentalitásnak köszönhetően hősnőnk jelleme is hatalmas fejlődésen esik át, olyannyira, hogy nyomozgatás helyett ez a karakteri változás kerül fókuszba, némi romantikával és félreértésekkel fűszerezve. Míg a város varázsa erősen átitatja a lapokat, méghozzá olyan módon, amire én magam sem számítottam.
Nicolas Barreau ahelyett, hogy a mindenki által ismert Velencét jelenítette volna meg, könyvében olyan arcát mutatja meg a városnak, amit csak azok ismerhetnek, akik ott élnek - vele, benne. Csodálatos az egész!

A Piciny csodák kávézója közel sem tökéletes, az utolsó oldalhoz érve azonban olyan lélekmelengető, lúdbőröztető kis csodává válik, amire nincsenek szavak. Megtanít élni, hinni, és megmutatja, hogy a változás igenis jó dolog - még akkor is, ha a világban nem minden végződik happy enddel. Generációk története ez, hol keserű, hol édes szerelemmel, mérhetetlen szabadságvággyal és élni akarással fűszerezve. Szívből ajánlom a szerző rajongóinak, és a különleges szerelmi történetek kedvelőinek.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Valentino, Sean

Kedvenc jelenet: a nagymama történetének vége

Negatívum: fárasztó és túlnyújtott bevezető

Borító: 5/5
Sorozat: -

Nyereményjáték

Velence nevezetességeit fogjuk bebarangolni a turné során. Minden állomáson találni fogtok egy képet a város egyik híres látnivalójáról, a feladat pedig mindössze annyi lesz, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába az épület nevét.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/16 Könyvvilág
03/20 Spirit Bliss Sárga könyves út
03/21 Dreamworld

Nicolas Barreau - Egy este Párizsban

2017 februárjában a Park Könyvkiadó újra megörvendeztette a romantikus szíveket, hiszen megérkezett hazánkba Nicolas Barreau legújabb regénye, az Egy este Párizsban. A Blogturné Klub négy bloggere ered a történet nyomába, hogy bemutassa Nektek a kötetet. Tartsatok velünk, s nyerjétek meg a három nyereménykönyv egyikét!

Nicolas Barreau: Egy este Párizsban

Kiadó: Park Kiadó
ISBN: 9789633551967
Oldalszám: 312 oldal
Fordító: Fodor Zsuzsa

Fülszöveg:

Alain Bonnard, egy kis párizsi művészmozi tulajdonosa, javíthatatlan álmodozó. Feltűnik neki, hogy szerdánként az esti vetítésen gyakran ott ül egy csinos, piros kabátos fiatal nő, aki a 17. sornak mindig ugyanarra a helyére vesz jegyet. Alainnek megtetszik a lány, és meghívja vacsorára. Csodálatos estét töltenek el, ám a szépséges idegent ekkor látja utoljára. Hova tűnhetett? Alain mindent elkövet, hogy a nyomára bukkanjon, s közben filmbe illő kalandokban lesz része.

Saját véleményem:

Ha február vége-március eleje, akkor irány Párizs, hisz minden évben vár rám egy különc üzlet tulajdonos, aki egy, a semmiből felbukkanó, majd tovaillanó piros ruhás-kiegészítős hölgy utáni nyomozásával végigkalauzol a szerelem városának leghangulatosabb helyszínein, átadva a tipikus francia életérzést. Merthogy ez maga Nicolas Barreau; szívében-vérében van Párizs. És ez az, amiért évről évre sikerül elvarázsolnia, s elfelejtetnie velem, hogy újra és újra ugyanazt a történetet olvasom más díszletben és szereposztásban. Hisz azt hiszem, így, a harmadik kötet ismeretében már nyugodt szívvel kijelenthetem, Barreau bevált alapokkal dolgozik, de jól csinálja.
Mára az olyan apróságok, mint az Eiffel-torony, a piros ruhás-kiegészítős hölgy alakja, valamint az ő eltűnése, a különc, s kissé bohókás tulajdonos férfi narrátor, valamint a nő utáni nyomozás ikonikus kellékeivé váltak az írónőnek. Annyira, hogy ezek nélkül el se tudnék képzelni tőle semmit. Az egésznek van egy megmagyarázhatatlan bája, atmoszférája, ami körbeöleli olvasóját. Emiatt van az, hogy tűkön ülve várom a februárt és a kiadó megjelenési listáját. Barreau nélkül nincs évkezdés!

