Almás-gesztenyés gömböcök

Van aki folyton új desszerttel  rukkol elő... Én szeretek biztosra menni, a jól bevált, hagyományos édességeket elkészíteni. Az izgalmasabbnál izgalmasabb receptekkel teli újságok átböngészése közben mindig átugrom azokat, melyek furának tűnnek vagy olyan nevük van, hogy elsőre azt sem tudom eszik-e vagy isszák. Így általában csak akkor merem én is kipróbálni az igazán különleges édességeket, ha valaki más már elkészítette és lehetőségem volt megkóstolni.:)

Így ismertem meg az általam csak almás-gesztenyés gömböcökként emlegetett édességet, mely valójában "cobbler" névre hallgat. Állítólag a "muffinláz" hamarosan véget ér, s eztán a cobbler lesz a divatos, könnyen és gyorsan elkészíthető édesség. Mi tagadás, félkész állapotban nem tűnt túlzottan bizalomgerjesztőnek, azonban később kellemes csalódást okozott. Az édesség elkészítése egyébként valóban egyszerű és gyors, s minden évszakban az épp kapható idénygyümölcsökből készíthető. 
Első lépésben két-három almát meghámozunk, felkockázunk, s kevés vajon, néhány evőkanál vaníliás cukorral puhára párolunk. Az almát egy kivajazott tűzálló tál aljára helyezzük, majd egyenletesen elosztunk rajta 25 dkg gesztenyemasszát, melyet előzetesen 1 dl tejszínnel simára kevertünk. Ezután tésztát készítünk 25 dkg liszt, 5 dkg cukor, 1 csomag sütőpor, néhány csipet só, 10 dkg margarin, egy tojás és 1,5 dl tejszín hozzáadásával. A tésztából diónyi gömböket formázunk, s egymástól egyenlő távolságra elhelyezzük őket a tepsiben. Közepesen meleg sütőben bő fél óra alatt készre sütjük az édességet. A gombócok ezalatt megnőnek, s egységes felületet képeznek az almás gesztenyén. 
Önmagában is nagyon finom, de jól illik hozzá egy kis vaníliaöntet vagy akár kevés pikás lekvár. 
Ha tehát a következő évtized a cobbleré lesz, állunk elébe!:)

A Pincefalvak.hu borajánlata Sajgó Pince Furmint, 2009

Ennek az igazán édes desszertnek egy olyan borra van szüksége, aminek a cukortartalma megbirkózik a süteményével, de nem lesz tőle gejl az összhatás. Ezt pedig a Furmint a ropogós savai révén meg is oldja. A szalmasárga, késői szüretelésű bor illata, zamatanyagai zöldalmára, mézre emlékeztetnek, jól illenek a gömböcök ízéhez. Maradékcukor-tartalma nem teszi nehézkessé. Savai könnyeden elegánsak, de azért érződik rajta a testesség. Fajtajelleges bor, hosszú, frissítő lecsengéssel.

Borokról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.hu

Mézeskalács

Ha újra tizenéves lennék,  szakács szeretnék lenni vagy inkább mézesbábos. Mivel szinte bizonyos, hogy már sem egyik, sem másik nem leszek, be kell érnem azzal, hogy karácsonyra sütök néhány tepsi - nem iparművészeti remeknek számító-mézeskalácsot. Persze akár rendelkezünk megfelelő kézügyességgel, akár nem,  karácsonykor szinte minden családban közös program a mézes-sütés, a jobban sikerült példányok pedig rendszerint a fán is helyet kapnak. A mézeskalács azért válhatott az idők során ünnepi édességgé, mivel a nádcukor és a répacukor elterjedéséig a méz volt az egyetlen édesítőszer. Mivel drága volt, ezért a történelmi leírások szerint csak ünnepi alkalmakkor készítettek belőle süteményt.

Számos mézes recept létezik, az évek során sokat kipróbáltunk már. A jó tészta kemény, így könnyen formázható, könnyen lehet vele dolgozni. Térfogatnövelőre (sütőpor vagy szódabikarbóna) a mézeskalácsba csak nagyon kevés kell, hiszen ha formák túlságosan megnőnek elvesztik alakjukat. A kész mézesek pár napig még kemények, így érdemes őket időben elkészíteni.

