Beindulás

Vegetáriánusnak születtem.  Anyám a zöldborsó főzeléket sutyiban hidegen merőkanállal ette a lábosból a kamrában. Kenyér nélkül. Ez csörgedez a véremben nekem is, de nem bánom. Gazdag örökség, próbálok vele jól sáfárkodni. Tengelyem ez, ami körül pörgök.

Mindenmentes világban élünk. Felragyog az ég, kivirágzik a mosoly, ha a betérő vendég azt találja mondani, hogy neki nincs semmiféle allergiája, diétája, kiskutyafüléje, pusztán egyszerűen egy színes-friss-ízletes harapnivalót keres és nyitott a világra, a benne lévő  ételekre.

Egyetlen tény, ami optimizmusra ad okot. A  mindenmentesség halmazainak ugyanis van egy közös része, és erre nem más vagyon írva, mint: zöldségek! Gondoljuk csak végig. A paleo eszik sok-sok zöldlevelest, a vega úgyszintén. A vegán és annak viruló RAW ( nyers) ága is zöldségimádó és szerencsére az  allergiával élők között ritka, ha valaki zöldségfélét nem ehet. Bízzunk benne, hogy a legnagyobb halmazt kitevő mindenevők is egyre több és több zöldséget fogyasztanak. Éljenek a csodálatos zöldségek! Aztán mindenki egyen hozzá azt, ami aktuálisan jól esik neki.  

Erről jut eszembe. Három éve osztálytalálkozót szerveztünk, két naposat a Balatonnál. Három menü közül lehetett választani. Kérdően néztek rám barátaim, hogy vegaként miért a zöldséggel töltött pisztrángot választottam, mikor volt csinos rántott sajt tartárral mint vegetáriánus fogás. Jól döntöttem. Azóta is pisztrángról álmodok! Mikor pár hete  az ételkészítési ismeretek tanórán a tanárunk azt találta mondani, hogy úgy tartják, azok szeretik a pisztrángot, akik a halat egyébként nem, örültem, összeállt bennem a mozaik és az év többi napján vegaként tengetem az élem. 

Vicces, de nem ezekről akartam írni, hanem arról, hogy impulzív módon ébred a természet. Előtörnek a kos energiák, beindul az élet, az életigenlés utat tör magának. A kertben hajt a kedvenc tárkonyom. Istenem, amióta rátaláltam Feri tárkony-fokhagyma-gyömbér-chili kombójára, elvesztem. Hiszek benne, hogy minden vélt vagy valós problémára több megoldás van. Néha már attól megszűnik  a baj, ha máshová helyezzük a figyelmünket. Ma délután egy kiadós testmozgás után körbejártam kertünk zsengeségeit és észrevétlen elpárolgott belőlem a frusztráció batyuja. Imádott zsálya és a rozmaring bokraim túlélték az enyhe telet, a citromfű, menta kiírthatatlan életerejével tör elő. Férjem örömére a lestyán is beindult. És van itt egy ezüstös színű kis bokor amiről szakítottam. Kezeket fel, aki tudja mi ez? Plusz az is érdekel, hogy ki mire használja?

A vegák is böjtölnek?

"- A vegák is böjtölnek? " -ezt kérdezték tőlem a suliban...

   Naná. Azzal, hogy nálam a hús nem játszik az élelmezésben, ettől még számos gyenge pontja van táplálkozásomnak. Szerintem ezzel mindannyian így vagyunk :-) Aztán vannak alkati vonzódások ételféleségekhez, a jutalomfalatokról már ne is beszéljünk. A szürkeség ellenszerét is sokszor egy-egy plusz fogásban találom meg - szeretek enni. Még valaki magára ismert az előző mondatokban? Hála Isten, akkor nem vagyok egyedül. A csokoládét már meg sem merem említeni. Múltkor a neten szörfölve volt egy aha élményem:  a csokoládé csábításának való ellenállás teljességgel felesleges és energiát pazarló művelet.  Ilyen bölcseleteket már én is tudnék írni :-) Annyit sikerült csiszolnom a gombóc-artúros magatartásomon, már csak a fekete és lehetőségeimhez mérten a legjobb minőségűt fogyasztom. Titkos nasim receptjét is megosztom veletek ( ha nincs otthon táblacsoki,  ezzel szoktam hirtelen támadt csokoládévágyam enyhítem  ):

-Végy egy kis csészét ( de tényleg kicsi legyen! ), tegyél bele két teáskanál kakaóport ( minőség, minőség, minőség!!! ), egy teáskanál mézet csurgass rá és egy kis cocomast ( kókusztejszín ), majd keverd ki simára. Nyami! Folyékony bounty!