Az Egy este Párizsban főhőse Alain egy kissé különc, álmodozó figura, aki mer hinni álmaiban és megkísérelni a lehetetlent. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy egykoron csapot-papot otthagyott, hogy átvehesse hőn szeretett művészmozijának irányítását, s mikor az hanyatlani látszott a nagy multiplexek között, nem csupán kitartott elvei (büfé mentesség) mellett, hanem előrukkolt egy igazán egyedülálló ötlettel is: minden szerdán retró film klasszikusokat vetít.
Arra viszont talán ő maga sem gondolt, terve milyen nagy horderejű változásokat hoz majd életébe; hogy beleszeret a piros kabátos lányba, aki minden szerdán a 17. sorból figyeli az aktuális filmet, vagy hogy egy éjszaka megjelenik Amerika egyik leghíresebb rendezője a bájos és közismert színésznő társaságában, aki csak az ő mozijában tudja elképzelni legújabb filmjének ikonikus jelenetét; s hogy mindez együtt, és külön-külön is összekuszálja majd mindennapjait.

Azok számára, akik ismerik a szerző munkásságát, mindez talán nem újdonság; részben így is van. Ugyanakkor az előző regényekhez képest itt van némi turpisság a történet szerkezetét illetően. Minden fordulat előtt kapunk egy néhány mondatos összefoglalót a végkifejletről (például Mélanie eltűnéséről), de csak utána ugrunk vissza az időben, és éljük át ténylegesen az odáig vezető utat.
Számomra ez üdítő újdonságként hatott.
Ami viszont mit sem változott, az Barreau már-már meseszerű elbeszélése. Félelmetes, mennyire ért a szavakhoz! Képes olvasóját kirángatni a szürke hétköznapok monotonitásából, és egy habókos, szerelmes városkába repíteni, ahol minden kicsit túlzó a szó legjobb értelmében. Én legalábbis valahogy így képzelem Párizst - egyszerre modern és régi, művészi és átlagos, romantikus és szabad, vidám, mégis zord.

A történet középpontjában a rejtélyes Mélanie áll, aki bájos személyiségével egyetlen éjszaka alatt magába bolondítja Alaint. Csodálatos órákat töltenek el kettesben, melynek eredményeként egy második randit is megbeszélnek. Közben viszont Alain mozijában felbukkan a rendező és színésznő, akiket újságírók-, valamint paparazzik hada, na meg számtalan újságcikk követ, és főhősünk hirtelen egy egészen új világban találja magát. Mindez azonban semmit sem változtat a piros kabátos lány iránti érzésein, aki azonban nem jelenik meg a találkozón.
Vajon baleset érte? Rokonánál ragadt Bretagne-ban? Netán a meggondolta magát vagy pletykalapok tántorították el? Alain ilyen és ehhez hasonló kérdésekre igyekszik megtalálni a választ, miközben szíve hölgyét kutatja. Az egyetlen bökkenő, hogy vajmi keveset tud róla, miközben azonban egyre több szál keveredik az egyenletbe.
Természetesen nem árulom el, mi lett Mélanie-val, ám annyit elmondhatok, ezúttal a válasz - pontosabban annak egy bizonyos része - jóval egyértelműbb, mint korábban. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek rejtélyek, keszekusza utak, zsákutcák vagy meglepetések, mert azokból bizony bőven kijut.

Összességében nekem ez a rész jobban tetszett, mint A világ végén megtalálsz, de egy picikével alulmaradt az Álmaim asszonyához képest. Az viszont tény, hogy Nicolas Barreau fanoknak kihagyhatatlan! A szerző ezúttal is újabb művészeti ágba (filmek) enged betekintést, miközben gyönyörű helyszínekkel, egyedi mellékszereplőkkel, érdekfeszítő cselekménnyel, finom humorral és egy jó főszereplővel teszi még ellenállhatatlanabbá művét.
Szívből ajánlom azoknak, akik könnyed kikapcsolódásra, francia életérzésre, aranyos romantikára, vagy valamilyen ínyencségre vágynak. Az Egy este Párizsban egy falatnyi boldogsághormon.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Alain és a munkatársai

