Mauerpark - Cupcake - Berlin

Mondtam már, hogy Berlin vasárnaponként egész más várossá alakul át? Mivel a boltok nincsenek nyitva, az emberek pedig megengedhetik maguknak, rengetegen járnak el brunchokra ("villásreggeli"), ebédelni, bolhapiacozni, vagy kávé-sütizni, napszaktól függően. A város egy kicsit elcsendesül, sokan bicikliznek, sétálnak, parkokban napoznak, mert ezekből is van ám rengeteg. Mi is nekivágtunk vasárnap, ebéd után, elindultunk egy kicsit "a városba", mászkálni, nézelődni, csavarogni. A Nap sütött, volt egy-két felhő az égen, de alapvetően egy nyugis, vasárnap délutáni sétára csábított minket Berlin, a zöld fáival és régi épületeivel együtt.

Nem teljesen céltalanul indultunk azért neki a napnak... Nemrég olvastam egy sokak által dicsért helyről, mely a divatos-szép-kreatív-színpompás amerikai édességekre, a cupcake-ekre specializálódott, az egyszerű és lényegretörő Cupcake Berlin név alatt. Nos, ezt a helyet is ki akartuk próbálni, ugyanis - megkapaszkodni - mi még nem ettünk sosem olyan "igazi" cupcake-et! :-) 

A választék egy része

Az itthoni készítéstől mindig eltántorított a hihetetlen mennyiségű cukorral készülő vajas krém, mely a tulajdonképpeni dekorációk alapja, cukrászdákban, pékségekben pedig nem sokszor láttunk még.

A Cupcake Berlin igazi "berlini" vendéglátóhely, Friedrichshainban: nagyobb tér bent, kint pár asztal a fák alatt, minimál dizájn, jó zene, érdekes, tetovált-piercinges kiszolgálók, és egyszerű de finom ételek - ez esetben cupcake-ek.

Benn

A különböző fantázianevű süticsodákból a következő példányokat kóstoltuk meg:

The King: Elvis nevében, csokis sütialap, mogyoróvajas vajas krém, mogyorótörmelékkel

Fantasy Island: vaníliás sütialap, krémsajtos-kókuszos-vajas krémmel

Amellett, hogy ízre-állagra tökéletesek voltak, megállapítottuk, hogy iszonyatosan tömények, tehát ha még megyünk majd (valószínűleg lesz rá eset), ketten eszünk egyet :-)  Fotózni pedig egyszerűen élvezet ezeket a szépségeket!!!

A süti után bolyongtunk még egy kicsit a Boxhagener Platzon és környékén, ahol épp bolhapiac volt, majd rövidke S-Bahn út után eljutottunk a Mauerparkba. A megosztottság idején e park területén is állt a Fal, és itt helyezkedett el az e szakaszra eső ún. "senki földje" is, a keleti és a nyugati falak közti üres, fegyverekkel őrzött terület. A sötét múltra ma már szerencsére csak egy-két faldarab emlékeztet, melyet street art alkotások díszítenek - a berlini fiatalok pedig minden vasárnap újult erővel árasztják el e parkot, főleg, ha már jobb az idő.

Az elején

Hatalmas bolhapiac várja a böngészni, vásárolni akarókat, elképzelhetetlen, hogy mi mindent lehet kapni: régi lemezek, régi rádiók, bútorok, kacatok minden mennyiségben, parókák, használt ruhák és ékszerek, cipők, biciklik, játékok... Mindeközben a parkban egy félkör alakú nézőtérről emberek százai hallgathatnak önjelölt karaoke-sztárokat, akik a középen található kis színpadon mórikálják magukat.

A lelátó

Nekünk sikerült elkapnunk egy idősebb pasit vasárnap, akiről az ugyan nem derült ki, hogy mit énekelt, de "Balaton - Ungarn" felirítú pólóban feszített! :-)

Hallottuk még az "I just called to say I love you" című Stevie Wonder klasszikust is, de mivel előadója még csak a helyes hangok környékén sem járt, inkább feladtuk, és piacoztunk egy kicsit.

Mit láthatunk még a Mauerparkban? Rengeteg cuki kutyát, kifogástalanul trendien öltözött arcokat, és "egyszerű" laza fiatalokat, rasztás anyukákat babával a hátukon, mozgó sörárusokat, és számos nagyvárosi figurát, kosarazó fiúkat, grillező embereket, zsonglőröket, beszívott-elszállt "zenészeket", és így tovább...

Állandó nyitvatartás, mindjárt jövök - Köszönöm!

A Mauerpark varázsa számomra abban rejlik, hogy egy nagyváros közepén, a történelem egy nagyon csúnya epizódja által kísértett helyen minden vasárnap kialakul valamiféle zsongás, összejövetel, mely azonban teljesen laza, fiatalos, vibráló és olyan nagyon "berlini" is egyben.

Háttérben a tévétorony

Bár Berlinben egyre több és több turista van, a Mauerparkban nincs olyan érzése az embernek, mint egy-egy híres látványosság környékén, ahol szinte elvész az adott épület vagy táj szépsége a turisták tömegében. Itt is sokan vannak, biztosan turisták is akadnak, de a park megmarad egy Fal nélküli és falak nélküli "Falparknak".

Ha már a Mauerparkig elmentünk, ejtsük útba a Bernauer Strassén lévő "Fal múzeumot" is, mely ingyenes, részletes, nagyon igényes, és kilátójából egy eredeti őrtoronyra is ráláthatunk. A környék, az utcák, ahol sétálunk, nem is olyan rég még egy város megosztottságának legközpontibb részei voltak, ugyanis a berlini Fal itt húzódott. Érdemes kicsit elgondolkodni, utánaolvasni, milyen torz dolgokat is tud alkotni az emberiség.

A vasárnapunk így ért véget, jóleső fáradtsággal értünk haza. Már nem kezdő berliniek vagyunk, mégis, még mindig el tud kápráztatni minket ez a város, melynek hihetetlen, egyéni dinamikája van. Ezt a dinamikát csak akkor érezheti át az ember, ha nyitott szemmel-füllel jön ide, és a kötelező látványosságokon túl egy kicsit a városra, az érzésre, az épületekre és az emberekre is figyel. Berlin nem úgy szép, mint mondjuk Velence, de minden pontja, minden utcája mesélni tudna - vidámat, szomorút egyaránt. Ha itt jártok, figyeljetek e történetekre!


