Kókuszos-csokis cookie - erős "wow-faktor"

Emelje fel a kezét az, aki nem szereti a kókusz-csoki párost! Valaki? Hm? Na ugye, hogy senki. :-) 

Frissen sült, még enyhén olvadt csokival...

Egy-két hete a heti bevásárlásnál megakadt a szemem egy csomag kókuszreszeléken, és eszembe jutott, hogy milyen időtlen-idők óta nem sütöttem semmi kókuszosat, pedig tulajdonképpen nagyon is szeretjük. Hamar rá is találtam egy jónak ígérkező kókuszos-csokis "keksz"-receptre, amely aztán valóban nagyon jó lett (erre utal a címbeli wow-faktor is). A kókuszt egy pár percig pirítani kell a felhasználás előtt, így kap egy kis extra ízt.. az eredmény: erős Bounty-flashback, kókuszos, puha....nem is kell ennél több. Ja, esetleg még egy pohár tej. :-)

A kókusszal hogy álltok? 

Hozzávalók: 

- 100 g kókuszreszelék

- 155 g liszt

- 1/2 tk sütőpor

- 1/2 tk szódabikarbóna

- csipet só

- 150 g (barna) cukor ( kevés cukor + édesítővel is működik)

- 4 ek vaj

- 1 tk vaníliakivonat

- 1/4 tk kókuszaroma (én kihagytam)

- 1 nagy tojás

- 100 g csoki darabokra vágva 

A kókuszreszeléket egy száraz serpenyőben pirítsuk meg pár perc alatt, amíg picit megbarnulnak.

Keverjük össze egy tálban a száraz hozzávalókat. Robotgéppel keverjük ki a cukrot és a vajat krémesre, majd adjuk hozzá a vaníliát és a tojást, és ezekkel is keverjük el alaposan. Lassan adjuk hozzá a lisztet is, keverés közben. Végül adjuk hozzá a kókuszreszeléket és a csokidarabokat is.

Helyezzünk kiskanálnyi darabokat a tésztából sütőpapírral bélelt sütőlapra, és egy picit lapogassuk is le őket. Hagyjunk 1-2 cm helyet köztük, mert sülés közben nőnek egy kicsit. 180°C-ra előmelegített sütőben süssük a cookie-kat 10 percig, amíg az aljuk egy picit megbarnul. Ne száradjanak ki :-)

Langyosan, vagy teljesen kihűlve tálaljuk.

Brownie, biciklizés, Berlin

Tegnap két (jelenleg) berlini lakos (ezek mi vagyunk) úgy döntött, hogy a gyönyörű napos időre való tekintettel ezúttal nem csak sétálnak és tömegközlekednek, mint általában, hanem biciklit bérelnek, és keresztül-kasul kerekeznek Berlinben. A nap csodálatosan jól telt, Berlin a legszebb arcát mutatta: laza és pezsgő, konzervatív és újító, multikulti és mégis nagyon német, valamint zöld, zöld és zöld... Tekertünk, ettünk, napoztunk, csodálkoztunk, hogy itt az autósok mennyire vigyáznak a biciklisekre, és a nap végére jóleső fáradtsággal az izmainkban tértünk haza. Ja, és leégtünk, de nagyon, a karunkon, a nyakunkon - ez azért is meglepő, mert én nem szoktam leégni, és általában a naptejet sem felejtjük el magunkkal vinni...

Mivel tegnap kisportoltuk magunkat, és a bőrünknek sem árt egy kis nyugalom, ma csak itthon voltunk, tevékenykedtünk, ki-ki a maga módján. Én például sütöttem egy szuper brownie-t, ugyanis az utóbbi pár hónapban valahogy annyi bűnrossz brownie-t kóstoltunk itt-ott, hogy felhúztam magam, amikor Pisti az egyikre azt mondta, hogy ez finom... Ő ugyanis még nem evett rendes, tisztességes, kívül picit kemény, belül puha, krémes, valódi csokiból készült brownie-t - nem is tudom, ez hogy alakulhatott így? :-) Mindenesetre ma, az első falatnál megérezte a különbséget, és közölte, hogy "na eez, tényleg finom". Klasszikus, egyszerű és nagyon csokis... 

Szeretitek a brownie-t?

Hozzávalók:

- 150 g étcsokoládé

- 113 g vaj

- 15 g kakaópor

- 200 g cukor

- 1 tk vaníliakivonat

- 3 tojás

- 95 g liszt

- csipet só

- csokidarabok, vagy diódarabok - ha szeretnénk

Egy 20 cm x 20 cm-es tepsit vagy sütőtálat kenjünk ki vajjal, és az aljára tegyünk sütőpapírt is. Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra.

A csokit törjük apró darabokra, és a vajjal együtt olvasszuk meg gőz fölött. Ha szép, sima már az olvadt vajas csoki, vegyük le a gőzről, és adjuk hozzá a cukrot és a kakaóport. Alaposan keverjük el. Ezután adjuk hozzá a vaníliát is, és a tojásokat, egyesével, minden hozzáadás után jó alaposan átkeverve. Végül adjuk a keverékhez a lisztet és a sót, valamint az extra csokidarabokat, vagy diódarabokat, ha használjuk, és keverjük össze az egészet.

