Babkrém és lencsekrém

"Csicseriborsó, bab, lencse,

fekete szemű menyecske..."

A babot és a lencsét leggyakrabban levesnek vagy főzeléknek készítem. A babkrém ötlete akkor jutott eszembe, amikor egy kevés, maradék babfőzeléket egy nagy szelet pirítósra kenve fogyasztottam el. Aztán persze "rákerestem a neten"  s azonnal több receptre bukkantam. Tehát nem új keletű dolog, mindössze talán kevésbé ismert. Mivel újévre mindenképp szerettem volna babot is és lencsét is készíteni -a sok pénz reményében- így babkrém és lencsekrém formájában azóta is azt eszem:)

A babkrémhez a babot néhány órára beáztatjuk, majd pár gerezd fokhagymával s egy csokor tárkonnyal feltesszük főni. Kevés sót is adunk hozzá, mintha csak főzeléket készítenénk. Amíg fő, vizet csak keveset adjunk hozzá, amennyi feltétlenül szükséges. Mire megpuhul a bab, legjobb ha teljesen elfövi a levét. A puha babot kevés tejföllel összeturmixoljuk. Ha szükséges még sózzuk, s kevés tárkonnyal ízesítjük.

A lencsét nem szükséges előzetesen beáztatni. Egy nagy fej vöröshagymával, s kevés sóval  puhára főzzük. Az a legjobb ha a végére elforrja a levét. A lencsét ezután néhány evőkanál mustárral pépesítjük. Ízlés szerint kevés őrölt borssal fűszerezzük.

Pirítósra kenve önmagában is nagyon finom, de  ha egy pár karika kolbászt vagy néhány szelet hagymát teszünk még rá, nem bánjuk meg.:)

Sólet

Hogy milyen a jó sólet? Megmondom őszintén:nem tudom. A mai nap ettem életemben először sóletet. Azért készítettem, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen. Ízlett! Lehet azonban ha egy zsidó háziasszony látná, mit tálaltam fel sólet címén könnyesre nevetné vagy elsírná magát:)

A sólet  a zsidók hagyományos ünnepi étele. Mivel szombaton nem főznek, ezért régen már péntek este bekészítették a hozzávalókat egy nagy tálba, betolták a kemencébe, ahol az étel lassú tűzön, hosszú idő alatt készült el. Így szombaton már csak tálalni kellett. A jó sólet lassan fő, így az ízek összeérnek, sőt a hogy Henrik Heine is megírta,  igazi ambróziává válik.

"Sólet, ékes égi szikra,
Elysium lánya, te
Zengené a Schiller óda,
ízlelt volna sóletet csak.
Istenek mannája, sólet,
melynek főzésére Mózest
hajdan maga a Jóisten
oktatta Sinai hegyén
Sólet, a valódi kóser
isteni ambrózia,
Paradicsom kéj-kalácsa"

(Henrich Heine: Sabbath hercegnő)

Kíváncsi lennék, manapság, kemence híján hogyan és mikor készítik a sóletet. Az enyém mindössze két és fél óra alatt megfőtt, s természetesen a kóser szabályokat  sem tartottam be,  az eredmény azonban így is remek lett.
A sólethez általában marha vagy libahúst használnak. Az a jó, ha nem csak friss húst hanem füstöltet is teszünk bele, így különösen kellemes íze lesz. Én most füstölt kolbásszal ízesítettem.
Elsőként két nagy fej hagymát apróra vágtam, s kevés zsíron megpirítottam. Ezután kb. 1/2 kg marhahúst kockára vágtam - picit nagyobbra mintha pörköltet készítenék. A húst a hagymával együtt még néhány percig pirítottam, majd egy nagy cserépedénybe öntöttem. Kb. 20 cm füstölt kolbászt karikára vágtam, s a 1/2 kg babbal együtt-melyet előzetesen beáztattam-szintén a tálba helyeztem. A húst és a babot összekevertem, majd egy kevés maradék húslevest valamint annyi vizet öntöttem rá hogy a babot ellepje. A cserépedényre ráhelyeztem a tetejét, majd közepes lángon puhára főztem. A vizet egyáltalán nem kellett pótolnom a főzés során, sőt, sót sem tettem bele, a húslevestől és kolbásztól elég sós lett. Az utolsó 15 percben néhány tojást tettem a tálba, mely a sóletbe mélyedve főtt keményre.
Annak ellenére, hogy semmi fűszert nem használtam, rendkívül finom lett. Bár egy igazi sólet mellett biztosan elbújhat. 
Lehet, hogy sólet helyett babos egytálnak kellene neveznem:)