Cupcake Berlin
Krossener Strasse 12, Friedrichshain, 10245 Berlin (U5 Samariterstrasse / Frankfurter Tor)

Mauerpark
Gleimstrasse 55, 10347 Berlin (U2, M1 Eberswalder Strasse vagy U8 Bernauer Strasse)


Gedenkstätte Berliner Mauer - "Fal Múzeum" 
Bernauer Strasse 111/119, 13355 Berlin (U8 Bernauer Strasse vagy S1 Nordbahnhof)

Kókuszos-csokis cookie - erős "wow-faktor"

Emelje fel a kezét az, aki nem szereti a kókusz-csoki párost! Valaki? Hm? Na ugye, hogy senki. :-) 

Frissen sült, még enyhén olvadt csokival...

Egy-két hete a heti bevásárlásnál megakadt a szemem egy csomag kókuszreszeléken, és eszembe jutott, hogy milyen időtlen-idők óta nem sütöttem semmi kókuszosat, pedig tulajdonképpen nagyon is szeretjük. Hamar rá is találtam egy jónak ígérkező kókuszos-csokis "keksz"-receptre, amely aztán valóban nagyon jó lett (erre utal a címbeli wow-faktor is). A kókuszt egy pár percig pirítani kell a felhasználás előtt, így kap egy kis extra ízt.. az eredmény: erős Bounty-flashback, kókuszos, puha....nem is kell ennél több. Ja, esetleg még egy pohár tej. :-)

A kókusszal hogy álltok? 

Hozzávalók: 

- 100 g kókuszreszelék

- 155 g liszt

- 1/2 tk sütőpor

- 1/2 tk szódabikarbóna

- csipet só

- 150 g (barna) cukor ( kevés cukor + édesítővel is működik)

- 4 ek vaj

- 1 tk vaníliakivonat

- 1/4 tk kókuszaroma (én kihagytam)

- 1 nagy tojás

- 100 g csoki darabokra vágva 

A kókuszreszeléket egy száraz serpenyőben pirítsuk meg pár perc alatt, amíg picit megbarnulnak.

Keverjük össze egy tálban a száraz hozzávalókat. Robotgéppel keverjük ki a cukrot és a vajat krémesre, majd adjuk hozzá a vaníliát és a tojást, és ezekkel is keverjük el alaposan. Lassan adjuk hozzá a lisztet is, keverés közben. Végül adjuk hozzá a kókuszreszeléket és a csokidarabokat is.

Helyezzünk kiskanálnyi darabokat a tésztából sütőpapírral bélelt sütőlapra, és egy picit lapogassuk is le őket. Hagyjunk 1-2 cm helyet köztük, mert sülés közben nőnek egy kicsit. 180°C-ra előmelegített sütőben süssük a cookie-kat 10 percig, amíg az aljuk egy picit megbarnul. Ne száradjanak ki :-)

Langyosan, vagy teljesen kihűlve tálaljuk.

Epres-rebarbarás crostata

A külföldi nyelvtanfolyamok előnye, hogy nagy eséllyel egy magyarral sem találkozik az ember, épp ezért rá van "kényszerítve" arra, hogy (esetemben) németül kommunikáljon a csoporttársaival - mert hát szünetben ugye beszélgetni és kávézni kell. :-) Pár hete, amikor már megjelentek az első rózsaszínű rebarbarák a boltokban, lelkesen vázoltam fel szünetben a lányoknak (németül), hogy majd ezt, meg azt szeretnék sütni-főzni a rebarbarával, de csak kérdő arcokkal találtam szemben magam... Már kezdtem kétségbe esni, hogy miért is tanulom már ennyi hónapja a németet, ha ezt sem... Aztán a többségnek már leesett, hogy miről beszélek, de volt olyan, akinek továbbra sem volt fogalma sem. Persze, ha valaki olyan vidékről, éghajlatról jön, ahol ismeretlen ez a növény, megértem, de akik e társalgásnál jelen voltak, már mind több éve Berlinben élnek, és van konyhai tapasztalatuk is. Ráadásul Berlinben (és általában Németországban) elterjedt és ismert növény a rebarbara, szezon idején minden pékségnek van legalább egy-két rebarbarás (-epres) süteménye. Miután feladtam, hogy feltétlenül átadjam rebarbara-ismereteimet a rebarbarailag tudatlan csoporttársamnak, társult a tanárnőnk is hozzánk. Elmondta mindazt, amit én is, de közben csak arra tudtam figyelni, hogy a "Rhabarber" szót ÚGY, ahogy ő mondta, soha nem fogom tudni kiejteni. Lehet, hogy itt volt a hiba? :-) A magyar "r" és a német "r" olyan, de olyan messze vannak egymástól...

A rebarbara mindenesetre zseniális, és (a világ legjobb gyümölcsével, az) eperrel kombinálva még zseniálisabb párost alkotnak - a rebarbara kellemesen savanykássá teszi az eper édességét, miközben a piros-rózsaszín színek a szemet gyönyörködtetik. Ez a rebarbarás-epres sütemény könnyű, viszonylag kevés cukorral készül, vékony a tésztája is, a  hangsúly egyértelműen a gyümölcsökön van. A tésztába kerülő liszt 1/3-a teljes kiőrlésű, ami nagyon jó ízt ad neki, és a gyümölcsökhöz is illik.

Lelkesedjünk együtt a rebarbara-eper párosításért, mit szóltok? :-)

Hozzávalók:

A tésztához:

- 130 g liszt

- 70 g teljes kiőrlésű liszt

- 1, 5 ek cukor

- csipet só

- 165 g vaj (hideg, kockákra vágva)

- 1 nagyobb tojás

- 1 ek tej

A töltelékhez:

- 25 g kukoricakeményítő

- 260 g rebarbara

- 250-300 g eper

- 70 g cukor

- 1 nagyobb tojás, felverve

- egy kevés barna- / nádcukor

Keverjük össze a liszteket, a sót és a cukrot (géppel vagy kézzel). Ha géppel csináljuk a tésztát, adjuk hozzá a vajat, és addig kevertessük, amíg morzsás-darabkás lesz az állaga. (Kézzel: morzsoljuk e a vajat a lisztben a kellő állag eléréséig.) A tojást és a tejet keverjük össze, és adjuk a vajas-lisztes részhez, kevertessük így is, amíg nagyobb darabokba áll össze a tészta. (Kézzel: egy késsel/villával keverjük a tojást-tejet a tésztába, majd kézzel gyorsan dolgozzuk át.) Borítsuk ki a tésztát munkafelületre, és kézzel alakítsuk, formázzuk egybe, és lapogassuk kör alakúra. Fedjük le fóliával, és 1-1,5 órára tegyük a hűtőbe.