Öntsük a masszát az előkészített tepsibe, és süssük 20-25-30 percig. Az eredeti szerint 25-30 perc, de én már kb. 20 perc után jónak ítéltem. Arra kell figyelni, hogy a sütési idő vége felé, ha egy fogpiszkálót a brownie közepébe szúrunk, NE tisztán jöjjön ki, hanem legyen rajta morzsa, csokis massza. Így tudjuk csak elérni a kívánt, nem száraz brownie-állagot, ettől nem marad nyers a tészta, csak finom puha. Szerintem a brownie halála a száraz belső, tényleg nagyon figyeljünk rá. 

Ha kész, hűtsük, és szobahőmérsékleten, vagy hidegen tálaljuk. Elvetemültebbek amerikai módra vaníliafagyival is tálalhatják - nekem az már túl sok lenne :-) Elvileg fagyasztható is.

A recept innen származik.

Egy kis húsvéti...

Bár a Húsvét nálunk a vallásos értelmében véve nem olyan jelentős ünnep, valahogy mégis fontos, talán azért, mert ekkorra érezzük igazán, hogy eljött a tavasz. Már van egy-két friss zöldség, süt a nap, megjelennek az első virágok, a fák is gyönyörű színekben pompáznak, és úgy megmozdul valami a levegőben. Újjáéled a természet, és ezt mindenki érzékeli, aki csak egy kicsit is kinyitja a szemét. Jó ilyenkor az utcán, vagy a természetben lenni, sétálni, napozni, és persze jó összejönni a családdal is, ahonnan nem hiányozhat az étel sem :-)

Ma ajánlok nektek egy-két olyan fogást a blog korábbi bejegyzéseiből, melyek szépségükkel  Húsvétkor is megállják a helyüket, vagy gyorsan, könnyen elkészíthetőek.

1. Húsvéti kalács - ami nem hiányozhat az asztalról - klikk a receptért:

2. Napraforgó kenyér, Limara nyomán - klikk a receptért:

3. Könnyű, finom aprósütemény - olvadó pillanatok - klikk a receptért:

 

4. Tökéletes ricottás cheesecake, málnaöntettel - klikk a receptért:

5. Fahéjas kalács - klikk a receptért:

6. Póréhagymás-sajtos szuflé, a vállalkozó kedvűeknek - klikk a receptért:

7. Függést okozó, nagyon csokis fekete-fehér falatok - klikk a receptért:

8. Köretnek: krémsajtos-fűszeres sült krumpli - klikk a receptért:

  

9. Sajtos-szezámmagos csavart rudak, az utolsó pillanatban is - klikk a receptért:

10. Egy bevált, klasszikus, puha túrós sütemény - klikk a receptért:

 

Remélem, találtok valami nektek tetsző ételt a rövidke tízes listámon - nekem mind olyan közel áll a szívemhez :-)

Kellemes húsvéti készülődést kívánok mindenkinek!!!

Nanaimo-szelet!

Most, hogy egy pár napra itthon vagyunk, sokféle sütit sütök, ugyanis vendégségekbe, szülinapokra, barátnős estékre mindig jól jön valami édesség is, én pedig továbbra is imádok sütni és új receptekkel szöszmötölni. 

A mai süti neve a kissé fura hangzású Nanaimo-szelet, mely egy kanadai városkáról kapta a nevét, és (állítólag) azóta is Kanada egyik legnépszerűbb édességeként tartják számon. Sütés nélkül készülő süti, mely három rétegből áll: egy kakaós-kekszes-kókuszos alapból, egy vajas-vaníliás középső krémből és finom csokibevonattal fejeződik be a teteje. Az elkészítés egyszerűsége ellenére nagyon-nagyon "ütős" a süti, nehéz abbahagyni, tudják ezek a kanadaiak is, hogy mi a jó :-)

Mivel ilyen gyors, "flancmentes" édességről van szó, bárkinek nyugodt szívvel ajánlom Húsvétra is, hűtőben jól tárolható. 

Hozzávalók:

Alsó réteg:
- 113 g vaj, szobahőmérsékleten
- 50 g cukor
- 30 g keserű kakaópor
- 1 nagyobb tojás, felverve
- 1 tk vaníliakivonat
- 200 g egyszerű, durva kekszmorzsa

- 65 g kókuszreszelék
- 50 g dió, vagy pekándió összetörve (opcionális, én kihagytam)

Középső réteg:
- 56 g vaj, szobahőmérsékleten
- 2-3 ek tej
- 2 ek (20 g) vaníliás pudingpor
- fél tk vaníliakivonat
- 230 g porcukor

Felső réteg:
- 100-120 g csoki (pl 50%-os)
- 14 g (1 ek) vaj

Vajazzunk / olajozzunk ki vékonyan egy 23 x 23 cm-es tálat vagy tepsit, sütőformát (nem baj, ha nem pont ekkora, csak az alapterület stimmeljen).

Alsó réteg:

Egy lábasban alacsony hőfokon olvasszuk meg a vajat. Vegyük le a tűzről az edényt, keverjük bele a cukrot, a kakaóport és a felvert tojást. A tojást csak lassan engedjük a keverékhez, folyamatosan kevergetve, nehogy kicsapódjon. Ezután tegyük vissza a lábast ismét alacsony hőfokra, és 1-2 percig főzzük a kakaós keveréket, folyamatosan kevergetve, amíg szép fényes, egynemű lesz, és egy kicsit besűrűsödik. Levéve a tűzről, adjuk hozzá a vaníliát, a kekszmorzsát, a kókuszreszeléket és a diófélét (ha használunk). Keverjük át alaposan, és oszlassuk el egyenletesen a használandó tál alján. Nyomkodjuk le alaposan a kezünkkel, majd egy kanál hátával simítsuk is el, hogy szép egyenes legyen a felülete. Hűtsük egy órán át, fóliával lefedve, amíg megszilárdul.

