Naan - jó, jó és még egyszer jó

Ha azt mondom, hogy szeretjük az indiai ételeket, azzal egyáltalán nem fejezem ki eléggé, hogy mennyire is szeretjük (milyen jól jönne ide az angol "understatement" szó). Mert hogy nagyon-nagyon szeretjük. Olyannyira, hogy rajta keresztül lassan a csípős "ízt" is megkedveljük, ami nagy szó! A fűszerek-ízek kavalkádja, melyek egy finom szószban egyesülnek, utánozhatatlan. Bárány, csirke vagy zöldség, illatos rizs, mártások, bármi jöhet. Ugyanígy szuperek a kenyérfélék is......

Naan

Kóstoltunk már papadumot, amely egész vékony, roppanós, talán a sajtos tallérra emlékeztető állagú, és esetünkben római köménnyel volt enyhén fűszerezve - ezt előételként kaptuk egy étteremben. Aztán kóstoltunk másfajta lepénykenyeret is, az puha tésztájú volt, és a közepe pedig levegős, puffadt. Ennek a nevét sajnos utólag már nem tudtam visszanyomozni. A kedvencünk azonban eddig mégis a naan. Ez a lapos, ovális lepény, mely pl. az indiai, pakisztáni, perzsa és rengeteg más ázsiai konyha alapvető kenyérféléje, általában élesztővel készül, és (agyag) kemencében (pl. tandoori) sütik. Ahogy olvastam, rengeteg változata létezik, különböző fűszerekkel, magokkal, akár hússal töltve is fogyasztják... 

Berlin-tipp: a jelenlegi kedvencünk egy kicsi, meghitt indiai étterem, ahol a tulaj maga szolgál fel, kezet fog velünk és őszintén érdeklődik, hogy ízlett-e az étel - hülye kérdés, iszonyat finom. Amikor  egyszer nem bírtam megenni, mert olyan nagy volt az adag, ez az elegáns indiai férfi szinte megsértődött, ahogy meglátta a tányéromat - aztán megkönnyebbült, mikor mondtam, hogy csak sok volt, és a maradékot természetesen elvinném... :-) Szóval a hely neve Abirams, és az U7-es metró Gneisenaustrasse megállójánál található - ajánlom mindenkinek, aki szereti!

Egyszer régebben már próbálkoztam itthoni naan-sütéssel, nem igazán sikerült. Most azonban találtam egy (brit)-indiai receptet a BBC Food-on, és gondoltam, adok neki még egy esélyt. Leszámítva azt, hogy talán egy-két perccel tovább sült, mint kellett volna, nagyon elégedettek voltunk az eredménnyel! Még frissen megkentem a naanokat egy kevés fokhagymás vajjal, és így ettük őket a kókuszos csirke tikka masala mellé (folyt.köv.). Már csak egy kemence kellene... :-)

A fekete hagymamag (nigellamag) zseniális fűszer, érdemes beszerezni, ahogy látom, mindez már online is intézhető, és nem is olyan drága!

Hozzávalók:

- 1 tk porélesztő

- 1 tk cukor

- 200 g liszt

- egy kevés fekete hagymamag (nigellamag)

- csipet só

- 1/2 tk só

- 1 ek olaj

- 2 nagy ek natúr joghurt

- 2 ek tej

Keverjük el egy kevés langyos-meleg vízben a szárazéleszőt és a cukrot, majd hagyjuk állni kb. 5 percig, amíg az élesztő beindul. Közben keverjük össze a lisztet, sót, nigellamagot, sütőport, és adjuk hozzá az olajat, a joghurtot, a tejet, végül az élesztős keveréket. 

Kezdjük el összedolgozni a tésztát. Kézzel kb. 10 percig dagasszuk, ha kézzel dolgozunk, a recept szerint enyhén bevizezett ököllel - egyébként szerintem úgy, ahogy máskor is szoktuk. :-) Rugalmas, nem ragacsos tésztát kapunk. Fedjük le a tésztát, és hagyjuk kelni langyos helyen, 10-15 percig (szerintem lehet kicsit tovább is). 