A töltelékhez először keverjük el a keményítőt 3 ek vízben, majd tegyük félre. A rebarbarát és az epret vágjuk kisebb darabokra, szeletekre, és a cukorral együtt tegyük egy nagyobb serpenyőbe. Közepes hőmérsékleten, folyamatosan keverve "főzzük" őket egy kicsit, amíg levet eresztenek, és elkezdenek puhulni (kb. 4 perc). Ezután adjuk hozzá a keményítőt, és magas hőmérsékletre kapcsolva várjunk, amíg felfő. Öntsük a gyümölcsöket egy tálba, és hagyjuk őket kihűlni, kb. 30 percig. Megjegyzés: a keményítővel óvatosan bánjunk, hamar besűrűsíti a gyümölcsöket, először inkább kicsit kevesebbet adjunk hozzá, majd ha úgy látjuk, hogy még kellene, pótoljuk. A cél egy sűrűbb, lekvár-szerű állapot elérése, nem szabad keményítőízűre csinálni.

A maga rusztikus valójában

Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra. A tésztát lisztezett sütőpapíron nyújtsuk ki, mert majd azzal együtt csúsztatjuk át a sütőlapra. 28-30 cm átmérő elérésére törekedjünk. A tésztát eleinte nehézkes nyújtani, mert a hideg vaj megnehezíti, de idővel könnyebb lesz. Ha elég nagyra nyújtottuk, kenjük meg a felvert tojással, és halmozzuk a közepére a gyümölcsös keveréket. A széleknél 3-3,5 cm távolságot hagyjunk. Hajtsuk a tészta széleit a gyümölcsös töltelékre óvatosan, ez fogja majd össze a sülésnél. Ha itt-ott kicsit megszakadna, javítsuk ki. Kenjük át tojással a már felhajtott tészta szélét körben, és szórjuk meg egy kevés nád- vagy barnacukorral. 

Óvatosan csúsztassuk át a papír segítségével a sütőlapra, és süssük 40-45 percig, vagy amíg a tészta szépen megbarnul.

Hagyjuk kihűlni, majd tejszínhabbal vagy vanília fagyival tálaljuk a szeleteket.

A recept forrása itt található, eredetileg málnával.

Brownie, biciklizés, Berlin

Tegnap két (jelenleg) berlini lakos (ezek mi vagyunk) úgy döntött, hogy a gyönyörű napos időre való tekintettel ezúttal nem csak sétálnak és tömegközlekednek, mint általában, hanem biciklit bérelnek, és keresztül-kasul kerekeznek Berlinben. A nap csodálatosan jól telt, Berlin a legszebb arcát mutatta: laza és pezsgő, konzervatív és újító, multikulti és mégis nagyon német, valamint zöld, zöld és zöld... Tekertünk, ettünk, napoztunk, csodálkoztunk, hogy itt az autósok mennyire vigyáznak a biciklisekre, és a nap végére jóleső fáradtsággal az izmainkban tértünk haza. Ja, és leégtünk, de nagyon, a karunkon, a nyakunkon - ez azért is meglepő, mert én nem szoktam leégni, és általában a naptejet sem felejtjük el magunkkal vinni...

Mivel tegnap kisportoltuk magunkat, és a bőrünknek sem árt egy kis nyugalom, ma csak itthon voltunk, tevékenykedtünk, ki-ki a maga módján. Én például sütöttem egy szuper brownie-t, ugyanis az utóbbi pár hónapban valahogy annyi bűnrossz brownie-t kóstoltunk itt-ott, hogy felhúztam magam, amikor Pisti az egyikre azt mondta, hogy ez finom... Ő ugyanis még nem evett rendes, tisztességes, kívül picit kemény, belül puha, krémes, valódi csokiból készült brownie-t - nem is tudom, ez hogy alakulhatott így? :-) Mindenesetre ma, az első falatnál megérezte a különbséget, és közölte, hogy "na eez, tényleg finom". Klasszikus, egyszerű és nagyon csokis... 

Szeretitek a brownie-t?

Hozzávalók:

- 150 g étcsokoládé

- 113 g vaj

- 15 g kakaópor

- 200 g cukor

- 1 tk vaníliakivonat

- 3 tojás

- 95 g liszt

- csipet só

- csokidarabok, vagy diódarabok - ha szeretnénk

Egy 20 cm x 20 cm-es tepsit vagy sütőtálat kenjünk ki vajjal, és az aljára tegyünk sütőpapírt is. Melegítsük elő a sütőt 180°C-ra.

A csokit törjük apró darabokra, és a vajjal együtt olvasszuk meg gőz fölött. Ha szép, sima már az olvadt vajas csoki, vegyük le a gőzről, és adjuk hozzá a cukrot és a kakaóport. Alaposan keverjük el. Ezután adjuk hozzá a vaníliát is, és a tojásokat, egyesével, minden hozzáadás után jó alaposan átkeverve. Végül adjuk a keverékhez a lisztet és a sót, valamint az extra csokidarabokat, vagy diódarabokat, ha használjuk, és keverjük össze az egészet.

Öntsük a masszát az előkészített tepsibe, és süssük 20-25-30 percig. Az eredeti szerint 25-30 perc, de én már kb. 20 perc után jónak ítéltem. Arra kell figyelni, hogy a sütési idő vége felé, ha egy fogpiszkálót a brownie közepébe szúrunk, NE tisztán jöjjön ki, hanem legyen rajta morzsa, csokis massza. Így tudjuk csak elérni a kívánt, nem száraz brownie-állagot, ettől nem marad nyers a tészta, csak finom puha. Szerintem a brownie halála a száraz belső, tényleg nagyon figyeljünk rá. 

Ha kész, hűtsük, és szobahőmérsékleten, vagy hidegen tálaljuk. Elvetemültebbek amerikai módra vaníliafagyival is tálalhatják - nekem az már túl sok lenne :-) Elvileg fagyasztható is.