Kedvenc jelenet: az első éjszaka

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: önálló

Helyszínek

Alexandre III

La Palette 

Vendôme tér

Ritz Hotel

Hemingway bár

 Bourgogne utca

Seine utca

Cafe de Flor

Nyereményjáték

Nicolas Barreau regényei nem csupán tartalmukat, de megjelenésüket tekintve is mindig különlegeset adnak az olvasónak. A borítók védjegyévé vált, hogy az Eiffel-torony kivétel nélkül mindegyiken feltűnik. Így ebben a játékban Párizs egyik legismertebb jelképével kapcsolatban hívunk Titeket kalandozásra. Minden állomáson találtok egy-egy kérdést az Eiffel-toronnyal kapcsolatban. A helyes választ kérjük a Rafflecopter megfelelő sorába beírni. Jó szórakozást!
Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Kérdés:
Milyen alkalomból építették az Eiffel-tornyot?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/03 Szembetűnő
03/05 Deszy könyavjánlója
03/07 MFKata gondolatai
03/10 Dreamworld

Nicolas Barreau - A világ végén megtalálsz

A nő mosolya és az Álmaim asszonya könyvek kedvelői nagy örömére, a Park Könyvkiadó jóvoltából megérkezett hazánkba Nicolas Barreau harmadik könyve is, A világ végén megtalálsz! A Blogturné Klub hat bloggere mutatja be Nektek a könyvet, érdekességekkel, idézetekkel. Ha a turnéval tartotok, és részt vesztek a nyereményjátékon, megnyerhetitek a Kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!

Nicolas Barreau: A világ végén megtalálsz

Kiadó: Park Kiadó
ISBN: 9789633551868
Oldalszám: 244 oldal
Fordító: Fodor Zsuzsa

Fülszöveg:

A nő mosolya és az Álmaim asszonya után A világ végén megtalálsz a szerző harmadik, magyarul megjelenő könyve.
Egy fiatal galériatulajdonos egy nap szerelmes levelet kap egy titokzatos hölgytől, aki Principessa néven írja alá a leveleit. Ki lehet ő? Habkönnyű szerelmi történet a szerző kedvenc színhelyén, Párizsban.

Saját véleményem:

Nicolas Barreau az Álmaim asszonyával egyértelműen belopta magát a szívembe, alig vártam, hogy újra elmerülhessek bohém, romantikával átitatott világainak egyikében. És ha tavaly még nem lettem volna benne teljesen biztos, hogy a szerző neve egyet jelent az üde, kissé csacska műfajjal, akkor A világ végén megtalálsz abszolút meggyőzött róla. Mostanra rájöttem, hogy ezek a regények olyanok, mint a macaronok. Falatnyi élvezetek, melyek alapja hasonló, ám mindegyikük más és más ízvilágot kínál. Minden adott bennük, ami nekünk, nőknek egy rövid, ámde annál tartalmasabb kikapcsolódáshoz kellhet. 
Nicolas Barreau álcája mögött hiába rejlik egy érett, német hölgy, szertelenségében azt a francia életszemléletet, gondtalanságot tükrözi, melyet a hídkorláton csücsülő, mosolygó, francia srác képe sugároz. Ahogy az olvasó kihajtja a fedelet, leolvadnak körülötte a valóság falai, s rögvest Franciaországba csöppen.

A történet főszereplője ezúttal a fővárosban élő, galériatulajdonos Jean-Luc, aki tipikus, francia szingli férfi.  Kicsit őrült, művészlélek, mindene a kutyája, és bár nem űz sportot az egyéjszakás kalandokból, azért kihasználja, amit lehet. Egyetlen dologra azonban nem hajlandó: szerelmes levelet írni - ugyanis kamaszként csúnyán összetiporták önbecsülését.
Mindez egészen addig így is van, míg nem kap egy névtelen szerelmeslevelet, mely pikáns, régimódi kihívás elé állítja. A Principessa néven szerelmet valló hölgy annyira felcsigázza hősünket, hogy az sutba dobva elveit, egy romantikus játék közepében találja magát.

