Fried Green Tomatoes

Ugye a paradicsomok, paprikák normál esetben nyáron teremnek? De mi van a későn érőkkel, az érlelő napfényről lemaradottakról, a párás ködös reggeleket megélőkről, a beteljesületlenség érzésétől telítődöttekkel? Már ha a paradicsomok éreznek, de miért is ne tennék? Feladatunk, hogy segítsük őket hátrányos helyzetükben is eljutni tányérunkra, ahogy lett származású barátnőm mondaná: „ Csináljunk defektből effektet! ”. Ehhez hoztam néhány ötletet: csatni, salsa verde és sült zöld paradicsom formájában.

Jó tudni: A zöld paradicsom a nyers burgonyához hasonlóan tartalmaz szolanint -az érés során ez lebomlik- ezért fogyasztása nem teljesen veszélytelen, de ehhez a veszélyhez kilószám kellene fogyasztani az egyik legfinomabb savanyúságból, amit friss íze kifejezetten egzotikussá tesz a hazai zöldség és gyümölcs kínálatban.

Zöld paradicsom csatni: 

A zöld paradicsom citrusos, citromhéjra emlékeztető íze miatt jól illik halakhoz, grillezett kecske sajthoz és zöldségekhez. 

Hozzávalók: 

1 kg zöld paradicsom 

2 dl víz 

csillagánizs, szegfűbors, szegfűszeg 

2 db citrom leve 

20 dkg cukor 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

1 kg zöld paradicsomot – nem szükséges hámozni, magozni- feldarabolom. Egy lábasban felforraltam 2 dl vizet és 20 dkg cukrot, hozzáadtam egy csillagánizst, néhány szem szegfűborsot és szegfűszeget és két citrom levét. A szirupot felére beforraltam, beletettem a feldarabolt paradicsomot. Addig főztem takarék lángon, amíg elfőtt a leve és besűrűsödött. 4 deciliteres üvegbe töltöttem, majd dunsztba tettem, így télre is spájzolhatunk belőle.

Sült zöld paradicsom ( rántott zöld paradicsom ): 

Az egy centi vastagra szeletelt, sózva pihentetett paradicsomokat egyszerűen ki is lehet rántani, de álljon itt a recept a vele azonos című könyvből: 

"Hozzávalók: személyenként egy közepes zöld paradicsom, bors, fehér kukoricaliszt, szalonnazsír, só.

A paradicsomot szeld fel körülbelül 1/4-es hüvelykes szeletekre. Ízesítsd sóval, borssal. Panírozd be a szeletek mindkét oldalát kukoricaliszttel. Végül forró szalonnazsírral kikent serpenyőben süsd világosbarnára.

Azt hiszed, hogy meghaltál és a mennyországba kerültél! 

Plussz: sült zöld paradicsom tejes mártásban: a serpenyőben maradt minden evőkanál szalonnazsírhoz keverj egy evőkanál lisztet, és jól keverd el. Aztán habarj bele egy csésze meleg tejet, és állandó keverés mellett főzd sűrűre. Tetszés szerint ízesítsd sóval és borssal, végül a szószt öntsd a paradicsomszeletekre. Forrón tálald.

Nincs a világon ennél finomabb. " 

/ Fannie Flagg : Sült zöld paradicsom / 

Salsa verde zöld paradicsomból: 

A zöld paradicsomból készített salsa verde a legjobb, amit valaha ettem. Színe és íze tökéletes harmóniában van. 

Hozzávalók: 

· 4 db zöldparadicsomot 

· 1 db közepes méretű édes hagyma 

· egy gerezd fokhagymát 

· 1 db zöld erős paprika kimagozva 

· 1/2 csokor petrezselyemzöld ( opcionálisan koriander zöld ) 

· egy csipet koriandermag frissen őrölve 

· 1 ek.olívaolaj 

· negyed citrom leve és egy citrom(bio) reszelt héja 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A zöldparadicsomot és a salátahagymát felkarikáztam és besóztam és állni hagytam. Ezek után a többi hozzávalóval robotgépbe tettem és jól összeturmixoltam, a reszelt citromhéjat pedig utólag kevertem bele. Nyári ízélmény az őszben.

Ez sem tegnap történt...