Középső réteg:

Robotgéppel keverjük habosra a vajat, majd adjuk hozzá a réteg maradék hozzávalóit, és az egészet keverjük simára. Ennek a rétegnek kenhetőnek, de nem folyósnak kell lennie, ezért előfordulhat, hogy egy picit több tejet kell hozzáadnunk a keverés során, ezt mindenki magának tudja megítélni. A 2-3 evőkanálnál talán egy kanállal több lesz. Ha kész, oszlassuk el ezt a réteget a kakaós-kekszes alapon, simítsuk egyenesre, és ismét hűtsük lefedve, kb. 30 percig, amíg ez a réteg is megszilárdul.

Felső réteg:

Ehhez a réteghez csak fel kell olvasztani a csokit a vajjal, gőz fölött, és szépen rákenni a nagyjából megszilárdult rétegekre. Nem fog mázgálódni a középső réteggel. Nem érdemes nagyon tömény étcsokit használni, elég az 50-55%-os csoki is.  A csokival bevont sütit kb. 10-15 percig hűtsük, amíg nagyjából megszilárdul, de még repedezés nélkül szeletelhető. 

Vágjuk a sütit kisebb darabokra, figyeljünk rá, hogy szeletelés közben időről-időre megtöröljük a kést egy papírtörlőben, hogy a különböző színű rétegeket ne mázgáljuk össze. Ha esetleg hosszabb ideig áll felszeletelés nélkül a hűtőben, a hűtőből kivéve hagyjuk pár percet állni szobahőmérsékleten, így nem fog megrepedezni a csokiréteg a tetején, amikor felvágjuk.

Ismertétek ezt a sütit? Esetleg valami hasonlót?

A recept innen származik.

Zserbó - az első

Életem első zserbóját a múlt héten sütöttem meg, ugyanis a nyelvtanfolyamot, ahová jártam, egy kis közös eszem-iszommal zártuk, mindenki hozott valamit olyat, ami a saját országára jellemző. Kóstoltam japán, thai, kínai és olasz kajákat, laza hangulatban telt a délelőtt, jót beszélgettünk a többiekkel. Ki gondolná, hogy ilyen tökéletlen nyelvtudással is milyen jól el lehet csevegni a jófej emberekkel? :-)

A zserbót eléggé magyar süteménynek tartom, és bevállaltam a kockázatot, hogy most először készítem - szerencsére jól sikerült! Darált dió keresésem kálváriájával nem untatlak titeket, legyen elég annyi, hogy nagyon sok boltban jártam, és darálva sehol sem találtam (találtam viszont darált mogyorót, mandulát, és mindenféle egzotikus dolgot). Végül itthon, manuális (késes) aprítással és konyharuhán keresztüli rombolással állítottam elő a (majdnem) megfelelőre darált diót. Bolti sárgabaracklekvárt használtam, mert az otthonról hozott, házi készítésű már elfogyott rég, de így is jó ízű lett. 

Tiramisu, japán rizses valami és thai tészta - a többiek művei...

A receptért nagy köszönettel tartozom Dóri nevű olvasómnak, aki Londonból szokott hozzám ellátogatni - ő már sokszor sütött e recept alapján kint zserbót, mindig nagy sikerrel: nem is csodálkozom, ugyanis tényleg nagyon jó kis zserbó lett! KÖSZI DÓRI!!! A csoportnak ízlett, Pisti szerint is nagyon jó lett, talán legközelebb még a csokimázat kell egy kicsit tökéletesíteni, mert az most helyenként megrepedezett, de ez már csak részletkérdés.

Annak, aki karácsonyra valami hagyományosat (is) tervez, szeretettel ajánlom akár ezt a receptet, vagy a korábbi mézes zserbó receptet, mindkettő nagyon-nagyon finom.

Hozzávalók:

A tésztához:

- 45 dkg liszt

- 20 dkg vaj (zsír)

- 5 dkg cukor

- 1 tojássárga

- 2 dkg élesztő (friss, vagy 2 tk száraz)

- csipet só

- 1-1,5 dl tej

A töltelékhez:

- egy kisebb üveg (lehetőleg házi, sűrű) sárgabaracklekvár

- darált dió, cukorral elkeverve, amelybe reszeljünk egy kevés citromhéjat is

A tetejére:

- 20 dkg jó minőségű étcsoki (és egy kevés olaj)

Az élesztőt egy kevés langyos tejben felfuttatjuk (a szárazélesztőt is lehet). Amíg az élesztő dolgozik, a liszthez hozzáadjuk a sót, majd belemorzsoljuk a vajat, hozzáadjuk a cukrot és tojást. Ezután hozzáadjuk az élesztős tejet, és összegyúrjuk. Nem muszáj elsőre az összes tejet hozzáadni, ahogy érezzük a tészta állagán, ha túl száraz, értelemszerűen kell még hozzá tej. Nekem nagyon hamar összeállt egy jól kezelhető, ruganyos tésztává, nem szakadt, nem ragadt a nyújtáskor sem.