A recept innen származik.

Egy kis húsvéti...

Bár a Húsvét nálunk a vallásos értelmében véve nem olyan jelentős ünnep, valahogy mégis fontos, talán azért, mert ekkorra érezzük igazán, hogy eljött a tavasz. Már van egy-két friss zöldség, süt a nap, megjelennek az első virágok, a fák is gyönyörű színekben pompáznak, és úgy megmozdul valami a levegőben. Újjáéled a természet, és ezt mindenki érzékeli, aki csak egy kicsit is kinyitja a szemét. Jó ilyenkor az utcán, vagy a természetben lenni, sétálni, napozni, és persze jó összejönni a családdal is, ahonnan nem hiányozhat az étel sem :-)

Ma ajánlok nektek egy-két olyan fogást a blog korábbi bejegyzéseiből, melyek szépségükkel  Húsvétkor is megállják a helyüket, vagy gyorsan, könnyen elkészíthetőek.

1. Húsvéti kalács - ami nem hiányozhat az asztalról - klikk a receptért:

2. Napraforgó kenyér, Limara nyomán - klikk a receptért:

3. Könnyű, finom aprósütemény - olvadó pillanatok - klikk a receptért:

 

4. Tökéletes ricottás cheesecake, málnaöntettel - klikk a receptért:

5. Fahéjas kalács - klikk a receptért:

6. Póréhagymás-sajtos szuflé, a vállalkozó kedvűeknek - klikk a receptért:

7. Függést okozó, nagyon csokis fekete-fehér falatok - klikk a receptért:

8. Köretnek: krémsajtos-fűszeres sült krumpli - klikk a receptért:

  

9. Sajtos-szezámmagos csavart rudak, az utolsó pillanatban is - klikk a receptért:

10. Egy bevált, klasszikus, puha túrós sütemény - klikk a receptért:

 

Remélem, találtok valami nektek tetsző ételt a rövidke tízes listámon - nekem mind olyan közel áll a szívemhez :-)

Kellemes húsvéti készülődést kívánok mindenkinek!!!

Nanaimo-szelet!

Most, hogy egy pár napra itthon vagyunk, sokféle sütit sütök, ugyanis vendégségekbe, szülinapokra, barátnős estékre mindig jól jön valami édesség is, én pedig továbbra is imádok sütni és új receptekkel szöszmötölni. 

A mai süti neve a kissé fura hangzású Nanaimo-szelet, mely egy kanadai városkáról kapta a nevét, és (állítólag) azóta is Kanada egyik legnépszerűbb édességeként tartják számon. Sütés nélkül készülő süti, mely három rétegből áll: egy kakaós-kekszes-kókuszos alapból, egy vajas-vaníliás középső krémből és finom csokibevonattal fejeződik be a teteje. Az elkészítés egyszerűsége ellenére nagyon-nagyon "ütős" a süti, nehéz abbahagyni, tudják ezek a kanadaiak is, hogy mi a jó :-)

Mivel ilyen gyors, "flancmentes" édességről van szó, bárkinek nyugodt szívvel ajánlom Húsvétra is, hűtőben jól tárolható. 

Hozzávalók:

Alsó réteg:
- 113 g vaj, szobahőmérsékleten
- 50 g cukor
- 30 g keserű kakaópor
- 1 nagyobb tojás, felverve
- 1 tk vaníliakivonat
- 200 g egyszerű, durva kekszmorzsa

- 65 g kókuszreszelék
- 50 g dió, vagy pekándió összetörve (opcionális, én kihagytam)

Középső réteg:
- 56 g vaj, szobahőmérsékleten
- 2-3 ek tej
- 2 ek (20 g) vaníliás pudingpor
- fél tk vaníliakivonat
- 230 g porcukor

Felső réteg:
- 100-120 g csoki (pl 50%-os)
- 14 g (1 ek) vaj

Vajazzunk / olajozzunk ki vékonyan egy 23 x 23 cm-es tálat vagy tepsit, sütőformát (nem baj, ha nem pont ekkora, csak az alapterület stimmeljen).

Alsó réteg:

Egy lábasban alacsony hőfokon olvasszuk meg a vajat. Vegyük le a tűzről az edényt, keverjük bele a cukrot, a kakaóport és a felvert tojást. A tojást csak lassan engedjük a keverékhez, folyamatosan kevergetve, nehogy kicsapódjon. Ezután tegyük vissza a lábast ismét alacsony hőfokra, és 1-2 percig főzzük a kakaós keveréket, folyamatosan kevergetve, amíg szép fényes, egynemű lesz, és egy kicsit besűrűsödik. Levéve a tűzről, adjuk hozzá a vaníliát, a kekszmorzsát, a kókuszreszeléket és a diófélét (ha használunk). Keverjük át alaposan, és oszlassuk el egyenletesen a használandó tál alján. Nyomkodjuk le alaposan a kezünkkel, majd egy kanál hátával simítsuk is el, hogy szép egyenes legyen a felülete. Hűtsük egy órán át, fóliával lefedve, amíg megszilárdul.

Középső réteg:

Robotgéppel keverjük habosra a vajat, majd adjuk hozzá a réteg maradék hozzávalóit, és az egészet keverjük simára. Ennek a rétegnek kenhetőnek, de nem folyósnak kell lennie, ezért előfordulhat, hogy egy picit több tejet kell hozzáadnunk a keverés során, ezt mindenki magának tudja megítélni. A 2-3 evőkanálnál talán egy kanállal több lesz. Ha kész, oszlassuk el ezt a réteget a kakaós-kekszes alapon, simítsuk egyenesre, és ismét hűtsük lefedve, kb. 30 percig, amíg ez a réteg is megszilárdul.

Felső réteg:

Ehhez a réteghez csak fel kell olvasztani a csokit a vajjal, gőz fölött, és szépen rákenni a nagyjából megszilárdult rétegekre. Nem fog mázgálódni a középső réteggel. Nem érdemes nagyon tömény étcsokit használni, elég az 50-55%-os csoki is.  A csokival bevont sütit kb. 10-15 percig hűtsük, amíg nagyjából megszilárdul, de még repedezés nélkül szeletelhető. 