Melegítsük elő a sütőt 140°C-ra.

Ha megkelt egy kicsit, osszuk 4 részre a tésztát, ugyanis négy naant fogunk sütni. Nyújtsuk mindegyik adagot ovális alakúra, kb. fél cm vastagságúra - ne legyen nagyon vékony, mert könnyen kiszáradhat. Olajozott / zsírozott tepsin / sütőlapon süssük őket 10-15 percig, ha már hólyagokat látunk a felületükön, és egy pici színt, el is készültek. Érdemes a sütőből való kivétel után (akár fokhagymás) vajjal vagy ghível megkenni a naanokat.

Frissen tálaljuk, bármilyen indiai (jellegű) étel mellé mártogatni, vagy csak úgy magában is jó... :-)

Egy nagyon friss csirkehúsos saláta

Hát, ez a saláta olyan, de olyan nagyon egyben van, hogy már akár a tökéletes jelzővel is illethetném! Tegnapelőtt töprengtem ugyan egy kicsit magamban, miközben a hozzávalókat aprítottam a nyugis esti konyhában, hogy vajon nem lesz bele sok ennyi szárzeller? És az öntet elég intenzív ízű lesz? Tegnap, amint megkóstoltuk, minden kétségem eltűnt, és maradt egy nagyon finom, friss ízű húsos-zöldséges saláta, mely nem csak magában, hanem például megpirított barna kenyérrel is jó amolyan angolszász "sandwich-lunch"-ként, vagy vacsoraként, vagy reggeliként.... :-)

A recept eredetijében (Pioneer Woman) az édes vonalat szőlő képviseli, mivel azonban nincs még nyár vége, sem ősz, nem vettem (kitudjahonnanésmilyen) szőlőt, hanem egyszerűen egy almával helyettesítettem. Nagyon szuper lett így is. Az a jó ebben a salátában, hogy tulajdonképpen mindenki ízlése szerint bővítheti (szűkítheti) a hozzávalókat, talán csak arra érdemes figyelni, hogy legyen benne mindig valami roppanósabb összetevő, ami a hús és az öntet puhaságát ellensúlyozza. Lehetne bele diót, kesudiót rakni, vagy akár krumplit is, esetleg répát, sajtot, stb...

Hozzávalók:

- 2 egész csirkecomb (vagy annak megfelelő mennyiségű, másfajta csirkehús, kimaradt főtthús)

- 2-3 szár szárzeller

- 3-4 vékony újhagyma

- 1 kisebb alma (szőlőszemek)

- bő 1 dl majonéz

- bő 1 dl joghurt (tejföl)

- só, bors

- 2 ek citromlé

- 1 ek (barna)cukor (vagy édesítő)

- kisebb marék apróra vágott kapor

A csirkehúst megmossuk, és annyi vízben, amennyi bőven elfedi, megfőzzük: felforraljuk, majd lassú tűzön kb. 1 óráig főzzük. Én most csirkecombból csináltam, mert az szaftosabb, mint a melle, de biztosan más részekkel is működhet. Ha megfőtt a csirke, egy-két villával, vagy kézzel leszedegetjük a csontról a húst, és apróbb darabokra vágjuk. A bőrre most nem lesz szükség.

A zellerszárakat, almát, újhagymát megmossuk és megtisztítjuk, majd felaprítjuk, szeleteljük. Egy nagyobb tálba rakjuk a zöldségeket, majd a húst is mellé. Összevágjuk a kaprot, és azt is hozzáadjuk.

Egy kisebb tálkában keverjük össze az öntet hozzávalóit is: majonéz, joghurt, só, bors, citromlé, cukor, és kóstoljuk is meg, hogy jó lesz-e. Sót lehet bőségesen használni, ugyanis a húst egyáltalán nem sóztuk korábban.

A zöldfűszerekkel is variálhatunk egyébként, nem muszáj kaprot használni, ki mit szeret, csak friss legyen.