A tésztát 4 egyenlő részre osztjuk (érdemes lemérni), és egészen szép vékonyra nyújtjuk a gombócokat. Kivajazott tepsibe rakjuk az első lapot, és jó alaposan megkenjük a baracklekvárral, amelyre jó sok cukros diót szórunk. Ezt a rétegezést ismételjük az utolsó lap tésztáig. Az utolsó lapot rárakjuk, megszurkáljuk villával, és sülés előtt egy órát hagyjuk még állni-kelni.

180°C-os sütőben 35-45 perc alatt elkészül. Érdemes egy nappal a tálalás előtt elkészíteni, mert ennyi idő alatt érik-puhul igazán össze a süti. 

A csokimázhoz olvasszuk meg a csokit (gőz fölött vagy mikróban), és adjunk hozzá 2 evőkanál olajat, vagy vajat. Kenjük a zserbóra, és hagyjuk megszáradni. 

A zserbót ki szereti még? Valaki? Senki? :-)

Csúnya, de finom: teljes kiőrlésű kekszek

Délután Pisti ücsörgött a szobában, és megkérdezte, hogy milyen illatot érezhet a készülő lecsó illata mellett? (Azért nagy szó, hogy egyáltalán bármilyen más illatot is megérzett a lecsó mellett, mert az az egyik örök-favoritja...) A sülő dió-mandula-vanília illata egy kevésbé szép, viszont annál finomabb kekszből szállingózott, kicsit még talán az advent hangulatát is idézve.

Olyan kekszet akartam sütni, amely teljes kiőrlésű lisztből készül, és lehetőleg cukorhegyek nélkül. A végeredmény egy kicsit a "zabfalatok" nevű kekszre emlékeztet, persze, a zab-rész nélkül :-) Mivel mindenféle egészséges dolgok vannak benne, és teljes kiőrlésű liszt az alapja, ez a keksz leginkább csak jót tehet a testünknek - persze, nem kell az összeset megenni egyszerre. :-)  

 

Én csak egy pohár hideg tejet innék mellé, de tea, vagy kávé mellé is egész jól illik.

Hozzávalók:

- 145 g teljes kiőrlésű (búza)liszt

- 75 g tönkölyliszt (vagy sima fehérliszt)

- két jó marék dió, durvára darálva

- pár szem mandula, durvára darálva

- csipet só

- 1 tk sütőpor

- 100 g barnacukor, vagy édesítő

- 1 narancs leve (vagy 1 dl. almaszósz)

- 3 ek olaj

- 1 tk vaníliakivonat (aroma)

A liszteket, diót, mandulát, sót, sütőport egy nagyobb tálban összekeverjük. Egy másik tálban összekeverjük a cukrot, a narancs levét, az olajat és a vaníliakivonatot. A száraz hozzávalókhoz adjuk a folyékonyakat, és jól összekeverjük, gyúrjuk, amíg összeáll a tészta. 30 percre tegyük lefedve a hűtőbe.

Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra.

Egy sütőpapírral bélelt tepsire formázzunk a tésztából kis gömböket, és lapítsuk le őket egy villával, vagy kézzel, formázzunk szép kekszeket. Díszítésként mandula, vagy diódarabokat, esetleg étcsokidarabkákat rakjunk a kekszekre.

25-30 percig süssük őket, amíg szép színűre sülnek. Hűtsük le rácson, és zárt dobozban tároljuk. 

Van kedvenc sütitek, ami nem túl szép, viszont fincsi? :-)

Ihlet innen.

Fassbender & Rausch Chocolatiers, Berlin - Rejtett nagyvárosi kincsek 2.

A "rejtett nagyvárosi kincsek-sorozatot" a berlini medvék után most édesség-vonalon folytatom, egészen pontosan az egyik legrégebbi és legtekintélyesebb berlini csokoládémanufaktúrával, mely a Fassbender & Rausch Chocholatiers nevet viseli - csoki, csoki, csoki... :-)

A bolt kirakatának egy része (kép a F&R honlapjáról)

A Fassbender & Rausch központi csokoládéboltja Berlin egyik leggyönyörűbb terén, a Gendarmenmarkt-on található, a város szívében. E tér szélein két hatalmas dóm tornyosul egymással szemben, a Französischer Dom és a Deutscher Dom...

...közöttük pedig a Konzerthaus épülete áll. 

 

A tér közepén egy Schiller szobor, környékén pedig több luxushotel is található. 

Berlini viszonylatban nagyon ritka, hogy ennyi szép, régi(es) épület egy bokorban áll, hiszen szinte mindent lebombáztak, majd újjáépítettek a háborúk után - ez hol így, hol úgy sikerült, és sajnos, a keleti részeken a "szocreál" stílus is erősen nyomot hagyott (gondoljunk csak az Alexanderplatzra és környékére...).

E csokoládémanufaktúra egyik alapítója Heinrich Fassbender, aki 1863-ban a Gendarmenmarkt közelében nyitott csokoládéüzletet, és hamar olyan elismert lett, hogy a királyi udvarnak is ő szállította a minőségi édességeket. A másik névadó, Wilhelm Rausch, 1890-ben nyitotta meg első édességüzletét, ahol szintén kiemelkedő minőségű pralinékat, bonbonokat, és csokoládékat készített. A két "család" 1999-ben egyesítette a két céget, így ma már mindkét csokoládémester neve garantálja a minőséget és a hagyományt.

A csokoládéüzletbe belépve egyből elvarázsol minket az a finom illat, mely összetéveszthetetlen bármilyen más illattal: édes, mély, barna, kakaós.... Igen, a csokoládé illatára gondolok. A temérdek ízlésesen kicsomagolt édesség között elhaladva egyből szemet szúr a bolt hatalmas bonbon és praliné kínálata, melyből tetszésünk szerint válogathatjuk össze azokat, melyeket meg is kóstolnánk.