Az én bevált receptem a következő: 1kg liszt, 1/2 kg porcukor, 1 kávéskanál sütőpor, 6 egész tojás, 20 dkg méz, ízlés szerint egy-két teáskanál őrölt fahéj, szegfűszeg és ánizs. Természetesen attól függően, hogy csak a karácsonyfára vagy egy csapat édesszájú kisiskolásnak készítünk, a hozzávalókat arányosan csökkenthetjük vagy növelhetjük. Egy kg lisztből kb. 6 db nagyobb tepsi készül, ha azonos alakú, kisebb formákat szaggatunk. Egy házikónak több hely kell a tepsiben.

A hozzávalókat összedolgozzuk, majd a tésztát fél cm vastagra nyújtjuk.Viszonylag nehezen fog összeállni, azonban így az állaga kemény, jól formázható lesz. Annak pedig, hogy milyen formát készítünk csak a kreativitásunk (és a rendelkezésre álló kiszúró formák mennyisége) szab határt. Az üzletekben szinte bármilyen szaggató beszerezhető a csillagtól a bárányig, azonban ha ügyesek vagyunk vékony pengéjű éles késsel bármilyen alakzatot kivághatunk. Így készíthetünk akár három dimenziós mézeskalács házikót is. Ha térbeli formát szeretnénk alkotni, az elemeket először vágjuk ki kartonpapírból, hogy pontosan illeszkedjenek, majd karamellel (olvasztott cukorral) ragasszuk őket össze. 

A süteményeket díszíthetjük különböző magvakkal (napraforgó, tökmag, lenmag, szezámmag, mák, stb...) vagy fehér cukormázzal. Ha magvakkal szeretnénk díszíteni, a formákat még sütés előtt kenjük meg vékonyan tojásfehérjével, s ezután csinosítsuk ki őket. Így a magok rásülnek a tésztára. Melyeket cukormázzal szeretnénk bevonni , azokat a forró sütőből kivéve kenjük meg tojásfehérjével, s csak akkor kezdjünk neki a díszítésnek ha már kihűltek. 

A mézeseket sütőpapírral vagy margarinnal kikent tepsiben helyezzük a forró sütőbe.Vigyázzunk, mert hamar elkészül- 15-20 perc- s a vékony tészta könnyen odaég.

A cukormázat egy tojásfehérjéből és porcukorból készítjük. Sosem mértem még meg mennyi cukrot használok, mivel ez függ a tojás nagyságától is. Addig adagoljuk a porcukrot a fehérjéhez, amíg a massza kenhető, de már nem folyós. A mázat egy zacskóba töltjük-melynek a sarkán apró lyukat vágunk- majd rányomjuk a pucér mézesbábokra. A máz fél óra alatt megszárad, addig ne rakjuk egymásra a sütiket. 

A díszítéshez nagy kézügyességre és gyakorlatra van szükség, így ne keseredjünk el ha az első nem sikerül. Gyakoroljunk a fenyőfákon és a szíveken, s a házikót hagyjuk a végére...

Borajánlat:

A Pincefalvak.hu borajánlata Söptei Pince Sárgamuskotály, 2008

Elkészültek a mézeskalácsok, de maradt még pár, aminek díszítéséhez nincs már türelmünk? Jutalmazzuk meg magunkat, üljünk le pihenni és majszoljuk el a kalácsokat ezzel a borral! Páratlan élményben lesz részünk, ami után újult erővel vethetjük be magunkat a karácsonyi készülődésbe! Mély aranyszíne alapján valami izgalmasat várunk e bortól. Nem csalódunk. Érett szőlőből származik az alapanyag az biztos! Lassan csordogál a pohár falán, s a teltségérzet az ízben is megmarad. Illata ugyan csak közepesen intenzív (nem is baj, hogy nem terjengős), de boncolgatni való! Méz, vilmoskörtés fűszeresség, akácvirág, alma és egy kevés bodzaszörp. Ízében ugyanez a „rendezett” kavalkád. Sorban jönnek elő az újabb és újabb zamatok. Savai élénkek, finomak, különösen az utóízben maradnak meg sokáig almás-citrusos jegyek formájában. Magas alkoholérzete nem zavaró, inkább kellemesen mámorító.

Borainkról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.hu

Bejgli

A karácsonyi készülődés egyik, ha nem a legizgalmasabb pontja a bejglisütés. Izgulunk, hogy jó lesz-e; mi lesz ha kireped  vagy nem lesz elég fényes a teteje...Hát igen, "Exercitatio artem parat" szól a mondás, így a bejglisütéshez is mint minden máshoz, gyakorlat szükséges. Ha esetleg nem sikerül a remekmű, ne keseredjünk el, az a fontos, hogy tanuljunk az esetleges hibákból, s a bevált recepteket tartalmazó, maszatos kockás füzetünkbe bejegyezzük a tanulságot, hogy jövő karácsonykor is emlékezzünk rá. Így én is megtudtam ma reggel, a recept átolvasása közben, hogy az adott mennyiségű tésztából, négy, de legalább három bejglit érdemes készíteni, különben megismétlődik a 2006-os eset...:) Arra már sajnos nem emlékszem, mi történt 2006-ban, azonban az a gyanúm, nem kínáltuk bejglivel a vendégeket...
Egy adag tésztához fél kg lisztre, 25 dkg vajra vagy margarinra, két tojássárgára, kb.5 dkg cukorra, csipet sóra, valamint 2 dkg élesztőre  lesz szükség. Az élesztőt langyos tejben felfuttatjuk, majd összedolgozzuk a többi hozzávalóval. A lisztben elmorzsoljuk a puha vajat, ezután hozzáadjuk a tojássárgát, sót, cukrot és az élesztőt, majd alaposan kidolgozzuk. Tulajdonképpen egy szokványos kalácstésztát készítünk. A tésztát langyos helyen duplájára kelesztjük, majd három vagy négy részre osztjuk-attól függően, milyen nagy bejgliket szeretnénk készíteni. A cipókat téglalap alakúra nyújtjuk, majd eloszlatjuk rajta a tölteléket. Készíthetünk diós, mákos vagy gesztenyés bejglit. 
Ha a hagyományos diós-mákos mellett döntünk, a diót/mákot megdaráljuk, s porcukrot adunk hozzá. Hogy mennyire édesítjük, természetesen ízlés dolga, szerintem kb. negyed annyi cukrot adagoljunk, mint maga a töltelék. Számos recept javasolja, hogy a töltelékhez adjunk annyi forró tejet, hogy az teljesen krémes legyen. Én, őszintén szólva, mindig kihagyom ezt a lépést. Egyrészt időtakarékosságból, másrészt pedig azért, mert nem érzek túl nagy különbséget a tejjel és a tej nélkül készült töltelék között. Akárhogy döntünk, a diót illetve a mákot gazdagíthatjuk rumba áztatott aszalt gyümölcsökkel, mazsolával vagy meggybefőtt szemekkel. 
Gesztenyés töltelék esetén  a kész gesztenyepürét egy kis vajjal tesszük kenhetővé. Annyit adunk hozzá, hogy puha legyen, el tudjuk oszlatni a tésztán. A krémbe keverhetünk reszelt narancshéjat, ez különösen jól harmonizál a gesztenyével. 
A bejgliket sütés előtt 20-25 percig hűvös helyen pihentetjük, majd tetejüket tojássárgával kenjük meg. Közepesen meleg sütőben 25-30 perc alatt készre sütjük őket.
A bejgli-tapasztalataim szerint- akkor reped ki, ha túl sok töltelék van benne, illetve ha a sütés előtti pihentetés során túlságosan megkel. Ne tömjük hát dugig a tésztát töltelékkel, csak annyit tegyünk bele, hogy még kényelmesen fel tudjuk göngyölni. Nem feltétlenül a sok tölteléktől lesz finomabb.
S ha nem lesz olyan szép, mint a szakácskönyv lapjain (az enyém sem sikerült tökéletesre az idén, azonban úgy érzem jobb mint a 2006-os:)) ne keseredjünk el. Ha boldogan üljük körbe az asztalt, teljesen mindegy szép-e a bejgli. 