Mai társadalmunkra már nem jellemzőek a kézzel írt levelek, pedig nagyon jó kis hangulatuk van. Sokkal meghittebbek, bensőségesebbek egy e-mailnél vagy sms-nél; nem véletlenül tulajdonítottak nekik akkora jelentőséget hajdanán. Hát még ha udvarlásról van szó! - elég csak a regency korra gondolni.
Éppen emiatt nagyon örültem, hogy a szerző egy ilyen, mára elavultabb eszközre alapozta művét. A levélben való játékos ismerkedés, a másik bensőjének megismerése új élményt kínált, ráadásul teljesen bele is illett a környezetbe; nem utolsó sorban pedig a karakterfejlődést is segítette.
A Principessa felbukkanásáig Jean-Luc a női nem tisztelőjeként elsősorban partnerei külső adottságait helyezte előtérbe, majd jött a titokzatos hódoló, aki hercegnői eleganciával és erélyességgel, passzív-agresszív módon rákényszerítette arra, hogy ismerje meg a másik belső értékeit, s attól függetlenül vonzódjon hozzá, miként néz ki.

Imádtam Duc (Jean-Luc) és Principessa csipkelődős-flörtölős-titokzatos-kalandos levélváltásait! Egyszerre szórakoztatott a levélforma és annak tartalma, csigázott fel, hogy vajon ki lehet a rejtélyes hölgy, mozdított ki, és mutatta meg, milyen apró, rafinált eszközök vannak a kezünkben ahhoz, hogy megbolondítsunk egy férfit. Utóbbi miatt extra pacsi a szerzőnek. Egyre kevesebb könyvben látni, hogy a nők nem csak a testükkel képesek megbabonázni a másik nemet. Hagyományos értékek kedvelői tehát előnyben!

A levelek hangvétele egyébként zseniális. Jean-Luchöz hasonlóan én is alig vártam őket, de valljuk be, ha csak levelek sorából állna a könyv, az eléggé unalmas lenne. Nicolas Barreau ezt azzal oldotta meg, hogy az Álmaim asszonyához hasonlóan egy párizsi hajkurászásra sarkallta főszereplőjét.
Jean-Luc hiába megy bele az arctalan játékba, azért a fantáziáját meglehetősen piszkálják az olyan apró információk, mint, hogy ismeri a hölgyet, de mégsem. Szeretőinek és nőismerőseinek nem kifejezetten rövid listájából, és a sztori előrehaladtával egyre jobban összekuszálódó szálakból adódóan szegény nagyjából mindegyik általa ismert hölgyet Principessának véli, még a pékségben kiszolgáló lányt is. Mindebből pedig egy jó is vadászat alakul ki, mely egyáltalán nem nélkülözi a vidám-, Jean-Luc számára azonban meglehetősen kínos perceket, mialatt újfent bejárjuk a város szebbnél-szebb részeit, s bonyolódunk eszeveszett kalandokba.
Mindössze egyetlen momentum volt, amitől eleinte nem mindig sikerült elvonatkoztatnom, mégpedig az, hogy én ezt már olvastam egyszer az Álmaim asszonyában.
A művek, valamint azoknak karakterei és kapcsolati rendszerei több pontos is hasonlítanak egymásra: az ismeretlen nő hajkurászása keresztül-kasul a városban, a saját üzlettel rendelkező főszereplők, a boltban dolgozó női alakok, a férfiak legjobb barátainak figurája, stb.
Szerencsére viszont a cselekmény túl tud nőni az alapvető hasonlóságokon, s képes újdonságot hozni, mely részben a színes karaktereknek és a művészeti irányultságnak is köszönhető.

Sajnos arról nem tudok nyilatkozni, mennyire megfejthetetlen Principessa kiléte, ugyanis a köszönetnyilvánításhoz lapozás során sikerült már a könyv kezdetekor lelőnöm magamnak a poént. És bár távol álljon tőlem, hogy ilyesmire buzdítsalak titeket is, de kifejezetten élvezetes volt úgy végigkövetni Jean-Luc kalandját, hogy tudtam, kicsoda a hölgy. Szóval inkább azt javaslom, először találgassatok, jelöltekből nincs hiány; aztán egyszer olvassátok újra - megéri.

Mindent egybevetve azt tudom mondani, hogy A világ végén megtalálsz vérbeli francia desszert nekünk, nőknek. Romantikus, kalandos, bohém, kicsit őrült, álomszerű, mégis valóságos; ráadásul hagyományos értékeket közvetít. A művészetekért rajongók pedig kifejezetten örülhetnek, ugyanis igen hangsúlyos szerepe van a festészetnek. Ajánlom a hölgyeknek, ha valami édesen könnyed, pozitív hangulatú könyvre vágynak.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Luc, Principessa, Luisa

Kedvenc jelenet: levelek

Negatívum: az Álmaim asszonyával való kezdeti hasonlóságok

Borító: 5/5

A regény helyszínei

La Bélier étterem

 Duc de Saint-Simon

   