Vágjuk a sütit kisebb darabokra, figyeljünk rá, hogy szeletelés közben időről-időre megtöröljük a kést egy papírtörlőben, hogy a különböző színű rétegeket ne mázgáljuk össze. Ha esetleg hosszabb ideig áll felszeletelés nélkül a hűtőben, a hűtőből kivéve hagyjuk pár percet állni szobahőmérsékleten, így nem fog megrepedezni a csokiréteg a tetején, amikor felvágjuk.

Ismertétek ezt a sütit? Esetleg valami hasonlót?

A recept innen származik.

Almás-ricottás muffin - mert már nem trendi (?)

Sütöttem egy adag muffint, és tiszta szerencse, hogy keresgéléseim közben ráakadtam a HVG Gasztro rovatának egy cikkére, mely egy befolyásos amerikai gasztro-figura 2011-es előrejelzéseit összegzi. Ebből megtudhattam, hogy "annyira 2010" vagyok, mivel a muffin (és a cupcake) 2011-ben már lejárt lemeznek számít. Ráadásként még azt is megtudtam, hogy a muffin "időzített kalóriabomba és módosíthatatlan valamely egészségesebb variációra", ezért is bukik meg idén. Puff neki! - hogy Pisti mamáját idézzem. Bár kíváncsi leszek én erre...

Ja, a cikk szerint 2011-ben a pie, azaz a pite a divat - ezzel nincs semmi bajom, szeretjük a pitét. De: a pite mióta nem kalóriabomba? És mióta módosítható egészségesebb variációra, a muffinnal szemben, mely viszont egyáltalán nem? (A cikk egy-két más pontjával egyetértettem.)

Az, hogy egy muffin kalóriabomba, igaz is lehet, meg nem is. Igaz, mert mint minden más ételben, egy muffinban is van kalória, hogy ezt így most tisztázzam... Ugyanakkor nem feltétlenül igaz. Sok muffin nem a csokis-vajas-cukros-csokidarabos-porcukros-bevonatos vonalat erősíti, hanem például édesítővel is elkészíthető, én már számtalan alkalommal sütöttem így, egyből nagyot változik a kalória mennyisége. És akkor még a számtalan sós muffinról nem is beszéltünk! Egy-egy jó muffin reggelire vagy tízóraira is ehető, így nem fölösleges kalóriának, hanem normális ételnek számít.

Az pedig, hogy a muffinnak nem készíthető egészségesebb variációja.... Nem igaz. Használjunk teljes kiőrlésű lisztet, répát, almát, sütőtököt, bogyós gyümölcsöket, barna cukrot, diót, citromot, olajat, banánt, túrót, ricottát, joghurtot - a végtelenségig sorolhatnám az egészségesebbnél-egészségesebb hozzávalókat, melyek mind egy-egy jó kis muffin összetevői lehetnek.

Így hát remélem, elnézitek nekem, hogy egy ilyen lejárt dologról írok, de nekünk, ódivatú fogyasztóknak nagyon bejött :-) Kallódó almák tökéletes felhasználási módja, egy kis ricottával megbolondítva, teljes kiőrlésű liszttartalma miatt még az egészségünkre is jobb hatással van. Akár fagyasztható is.

Ti hogy vélekedtek erről a témáról?

Hozzávalók: (12-15 darab)

- 145 g teljes kiőrlésű liszt

- 150 g fehérliszt (én tönköly fehérlisztet használtam)

- 125 g (arany)barnacukor

- 100 g cukor, vagy annak megfelelő méz, édesítő, stb

- 2 tk fahéj

- másfél tk sütőpor

- 1 tk szódabikarbóna

- csipet só

- 1 tojás

- 2 tojásfehérje

- 2 dl natúr joghurt

- 1 dl tej

- 200 g ricotta

- 3 ek növényi olaj

- vaníliakivonat

- 2-3 kisebb alma meghámozva, felkockázva

A tetejére opcionális: fahéjas cukor, vagy mandulaszeletek

Melegítsük elő a sütőt 200°C-ra. Béleljünk ki egy muffintepsit papírokkal.

Egy tálban keverjük össze a száraz hozzávalókat. Szerintem a fehér-teljes kiőrlésű liszt arányokkal lehet kísérletezni, a teljes kiőrlésű javára, működhet úgy is. Egy másik tálban keverjük ki a folyékony hozzávalókat, de a ricottából csak 3 evőkanállal tegyünk bele. Öntsük a folyékony összetevőket a száraz mixhez, és keverjük át gyorsan, de nem kell túlzásba vinni. Adjuk hozzá az almakockákat is, és lazán forgassuk a tésztába. 

Adagoljunk minden muffinformába a tésztából, de csak a mélyedés 2/3-ig érjen a tészta. Ezután egy kiskanállal adagoljunk minden mélyedésbe a ricottából is, és végül tegyünk a ricottás rétegre még egy vékony réteg tésztát. Aki szeretné, itt szórhat a muffinokra egy kevés fahéjat, vagy fahéjas cukrot, és mandulát is.

15-18 perc alatt sülnek meg, mire szép aranybarnává válik a tetejük, és a beléjük szúrt fogpiszkáló is tisztán jön ki. Kicsit hűlni hagyjuk, majd tejjel (vagy bármi mással, vagy magában) befalatozzuk. :-)

A szuper recept innen származik.

Diós-kávés torta egy különleges születésnapra

Imádom a születésnapokat, szeretek meglepetéseket kitervelni, lufikat fújni titokban, ajándékot adni, tortát sütni és gyertyát gyújtani, és fényképezni, amikor az ünnepelt elfújja a lángokat... Tegnap mindezt meg is csináltam, ugyanis a Pisti születésnapját ünnepeltük, bizony-bizony. :-)  

E bizonyos férjnek azonban egyáltalán nem volt könnyű születésnapi tortát találni. Nem igazán tömény csoki-imádó, se nem gyümölcstorta-rajongó, inkább a krémeket, habokat és az aprósütiket szereti, tavaly is profiterol-golyókat kért torta helyett... Időről-időre keresgéltem hát, nézelődtem, és mindig kérdezgettem, mit szólna ehhez, vagy ahhoz a tortához, lehetőleg képpel együtt prezentálva. Konkrét választ sosem kaptam, a következőket viszont igen: "én tényleg nem tudom", "úgyis finom lesz", "ez jó, mert van benne krém", "ez oroszkrém torta?", "a kávét azt nagyon szeretem", "nagymama diós tortája milyen finom volt", "az jó kis tejszínhabos", és így tovább. Lassan-lassan összeállt a kép: diós-kávés krémes torta lesz a befutó... Az ünnepelt jóváhagyta, én megvalósítottam, és ma meg is kóstoltuk: nagyon-nagyon-nagyon.....JÓ! :-)

Boldog születésnapot hát még egyszer, Pistukám!!!!