   Mindenkinek van miről lemondani. A természet körforgásában, a tavaszi testi-lelki megújulás hívó szava fel kéne szakadjon mindenkiből, csak úgy ösztönösen, spontán. Aztán, hogy ki miről mond le ebben a negyven napban vallásos hovatartozásától függetlenül? Csakis a magam válaszát tudom tolmácsolni. Én ebben az időszakban a szénhidrátok mennyiségére és milyenségére ügyelek jobban, mert az elmúlt téli hónapok bevitele sokkolta a szervezetem. Ebben az is nagy szerepet játszott, hogy több ponton változás történt a napi rutinban, ami az életvitelemet és az eddig  szépen beállított étkezési szokásaimat feldúlta. Amíg igyekeztem egy új ritmusra találni, addig kompromisszumokat kellett kössek és időnként gyalázatos minőségű étel szalad le a torkomon, mert egyszerűen nem volt másra lehetőségem térben és időben - oszt éhes voltam, na! Azóta már látszik az alagút vége! :-) 

   A családunkban hagyomány ( három fiúgyermekem igényei hívták elő ), ha péntek, akkor pizzanap. Nos nem a bolti fagyós dobozolt változat, hanem a kézzel begyúrt élesztős-tésztás, ami egy szimpla kenyértészta bazsalikommal, oreganoval és némi őrölt köménnyel fűszerezve. A paradicsom szószt is magam készítem hozzá sok fokhagymával, így szeretik a fiúk. Nagyböjt idején nem éppen megfelelő fogás ez számomra, a kölkök meg hallani sem akarnak böjtről, megleptem őket egy szénhidrátszegény változattal, aminek a "tésztája" karfiollal van dúsítva. 

   Maga a pizza alap karfiol-zabpehelyliszt-tojás keverék fűszerezve. Feltétje bármi lehet, amit amúgy a kedvenc pizzánkra tennénk. Gluténmentes változata, ha a zabpehelyliszt helyett reszelt mozzarella sajtot teszünk bele, paleósok pedig mandulalisztet keverhetnek hozzá. Vegán változatban a tojásokat pótolhatják őrölt lenmag és víz elegyével. Mivel nem vagyok egyik irányzat elkötelezettje sem, így kedvemre válogathatok a hagyományos pizza alternatívái  közül :-) Ti is próbáljátok ki valamelyiket!

   Öntet ötlet: egy tölcséres turmixba öntsünk egy deci extra szűz olívaolajat, majd adjunk hozzá frissen csavart citromot, sót, borsot ízlsé szerint és egy marék bazsalikomot. Ugye milyen jó, ha van az ablakban fűszerkertünk? A kész pizzát ezzel öntsük nyakon és szórjuk meg friss rukkolával ( nem fogjátok elhinni, de a kertből hoztam be ).

Karfiol alapú pizza ( 4 fő részére ):

•       2 bögre aprított karfiol ( kb. 50 dkg )
•      1 bögre zabpehelyliszt ( mandulaliszt vagy  mozarella sajt is lehet )
•      2 tojás ( tojáspótlás vegánoknak 2 ek. őrölt lenmag 6 ek. forró vízzel elkeverve )
•      1 tk. bazsalikom
•      1 tk. oregano
•      só, frissen őrölt bors ízlés szerint

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

•      A karfiolt aprítógépben daráljuk össze morzsásra.
•      A lisztet keverjük össze a karfiollal valamint a fűszerekkel és a tojással.
•      A masszát pihentessük fél órát a hűtőben.
•      Formázzunk  tetszőleges formájú korongokat vagy a masszát egybefüggően nyomkodjuk bele a sütőpapírral bélelt  tepsibe ujjnyi vastagságban.
•      175 fokon süssük meg annyira, hogy kicsit barna legyen a teteje.
•      Kenjük meg pizza szósszal és tegyünk rá tetszőleges feltétet, majd süssük készre. Póréhagyma, kápia paprika, kukorica és  mozzarella volt a rávaló.

L-Zs-ig

Láva - ez a kifejezés biztosan nem véletlen jut a rendezvény kapcsán az eszembe. Talán a belső tűz szinonimája, ami bennem égett, a jó értelemben vett feszültség. Értitek miről beszélek?

Múzsák - félistennők? Ohhh dehogy. Szakácsistennők? Még ez is erős kifejezés. Két vegán elkötelezett, akiknek útja nem azonos, de az egészséges ételek mentén visz és most találkoztak egymástól tanulni, inspirálódni, jókat főzni.

Nevetés - a legnagyobbat az váltotta ki belőlem, amikor a Kisalföldes újságcikk kapcsán érkezett egy hozzászólás, úgy tűnt komolyan gondolta az illető : "- Volt e rajtunk szakácssapka?" Persze az egyéb szabály rendszereknek való megfelelést is firtatta az "építő" jellegű kritika. Azt, hogy az ételmelegítőt idő-és helyhiány miatt nem használtuk és hogy sok vendég csak kérésre kapott szalvétát, ez számomra a konyhában eluralkodó káoszból kifolyólag elfogadható és jogos észrevétel, de hogy sapka nélkül is volt bátorságunk főzni másokra, háááát valaki fordítva ül a lovon, de szívesen bevállalom, hogy az én vagyok;-)

Nyers - amikor legközelebb kinyit a Zöld Múzsák kertje, hívószava a nyers vegán koszt lesz. Főzni jó, de nem főzni talán mégjobb! Most így gondolom, de a változtatás jogát fenntartom;-)

Oliva - sok fogyott.