A Pincefalvak.hu borajánlata Tornai Pince, Mineraux Zenit 2009

Nagyon kellemes illatokkal telt, szalmasárga színű bor. Technológiailag hibátlan, tiszta. Illatában, ízében -furcsa módon- egyaránt meghatározó a bodzás jelleg (kicsit Sauvingnon blanc-os érzetet keltve). Ha azonban sikerül ezen túltenni magunkat és várunk a borral kicsit, előbújnak más, szélesebb spektrumról árulkodó jegyek is: a szőlővirág illata is felsejlik benne, ízében pedig a Somlói borvidékre jellemző mineralitás mellett a Vilmos körte zamatai bontakoznak ki. Lecsengésében a finom, édeskés fűszeressége teszi emlékezetessé. Kerek, de határozott savai miatt a bejgli elfogyasztása után kortyoljuk a bort, együtt fogyasztva a bor válik dominánssá.

Borainkról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.hu

Diós csiga

A karácsonyra még két hetet várnunk kell, a legtöbben azonban már biztos azon gondolkodnak mivel fogják megkínálni a vendégeket. Mert bejgli, mézeskalács, zserbó van mindenhol rogyásig, már senki nem bír ránézni. Egyébként is ha a bejgli teteje kireped, vagy a csokimáz nem lesz fénylő nem szívesen tesszük az asztalra, hiszen majd Géza bácsi három pálinka és két pohár bor után megjegyzést tesz: "bezzeg a Marika mindig milyen szépeket süt, te is megtanulhatnád már végre fiam...." Olyan édességet kell tehát feltálalnunk ami látványos és finom, de nem émelyítően édes. Az ideális vendégváró aprósütemény ezen kívül kicsi, nem morzsál, télapós szalvétáról fogyasztható.A diós csiga pont ilyen.

A tésztához 40 dkg liszt, 3 tojássárga, 2 evőkanál porcukor, egy csipet só, 30 dkg vaj, valamint 2 dkg élesztő szükséges. Az élesztőt kevés langyos, cukros tejben megfuttatjuk, majd a többi hozzávalóval összedolgozzuk. A tészta nem baj ha nem túl lágy, így az élesztő futtatása során használt tejet ne használjuk fel mindet ha megoldható-próbáljuk lekanalazni az élesztőt:). A tésztát lisztezett gyúródeszkán langyos helyen pihentetjük míg elkészül a töltelék. A töltelékhez 4 tojásfehérjét habbá verünk, majd óvatosan belekeverünk 25 dkg darált diót illetve 20 dkg porcukrot.

A tésztát és a tölteléket három részre osztjuk, majd kezdődhet a csigagyártás. Az első adag tésztából, kb. 15 x 40 cm-es téglalapot nyújtunk, majd a töltelék egyharmadát egyenletesen eloszlatjuk a felületén. Ügyeljünk, hogy a szélekre is jusson! Ezután csíkokra (15 x 1 cm) vágjuk, majd csigákat tekerünk belőle. Fontos, hogy ne laposra tekerjük, hanem picit toljuk egyik irányba, így  három dimenziósak lesznek a csigák.

Lisztezett tepsire helyezzük a remekműveket és közepesen meleg sütőben 20-25 perc alatt készre sütjük őket. Ne tegyük túl szorosan egymás mellé, hiszen sütés közben kissé megnőnek. Míg  sül, a másik két adagot az elsőhöz hasonlóan előkészítjük. 

A csigákat vaníliás porcukorral meghintve helyezzük majd az adventi koszorú mellé, hogy még a kritikus szomszéd nénik is azt mondhassák: "Nahát milyen csinosak ezek a csigák!" Jó tekergetést!

A Pincefalvak.hu ajánlata Árpád Pálinkafőzde Zölddió párlat

Ezúttal egy igazi unikumra hívjuk fel a figyelmet. Nem bort, hanem pálinkát ajánlunk. Higgyék el érdemes kipróbálni! Zölddió? Hogy kerül ez egy édesség mellé? Na, igen, mi is meglepődtünk, amikor kóstoltuk ezt az italt. Törkölypálinkában érlelt zölddióról van itt, kérem szó. Zöldesbarnás (talán nem a legtetszetősebb) színű. Illata édes-mézeszserbós, diós-nagyon-nagyon finom. Íze ugyanez, hosszan, nagyon hosszan. Selymes, telt, kerek, mégsem lomha-tompa. Igazán kellemes ital, pláne egy ilyen ízletes desszert mellé.

Borokról és borvidékeinkről bővebben: www.pincefalvak.hu