Hozzávalók:

A tésztához:

- 225 g vaj

- 225 g cukor (édesítő)

- 4 tojás

- 50 ml erős feketekávé

- 225 g liszt 

- 2 tk sütőpor

- csipet só

- 75 g dió, durvára vágva

A krémhez:

- 250 g mascarpone

- 200 g krémsajt

- ízlés szerint pár ek cukor (vagy édesítő)

- 50 ml kávé

És diódarabok a díszítéshez.

A torta alapját vagy két külön 20 cm-es tortaformában kell megsütni, vagy egyben, de két fordulóban. Én két fordulóban sütöttem meg a tésztát, és mivel minden alapanyag felezhető mennyiségű, kétszerre kevertem ki a tésztát, és szépen egymás után sültek ki.

A tésztához először habosra keverjük a vajat a cukorral, amíg halvány és egészen krémes nem lesz. Ekkor keverés közben hozzáadjuk egyesével a tojásokat, és mindegyik után jó alaposan kikeverjük. Hozzáöntjük a kávét is, és keverjük. Végül hozzáadjuk a keverékhez a lisztet, sütőport, sót és diót is, és átkeverjük. 

Sütőpapírral kibélelt és kivajazott tortaformába öntjük a tésztát, elsimítjuk. 180°C-ra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük, amíg szép aranybarna színű lesz, és a közepébe szúrt tű / fogpiszkáló tisztán jön ki. (Az eredeti recept 25-30 perc sütési időt ír, nekem ennyi idő alatt kormosra égett volna.) Ha megsült, kicsit a formájában, majd rácson hagyjuk kihűlni a tésztát. (ne próbáljuk forrón kivarázsolni, mert elrepedhet - én így jártam az elsővel...) A tésztákat akár egy nappal a torta tálalása előtt is meg lehet sütni, lefóliázva elállnak.

A krémhez keverjük simára a mascarponét és a krémsajtot a cukorral és a kávéval, majd durván a felét kenjük a tortalapok közé, a többi krémmel pedig vonjuk be (szépen) a tortát kívülről. A tetejét díszítsük nagyobb diódarabokkal, vagy bármivel, amit jónak gondolunk. A gyertyák is szépen megállnak benne. 

Ez a torta nem émelyítően édes, a kávé és a mascarpone nagyon jól kiegészítik egymást benne, és a dió sem lóg ki a sorból. Mivel azonban az összhatás elég tömény, érdemes először inkább vékonyabb szeleteket vágni belőle, és aztán repetázni, ha még fér... :-)

Ti szeretitek a szülinapokat? :-)

A torta alapreceptje innen származik.

Olvadó pillanatok, édes kis semmiségek - szürreális nevű, de nagyon finom süti

Az angolul Melting Moments, azaz "olvadó / elolvadó pillanatok" névre hallgató kekszféleség legelőször a neve miatt ragadt meg, akár "kis semmiségnek" is fordíthatnánk. Egy olyan süti fantázianeve ez, mely puha, omlós, pillanatok alatt szinte elolvad az ember szájában - kóstolás után megállapítottuk, hogy találó a név, valóban így történik. :-)

Már csak azért is kíváncsi voltam, milyen lesz a végeredmény, mert a hozzávalók közt nincs sem tojás, sem tej, sem sütőpor, vagy szódabikarbóna, mint általában azért jó pár keksz esetében lenni szokott. Liszt, vaj, egy kis keményítő, vanília és cukor: elég basic alapanyagok, gyors és egyszerű gyártási folyamat - tulajdonképpen nyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb ki kell próbálnom... :-) Ma délután ki is próbáltam, és Pistivel mindketten elégedettek voltunk a végeredménnyel, olyan lett, amilyennek beharangozták (pedig én még ráadásul nem is cukorral, hanem édesítővel csináltam)!

Tea, kávé, tej mellé nagyon-nagyon kínálja magát, főleg napsütéses-tavaszvárós napokon! 

Ki hogy várja a tavaszt??? :-)

Hozzávalók:

- 195 g liszt

- 60 g kukoricakeményítő

- csipet só

- 30 g porcukor

- 230 g vaj, szobahőmérsékletű

- 1 tk vanília kivonat

- plusz porcukor a tálaláshoz

Keverjük össze egy tálban a lisztet, a sót és a keményítőt (esetleg szitáljuk is át). Robotgéppel keverjük habosra a vajat a cukorral (kb. 2 perc), és adjuk hozzá a vaníliát. Adjuk hozzá a lisztes keveréket is, és épp csak addig keverjük, amíg összeáll a tészta. Egy érdekes, krémes jellegű anyagot kapunk. Fedjük le és tegyük a hűtőbe 1-2 órára.

Melegítsük elő a sütőt 177°C-ra, és sütőpapírral béleljünk ki egy sütőlapot.

A tésztából formázzunk kézzel 2,5 cm átmérőjű gömböket - ez egy kicsit nehézkes, de nem baj, ha ragacsos, semmi problémát nem fog okozni. Rakjuk a gömböket 2 centis távolságra egymástól sorban a sütőlapra. 10-14 percig süssük őket, amíg a kekszek széle épp megbarnul. 

A sütőből kivéve rácson hűtsük a sütiket 4-5 percig, majd szórjuk meg őket jó alaposan porcukorral és már kóstolhatunk is :-)

Zárt dobozban akár egy hónapig is elállnak.

Scone: krémmel és málnalekvárral.....

Van az úgy, hogy bizonyos férjek elkészülnek végre a leendő könyvük kéziratával. Ez a hosszadalmas folyamat ám a végére ki is meríti őket nagyon, és amikor végre postára adják a művet, majd hazaesnek, csak rájuk kell nézni, és egyből előtör a "mitfőzzeknekedhogyjobblegyen"-üzemmód... :-) 

A tökély

Terápiás sétánk után ma a két duci hölgy receptje alapján sütöttem meg ezt a pompás és egyszerű édességet, melynek gusztusos fotóját már előző este kifigyelte eme bizonyos férj - tényleg szemet gyönyörködtető, ahogy a finomra sült kis sütik közt a habos, fehér krém és az élénkpiros lekvár adja a kontrasztot... 

