... ami annyiban hasonlít a zserbóhoz, hogy réteges, csoki van a tetején és van benne dió. Nagyjából ennyi a hasonlóság a megannyi különbség között. Aztán ez a zserbó egy véletlenke, aki az agyam legrejtettebb zugából bukkant elő tudattalanul.
Egy kis adalék. 44 éves vagyok, de a konyhámban még nem főtt húsleves. Gondolom sokatoknak ez elég képtelen hír. A húsleves persze a jéghegy csúcsa, erre a rózsaszín csíkos szeletkére pillantva újabb képtelenséget írok, zserbót sem sütöttem még soha. Ez van. Valahogy kimaradt az életemből. Akkor most hogy jutott mégis az eszembe? Sehogy. Begyúrtam egy mézes kekszet, de szokásomhoz híven nem mértem a hozzávalókat és sz@r lett a tészta. Kérdeztem magamtól, most mi legyen? Csináltam próbasütést, de olyan volt mint a cibak. Régi tervem között szerepelt, hogy a tipikus házias sütiknek egy alternatív változatát összehozzam. Olyanokra gondolok itt, mint a Lajcsika, vagy a Puding kocka vagy akár a Zserbó. A lényege az újításnak abban állt volna, hogy a megsütött tészta lapok közé ne rámamargarinos-zacskóspudingos-félkilócukros-cuppanósmázos krém kerüljön, hanem valami éltetőbb-egészségesebb cucc.
Ott tartva a kezemben az elszúrt tészta darabot, gyorsan négy részre osztottam, és minden erőmet összeszedve nyújtottam belőle vékony lapokat ( nem volt egyszerű ) aztán megsütöttem.
A lapok közé egy nyers krémet turmixoltam ezekből az alapanyagokból: áztatott dió és datolya, olvasztott kókuszzsír, pici méz, vanília por és egy darab sült cékla. A tetejére magas minőségű étcsokit olvasztottam. Egy 24 órát minimum állni szükséges a sütinek, hogy a száraz lapokat átjárja a krém fölös nedvessége, másnap szépen szelhető és az ízek is összeérnek. Mit is mondhatnék eme spontán született recept után? Próbáljátok ki! ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése