Egy kis húsvéti...

Bár a Húsvét nálunk a vallásos értelmében véve nem olyan jelentős ünnep, valahogy mégis fontos, talán azért, mert ekkorra érezzük igazán, hogy eljött a tavasz. Már van egy-két friss zöldség, süt a nap, megjelennek az első virágok, a fák is gyönyörű színekben pompáznak, és úgy megmozdul valami a levegőben. Újjáéled a természet, és ezt mindenki érzékeli, aki csak egy kicsit is kinyitja a szemét. Jó ilyenkor az utcán, vagy a természetben lenni, sétálni, napozni, és persze jó összejönni a családdal is, ahonnan nem hiányozhat az étel sem :-)

Ma ajánlok nektek egy-két olyan fogást a blog korábbi bejegyzéseiből, melyek szépségükkel  Húsvétkor is megállják a helyüket, vagy gyorsan, könnyen elkészíthetőek.

1. Húsvéti kalács - ami nem hiányozhat az asztalról - klikk a receptért:

2. Napraforgó kenyér, Limara nyomán - klikk a receptért:

3. Könnyű, finom aprósütemény - olvadó pillanatok - klikk a receptért:

 

4. Tökéletes ricottás cheesecake, málnaöntettel - klikk a receptért:

5. Fahéjas kalács - klikk a receptért:

6. Póréhagymás-sajtos szuflé, a vállalkozó kedvűeknek - klikk a receptért:

7. Függést okozó, nagyon csokis fekete-fehér falatok - klikk a receptért:

8. Köretnek: krémsajtos-fűszeres sült krumpli - klikk a receptért:

  

9. Sajtos-szezámmagos csavart rudak, az utolsó pillanatban is - klikk a receptért:

10. Egy bevált, klasszikus, puha túrós sütemény - klikk a receptért:

 

Remélem, találtok valami nektek tetsző ételt a rövidke tízes listámon - nekem mind olyan közel áll a szívemhez :-)

Kellemes húsvéti készülődést kívánok mindenkinek!!!

Almás-ricottás muffin - mert már nem trendi (?)

Sütöttem egy adag muffint, és tiszta szerencse, hogy keresgéléseim közben ráakadtam a HVG Gasztro rovatának egy cikkére, mely egy befolyásos amerikai gasztro-figura 2011-es előrejelzéseit összegzi. Ebből megtudhattam, hogy "annyira 2010" vagyok, mivel a muffin (és a cupcake) 2011-ben már lejárt lemeznek számít. Ráadásként még azt is megtudtam, hogy a muffin "időzített kalóriabomba és módosíthatatlan valamely egészségesebb variációra", ezért is bukik meg idén. Puff neki! - hogy Pisti mamáját idézzem. Bár kíváncsi leszek én erre...

Ja, a cikk szerint 2011-ben a pie, azaz a pite a divat - ezzel nincs semmi bajom, szeretjük a pitét. De: a pite mióta nem kalóriabomba? És mióta módosítható egészségesebb variációra, a muffinnal szemben, mely viszont egyáltalán nem? (A cikk egy-két más pontjával egyetértettem.)

Az, hogy egy muffin kalóriabomba, igaz is lehet, meg nem is. Igaz, mert mint minden más ételben, egy muffinban is van kalória, hogy ezt így most tisztázzam... Ugyanakkor nem feltétlenül igaz. Sok muffin nem a csokis-vajas-cukros-csokidarabos-porcukros-bevonatos vonalat erősíti, hanem például édesítővel is elkészíthető, én már számtalan alkalommal sütöttem így, egyből nagyot változik a kalória mennyisége. És akkor még a számtalan sós muffinról nem is beszéltünk! Egy-egy jó muffin reggelire vagy tízóraira is ehető, így nem fölösleges kalóriának, hanem normális ételnek számít.

Az pedig, hogy a muffinnak nem készíthető egészségesebb variációja.... Nem igaz. Használjunk teljes kiőrlésű lisztet, répát, almát, sütőtököt, bogyós gyümölcsöket, barna cukrot, diót, citromot, olajat, banánt, túrót, ricottát, joghurtot - a végtelenségig sorolhatnám az egészségesebbnél-egészségesebb hozzávalókat, melyek mind egy-egy jó kis muffin összetevői lehetnek.

Így hát remélem, elnézitek nekem, hogy egy ilyen lejárt dologról írok, de nekünk, ódivatú fogyasztóknak nagyon bejött :-) Kallódó almák tökéletes felhasználási módja, egy kis ricottával megbolondítva, teljes kiőrlésű liszttartalma miatt még az egészségünkre is jobb hatással van. Akár fagyasztható is.

Ti hogy vélekedtek erről a témáról?

Hozzávalók: (12-15 darab)

- 145 g teljes kiőrlésű liszt

- 150 g fehérliszt (én tönköly fehérlisztet használtam)

- 125 g (arany)barnacukor

- 100 g cukor, vagy annak megfelelő méz, édesítő, stb

- 2 tk fahéj

- másfél tk sütőpor

- 1 tk szódabikarbóna

- csipet só

- 1 tojás

- 2 tojásfehérje

- 2 dl natúr joghurt

- 1 dl tej

- 200 g ricotta

- 3 ek növényi olaj

- vaníliakivonat

- 2-3 kisebb alma meghámozva, felkockázva

A tetejére opcionális: fahéjas cukor, vagy mandulaszeletek

Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra. Béleljünk ki egy muffintepsit papírokkal.

Egy tálban keverjük össze a száraz hozzávalókat. Szerintem a fehér-teljes kiőrlésű liszt arányokkal lehet kísérletezni, a teljes kiőrlésű javára, működhet úgy is. Egy másik tálban keverjük ki a folyékony hozzávalókat, de a ricottából csak 3 evőkanállal tegyünk bele. Öntsük a folyékony összetevőket a száraz mixhez, és keverjük át gyorsan, de nem kell túlzásba vinni. Adjuk hozzá az almakockákat is, és lazán forgassuk a tésztába. 

Adagoljunk minden muffinformába a tésztából, de csak a mélyedés 2/3-ig érjen a tészta. Ezután egy kiskanállal adagoljunk minden mélyedésbe a ricottából is, és végül tegyünk a ricottás rétegre még egy vékony réteg tésztát. Aki szeretné, itt szórhat a muffinokra egy kevés fahéjat, vagy fahéjas cukrot, és mandulát is.

15-18 perc alatt sülnek meg, mire szép aranybarnává válik a tetejük, és a beléjük szúrt fogpiszkáló is tisztán jön ki. Kicsit hűlni hagyjuk, majd tejjel (vagy bármi mással, vagy magában) befalatozzuk. :-)

A szuper recept innen származik.

Madártej

Az elmúlt pár évben több emberrel is találkoztam, akik nem szerették a madártejet. Egyszerűen nem tudtam hinni a fülemnek - hát az meg hogy lehet? Vaníliás, finom, könnyű, a hab pont jól feldobja az egészet, mit lehet ezen nem szeretni? A válasz általában ez volt: túl tömény, émelyítően édes. Ezek szerint nekem szerencsém volt, mert nálunk sosem ilyen volt a madártej. Pár napja Pistivel is beszélgettünk, épp gyerekkori ételekről, és mondta, hogy ő a madártejet úgy "szerette volna", de annyira "tömény" lett mindig. Igen, ebből is látszik, mennyire másképp érzékelik az egyes emberek az édeset: ami az egyiknek pont elég édes, a másiknak már ijesztően sok.

Az előbbiek után nem meglepő, mit is főztem tegnap... :-) Természetesen nálunk nem lett sem émelyítően édes, sem túl sűrű, tömény a madártej. Pár csepp vaníliakivonat, kevés édesítő (cukor), szigorúan kóstolás mellett, amíg nekünk tetszően lesz édes, jó tojások és zsíros tej - ennyi. A vaníliás-sárgás tej kavargatása egyértelmű wellness program, a habfelhők főzése pedig kifejezetten érdekes fizikai-kémiai megfigyelések sorozata. :-) Ki szavaz arra, hogy a madártej nem csak nyáron jó, hanem télen is ugyanúgy megállja a helyét???