Ha jó az öntet, öntsük a salátára, és keverjük át alaposan. Legalább 3-4 órán át, de inkább egy éjszakán át érdemes pihentetni, hogy jól összeérjenek az ízek. 

Ahogy fent említettem, mi pirított barnakenyérrel ettük (és akár egy pár szem csipszet is lehet mellé biggyeszteni), de magában is zseniális, vagy bármilyen péksüteménnyel kísérve. Megéri kipróbálni!!!

Almás-ricottás muffin - mert már nem trendi (?)

Sütöttem egy adag muffint, és tiszta szerencse, hogy keresgéléseim közben ráakadtam a HVG Gasztro rovatának egy cikkére, mely egy befolyásos amerikai gasztro-figura 2011-es előrejelzéseit összegzi. Ebből megtudhattam, hogy "annyira 2010" vagyok, mivel a muffin (és a cupcake) 2011-ben már lejárt lemeznek számít. Ráadásként még azt is megtudtam, hogy a muffin "időzített kalóriabomba és módosíthatatlan valamely egészségesebb variációra", ezért is bukik meg idén. Puff neki! - hogy Pisti mamáját idézzem. Bár kíváncsi leszek én erre...

Ja, a cikk szerint 2011-ben a pie, azaz a pite a divat - ezzel nincs semmi bajom, szeretjük a pitét. De: a pite mióta nem kalóriabomba? És mióta módosítható egészségesebb variációra, a muffinnal szemben, mely viszont egyáltalán nem? (A cikk egy-két más pontjával egyetértettem.)

Az, hogy egy muffin kalóriabomba, igaz is lehet, meg nem is. Igaz, mert mint minden más ételben, egy muffinban is van kalória, hogy ezt így most tisztázzam... Ugyanakkor nem feltétlenül igaz. Sok muffin nem a csokis-vajas-cukros-csokidarabos-porcukros-bevonatos vonalat erősíti, hanem például édesítővel is elkészíthető, én már számtalan alkalommal sütöttem így, egyből nagyot változik a kalória mennyisége. És akkor még a számtalan sós muffinról nem is beszéltünk! Egy-egy jó muffin reggelire vagy tízóraira is ehető, így nem fölösleges kalóriának, hanem normális ételnek számít.

Az pedig, hogy a muffinnak nem készíthető egészségesebb variációja.... Nem igaz. Használjunk teljes kiőrlésű lisztet, répát, almát, sütőtököt, bogyós gyümölcsöket, barna cukrot, diót, citromot, olajat, banánt, túrót, ricottát, joghurtot - a végtelenségig sorolhatnám az egészségesebbnél-egészségesebb hozzávalókat, melyek mind egy-egy jó kis muffin összetevői lehetnek.

Így hát remélem, elnézitek nekem, hogy egy ilyen lejárt dologról írok, de nekünk, ódivatú fogyasztóknak nagyon bejött :-) Kallódó almák tökéletes felhasználási módja, egy kis ricottával megbolondítva, teljes kiőrlésű liszttartalma miatt még az egészségünkre is jobb hatással van. Akár fagyasztható is.

Ti hogy vélekedtek erről a témáról?

Hozzávalók: (12-15 darab)

- 145 g teljes kiőrlésű liszt

- 150 g fehérliszt (én tönköly fehérlisztet használtam)

- 125 g (arany)barnacukor

- 100 g cukor, vagy annak megfelelő méz, édesítő, stb

- 2 tk fahéj

- másfél tk sütőpor

- 1 tk szódabikarbóna

- csipet só

- 1 tojás

- 2 tojásfehérje

- 2 dl natúr joghurt

- 1 dl tej

- 200 g ricotta

- 3 ek növényi olaj

- vaníliakivonat

- 2-3 kisebb alma meghámozva, felkockázva

A tetejére opcionális: fahéjas cukor, vagy mandulaszeletek

Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra. Béleljünk ki egy muffintepsit papírokkal.