Óra - valahová egész délután sietett, pedig mi marasztaltuk egy tál ételre, de hiába.

Öntet - a nyers eperszósznál nincs finomabb.

Őrült - volt aki a szemembe merte mondani, volt akinek csak az arcáról olvastam. A vélemény szabad.

Pohár & Tányér - ebből volt a legkevesebb.

Quiche - ebben a szóban a jelen és a jövő összeér, mert nem volt omlós tészta a menübe, helyette kenyér chipszet és a szerencsésebbek grissinit ropogtathattak. Az augusztusi kihívásnak azonban lehet egy izgalmas újítása, ha a quiche-nek a tésztáját sütjük csak meg, mint kvázi ehető tányér, és ebben tálalunk izgalmas nyers töltelékeket. Hm? Nem hangzik rosszul így elsőre.

Ropog - mindegy mit eszek, csak ropogjon. Erre a nagy igazságra jutottam. 

Sparhelt - mint egy sztárt, úgy csodálták a konyhába is bekukkantó vendégeink. 

Szalvéta - szerintem a férjem egész életében ezt a momentumot fogja emlegetni:-))) A megnyugtatásomra megnéztük a többi helyszín képeit, és pohár/tányér mindenhol van az asztalokon, de szalvéta alig, akarom mondani sehol. Bátorkodtam kijelenteni, az RD a jó bulin kívül nem csak nagyobb szabályrendszereknek mutat fricskát, hanem alapvető étkezési illemek is felülírhatók vele. A szalvéta hiányos állapot pedig kreatív újraértelmezésre vár. Valakinek egy jó kis ötlete? Ruhaszalvéta?

Tyű - város és falu határán lakunk, így az arra járók ajkát sűrűn hagyta el ez a szó. A következő napokban  sokan lekiabáltak az utcán: "- Mi volt nálatok a hétvégén, lakodalom?"

Udvar - ?

Újság - belefértünk a hír kategóriába és ez jó ( köszönjük), de nem cél.

Üveg - lényegesen egyszerűbb lett volna a helyzet, ha papír tányérral és pohárral dolgozunk, de ez az opció a leghátsó gondolataimban sem fordult elő, bár visszatérve a szalvétára, van itt egy kis ellentmondás.

Űz - talán a tudatalattiból jött ide ez a szó, ki tudja?

Vegán - mindenki ezt kérdezi, akkor én most az vagyok vagy sem?! Fontos ez? 

Zöld - még a kocsinkat is zöldre cseréltük, ez egy zöld korszak az életemben;-)

Zsongás - a fejemben lévő, egy hét elteltével lecsillapodott.

...és nem került bele az ABC-be az Ajándék szó, amivel elhalmoztak a vendégeim. A legkedvesebbet mutatom, amit egy kis/nagylánytól kaptam. 

KertÉSZek

Nyilván nem vagyunk azok, sem a férjem, sem én. Fejenként legalább egy falusi nagymamával rendelkezünk, de a városi műveltséggel terheltségben nevelkedtünk, konkrétabban panelház hatodik emeletén. Tizennégy éves voltam, mikor (végre ) élhetőbb környéken, Győr kertvárosi részében vettek a szüleim családi házat és szinte csodával  határos módon  pár utcával arrébb mi is találtunk fészekrakásunkkor egy ár/érték arányos és számunkra is megfizethető muglit, ami hamarosan száz éves szülinapját ünnepli. Sokáig úgy gondoltuk, mert volt ami támogassa ezt a gondolatot a fejünkben, hogy mással is el tudjuk ütni a szabad perceinket, mint  a kertbe kapálás és gazolás, így az építkezés befejeztével  térköveztünk és füvesítettünk ezerrel, kertünk fáktól és tujáktól hemzseg, ami szép és jó ( sok madár lakik benne), csak nem éppen hasznos. Pár éve már ott tartottunk, gyeptéglát ajánlgattunk palántáért cserébe. Ettől persze még nem értettünk továbbra sem a kertműveléshez, de a játszóteret mindenesetre felástuk hozzá.

És a vegánság magával hozta, még több föld kell, még több zöldség. Felkaptam a fejem, amikor megláttam az alábbi cikket, ami tartalmazott egy mintakertet  130 négyzetmétereset, négytagú család zöldségellátását biztosítva ( persze ez statisztikai adatok alapján lett belőve ). Belevágtunk idén is... a cél annyi, hogy a tavalyinál több féle zöldségünk legyen és a zöld fűszerek palettája is bővüljön. Ha beválnak az ágyások, talán a férjem is megbékél és feladja a hosszú sorokhoz ragaszkodás elvét;-) Nálatok hogy megy a kiskertművelés? Fontosnak tartjátok, hogy legyen egy kis hazai? 