(kép a F&R honlapjáról)

A választás nagyon-nagyon nehéz, ugyanis a hagyományosabb ízek mellett mindenféle formabontó íz is megtalálható, felsorolni szerintem lehetetlen, el kell merülni és végül dönteni... :-)

(kép a F&R honlapjáról)

A bonbon-dömping után észrevesszük a hatalmas, csomagolatlan csokoládétáblákat is, amelyek közt a levendulástól az egész mandulásig, rózsaborsosig, és még ki tudja, hány fajtáig, mindenféle variáció található. Itt grammokban is kérhetünk a táblákból darabokat, vagy a már előre összeválogatott csomagokat is megvehetjük.

Az üzletben azonban a legnagyobb figyelmet a hatalmas, csokoládéból megformázott berlini látványosságok követelik! A csokiból és ostyából készült Brandenburgi kapu...

...Reichstag...

 

...TV-torony...

és Kaiser-Wilhelm-Gedaechtnis-Kirche mellett még egy csoki-Titanic és egy "csokivulkán" is található! :-) Szinte minden eddigi vendégünkkel besétáltunk ebbe a boltba, amikor a teret mentünk megnézni, és mindenkinek nagyon tetszettek a csokilátványosságok - jó rácsodálkozni, hogy milyen ügyesek is a csokoládémesterek!

A Fassbender & Rausch cég Berlin egy másik negyedében (Tempelhof) egy valódi csokoládé-manufaktúrát is működtet, ahol élőben nézheti végig a látogató, hogyan készülnek a gyönyörű bonbonok, csokicsodák, mind kézzel.

(kép a F&R honlapjáról)

Itt még nem jártam én sem, de ami késik, nem múlik! :-)

A központi üzlet emeletén étterem is található, kilátással a térre, ahol csokoládéval készült csúcsgasztronómiai fogásokat kóstolhatnak a vendégek, időről-időre pedig tematikus csokoládé-vacsorák is megrendezésre kerülnek.

Joggal merül fel a kérdés (legalábbis bennem), hogy mindez mennyiért is kapható? A boltban kapható bonbonok 100 grammja (4-6 darab) kb. 5-6 Euró (ha jól emlékszem), a kicsomagolt csokik ára eltérő, mérettől-típustól függően. Ez nem kevés, de ha azt nézzük, hogy kézzel készült, minőségi termékekről van szó, akkor talán annyira nem is sok, az ember úgysem eszik ilyen édességeket minden nap. A kicsomagolt csokik nagyon ízlésesek, van köztük olyan is, amely szuvenírként is szolgálhat - lehet, hogy jobb, mint egyik-másik "igazi" faldarabbal ellátott képeslap, vagy "igazi" szovjet szőrkucsma :-)

A Fassbender & Rausch honlapja itt érhető el.

Céklás brownie: tovább a felfedezések izgalmas útján

Nem tartom magam egy földhöz ragadt embernek, sok új dolog iránt érdeklődöm, de azért van bennem jó pár beidegződés, megszokás is, mint ahogyan szerintem mindannyiunkban. Természetesen a szintek változóak, de azt hiszem, mindenkinek van olyan étel-ital-helyzet-könyv-film..., amire azért legalább néz egy nagyot, vagy elfintorodik, esetleg felháborodik, ilyesmi. Esetemben a cékla volt ezidáig az az étel, amit kizárólag savanyúságként ismertem (el), és igen nagyokat pislogtam, amikor (legjobb) Kata barátnőm egy-két éve mesélte, hogy ők milyen finom céklás csokitortát csináltak otthon. A tényt akkor feldolgoztam, elraktároztam, ennyi. 

A céklát épp látni, ízre nem üt ki erősen, csak finoman hozzáad

Megszokásaim ellenére azért nagyon szeretem az ismeretlent is felfedezni, így egészen kapóra jött, amikor pár hete rábukkantam erre a céklás brownie receptre. A brownie-val mi már régóta jó barátok vagyunk, kevés embert ismerek, aki ne szeretné, ha valami, gondoltam, akkor ez biztosan egy olyan sütemény, ami nagyon jól elbírja majd a céklát. És így is lett! Az étcsoki-cékla kombó jött, látott és nyert: küldeném mindenkinek, aki szeretné ennek az egyszerű, puha és nagyon csokis desszertnek egy hajszállal egészségesebb verzióját megkóstolni! Csak bátran :-)

A recept a River Cottage sorozatból származik, amit különösen nagyon szeretek.

Hozzávalók:

- 250 g főtt /sült/ cékla (kb. 500 g nyers céklából indultam ki)

- 250 g jó minőségű étcsoki (75% és felfelé)

- 250 g vaj, apró kockákra vágva

- 250 g cukor

- 3 tojás

- 150 g liszt

- bő másfél tk sütőpor

- csipet só

A céklát én (Kata és a recepthez hozzászólók tanácsára) nem vízben főztem, ahogy eredetileg Hugh írja, hanem a sütőben szárazon "sütöttem". A hámozatlan céklákat megmostam, sütőlapra raktam, és jó 200°C-os melegben egy-másfél órát hagytam puhulni. Amikor elzártam a sütőt, a céklákat még forrón egy edénybe raktam, szorosan lefedtem, és úgy hagytam kihűlni őket, hogy addig is párolódjanak. Ezután hámozzuk meg és nagyobb lyukú reszelőn reszeljük le a céklát, majd tegyük félre. (Itt Németországban lehet a boltban kapni előre megfőzött céklát, amit nem vettem meg, mert ilyen vagyok... de ha valaki lát ilyet, szerintem nyugodtan megveheti, megspórol vele egy-két órát.)

Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra, és vajazzunk ki egy kb. 20 x 30 cm-es tepsit, melynek az alját még sütőpapírral is béleljük ki. Az én tepsim egy kicsit kisebb volt, ezért nagyon picit vastagabb lett a sütim is. Nem ártott meg neki különösebben :-)

A csokit törjük apró darabokra, és a vajjal együtt olvasszuk meg. Ezt lehet gőz fölött is, és a melegedő sütőben is végrehajtani, csak figyeljünk, hogy hőálló tálban tegyük.

A tojásokat a cukorral keverjük ki alaposan, adjuk hozzá az olvasztott csokis-vajas keveréket, keverjük simára. Adjuk hozzá a lisztet, sütőport, sót, majd a reszelt céklát is, de már ne vigyük túlzásba a keverést, nehogy túl keményre sikerüljön majd a tészta. 

Öntsük a tésztát az előkészített tepsibe, és simítsuk el a tetejét. A recept eredetije szerint 20 percig süssük, amíg azt látjuk, hogy egy, a közepébe szúrt késen rátapadt, nedves morzsák vannak - tehát nem a folyékony massza ragad rá, de nem is tisztán jön ki. Nekem ez a 20 perc kicsit több lett (inkább 30), de ez betudható a sütőmnek/tepsimnek is, mindenki figyeljen nagyon. A brownie "halála" lehet, ha túlsütik, kiszárítják, nagyon kell figyelni, hogy amit mi még "nyersnek" láthatunk, az már tulajdonképpen kész, csak a hűlés alatt fog összeállni. A jó brownie belseje nagyon puha, de mégis olyan "harapnivaló", az angolok "gooey"-nak mondják - ha valaki tud erre jó magyar jelzőt, legyen szíves tudatni velem! :-)

Felülnézetből brownie

Sülés után a legnehezebb az egész, hiszen meg kell várni, amíg teljesen kihűl: akkor, és csak akkor lesz a legjobb - tapasztalatból mondom... mi megkóstoltuk este langyosan is, de a nyomába sem ért a másnap reggeli állagának, ízének! :-D

Ettetek már céklás-csokis bármit is? Ízlett?

Fekete-fehér csokis falatok

Aki szereti a brownie-t, feltétlenül olvasson tovább. Aki nem szereti, az is olvasson tovább, mert nem tudja, mit hagy ki!!! 

Ismeritek azt a sütemény-kategóriát, amely nem habosan szép, nem marcipánosan csicsás, és nem is ételszínezékesen színpompás, viszont eszméletlenül finom? Na én tegnap egy pontosan ilyet sütöttem: az első falatig nem is gondoltuk volna, hogy milyen puha, intenzív csokoládéízű, szinte elolvadó lehet egy ilyen egyszerű csokis sütemény... Az angolul "chocolate crinkles", vagy "black and white" nevű falatkák olyan csupa csokis golyók, melyeket sütés előtt alaposan porcukorba forgatunk, és rövid sülési idejük alatt megnőnek picit, így megrepesztik a porcukor borításukat, és a fehér kabát repedésein keresztül előbukkannak az étcsokis belsők...

A sütés apropója egy piknik volt, ahol most először találkoztunk berlini magyarokkal, és mindenki hozott valami enni-, innivalót. A sütim mind elfogyott, még a receptet is elkérték, úgyhogy nem csak mi gondoltuk úgy, hogy hűűű, de finom. :-)

A recept forrása az egyik kedvenc amerikai sütős oldalam, a Joy of Baking, ahol minden angolul olvasó, sütést kedvelő ember hihetetlen jó dolgokat találhat!

(Az már csak a véletlen műve, hogy tegnap egy hasonló receptet láttam este egy másik blogon, csak sajnos, nem emlékszem pontosan, hogy ki volt, fáradt voltam már.)

Hozzávalók: 

- 56 g vaj

- 225 g jó minőségű étcsokoládé (50% és több)

- 100 g kristálycukor

- 2 tojás

- 2 tk vanília kivonat (aroma)

- 195 g liszt

- 1/4 tk só

- 1/2 tk sütőpor

- átszitált porcukor a hengergetéshez

Gőz fölött olvasszuk meg az összetördelt étcsokit és a vajat (lábasban víz melegít, fölé egy fém/üveg tál, abba a csoki + vaj, az alja ne érjen hozzá a lobogó vízhez). Ha összeállt, tegyük félre kicsit hűlni.

A tojásokat és a cukrot egy tálban keverjük jó habosra robotgéppel, adjuk hozzá a vaníliát és végül az olvadt étcsokit. Keverjük el alaposan. Egy másik tálban keverjük össze a lisztet, sót, sütőport, és a száraz keveréket adjuk a folyékonyhoz. Óvatosan keverjük el (már csak kézzel), amíg szép homogén lesz. Fedjük le fóliával, és legalább 3 órát (de maximum egy éjszakát) hagyjuk állni a hűtőben. Így lesz szépen formázható.