Egy tálban keverjük össze a száraz hozzávalókat. Szerintem a fehér-teljes kiőrlésű liszt arányokkal lehet kísérletezni, a teljes kiőrlésű javára, működhet úgy is. Egy másik tálban keverjük ki a folyékony hozzávalókat, de a ricottából csak 3 evőkanállal tegyünk bele. Öntsük a folyékony összetevőket a száraz mixhez, és keverjük át gyorsan, de nem kell túlzásba vinni. Adjuk hozzá az almakockákat is, és lazán forgassuk a tésztába. 

Adagoljunk minden muffinformába a tésztából, de csak a mélyedés 2/3-ig érjen a tészta. Ezután egy kiskanállal adagoljunk minden mélyedésbe a ricottából is, és végül tegyünk a ricottás rétegre még egy vékony réteg tésztát. Aki szeretné, itt szórhat a muffinokra egy kevés fahéjat, vagy fahéjas cukrot, és mandulát is.

15-18 perc alatt sülnek meg, mire szép aranybarnává válik a tetejük, és a beléjük szúrt fogpiszkáló is tisztán jön ki. Kicsit hűlni hagyjuk, majd tejjel (vagy bármi mással, vagy magában) befalatozzuk. :-)

A szuper recept innen származik.

Coleslaw - a kedvenc káposztasaláta

Tegnap bevette magát a fejembe a gondolat, hogy coleslaw-t, azaz "a világ legjobb káposztasalátáját" kell ennem. Ahhoz, hogy ilyet ehessek, el is kellett készítenem - vásároltunk, megvettem a hozzávalókat, hazajöttünk, nekiálltam. Majd rájöttem, hogy répát nem vettünk. Pisti kategorikusan kijelentette, hogy ő bizony már le nem megy még egyszer a boltba (hideg, fáradtság, egyéb alibi-kifogások), majd csinálok salátát holnap. Vicces, hogy még 6 együtt töltött év után sem ismer eléggé: ha én coleslaw-t akarok enni, akkor azt is fogok enni... Így hát elbattyogtam egyedül a boltba, és vettem répát, majd újra nekikezdtem. Ezúttal sikerrel jártam! 

Reggeli napfényben

A coleslaw egy nagyon amerikai káposztasaláta, amelynek rengeteg verziója létezik, alapvetően a sima káposztasalátától annyi különbözteti meg, hogy majonézes szósszal készül. A kinti sütések, barbecue-k elengedhetetlen kelléke, mi is többször ettünk az USA-ban, de szerintem téli ételnek is tökéletes, a lakásban, sült húsok, szendvicsek mellé fogyasztva - én magában is nagyon szeretem, de én függő vagyok... Az összetevői télen is (viszonylag) olcsók: káposzta, alma, hagyma, répa, és egészségesek is.

Az én verziómban a káposzta mellett répa, hagyma és alma is van a salátában: a répa egy kis színt ad, a hagyma egy kis csavart, az alma pedig természetes módon édesít - így az öntetbe szinte egyáltalán nem kell már cukor. 

Mivel a káposzta, amit vettem, 2 kilós volt, csak kb. 70 dkg-ból csináltam salátát, a maradékból a fagyasztót tankoltam fel. Egyrészt apróra reszelt káposztát pirítottam egy kevés olajon, sóval-borssal - ezt eltettem, káposztás kockához tökéletes lesz majd. A másik részből pedig hagyományos párolt káposztát készítettem, lesózva, köménymaggal, pirítva-párolva, a végén ízesítve, ez majd valamilyen sült hús mellé lesz jó (kacsa). Az a jó, hogy ezek a káposztás dolgok nagyon jól bírják a fagyasztást, és amikor úgy alakul majd, pár perc alatt egész jó kis fogásokat tudok varázsolni belőlük. Más kérdés, hogy a lakást meddig kellett szellőztetni, hogy a  káposztaszag kimenjen... :-)

És akkor a recept... Ti szeretitek a káposztasalátákat? Ha igen, milyen féléket?