Rendszerezem ezt a kaotikus évet. Tele van a számítógépem félig megírt történetekkel, receptekkel. Van ahol csak egyszerűen kép nincs és van egy rakás, ami baromira nem szezonális. Ez sem. Valakinek meséltem az én okos 9 évesemről és beugrott... Csak éppen nem tegnap történt.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Tegnap a fiammal - 9 éves, nyitott és fogékony -, napi robotból hazaérve farkaséhesek voltunk. Rágcsiért könyörgött, amit próbáltam leszerelni:

- Figyi! Ha elég türelmes vagy, a kedvenc shakshukádat idevarázsolom 15 percen belül az asztalra. Óra indul!

A szeme csillanásából láttam, ezt a meccset megnyertem. Elő a serpenyő és máris séfet megszégyenítő gyorsasággal aprítottam a hagymát, paprikát, paradicsomot. Olívaolaj löttyintés a serpenyőbe, mehetnek sorba  a zöldségek. Közben minden részletre figyel okos szeme:

- Anya! A fokhagyma ki ne maradjon!

Nem marad ki, mint ahogy a fűszerek sem. Bírja ő a koriandert, római köményt, egy gourmand anya mellett a chili sem csíp. Mosom a tojásokat, ő pedig csacsog tovább:

- Emlékszel? Hugh ( Hugh Fearnley-Whittingstall ) kacsatojással csinálta a tévéműsorában, aminek extra nagy a sárgája!

Már csak pár perc, míg a tükörtojások megszilárdulnak. Neki szelek hozzá jófajta rozskenyeret (Gyarmathy Pékség, Győr), hogy tunkolhasson, nekem kenyér nélkül is felséges. Miközben jóízűen falatozunk, fejszámolunk és kiderül, hogy egy adag shakshuka a tányérunkon szezonban nem kerül többe, mint kétszáz forint. Egy pékségben ugyanezért az összegért kínálják a túrósbatyut, kakaóscsigát. sajna tudom, mert reggel a gyerek nyerte a meccset. Ezen őszintén elcsodálkozik. Az értékek világában most vertünk le együtt egy igazodási cölöpöt. 

a fotó egy nyugalmas nyaraláson készült és nem a napi robotból hazaérvén ;-)

 Shakshuka,  a Közel-kelet lecsója ( Yotam Ottolenghi izraeli szakácstól ):

 Hozzávalók:

- 1 dl olívaolaj
- 2 fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 4 db vastaghúsú paprika ( piros, sárga, zöld vegyesen )
- 6 db érett paradicsom
- 1/2 tk. egész római kömény 
- 2 babérlevél
- 1 ek. apróra vágott friss petrezselyem
- 1 ek. apróra vágott friss koriander
- 1 kk. friss kakukkfű
- pár szál sáfrány
- csipet cayenne bors
- só, bors, 2 tk. barnacukor
- 4 db tojás ( kacsatojás, ha akadna )

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egy serpenyőben szárazon hevítsük két percig a római köményt. Öntsük hozzá az olívaolajat, majd dobjuk rá a vékonyra félkarikázott vöröshagymát, a csíkokra szelt színes paprikákat és az apróra vágott fokhagymát, a cukrot és a zöld fűszerekkel 10 percig hevítsük nagy lángon. Ezután adjuk hozzá a forró vízbe mártott és héjától megszabadított paradicsomokat apró kockákra vágva, a sáfrányt, cayenne borsot, babérlevelet, sót, borsot. Főzzük tovább alacsonyabb lángon 15 percig, adagoljunk hozzá vizet, ha szükséges. Kóstoljunk és állítsuk be a fűszerezést.
A kész shakshuka krémes állagú, éppen csak nincs lesülve az alja a serpenyőbe. Fakanállal képezzünk fészkeket a masszába és abba üssük bele a tojásokat. Fedővel fedjük le a serpenyőt és alacsony lángon várjuk meg, míg a tojások megszilárdulnak. Ha a serpenyőnk nyele fém, akkor előmelegített sütőbe is csinálhatjuk ezt a műveletet.
Friss kenyérrel tunkolva az igazi és a petrezselyem szórás se maradjon le tálaláskor!

Nyármarasztaló sültparadicsom-leves

Nem tébolyultam meg teljesen, mikor begépeltem a címet,  csak megfordítottam az idő kerekét, amíg utolérem magam a lemaradásaimban... jöjjön ősz után a nyár! :-) Miért is ne? 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szeptemberünk, míg teljes önvalójában megérkezik, vár ránk néhány nyármarasztaló étel elkészítése. Szokták tőlem kérdezni, mi a kedvenc nyári zöldségem (gyümölcsöm?), amire gondolkodás nélkül vágom a választ: paradicsom. Nyersen, főve, aszalva, fűszerekkel vagy anélkül, de a legizgalmasabb paradicsomos fogások első lépése mindig a karamellizáló sütés. E konyhai művelet a paradicsomból földöntúli ízt csal elő. Ez nem mese, nyugodtan járjunk utána!