A scone egyébként hagyományos, nagyon angolszász sütemény, melyet jellemzően a délutáni tea mellé szolgálnak fel, dzsemmel vagy mézzel, és egy sűrű, zsíros, selymes tejszín-szerű krémmel (angolul clotted cream, nem tudok magyar megfelelőt). Ez a tipikus "cream-tea", azaz tea, mellé valamilyen tejszínes-krémes finomsággal.

A scone nagyon könnyű, légies, a krém és a lekvár szuper egyensúlyban biztosítják a krémes-édes és a gyümölcsös arányt - mindenkinek nagyon-nagyon ajánlom, hogy próbálja ki, hiszen max. 20 perc alatt elkészül, és bizonyos férjek szerint "az új kedvenc" kategóriába is sorolható, ami nagy szó! :-)

Hozzávalók:

- 220 g liszt

- 10 g sütőpor

- csipet só

- 55 g vaj

- 55 g cukor

- 150 ml tej

A krémhez: (ha nincs a közelünkben clotted cream)

-130 g mascarpone

- 1 dl tejszín

- csepp vanília

- 2-3 ek cukor (ízlés szerint)

- kevés reszelt citromhéj (opcionális)

A tálaláshoz: valamilyen piros lekvár/dzsem, lehetőleg házi, vagy méz

A lisztet, sütőport, cukrot és sót egy nagyobb tálban keverjük össze, és adjuk hozzá a vajat. Morzsoljuk össze a vajat és a lisztes keveréket, amíg szép "morzsás" lesz. Adjuk hozzá a tejet, és egy nagyobb kanállal dolgozzuk össze a tésztát, majd vékonyan lisztezett felületre kiborítva óvatosan gyúrjuk át. Nem kell túlgyúrni, csak épp, amíg szépen összeáll. Könnyű tésztát kapunk. 

Nyomogassuk ki a kezünkkel kb. 2 cm vastagra a tésztát, és 5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval, vagy hasonló méretű kispohárral szaggassunk köröket. Helyezzük a köröket zsírozott-lisztezett tepsire, és kenjünk meg a tetejüket tejjel. 

220°C-ra előmelegített sütőben süssük őket 10 percig, vagy amíg aranybarna színűek lesznek és szépen megemelkednek.

A krémhez helyezzük a hozzávalókat egy nagyobb tálba, és habverővel vagy robotgéppel keverjük őket "habosra" - egy jól kenhető, kicsit sűrűbb krém lesz az eredmény.

Tálalni még langyosan a legérdemesebb, egy apró sütit kettévágva, krémmel megkenve, lekvárral színezve és a süti tetejével befejezve. Mennyei!

Ettetek már scone-t?

Fekete-fehér kekszcsigák és egyebek

Milyen nagyon rég írtam már ide! Bár egyáltalán nem felejtettem el a blogot, valahogy nem volt ihletem, időm vagy kedvem az alkotásra, annak ellenére, hogy főztem rendszeresen, de semmi újat. Mivel ilyen rég jelentkeztem, elmaradtam a karácsonyi és újévi köszöntésekkel is, remélem, így utólag is elfogadjátok jókívánságaimat, kedves olvasók! :-) Nálunk igazán jól teltek az ünnepek, utolsó pillanatban (22-én) sikerült is hazaérnünk, főzőcskéztünk, sütöttünk anyával, találkoztunk a családdal és persze a barátokkal is, jókat buliztunk, beszélgettünk... Kaptam szuper szakácskönyveket, amelyekből nagyon sok inspirációt és ötletet nyerhetek majd, régóta áhított darabokra tettem így szert. Ettünk sok füstölt sajtot, juhtúrót, túrórudit és igazi, finom kiflit, és még sok más finomságot is. Az egyik következő poszt témája egy szuper debreceni étteremről fog szólni, érdemes lesz visszanézni - előre most csak ennyit :-)

Ezeket a "fekete-fehér" kekszcsigákat már többször sütöttem meg, ajándékba is vittem belőlük, de a receptet még nem osztottam meg veletek - ezt az elmaradást most pótolom. 

A csigák valójában nem fekete-fehérek, hanem sötétbarna-halványsárgák, a keksz-kategóriába sorolnám őket, és amilyen egyszerűek, legalább annyira finomak is. Ez a keksz egy német recept alapján készült!!! :-)

Tea, kávé mellé tökéletes kísérők.

Hozzávalók:

- 300 g liszt

- 150 g cukor (vagy édesítő)

- 1 tk vanília kivonat, vagy 1 cs vaníliás cukor

- 2 tojássárgája

- 200 g hűvös vaj

- 2 ek kakaópor (keserű)

- 1 tk (instant) kávépor

- 2 ek tejszín

A lisztből, cukorból, vaníliából és tojássárgájából a darabokra vágott vajjal együtt tésztát gyúrunk. Ez először kicsit nehezen indul(hat), de hamar összeáll majd. A tésztát két részre osztjuk, az egyik feléhez hozzáadjuk a kakaó- és kávéport, és a tejszínnel átgyúrjuk, hogy szép sötét legyen. A két rész tésztát fóliába csomagoljuk, és kb. 30 percig hűtőben pihentetjük.

Enyhén lisztezett felületen a kétféle tésztát külön-külön félcentisre nyújtjuk, igyekezzünk nagyjából hasonló alakú-méretű lapokat produkálni. A világos tésztára fektessük a kakaós tésztát, és szorosan csavarjuk fel, hogy minél jobban illeszkedjenek a rétegek. Burkoljuk a feltekert tésztát is fóliába, és újabb 30 percig pihentessük. 

Melegítsük elő a sütőt 175°C-ra, béleljünk ki egy sütőlapot sütőpapírral. A feltekert tésztából vágjunk kb. 1 cm-es szeleteket, és fektessük a szeleteket a sütőlapra. 18 percig süssük a csigákat, amíg el nem kezdenek szép színűre sülni. Ezek a kekszek akár 2-3 hétig is elállnak.

Ricottás cheesecake, málnaöntettel - lehet még ennél jobb???

Szerintem nehezen lehet ennél jobb... :-) A cheesecake kis családközösségünk (Pisti és én) nagy kedvence, sok helyen kóstoltuk már, ettünk jót, és még jobbat is. Azért szeretjük annyira, mert az egyszerű alaprecept ezerféleképpen variálható, nehéz megunni: nyáron citromos, máskor karamellás... Egy bevált receptem már van, ami zseniális, sokszor sütöttem meg én is, és utánam a barátnőim is, viszont az egy nagy adag, és csak krémsajttal készül, ezért eléggé tömény - kettőnknek nagyon-nagyon-nagyon sok lenne. Pár napja azonban ránk tört a cheesecake-éhség, és találtam is egy nagyon ígéretes receptet - ezt osztom meg ma veletek. Annak, aki szívesen eltér a hagyományos desszertektől, még karácsonyra is nyugodt szívvel ajánlom, ránézésre és ízre is ünnepi.

Ez a cheesecake 1/3 - 2/3 arányban tartalmaz krémsajtot és ricottát. (A ricotta egy olasz sajtféleség, zsírszegény(ebb), és állagában hasonlít a túróhoz, de azért mégsem teljesen ugyanaz.) A ricotta használata miatt a kész cheesecake sokkal könnyebb, levegősebb lett, mint a hagyományos, csak krémsajttal készült változatok, nagyon-nagyon finom és krémes az állaga még más- és harmadnap is. Sütöttem már csak ricottából készült cheesecake-et is, ami rettentő, gumis állagú lett, na ez össze sem hasonlítható azzal...! :-)

A sajttorták sütésénél nagyon fontos, hogy vízfürdőben, azaz gőzben süljenek. A tortaformát ezért alaposan körbe kell bugyolálni legalább két réteg alufóliával, hogy nehogy beázzon: akkora darab fóliák legyenek, amelyek "körbeérik" a formát peremtől-peremig, az alját átölelve (természetesen a teteje szabad marad). Így kell aztán az egészet majd egy nagyobb tepsibe állítani, amelybe annyi vizet öntünk, hogy a tortaforma feléig érjen. Ebben a gőzben sül szép lassan a torta. Figyelni kell arra is, hogy ne süssük túl, ne szárítsuk ki - amikor elkezd egy picit barnulni a teteje, megrázogathatjuk óvatosan a formát: nem baj, ha rezeg még a közepe, elkészült. 

Aki még nem csinált cheesecake-et, vágjon bele, mert nehéz elrontani, aki pedig már csinált, próbálja ki mindenképp ezt a verziót, mert a ricottától egészen különlegesen finom lesz! A málnaszósz már csak a (nem létező) hab a tortán... :-)

Hozzávalók:

- 1 kisebb kapcsos tortaforma (20-23 cm), kivajazva

Az alaphoz: 

- 100 g sima keksz (lehet vajas, gyömbéres, teljes kiőrlésű...talán ne csokis)

- 30 g cukor (elhagyható, én nem használtam)

- 57 g vaj, olvasztott

A krémhez:

- 500 g ricotta, lecsöpögtetve, szobahőmérsékleten

- 240 g krémsajt, szobahőmérsékleten

- 200 g cukor (vagy édesítő)

- 4 tojás

- 1 csapott ek étkezési keményítő

- 1 citrom vagy narancs héja

- egy-másfél tk vaníliakivonat

- 1 csipet só

A málnaöntethez:

- 40 dkg fagyasztott málna

- 1,5-2 dl víz

- pár evőkanál cukor (vagy édesítő)

- 1-2 kanál étkezési keményítő

A ricottát 1-2 órával sütés előtt egy vékony konyharuhán, vagy egy sűrű szűrőn át lecsepegtetjük.

A sütőt előmelegítjük 180°C-ra, a tortaformát kivajazzuk, majd alaposan betekerjük alufóliával a fent említett módon.

A kekszet géppel, vagy kézzel morzsásra daráljuk, nem baj, ha nem lesz teljesen homogén. Összekeverjük az olvasztott vajjal és a cukorral, majd jól belenyomkodjuk a tortaforma aljába, és egyenletesen eloszlatjuk. A tortaformát a sütésig berakjuk a hűtőbe.

A krémnél fontos megjegyezni, hogy az összetevőket nem szabad nagy fokozaton keverni, mert akkor túl sok levegő kerül bele, és megrepedezhet a sülés során a torta. Először a krémsajtot keverjük krémesre kézzel, de inkább konyhai robotgépünkkel, majd hozzáadjuk a lecsöpögtetett ricottát, a cukrot és a keményítőt is, és 2-3 percig lassan kever(tet)jük, amíg szép sima lesz. Ezután egyenként beleütjük a tojásokat, kb. fél percet kever(tet)ve minden egyes tojás után. Utoljára hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, a vaníliát és egy csipet sót, és még egyszer átkeverjük.

A lehűtött tortaformába a kekszes alapra öntjük a krémet, és a tortaformát egy nagyobb tepsibe állítjuk. Forró (meleg) vizet öntünk a tepsibe, amíg a víz a tortaforma feléig fel nem ér. Óvatosan benavigáljuk a tepsit (és a benne lévő tortaformát) a sütőbe, és 1 - 1 és 1/4 óráig sütjük, amíg kezd megbarnulni egy picit a teteje, de a közepe még enyhén rezgős, ha megrázogatjuk a formát. 

Ha megsült, vegyük ki a tortaformát a vizes tepsiből, hámozzuk le róla az alufóliát, és hagyjuk a formában hűlni a cheesecake-et. Ha már alig langyos, levehetjük a forma szélét. Érdemes egész jól kihűteni, de ha nem tudunk várni, mert várni nagyon nehéz, akkor már szobahőmérsékleten is megkóstolhatjuk... :-)

A málnaöntethez egy kisebb lábasban tegyük fel a hozzávalókat főni, a keményítő kivételével, és főzzük közepes lángon 10-15 percig. Ezután oldjuk fel a keményítőt egy kevés vízben, és keverjük a málnás öntethez. Egy-két percig forraljuk még, majd vegyük le a tűzről. Miután hűl egy kicsit, érdemes átszűrni az öntetet, így nem zavarnak a málna magjai, viszont a gyönyörű szín és az íz megmarad. 

A cheesecake visszafogott, mégis csábító desszert, amelyet csak kiegészít az enyhén savanykás, piros málnaöntet. Ki tud ennek ellenállni? :-)

A recept innen származik.