Ha eleget állt a tészta, szitáljunk egy lapos tányérra porcukrot. Formázzunk a tésztából kis golyókat (2.5 cm átmérő), forgassuk át alaposan a porcukorban, hogy ne látszódjon ki csokis rész. 

Előtte - utána

Ha ragadna nagyon a tészta, tegyük vissza kicsit hűlni (én csak 3 órát hűtöttem, de nem volt semmi probléma vele). Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük a golyókat 5 cm-es távolságra egymástól, mert egy picit megnőnek sütés közben. 

170°C-os sütőben 5-8 percig süssük, de óvatosan, ne száradjon ki! Amikor kivesszük a sütőből, még túl puhának tűnhet, de egy-két perc múlva már teljesen jó állaga lesz. Rácson (vagy csak egy sütőpapíron) hűtsük kis őket egy picit, és már fogyaszthatók is. 30-36 darab falatka készül ebből a mennyiségből.

A recept szerint a legjobb frissen, a sütés napján megenni őket - ez szerintem senkinek sem fog nehézséget okozni, garantáltan! :-) 

Csupa csokis dolgokhoz hogy álltok???

Gyümölcsös-joghurtos kuglóf, vasárnapra

Olyan rég nem sütöttem már úgy igazán, két kézzel, lisztesen! A mai nap egyáltalán nem csábított kintre, esős, párás, sötét idővel kényeztet minket Berlin, ezért külön örültem, amikor rátaláltam Lila Füge gyönyörű kuglóf receptjére: ma délután erre lesz szükségünk, semmi másra! :-)


Az eredeti recepten annyit változtattam csak, hogy fagyasztott málna helyett vegyes erdei gyümölcsöket használtam, mert ez volt itthon. Az erdei gyümölcsök fanyar íze és a csokidarabkák édessége tökéletes a kuglófban, és a joghurtos tészta miatt szerintem sokáig friss és puha is marad majd. (Erre szükség is lesz, mert elég nagy ez a kuglóf kettőnknek...)

Igazi old-school kuglóf-érzés, egy kis csavarral - ki fogja még rajtam kívül kipróbálni? ;-)

Hozzávalók:

- 60 dkg liszt
- 1 cs sütőpor
- egy csipet só
- 30 dkg cukor
- 20 dkg puha vaj
- 3 tojás
- 2 dl joghurt
- 1 narancs reszelt héja (én citromot tettem, mert az volt, megint csak)
- 1 tk vaníliakivonat
- 30 dkg fagyos málna (25 dkg fagyos erdei gyümölcs mix)
- 10 dkg étcsoki

A vajat a cukorral keverjük habosra és egyenként adjuk hozzá a tojásokat. Keverjük bele a reszelt narancs- vagy citromhéjat és a vaníliakivonatot. is Felváltva adagoljuk hozzá a sütőporos-sós lisztet és a joghurtot. Ha megvan, tördeljük bele a csokit és keverjük hozzá a gyümölcsöket óvatosan. Nekem a végére egy kicsit nehezen kezelhetővé vált a tészta, valószínűleg a fagyos gyümölcsök miatt, de nem adtam fel, és a sütőpor megtette a hatását, nem maradt lapos vagy ilyesmi :-)

Kivajazott kuglófformában, 160 fokra előmelegített sütőben kb. 1 óra alatt készül el. Tűpróbával ellenőrizzük mindenképp, hogy megsült-e, nekem még kellett plusz pár perc sütés. A formában hagyjuk hűlni, majd borítsuk ki és hidegen szeleteljük fel.


Szerintem kávé mellé vagy csak egy pohár tejjel is szuper, borongós napokra vagy napsütés esetére is...

A túrós sütemény. Pont.

Ezt a sütit akármikor készítem el, mindig kedvem támad megsimogatni, amikor kiveszem a sütőből, annyira egyszerűen szép, az illata visszafogott, csak sejteti, milyen is lesz az íze... Ebből a kezdésből már következtethettek is arra, hogy mennyire szeretjük ezt a túrós "kuglófot" :-)


Azért idézőjeles kuglóf, mert nem az a hagyományos, kelt tésztás, felpuffadós kuglóf, csak egy kuglóf formában sült sütemény. A túrótól finom puha marad napokig, a citrom pedig felteszi az ó-ra az ékezetet, ha mondhatom így :-) Én általában egy ilyen formában hajtom végre a sütési műveletet, de valószínűleg másfajta kuglóf formában is sikerül(het).

Itt ugyan magyar túrót nem találtam, viszont Cottage Cheese-t igen, ami tulajdonképpen ugyanaz, és tökéletesen működött így is. Csak ha valakit ez rajtam kívül is érintene :-)

Az eredeti recept margarint ír, amit én elvből nem használok, így azt vajjal helyettesítettem, a mazsolát pedig kihagytam, mert továbbra sem szeretem :-)


Hozzávalók:

- 25 dkg vaj
- 25 dkg túró
- 25 dkg liszt
- 15 dkg cukor
- 1 cs. sütőpor
- 2 tojás
- 1 citrom reszelt héja
- csipetnyi só
(- aki szereti, mazsola)

A túrót egy villával áttörjük, vagy szitán átpasszírozzuk. A lisztet alaposan elkeverjük a sütőporral és a sóval. A puha vajat keverjük habosra a cukorral (robotgéppel), majd keverés közben adjuk hozzá a tojásokat is. Kanalanként adjuk hozzá a sütőporos lisztet és a túrót, közben kevergetve, hogy szép egynemű legyen. A tészta viszonylag kemény lesz, de a sütőpor majd szépen megemeli.