Kinek mi a drága?

Nekem az életem. Lehet hogy nagyon önzőnek tűnik elsőre, de tedd a szívedre a kezed, neked mi a legdrágább? No akkor nem kell sokat írnom arról hogy melyikünk reggelije a drágább ugye? Mindenkinek a sajátja a legdrágább, értsd alatta  szeme fénye. 

Komolyra fordítva, tényleg tervbe volt véve, hogy vezetek róla egy kimutatást,  mi mennyibe kerül a vega kísérleti konyhába és  hol van az ésszerűség határa a bevásárláskor, és hol kezdődik a flanc, ami tőlem nagyon messze áll. Tapasztalom ( sajnos ), nagyon sok oldal/honlap, aki az egészséges táplálkozást hirdeti, egy elérhetetlenségi szintre emeli az ételeket a beléjük tett alapanyagok sokaságával és értelmetlen variálásával. Ez az egész nem szabadna hogy erről szóljon, hogy emberek úgy érezhessék bármiből kimaradnak, ha nincs kellő anyagi támogatottságuk hozzá. A másik oldalon rekedteknek viszont szakítani szükséges azzal az elvvel, hogy a " szegénység egyenlő az igénytelenséggel!

Ma elkezdtem írni, hogy mi mennyi. Remélem hasznos lesz és kérlek ti is osszátok meg praktikus tapasztalataitokat, segítve ezzel egymást. Kilencedik hete vagánykodom a vegánsággal, de még reform bolt küszöbét nem léptem át, bár igen kívánatos lett volna ez az inspiráló élmény, de egyszerűen nem ment. És ma reggel sem kellett elszaladni a szupermarketba egy liter rizstejért és egy liter 100%-os apple juise-ért, almás rizspudingot turmixolni belőle, ez nem pénz és bevásárlóközpont közelségének kérdése. 

Almás puding: egy tölcséres turmixba beleteszel egy fél feldarabolt almát, két evőkanál főtt rizst, ízlés szerint mézet ( tőlem nyírfacukrot is használhatsz, ami jól esik ), fahéjat (sokat), egy csipet koriandert, pár csepp citromlevet. Mindezt annyi vízzel turmixolod össze, hogy egy krémes állagot kapj. Ismerős a kaja? Ilyet készítettél a gyerekeidnek is, mikor babák voltak, bébipempő;-) Az alma másik felét felkockázva rápúpozod a krémre, megszórod a most trendi mézes, szezámos saját készítésű granolával, amiről majd írok egy másik posztot, mert nekem is újdonság a cucc, akkor jött ugyanis divatba, mikor éppen nem voltam vegán. 

Na mennyibe került a reggeli? Egy alma mondjuk 50 Ft, legyünk nagyvonalúak, és a két evőkanál rizs, na ezt nem tudom számszerűsíteni... nálam a méz itthon léte nem luxus, hanem alap. Fűszerek? Azok is vannak egy valamire való háztartásban. Neked mennyibe volt a reggelid? Ha az enyémnél olcsóbba, akkor vagy nem reggeliztél, vagy kérlek osszd meg velünk is a receptet, hasznos lehet! És az egészben tudod ami a legdrágább, hogy magam készítettem.

...hogy a Béci is jóllakjon

A legkiválóbb időpont, amikor a családodat színes zöldségekhez szoktathatod a vasárnapi ebéd, ilyenkor normál esetben együtt a család. Nálunk  ma úgy alakult, hogy anyukámat is vendégül láttuk, mert nagy zöldség rajongó. Tavalyi sikeres szénhidrát mentes diétájával leadott 10 kilójából néhány hét sem kellett és már a fele visszajött , ezért sokat beszélgettünk a tapasztalatairól. Bevallása szerint a lemondással nem volt gondja, de a diéta utáni ( mikor elérte a számára kedvező testsúlyt ) időkről nem gondolkodott előre. Így azonban nem sok értelme van egyik diétának sem, ha utána a régi szokások visszatérnek és vele együtt a kilók is. Utóélete akkor lesz (szerintem ) sikeres, hatékony és maradandó, ha a legelső naptól új szokások kialakítására, örömfőzésre, rendszeres mozgásra szoktatjuk magunkat, azaz egy más szemszögből nézünk testünk működésére és táplálkozásunkra. Amit megeszünk, üzemanyag. Nyilván aktuális elgondolkodni a : AMIT ESZEL AZZÁ LESZEL mondáson, de a döntés a kezünkben van és csak mi magunk tudhatjuk, hogy mivé akarunk válni, a táplálékkal mit szeretnénk erősíteni magunkban... az ételeknek is megvan a maga  rezgése és szimbolikus tartalma. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a diéta ideje egyfajta önképzéssel teljen, és mindenki megtalálja a számára  legnagyobb boldogságot adó és önmagát támogató rítusokat. 