 

 

 Du bout du monde

(Au bout du monde)

Gare de Lyon pályaudvar

Le Train Bleu 

Nyereményjáték

Nicolas Barreau A világ végén megtalálsz c. regényében is a csodálatos Párizsba kalauzol bennünket, ráadásul a modern francia művészetbe is betekintést nyerhetünk. A turné nyereményjátékán egy kis művészettörténeti barangolásra hívunk Titeket. Minden állomáson találtok egy rövid információt egy-egy francia alkotóról (természetesen, az irodalom sem maradhat ki). A feladatotok, hogy az információk alapján kitaláljátok, kiről van szó, és nevét beírjátok a rafflecopter megfelelő sorába!
Figyelem! A nyereményjátékon csak a minden állomáson helyen válaszolók vesznek részt! A sorsolást követően a nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben újrasorsolunk. A Kiadó csak magyarországi címre postáz.

Francia alkotó:
19. századi francia festő és grafikus. A realizmus és az impresszionizmus határát jelentő korszak egyik legnagyobb alakja. A Reggeli a szabadban és Olympia című festményei fontos hivatkozási pontok lettek a fiatalabb művészek számára, akik végül megteremtették az impresszionizmust.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/29 Deszy könyvajánlója

03/02 Zakkant olvas

03/04 Szembetűnő

03/06 Dreamworld

03/08 MFKata gondolatai

03/10 Insane Life

Nicolas Barreau - Álmaim asszonya

A Park Kiadó jóvoltából már a második Nicolas Barreau kötet jelenik meg Magyarországon.

Az Álmaim asszonya egy igazi romantikus könyv, amely elrepít minket a szerelem városába, Párizsba.

A Blogturné Klub 5 bloggere március 3-tól minden másnap teszi közzé a véleményét, és még sok érdekes információt tudhattok meg a regényről, valamint a szokásos nyereményjáték sem maradhat el!

Nicolas Barreau: Álmaim asszonya

Kiadó: Park kiadó
ISBN: 9789633550809
Oldalszám: 168 oldal
Fordító: Fodor Zsuzsa

Fülszöveg:

Antoine-nak, a lelkes könyvkereskedőnek és meggyőződéses romantikusnak tíz telefonszáma és mindössze huszonnégy órája van, hogy újra megtalálja álmai asszonyát.
Antoine, a harminckét esztendős könyvkereskedő, aki hisz abban, hogy a regények a való életben is megtörténhetnek, kedvenc kávézójában egy nap megpillantja álmai asszonyát, aki mintha csak az égből pottyant volna oda. Antoine hezitál, nem tudja, hogyan szólítsa meg a nőt. Ám ekkor odalép egy másik férfi, és ezzel Antoine elszalasztotta a lehetőséget. Vagy mégsem? Kifelé menet az elbűvölő mosolyú, titokzatos nő leejt elé egy kártyát, rajta egy keresztnév, egy telefonszám és egy mondat: ,,Szívesen találkoznék magával." Antoine elmondhatatlanul boldog. Kisvártatva kétségbe esik. A becses telefonszám egy ostoba baleset következtében hiányos lesz. Antoine azonban minden nyomon elindul. A szépséges ismeretlen kalandos keresése során a legkülönbözőbb emberekkel találkozik, Párizs legnyüzsgőbb és legcsendesebb pontjain. Az idő Antoine ellen dolgozik. A barátai bolondnak tartják. A szíve nagy szaltókat ugrik, egyiket a másik után. De Antoine nem adja fel...

Saját véleményem:

Nicolas Barreau nevével már korábban is találkoztam, de az Álmaim asszonya volt az első könyv, amit olvastam tőle... és egészen biztosan nem az utolsó, ugyanis a történet, valamint a szerző könnyed, humoros stílusa teljesen elvarázsolt. A csodaszép, hangulatos borítóról már nem is beszélve.

Pontokba szedve összegyűjtöttem azokat a momentumokat, amik miatt belezúgtam  ebbe a 168 oldalnyi kis tüneménybe.

1) Történet

A történet mindösszesen 24 órát ölel fel, középpontjában Antoine, egy harminckét éves szingli, könyvesbolt tulajdonos pasi áll, aki egy szokásosnak tűnő napon, ebédszünet közben besétál kedvenc kávézójába. 