Hozzávalók:

- 1 l tej

- 2 dl tejszín (opcionális)

- cukor vagy édesítő, ízlés szerint, kóstolgatni kell, nincs mese :-)

- pár csepp vaníliakivonat, vagy igazi vaníliarúd és magjai

- 7 tojás

- 1 csepp citromlé, csipet só

A tejet (1 decit félreteszek) feltesszük főni egy nagyobb edényben, és hozzáadjuk a tejszínt, cukrot, vaníliát. Szétválasztjuk az előre megmosott tojásokat, és a sárgáikat elkeverjük a félretett tejjel. Az edényben a vaníliás tejet nem szabad forralni, csak olyan 65-75°C-ra melegíteni, amíg még nem forr. Ha elég meleg, lassan, kevergetés mellett adjuk hozzá a sárgájás tejet. Kevergessük az egészet, lassú tűzön, és kb. 4-6 perc után be fog egy picit sűrűsödni. Ekkor vegyük le a tűzről, ne forraljuk semmiképp sem, és tegyük félre hűlni.

Egy másik lábasban melegítsünk vizet, de ezt se forraljuk  erősen! A tojásfehérjékből egy csipet sóval és egy csepp ecettel verjünk kemény habot (aki akar, hozzáadhat egy-két evőkanál cukrot). A megfelelően meleg, de nem lobogó vízbe szaggassunk evőkanálnyi hab-adagokat, de kalkuláljuk bele, hogy igen megdagadnak fővés közben a gőzben. Oldalaként egy-két perc elég, hogy elkészüljenek, de látszik is, hiszen tényleg megnőnek. A kész habfelhőket szedjük a félretett, tálba öntött madártejre. Ismételjük a folyamatot, amíg el nem fogy a hab. Én nem használtam fel az összes habot, nem fért el a madártejen, úgyhogy legközelebb csak mondjuk 4 fehérjét használok fel, a többit lefagyasztom, vagy másra használom.

Lehet még a madártejbe (kezeletlen) citrom- vagy narancshéjat is reszelni, én most narancsot használtam, nagyon feldobta. A tetejére egy kevés fahéjat szórtam, úgyhogy nem csak ízre lett nagyon jó, hanem látványra is. :-) Hidegen a legjobb - ki kell várni, amíg kihűl...

Kiegészítés: hogy miért is hívják madártejnek, más nyelveken viszont lebegő-úszkáló szigeteknek (Floating Islands)? Itt egy érdekes magyarázatot olvashattok, de ha van valakinek más elképzelése, szívesen olvasnám! 

A recept kerete innen származik.

Türelem, fahéjas kalács a neved...

Amíg ezt a csodálatos fahéjas kalácsot készítettem, támadt egy - számomra - rettentően szórakoztató gondolatom: szerintem a Guns'n'Roses Patience (Türelem) című száma biztos, hogy egy ilyen, vagy ehhez hasonló kalács készültéről (is) szól; persze-persze, szerelem, meg kapcsolatok, de figyeljetek csak! :-) Már maga a cím is teljesen találó, hiszen az alapanyagokon, egy két eszközön kívül szinte csak türelemre van szükségünk, hogy kivárjuk, amíg végre megkel-megkel-és megsül ez a remekmű, röpke 4-4,5 óra alatt. 

 

Aztán tovább szőttem a párhuzamot. A dal szövege így szól:

"...Said, woman, take it slow, it'll work itself out fine,

/"Mondtam, 'asszony', csak szép lassan, kialakul az majd magától,/

All we need is just a little patience."

/Csak egy kis türelemre van szükségünk."/

Tehát, várj, Bori, amíg dolgozik az élesztő, megkel az a kalács és magától szépen kialakul... és valóban így is történt. :-) Megkelt, megsült, közben eszméletlen finom fahéjillat lengte be a lakást, végül eleget vártunk, és langyosan megkóstoltuk - mmmmmhhhhh.... 