Nyolc hete alakítom az új szokásaimat, megosztok veletek néhányat:

- Éhesen tudok a legjobbakat főzni, ezért vasárnap amikor a családomat akarom elkápráztatni, semmiképpen nem reggelizek, a sok zöldség pucolása közben úgy sem tudok egy-egy répafalatnak ellenállni, de minek is tenném;-)

- Abból főzök amim van, nincs görcsölés, ha nem jutok el a piacra hóakadályok, kiüresedett családi kassza miatt. A helyi boltban is akad valami friss zöldárú... és ez Győr peremkerület, magyarul falu, ahol élek. Karfiolt, kelkáposztát, póréhagymát, sárgarépát tudtam erre a hétvégére beszerezni.

- A zöldségeket nem csak ízre, hanem színre is összeválogatom, szakácskönyvet, receptet nem követek, legfeljebb, ha valaminek az elkészítése még fehér folt, akkor hívom segítségül a "szemüveges szakács" és kedvenc blogjaim recepttárát, de kivétel nélkül, mindig alakítok rajtuk, ha másért nem, biztos nincsenek pont azok az alapanyagok idehaza. Tehát amennyire lehet merjünk hagyatkozni a belső megérzéseinkre, improvizáljunk!

- Inkább több félét, de kisebb mennyiségeket készítek, benne van a pakliban, hogy valami nem jön össze, vagy a család nagy részének nem találom el az ízlését. Gusztusos kóstoló adagok legyenek az asztalon, tudjanak a családtagok kedvükre válogatni ízekből. A kis tálkák tartalma karakteresen eltérő ízvilágú, tehát nem használok  hasonló fűszereket  készítésükkor. Mindig készítek nyers, de minimálisan párolt ételeket is, fő a változatosság. 

- Készülök egy mentő étellel vagy titok tállal, amiről nem tud a család, de az általuk preferált étel van benne, mert senkire nem erőszakolnám rá a dolgaimat. Három fiú gyermek anyja lévén annyi felelősséggel tartozom, hogy nem hagyhatja el éhesen senki az asztalt. ( Favorit mentőöv kaják: töltött paprika, töltött káposzta, egy tál frissen sült csirke vagy pulyka, ezt minden családanya tudja, hogy mitől ragyog fel gyermekei arca:-) A mentőöv kaját igyekszem úgy kiválasztani, hogy az alternatívákhoz bizonyos pontokon passzoljon. Ma egy tál rántott pulyka volt a dugi menü, azért szükség volt rá, de nem nekem;-)

- Sparhelten főzök, így a melegen tartás nem okoz gondot. Mikrohullámú sütőm elfüstölt, nem hullattam könnyeket érte. Megkönnyebbültem, mikor kidobhattuk ( VÉGRE!). A főzés közbeni papírhulladékot   eltüzelem, a zöldség hulladékot komposztáljuk, de most kivételesen bezacskóztuk anyukámnak, hogy a tehénkéjük, Béci is jóllakjon:-) ( Bea becézése, nem a Béláé...) Így főzök vasárnaponként a családnak is színesen! 

Egy nap, amikor bárki nyithat éttermet

Az a helyzet, nagyon sok az információ körülöttünk, sokszor az sem talál meg bennünket, ami a legközelebb áll hozzánk. Így voltam a RESTAURANT DAY-jel, aminek hallatán  üzemelő éttermek valamifajta világnapjára gondoltam, és meg merem kockáztatni, az elnevezés egyáltalán nem illik a megmozdulás szelleméhez, de ez csak egy vélemény. Felugrott pár infó valamelyik blogban -  napok elteltével, már meg sem találom -, a facebook játszitéren is mondatok, hogy vasárnap nem kell főzni, de csak legyintettem, hogy ugyan már, kinek nem kell? Budapesti szingli gasztro bloggereknek? Fülön csíptem egyben az előítéletem is, még mindig van ilyen, de aránylag gyors reakcióidővel kezelem. Így aztán hétfőn a rendezvény másnapján esett le a húsz fillér, hogy akár ott lehettem volna bármelyik helyszínen, megkóstolhattam volna mások ízeit, Csipsz Parádénál, Édesség Laborban, Mazsola Kantinban párat említve a teljesség igénye nélkül... ha az a VOLNA  ne lett volna;-) Lemaradtam, de nem végérvényesen, a világméretű megmozdulás évente négyszer van, a következő időpont egy nagyon vonzó és szívet melengető hónap  vasárnapján lesz, május 18-án. Ohhh, nem csak beírtam a naptárba, hanem nagyjából most ekörül forog minden gondolatom, mert jelentem Győr is csatlakozik a kezdeményezéshez, közelebbi helyszínt: Győr-Ménfőcsanak, az "éttermem" neve még egy darabig titok, de nagyon sok barátomat szeretném majd vendégül látni! Éljen a vidék, éljen ez a kreatív gasztro játék, ahol álmaink egy-egy napra életre kelnek, mert ez egy olyan nap, amikor bárki nyithat éttermet. Azért tartom fontosnak ezt a kezdeményezést, mert a benne résztvevőket abban támogatja, hogy ne adják fel álmaikat, építkezzenek abból amijük van... az pedig hihetetlen inspiráló, hogy a világháló segítségével bekukucskálhatsz a megvalósult elképzelésekbe. Azt látom, hogy néhányaknak nem jelent többet mint egy jó buli, vannak azonban egészen profi, kitalált, megtervezett, arculattal rendelkező helyek, amikben csak bízni tudok,  hamarosan az év 365 napján nyitva találjuk éttermük ajtaját. 