Az asztal, ahol ülni szokott foglalt, így hát kénytelen-kelletlen letelepedik egy másikhoz, hogy elfogyassza rendelését egy jó könyv társaságában, amikor is felfigyel a törzshelyén ülő vendégre, egy gyönyörű, szőke hajú hölgyre. Antoine-ba villámcsapásként hasít a felismerés, hogy álmai nőjével van dolga, így hát erőt gyűjt, hogy megszólíthassa őt. Csakhogy mire ez megtörténhetne, megjelenik egy jóképű pasi, akivel a szőkeség láthatóan igen közeli viszonyt ápol.

Amikor Antoine minden reménye elszállni látszik, álmai asszonya furfangos módon eljuttat hozzá egy cetlit a számával és azzal az üzenettel, hogy 3 órakor hívja fel. Ezek után a férfival madarat lehetne fogatni. Vígan járja az utcákat, míg várja, hogy az óra elérje az időpontot. De a sors fura fintoraként történik egy kis baleset a cetlivel, ami miatt olvashatatlanná válik az utolsó szám. Antoine-nak nem marad más választása, mint egyenként végigtárcsázni tíz variációt, és reménykedni, hogy sikerrel jár. 

A sztori tulajdonképpen innentől válik igazán érdekessé, kalandossá, izgalmassá és viccessé. Az a 10 szám és az időkorlát meglehetősen sok meglepetést tartogat mind Antoine, mind az olvasó számára. Ez a kis baleset egy szédületes kutatásba fordul, mely átível egész Párizson.

2) Helyszín

Mi lehetne tökéletesebb helyszín egy romantikus, álmodozó regényhez, mint a szerelem városa, Párizs? 

Nagyon jó kis alapot ad az ottani atmoszféra, az emberek mentalitása és az a leírhatatlan hangulat, ami Párizst jellemzi, hisz miközben Antoine megpróbálja felkutatni álmai asszonyát, keresztbe-kasul bejárja a város nagyját.

Számomra kiváltképp öröm volt, hogy nem a legismertebb helyszínekre került a főhangsúly, amikről már számtalan helyen olvashattunk, hanem az apró kisutcákra, eldugott boltokra, bárokra, múzeumokra. 

Az, hogy ilyen turisták számára ismeretlen helyszíneken barangolhattunk, adott egy plusz fűszert a történethez, amitől valóban elhittem, hogy a főszereplő oldalán futkározom, ízig-vérig francia lakosként. Imádtam a hangulatos kis bárokat, a kockaköves utcákat, az eső áztatta hidat, vagy azt, hogy Antoine szemén keresztül szemlélhettem a fényképezőgépüket kattogtató, szuveníreket vásárolgató, vigyorgó turistákat, az őrült, meglehetősen hazafias nézeteket valló taxissal való derbit, és még sokáig sorolhatnám, mi mindent.

Örülök, hogy a szerző ennyire ügyesen, nem direkt módon a képembe tolva tárta elém a háttérvilágot. Már csak abból a szempontból is ügyes húzás volt, hogy így nem nyomta el a cselekményt, inkább hozzátett, kiegészítette azt.

3) Antoine

A pasiszemszögből megírt könyveknél mindig van egy kis rizikófaktor: az írónők legtöbbször nehezen találják meg a karaktereik hangját, női olvasóként pedig szintén nem olyan egyszerű azonosulni velük. De - gondoltam én olvasás előtt -, lévén itt egy fiatal, helyes férfi íróról van szó, az első aggodalmammal nem lehet gond, és valóban nem is lett. 

Antoine egy átlagos pasi, a kicsit álmodozóbb fajtából, de hát végülis milyen is lehetne az, aki egy könyvesbolt tulajdonosa és imádja a regényeket? Ráadásul francia! 

Lapról lapra válik egyre szerethetőbb figurává. Mint könyvmoly, sok olyan gondolata van, amivel az olvasói réteg könnyen tud azonosulni, megérteni és magáénak érezni. Mindemellett rettentő vicces, kitartó és életszerű. Közel sem tökéletes a külseje vagy a belseje, megvannak a maga hibái, csetlik botlik, de egy olyan fickó, akiről simán elhiszem, hogy létezik. 