Sültparadicsom-leves hozzávalói 
( 4 fő részére):



- 1 kg paradicsom


- 2 fej lilahagyma


- 4-5 gerezd    fokhagyma


- 2 ek. olívaolaj


- nádcukor, só, bors,


- friss kakukkfű


- 1/2  l zöldség alaplé


- tálaláshoz: extraszűz olívaolaj,
  parmezánsajt,aszaltparadicsom,
  friss bazsalikom levelek,

fotó: Csermák Zsuzska

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A sütőt előmelegítjük 200 C fokra. A paradicsomokat félbevágjuk és a gerezdekre vágott lilahagymával egy sütőpapírral bélelt sütőlemezre terítjük. Meglocsoljuk olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk, nádcukorral meghintjük, majd rámorzsoljuk a friss kakukkfüvet. A fokhagymagerezdeket vékonyra szeleteljük és a paradicsomok belsejébe nyomkodjuk, hogy ne égjenek meg. 30 percig sütjük és egy tölcséres turmixba alaposan átturmixoljuk az egészet alaplével. Ezután jön egy macerásabb művelet, ami az elegáns selymes állag eléréséért kihagyhatatlan, a leves átpaszírozása szűrőn. Ízlés szerint sóval, borssal, kis nádcukorral beállítjuk az ízeket. Langyosan javaslom a fogyasztását, tetejét olívaolajjal meglocsolva, reszelt parmezánsajttal és apróra vágott aszalt paradicsommal megszórva. Néhány friss bazsalikomlevél nem csak esztétikailag tesz jót neki.

fotó: Csermák Zsuzska

Mit szólnátok hozzá, ha a nyárvégi paradicsomszezont ezzel a sültparadicsom-levessel és hozzá a győri borfesztivál nyertes Cseri rozéjával ünnepelnénk. Mi, ahogy a képeken is látszik, ezt tettük. Egészségünkre!

fotó: Csermák Zsuzska

Szezon

Nem merem azt írni, hogy nyári szezon, mert  nem érzem a nyarat. Furcsa fátyolfelhős égre ébredek  hosszú napok óta reggelente, hasamra sütő, mosolyt csalogató napsugarak helyett. Extrán párás a levegő, a futás sem esik olyan jól. Délután egy kis szerencsével lehet találkozni direktbe jövő napfénnyel. Mintha a paradicsom mindebből semmit sem érzékelne, de legalábbis beéri a felhők mögüli kacsintgatással és pirosodik mindannyiunk örömére.

Idén egy nagyon kedves barátnőm, Klári rámgondolásából lett pár bokor különlegesebb paradicsomom is, mint a "black cherry", ami egy apróbb fajta és beérve nagyon szép sötétbarna színű, valamint a "gold nugget", ami szintén aprócska de szép aranysárga színű, zamatos pari. Érőben még egy azonosítatlan fajta. Úgy tudom sok mag, amit kaptam tőle ebből a webáruházból valók és  megbízható fajták. Kaptam még lila sárgarépa, csíkos cékla, mángold és lila bazsalikom magokat, most csak azokat soroltam, amikből ehető termés is kerekedett ;-) A paprika és a padlizsán palánták a gyors földből való kibújás után és a több átültetés ellenére sem találták meg nálunk a jó táptalajt, de jövőre ismét megújult erővel kezdek a kertészkedésbe, talán egy kicsit időben előbb kezdve a magok földbe ültetését nagyobb esélyt adva nekik a kibontakozáshoz. Nagyon érdekes egyébként látni, hogy a kertésztől vásárolt paradicsom palántáink mennyivel erősebb és hatalmasabb növények, ontják az édes-piros gyümölcsöt, de éppen ennek ellenére rém büszke vagyok a sokkal gyengébbecske, magam által nevelgetett bokrok hozamára.

Pár üvegbe zártam már a nyár ízéből: bazsalikomos-chilis paradicsomlekvárt készítettem, Kaldenekker recept alapján, mert ehhez írt a legkevesebb cukrot ( 2 kg-hoz 10-15 dkg-ot ), abból is a legbarnábbikat használtam. Nektek meg hoztam egy lecsós kölessel töltött padlizsán receptet, hogy maradjunk a szezonalitásnál.