Ti nyomon követtétek az eseményeket? 

Mazsola Kantin Budapest 

fotók forrása

Párhuzam

Szeretem ezt az időszakot, rohamosan közelít a tavasz, vele a holi és a születésnapom, ez nálam az éves  bioritmus hullámom (felső)szélsőértéke. Robbanékonyan élem, amíg várakoztat visszaszámolok, centit vágok... teljesen ostobaság az egész, de március másodikán minden évben újraszületek/újjászületek. Nem tudom nektek mit jelent a születésnapotok, hogyan ünnepelitek? Itt elsősorban nem külsőségekre gondolok ( virágcsokor, torta , stb. ) mint olyan belső rituálékra, melyek az évek során ismétlődnek, visszatérnek. Úgy képzelem ezt, mintha éveim egy-egy verssorok lennének, és az évfordulók, születésnapok, mint sorvégi rímek fűznék össze őket egy életté. 

A színekkel való viszonyom is átrendeződik ebben az időszakban, minden idegszálam várja a tavaszt. A legenergikusabb színkombináció, a narancs-zöld páros naponta a tányéromon... aminek segítségével a fizikai síkon is falom az energiát;-) 

( ... kimaradt ... de szoktam oregánót és bazsalikomot is szórni a tésztába  )

Igen, azt hiszem valami ilyesmi előzménye volt az á la colette pizzának. A kedvenc répa karikák tulipánná alakultak, a komposztból visszakukázott hagymaszárak pedig indákká változtak. Egy kis fodros petrezselyem, pár szem olajos mag, és míg a tészta kelt, egy tányéron hangulatbonbont rakosgattam. Utána már csak a megformázott tésztára átpakoltam az egészet és sodrófa segítségével finoman belehengereltem a kirakóst. Semmi sajt és szósz, a vártnál is finomabb aszalt zöld ízek, ropogós répa tulipánok. Ha valaki kedvet kapott, mindenképpen örökítse meg pizza diszítését, utána hamm bekaphatja!

á la colette

A tudás és bölcsességek mindig is annyit jelentettek számomra, amennyit hasznosítani tudtam, amit a mindennapok játszóterén élni tudtam belőlük. Szembejött a minap a szabadságról szóló, mindenki által jól ismert szlogen: ...nem attól vagyunk szabadok, hogy bármit megtehetünk, hanem attól, hogy nem kell megtennünk, amit nem akarunk. Hát ez szép, talán még igaz is, egészen addig lóg a levegőbe, a facebook oldalon, egy naplóbejegyzésben, amíg nem történik egy aprócska cselekedet, legyen az bármi, amikor is nemet mondok valamire, amire mindig is NEM volt a belső hang, intuitív módon ezt hallottam belülről, de kifogások gyártásával... talán... esetleg... majd ha... választ fabrikáltam belőle. Most pedig kimondom a tutit, kényszer, erőszak nélkül, csak úgy, mert mindig is ez volt a kérdésre a válasz: NEM.

Már tudjátok azt is, egy előző bejegyzésből, mire is mondtam nemet. Olyan évekre - amiket persze nem bánok, mert értelme mindig mindennek van, csak általában később derül ki róla, hogy mi is volt valójában - amikor totális ellenkezőjeként táplálkoztam, mint ami hangot magamban hallottam. Kérdezheted, mi a fene volt nekem ebben jó? Nyersebben;-), hogy lehettem ekkora hülye? Biztonságos volt, nem kellett konfrontálódni senkivel a környezetemben, egyedül magammal, de mivel az belül zajlik, senki nem látja, rejtve van a világ elő, nem is fájt senki másnak, csak nekem. Elértem a fájdalomküszöböm, nem vártam meg, hogy betegség formájában jöjjön a figyelmeztetés, elég volt annyi, hogy rosszul érezzem magam a bőrömben.