De még mennyire elhittem, hogy létezik! Egészen konkrétan, az agyam elkezdte azonosítani őt a könyvön lévő író képével, akinek az állítólagos önéletrajza teljesen egybevágott Antoinéval. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, azért ennyire hiteles a történet, mert a szerző önmagát vitte bele, és részben magáról mintázta a karaktert. Aztán, amikor megtudtam a szerző személyéről azt a bizonyos dolgot, amit Deszy extrájában olvashattok, nem akartam elhinni.

Ennek ellenére Antoine akkor is egy humoros fickó, akinek élvezet olvasni a belső monológjait., hát még a szerencsétlenkedéseit! Rengeteget nevettem rajta, és a bizonyos szituációkban produkált viselkedésén. Ő a motorja, a szíve-lelke ennek a könyvnek.

4) Romantika és kaland

Őszintén bevallom, ezidáig nem találkoztam még olyan regénnyel, ami úgy lett volna romantikus, hogy nem egy pár kálváriájáról szólt, hanem, mint jelen esetben, Antoine álmai nőjének megtalálásáról.

Tudom, eléggé paradox ez az állapot, mégis átlengi a szerelem érzése a sorokat, elvégre is ezzel a szédületes fickóval, álmai nőjét igyekszünk felkutatni.

Miután Antoine-ba belehasít a felismerés, hogy a szőke szépség álmai asszonya, megrögzötten azon fáradozik, hogy a balesetnek köszönhetően előkerítse őt. 

Jelentőségteljes csavarok és fordulatok helyett, az eszeveszett hajkurászásé a főszerep. Biztos láttatok már olyan filmet, amiben a főszereplő véletlenek sorozatának köszönhetően ide-oda lohol, és ha csak egy picivel is, mindig lekési a nagy pillanatot. Na, ez pont olyan. Mégis hihetetlenül élvezhető. Egyetlen pillanatig sem unalmas, nincsenek benne üresjáratok. Állandóan történik valami. Ide megyünk, oda megyünk, izgulunk, hogy Antoine végre sikerrel járjon, nevetünk a bénázásán, vagy a Dmitij-t kiáltó, szenilis nénin.

5) Stílus

A szerző stílusa olyan, mint maga a regény. Üde, hétköznapi, egyszerű, varázslatos, hangulatos, gördülékeny, vicces. Természetes, mintha nem is egy könyvet tartanánk a kezünkben. 

Olyan bájjal mesél, hogy egyre csak azt érzed, még-még-még! Minél több kell ebből a falatnyi kis csodából, és miközben azért drukkolsz, hogy Antoine révbe érjen, mégsem szeretnéd, ha befejeződne. 

Összességében tehát azt mondom, ha egy könnyed, szórakoztató, kedves, aranyos, romantikus és rendkívül szerethető történetre vágytok, akkor ez a Ti könyvetek. Ideális választás lehet egy borongós délutánra, lazítós estére, vagy felüdülésnek a vízpartra. Nem kell rajta agyalni, csak sodródni vele és élvezni mindazt, amit nyújt.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Antoine és a néni

Kedvenc jelenet: a taxis és a telefonálgatós

Negatívum: -

Borító: 5/5

A nő mosolya - film

Mi sem bizonyítja jobban Nicolas Barreau regényeinek sikerét, mint hogy a hazánkban is megjelent A nő mosolya c. regényéből film készült, mely 2014. november 22-én debütált Németországban.

A filmben Melika Foroutan alakítja Aurélie Bredint, míg Benjamin Sadler André Chabanaist. A teljes szereposztást ide kattintva tekinthetitek meg.
Sajnos hazai megjelenésről egyelőre nincs hír.

A könyv fülszövege:

Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha…
Nem, ilyen nincs! Aurélie elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek: meg kell ismerkednie a regény írójával. Csakhogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mígnem egy szép napon az író levele a postaládájába pottyan. Találkozásuk azonban egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte…

Képek a filmből:

Nyereményjáték

Feladat:
1) Minden bloggernél találtok egy képet, ami a könyv, illetve Párizs egyik helyszínét mutatja. A feladatotok az, hogy megírjátok nekünk, hogy mi is ez pontosan.
2) Ahhoz, hogy esélyetek legyen a könyvnyereményre, mind az öt feladványt teljesítenetek kell!
3) Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására is

03/03 Deszy könyvajánlója - A szerzőről
03/05 MFKata gondolatai - Borítók
03/07 Dreamworld - A nő mosolya film
03/09 Tekla könyvei
03/11 Zakkant olvas - Idézetek