Lecsós kölessel töltött padlizsán: 

- 2 kicsi padlizsán

- 10 dkg köles ( háromszoros mennyiségű sós vízbe megfőzve )
- 2 ek. kókuszzsír
- 1 ek. olívaolaj
- 1 közepes fej lilahagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 3-4 db érett paradicsom
- 1 db zöld paprika ( nem erős )
-  reszelt sajt ( vegánoknak elhagyható )
- chili opcionálisan
- só, bors, őrölt kömény ízlés szerint
- friss petrezselyem
- friss bazsalikom levelek
- 10-15 szem fekete olivabogyó

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A kölest megfőzöm  a háromszoros mennyiségű vízben és hagyom kihűlni. A padlizsánokat félbe vágom és kanál segítségével kiszedem a belsejüket. Igyekezzünk ezt úgy csinálni, hogy egy centi vastag kéreg maradjon belül. Vékonyan kikenjük őket olívaolajjal és picit megsózzuk. 

Egy serpenyőben kókuszzsíron pirítjuk az apróra vágott hagymát.  Utána rádobjuk a szintén apróra vágott paprikát, valamint a padlizsán belső részét felaprítva  és rányomjuk a gerezd fokhagymát is. A paradicsomok héját lehúzzuk ( ha szükséges forró vízbe dobjuk őket, így könnyedén lejön nekik ) legutolsónak adjuk a lecsóhoz. Fűszerként ízlésünknek megfelelően sót, őrölt köményt ( ... római kömény és koriander hozzáadásával kicsit shakshukás lesz ;-) ... )  a végén pedig  frissen őrölt fekete borsot használhatunk. 

A lecsós ragut összekeverjük a főtt kölessel, a karikákra vágott fekete olívabogyóval és a padlizsánokba töltjük. Előmelegített sütőbe 35-40 percig sütjük és a sütés befejezése előtt megszórjuk reszelt sajttal a padlizsán csónakok tetejét. Friss apróra vágott petrezselyemmel és bazsalikomlevelekkel tálaljuk. Könnyed nyári vacsora vagy vendégváró falat. 

Egy böjt margójára

"Aki böjtölni kezd, először is létének sérültségét tapasztalja meg, érzi a kellemetlenségeket, a testi és lelki melléktüneteket. Átmenetileg a böjtölő meglehetősen szerencsétlennek és megviseltnek is érezheti magát, de aki nem riad vissza ezektől a kezdeti tapasztalatoktól, idővel egyre több boldogító oldalát élheti meg a böjtnek. Amint a test kitisztul a böjt után, a koncentrálóképesség és a memória egyre inkább javulni kezd. Testünket az agy köti össze a lélekkel, és amikor az agysejtek megszabadulnak a mérgező anyagoktól, mi is megszabadulunk az idegeskedéstől, a szorongástól, a félelemtől. Szellemünk tiszta és szabad, gondolkodásunk logikus lesz. Éleslátásunk, realitásérzékünk megnő, ezáltal sokkal jobban átlátjuk a problémákat, és hamarabb megoldást is találunk rájuk. Érzékszerveink élesebbé válnak és a testünk rugalmasabb és energikusabb lesz. A valódi böjt pozitívan hat mind a testre, mind a lélekre és hozzásegít egy magasabb rendű léthez. Felébreszti a bennünk szunnyadó képességeket, kreatívabbá és frissebbé tesz. Megvalósítja azt, amit az ókori görögök úgy fogalmaztak, hogy ép testben ép lélek."

Hosszú ideje nem sikerült. A legutóbbi próbálkozásom a tavalyi márciusi télben hófúvásban indult, három nap után ( a kritikus ponton ) feladtam. Iszonyatosan fáztam, és a hóesés látványa nem hiányzott a böjti feelinghez, na! Persze nincs optimális időpont, kifogást mindig lehet találni. A hiányérzet persze bennem maradt,  évek óta megint képtelen voltam megcsinálni. Aztán jött egy nyári este, amikor úgy éreztem minden sejtem puffadt és kerek, az ízlelőbimbóim totális káoszban a sok kutyulástól-főzéstől... ebbe a mindenevő család igényszintjének kielégítése is nagyban belejátszott. Szóval rám tört az érzés, hogy nem bírom így tovább, adnom kell a testemnek pár napot, konkrétan egy hetet, hogy magához térjen, hogy emlékezhessen mi neki a jó. A magam módján oldottam meg a böjtöt, kicsit engedékenyebben, mint ahogy az a nagy könyvben írva vagyon.  A vizen és gyógyteán kívül nagy éhséghullámok idejére dobtam be a frissen préselt cékla-alma levet ( nekem ez nagyon csúszik, valszeg a magas cukortartalma miatt ) és azután mindig top érzésem támadt. Ami elhibázott volt ( így utólag ), nyár lévén, a rengeteg csábító gyümölcs láttán azt gondoltam nem lesz rossz, ha időnként egy-egy pohár frissen turmixolt spenót-barack smoothiet is iszogatok kortyonként jól megrágva. Tapasztalat:  ez abszolút nem illesztető be a gyomor pihentetése céljából rosttartalma miatt! 