Nagy elhatározással indultam neki ennek az új életszakasznak: VEGA leszek. Elég volt egy hónap, hogy rájöjjek, nem fogalmaztam meg pontosan a célom. Nem leszek, sem vega, sem lakto-, sem ovo-vegetáriánus, se halat, vadat, s mi jó falatot nem evő, sem a legújabb irányzatok követője. Egyik sem, mert nem azért mondtam valamire nemet, hogy egy újabb kategóriába soroljam magam. Nem szeretnék dobozt, falakat, ketrecet... kapu nyílt számomra a gasztronómiára, az ízekre, természetesen nálam a figyelem központjában a gyümölcsök, zöldségek és gabonák hármasa áll, de nyitott vagyok bármire. Kreatív konyhát szeretnék magam körül, éppen olyat és úgy működőt, ahogy a műhelyszobában egy hangulatbonbont életre keltek. Úgy nyúlni a színes zöldségekhez, ahogy a gyapjúszálakhoz, és fűszerezni azt, ahogy a cérnák látszólagos kesze-kuszaságával teszem. A legfontosabb, hogy a konyhába a kiváncsiság vigyen és öröm forrása legyen a mindennapokban.  Erről a VEG COLETTE  útról szólnak mostanság képek, bejegyzések, ami az én utam. Megosztani azért tartom fontosnak, mert sosem tudhatjuk, hogy egy pozitív hír a másik ember életét mire inspirálja!

Tulipános pizza recepttel hamarosan jelentkezem, de csak ha érdekel benneteket!:-)

Öreganyáink titka

... dőljetek hátra a fotelban és hallgassátok Dr. Jánosik Zsuzsa bölcsességeit...



Öreganyáink tudománya from ikonosztaz on Vimeo.

Mindennapi kenyerem

Napok óta gondolkodom, legyek-e a gabonafélék védőügyvédje, hiszen nem kért meg rá senki. Perdöntő bizonyításra sincs szükség, evidens, hogy míg a zöldség tisztít, a gyümölcs frissít, addig a gabona adja táplálkozásunk gerincét... a hús és egyéb állatfajták nálam az alternatív kategóriába esik. Tudom a változatos diéták korát éljük, és ez nagyon jó, hogy ennyiféle tanács közül tudunk testhezállót találni, de amondó vagyok, hogy bármelyik alkalmazásakor a józan paraszti eszünket is tegyük oda az okosságok mellé megélni, megéri! Aztán a diéták nem tartanak örökké, felgyülemlett  bajok orvoslására fordított időszakok, most szándékosan nem írok fogyókúrát, mert nem mindenkinél a kilók szaporodásával jelentkezik az egészség  állapotának elvesztése. Sarkalatos kérdés, mi lesz a szénhidrát mentes diéta után - bennem a második hét végére felsejlett a kérdés? Visszajön-e a konyhámba a három legismertebb: liszt, rizs, krumpli - meglehetősen egysíkú -  szénhidrátforrás? Így a diétámat testre szabtam, és egy olyan fenntartható étkezési szokást szeretnék bevezetni, ami a mozgásigényem energiaigényét is fedezi, ez pedig számomra elképzelhetetlen gabonák ( tönkölybúza, zab, rozs, köles, stb. ) nélkül, melyek olajos magokkal ( telítetlen zsírsavakkal ) párosítva vetekszenek a húsfélék tápértékével, a rosttartalomban pedig magasan felette állnak.

Első lépésben a kenyerem szabtam kerekre;-), 

nekem ez az állag, íz és forma a bejövős.

Recipe: végy egy csésze teljes kiőrlésű tönkölybúza lisztet, hozzá egy csésze dió darálon ledarált és kicsit előpirított napraforgó belet, adj hozzá egy kicsi sót és köményt ( de ízlésed szerint fűszerezheted ) és két-három evőkanálnyi olajat. Mindezeket egy keverőtálba morzsold össze, majd óvatosan csak annyi langyos vizet adjál hozzá aminek segítségével gyurmázható tésztát kapj. Sok kis golyóbist formázzál a tésztából, sodrófával nyújts őket kb. 10 cm-es körökké és sajtostallér sütőbe, vagy ha nincs, akkor gofri sütőben süsd meg őket ropogósra. Jó étvágyat!

... szóval minden ami színes és kerek... 

 ...és mitől lesz a kenyerem színes? 

Azt majd egy következő fejezetben elmesélem. 

Vegán leszek?

