Vese velővel

A belsőségek fogyasztásának nincs túl nagy divatja mostanság. Májból készült ételekkel még csak-csak találkozunk, azonban a kortárs szakácskönyvekben és gasztronómiai magazinokban más belsőrészeket felhasználó receptet alig találunk. Pedig az '50-es években kiadott művekben még szinte kivétel nélkül kapunk útmutatást a szív, nyelv, tüdő vagy vese elkészítéséhez. Ezen kívül pedig rádöbbenhetünk, hogy akkoriban a békából vagy a rákból készült fogások sem számítottak  különösen nagy kuriózumnak.

Nekem sem jutott volna magamtól eszembe vesét készíteni (főként, hogy ez nálunk a macskák fő eledele) így, amikor  először megkóstoltam, meglepetésként ért, hogy milyen finom.

3 db veséhez kb. 30-40 dkg velőre (agy), 3 fej hagymára, pici sóra, majoránnára, s borsra van szükség. A vesék feldolgozása kissé macerás és időigényes folyamat: hosszában kettévágjuk, s a középen található fehér, hártyás részt eltávolítjuk. Ezt követően 15 percig vízben áztatjuk, majd vékony, kb. 3 mm-es szeletekre vágjuk.  A velőt  szintén megszabadítjuk a felesleges részektől, s apróra vágjuk. A hagymát diónyi zsíron megpirítjuk, majd hozzáadjuk a vesét. Ízlés szerint fűszerezzük, s kevés vízzel 20-25 perc alatt puhára pároljuk. Ezután hozzáadjuk a velőt, s 10 perc alatt készre sütjük. 
Kenyérrel vagy burgonyával tálaljuk. Kínálhatunk mellé salátát, paradicsomot, kovászos uborkát. Szerintem pirítós kenyéren a legfinomabb...
Ha ízlett a vesevelő, s úgy döntünk, hogy étrendünket néha változatosabbá tesszük némi belsőséggel, legközelebb kipróbálhatjuk a tüdős táskát:)

A Pincefalvak.hu borajánlata Pásztor Pince, Kadarka, 2009

 

Ehhez a fűszeres ételhez fűszeres fehérbor, vagy egy elegánsabb, könnyedebb vörösbor lehet jó társ. Ezért esett a választásunk erre a Kadarkára. Szép, közepesen intenzív rubinvörös színe is könnyedséget sugároz. Illata, íze fűszeres-szedres. Finom csersavak, savak jellemzik, amik nem uralkodnak el az ételen. Lecsengése közepesen hosszú, kellemes.

Borokról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.hu