Egyengessük el a tésztát a kivajazott kuglóf formában. 160-170°C-os sütőben kb. 30 percig süssük, de végezzünk tűpróbát a végén, hogy biztosan átsült-e a kuglóf. Hagyjuk kihűlni, majd fordítsuk ki a formából.


Én csokiöntettel díszítettem, de lehet rá csak porcukrot, vagy citromos szirupot készíteni. Tejszínhabbal és valamilyen piros gyümölccsel is el tudom majd képzelni, ahogy melegszik az idő.

Próbáljátok ki, megéri ;-)

Az eredeti recept innen származik.

Szülinapodra: Profiterol, mi más?

Amikor egy hete elkezdtem érdeklődni Pistinél, hogy milyen tortát szeretne a szülinapjára, nem adott túl konkrét válaszokat. Faggattam, kérdezősködtem és végül arra jutott, hogy ő olyan profiterolt szeretne, amilyet egyszer még tavaly sütöttem. Így lett hát a Férj szülinapján tejszínkrémes profiterol, forró csokoládéöntettel... gyertyát ugyan nem lehetett beleszúrni, de azért egy mécsest meggyújtottunk és elénekeltem neki a Boldog szülinapot... németül: "Zum Geburtstag viel Glück..." :-)))) Ma este pedig megyünk, koccintunk egyet nagyobb társaságban is!

Boldog Szülinapot hát Neked (még egyszer) - remélem, olvasod ;-)



Profiterol forró csokiöntettel - Gordon Ramsay receptje alapján

Hozzávalók:

A tésztához:
- 125 ml tej
- 200 ml víz
- 150 g liszt
- 1 tk cukor
- fél tk só
- 100 g vaj
- 4 tojás

A tejszínes (Chantilly) krémhez:
- 300 ml tejszín
- 1 rúd vanília magjai
- 1-2 ek porcukor

A csokoládéöntethez:
- 200 g jó minőségű étcsokoládé
- 30 g vaj
- 3 ek méz
- 125 ml zsíros tej


Szükség lesz még egy nagyobb habzsákra is, amellyel a profiterolgolyókat formázzuk és töltjük. Bármelyik nagyobb boltban, bevásárlóközpontban kapható. (Megj.: direkt kipróbáltam, milyen, ha csak egy sima nájlon zacskóval dolgozok, mert kérdezték már - nem jó. Nincs formája az elején, nincs tartása.)

Gordon Ramsay-nek van egy szuper videója, ahol villámtempóban be is mutatja a folyamatot, egy pillantást megér.

1. Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra. A lisztet és a sót keverjük össze egy nagyobb tálban. Helyezzük a tejet, vizet és cukrot egy nagyobb edénybe és közepes lángon kezdjük el melegíteni. Amint a cukor feloldódott, adjuk hozzá a vajat. Amikor a vaj is elolvadt, forraljuk fel a keveréket, és amint forr, vegyük le a tűzről. Adjuk hozzá a lisztet és kezdjük el erős, gyors mozdulattal keverni a masszát egy fakanállal. Amint a keverék elkezd összeállni és már nem ragad az edény falához, tegyük ki egy tányérra hűlni.

2. Ha a keverék nagyjából kihűlt, tegyük vissza az edénybe, amellyel kezdtünk és adjuk hozzá a tojásokat egyesével (már nem kell főzni!). Minden egyes tojás után alaposan keverjük ki a masszát, ami nem könnyű feladat, de megoldható, csak kitartóan kell keverni :-)

3. Kanalazzunk a már krémesebb állagú masszából a habzsákba, melyre egy 1.5 cm-es átmérőjű, sima "csőrt" teszünk. Sütőpapírral bélelt sütőlapra nyomjunk diónyi nagyságú pacákat és a végén nedves ujjal egyengessük el a csúcsokat, hogy szép, egyenletesek legyenek a profiterolok. Süssük 18-20 percig, amíg szép puffadtak és aranybarnák nem lesznek.


4. Sülés után (rácson) hűtsük ki őket teljesen.

5. A tejszínes krémhez kaparjuk ki a vaníliarúd magvait és tegyük a tejszínnel együtt egy nagy keverőtálba. Adjuk hozzá a cukrot is és verjünk habot belőle (nem kell, hogy teljesen kemény legyen, de azért legyen tartása). A habzsákra (melyet elmostunk) tegyünk egy vékony "csőrt" és kis lyukakat ejtve töltsük meg a profiterolokat krémmel, jó alaposan.

6. A csokiszószhoz tördeljük fel a csokit kis kockákra és helyezzük egy hőálló tálba, gyöngyöző víz fölé. A gőz fölött kezdjük melegíteni. Pár perc után adjuk hozzá a vajat és a mézet, időről-időre megkeverve, majd ha már egész olvadt, vegyük le egy picit a tűzről, adjuk hozzá a tejet fokozatosan és tegyük vissza még egyszer átmelegedni.

A profiterolokat érdemes csak a fogyasztás napján megtölteni, a csokoládészószt pedig csak tálalás előtt ráönteni. Vannak, akik a tejszínes krém helyett fagylalttal töltik meg profiterolokat (félbevágva, gombócot belerakva) - ez is egy opció, talán nyáron nyerőbb :-)

Finom, könnyű desszert, és a tésztája talán kevésbé hagyományos - aki evett már ilyet, milyennek találta?