Messzire nyúlik vissza  a történet, mert ha szabad ilyet mondani,  vegetáriánusnak születtem, csak hosszú utat kellett bejárnom mindaddig, hogy ezt el is higgyem magamról. Maholnap negyvenhárom éves leszek, és kicsit számomra is hihetetlen, de már egyetemista koromban reformkonyha tanfolyamokra jártam. A kor legkiemelkedőbb , ám kevésbé ismert koponyáitól szívtam az infót, a megboldogult Oláh Andor Reformkonyhája volt  első könyvem a témában. Aki tudományosan is alátámasztotta mondandóját és hihetetlen karizmával bírt, rám pedig életre szóló hatást gyakorolt: Ferencsik Pista bácsi, aki ismerte, tudja miről beszélek. Járta az országot, tartotta az ingyenes ismeretterjesztő előadásait feleségével, és sugárzott belőle az élet ( sajnos már nincs köztünk). Aztán jöttek  új szelek Silva féle agykonroll után TESTKONTROLL. Kipróbáltam, működött. Soha olyan jól nem éreztem magam, mint akkoriban. Aztán megismerkedtem az indiai konyhával, ott a fűszerek használata és a színes fogások izgattak, volt persze olyan étek, ami nagyon nem jött be. Később találkoztam Nyers Csaba gabonaételeivel, igazi laktató, tápláló mannák ezek. Tőle tanultam meg a sűrű  gabonalevesek  készítését. A Csalami házaspár könyve: NEWSTART konyha receptjei alapján készített ételek évekig terítéken voltak otthonunkban  ( pedig akkor már két fiú gyermeket neveltünk ) és mégis mindezek után nótoriusan  visszakanyarodtam a gyermekkorom ízvilágához, a hagyományos konyhához. 

Tettem legutoljára mindezt akkor, amikor Misimmel várandós lettem, az első hónapokat ágyban töltöttem, vágytam  a biztonságot, anyukámtól sorra a gyermekkorom kedvenc kajáit követeltem...ő pedig teljesítette minden kívánságomat. Aztán beleragadtam  hét éve ebbe az állapotba és csak sorra gyártottam a kifogásokat : "majd ha a gyerekek kiröpülnek eljön az én időm" ... megszámlálhatatlan érvet tudtam felvonultatni, hogy miért nem térek vissza arra az útra, amit már kipróbáltam,. bevált és jó nekem.. Ami a feszültséget tetézte, hogy baráti beszélgetésekkor újra és újra elhangzott  a mondat  a számból, hogy ha nem varrnék, akkor vegán szakács lennék. Fejben az voltam/vagyok, csak a kifogások választottak el tőle. Kiváló szakács lehet belőlem akkor is, ha nem egy étteremben dolgozom.  Fél életemet a témának szenteltem, nem kis idő és nem kis tudás, ami bevésődött. Az újévi fogadalmamat ezek után nem nehéz megfejtenetek, ugye? Újraolvasom a könyvtáramat, kisérletezek, recepteket találok ki... megÉLEM, újraÉLEM amit eddig  (fejben) tudni véltem. Közben pedig kreatívkodok és ha nem vigyázok, akkor hamarosan gyapjúképek helyett,  zöldség és gyümölcs kollázsokkal traktállak benneteket;-) Ti mit gondoltok minderről, az egészséges táplálkozáshoz vezető út mely állomásán dekkoltok? Netalán van köztetek, aki boldogan, kiegyensúlyozottan lépdes rajta? 

Paprikakrém

... nem akarok titkolózni...

Íme a recept:

- 1 csésze ( diódarálón ledarált ) napraforgómag

- 1/2 csésze ( diódarálón szárazon ledarált ) zabpehely

- 1-2 szem pritamin/kaliforniai/csemege paprika, ki milyen néven ismeri

( édes legyen és piros:-) kockákra vágva

- 1 nagy fej vöröshagyma durván összevágva

- 1 evőkanál frissen facsart citrom leve

ízlés szerint só, őrölt kömény, bazsalikom... a többi fűszer már fantázia kérdése.

Az összes hozzávalót betöltöd egy tölcséres turmixba, és ráöntesz egy 1/2 csészényi vizet.

Ezután simára turmixolod. Egy főzőlábosba öntöd a főzelék sűrűségű masszát és lassú tűzön, állandó kevergetés mellett felfőzöd. Pár percig rotyog, és már készen is van.

Melegen kiváló mártás tésztákhoz ( esetleg akkor érdemes több vizet adni hozzá, hogy folyósabb legyen ). 

 Így egy kiürült Rámás dobozba öntve és kihűtve ízletes (pirított barna) kenyérre való.

Ez nem egy agitáció a vegán konyha felé, bár azért azt jó ha tudod, hogy ha nem  lennék a vizuális művészetek elkötelezettje, akkor vegán szakács lennék:-)))

Azért készítek ilyen és hasonló étkeket, mert jó elfoglaltság, nem mellékesen ízletes...

ráadásképpen legalább tudom, hogy mit eszek:-)

Jó étvágyat hozzá!

Várom a visszajelzéseket:-)

ui.: ezelőtti bejegyzésem  magyarázatra szorul.
A két kép egymás mellé keveredése azért volt érdekes,
mert a kulcsőr "napraforgó" -ra keresztelkedett.
A recept egyik fő alkotórésze pedig éppen a szotyi.
Pihent vagyok?!:-)))