Vulévu
Vulévu. Már mielőtt megvettem, beleégett a retinámba, annyi helyen és annyiszor láttam a reklámját. Bevallom, nálam ezek a reklámok inkább az ellentétes hatást váltják ki, menekülök az agyonreklámozott könyvektől. Van egy ilyen -kifordítottan idióta - elméletem, hogy ha egy könyvet/autót/fogkefét/kiskutyafülét folyamatosan tolnak az ember arcába, azt azért csinálják, mert egyébként annyira khm. ócska, hogy nem venné meg a kutya sem. Sajnálom, ez van. Ezzel szemben a kiadó - Ulpius-Ház - nekem azért valamiféle garancia arra, hogy tetszeni fog, amit olvasok. Februárban volt egy akciója a Librinek, aminek a keretén belül két bestsellert adtak egy áráért, ezt összevonva az internetes és törzsvásárlói kedvezményemmel, már elég csábító volt ahhoz, hogy a könyv végül bekerüljön a kosaramba. Április harmincig egyébként újra él a 1=2 akció :)
Első pirospont: csomagoltak hozzá könyvjelzőt. Oké, egy napilapot - az ingyeneset - reklámoz, de egész jó a tapintása és legalább nem a könyv lapjait kell behajtogatni. Utóbbi egyébként elég barbár dolog, én speciel erre vagyok allergiás, ha kölcsönadom a könyveimet, meg a gerinc betörésre. A könyv szép, nem túl nagy, nem túl kicsi, jól össze van ragasztva, már csak arról az egy dologról kellene leszokni az Ulpiusnál, hogy olyan klórfehér papírra nyomják a könyveket, ami kiböki az ember szemét.
Ennyi bevezetés után akkor térjünk rá a könyvre. Nagy vonalakban egy nagyvárosi szingli életébe nyerünk betekintést. Szonja szép, sikeres, de a férfiakkal valahogy nem találja a hangot. Az igazat megvallva, engem Szonja egyáltalán nem érdekel. Talán, ha nagyvárosi szingli lennék.... De nem vagyok. Nem tudom átérezni, hogy mennyire rossz is neki, hogy egy havi fizetésemet elszórja két óra alatt Párizsban, hogy Londonba jár vikkendre, hogy... Nem, nem megy. Sőt, a barátnője sem érdekel, akit elhagy a férje, mert ikrei születnek. Már nem a barátnőnek, hanem a férjének... Bár, szerencsére az ő esetében már felfedezek valamit, amiért már kezdem megkedvelni a könyv végére. Ennyi. Sajnálom, mert az író stílusa nagyon tetszik, szívesen olvasnék tőle valami kevésbé... ilyet. Vass Virág Metropolba írt glosszái például nagyon tetszenek,- pedig azok is eléggé nőcis szempontból nézik a világot- , de ez a könyv nagyon hidegen hagy. Biztosan kicsi vagyok hozzá... Olvastátok? Tetszett?
(A képet ezúttal a Libritől vettem kölcsön, a könyvet azóta kölcsönadtam, hátha más tudja értékelni.)
Első pirospont: csomagoltak hozzá könyvjelzőt. Oké, egy napilapot - az ingyeneset - reklámoz, de egész jó a tapintása és legalább nem a könyv lapjait kell behajtogatni. Utóbbi egyébként elég barbár dolog, én speciel erre vagyok allergiás, ha kölcsönadom a könyveimet, meg a gerinc betörésre. A könyv szép, nem túl nagy, nem túl kicsi, jól össze van ragasztva, már csak arról az egy dologról kellene leszokni az Ulpiusnál, hogy olyan klórfehér papírra nyomják a könyveket, ami kiböki az ember szemét.