Ha van egy szabad délutánotok, esetleg lazább hétvégi napotok, mindenképp próbáljátok ki, szerintem addiktív: a vékony fahéjas spirál-réteg sokkal intenzívebb ízű, mintha csak simán a tészta lenne fahéjas. Őszi, meleg, otthoni. :-)

Hozzávalók:

- 240 ml tej

- 6 ek vaj

- 1 csomag (7-8 g) száraz élesztő

- 2 tojás

- 40 g cukor

- 440 g liszt

- 1 tk só

- 40 g cukor

- 2 ek fahéj

- 1 kk szerecsendió

- 1 tojás, kevés tejjel elkeverve, kenéshez

- kevés lágy vaj, a forma kikenéséhez

- egy 23 x 13 x 8 cm-es, vagy picit nagyobb "gyümölcskenyér forma"

Olvasszuk meg a vajat a tejjel együtt, legyen nagyon meleg, de ne forrjon. Hagyjuk kihűlni, amíg langyos lesz, (közben keressük elő a Patience-t) és akkor szórjuk bele a száraz élesztőt. Vigyázni kell, nehogy túl meleg legyen a folyadék, mert az megöli az élesztőt. Keverjük el óvatosan, és hagyjuk állni 10 percet.

Keverjük össze a lisztet és a sót.

Robotgéppel keverjük össze a cukrot és a tojásokat, majd keverjük hozzá a tejes-vajas-élesztős keveréket is, de nem kell túlzásba vinni a keverést. Adjuk hozzá a liszt felét, keverjük el, majd a második felét is, és azzal is keverjük ki. Váltsunk át a robotgép dagasztó karjaira (csavart, hosszúkás), és közepes sebességen dagasszuk a tésztát 10 percig. Ez még kézi robotgéppel is kemény munka, de én személy szerint élveztem, ahogy végignézhettem a tészta formálódását. 10 perc után a tészta ruganyos, egybeáll, és épp csak egy picit ragad, ha ujjunkkal megnyomkodjuk. Ha túl ragacsos lenne, adjunk hozzá még 30 g lisztet, és dagasszuk további 5 percig. 

Egy nagyobb tálba öntsünk egy-két evőkanál olajat, és forgassuk meg benne a tésztát. Fedjük le fóliával, takarjuk le egy konyharuhával a tálat, és helyezzük élesztőbarát környezetbe: meleg, huzatmentes, nyugis sarok, radiátor környéke, nagyon alacsony hőmérsékletű sütő, stb... Hagyjuk kb. 2 órát állni. Hallgassuk meg a Patience-t.

A gyönyörűen megkelt tésztát borítsuk ki enyhén lisztes munkafelületünkre, és gyúrjuk át jó alaposan, hogy ruganyos, sima legyen. Nyújtsuk olyan téglalap méretűre, amely a sütőformánkkal megegyező szélességű, és kb.50-60 cm hosszúságú. (23 x 13 x 8 cm-es "gyümölcskenyér forma".) Kenjük meg a tésztát lágy vajjal, szórjuk meg alaposan a fahéj-cukor-szerecsendió keverékkel, és magunk felé haladva tekerjük fel jó szorosan. A tekercs végeit csípjük össze, hogy ne távozhasson a jó kis fahéjas keverék. 

Kenjük ki vajjal a sütiformát, mely esetünkben egy standard "kenyérforma", és óvatosan emeljük bele a fahéjas tekercset. Kenjük meg lágy vajjal a tetejét, fedjük le fóliával és egy konyharuhával, és pihentessük jó langyos helyen (ahol kelesztettük, pl.) újabb 1,5-2 órát. Hallgassuk meg újból a Patience-t.

Nekem a kelés végére egy picit túlfutott a forma végeinél a tészta, valószínűleg a recept eredetije egy árnyalatnyival nagyobb formával dolgozott. Nem pánikoltam, csak lecsíptem a két kikelt tésztarészt, és egy-egy kivajazott szufléformában raktam be őket sülni a főforma mellé.

Kenjük át a kalácsot a tojásos-tejes keverékkel, és 180°C-ra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt süssük készre. Inkább az alsó-középső részen süssük, nehogy megégjen a teteje. (Közben még utoljára hallgassuk meg...).

Langyosan, hidegen, másnap megpirítva vajjal is isteni. Szeretitek a fahéjat, ősszel, kalácsban? :-)

A recept az egyik kedvenc amerikai bloggeremtől származik.