Sikerült a kitűzött hét napot végigcsinálnom. Ebben erősen motivált a tudat, hogy a nyolcadik napon kora reggel elutaztam barátnőmhöz egy Velence tavi hétvégére, ahol megtörtént a böjttörés, nagy séták, beszélgetések és kikapcsoló közegben, mondhatni idillikus körülmények között. A nyolcadik napon gyümölcsöt és pár szem saját készítésű gluténmentes sós ropogtatnivalót eszegettem, estére pedig Panka javaslatára készítettünk egy spenótos-paradicsomos polentát némi gorgonzola turbóval... egészen kis mennyiség is elég volt a jóllakáshoz belőle. Az energia egyensúlyom helyrebillent, a futást ismét élvezem, mérlegre szándékosan nem álltam, se előtte, sem utána... nem érdekel már hány kiló vagyok ( sokkk !!! ), csak érezzem magam jól a bőrömben. 

Ime a recept, bár ezek a képek már idehaza, reprozás után készültek, mert bevallom annyira jól esett ez a böjt utáni első igazi étel, hazaérve megismételtem.

Paradicsomos-spenótos polenta némi gorgonzolával:

- 20 dkg kukoricadara

- fél liter víz

- fél kiló friss spenót levél ( saját kertből )

- 8-10 szem apró paradicsom ( saját kertből )

- egy kisebb chili paprika

- 2 gerezd fokhagyma

- 10 dkg gorgonzola ( a képen camembert látható )

- só, bors ízlés szerint

- nyers spenót levél és snidling a tálaláshoz

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A polentát megfőzzük enyhén sós vízbe, majd belesimítjuk egy kiolajozott sütőtálba. A spenótot olívaolajon megfonnyasztjuk, rányomjuk a fokhagymát, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. Ha kihűlt, rátesszük a polentára, majd a félbevágott paradicsomokkal és a rámorzsolt gorgonzolával csak arra vár a hűtőben, nagy sétánk után  sütőbe toljuk és fél óra alatt készre süssük. Javaslatomra került még rá pár szelet chili paprika karika ( bíztam benne, a böjt nem változtatta meg hedonista ízlésvilágomat ). Nagyon egyszerű, de ízletes étel. A színekről nem is beszélve... és másnap reggelire hidegen is kiváló. 

Nincs időd főzni?

Hála a tavasznak, akad bőven tennivaló. A kert várja, hogy magokat dugjunk földjébe. A nőtársadalom is beindul egy-egy csini tavaszi-nyári táska nyomába... röviden: akad  a textilfronton is munka. Ha nagyon benne vagyok alkotói folyamatokban, akkor igazából nem feltétlen kongatnak ebédre délben, beérem egyszerű dolgokkal, de előfordul, hogy a legsürgetőbb munka közepén jön rám  a főzhetnék. Szoktam engedni a csábításnak, de biztos, ami biztos Jamie Oliver után szabadon lassan kezdem kidolgozni a tíz perces ebédeket, amire nagy eséllyel pályázok. A helyzet ugyanis szerencsés a vega/vegán vonalon ( kell ezek helyett egy új szó, nincs mese! ), a zöldségféle nem csak főve, félig főve is kiváló, sőt mi több, jobb! És ott van még azaz opció, hogy nem is kell mindet megfőzni. Rég gyakorlom azt  a módszert, hogy az ételben lévő hozzávalók közül kiválasztok egyet-kettőt...fantázia dolga. Ezeket míg a főtt étel készül félreteszem nyersen, vagy jellegéből fakadóan blansírozom/párolom. Ha fondorlatos módon lecsaljuk az előkészítési időt ( azért ez a vegán konyhában sokszor órákban mérhető, ha csak az áztatásokra gondolok ), mint ahogy a fent említett tévés szakács sem mosott meg műsorában egyetlen alanyt sem :-), akkor szerintem indulhat a műsor. A tíz percnél időigényesebb részeket majd kivágjuk belőle. Komolyra fordítva a szót, ez az olasz paradicsomos kölesgombóc a köles főzési idejét leszámolva ( bár az sem sokkal több, mint tíz perc ) tényleg nem tartott tovább. Ha valaki abban a szerencsés helyzetben van, hogy az otthona a munkahelye, holnap ne tétovázzon, a recept arra vár, másoknál is a tányéron végezze.