Ennyi bevezetés után akkor térjünk rá a könyvre. Nagy vonalakban egy nagyvárosi szingli életébe nyerünk betekintést. Szonja szép, sikeres, de a férfiakkal valahogy nem találja a hangot. Az igazat megvallva, engem Szonja egyáltalán nem érdekel. Talán, ha nagyvárosi szingli lennék.... De nem vagyok. Nem tudom átérezni, hogy mennyire rossz is neki, hogy egy havi fizetésemet elszórja két óra alatt Párizsban, hogy Londonba jár vikkendre, hogy... Nem, nem megy. Sőt, a barátnője sem érdekel, akit elhagy a férje, mert ikrei születnek. Már nem a barátnőnek, hanem a férjének... Bár, szerencsére az ő esetében már felfedezek valamit, amiért már kezdem megkedvelni a könyv végére. Ennyi. Sajnálom, mert az író stílusa nagyon tetszik, szívesen olvasnék tőle valami kevésbé... ilyet. Vass Virág Metropolba írt glosszái például nagyon tetszenek,- pedig azok is eléggé nőcis szempontból nézik a világot- , de ez a könyv nagyon hidegen hagy. Biztosan kicsi vagyok hozzá... Olvastátok? Tetszett?
(A képet ezúttal a Libritől vettem kölcsön, a könyvet azóta kölcsönadtam, hátha más tudja értékelni.)
Megjegyzések
ma kezdtem el. egy fejezeten vagyok túl. és eddgi annyi a véleményem/tapasztalatom, hogy azért fejős éva jobb. sokkasokkal. elég jól tudok magyarul, de vass virágnak sikerül olyan stílusban írnia, hogy néha 2x neki kell fussak egy-egy mondatnak, ami szerintem regésznél (akár ponyva, akár 2magas" irodalom) nem megengedhető.
oké egy programozás vagy más tankönyvben, tudományos szövegben. de sokszáz, megkockáztatom több mint ezer regénnyel a hátam mögött, egy lányregénynél nem oké.
persze végig fogom olvasni, és lehet hogy akkor más lesza véleméynem. de eddig nem nagy durranás.
fejős évánál látom a sztorit magam előtt, mint egy filmet (és nem is értem, miért nem filmesítik meg, bár egy hámori gabis sas tamás filmre nem lennék kiváncsi. nagyon nem), itt eddig semmi ilyesmi nem történt.
Fejős Évától is vettem már két könyvet, lassan nekiugrok azoknak is, hátha :)
Lillával is egyetértek. Bár valaki írta, hogy V.V.-t ne hasonlítsuk Fejős Évához. De. Annyiban mindenképpen lehet, hogy egyiknek tetszett a könyve, a másiké nem. Biztosan van, akinek ez is tetszik. Elvégre nem vagyunk egyformák.
Ibolya: én végiggyúrtam, reménykedtem benne, hogy jobb lesz :) Óh, évek óta nem voltam könyvtárban... Újra be kellene iratkoznom :)
ami viszont bazivicces, az ember azt mondta tegnap: "ezt olvasod? aminek rory gilmore van a hátulján?"
és van benne valami :-)
ami engem amúgy egyre jobban zavar, hogy bár nem tudjuk, hogy a főhősök hány évesek - mindenesetre én 30on túlra saccolom őket - de ahhoz szerintem öregek, hogy folyamatosan "lány" és "fiú" legyenek. pláne az nem "lány" aki férjnél van és gyereke van.
amennyire én tudom, aki szexel, az nem lány hanem nő, és nem fiú hanem férfi. elvileg.
Egyébként ez a "lány" "fiú" tényleg érdekes. Amikor ezt olvasom, akkor mindig egy kamasz jut eszembe... 30on túl meg azért már én se lányoznék senkit :D
(Jó, engem 25 évesen a főnököm "kislány"-ként emleget, de ő idősebb apukámnál :D )
meg fontos dolgokon átugrik, hogy mi miért történik, lényegteleneken meg tököl. mintha úgy írna, hogy na ezt nem tudom rndesen megoldani, akkor ezt kihagyom.
jöjjön egy neil gaiman...
Neil Gaimantól még nem olvastam semmit. A Csillagport és a Corelaint láttam filmen, azok tetszettek :)
Én is megvettem, és nekifutottam, de csak a fennebb megírt véleményeket tudom én is ismételni (mellesleg anyukám sem tudott megbírkozni vele). Én is sokszor elvesztettem a fonalat, és nem egy mondat többször is megvolt. Kb. 40oldalnál feladtam. Azóta tervezem, hogy egyszer még nekifogok, és végigolvasom, hátha valami jó sül ki belőle.