Hozzávalók:

- kb. 70 dkg (fehér)káposzta, lereszelve

- 2-3 közepes répa, lereszelve

- 1 közepes fej hagyma, lereszelve

- 1 alma, meghámozva, lereszelve

- 2 dl natúr joghurt

- 2 dl majonéz (mindenkinek a bolti kedvence, nálam Miracle Whip)

- egy pár csepp ecet

- só, bors

- ízlés szerint egy kevés cukor

A zöldségeket és az almát megtisztítjuk és lereszeljük - ilyenkor nagyon jól jön egy szeletelő-aprító gép. 

Egy tálban összekeverjük az öntet hozzávalóit: én azért csinálom natúr joghurttal, mert így sokkal könnyebb és kevésbé hízlaló, de aki szeretné, csinálhatja csak majonézzel is. Az ecet és a cukor mennyiségét nem tudom pontosan meghatározni (egyikből sem kell sok), mindenki ízlése szerint használja, érdemes kóstolgatni, érzi az ember, amikor pont jó. Már maga az alma is édesít, főleg, ha édesebb fajtát veszünk. Az öntetbe rakhatjuk a sót és a borsot is, ezekből sem kell több egy csipetnél. A salátaöntet inkább édeskésebb, mint savanyú, de érződik egy picit az ecet is rajta.

A salátát és az öntetet keverjük alaposan össze, kóstoljuk meg, fedjük le, és legalább egy pár órát hagyjuk állni, mielőtt megesszük. Ez szükséges, hogy az ízei jól összeérjenek. 

Nagyon-nagyon finom, és olyan jó a téli lehangoltság ellen! :-)

Joghurtban pácolt sült csirkecombok

Éjszaka azt álmodtam, hogy tésztát gyúrok, rendesen, két kézzel, ráadásul még azt is éreztem, hogy milyen jó ruganyos is a tészta... Megnéztem, és a google (na jó, Krúdy) szerint azt jelenti, röviden-tömören, hogy családalapítás. Erre varrjak gombot! Na persze, az is lehet, hogy csak túl sokat forgattam Jamie Oliver meg a Két duci hölgy szakácskönyveit estefelé, és annyira megihlettek a receptek, hogy álmomban már el is kezdtem gyúrni, hogy legyen ideje megkelni a tésztának?! :-) 

Álmommal ellentétben azonban nem dagasztottam-kelesztettem semmit ma, viszont sütöttem csirkecombokat, amelyek nagyon finomra sikerültek. 

A csirkehús puha lett, szinte elvált a csonttól, a bőre pedig pont jó ropogós, hát kell ennél több? 

A csirkecombot sokan nem értékelik, pedig olcsó, és legalább olyan jó, mint a melle, sőt, mi több, nem is lehet úgy kiszárítani sem, például. Ihletőm Nigella receptje volt.

Hozzávalók:

- 5 - 5 csirke alsó- és felsőcomb (vagy csak az egyik/másik)

- 4 dl natúr joghurt

- 60 ml olaj

- 4-5 gerezd fokhagyma, kicsit összetörve

- 1 ek só

- bors

- 2 tk római kömény

- 2 ek juharszirup (szerintem méz is megteszi)

A csirkecombokat egy nagy zacskóban vagy tálban bepácoljuk a hozzávalókkal összeöntve. Legalább fél óráig, de akár egy éjszakán keresztül is pácoljuk. 

220°C-ra előmelegítjük a sütőt. Egy nagyobb tepsibe rajuk a combokat, a felesleges pácot lecsepegtetve róluk, és egy kevés olajjal még meglocsoljuk őket.

40-45 percig süssük legalább, amíg teljesen átsülnek, és szép barna színt kapnak. A római kömény és a juharszirup diszkrét, ugyanakkor nagyon érdekes ízt adnak ennek az egyébként teljesen egyszerű ételnek. Rizzsel, paradicsomsalátával ettük.

Ti szeretitek a csirkecombot?