Zsályás paradicsomos kölesgombóc:

- egy bögre főtt köles ( főzővíz aránya 3:1 )
- 2 ek. olivaolaj+ pici víz
- közepes fej fehér hagyma
- egy kápia paprika
- két szál sárgarépa
- újhagyma a díszítéshez
- pár szem friss zsálya levél ( a hangsúly a frissen van)
- 2 dl darabos paradicsompüré
- 2-3 gerezd fokhagyma
- só, kömény, oregano, bazsalikom a fűszerezéshez...és én mindig teszek hozzá egy kanál barna cukrot, mert ha sós, akkor is kell bele egy kis édes 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A hagymát félkarikákra, a kápia paprikát apró kockákra, a répát pedig hajszálvékony karikákra vágjuk, a fokhagymát átküldjük a fokhagymanyomón...és ugyanebben a sorrendbe a serpenyőbe dobjuk az összetevőket. Pár percig pároljuk, nem várjuk meg, hogy a répa megpuhuljon. Közben fűszerezzük porfűszerekkel ( oregano, bazsalikom, só, cukor, őrölt kömény ), majd ráöntjük a paradicsomszószt és az egytálételünket összemelegítjük. A megfőtt kölesből vizes kézzel kicsi golyókat formázunk és a forró olaszos mártásba hempergetjük. Újhagymával, friss salátalevelekkel, csírával és zsálya levelekkel tálalhatjuk. Ehhez használj stopperórát, ne a futáshoz!  

Eb, aki a tányérját meg nem eszi;-)

A májusi RD ( restaurant day ) beszámolónál már említettem, a legnagyobb logisztikai problémát a tányér és pohár kérdése okozta, amit most kreatívabb módon igyekszünk megoldani annál, hogy valaki hat órán keresztül mosogat. Egyébként sem egy környezettudatos megoldás a víz, mosogatószer fogyás szempontjából és a hatórás rabszolga munkára dalolva jelentkező személy hiánya miatt is bukik a mutatvány. Ha nem mosogatunk, akkor egy háromfogásos menühöz közel kétszáz tányérra volna szükség és az igényszintünket a műanyagos kínálat nem elégíti ki. Egyben egy másik hiányosságot is szeretnénk 2 in 1 megoldani, hogy az egész Zöld Múzsa stáb kint legyen a vendégekkel az udvaron, lehetőséget biztosítva  az eszmecserére  vegán ételkészítésről és egyebekről:-) Elég sokat forgattam magamban a gondolatot, míg nem egy esti futás alkalmával, valahol az 6760 méternél kipattant az ehető tányér gondolata Juhászné fejéből;-) Tudom ciki, amikor  a poént magyarázni kell, de talán nem mindenki tudja, hogy a férjemet Juhásznak hívják;-)

A lényeg a kipróbáláson túl vagyok, lesz vele munka is, de nem sajnálom, mert ha  netalán a kajával nem is lakik jól a kedves vendég, a tányér elfogyasztása után bizton tele lesz a hasa;-) 

Vasárnap reggel  mikro családunknak ( ...a két nagy lókötő fiam házon kívül tanyázik... ) csaptunk egy shakshukás tányér evős próbát. Mit mondjak, jól sikerült... mesélés is volt közben, csak egy kicsit átírtuk :

 "Eb, aki a tányérját meg nem eszi" verzióra. Augusztus 18-án vasárnap délután, ha Győr felé jártok, ne felejtsetek bejelentkezni a Zöld Múzsa kertjébe... hamarosan arról is csepegtetek infót,  mi fog kerülni az ehető tányérra.

Ha jó megfigyelők vagytok akkor az egyik képen azt is látni lehet, hogy megérkeztek a szalmabálák, amit a mezőgazdász családom biztosított a számunkra (kölcsönbe), mert ugye abból építkezünk, amink van;-) Ülő alkalmatosságok vagy asztalok lesznek belőlük,  még képlékeny  a dolog, de hamarosan friss hírekkel jövök.